Korai Fázisú Startup Térkép

early-startup-mapAnnyi vállalkozót látok, akik nekibuzdulnak párhuzamosan az összes feladatnak, és ötletelnek, befektetőt keresnek, ügyvédhez járnak, fejlesztenek, terveznek, angel.co-ra regisztrálnak, startup rendezvényeken tobzódnak, prezentációt, one-pagert meg üzleti tervet gyártanak éjjel nappal – szóval belekeverednek a startuposdiba, mint sün a rágógumiba. Csak kapják a „tök jó ötlet, de…” kezdetű pszeudo-pozitív visszajelzéseket, közben egy kis költség itt, egy kicsi ott… A legendás siker csak nem üt be – pedig már a termék is kész -, a huszadik befektető is elhajtja őket (bár van 500 user 10 hónap alatt), hőseink pedig  lassan-lassan megrekednek, megunják, kiégnek. Az ötlet sokszor egyébként egészen izgalmas, a végén mégis napi 16 óra verejtékes munkával összehozott totál káosz az eredmény. Arra gondoltam, ha lenne egy sorvezető, és nem csak azt mondogatnánk nekik, hogy Lean így, Lean úgy, akkor talán e vállalkozók kevésbé éreznék elveszve magukat és jobb eséllyel (és hangulatban) indulnának harcba. Következzen egy térkép, ahol az a szabály, hogy nem léphetsz előre addig, amíg egy adott állomást nem teljesítettél – mégpedig leesett-állak minőségben! Terjedelmi okok miatt lesznek erős egyszerűsítések, de ebben a cikkben a lényeg a sorrendiség, nem pedig a részletekbe menő útmutató. Ha betartod a sorrendet, nem fogsz nagyot bukni, és még az is lehet, hogy behúzod a tutit. Szégyen a tudás, de hasznos – így csináld:

Közkívánatra szét-linkeltem a cikket korábbi Startupdate-es cikkekkel, mert többen kérték, hogy rendszerben szeretnék látni a dolgokat. Aki ráhangolódna némi zenével, annak a mostanit (Battle Scars) belinkelem ide is – pedig mindig a végére szoktam.

1. állomás – Ground zero pitch

Ideálisan ráfordított idő (szerintem): 5-6 óra

Magyarázat: Ha van egy ötleted, szinte azonnal meg kell kezdened a piaci validációját – azaz bizonyítanod kell, hogy életképes. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, lázálmos gondolat-rohanásaidból le kell menned primitívbe és össze-zanzásítani a dolgot egy 30 másodperces dumára. Probléma, megoldás – ennyi. Ugyanis a validáció első fázisában boldog-boldogtalant ezzel fogsz nyektetni. Mivel 60-80 validációs visszajelzést illik összetarhálni (a saját startupjaimtól 100 fölötti validációs számot várok el), magaddal babrálsz ki, ha ez a lépés kimarad, vagy mondjuk fél órásra nyúlik. Mondom máshogy: nem fognak végighallgatni, vazze! Az emberek türelme 10-30 másodpercig tart. Ne menj tovább, amíg nincs meg a ground zero pitch.

Lehetséges kimenetek: addig gyúrod, amíg nem lesz vér egyszerű. Nincs pardon. Ha erre nem vagy képes, add fel, még nem késő.

2. állomás – Első körös validáció

Ideálisan ráfordított idő: < 72 óra

Magyarázat: Ezt hagyják ki a leggyakrabban. Ugyan mi a ménküért kezd bele bárki bármilyen termék  / szolgáltatás fejlesztésébe, ha nem teljesen biztos benne, hogy lesz, aki azt majd megkajálja? Ebből a megfontolásból húzzál ki serényen a meleg szobából és szedj össze 60-80 validációs visszajelzést terepen (a nyílt utcán, üzletekben, bevásárló központokban, irodaházakban – bárhol, ahol a valószínűleg-felhasználóid gubbasztanak).  Kopogj be szépen a feltételezett célcsoporthoz, mondd meg, hogy 2 percet kérsz, és ha lekoptatnak, visszaszivárogsz a réseken. 2 percet mindenki adni fog neked. 15-öt már nem. Mondd el a feltételezett célcsoportok mindegyikéből 10-20 embernek a ground zero pitch-et. A fő kérdés, hogy a probléma, amit találtál, létezik-e? A második életbevágó kérdés, hogy ezt a létező problémát hogyan oldják meg ma? A harmadik, hogy a jelenlegi megoldás mennyire költséges / kényelmetlen / nehézkes? A visszajelzéseiket írd fel, esetleg koldulj még egy email címet – később még felhasználhatod.

Lehetséges kimenetek: Ha sokaknak tetszik: mész tovább. Ha a zseniális ötleted a többségnek úgy kell, mint kígyónak a lábszárvédő, akkor lehúzod a klotyón, és vársz a következő ötletre. Ritkán előfordul, hogy rájössz egy másik problémára, miközben validálni próbálsz. Ekkor pivot, és folytatod arrafelé. Ne menj tovább, amíg ez nincs kész.

3. állomás – Iteráció, üzleti modell és konkurencia

Ideálisan ráfordított idő: < 1 hét

Magyarázat: Vissza a laborba. Mostanra tudod, hogy az ötletedet (egyes fogyasztói csoportok) komálják. Ki kell találnod, min kell módosítanod és hogy hogyan lesz zseton belőle. B2B-nél ez egyszerű: más bizniszek csengetnek neked egyszer, vagy csengetnek havonta. B2C-nél már macerásabb a dolog: Az, hogy fizetnének a cuccodért, jelentheti azt, hogy pénzt adnak érte, de lehet, hogy csak a weboldaladon kotlanak naphosszat, vagy az app-odat nyomkodják zombiként – ekkor hirdetésekből kell élned. Ha más cuccát adod el (e-commerce és m-commerce), kérhetsz jutalékot, ha a sajátodat (fashion, design, dot-com, bármi), akkor közvetlenül kell kiénekelni a user-ből a lét. Lehet freemium, fizetős, ingyenes. Sok módja van – de zsozsó az kell, és azt, hogy fizetnének érte, bizonyítanod kell. Ha már úgyis bekuckóztál ötletelősbe, megnézheted milyen a konkurencia. A lényeg, hogy legyen, találd meg és tudd a történetüket.

Lehetséges kimenetek: igazából csak egy kimenet van – a visszajelzések alapján csiszolod az ötletet, megnézed, mások hogyan keresnek vele pénzt és kitalálod, te hogyan fogsz. Kialakul a competitive edge-ed, a versenyelőnyöd, ami megkülönböztet téged minden más piaci szereplőtől.

4. állomás – Csapat

Ideálisan ráfordított idő: < 60 nap

Magyarázat: OK, van valamid, amit valószínűleg használni fognak és talán lesznek, akik csengetnek is érte valamilyen formában. Most szükséged van egy csapatra. Akármihez is értesz, nem érthetsz mindenhez. Egy jó startup csapatba kell legalább 2-5 ember, lényeg, hogy lefedjék a szakmai és az üzleti területeket egyaránt. Ne szépítsük, vannak alap dolgok (amiket most szépen nem rejtünk véka alá): a csapatból legalább egy valaki beszéljen tűrhetően angolul (mert a nagy piacra lépéshez ez elengedhetetlen) és legyetek többen, (szakmai és üzleti ismeretekkel), – még ha nem is teljes a csapat. Egy csapat összeállítása nehéz, és sokszor nem megy elsőre, de próbálkozni kell. A leendő csapattagokat nagyobb eséllyel győzöd majd meg a jó kis ground zero pitch-eddel és a validált ötleteddel – ugye, milyen jó, hogy megcsináltad? És persze részesedést is fel kell adnod…Itt van, hogy kinek mennyit. Vestinggel, természetesen! Tanácsadókat is melegen ajánlott megdumálni.

Lehetséges kimenetek: vagy összeáll egy normális banda, akik mind tolják a szekeret, vagy rohangálsz tovább egyedül, meg nem értett zseniként és fájdalmasan döbbensz rá, hogy ez bizony nem one man show. Ha nem tudsz csapatot gründolni, akkor vagy veled van baj, vagy az ötleteddel, de soha nem a világgal körülötted. Ha pedig lúzer a csapatod, simán véged van, mint a botnak.

5. állomás – MVP

Ideálisan ráfordított idő: < 21 nap

Magyarázat: Az MVP-nek ugyanolyan egyszerűnek és közérthetőnek kell lennie, mint a ground zero pitch-nek. Ne ocsmány legyen, ne igénytelen legyen, hanem egyszerű. Az MVP sok fizikai formát ölthet, neked kell kitalálnod, melyik a nyerő. Egy valamilyen biztosan ne legyen: drága és időigényes.

Lehetséges kimenetek: ha tényleg a core-fetaure-t találtad meg a validáció során, akkor szépen lemodellezed valamilyen formában és ezt a prototípust újabb validációs körnek veted alá. Ha benézted, mi a kulcs-funkció, akkor csinálsz valamit, de nyögvenyelős lesz a fogadtatás. Az MVP után tényekkel kell tudnod bizonyítani, hogy amit csinálsz, azt a célcsoportod várja.

6. állomás – elevator pitch és one pager

Ideálisan ráfordított idő: < 48 óra

Magyarázat: Ok, összeállt a brancs, készen van egy mutatható prototípus, most már el kell kezdened befektetőkkel beszélgetni. Pénzt még nem fogsz tőlük kapni, mert főleg Magyarországon a legtöbb VC ebben a fázisban még nem látja a fától az erdőt. De visszajelzést kapsz, és ami még fontosabb: gyakorolsz rajtuk. A pitch lényege a figyelem felkeltése. A one-pager az, amit befektetők, tanácsadók kérni fognak, ha az elevator pitch-ed felkorbácsolta szerencsevadász kapzsiságukat. Ne egyszerűen one-pagert csinálj, hanem egy eszméletlenül ütős, nyelvtanilag hibátlan, bullshit-mentes, über-zsír-császár one-pagert! A mögötted állók felé ez lesz az arcod, nem mindegy, milyen minőségű.

Lehetséges kimenetek: Szemetet csinálsz: nyominak néznek és szívsz. Rendesen megcsinálod: profinak néznek és haladsz.

7. állomás – early adopters, korai sales

Ideálisan ráfordított idő: < 90 nap

Magyarázat: A szóbeli validációnál igazoltad, hogy létezik egy probléma, amire hathatós megoldást nyújtasz. Most meg kell találnod azokat, akiket ez a probléma a leghúsbavágóbb mértékben sújt. Ők lesznek, azok, akik akkor is használni akarják a vackodat, ha még nincs kész, nem szép, nem hibátlan, és csak egy dolgot csinál rendesen – ez a csoport az early adopter-ek csoportja. Ők fogják a legtöbb visszajelzést adni neked, ők mesélnek rólad másoknak, ők vonódnak bele a termékfejlesztésbe. Ez a néhány ezer ember aranyat ér neked. Ha őket boldoggá teszed egy jó termékkel, elkötelezett márka-nagyköveteid lesznek évekig.

Lehetséges kimenetek: Ideális esetben néhányan úgy rákattannak a cuccodra, hogy örökbe akarnak fogadni téged, mások tojnak rá. Szerencsétlen esetben mindenki közömbös lesz – ekkor vagy benézted, mi a core funkció, vagy elbonyolítottad, vagy simán vacak a prototípus – ne menj tovább, amíg meg nem találtad a korai befogadókat. Ha módosítanod kell az egészen, az gyakori dolog, és itt még fájdalommentesen megteheted.

8. állomás – költség-terv becslés és deck

Ideálisan ráfordított idő: < 1 hét

Magyarázat: ok, minden igazolva vagyon – kell a cuccod a jónépnek, eladsz, megvannak a korai befogadók is. Ideje jobban rákoncentrálni a befektetősdire – csinálj költségtervet és a korai tapasztalatok alapján valami bevételi tervet is, de az utóbbi kevésbé hangsúlyos. Készüljön egy befektetői prezentáció, gyakorlod be, és miközben tolod előre a bizniszt, időnként keress meg egy-egy befektetőt, de ne keseredj el, ha bullshitelnek. Ha tetszik nekik, már jó úton vagy, de azért csak okosan.

Lehetséges kimenetek: Szemetet csinálsz, irreális bevételeket írsz le (hidd el, ez gyakoribb, mint a nátha), túl sok pénzt kérsz: nyominak néznek és szívsz. Rendesen megcsinálod és reális vagy: profinak néznek és haladsz. Persze nagyon nem mindegy, melyiknél kötsz ki.  Ha beavatott profiként akarsz tárgyalni, ezt mind olvasd végig.

[dil dil = 3298]

Összefoglalás

Volt a szövegben cégalapításról szó? Láttad az ügyvéd szót? Vagy a szabadalom szót? Nem, mivel ezek a lépések csak az után jönnek, hogy már pontosan tudod mit fogsz csinálni, kinek és kivel – azaz Product, market, team. Ha már van startupod, és bármelyik lépést kihagytad úgy, hogy egy későbbi készen van, akkor nagyon gyorsan menj vissza az elejére és csináld meg, ami hiányzik. Előbb-utóbb akkor is szükséged lesz rá, ha te vagy a következő Steve Jobs. Ha pedig az ötleted vacak, akkor itt és most jött el az ideje megszabadulni tőle, és mást csinálni. Ez egy olyan világ, ahol nem a részvétel, hanem a győzelem a fontos, ezért startup vállalkozóként kíméletlenül őszintének kell lenned magaddal – különben még a siker esélyét sem adod meg annak, hogy legyen folytatás. Nem te szolgálod az ötletedet a megvalósítással. Az ötleted köré épített startup hivatott szolgálni a te és a csapatod anyagi boldogulását. Ehhez sok-sok komoly csatát kell megvívni, és biztosan lesznek harctéri sérülések… De hát attól szép az egész, hogy szinte lehetetlen…

No Para

no-para

Ebben a cikkben gondolatébresztőként egy olyan technikát mutatok meg, ami segít elengedni a bili szélét olyan szitukban, amikor úgy érzed, hogy nem tudod, hogy merre van az előre. Ezt a módszert millió helyzetben használtam már coachként, trénerként, és minden alkalommal bebizonyosodott, hogy rengeteg időt és pénzt lehet megspórolni, ha kitalálod, hogy mi az amin nem érdemes parázni, és mi az amit érdemes megtenni. Régóta foglalkozom emberekkel, így sokszor belefutottam már abba a helyzetbe, amikor valaki a saját élete kapcsán túlparáz (vagy alulparáz!) dolgokat. Góréknál is ugyanígy megvan ez a szorongató érzés, és valszeg Te is tudsz olyan dolgot említeni, amitől berosálnál.

A bili széle

 A lényeg, hogy olyan dologba ne feccölj túl sok para-energiát, amin nem tudsz változtatni. Ha azt gondolod, hogy minden a te kezedben van, Isten vagy. Akkor ne egy startuppal próbálkozz, hanem nyilatkoztass ki valami egyetemes bölcsességet, hiszen a PR-od már megvan hozzá. Ha mégis rájönnél, hogy nem vagy Isten, akkor érdemes elgondolkodnod azon, hogy mi az amit halandóként viszont nagyon is kézben tarthatsz. Karrierem során számos olyan arccal találkoztam, akik úgy érezték, hogy bizonytalanok. Lényegében nincs olyan ember, aki néha ne lenne bizonytalan, vagy ne félne. Startup vállalkozóként pedig még inkább szarban vagy, mert új dolgot kezdtél, ezért eleve a bizonytalanon szörfözöl, nem tudod hogy fogadják az ötletedet a befektetők, a piac, és hát – ha csak nem évezredes rutinod van benne – vezető is most vagy először. Én azt tapasztaltam, hogy a bizonytalanság 3 fő területtel kapcsolatosan tud jelentkezni.

1. A környezet: Ide értem az emberi környezetet, (ami túl komplex ahhoz, hogy tudd, mi a frankó) a vállalkozásod gazdasági környezetét (ez meg olyan mint a kutya vacsorája), az ügyfeleket (ahány, annyi féle), és minden olyat, ami nem mi vagyunk, viszont körülvesz minket. (Ha Isten vagy, a környezetet is Te teremtetted. Ha nem, az eleve para!)

2. Saját magunk: Hacsak nem próbáltad ki az élet összes lehetséges helyzetét és nem rendelkezel emberfeletti önismerettel, biztos lehetsz benne, hogy vannak olyan területei a viselkedéseknek, működésednek, amit még nem ismersz.

3. A helyzet: Na, ez meg aztán végképp elbizonytalanító lehet, hiszen ebben benne vagy te (részben ismert halmaz), benne vannak mások (ismeretlen halmaz) és benne van számos olyan egyéb cucc, amit esélyed sincs fixre venni.

Ja, és az egészet meg lehet még spékelni azzal, hogy mi lesz a jövőben. „Milyenek lesznek majd az ügyfelek, elég jó vezető leszek-e, mi lesz ha…” Ez mind nagggyon frankó paratéma.  Persze vannak adatok, meg trendek, meg guruk, meg vannak az úgynevezett guruk híres utolsó mondatai. Senki nem lát a jövőbe és kész.

Bármi is a bizonytalanság kiváltója, akár a környezet, akár a helyzet, akár saját belső kétségeid, a megoldás az, hogy jól rámarkolsz arra, amire valóban van hatásod. A kapaszkodók önbizalommal töltenek el, az önbizalom sikerélményt hoz, pozitív és konstruktív üzemmódba kapcsol. Ez pedig végül segít elengedni a bili szélét! Ami persze tök biztonságos, hiszen már jól be van melegítve, kicsit büdös, de legalább langyos, viszont nem visz előrébb.

no-para-DIAGRAMAz aggodalom köre

A téma szempontjából két típusra osztom a helyzeteket. Az aggodalom köre az, ahol nyakig ér a kaki, ezért még a gondolat is büdös, hogy belelépj! Chuck Norris-on kívül mindenki volt már ilyen helyzetben. Nagyanyám például folyvást azon pörög, hogy mennyi lesz a gázszámla, meg hogy meddig emelkednek még az árak, és mi lesz, ha nem jön ki a nyugdíjából, és hogy a kormány így meg úgy. Tud rajta változtatni? Nem. Pörög rajta? Hát hogyne. Magas a vérnyomása és stresszel? Naná!

Vagy itt vannak a frankó összeesküvés elméletek, melyek jellemzően a politikáról és a gazdasági árnyék-császárokról írnak sci-fit a jónépek. Miért? Mert nem tudják befolyásolni, ezért igyekszenek valami olyan sztorit összehozni, amiben legalább az az élményük meglehet, hogy értik, ha már változtatni nem is tudnak rajta. Persze elég nagy a valószínűsége annak, hogy lövésük sincs arról, hogy mi a valóság, csak csináltak egy mozit, hogy azt nézegethessék. És persze ebbe is szeretnek belepörögni, akár olyan mélyen is, hogy az egyik sci-fi író megveri a másikat, mondván: az ő sci-fije sokkal igazabb, mint a másiké. Bravó! Ezzel is egy dolog a céljuk, hogy csökkentsék a bizonytalanságukat.

A befolyás köre

A befolyás vagy kontroll köre az aggodalom körén belül van. Ide tartozik az, ami miatt cidrizel, de van rá befolyásod, tudod kontrollálni. Ide tartozhatnak olyan dolgok, mint például a saját gondolataid, a viselkedésed, másokra gyakorolt hatásod, a környezetről kialakult tudásod. (Részegen egyébként ennek a határa érdekes módon kitolódik!) Na ott van a truváj, ha rájössz, és ezt reálisan tudod látni, hogy mi az, amin csak parázol, de nem tudsz rajta változtatni, és mi az, amire viszont tényleg van hatásod – mert ezekre a dolgokra lazán rágyúrhatsz! Ne légy nagyképű, légy inkább őszinte magadhoz, mert ebben az esetben (sem) érdemes magadat becsapni. Mondok példát:

A gazdasági környezetre nincs befolyásod, (a Startupdate-et olvasó néhány száz milliárdos vállalkozóra és nagypályás politikusra ez nem vonatkozik)  viszont arra nagyon is van, hogy mi az amit tudsz erről a gazdasági környezetről. A piackutatás, a potenciális ügyfelek vizsgálata, vagy azok az akciók, amelyek az ügyfelek befolyásolására, fejlesztésére irányulnak (marketing, PR, customer development), pont ebbe a körbe tartoznak.

A leancanvas.com-on például találsz egy csomó olyan szempontot, amit ha végiggondolsz,  akkor megtalálod azokat a lehetőségeket, amikre hatással tudsz lenni, és lesz némi infód arról, amire nem tudsz hatással lenni. Vagy egy másik példa: Az időjárást nem tudom befolyásolni, így pöröghetek azon, hogy vajon esni fog-e ma az eső, de ezt a bizonytalanságomat csökkenthetem egy olyan tevékenységgel, amire van hatásom. Vihetek magammal esernyőt, mehetek kocsival, vehetek fel esőkabátot, vagy maradhatok otthon. Meg vannak a szent őrültek, akik élvezik, hogy esik, pancsolnak a pocsolyában, és boldogan elvannak.

Tipp: Írj egy listát arról, hogy mik azok a helyzetek, tényezők, amik miatt a vállalkozásod kapcsán a leginkább szoktál aggódni. Válogasd ki ezek közül azokat, amelyekre biztosan nem tudsz hatással lenni, és azokat, amelyek hatására fel tudsz készülni. Amiken nem tudsz változtatni, azokkal kapcsolatban érdemes döntést hoznod, hogy mennyi tudatos és érzelmi energiát fordítasz az ezeken való aggódásra. Ne túl sokat, plíz. Ha ezek között van olyan, amit be tudsz vonni a hatás körébe, tegyél meg ezért mindent, írd le az ezekhez tartozó lehetséges akciókat. A többin ne görcsölj!
Tipp: Az aggodalmaidat és a hatásodat könnyen felismeheted, ha figyelsz azokra a szavakra, amiket gondolkodás közben magadban használsz. A „ha lenne”, „ha volna”, „bárcsak” kezdetű mondatok és gondolatok az aggodalmaid (vagy a vágyaid, olyan dolgokkal kapcsolatban, amik jelenleg nincsenek), a „tudom, van, lehet” kezdetű mondatok a saját lehetőségeid és hatásod kifejezői.

Vállalkozóként egyetlen erőforrásod van, amit a vállalkozásod szolgálatába állíthatsz, és aminek a mennyiségét te magad szabályzod: az időd. Ha a startup-odnak és magadnak is jót akarsz, akkor ne gondold, hogy Isten vagy, aki mindenre hatással tud lenni, de azt se, hogy egy lúzer, akivel csak úgy megtörténnek a dolgok. Engedd el a bili szélét, és kezdj el azon dolgozni, hogy megtaláld, mi az amit meg tudsz tenni, és mi az amin nem kéne többet parázni, mert attól nem megy arrébb. Ha van ismerősöd, akivel szívesen meginnál egy-két sört és aki nyitott arra, hogy erről dumáljon veled, én javaslom, mert sokat segít, ha valakivel beszélsz erről. És persze nekem is írhatsz ide, vagy olvashatsz róla még ebben a könyvben is.

Kreatív MVP

kreativ-mvp-2Megvan az ötlet. Megkérdezted a bratyóidat, pár havert meg vagy száz járókelőt, hogy komálják-e? Túl vagy a szóbeli feedback-eken és viszket a tenyered, hogy végre építs is valamit. Össze-gründoltál egy kis csapatot, akik nagyjából lefedik az eleinte szükséges feladatokhoz értő szakik listáját, mindenki bedobta a havi zsebpénzt. OK, hogyan tovább? Itt jön képbe az MVP, azaz a Minimum Viable Product, ami a következő lépés az ötlet startup-pá válásának kanyargós és veszélyekkel teli útján.

A Minimum Viable Product (rövidített nevén MVP), vagy prototípus az a korlátozott funkcionalitású termék, mely rendelkezik azzal a jellemzően egy, ritkán néhány képességgel (feature-rel), ami a potenciális vevőid egy szűk csoportjának, a korai befogadóknak már ebben a formájában is nélkülözhetetlen segítséget jelent, így hajlandóak azt használni, hajlandóak fizetni érte és visszajelzéseket adni róla.

mvp_DIAGRAMDe miért minimum?

Azért Minimum, mert a szükségesnél nem szabad több időt és lóvét rászánni a megvalósítására – pont ez a lean lényege. Attól, hogy szóbeli visszajelzések alapján a cuccod népszerű és a felhasználóid / vevőid / partnereid azt mondták, hogy akarják használni, nem biztos, hogy tényleg használni is fogják. Egyrészt ennek kiderítésére szolgál az MVP, másrészt a visszajelzések alapján leszel képes bizonyos funkciókat beépíteni, illetve kigyomlálni a végleges termékből. Azonban nem is olyan ritkán ez egész egyszerűen nem megvalósítható. A teljes termék annyira komplex, vagy annyira újszerű, hogy vagy lehetetlen egyes funkciókra bontani, vagy a korlátozott funkcionalitás a végleges termékre fordított erőforrások 80-90 %-át felemészti, akkor pedig nem sok értelme van reszelgetni valami igazi Dr. Emett Brown-szerű cuccot, csak azért, hogy találmánynak nézzen ki. Az sem ritka, hogy az MVP megépítésének is akkora tőkeigénye lenne, hogy zseton nélkül esélytelen. Ilyenkor az van, hogy átmész Befektetők Buzogányába (a pénzemberek legnagyobb meglepetésére sem döglesz meg cash nélkül), és a korlátozottan működő terméket ravaszul helyettesíted valamivel, amivel ugyan kemény valutához nem feltétlenül, de a sokkal lényegesebb visszajelzésekhez nevetve hozzájutsz. Jöjjön először a standard megoldás, aztán a trükkök:

Egy-funkciós MVP

Magyarázat: A leggyakoribb MVP természetesen a majdani termék egy egyszerűsített, korlátozott funkcionalitású változata (angolul Single Feature MVP). Minimális design – ami nem azt jelenti, hogy olyan ronda, hogy a hagyma sírva fakad tőle, hanem azt, hogy minimalista -, és amit tud az egy, vagy néhány működő funkció. Itt lényeges, hogy a technológiai co-founder megértse, hogy ahol csak lehet egyszerűsíteni kell, meglévő megoldásokat, framework-öket használni, trükközni, nem nagyot álmodni.

Így csináld:

  • A kulcs, amit el kell találni, az a core feauture, az az egyetlen funkció, amely megoldja a gebaszt, amit felfedeztél
  • Nagyon fontos megérteni, hogy a core feature melletti többi kiegészítő funkció nem teszi vonzóbbá azt a terméket, amennyiben a core feature nincs jól eltalálva – ebben ne is reménykedj
  • Lehetőleg csinálj egy egyszerű social login-t rá (mely összhangban van a célközönséggel. Valami vicces app-nál FB, nemzetközi piacra szánt terméknél lehet Twitter, biznisz oldalnál LinkedIn)
  • Kérj visszajelzést – végül is ezért csinálod az egészet
  • Próbálkozz meg először egy freemium monetizációs modellel
  • Ha van némi forrásod, marketingre költsd, nehogy fals negatív eredményt kapj

 

Előny: lényegében már a terméket fejleszted, ezzel időt spórolsz. Ha elsül az MVP, csak ki kell színezned a skiccet és esetleg finomhangolni az üzleti modellt. Az early adopter-ek rögtön népszerűsíthetik is a terméket, a legfontosabb marketing komponenst biztosítva a startup-odnak.

Hátrány: Ha nem találod el a core funkciót, nem a megfelelő visszajelzéseket fogod kapni. Az early adopter-ekkel – miután elkezdték használni a terméket – on-the-go kell foglalkoznod, azaz nincs megállás, benne vagy a játékban.

Landing page

Magyarázat: Jellemzően dot-com startupoknál működik a legjobban. Barkácsolsz egy oldalt valami ütős képpel, logóval, és egy pitch-mondattal, ami elmondja a termék lényegét. Alá egy email gyűjtő mező, meg valami rossz duma, ami a hiány elvére –mint motivációs alapelvre – épít: “Keressük az első 2000 béta tesztert!” Vagy: “Iratkozz fel a zárt bétára – még 127 hely van”. Vagy “invite only”.

Így csináld:

  • az üzenet legyen precízen és röviden megfogalmazva – az emberek türelme online környezetben mindössze néhány másodperc.
  • ne felejts el beállítani rá Google Analytics-et. A visszajelzések sokszor nem szöveges formában jönnek, hanem neked kell kitalálnod a megszerzett adatok elemzéséből, hogy mi volt király és mi volt hulladék az MVP-ben
  • indíts rá több hirdetést ugyanazzal a szöveggel, de célozz különböző fogyasztói csoportokat. (Ez jellemzően 5 x 10 dollárból megoldható a Facebook-on). A hirdetési linkek konverzióját az Analytics-ban elemezve tudni fogod, hogy melyik csoport cuppant rá a vackodra és melyik hanyagolta.
  • Csinálj egy komment opciót a landing page-re, hogy bárki kifejthesse a véleményét. Erre egy chat plugin is kiváló megoldás.
  • Legyen rajta call-to-action. (Gy.k: gomb). Egy oldaltól, amit csak nézni lehet, kevesen vizelik össze magukat örömükben.
  • Ha igazán tuti akarsz lenni, akkor csinálj egy videót arról, hogyan fog működni a cucc.
  • Néhány példa inspirációnak itt található.
  • Update Ilcsik Zoltán jóvoltából: az egyik legjobb landing page típusú MVP, a Buffer App alkotása. Részletes leírás (ANGOL Nyelvű).

 

Előny: akár egyetlen nap alatt készen van, és az email címek begyűjtésével az early adopterek-ből rögtön user-adatbázist építhetsz.

Hátrány: elég elterjedt a módszer, a hiány elvére építés a landing page-eknél már nem mindig jön be.

Crowdfunding, mint MVP

Sokan tekintenek úgy a crowdfunding-ra, mint startup vállalkozásuk pénzügyi megváltására. A dolog a legtöbbször a reménykedést sem éri meg – mert csak bizonyos dolgokra működik -, de nézzük csak a crowdfunding-ot egy másik szemszögből: ezeken az oldalakon azt a mondást lehet megtenni, hogy „Ha adtok zsét, megcsináljuk ezt a cuccot…”. Mi ez, ha nem a tökéletes validáció? Nem minden projekt való crowdfunding oldalra, de amelyik igen, annak ez egyben a tökéletes MVP is. Legismertebb ilyen oldal talán a Kickstarter, de ilyen még az IndieGoGo és a RocketHub is, meg van vagy 526 másik oldal is. Magyar oldallal ne próbálkozzatok – a kis piac és az idejétmúlt mentalitás miatt nem működnek a hazai copy cat-ek.

Így csináld:

  • ismerd a célközönségedet, és annak megfelelően válassz crowdfunding site-ot.
  • tervezz előre – nagyon gyorsan elindulhat a dolog. A crowdfunding-nál ráadásul jogilag kötve vagy a megvalósításhoz.
  • ajánlj fel speciális reward-okat, például aki 1 000 dollár feletti összeggel támogat, annak a nevét bevésed a weboldalad láblécébe.
  • sztorit építs fel. Az emberek nem termékeknek, hanem történeteknek akarnak a részesei lenni
  • aki komolyan belevágna, annak itt egy kis tippmix, amit érdemes elolvasni

 

Előny: MVP és fund-raising egy csapásra! Az abszolút zsír-császár-über-király kombó! Fashion startupok-nak és a legelvetemültebb állatságoknak rendszerint nagyobb esélyük van, mint valami nehezen értelmezhető dot-com algoritmusnak. Itt van a 10 legnagyobb Kickstarter siker, hogy képben legyetek, kinek jó és kinek nem.

Hátrány: A Kickstarter-hez igazolt amerikai vagy angliai jelenlét kell. Ezt némileg munkás és költséges összehozni. Bár ha vannak ismerőseid…

[dil dil = 3201]

Patyomkin MVP

Patyomkin miniszter a 18. század végén a Dnyeper folyó partján egész mű-falvakat állíttatott fel úgy, hogy a házaknak csak a homlokzatai álltak, mikor II. Katalin Cárnő látogatást tett a vidéken – demonstrálva ezzel a környék unorthodox gazdasági fejlődését. Ennél az MVP-nél úgy csinálsz, mintha késztermékkel lépnél piacra. Kívülről úgy néz ki, épp csak a háttérben az ég egy adta világon semmi nincs, csak néhány szorgos mókus kézi munkája. A leghíresebb Patyomkin MVP-t talán a Zappos csinálta 1999-ben, amikor lefotóztak néhány cipőt a helyi cipőboltokban, majd a fotók alapján megcsinálták webshopjukat – ha valaki rendelt, szépen elautóztak a boltba, megvették a cipőt, és kiszállították a vevőnek. Egy idő után beigazolódott a sejtésük, hogy az emberek hajlandóak online cipőt venni – és akkor vettek egy saját cipőboltot. Rendszert csak ez után fejlesztettek az oldal mögé.

Így csináld:

  • Egyszerű, válts ki minden algoritmust emberi erővel. Elöl minden, hátul semmi.
  • Vastag bőr az arcodra, és uccu neki. Hazudsz mint a vízfolyás és marketingeled a semmit.

 

Előny: hihetetlenül olcsó megoldás annak igazolására, hogy a startup ötleted jó. Élesben, a végleges szolgáltatás “arcával” tudod tesztelni a dolgot, és nem kell magyarázni, hogy később több feature, meg majd szebb lesz, meg jobb lesz. Ha nem válik be, leállítod. Ha beválik, mindenkinél gyorsabban lépsz piacra az ötleteddel – hiszen már ott vagy anélkül, hogy a fejlesztéshez akárcsak hozzászagoltál volna.

Hátrány: Ha beindul a dolog, lesz egy pár átvirrasztott éjszakád, mert versenyt fogsz futni az idővel, és komoly tétje lesz.

Praktikus tippek

Aki megértette az iszonyatosan-gyorsan-kell-haladnom aranyszabályt, annak érdemes ránéznie a Kickofflabs-re, vagy az Unbounce-ra, amikkel hyper sebességgel lehet landing page-eket építeni. Aki végképp nem boldogul vele, annak örömmel jelentem, hogy az MVP elkészítésére is létezik már startup. Fontos, hogy tudjátok – vagy legalább sejtsétek – hol van a célközönségetek, és szólítsátok meg őket közvetlenül és autentikusan. A jó MVP-nek egyetlen ismérve van: bárhogy is, de megkérdőjelezhetetlenül igazolja, hogy amit csináltok, az a vásárlóitok egy csoportjának nagyon kell. Ne passzoljátok el az MVP fázisát, különben borítékolhatóan sok pénzt fogtok eltüzelni feleslegesen – a drága időről nem is beszélve. Bárhogyan is, de el kell érnünk, hogy meglegyen egy széles körű validáció, hogy tudjuk, jó úton járunk – és nem azért, mert a befektetők is folyton ezért nyavalyognak, hanem magunk miatt. A saját startup-unkat építjük, a sikerünk és a kudarcaink egyaránt a sajátjaink. We own it.

Kockázati Tőkések Arénája

startup vc befektetés vállalkozó pitchSokan kérdezik tőlem, hogy melyik Jeremie alaphoz érdemes menni, és melyiket kell elkerülni… és erre a kérdésre én több okból sem szoktam válaszolni. Egyrészt aki nekem jó, az lehet, hogy Neked nem – és fordítva. Másrészt a kockázati tőke világa épp oly dinamikusan változik, mint a vállalkozósdi. Aki ma jónak tűnik, arról holnapra kiderülhet, hogy nincs túl jó szeme. Amelyik tőkés kezdő, az sec perc belejöhet az iparba. Új szereplők is kinőnek a földből – lassan már hetente… És igen, nekünk, vállalkozóknak nagyon nem mindegy, hogy egy igazi ászhoz dörgölőzünk, vagy az  antik üzleti gondolkodású Határnál Véged Ventures-höz, ahol pénzt kaphatunk ugyan, de semmi mást – ilyen társulással ugyanis lényegében csak pár hónapnyi  reményt lehet vásárolni, sikert nem. Ahogyan a startup-oknak is csak egy kis hányada igazi ász, úgy a befektetőknek is van elit klubja, ahol bizony kevesen vannak. Hát halat ma sem kaptok tőlem, de hálót igen; ilyen szempontok alapján válogassatok:

Van benne empátia

A legelső emberi tulajdonság, amire egy kockázati tőkésnek szüksége van, az egy szimpla felismerés: eltérően a többi adok-veszek üzlettől, a kockatőke befektetés NEM zéró-összegű játszma. Nem, Kedves Befektetők, nem biztos, hogy attól nektek nagyon jó lesz, ha a másik félnek nagyon sz*r. Sőt: A befektetősdiben a term sheet tárgyalásakor ellenérdekelt felek ülnek egymással szemben, akik a befektetés után cégtársak lesznek. Mintha az autókereskedő, aki eladja neked a verdát, azzal szembesülne, hogy utána 7 évig másnaponta felváltva kell taxiznotok vele – mindjárt más lenne a marketing vaker! Amelyik befektető nem partnerként áll a vállalkozókhoz, amelyikben nincs empátia, amelyik lekezelően viselkedik (bár a Tumblr-ről életében nem hallott, az Instagram-ot pedig apró zacskós kávénak tippeli), azt gyorsan pattintsátok le.

Gyors

A jó seed fázisú kockázati tőkés második ismérve a gyorsaság: gyors igen, vagy gyors nem. Nincs idő több hónapos due diligence-re sem (seed-ben vagyunk!), mert szegény startup vagy kimúlik, vagy a verseny miatt leszerződik mással. Ha meg csak simán elvan és nő magától, azzal nő az értéke is, így tehát a befektető csak bukhat a halogatáson – pedig a tökölődés igazi magyar sajátosság. Ha kapsz term sheet-et, akkor a deal 30-90 nap alatt legyen lezárva. Ha halogatja, akkor vagy lusta, vagy simán remeg a keze, és közben gátlástalanul szívat Téged, nehogy elmenj máshoz, amíg Ő nem tud dönteni – az ilyet azonnal hagyd ott, mert csak a saját érdekeit nézi. 200 ezer dollár körüli pénzt amerikai angel investor egy hét alatt dönt el.

Elérhető

Józan paraszti ésszel: ha a befektetést megelőzően – amikor még az udvarlás megy – is annyira elfoglalt, hogy napokig nem éred el, akkor képzeld mi lesz, amikor már a markában vagy, és leszerződtél? Az lesz, hogy még inkább nem fogod elérni, és nem lesz a környéken, amikor kellene a segítsége. Mindenkinek drága az ideje, de a legtöbb profi ezt két eszközzel kezeli: Egyrészt mindent hatékonyan csinál, azaz visszahív aznap, de 5 perced van. Másrészt, amivel nem akar foglalkozni, arra azt mondja, hogy nem és pont – így nem csesztetik mindhalálig felesleges baromságokkal. Ha a befektető szörnyen elfoglalt és képtelen kezelni a saját idejét, az szerintem (és a jelek szerint például Fred Destin szerint is) deal-breaking.

Nem fél a versenytől

Itthon annyi a lé a piacon, hogy a startupok válogatnak, nem a tőkések – vésd ezt jól az eszedbe és használd ki az erőviszonyokat. Saját tapasztalatom, hogy néhány startup a környeztemben sorban kapja a megkereséseket (igaz, egy részük már túl van a seed fázison). A robogó vonatra mindenki szeretne felülni, és ezzel nincs is semmi baj. Egy belevaló kockatőkés nem fél a versenytől, mert maga is versenyképes egy – szerencsénkre – egyre telítettebb és – még nagyobb szerencsénkre – egyre globálisabb piacon. Versenyzik a többi alappal premoney-ban, kockázatvállalásban, tudásban, kapcsolatokban, hozzáadott értékben. A verseny jó dolog, és amelyik kockatőkés nem szereti a versenyt, az hogyan érthetne meg egy vállalkozót, aki nap mint nap versenyezni kénytelen? Szóval látogassátok végig az alapokat sorban és hasonlítsátok össze a tapasztalatokat. Hadd nyerje a versenyt a legjobb.

Nem Kontroll-függő

Ezt a kérdést hazai kockatőkések 1.0-ás változata szinte képtelen megemészteni. A többségi részesedést meg a board kontrollt csak a legkezdőbbek erőltetik – logikusan levezettük, hogy miért van így. Az irányításba való belekibicelés egyszerűen túl nagy bürokráciát és felesleges költségeket jelent, akadályozza a további befektetési köröket és rendszerint hibás cégértékeléssel jár. Az alapítók kihígítási szándéka pedig szánalmas.com – és soha nem működik korai fázisban. A seed fázisú befektetések kontrollja már ma is csupán néhány vétójogban testesül meg a tengerentúlon. A tanácsom egyszerű: aki kontrollt, vagy többséget akar seed fázisú startupban, azt gondolkodás nélkül hagyjátok ott, mert kapzsi és nem érti az egész iparágat. Nincs időnk telhetetlen embereket térítgetni jószolgálatból. Majd megtanulják máshogy. Pont.

Transzparens

Brad Feld. Mark Suster. Ben Horowitz. Dave McClure. Josh Kopelman. Fred Wilson. Sorolhatnám még az amerikai top tech befektetőket, akik blogot írnak, előadnak, rendezvényekre járnak, közösségi kezdeményezéseik vannak – egy szóval együtt forrnak a vállalkozókkal a Nagy Startup Levesben.  Magyarországon is vannak páran, akiket látunk a rendezvényeken, akik pörögnek, mint a szekérkerék, érdeklődnek, vitáznak, és nem futamodnak meg még az általam kiagyalt leggonoszabb nyilvános vitáktól sem (14:55-től). A párhuzam-alkotást rátok bízom, de szerintem ha egy befektető hírnevet épít, akkor ezt a hírnevet kevéssé éri meg neki valami vérbeli etikátlan húzással kockára tenni. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy akik a sötétben gubbasztanak, azok nem lehetnek korrektek és profik. Csak annyit jelent, hogy van, aki a sötétben gubbaszt, és van, aki jelen van. Döntsétek el, hogy melyik típusra gerjedtek.

Tapasztalt

Az ideális kockatőkés-vállalkozó kapcsolatnak van egy lényeges előfeltétele, ez pedig az érdekellentétek kiküszöbölése. Egy  alapvetően jó szándékú és felkészült kockázati tőkéssel is lehetnek folyamatos konfliktusaid, ha rosszul kötitek meg a szerződést, és érdekellentét alakul ki. Az érdekellentétet mindenképpen el kell kerülni! Ez a jövő tudatos elemzését és a lehetséges variációk közös átgondolását jelenti – még a befektetés előtt. A tapasztalt befektetők odafigyelnek erre. Ha nem játssza le Veled a szcenáriókat a term sheet tárgyalása során, az vészvillogós. Az őszinte befektető sokkal jobb, mint a vetítőgép. (Shit happensde együtt kell felkészülni rá.)

Helyesen értékel

Ha egy kockatőkésnek van nagy Jeremie alapja, vagy külföldi lába, akkor tovább tudja finanszíroztatni a céget a seed fázis után is, és érdekében áll normális premoney-kat adni (mert ha akar, a következő körben szerezhet nagyobb részesedést). Ha a cég aktuális fázisának 10%-án értékeli fel a céget, az azt jelent(het)i, hogy kockázatként éli meg a tovább-finanszírozás bizonytalanságát, mert nincs ilyen kapcsolatrendszere – vagyis nem lesz következő körös befektetés sem. Megbeszéltük, hogy ez miért elengedhetetlen, úgyhogy okos startupper cégértékelésből tudni fogja, hogy a befektető tudja-e tovább tölte(t)ni zsozsóval a céget, vagy nem. Ugye nem kell magyaráznom, hogy ha a cégedért X tőkés 200 ezer dodót kínál, Y meg két milliót, akkor egy józan paraszti ésszel kevéssé igazolható hülye döntéssel 1,8 millió dollárt húzol le a klotyón? Azért legtöbben ennyi zsét még nem hahotázva nézegetünk a lefolyóban kőrözni, nem igaz? De mondjátok meg Ti:

[dil dil = 2571]

Startup pozitív

A legjobb, ha csinált startup-ot. Az Egyesült Államokban szinte minden befektető korábban vállalkozó volt. A leggyakoribb, hogy egy-két sikeres exitet követően válnak befektetővé és csatlakoznak valamely nagy alaphoz. Magyarországon tech exit csak kevés volt (Szőke Márton, az ismert magyar vállalkozó és üzleti angyal IndexTools nevű cégét vette meg a Yahoo 2008-ban – ezért neki elhiszem, hogy tudja, mi fán terem az exit), IPO-ról (tőzsdére lépés, Initial Public Offering) is csak egyről tudok, de kommentben lehet pallérozni az ismereteimet. Meg kell elégednünk azzal, hogy leendő partnered szeret startupokkal dolgozni, jól érzi magát az ökoszisztémában és rendszeresen próbál tudást felszedni külföldről is. Amelyik előadja, hogy birtokában van a tuti recept egy világcég felépítéséhez, azt nyugodtan nevessétek ki. Senki nem tudja ezt a receptet – mert nem létezik.

Dot-com-bátor

(Ha nem dot-com startup-od van, ezt ugord át) Talán nincs olyan kockatőkés, akinek a honlapján ne szerepelne, hogy a tech iparágba fektet, azaz dot-com cégekbe. Ne higgyétek el, többségüknek lövésük sincs arról, hogy mi valódi újdonság és mi bukott meg már 5 éve is. Kevés kivételtől eltekintve  nem értenek a tech startupokhoz, és ami még ennél is fontosabb, nincs tapasztalatuk nagy tech cégek startup-bevásárlásaiban sem. Honnan is lenne? Még csak most kezdték, ha jól tudom, egyetlen Jeremie-s exit volt, és egy magyar Jeremie Partner sem adott még el céget a Facebook-nak, Yahoo-nak, Google-nek, stb. Egy ilyen felvásárláshoz lokál arcok kellenek. A Facebook esetében amerikaiak. A Google-nél viszont… Ja, bocs, ott is. Yahoo – amerikaiak. Salesforce, AirBnB, Yelp, LinkedIn, GitHub, Foursquare, Twitter, Amazon, Groupon, Reddit, Apple, StumbleUpon, Microsoft, IBM, HP, Qualcomm, Dropbox, Intel, Dell, Comcast, Zynga, eBay, BestBuy, Wikipedia, HubSpot, Radian6, … Hát, a fene egye meg, úgy tűnik, egy kocsma maradt a faluban, ott ropja mindenki. Dot-com-nál kell a tengerentúli kapcsolat, nincs mese.

Kis összegeket fektet be

Ez stimmel, tényleg seed fázisú funny money-val labdáznak itthon. De nem is kell több. Korai fázisban a mentorálás, a sales és egy nagy piac elérése sokkal többet ér. A kis összegek különben nekünk vállalkozóknak előnyösek, mert kisebb kockázattal tudnak beszállni a befektetők, mivel szélesebb portfólión tudják elosztani az alapjuk tőkéjét. Mi pedig hatékonyabban teremtünk értéket, aminek a következménye könnyen lehet egy-egy normálisabb cégértékelés seed-ben még magyar részről is. A tanács itt az, hogy minél kisebb pénzből érjetek el minél komolyabb mérföldköveket, ezt a befektetők magasabb cégértékeléssel és ebből adódóan kisebb felhígulással fogják honorálni. A nagyobb pénzeket, ha tehetitek, már vonjátok be külföldről – egyszerűen mert magasabb premoney-t kaptok.

Van menedzsment tapasztalata

Ez megvan a hazai VC-knél is – csakhogy a korai fázisokban kevésbé fontos.  A hagyományos régi VC felfogás szerint a befektetők, mint tapasztalt profik segítették a startup-okat nagy céggé válni, és ez a tudás elengedhetetlen volt. Mit látunk ma? A fejjel lefelé modell-nek megfelelően seed fázisban a termék készül el, cég nincs, vagy gyakorlatilag egy bevételek nélküli kifizetőhely. A csapat néhány fő, így egyáltalán nincs szükség a cégépítéshez értő szakértőkre – a startupok ma terméket építenek, és olyan mentorok bábáskodnak sikerrel a csapatok körül, akik a nagyon olcsó és következetes termékfejlesztéshez értenek. A hazai befektetők egyenként is jelentős üzleti tapasztalattal rendelkeznek, ami sosem árt egy startup-nak – kérjétek ki a véleményüket a stratégiai kérdésekben, de operatív szinten haladjatok a Lean szerint – ha a befektető ezt támogatja, akkor ezen a téren teljes lesz az összhang.

Őszintén beismeri

Én nagyobbra tartom azokat a befektetőket, akik beismerik, hogy még nem tudnak eleget, ez ugyanis az első lépés a tanuláshoz. És tényleg, az ilyen emberek előbb-utóbb felszedik a szükséges ismereteket, és szerénységük révén szerzik meg a tudás fegyverét. Ha azt látjátok, hogy a befektető folyamatosan aggódik a portfólió cégért, és nem irányítani akar, hanem csak az ördög ügyvédjét játssza, az pozitív jel.

Remeg vagy nem remeg

Remeg. Mindegyik. Én is azt tenném. És Te is. A kockázati tőkéseknek jósolniuk kellene tudni, méghozzá egy olyan iparágban, amit nem ismernek. A befektetéseik 9-12 hónapon belül egy olyan piacra készülnek lépni, amit ugyancsak nem ismernek, és olyan konkurensekkel kell megküzdeniük, akikről életükben nem hallottak. De a hős nem attól hős, hogy nem fél, hanem attól, hogy a félelme ellenére megteszi, amit meg kell tennie, míg a gyáva meghátrál. Amikor 1999 nyarán-őszén a Kleiner Perkins és a Sequoia Capital együtt 25 millió dollárt tettek a Google-be (100 millió dolláros premoney-n), állítólag a pénz átutalása után is meg voltak róla győződve, hogy kidobták a pénzt az ablakon. De az ösztönük azt súgta, ebből nem szabad kimaradni. Mindenki remeg, ha bizonytalan a jövő – a jó kockázati tőkés néha a szimata után kell, hogy menjen. Amelyiknek a portfóliójában nincs pár őrültségnek látszó befektetés, annak vagy nincs orra hozzá, vagy nem mer hallgatni rá.

Az idők változnak

A cikkből úgy tűnhet, nem tartom nagyra a magyar kockázati tőkéseket. Elmondtam vagy százszor, hogy ez nem így van: kiváló koponyák is vannak közöttük, igazi ászok, akiket nagyra tartok és emberileg is kedvelek – még akkor is, ha nem mindenben értünk egyet. De azér’ meló van még itt bőven: A magyar kockázati tőkepiac játékosainak azon kell majd dolgozniuk, hogy képesek legyenek kölcsönösen jó deal-eket kötni a vállalkozókkal. Ehhez a normális cégértékelés, a külföldi kapcsolatok, a reális exit stratégia, a kontroll-függőség feladása és a termékfejlesztési know-how hozzáadott értéke mind-mind szükségesek. Mivel ifjú tehetség van itthon bőven, előbb-utóbb egy-két tőkés társaság kiemelkedik, és onnantól egy gyűrű mind felett – ugyanis a kérdés nem az, lesz-e projekt ennyi kockatőkéhez, hanem az, hogy kié lesz évről évre a Top 5 deal. Az alapok mesébe illő megtérülését és egy-két kockatőkés kiugró sikerét ugyanis ez az 5 startup hozza majd, és amint kiderül, kik az ászok, mindenki velük akar majd boltolni, a többiek meg futhatnak a top projektek után, mint a nyuszi… (Klasszikus Eminem). Toljatok egy share-t itt alább, plíz, vállalkozó társainkat segítitek vele…

A Startup Alkímia

startup vc pitchE cikk szerzője Chris Brown, az Észtországi StartupWiseGuys accelerator Consiglieri-je, szabadúszó újságíró, elkötelezett startup mentor és üzletember. A terjedelem a szokásosnál rövidebb lesz, de Chris egyik hasonlata annyira megtetszett, hogy megkértem, öntse írott szavakba. 

A startup világban leginkább az hajt minket, hogy egy szinte lehetetlen ötletet építgetünk. Századokon át kísérleteztünk az alkímiával, az ideával, hogy képesek vagyunk bizonyos kémiai elemeket egy másik elemmé transzmutálni – leggyakrabban ólmot arannyá. A közkeletű hit az volt, hogy csupán  a helyes folyamatot kell megtalálni, amivel elérhetővé válik egy folyamatos ólom-arany transzformáció – és lesz elég arany, hogy mindenki gazdag lehessen! Tegyük most félre azt a részét hogy mi történik a kereslet/kínálat törvénye értelmében egy ilyen helyzetben. Az alkímia kulcsa (illetve az alkímia ideájának kulcsa) az volt, hogy a lényeg a folyamat maga. Teljesen mindegy, mennyi ólmot teszel a rendszerbe, maga a folyamat nem változik, ismételhető újra és újra, magán a folyamaton végzett mindenféle plusz munka nélkül. Azaz skálázható lett volna.

E skálázhatóság a tech stratupoknak ugyancsak az egyik kulcseleme – azonban egy lényeges kérdés mindig ott lebeg, amikor egy startupról beszélünk – növekedésre, vagy skálázhatóságra gondolunk? A startupok definíció szerinti természete, hogy rendelkeznek a szinte korlátlan növekedés képességével, mely nem arányos a befektetett energiával és pénzmennyiséggel. Kockázati tőkések és üzleti angyalok ezért fektetnek a startup-odba és ezért nem fektetnek anyukád pékségébe. A Google kereső algoritmusa nem feltételezi egy-egy új pékség nyitását, valahányszor valaki elindít egy új keresést. És itt köszön vissza az alkímia: immár nem ólmot akarunk arannyá változtatni, a mi alkímiánk egy másik irreális álom megvalósítását célozta meg. Az örök mozgásét.

Minden áldott nap, amikor új ügyfeleket, vásárlókat vagy felhasználókat veszünk célba, lényegében a forráspontot (a kritikus tömeget) áhítozzuk. Legyen elég felhasználód, és a többiek jönnek maguktól. Elég vevő vagy korai befogadó, akik bevonzzák a network-jüket. Lényegében abban a hitben élünk, hogy képesek vagyunk megcsinálni egy gépet, technológiát, eszközt – vagy hívd, ahogy akarod -, ami azután majd örökmozgóként magától működik. Az alkímia ideájától fűtve és az örökmozgó üzlet álmától vezérelve a “csaknem lehetetlen”-t akarjuk végrehajtani.

Startup Wise Guys runs an intensive three month mentorship-based accelerator program at the intersection of Scandinavia and Eastern Europe.  In addition to €15,000 in seed funding the program helps startups accelerate their business from idea to execution by giving them the chance to learn from experienced entrepreneurs from around the globe. Applications will run until July 5th, with the Autumn 2013 cohort starting in Tallinn in September. To apply or learn more about the program, visit: http://startupwiseguys.com/apply

18 Accelerator Dilemma

accelerator startup vállakozó vc befektetőEbben a korábbi cikkben megbeszéltük, hogy mi az accelerator-ok előnye és hátránya. Akkor azt javasoltam, ezerszer gondoljátok meg a dolgot, mert egy accelerator egyfelől egy drága iskola, másfelől – ha okosan választasz – életed meghatározó mérföldköve lehet a vállalkozásod sikere szempontjából.

Mi az accelerator?

Olyan magánvállalkozások, melyek korai (pre-seed vagy seed) fázisú startup-okat turbóznak fel úgy, hogy adnak pénzt, paripát, fegyvert, oktatást, kapcsolatokat, és egy aktív startup közösséget, ami segít az elindulásban. Cserébe általában tulajdonrészt kérnek az adott cégből – vagyis zsét és időt fektetnek a cégekbe, és ezért részesedést kérnek. Korán szállnak be, amikor még semmi nem tuti, cserébe olcsón kapnak részvényeket.

De vannak olyanok, amik nem kérnek részesedést, nem?

De igen, jelenleg három ilyen létezik, a Startup Chile, az Evo Nexus és a trentói TechPeaks. Ezek úgynevezett non-equity programok, azaz adnak cash-t, startup környezetet és oktatást, és nem kérnek mást, mint hogy legyél ott egy ideig – jellemzően 3-6 hónapról van szó.

Ingyen cash? Ezeket bűn nem lehúzni, ugye?

Egyáltalán nem ez a helyzet. Valamiért a legeredményesebb accelerator-ok nem a non-equity programok. Ha non-equity-be bejutsz, spórolhatsz néhány ezer dollárt magadnak, de amikor vége a programnak, annyi, irány haza. Nyilván aki nem kellett a techstars-ba, az megy ezekbe – tehát itt azokkal bratyizhatsz, akik nem kellettek a techstars-ba. Ezzel ellentétben a techstars-ban azokkal haverkodsz, akik az évi 60 ezer jelentkező közül a felső 1 %-ban voltak – nem mindegy a dolog, főleg ha a vállalkozásod nem egy halálra ítélt vacak. (Nem akarok elitistának tűnni, és nem igaz, hogy “mezei” accelerator-ból, vagy non-equity programból nem jöhet ki killer cég. Egyszerűen a statisztikák azt mutatják, hogy a Y Combinator-ből több siker esik ki. Ennyi.)

És miért léteznek egyáltalán accelerator-ok?

Azért, mert a gazdasági iskolákból kijövő friss diplomások ezrei annyira életképesek az üzleti életben, mint egy sivatagi aknamezőre született mélytengeri hal. Viszont az eszük, a szorgalmuk, a kitartásuk és az újításra való képességük megvan. Néhány öreg róka pedig rájött, hogy hosszú távon nagy pénz lehet abban, ha kipótolják a némely egyetemeken dohos pergamenekből tömeg-oktatott elméleti tanrendet néhány olyan modern és életszagú kiegészítéssel, mint például a „hogy a francba’ keress pénzt” fejezet.

Kinek jó, kinek nem?

Mára elég sok accelerator program indult el ahhoz, hogy ilyen formában már ne lehessen válaszolni a kérdésre. Alapvetően elmondható, hogy aki nem gyakorlott vállalkozó, született hustler, vagy hétpróbás gazember, annak egy accelerator-program sok időt és kínt tud megspórolni. Aki magabiztos Hustler – akár nemzetközi porondon is – az inkább a vállalkozását építse, főleg ha már bizonyította, hogy megy ez neki. Friss diplomásoknak, startup-szüzeknek, diploma-tagadóknak és biznisz-újszülötteknek megéri az accelerator, mert sok évnyi szenvedést és drága pénzen gründolt bukást spórolhatnak.

Mit nézz elsősorban, ha erre adod a fejed?

Ez egyértelmű: az accelerator hírnevét. A legjobbakban a legjobb mentorok segítik a legtehetségesebb startupokat, és a leghíresebb befektetők válogatnak a csapatokból. Ez az elit klub. Vannak feltörekvők is melyeknek még nincs hírneve, itt a mentorok személye és kapcsolatrendszere számít. Később nyilván ezeknek is lesznek világraszóló sikereik. Fontos, hogy ezekben a mentorokban megbízz, hogy legyen hozzáadott értékük a vállalkozásodhoz, hogy toljanak előre, hogy megóvjanak a messziről ordító hibáktól.

És mit nézz másodsorban?

A felhígulás mértékét. Felhívnám a nagyérdemű figyelmét arra, hogy nem premoney-t írtam, hanem felhígulást. A korai fázisú cégeknél a premoney valuation egy hipotetikus, bemondásra született szám, ami mind befektetői, mind vállalkozói oldalról sokkal kevésbé számít, mint a későbbi fázisokban (pont ezt nem érti még a magyar befektetők többsége, és ezért születnek itthon túl alacsony cégértékelések). Egy startup rendszerint sok befektetési körön keresztül kap finanszírozást, és ahogy életciklusában halad előre, a kezdeti túl alacsony vagy túl magas cégértéket a többi befektetési kör értékelése (premoney-ja) irtózatos kínok mellett ugyan, de kompenzálja – ezért akár az alapító, akár a seed befektető kapzsi, hosszú távon úgy helyre lesz rakva, hogy a takony menetet vág a nyakán.

De amelyik több zsetont ad, az csak jobb nem?

Nem. Mivel korai fázisú cégeknél – a közhiedelemmel ellentétben – nem a felhasználható tőke hiánya a fő probléma, hanem a hiányzó tudás és tapasztalat, nem lényeges kritériuma egy-egy accelerator programnak, hogy mennyi cash-t biztosít. Legyen néhány tízezer dollár, mert vállalkozni pénzbe kerül még ma is. De hogy ez 20 ezer, vagy 50, az igazából mindegy abban az esetben, ha az adott közösségben felszedhető tudás, kapcsolatok, tapasztalatok révén a vállalkozás 20 ezer dollárból is eljut addig, hogy írjon róla a TechCrunch. Tehát alacsony premoney alacsony összeggel rendben van, ha az adott accelerator legendás, mint például a Y-Combinator, a 500Startups, vagy a Techstarsmondjuk ezekbe szinte lehetetlen is bejutni.

Van még valami kritérium?

Igen, nekünk magyaroknak van. Nálunk elsőrendű szempont a nagy piaci hozzáférés. Minél külföldebbre menj. Olyanhoz, aki minél nagyobb piachoz segít hozzá. Tech-orientált országot válassz, ha ebben az iparágban dolgozol, divat fővárost, ha a következő Dolce & Gabbanát akarod összerakni. Ők most amúgy is leülnek megpihenni. Létezik ám olyan vertikális gyorsító is, hogy Nike Accelerator… A legsikeresebb accelerator-ok egyébként egyetlen országba sűrűsödnek… a véleményemet ismeritek (a világ legerősebb gazdasága, de nem Magyarország, és nem Mongólia, mi az?)

Lóvé, iroda meg okosítás. Ennyi egy accelerator?

A legfontosabb kimaradt. A startup ökoszisztémában az a lényeg, hogy mivel a cégek gyors növekedésre képesek, minden hozzáadott érték rövid idő alatt megsokszorozódhat. Egy accelerator-ban dolgozó startup közösség tagjai egymást is segítik, mivel ők is csak akkor kapnak segítséget, ha adnak is. Ha bejutsz egy profi gyorsítóba, a legjobb agyak vesznek majd körül, akik visszajelzést, tanácsot, ötleteket adnak – a versenykörnyezet áldásos hatásáról nem is beszélve. Bármilyen hihetetlen, a hasonló gondolkodású vállalkozókkal feltöltött “laboratórium” legalább olyan fontos, mint a zsé meg a mentorálás.

Akkor melyik accelerator jó?

A Forbes szerint ezek a legjobbak.

Mi történik az acceleratorban?

A véredet is kiszívják, az történik. Melózni fogsz éjjel-nappal. Nem korbáccsal ütnek, hanem van egy közeg körülötted, akik mind eszeveszetten tolják, ráadásul egymással versenyeztek a majdani befektetőkért. Amelyik acceleratorban az optimista, együgyű lézengést tapasztalod, ahol a legtöbb arc első ránézésre be van állva, mint a klinikai halál – azt messze kerüld el. Attól, hogy a saját cégedet tolod, ez még munkahely, nem vidámpark.

Mi van utána?

Ne olyan gyorsan. A finálé a legérdekesebb: Az Isteni DD, a Demo Day. [quote align=”center” color=”#999999″]It’s hard to do a really good job on anything you don’t think about in the shower – Paul Graham, Founder of Y Combinator[/quote]

Miért, mi az a Demo Day?

A Number 1 Accelerator, a Y-Combinator kezdte el, de e jó szokását sok ilyen műintézmény átvette – amikor vége egy programnak, szerveznek egy versenyt / bemutatót / húspiacot, amire sok befektetőt meghívnak (Hogy ki megy el, az nagyban függ az accelerator hírnevétől). Itt aztán lehet befektetni szépen a felszteroidozott startup-okba. A Y Combinator-nél (egyébként itt töltötte gyermekkorát a Dropbox és az AirBnB is) 35 startup-ból 33 talál befektetőt – ott és akkor azon az egyetlen napon… Frászt – ne higgy el mindent! A mentorok kőkeményen lobbiznak a startup-jaikért a Demo Day-t megelőző három hónapban is. A közel 100 %-os siker így jön össze. A többieknél ez az arány már egy hangyányit rosszabb, néha kifejezetten siralmas.

Ok, de mi van demo day után?

Ha behúzol befektetőt, akkor mész tovább az amerikai álom rögös útján. Ha nem, akkor legtöbbször egy meleg kézszorítás mellett elduruzsolt „good luck and have fun”, ami szabad fordításban a „kevés voltál, megszívtad, húzz a rákba” kifejezéssel írható le a legpontosabban. Vannak accelerator-ok, amik utógondoznak startupokat, és vannak alumni programok is – de ezek ritkák, legtöbbször a „good luck…”-kezdetű szcenárió van. Nem para, ha nincs a végén egyből befektetés, tolni kell tovább a szekeret – immár “felnőtt” vállalkozóként.

[dil dil = 3100]

Kik azok az accelerator nomádok?

Akik egyik accelerator programról a másikra járnak ugyanazzal a startup-pal.

És mi a baj ezekkel?

Alapvetően semmi, mindenhol tanulnak egy kicsit. De: egy killer vállalkozással azért rohanunk előre, hogy ne a konkurencia szedje fel a kritikus tömeget először – ezért építünk traction-t, ezért fontos a sztori. A nomádoknál sokszor elnyúlik a cég sztorija – persze ettől még rengeteg kapcsolatot és tudást szednek fel. Ha nagyon ütős a cuccod, ne legyél nomád, mert azzal egyrészt kiheréled a sztorit, másrészt viszi a cégből a részesedést is. Ha átlagos a startupod, nomádkodj nyugodtan, nem olyan rossz élet az fiatalon. Ilyenkor iktass be non-equity programot is, pár ezer dollárod talán marad a végén.

És hogyan lehet bejutni valamelyik legendába?

Arról már be is van izzítva egy cikk… méghozzá egy rakás titkos trükkel. Hamarosan… Addig egy kis nyári zene.

Egy startup tour képekben – East Coast to West Coast

startup kockázati befektetés vállalkozó pitchHa már elég tudást szívtatok magatokba itthon, ideje a tettek mezejére lépni és megnézni hogy mi van a tengeren túlon. Vajon a keleti vagy a nyugati part megfelelőbb a kezdeti lépések megtételére? New York, a Nagy Alma versus Sillicon Valley, California. Igazság szerint persze legjobb lenne megnézni mindkettőt, és csak utána dönteni. Most pont ez következik – ezúttal képekben.

Ok, nézzük mi van itt. A kiemelt képen fent rögtön látszik, hogy sajnos New Yorkban pl. elég rossz időjárás. (Azért ez nem olyan zavaró ha ez a látvány reggelente.) Manhattanben rögtön megértjük hogy ezt a startuposdit valószínűleg többen is komolyan gondolják arrafelé és áldoznak is rá.

IMG_0684 4

Érdekes, hogy amikor az ember először megy az utcákon a felhőkarcolók alatt, borzasztó jelentéktelen kis pondrónak érzi magát. Nem elég hogy eleve nehéz a startup kezdeti időszaka, még ez is 16 tonnaként nehezedik a kódolásban megfáradt vállakra. Viszont innen szép nyerni!

IMG_2165 36

New Yorkban viszonylag sok meetup van, amik közül jókat is ki lehet fogni, de azért az elmondható hogy a résztvevők nagy része neked akar eladni valamit.

IMG_2800

Mi például az egyik rooftop event-en (valamelyik magas épület tetőteraszán tartott esemény) véletlenül betévedtünk egy másik meetupra (ugyanazon a teraszon 3 volt egyszerre egy időben), ahol az egyik jól öltözött úriembernek – akit simán VC-nek néztünk – hosszú perceken keresztül ecseteltük az általunk fejlesztett termék nagyszerűségét, amit érdeklődéssel hallgatott végig, válaszában viszont arról kérdezett hogy marokkói arany jutányos áron érdekel-e minket. Igen, természetesen. Minden érdekel.

IMG_2772

Ezek az eventek habár haszontalannak tűnnek, de gyakorlásra kiválóak, olyan önbizalmat lehet gyűjteni amivel hirtelen a Nasdaq-ra lépést is tervezgetni kezdjük két hosszabb metrómegálló között.

IMG_2770

Vagy azon is elgondolkozhatunk, hogy vajon kinek adjuk el a céget? Van választék bőven és mindenki innovatív megoldásokra vadászik, mert tudják hogy ha ők nem akkor majd a konkurencia. Ez a – néha elmebeteg összegű – felvásárlások mögötti egyik fő mozgatórugó.

IMG_1686 27

De ehhez persze előbb egy killer terméket kell fejlesztenünk!

IMG_2820

New Yorkban egészen kiváló co-working irodák vannak, pl. a WeWorks, ahol magam is szívesen időztem.

Ha meguntuk az esőt és a magas épületeket, irány California, minden startup célpontja! Itt egy rövid eszmefuttatást szeretnék beszúrni, ami low budget magyar startupoknak jól jöhet. Sillicon Valley iszonyú drága, San Francisco szintén (New York is). Viszont repülővel 1-1,5 óra mind Los Angeles-től mind San Diego-tól, ahol jóval kedvezőbb feltételekkel lehet időt tölteni. Ez különösen akkor jön kapóra, ha megbeszélt időpontjaink közt akár több hét eltérés is van és már szeretnénk egy kicsit a termékfejlesztésen is dolgozni a sok meeting és pitch mellett, vagy mert LA-ben sokkal több lehetőség van early tractiont építeni pl. egy consumer startupnak. Döntésünkhöz akár ezt a rövid quiz-t is segítségül hívhatjuk. San Diego-ban például ez tárul az egyszeri magyar startupper szeme elé reggelente (télen is :)):

IMG_2679

Ezeknek a helyeknek megvan az az előnye is, hogy ha hirtelen kapás van és nincs repjegy másnapra, akkor be lehet vágódni a kocsiba és 8-10 óra alatt fel lehet vezetni San Francisco-ig. Az út mint a filmekben:

IMG_2896

San Francisco-ban egymás hegyén hátán vannak a hírekből ismert acceleratorok, startup hubok. Ez itt például a Rocketspace demo stage.

IMG_2842

Több környező ország már viszonylag komoly jelenlétet épített ki a Valley-ben annak érdekében hogy a legjobb projektek a lehető leggyorsabban kerüljenek ki. A szlovénok egy kicsit előrébb tartanak mint mi, nekik van saját házuk a saját startuppereiknek, ahova be lehet esni éjszakára aludni, kicsit dolgozni, stb.. a hálótermeket azért nem fotóztam mert elég laktanya érzése van ami nem túl inspiráló, de a közös tér nagyon jó. Van aki már 4 hónapja lakik itt és még nincs prototípusa se, úgyhogy nem csak természetfeletti vállalkozókkal kell versenyre kelni, jó tudni hogy itt is ugyanazokkal a kihívásokkal szembesül mindenki, inspiráció ide vagy oda, a terméket fel kell építeni.

IMG_2835

A távolban Alcatraz, ennyi elég is a San Francisco-i városnézésből.

IMG_2846

Itt még több meetup és startup event van mint New York-ban, ráadásul az ember a Stanford-ra is beeshet, ami elég jó (csekély 50$ volt a belépő erre az eseményre, de különböző fennforgásokra hivatkozva (ie. “nincs annyi cash nálam, pls pls pls”) sikerülhet bejutni pl. a feléért. Itt új értelmet nyer a dream big fogalma, a “billion dollar market” csak egy picike kör a prezentált slideokon… az új trend a “T”‘ dollar, ez alatt ne ugrálj 🙂

IMG_2855

A Singularity University szintén egy érdekes képződmény, ahogy egyik srác a csapatból megfogalmazta, “Gazdag emberek pici csoportja hobbiból szeretné megmenteni a világot.” Nekem az volt az érzésem, hogy mindezt úgy hogy ők azért jól járjanak a végén (ami nem baj, sőt). A kedvencem innen az a startup akinek 1db ügyfele az International Space Station… ez az igazi niche market.

IMG_2858

Arra nem jöttem rá hogy mi az az épület a NASA-nál. Ötletek?

IMG_2859

Californiában az autó bérlése kötelező, a nélkül meg vagy lőve. Ez a járgány 400 dollár 7 napra mindennel (napi díj, biztosítás, stb.) együtt. Ezt bele kell kalkulálni a büdzsébe (+tankolás, attól függően hogy ki merre megy). Mondjuk van vagy 1012 startup itt aki épp ezt az industry-t készül megtörni, úgyhogy a jövőben ez olcsóbb is lehet.

IMG_2862

A túra végére pedig egy bónusz kérdés: melyik világhírű, sok milliárd dollárt kezelő alap irodája látható a képen? A helyes megfejtők közt a lean metodológia jegyében egy csomag Beef Jerky-t sorsolunk ki.

IMG_2861

A Fejjel Lefelé Modell

startup befektető vc kockázati tőkeAmikor van egy ötlet, akkor előbb-utóbb lesz mellé egy csapat, ahol le kell fedni kötelező szerepköröket: marketinges, értékesítő, termékfejlesztő, projekt-menedzser, jogász, pénzügyes. Létrehoztok egy vállalkozást, gründoltok hozzá tőkét, majd nekiláttok egy innovatív termék megvalósításának.  Ez a módja, nem?

10 éve, esetleg. Köszöntelek a 21. században: állj fejen és kezdjük újra: Customer first!

Ma kicsit elmerülünk ebben a Lean nevű csodában, amiről mindenki dumál, de senki nem használja. Sorsfordító összefüggések következnek, világok harca és egy új hajnal – de csak azoknak, akik nem csak felfogják, hanem át is ültetik a szürke hétköznapokba – ami néha elég kíméletlen dolog. Jöjjenek a Lean Metodológia alapjai logikus indoklással, hogy miért csináld így:

Ami miatt a Lean sláger lett

Ötlettől a megvalósításig = valódi vállalkozói véna. Az más kérdés, hogy a megvalósítás folyamatát mennyire csinálják jól. De mit jelent a “jól csinálni”? Ha megvalósult az ötlet, akkor jó, nem? De nem ám! A megvalósításnak ugyanis vannak best practice-ei egy startupnál. A jól azt jelenti, hogy a lehető legrövidebb idő alatt, a lehető legkevesebb pénzből, a lehető legnagyobb bizonyosság elérése mellett fejlesztesz ki egy terméket és lépsz vele piacra. De miért is stresszelünk? Azért, mert bármit is találtál ki, van konkurenciád – vagy lesz, amikor public betában a piacra lépsz. Olyan lehetetlen ezt elkerülni, mint szakadó esőben átrohanni a kerti budiba abban a szent reményben, hogy majd elhajolsz az esőcseppek mindegyike elől. Azért nem titkolózunk az innovatív startup vállalkozásunkkal, mert a tartós versenyelőny megszerzésének egyetlen igazi módja a gyors növekedés (a zárójeles módja a szabadalom, de az igazából később jó, korai fázisokban semmit sem ér, mert nincs pénzed érvényesíteni, hiába van meg a törvényes védelem). Tehát megbeszéltük, hogy rohannunk kell előre. De hogyan?

Zsákutca = behajtani tilos

A Lean lényege a Build – measure – learn ciklus, azaz építs, mérj, tanulj belőle. És aztán kezdd újra. Ha a leendő célpiacod szereplőivel validálod az ötletedet, akkor elkerülöd a zsákutcákat, és gyorsabban haladsz. (ha titkolózol, és nem mondod el nekik, akkor visszajelzéseket sem kapsz, amik révén beállhatnál a helyes irányba. Ha tehát nincsenek visszajelzéseid, akkor belassulsz, mert rossz irányba fogsz menni, és mire mindez  kiderül, hónapjaid mentek el feleslegesen). Ha lassabb vagy, mit a konkurenciád, akkor ők versenyelőnyre tesznek szert veled szemben, Te pedig szépen veszíteni fogsz.

Ami felesleges, azt ne csináld

A leggyorsabb haladást pont fordítva lehet elérni, mint ahogy régen a vállalkozásokat összerakták. Nem építünk vállalkozást. Terméket csinálunk. Sőt, terméket sem csinálunk. Inkább felizgatjuk a célpiacunkat, hogy mindjárt kész és ilyen lesz – még mielőtt bármilyen prototípus halvány kezdeménye is napvilágot látna. Gátlástalanul marketing-hazudunk. Ha a visszajelzések jók, építünk egy prototípust. Ha piacképes, majd köré gründoljuk a terméket, a csapatot, a köré a seed fázisú befektetést, aztán a céget, majd az ügyfeleket, sales csatornákat, marketinget, stb. Ha a célközönség ingerküszöbe és a zseniális startup ötletünk nincsenek látótávolságban, vagy a leendő ügyfelek simán lefi*ázzák a dolgot, akkor kukába az egésszel és jöjjön a következő ötlet.

Gyönyörű kísérlet

Sok innovációra alapuló vállalkozás azt a kérdést teszi fel magának, hogy “Képesek vagyunk megcsinálni ezt a terméket /szolgáltatást?Ez nem a jó kérdés, pontosabban nem az első kérdés, amit meg kell válaszolni. A Lean a pre-seed (ötlet) fázisú startupok tekintetében arra keresi a választ, hogy “Tényleg meg kell építenünk ezt a dolgot?“, azaz van kereslet arra, amit csinálni készülünk? Fogják használni? El fogjuk tudni adni? Itt nem keményebben, hanem okosabban kell dolgozni, ugyanis ha keményebben toljuk, mint mint Rocky Balboa – de még mindig fejjel a falnak, akkor csak a koppanás lesz nagyobb. Társadalmi-üzleti kísérletnek tekinteni az ötletet, igazolni, hogy a probléma létezik, igazolni, hogy a kitalált megoldás a létező legjobb erre a problémára, végül megtalálni a célcsoportot – ez a Lean lényege. Terméket, céget csak ez után építünk. Ez az, amit a legtöbb hazai startup nemes eleganciával elfelejt megcsinálni, aztán néz, mint borjú az új apura, amikor a befektető megkapargatja.

Lean Menedzsment

A Lean methodológia alapján dolgozó startupokra nem csak az jellemző, hogy olcsóbban és gyorsabban képesek haladni, hanem egy csomó más sajátosság is. A klasszikus menedzsment hiánya a kezdetek-kezdetén valójában látszólagos, és egy jól működő Lean startupnak igenis van menedzsmentje, csak egyrészt épp minden résztvevő a menedzsment tagja, másrészt a klasszikus sales-centrikus menedzsment itt némiképp megbukik. Persze, egy startup formáció első napjától ugyanúgy el kell adni, mint egy nagyvállalatnál, csak épp az eladás a termék megalkotása előtt más típusú “vevőket” kell, hogy megcélozzon. Ilyenkor az  úgynevezett early adopter-eknek, befektetőknek, tanácsadóknak, kickstarter-féle közösségi finanszírozóknak “ad el” a cég, tehát az álmot adja el – ez a validálás és a csiszolás fázisa. Később, amikor a termék piacra lépésre érett,  jön a klasszikus értékesítés, marketing, PR, és az igény egy “valódi” menedzsmentre – sokszor épp a befektetők részéről. Az alapítókat lecserélni – néhány extrém kivételtől eltekintve – óriási hiba, százszámra látni olyan növekedési fázisú startupokat, amiket a “profi” menedzsment tett tönkre. A dolog korábban odáig ment a Bay Areában, hogy az MBA egyenesen szitokszó volt, és ha egy Harvard-os egy startupnál akart elhelyezkedni, az önéletrajzából kitörölte a nehezen megszerzett MBA-t. Pontosan ezért hasztalan a hazai private equity múltú befektetők menedzsment tapasztalata is – amikor már hasznát venné a portfólió cég, már réges régen egy nagy piacon kell tolnia a szekeret – a hazai befektetők amúgy nélkülözhetetlen, önzetlen és minden részletre kiterjedő féltő szeretete nélkül.

MinimumViable Product

Ok. Ötlet validálva, célcsoport nyalja a száját, türelmetlen sürgetés nap mint nap. Akkor most jöhet a barkács: Az MVP (Minimum Viable Product, vagy prototípus) a Lean Methodológia egy lényeges mérföldköve. Egy olyan kísérleti, első verziós termékmintát jelent, mely egyetlen kulcs-funkciót (core feature-t) valósít meg egy működőképes modell keretében. Az MVP-ben a lényeges szó nem a “Product“, hanem a “Minimum“. A lehető legkevesebb idő, pénz, stb. ráfordítással kell ugyanis egy olyan terméket megalkotni, melynek egyetlen kulcs-funkciójáról a felhasználók kipróbálás útján képesek véleményt alkotni. Itt az a nagy kérdés, hogy a cucc kipróbálását követően hajlandóak lennének-e fizetni érte. Ha igen, rá lehet lépni a termékfejlesztés útjára, azonban ebben a fázisban az MVP-t már el kell adni, mert bár még nem venné meg a fél világ, a leendő vásárlók egy bizonyos körének (ezek az ún. early adopter-ek) oly égető szüksége van a termékre, hogy korlátozott funkcionalitással is használni akarja.

A Pivot fogalma

Ezeket a build-measure-learn ciklusokat eleinte nagyjából 2 hétre kell belőnöd – eleinte rövidebbek, aztán egyre hosszabbak lesznek. Amikor egy ilyen ciklus véget ér, válaszúthoz érkezel, ahol két lehetőséged van:

1. “Két vélemény van, az enyém és a helytelen – toljuk tovább.”

2. “Okos enged, ha már szenved – változtatunk.”

Ez utóbbi a pivot. A pivot-nak számos fajtája van, néha csak egy apró módosítás a terméken, máskor az egész addigi üzleti modell totális újraértelmezése és gyökeres újraberhelése. Lesz róla egy külön cikk, most legyen elég annyi, hogy a pivot a visszajelzéseken és méréseken alapuló tanulás következtében létrejövő változtatás. Ha elég gyakran csinálod a pivot-ot, javítani fogja az eredményeidet. Ha elhanyagolod, akkor előbb-utóbb eltévedsz, mint részeg vakond a Tesco alatt, és ugrott a versenyelőny, amit a gyors piacra lépés biztosít. A versenytársaid elhúznak, te lemaradsz és hamarosan temetheted a startupodat. R.I.P.

[dil dil = 3035]

A végére

A Lean nem divat, nem egy opció, nem megfontolás tárgya, ha startupot építesz. Ez egy módszer arra, hogy sikeres legyél gyorsan és olcsón, vagy elbukj gyorsan és olcsón. A legtöbb startup megbukik. Amelyek elnyerik egy-egy befektető szívét (és csekk-könyvét), azoknak a többsége is megbukik. Ha a következő Facebook-ot, Instagram-ot, Tumblr-t csinálod, akkor óriási a tét, hogy első legyél és ne hibázz – ehhez a Lean-t kell használnod. Ha a megmurdelni készülő többséghez tartozol, akkor a legolcsóbban és leggyorsabban akarsz megdőlni – ehhez a Lean-t kell használnod. Akárhogy is, jobban jársz, ha Lean-ül tolod. Ez volt az evangelizáció, a következő hetekben mélyebbre ásunk az egyes témákban. Patrick Vlaskovits-nak egyébként most jelent meg egy kiváló könyve a Lean-ről.

10+1 Praktikus Tipp a Befektető Kereséshez

befektető startup vállalkozó vc pitchingFehéren izzik itthon a startuposdi és lassan boldog-boldogtalan befektetőt keres: az is, aki világhírig vinné vele, és az is, akinek nem feltétlenül lenne érdemes ezzel töltenie az idejét… Ha Te is befektetőt keresel – és most hagyjuk, hogy van-e rá esélyed -, akkor az alábbi tíz dologgal tudsz jobb eredményt elérni, és nagyobb részt megőrizni az ép elmédből a folyamat során.

Előtte

1. Csináld vagy ne csináld – ne próbálkozz

Vannak, akik állandóan befektetőt keresnek. Már évek óta. Keresgélnek, kávézgatnak, nézegetnek. Ez nem pont az az attitűd, ami sikerre vezet. Mindannyian tudjuk, hogy befektetőt (pláne jót) találni iszonyúan nehéz, de kell hogy legyen ennek a folyamatnak egy eleje és egy vége. Egy vállalkozásban a tőkeigény – főleg az elején – folyamatosan nő, miközben még vagy nincs bevétel, vagy elenyésző mértékű. Mint cégtulajdonosnak és -vezetőnek tudnod kell, hogy mikor állsz fejre cash hiányában, azaz mikor nő a tőkeigény olyan szint fölé, amit anyu-apu vagy a megdumált rokonok már nem képesek finanszírozni neked. Ha ezzel tisztában vagy, akkor legalább előtte 8-10 hónappal kezdj el kockatőkés után kajtatni – aktívan. Azaz menj fel erre az internet nevű csodára, és írj egy frappáns, rövid levelet – mondjuk az összes befektetési alapnak, akit találsz. Nagy és/vagy híres amerikai alapokhoz valóban kapcsolat kell, kicsikhez már kevésbé. Hazai pályán annyi a pénz, hogy semmilyen közvetítőre nincs szükség. Telefonálsz, írsz egy mailt. Ennyi.

2. Először ne a legjobbhoz menj

Ha van a fejedben egy sorrend, hogy kivel szeretnél együtt dolgozni, akkor ne velük kezdd. A befektetői pitching sok gyakorlást igényel, és értékes visszajelzéseket kaphatsz az első tárgyalások során. Olyan alappal kezdd, akik nem mutattak még fel semmit, nem olyan aktívak, vagy egyszerűen csak nem ismered őket, vagy valamiért nem sokkal szimpatikusabbak a spanyolnáthánál. Mire túl vagy az első 3-4 tárgyaláson, tudni fogod a visszajelzésekből, hogy miben vagy erős és min kellene még csiszolni.

3. Készülj fel a befektetőből is

Tedd a szívedre a kezed: megnéztél csak annyit a legutóbbi kockatőkés találka előtt, hogy milyen portfolió cégei vannak az adott befektetőnek? A többség még ezt sem teszi meg. Pedig milyen jól mutat a prezidben, ha találsz valamilyen együttműködési lehetőséget egy másik csapattal – persze, csak ha az együttműködés nem azt jelenti, hogy lenyúlják az összes ötletedet meg a legjobb fejlesztőidet – vagy Te csinálod ugyanezt. Ha nincs is együttműködési lehetőség, a befektetőknek általában tetszik a jól informált vállalkozó, aki megcsinálta a házi feladatát.

5. Sose küldd el a deck-et a prezentációd előtt

Lehet, hogy egy buzgó gyakornok, vagy titkárságvezető arra kér, küldd el a prezidet előre – mert ezt az utasítást kapta. Ne küldd el! Térj ki előle és küldj egy one-pager-t. Nem azzal van a baj, ha küldesz valamit, hanem azzal, ha a prezentációt küldöd. Azért kérik, mert

a) nem szeretnek olvasni és egy prezit könnyű átpörgetni, és az embernek olyan feeling-je van tőle, mintha már dolgozott volna aznap

b) képben akarnak lenni, mert annyi barom ötlet van, hogy nyilván nem akarnak mindenkit válogatás nélkül beengedni az irodába

c) fejben akarják kicsit ízlelgetni a dolgot, meghívni szakértőket, megbeszélni egymás között, kikérni más vállalkozók véleményét

Egy jó one-pager (egy oldalas összefoglaló) képes felkelteni az érdeklődést, és az átküldött anyagoknak (ügyfélnél, befektetőnél egyaránt) ennyi a jelentősége. Úgyhogy one -pager mehet, prezi nem. Már csak azért sem, mert ha jó a prezid, akkor abból sokat nem fognak érteni (mivel nem raktad tele mindenfélével, ahogyan azt itt korábban javasoltam).

A megbeszélésen

4. Értsd meg a soft “nem”-et is

Ebben a cikkben megbeszéltük, hogy a befektetők sosem mondanak egyértelmű nemet. (Amelyik igen, az pozitív kivétel – mert nem rabolja az idődet.) Viszont az úgynevezett soft nemet is érteni kell: ha “végiggondolja”, ha hirtelen nagyon elfoglalttá válik – és hetekig nem éred el, nem hív vissza, az sima nem. Ha további traction-t kér, az is sima nem. Ha arra kér, hogy hozz mást, akivel együtt befektet, az is sima nem, hacsak nincs kikötve az alap szabályzatában a kötelező co-investment.

6. A deck egy dolog. készülj a kérdésekre (igen, slide-okkal is)

Egy jó befektetői prezentáció (deck) amerikai szokások szerint 12-14 oldal hosszú (és 20 perc alatt kell elmondanod), európai standardok szerint 15-20 slide (és nem ritkán 40 percnél is több időd van rá). Az utolsó dia után nyugodtan tegyél be olyan slide-okat, amik adatokat, méréseket, grafikonokat tartalmaznak, amivel alá tudod támasztani a kérdésekre adott válaszaidat. Ezt kint is így csinálják sokan, semmi baj nincs vele. Ne feledd, nem az egyetemen vagy, ahol tanár bácsi addig kérdez, amíg nem tudsz valamit. Itt a leendő partnereid ülnek, és meg akarják érteni a cuccodat. Pozitív kicsengése lesz, ha készülsz egy-egy kérdésre.

7. Ne sz*rj be

Nyilván eleinte zavarban leszel, mint vasorrú bába a részecskegyorsítóban. De a befektetők nem élet-halál urai. Eldönthetik, hogy bevásárolnak-e a cégedbe és a csapatodba, vagy nem. És ennyi. Én egy nagy ügyfélnél jobban izgulnék, mert abból nincs másik – ha elszúrom, ott már nincs biznisz. De befektetőnél? Ugyan. Nem akarja, nincs meg a kémia, hezitál, értetlenkedik? Semmi gáz, mész a következőhöz. A kellően magabiztos, de még nem pökhendi viselkedés bizalmat gerjeszt. Sok magyar befektető pont a cégépítési és az egyéb üzleti tapasztalatok hiánya miatt aggódik, és nem egy megilletődött zseb-hustlert képzel maga mellé üzleti partnernek. Határozottan, vidáman, pozitívan, de nem nagyképűen vagy lekezelően – ez a célravezető viselkedés. Különben is, mi a legrosszabb, ami történhet? Hogy nem fektet be. Na bumm, páran átéltük már, és két hétnél többet sosem bőgtünk végig, mert az antidepresszánsok, Csernus Doktor meg Kozsó dalszövegei igenis idővel segítenek feldolgozni ezt az elviselhetetlen megpróbáltatást, ami ugye komoly lelki trauma, de… Hahó! …Csak pénz. Nem több. Annyi van belőle odakint, mint a nyúlsz*r.

Utána

8. Ne menj bele árnyék-folytatásba

Néhány VC olyan árnyék-folytatást javasol, hogy megnézné a cégedet ez vagy az a harmadik személy, vagy portfolio cég, vagy szakértő. Ha nem az adott befektetési alapon belüli másik döntéshozóról van szó, akkor ne menj bele. Ez vagy egy sima soft no, csak annyira béna, hogy még az idődet sem kíméli, vagy a technológiádra / csapatodra / ügyfeleidre áhítozik valaki más – és nem befektetéssel akarja megszerezni. Itthon még nem hallottam ilyen follow-up-ról, de kint ritkán előfordul. Soha nem a befektetés érdekében történik – akkor sem, ha azt mondják -, ne csábulj el. Ha második-harmadik kört kér a befektető, az természetesen OK, ahogy az is, ha az alap által egyébként is alkalmazott szakértőnek mutatják meg.

[dil dil = 2966]

9. Csatolj vissza

A válasz, amit kapsz, az szinte mindig “nem” lesz. Erre készülj fel. Ami nem jelent végeleges nem-et. A legfőbb probléma ez: Magyarországon el van csúszva egy fázissal a cégértékelés, a befektetni való pénz és az elvárt traction. Hiába van seed fázisú céged, pre-seed nagyságú cégértékelést is fogsz kapni, és majdnem mindig korai fázisú elvárásokkal fogsz találkozni. Megmérettettél, az egy fázissal későbbi elvárásaikhoz képest könnyűnek találtattál, ez van. De a kapcsolat attól még él, és soha nem lehet tudni, mire lesz jó. A soft “nem” egy elkerülhetetlen befektetői viselkedésmód, ne sértődj meg miatta. Ne húzd fel az orrod, inkább küldj 2 havonta egy kedves és rövid levelet, hogy hello, ez meg ez történt a legutóbbi közös találkozó óta, haladunk, reméljük jól vagytok, még egyszer köszi az időtöket meg a sok feedback-et. Ha gyors a traction, úgyis jönni fog a term sheet. Ne feledd, a befektetőt a kapzsiság hajtja, a működő sztoriból nem akar kimaradni, és csak nagyon kevés VC-ben van meg a tehetség és az iparági ismeret ahhoz, hogy korán felismerje a jót – már ha a Te cuccod éppen jó.

10. Agyfürkészés helyett

A végére jöjjön a legfontosabb tanács: Ha pozitív a fogadtatás, akkor az első befektetői tárgyalás legvégén kérjétek meg szépen a befektető bácsit, hogy “Tessék szíves lenni megadni az összes portfolio cég CEO-jának email címét és telefonszámát – szeretnénk a Befektető Bácsit alaposan lekáderezni…” Gáz? Egy frászt. Ha due dilligence mehet befektetői oldalról, akkor miért ne mehetne vállalkozói oldalról is? Amerikai standardok szerint ez természetes. Nem sértődik meg rá senki. Semmi szükség a fű alatt kémkedésre – legyetek egyenesek, és mondjátok meg, hogy ez lesz. Ha a többi portfolio céggel jól bánt a VC, úgyis büszke lesz a munkájára. Ha meg nem, hát kisnyúl.

+1. Dress code

Ez a legfontosabb tanács: Ez után a múltkori cikk után semmiképpen ne menj a “Control? I read Startupdate, Bro…” feliratú pólódban a befektetői tárgyalásra. És persze a kontrollt soha ne add fel – más szóval maradj érinthetetlen… (Roy Jones Jr.) Sok-okos okos lóvét mindenkinek!

A Megoldás.Most-on találtok egy friss update-et ehhez a cikkhez: Megoldás.Most válasz-poszt.

Egy Különös Startup Exit Története

startup exit vc pitch vállalkozó kockázati tőkeA következőkben szeretném tömören, csak a kulcs mozzanatokra fókuszálva bemutatni egy projekt történetét a megvalósítás gondolatától a lezárás pillanatáig. Egyszerűen azért, mert a történetet startup szemszögből érdekesnek és legfőképp tanulságosnak érzem, de a következtetéseket hagyjuk meg a végére. Szándékosan nem említem sem a projekt nevét, sem a piacot, egyrészt nem kívánok látogatókat generálni ebből a megjelenésből (nem lenne elegáns), másrészt mert a történet szempontjából nincs is jelentősége. Továbbá az egyes érintett szereplőket sem nevezem meg név szerint, mert hosszadalmas lenne mindenkinek a beleegyezését kérnem, illetve mert ugyancsak nincs jelentősége.

Product, market, team

A projekt lényegéről tehát annyit, hogy egy webes startupról van szó, egy más piacokon bő tíz éve sikeres modell hazai copycat megvalósításáról. A történet 2011 Decemberében kezdődik, ekkoriban találtam rá az alapötletre, pontosabban a minta oldalra ami a copycat alapját adta. Mint jó munkás vállalkozóember először alaposan megértettem a modellt, ez fél óránál tovább esetünkben senkinél sem tarthat. Ezek után ránéztem a hazai piacra amilyen alaposan csak tudtam és boldogan konstatáltam, hogy a kiszemelt piacom bizony még teljesen szűz.

Tanácsok

A következő lépés a véleményezés volt – esetemben egy igazi szaktekintélytől. Az illető jó szándékkal, határozottan közölte, hogy ugyan érti és látja, hogy ez más piacokon sikeres, de itthon elsősorban a piac méretből adódó problémák miatt nem tartja jó ötletnek a megvalósítást. Mérges voltam és csalódott, mert nagyon sokat jelentett nekem a véleménye, viszont szerencsémre rendelkezem egy olyan lényegi tulajdonsággal, ami minden vállalkozóban meg kell, hogy legyen: iszonyú makacs vagyok, néha vakon követem a megérzéseimet. Ennek megfelelően elhatároztam, hogy megvalósítom a projektet. Ezen a szűk területen akkor már rendelkeztem némi tapasztalattal korábbi projekteknek köszönhetően, így nem okozott nagy nehézséget a megvalósítás. Szó szerint hetek alatt elkészült a termék – persze ez a minőségnek nem tett jót, de hát MVP meg béta, meg egyéb kifogások pont kéznél voltak. Már csak egy jó név kellett, nem kis szerencsével találtam is egy nagyon jó domain-t ami alkalmas arra, hogy brand váljon belőle a saját piacán.

Let’s go LIVE

2012 eleje. Az oldal kész és fut, azonban felhasználók ekkor még egyáltalán nincsenek. Csak ködös elképzeléseim voltak arról, hogy hogyan is fogom felfuttatni a terméket, de megint csak ösztönösen hittem abban, hogy be fog indulni. Szintén korábbi tapasztalatokra hagyatkozva a médiához fordultam, hátha ráharapnak és generálnak egy kis forgalmat a site-nak. Na, ez nem jött be: az első megkereséseimre nem reagált senki.

2012 Április. Időközben más, korábbi projektek kezdték lekötni a figyelmem, 2012 első felében szépen meg is feledkeztem a szóban forgó projektről, egy helyben árválkodott a tárhelyén. Belecsúsztunk 2012 nyarába, ahogy az lenni szokott, minden lelassult, így ez a projekt is még inkább feledésbe merült.

2012 Július. Hétvégén amikor éppen a “szokásos” 1-2 havonta esedékes “azért mégiscsak ránézek” indíttatásból elővettem az oldalt, meglepve láttam, hogy aznap érkezett 1,000 felhasználó, majd másnap újabb 1,000. Hamar kiderült, hogy a pár hónappal korábbi, a médiatermékeknek írt mailjeimből az egyik bejött, született egy cikk az oldalról egy nagy hírportálon. Egyértelmű jel volt a “semmiből” érkezett első 2,000 felhasználó, ennek bizony van piaca, van érdeklődés, hazai vonatkozásban nem is kicsi. Nosza, új design, hibajavítások, stratégia-alkotás. Sorban jöttek a megjelenések is, print médiatermékek, rádió, TV, újabb hírportálok. El is evickélt a termék közel 10,000 felhasználóig.

2012 November. A gerilla marketing eszközeink kezdtek kifújni, telítettük a lehetőségeinket. Ráadásul ahogy nőtt a felhasználói bázis úgy kapott egyre több kritikát maga a termék, ez nem jó, azt kéne kijavítani, ez a fejlesztés hiányzik – a szokásos problémák. A költséghatékony megvalósítás visszaütött, ezt hívják Amerikában technology debt-nek. Összetákolsz valamit idő hiányában, és az később visszaüt, a cuccod követeli, hogy „törleszd” a felvett „technológiai hitelt”. Egyrészt tehát erőforrást igényelt a termék elkerülhetetlen fejlesztése, másrészt (és ez okozta a lényegesen nagyobb problémát) a marketing munka folytatása bizony jelentős tőkét igényelt volna.

Szakmai befektető

Rövid gondolkodás után a versenytársakhoz fordultam, akik hasonló de a mienktől mégis kellően eltérő szolgáltatást nyújtanak. Első nekifutásban a piac második legnagyobb szereplőjét kerestem meg. Azonban a szereplő sajnos számunkra kedvezőtlen döntést hozott, úgy ítélték meg (ez már másodszor kerül elő), hogy méretgazdaságossági problémákat vet fel a projekt, egyszerűen kicsi a hazai piac. Megint dühös voltam és csalódott, ugyanis ez az együttműködés nagyon jó lehetőség lett volna az oldal előrelépésére. De nem hagytam magam, a nemleges válasz megérkezése után pár órával megkerestem a területünk vezető, nagy múltú, minden tekintetben masszív szereplőjét. Az illető még aznap válaszolt, egy héttel később találkoztunk is. A találkozó nagyon érdekes fordulatnak bizonyult, ugyanis kiderült, hogy ez a szereplő már több mint egy éve tervbe vette a modellem megvalósítását. Tudtak arról is, hogy én megjelentem ezzel, már az első hónaptól nyomon követték az oldal történetét.

Bő egy hónapig tartó tárgyalássorozat következett, majd az utolsó pillanatban a végső döntés óriási csalódást okozott – a másik fél ugyanis azt kérte, hogy alkalmazottként vegyek részt a közös munkában és dolgozzak más termékeiken is, de persze a hozott projektből részesülnék. Ezt élből visszadobtam, nem akarok és nem is tudok alkalmazottként elhelyezkedni, hiszen e mellett más projektekben is elköteleztem magam.

2012 December. Most vagyok harmadszor dühös és csalódott a projekt életében de ez messze az eddigi legrosszabb. Úgy érzetem, feladom az egészet és nem érdekel. Persze pár nap alatt összeszedtem magam és Karácsony előtt elhatároztam, hogy pitch deck, üzleti terv, marketing terv – találni fogok egy befektetőt akivel sikerre viszem a dolgot. Szakértőket kérdeztem, válaszoltak: kizárt mind üzleti angyal mind egy VC befektetése, ugyanis túlságosan is könnyen másolható a modell. Illetve találkoztam olyan startup szakértővel is aki esélytelennek érezte a hazai felfuttatást a sokadszor előkerülő méretgazdaságosság miatt, kifejtette, hogy itthon ezt senki sem fogja megcsinálni. Ez egy fontos pont a tanulságok szempontjából, hiszen ekkor már tudjuk, hogy a területen vezető szereplőnek szándékában állt ezt megvalósítani. Beszéltem üzleti angyalokat közvetítő szervezetekkel – visszautasítás. Angyal befektetők – mind visszautasított. De nem adtam fel. Prezentáltam, beszéltem, érveltem. Az egyik angel investor-nál a három hetes folyamat végén nemleges választ kaptam, ismét azzal az indokkal, hogy a modell túlságosan könnyen másolható. Csalódás megint.

2013 Február. Újra felvettem a kapcsolatot az említett piacvezető szereplővel még mielőtt elmélyült volna a párbeszéd az utolsó angyallal. Tudnom kellett, hogy meddig tudom elkerülni azt a pontot időben, amikor már számukra átadni nem tudom a projektet (mert már saját brandet terveznek) és befektetőt sem találván két szék között esek majd a földre. Ez azért volt kritikus, mert egyedül, kockázati tőke nélkül nem lett volna esélyem a velük folytatott versenyben. Tárgyaltunk újra, és végül eladtam az oldalt, minden kapcsolódó értékével együtt. A pontos megállapodásunk nem publikus de nem is lényeges. Az adott szituációban nagyon is jól jártam. Többek között azért, mert az oldal új gazdája egészen biztosan komoly sikerré formálja a projektet. Szó szerint több tucat szakértővel, évtizedes tapasztalattal, erős külföldi anyacéggel, komoly kapcsolati és anyagi tőkével rendelkeznek, minden szükséges eszközük adott. A brand név pedig szakmai körökben az idők végezetéig hozzám kötődik, ez kis utánajárással bármikor bizonyítható lesz.

A tanulságok

Hallgass meg mindenkit de igazán csak a megérzéseidre hallgass. Ha a megérzéseid mást mondanak, mint a matek, akkor viszont a matekra hallgass. Minden lehetőséget tarts szem előtt mindenkor, még a kevésbé vonzóakat is. Mindig legyen realisztikus képed önmagadról, túl és alulbecsülni azt ami a kezedben (és fejedben) van egyaránt súlyos hiba. Soha ne égess fel hidakat magad mögött. Legyen A, B, C terved minden eshetőségre. Hozd ki az adott körülmények közötti maximumot a projektedből.Mindig ügyelj arra, hogy a direkt bevételen túl a saját reputációdat is építsd, ennek hosszútávon felbecsülhetetlen értéke van. Nagyon gondosan építsd a kapcsolatrendszeredet is egy projekt életútja során, ez szintén felbecsülhetetlen értékű. Közhely, de tényleg sose add fel, találd meg a következő lehetőséget minden pofára esés után.

 Nem csináltam meg a következő Google-t, de építettem valamit, eladtam, pénzt kerestem. Hasonló és ennél még sokkal nagyobb sikereket kívánok minden magyar vállalkozónak – lehetőleg a buktatók nélkül.