77 thoughts on “Kontroll, Vazze!”

1. Nagyon egyetértek. Azért, amit te mondasz, a befektetők vetik rád a köveket, amit pedig most én fogok mondani, azért az ötlet/projektgazdák fognak morogni. És mindenkinek (neked, nekem, nekik) igaza lesz 🙂

   Az általam ismert projektgazdák jelentős része NEM lesz jó CEO még évekig, mégpedig azért, mert ezt önmaguknak soha nem vallják be. Innentől pedig róka fogta csuka, csuka fogta róka, ha a projektgazda ragaszkodik a kontrollhoz, de nem képes jól irányítani a saját cégét. A befektetők szempontjából sokszor jogos önvédelemnek tűnhet, ha szeretnének több kontrollt.

   De nem ez kellene, hogy legyen a megoldás, hanem egy sokkal stabilabb támogató háttér (mentoring, tanácsadói pool) kiépítése befektetői oldalon és ennek (pszichológiai) elfogadása már szerződéskötés előtt a projektgazda részéről.

   Így van. A kontrollt ne add oda. De gondold meg jól, képes vagy-e igazán jól vezetni egyedül, ismeretlen terepen, ismeretlen járművet.

   Hozzászólás ↓

   • Ági, nekem picit más a logikám. Product, market, team. Ha a befektető alkalmatlannak ítéli az alapítókat a cég vezetésére, akkor – főleg korai fázisban – nem szabad befektetnie a cégbe. Korai fázisban a team többet nyom a latban, mint az “Aranyháromszög” másik két oldala. Az a logika teljesen rossz, hogy befektetünk, mert az ötlet jó, de majd menedzsmentet cserélünk, mert a csapat rossz. Egyetlenegy bizniszről sem tudok, amit kockázati tőkebefektető vitt sikerre. Vállalkozók visznek sikerre cégeket a kockázati tőkések pénzének és kapcsolatrendszerének segítségével. És ahogy írtam, a follow-on miatt a befektetőnek is rossz, ha elveszi a kontrollt – ez egy buta magyar hatalommániás berögződés – el kell felejteni. Pont.

     Hozzászólás ↓

2. “Az általam ismert projektgazdák jelentős része NEM lesz jó CEO még évekig, mégpedig azért, mert ezt önmaguknak soha nem vallják be.”

   ??? Azért nem lesz valaki jó CEO, mert ezt önmagának nem vallja be? És akkor lesz valaki jó CEO, ha bevallja magának, hogy nem jó CEO? 😀

   “…képes vagy-e igazán jól vezetni egyedül, ismeretlen terepen, ismeretlen járművet.”

   Ismeretlen jármű? Azt épp a startupper építette, amire a befektető küldött is egy term sheet-et…magyarul váltana rá egy jegyet, hogy utazhasson a startupper kormányzásával, akár idegen terepen is. Nem emlékszem, hogy Peter Thiel olyan nagyon ismerte volna pl. a social media területét, amikor befektetett a Facebookba.

   Hozzászólás ↓

   • 🙂 Tökéletesen egyetértek! Jó a példa Peter Thiel-lel. És igen, a jármű nem ismeretlen, ugyanis ha valaki nulla pénzből elvitte a cégét addig, hogy befektetésre érdemes, akkor TEHETSÉGES VÁLLALKOZÓ. CEO-nak pedig nem születik az ember, hanem azzá VÁLIK. De jellemzően a tehetséges vállalkozók válnak azzá.

     Hozzászólás ↓

3. Péter, a menedzsmentet nem cserélni kell, hanem formálni. Például ne az alapító legyen a CEO, ha nagyszerű kreatív igazgató vagy CSO lenne, de CEO-nak alkalmatlan. A kontrollnak ehhez semmi köze nem kellene, hogy legyen. Az én értelmezésem szerint egyetértünk olyan közegben, ahol az alapvető menedzsmentkompetenciák megvannak. A kockázati tőkebefektetőtől én azt várnám, hogy bővítse, segítse a menedzsmentet. NEM azt, hogy lecserélje. Nota bene, a buta magyar hatalommánia nevű vírus az ötletgazdákban is ott dolgozik…

   @Startup: attól, hogy valaki mondjuk nagyszerű design tárgyakat készít, még nem feltétlenül tud céget vezetni. Nem tud csapatot irányítani. Nem bizos, hogy ért a pénzügyekhez. Ez itt az ismeretlen jármű. Ha már kimondja, mihez nem ért, azt is tudja, hogy mi mindent kell megtanulnia. Igen, akkor kezd jó CEO-vá válni, amikor elkezdi az önfejlesztést. Például startupdate.hu-t olvas, vagy tanácsadókat von be 🙂 Ennek semmi köze a befektetőhöz.

   Hozzászólás ↓

4. @Ágnes, aki design tárgyakat készít, annak szüksége van egy Hustler-re (mert Ő alapvetően “hacker”, azaz szakmai közreműködő). Egyetlen Hacker-ből sem szabad CEO-t csinálni, de pénzügyeket is értelmetlen oktatni neki. Sőt, Startupdate olvasás helyett is üljön és kódoljon!

   Van egy kiváló cég, amibe beszálltam tanácsadóként: a Hacker tökéletes, az első körös Hustler egy ugyancsak kivételesen szorgalmas srác – de Ő például még nem CEO. Ezért még a BEFEKTETÉS ELŐTT bővítjük a csapatot egy vérbeli Hustler-rel. És bocs, de az ötletgazdákban nem a hatalommánia dolgozik, hanem a józan ész. Odaadni a cégük kontrollját a befektetőnek olyan, mint ha Te vennél egy autót, kifizetnéd 3 év alatt, és onnantól én használom. Ha problémád van ezzel a konstrukcióval, akkor hatalommániás vagy? Csak felvetnéd már, hogy “Figyu, fizeted a benzint, leviszlek vidékre. De hadd ne vonattal kelljen hazajönnöm, jó?”

   TELJESEN irreális gyakorlat a magyar befektetők kontroll-függősége. Direkt leírtam a cikkben, hogy nekik is rossz. Ha nem jó a team, ne fektess be, vagy bővítsd. De a kontroll-t az alapítóknak kell gyakorolniuk.

   Hozzászólás ↓

5. “Egyetlen Hacker-ből sem szabad CEO-t csinálni, de pénzügyeket is értelmetlen oktatni neki.”

   Vitába szállnék ezzel, mert mintha a mai Facebook is éppen egy arrogáns Hacker-től vált volna azzá, amivé. Sergei Brin és Larry Page sem a Pénzügy-in végeztek, és azt sem hiszem, hogy Eric Schmidt adott volna nekik leckéket arról, hogy érdemes lenne alkalmazni egy 20%-os szabályt az alkalmazottaknál, amiből megszületett a Google bevételének legnagyobb hányadát szolgáltató AdWords.

   És ha már szóba került az önfejlesztés. Azért szeretem startupként Péter oldalát, mert egyrészt jobban ért a témához, mint a többi magyar tanácsadó-szakértő (érdemes tanulni tőle! ;)), másrészt nem érzem a cikkeiben azt a – elnézést a kifejezésért – kicsinyes viselkedést, hogy ő “pénzért tanácsadó szeretne lenni”.

   Lazán kell. Könnyedén. Itt Mark Zuckerberget kell utánozni, vagy Somlaiékat baszki. 😀

   Hozzászólás ↓

   • @startup Sok stratégia van, itt nem fogjuk megtalálni a Szent Grált. Ez egy hasznos és értelmes, ám soha véget nem érő vita lenne. Facebook példa pont nem igaz, mert volt benne két hacker is, az egyiket Eduardo Saverin-nek hívták, a váltótársát Sean Parker-nek. A Google példa viszont igaz, és az én elméletemnek mond ellent – látod, ennyire nincs tuti recept! 🙂

     A pozitív visszajelzést köszönöm! 🙂 Örülök, ha segíthetek az oldallal – tényleg csak ennyi vele a célom. Bár egy-két cégnek nem tudtam ellenállni, amikor tanácsadónak kértek fel, pénzről szó sincs, csak részesedésről és – ami ennél sokkal fontosabb – rengeteg mókáról és a “lehetetlen” notórikus feszegetéséről brilliáns agyú vállalkozókkal. 🙂

     Hozzászólás ↓

6. A Facebook story szempontjából nézve Eduardo Saverin és Sean Parker a kezdetekkor nem Hustlerek voltak inkább?

   Hozzászólás ↓

   • De, bocs, hülyeséget írtam. 🙂 Azt akartam mondani, hogy Zuckerberg mellett mindig voltak Hustler-ek is… 🙂

     Hozzászólás ↓

     • A lényeg szerintem (A Szent Grál), hogy egy befektető akár egy Hacker-t is meghagyhat, vagy megbízhat CEO-nak, hiába látszik úgy az elején (mert máshogy nem is látszódhat), hogy éretlen lehet a projektjében rejlő potenciál kiaknázásához. Szerintem a befektetések a világon máshol a projektekről szólnak, nem a befektetőkről…jó, van egy-két superangel, akik bekerülnek direkt a rivaldafénybe, de nem ez a jellemző. Arról például szívesen olvasnánk többen is egy cikket szerintem, hogy milyen ország az olyan, amelyikben a befektetők keze közül éppen csak az olyan lehetőségek “csúsznak ki”, mint a Usteram, a LogmeIn és a Prezi.

       Hozzászólás ↓

       • Kedves Startup, most kicsit vitatkoznom kell, de csak kicsit 🙂

         “egy befektető akár egy Hacker-t is meghagyhat, vagy megbízhat CEO-nak” – meg. de nem lesz szerencsés, hacsak nem válik Hustler-ré (mint Zuck). De leginkább olyat kell megbízni CEO-nak, aki CEO-nak való. (mondjuk ez ritkábban a hacker)

         “Szerintem a befektetések a világon máshol a projektekről szólnak, nem a befektetőkről” – ez így van. hamarosan itt is így lesz.

         “van egy-két superangel, akik bekerülnek direkt a rivaldafénybe, de nem ez a jellemző.” – mint minden szakmának, ennek is vannak sztárjai. A sztárok nem véletlenül lettek azzá. Ron Conway-jel sokkal nagyobb az esélyed, mint Mr. Noname-mel. Ezt el kell fogadni. A rocksztár vállalkozók mellé felnőttek a rocksztár befektetők is. Úgyhogy kicsit róluk is szólnak a cégek. De ez nem baj, sőt.

         “a befektetők keze közül éppen csak az olyan lehetőségek “csúsznak ki”, mint a Usteram, a LogmeIn és a Prezi.” – azt, hogy ez milyen ország kockázati tőkebefektetések szempontjából, azt minden második cikkben érzékeltetem. De alapvetően pozitív ember vagyok, ezért 1. nem akarok egy anti-Jeremie lenni, a magyar VCk között is sok zseniális ember van, most tanulgatják a szakmát, beismerik, önkritikusan szemlélik a saját hiányosságaikat (legalábbis van ilyen is). 2. próbálok olyan tartalmat generálni, amiből a befektetők is tanulhatnak. Amerikában a jó befektetők 90 %-a korábbi vállalkozó. Nálunk 90 %-a bankár vagy Private Equity múltja van. Az első jó kockatőkés cég az lesz, amit igazi vállalkozók csinálnak meg – igazi vállalkozóknak… Hamarosan… 😉

         Hozzászólás ↓

         • teljesen egyetértünk mindenben, kivéve egyet:

           “De leginkább olyat kell megbízni CEO-nak, aki CEO-nak való.”

           Valahol azt olvastam, hogy:
           “CEO-nak pedig nem születik az ember, hanem azzá VÁLIK.”

           😀

           Hozzászólás ↓

           • 🙂 várj, nem azt mondtam, hogy annak születik, hanem hogy annak való. Szerintem ez nem ellentmondás. Már régen tervben van egy CEO-knak/ról szóló cikk, de akárhányszor nekikezdtem, nem éreztem tökéletesnek. De igyekszem…

7. Ja, és még egy dolog: “amikor tanácsadónak kértek fel, pénzről szó sincs, csak részesedésről”

   Na látod, tapasztalataim alapján ez a többi magyar tanácsadónál szóba sem jöhet, ami nagyon röhejes. És itt természetesen nem arról van szó, hogy a befektető ezt nem engedi.

   Hozzászólás ↓

   • pedig felesleges startupoktól pénzt kérni (túl azon, hogy korai fázisban nem is szokás), mert ugye nincs nekik – vagy többnyire nincs. Ha meg van, akkor egy jó tanácsadó úgyis azt javasolná, hogy költsék inkább marketingre, ne tanácsadókra…

     Hozzászólás ↓

     • A magyar tanácsadó nem így gondolkodik sajnos és le is tud gombolni még egy kis pénzt a startupokról. Tipikus rövidlátó gondolkodás. Egy tanácsadó elkéri előre a pénzt. De mire??? Hol van a hitelesség? A tanácsadó elvárja, hogy én legyek a kockázati tőkés? 😀 Én miért bízzak az ő munkájában, amikor ő sem bízik a sajátjában? És ráadásul még az is ott van, hogy én startupperként hajlandó vagyok részesedést adni neki előre, ha segít, pedig beletoltam én a saját pénzem, munkám, időm. Nem lebecsülendő, még akkor sem, ha még nem megy annyira a szekér, vagy megelőztem a korom. Mert kedves tanácsadók, bizony ilyen is van ám. A tabletet sem az Apple találta ám ki.

       Hozzászólás ↓

       • Először is: előre ne adj neki semmit. A consultant szerepkör az más, de ahogy fent látod, még Ágnesék is dolgoznak csak equity alapon. Másodszor, ne bízz benne: http://startupdate.hu/vesting/ – ezzel megoldod a kérdést. Ha nem teljesít, …mint macskát sz*rni! Harmadszor: saját munkád, időd, igen, ezért kap a tanácsadó olyan kicsi százalékot, és marad meg Neked a legnagyobb részesedés: http://startupdate.hu/23-dolog-startup-tanacsadokrol/

         Hozzászólás ↓

8. Péter, rossz napom lehet, ha ennyire félreérthető vagyok 🙂

   Azt írod: “TELJESEN irreális gyakorlat a magyar befektetők kontroll-függősége. Direkt leírtam a cikkben, hogy nekik is rossz. Ha nem jó a team, ne fektess be, vagy bővítsd.”
   Pont ezt próbáltam mondani én is 😀

   Hozzászólás ↓

   • Ja, bocs, tényleg azt írod, hogy “bővítse, segítse a menedzsmentet” – ezek szerint nekem van rossz napom. 🙂 @startup-nak is válaszoltam egy hülyeséget a facebook-ról… szerencsém, hogy ilyen megbocsátóak vagytok. Egyébként nem is a CEO nem CEO, alkalmas-nem alkalmas dolog az igazi kérdés a kontroll tekintetében, hanem a board kontroll. Azt nem szabad feladni semmi pénzért. (ha ebben a kommentben is írtam hülyeséget, esküszöm, befejezem mára… 🙂

     Hozzászólás ↓

9. @Startup: én tanácsadóként dolgozom, és van rá példa, hogy részesedésért.

   Hozzászólás ↓

   • @Ágnes, @startup, Ágnesék picit más helyzetben vannak, mert profi “consultant”-ok, nem klasszikus ad hoc “advisor”-ok. Ez egy másik üzleti modell, aminek nincs köze ahhoz, hogy profin csinálják. Persze, komoly szakértelem van mögöttük, egyszerűen más az érdekeltségi rendszer – ez sem nem rosszabb, sem nem jobb, mint az advisor jellegű tanácsadó: van olyan startup, amelyik ebben, van amelyik abban találja meg a számítását. A consultant-ok ráadásul általában több időt szentelnek egy-egy cégre, hiszen nekik ez a főállású munkájuk. @Ágnes, jól beszéltem?

     Hozzászólás ↓

     • mi az érdekeltségi rendszerük? ez érdekelne? miben különbözhet a kettőjük érdekeltségi rendszere? csak az egyik kaphat a befektetőtől jutalékot?

       Szerintem ez a gyakorlatban egy és ugyanaz, talán ott lehet a különbség a két jótündér között, hogy a profi “consultant”-ok esetében már megjelenik valami hivatalos számla is. 😀

       ha valaki profi magánjellegű tanácsadóként, vagy éppen céges környezetben “konzultásként”, akkor ugyanazzal segíti a startupot. mi a jó stratégia, kommunikáció, termék, team, piac…és lehetséges ügyfelek!

       Hozzászólás ↓

10. Az én tapasztalatom szerint az Ágnes által elmondottak messze túlmutatnak a startup világon.

    Sajnos nem egy olyan cég létezik a versenyszférában, ahol a vezetők abszolút híján vannak a menedzsment-kompetenciáknak. Nyilván nem is azért lettek vezetők, mert felnőttek a feladathoz, hanem pl. azért, mert “Józsikám, te is már annyi ideje vagy a cégnél, gyere, csinálunk neked valami posztot”-féle teljesen elhibázott döntések tömkelege érhető tetten sok helyen. Utána meg csodálkoznak, hogy valamiért nem megy a szekér és csak kapaszkodnak a túlélésért évek óta, hát mi lehet a hiba?? Vajon mi..

    Ezek a tálentumok pedig igenis nem képesek tükörbe nézni és beismerni, hogy nem alkalmasak vezetőnek, vagy/továbbá komoly önismereti hiányosságaik vannak, ami bizonyos kor után már több, mint ciki. Inkább végignézik, ahogy elsüllyednek szép lassan, hát gratulálok. Nem beszélve azokról a röhejes “racionalizálási próbálkozásokról”, amik ilyenkor kipattannak az okos elmékből.

    Szerintem az önismeret legalább annyira fontos a sikerhez, mint a befektető pénze. Ha tudom, mire vagyok képes, és nem csak áltatom magam, tudom, hogy milyen embereket keressek magam mellé, akik kiegészítenek. A befektető pedig szépen értékeli a jó team-et és mindenki boldog. 🙂 Így pedig összeért a kör 🙂

    Hozzászólás ↓

    • Karola, szívemből szóltál. Pontosan így zárul be a kör! És pont ma volt egy video interjúm, és az önismeretet és az önkritikát emeltem ki, mint legfontosabb vállalkozói tulajdonságot! Úgyhogy egy húron pendülünk!

      Hozzászólás ↓

      • 🙂

        Hozzászólás ↓

11. mi ez a troll a nevem mellett? 😀 😀

    Hozzászólás ↓

    • Egy kis játék 🙂 Jobb mint az unalmas anonymus kép. Jelentkezz be Facebook-kal, kérlek, és akkor a saját fotódat fogod látni… 🙂

      Hozzászólás ↓

      • Azzal jelentkeztem be, azért is lepődtem meg 🙂 Biztos letiltottam vmi adatátvitelt, majd utánanézek.

        Hozzászólás ↓

        • 🙂 ok, köszönöm. Bocs a trollért! 🙂

          Hozzászólás ↓

12. És miért nem mindig?

    H.A.: “Pont ezt próbáltam mondani én is”

    Hát nem egészen :D:

    H.A.: “A befektetők szempontjából sokszor jogos önvédelemnek tűnhet, ha szeretnének több kontrollt. “

    Hozzászólás ↓

13. Azt azért megkérdezném ilyen esetben, hogy konkrétan mit szeretne kontrollálni? Mert azért nagy a választék:

    – Beruházásokat
    – Kompetenciákat
    – Termékfejlesztést
    – HR, csapatépítést
    – Munkafolyamatokat
    – Marketing stratégiát
    – stb.

    Azt gondolom, hogy legtöbb esetben egyszerűen arról van szó, hogy a befektető ugyan lát fantáziát a csapatban és az ötletben, de úgy gondolja, hogy a tapasztalatok hiánya könnyen bukáshoz vezethet. És nyilván szeretné elkerülni, hogy a befektetése azért ússzon el, mert hibás üzleti döntéseket hoztak a lelkes, de amatőr startupperek.

    Én pl. nem égetném el az ilyen ajánlatot, de alá sem írnám. Ehelyett rákérdeznék a fentiekre és próbálnám a tárgyalást olyan irányba vinni, hogy mindenki elégedett legyen. Ha nem megy hát nem megy, de könnyen lehet, hogy egy apró kitétellel már nyert ügyünk van. Tárgyalni kell, amíg érdemes, nem pedig kategorikusan elutasítani egy kezdeti álláspontot, amit még jó eséllyel lehet közelíteni a saját elképzeléseinkhez.

    Hozzászólás ↓

    • Gábor, igazi diplomata vagy, elismerésem. Igazából a te attitűdöd a legcélravezetőbb üzletileg, és általában ez a jó megközelítés, de itt bejönnek a képbe az egyéni tapasztalatok. Nekem még soha de soha nem volt sikeres üzletem olyannal, aki irreálisan viselkedett. Az igazán jó bizniszeket általában profik kötik egymással, és irányító kontrollt kérni egy befektetőnek egy startupban olyan, mint NDA-t kérni a befektetőtől az első meeting előtt – nagyon-nagyon nem profi. Ahogy egy befektető képet alkot egy startup vállalkozóról az első pitch során, úgy kellene ezt fordítva is csinálni: képet alkotni az adott befektetőről a viselkedése és a term sheet-je alapján. A board kontroll kikötése pedig irreális. Milyen viselkedést vársz később a befektetődtől, ha a kockázati tőke működésének alapelveivel sincs tisztában?

      Máshogy kérdezem: rábíznád az autódat a szerelőre, aki nem tudja, melyik az eleje? Aláfeküdnél a sebész késének, aki szerint a máj egy páros szerv a koponyaüregben? Engednéd, hogy olyan ügyvéd képviseljen a bíróságon, aki analfabéta? Tiszteletben tartom a véleményedet, de én nem tárgyalnék azzal a befektetővel, aki board kontrollt kér – egyszerűen azonnal tudnám, hogy amatőr, és én szeretnék profi befektetőt magam mellé.

      Hozzászólás ↓

      • Megértem az álláspontodat, sőt helyesnek is tartom abban az esetben, ha válogatni lehet a befektetőkből. Nyilván minden startupper álma egy profi befektető lehetőleg minél előbb. De mi van akkor, ha sehogy sem sikerül profit találni, viszont sorban állnak az amatőrök az ajtóban? Nem tudom, hogy ez mennyire életszerű, de saját kútfőből bizony el tudom képzelni.

        Ebben az esetben viszont az amatőr befektetővel is érdemes tárgyalni, pláne ilyen háttérismeretek birtokában amit itt nálad el lehet sajátítani. Mást ne mondjak talán az is elég, ha előbb megkérem olvassa el néhány vonatkozó bejegyzésedet – pl. ezt a fentit 🙂 Mondjuk úgy, nekem egy második meetinget megérne a dolog olyan helyzetben, mikor a profi befektetőket már elvakította a startupom kínálta fényes jövő és nem mernek közelebb jönni. Persze ha másodjára is ragaszkodik, akkor tényleg kasza, de mindenki megérdemel egy második esélyt.

        ps.: most jöttem rá, hogy te valószínüleg nagy összegű befektetésekre gondolsz, ahol már joggal elvárható, hogy ha már ennyi pénze van, akkor ért is a területhez. Ilyen esetben én is azt mondanám elsőre , hogy viszlát, mert világos, hogy a dörzsölt nagymenő épp át akar verni a bevált receptje alapján. Én inkább a kezdeti lépésekre gondoltam, ahol akár a tehetősebb ismerősök is szóbajöhetnek első befektetőkként – valószínüleg befektetési tapasztalatok nélkül.

        Hozzászólás ↓

        • Hm. A felvetésed egy külön cikket is megérne az amatőr befektetőkről. Ezekre van egy külön kategória az Államokban, a ‘non-accredited investor’ (bővebben ld itt: http://bit.ly/1avXaFj ) – kint mindenki hidegrázást kap tőlük (majd a cikkben leírom, mi velük a baj), és bár értem a jelenség szükségességét, én minimum nagyon felkészült ügyvédeket javasolnék a feleknek (mint például Karola alább). A baj, hogy ezeknek a befektetőknek csak pénzük van, viszont sem tapasztalatuk, sem iparági kapcsolataik, sem egyéb hozzáadott értékük (legtöbbször) nincs, és nem tudják megítélni a kockázatot sem.

          Én nem is a céget félteném, hanem ezeket az amatőr befektetőket – túl nagy kockázatot vállalnak, és túl nagy arányban buknak – általában számukra is nagy összegeket. Nekem is volt ilyen megállapodásom, mert sajnos a realitás az, hogy nélkülük sok cég el sem indulna – nekünk szerencsére jól sült el a dolog.

          Hozzászólás ↓

          • Egy ilyen cikkre nagyon kíváncsi lennék!

            Hozzászólás ↓

14. Ez az írás az egyre jobban uralkodó startup populizmus terméke. A magyar valóság meg nem értéséről tanúskodik és borzasztóan általánosít. Elnézést Péter, de erre az írásra ez különösen igaz. (Régebbi cikkek sokszor szórakoztatóak és találóak voltak!)

    Emellett egy komoly jogi-szakmai tévedés is van a cikkben. A kiinduló pont, hogy a befektető az igazgatóságban többséget kér. Ennek oka az eszmefuttatás szerint az, hogy a gonosz magyar befektető menedzsmentet akar cserélni.

    Példánkban a céltársaság zártkörűen működő részvénytársasági formában működik. A magyar gyakorlat szerint a “menedzsment” (valószínűleg az alapítók) igazgatósági tag(ok) is. Azonban az IG tagok lecserélése a közgyűlés hatásköre! Az IG a magyar jogrendben általában operatív, míg a közgyűlés stratégiai kérdésekben dönt. Az IG tagok nem szavazhatnak saját magukról, ez józan paraszti ésszel is logikus, nem kell hozzá a Gt. ismerete. Ehhez a befektetőnek a társaságban kellene többségi részesedéssel rendelkeznie, de ez a történet szerint nem áll fenn. Vagy aktív szavazatelsőbbségi részvénnyel kellene rendelkeznie a kérdésben. Erről nincs információnk.

    A másik gonosz befektetői tett az alapító kihígítása. Ez jogilag tőkeemeléssel történik. Új részvények kibocsátása és lejegyzése szintén közgyűlési hatáskör, ahol a befektetőnek a történet szerint nincs többsége. Ehhez jegyzési (tőkeemelési) elsőbbség jog is elegendő, erről nem szól a fáma. Én itt inkább a Facebook film hatását vélem felfedezni 🙂

    Érdemes lenne a magyar valóság egyike leképeződéseként megérteni a befektetők kontroll éhségét. Mivel sem Ágnes, sem Te Péter nem írtatok még le százmilliókat, nem ültetek szélhámos vállalkozókkal egy cégben, valószínűleg nem tudjátok megérteni, miért kell többség. Azért, mert ilyen az üzleti és vállalkozói kultúra. Egyszerű a válasz, nem kell ördögöt festeni a falra!

    Elnézést az őszinte kritikáért. Maradok hű olvasód, de ezt már nem bírtam szó nélkül. (Korábban a term sheet-es írásra írtam kommentet, de elszállt véletlenül)

    Hozzászólás ↓

    • Zsolt, engedd meg, h picit pontosítsam, amit írtál, bár távol álljon tőlem, h elkezdjek itt keresetlenül jogászkodni. Vagyis: én sem bírom szó nélkül 🙂

      Az IG megválasztása, visszahívása korántsem mindig a közgyűlés hatásköre. Zrt. esetén – hogy a példánál maradjunk – az alapszabály a felügyelőbizottságra is ruházhatja az IG megválasztásának, visszahívásának jogát, sőt bizonyos ügydöntő határozatok meghozatalát is az FB előzetes jóváhagyásához kötheti.

      FB Zrt. esetén kötelező, ha a szavazati jogok legalább öt százalékával rendelkező alapítók/tagok kérik. Mivel a befektető tulajdoni részesedése minden bizonnyal eléri, vagy inkább meghaladja az 5%-ot, egy szavába kerül és lesz a társaságnál FB. Innentől a közgyűlés kilőve az IG megválasztása tekintetében, egy 3 tagú FB meg máris “kezelhetőbb”, pláne, ha teljes egyetértésben választják meg az alapítók a befektetőkkel, mint rutinos rókákat, akik tényleg rutinosak is..:) Persze nem azt akarom mondani, h tuti ki akarja semmizni mindenki a szegény kis startuppert, mert mindenki gonosz, nyilván nem, de egy átgondolást megér, mik a lehetséges kimenetelek.

      A tőkeemelés kapcsán pedig felhatalmazható rá az IG, ha az alapszabály megengedi, ráadásul a felhatalmazás alapján a jóváhagyott alaptőke – azaz ameddig az IG emelheti azt a megkapott felhatalmazással – mértékét akár 5 év alatt is el lehet érni, az nem feltétlenül egyetlen, azonnali tőkeemelésre vonatkozik.
      Látható, hogy akár ilyen esetleges felhatalmazás esetén, akár a felügyelőbizottság fenti jogkörének rögzítése miatt bizony kerülhetnek az alapítók kiszolgáltatott helyzetbe. Még egyszer mondom, nem törvényszerű, h abba fognak kerülni, de előfordulhat.

      Szóval azért nem annyira fekete-fehér ez a kérdés, de hát nem is jog lenne, ha nem így lenne. 🙂

      Hozzászólás ↓

      • Azt hiszem, meg kell jegyeznünk egy új nevet, ha hiteles Startup-specialista Ügyvédek kerülnek szóba. 🙂 Karola, Full respect! És nagyon köszönöm, mert nem hagyott nyugodni Zsolt kommentje és éppen kezdtem volna az éjszakámat a Gt. felett tölteni. Ráadásul a term sheet, aminek alapján a cikk született, helyből kikötötte az FB alapítását. Nagyon-nagyon köszönöm, hogy ezt leírtad, ebből én is tanultam. Jövök az egyik cégednek egy grátisz bemutatással egy amerikai venture capital alapnál. Az ajánlat 30 évig érvényes, bármikor behajthatod! 🙂

        Hozzászólás ↓

        • Köszönöm szépen, Péter! 🙂 Megígérem, hogy igyekezni fogok, hogy ne kelljen 30 évet várni. 🙂

          Hozzászólás ↓

          • Biztos vagyok benne, hogy nem kell… 🙂

            Hozzászólás ↓

      • Akkor pontosítsunk. Alapesetben, Gt. szerint az IG tagok megválasztása, visszahívása, díjazásának megválasztása közgyűlési hatáskör. Persze sok mindentől el lehet térni az alapszabályban.
        Az általad leírtak egy speciális, extrém helyzet, amivel még nem találkoztam. Ha ilyennel találkozik a vállalkozó, azaz az FB-re testálnak át fontos közgyűlési hatásköröket (pl. a fenti kérdést) és a befektető az FB-ben is többséget kér magának, akkor az egyértelmű szándékot jelez és akkor nem kell aláírni a szerződést. De miért is csinálna ilyet a befektető? Ezt a kigolyózási szándékot mindenki észreveszi. Ez nagyon izomszagú, egyáltalán nem életszerű példa. Persze előfordulhat.

        De miért adna át a tulajdonosok érdekeit képviselő testület a társaság törvényes felügyeletét ellátó szervnek stratégiai kérdésekben hatáskört? És miért hagyná ezt az alapító tulajdonosi kör? Erre válaszolj kérlek, hogy meg tudjál győzni.

        Az ügyvivő Fb, aminek a témáját kerülgeted, ha jól tudom, inkább a német területen gyakorlat.

        Van ennél egyszerűbb jogosítvány a befektető kezében az alapító menedzsment jogszerű eltávolítására. Ez a flip over jog. Ennek végrehajtása jogtechnikailag a kérdésben befektetői szavazatelsőbbség kikötésével történik.

        Hozzászólás ↓

        • “Az általad leírtak egy speciális, extrém helyzet, amivel még nem találkoztam.”

          Speciális helyzet ma MO-n az, hogy a Jeremie 1-es befektetők túlságosan nagy hatáskört kérnek az FB-ben a stratégiai kérdéseket illetően?

          Ez itt a lényeg, nem az, hogy “Van ennél egyszerűbb jogosítvány a befektető kezében az alapító menedzsment jogszerű eltávolítására.”

          “De miért adna át a tulajdonosok érdekeit képviselő testület a társaság törvényes felügyeletét ellátó szervnek stratégiai kérdésekben hatáskört? És miért hagyná ezt az alapító tulajdonosi kör? Erre válaszolj kérlek, hogy meg tudjál győzni. ”

          Erre szerintem mindenki tudja a választ: azért, mert MO-n nagyon kevés befektető van és a vállalkozóknak ha nem elég tökösök – mint a Ustream, vagy a LogmeIn, vagy a Prezi -, akkor kénytelenek az itthoni lehetőségekből választani.

          Hozzászólás ↓

          • Én is gratulálnék Péter a témaválasztáshoz, már a kommentekből is önmagában összeállt egy follow-up cikk (vagy egy extra szenvedélyes meetup beszélgetés 🙂 ).

            Zsolt, ha úgy tetszik és fordítunk egy felet a nézőponton (vagy inkább fordítsunk csak egy negyedet, hogy ne legyünk pszichológiailag szemben álló felek, hiszen nem vagyunk azok:) ), számomra legalább annyira “speciális, extrém helyzetnek”, “nem életszerű példának” tűnhet, ha a befektető rögtön arra készül, hogy netán szélhámos fiatal vállalkozókkal fog ülni egy asztalnál. Fiatal, hiszen lássuk be, elsősorban a (tizen-)huszon-harmincas, tőke híján lévő, mégis próbálkozó és küzdő startupper korosztályról beszélünk. Hát hogy kerül szélhámosokkal egy asztalhoz egy jó befektető egy komoly term sheet tárgyaláson??
            Továbbá legalább olyan ördög a falra festve (csak egy másik falra 🙂 ), hogy általánosságban kijelentjük, hogy ilyen az “üzleti és vállalkozói kultúra”, pont. Ilyen – minden irányból érkező – prekoncepciókkal könnyen körbegraffitizhetnénk az egész tárgyalót. 🙂

            Minden bizonnyal vannak rossz példák, de éppen ezen kell fejleszteni közösen, kemény munkával, éppen ezért is vagyunk itt mi mindnyájan, ezért beszélgetünk ilyen – úgy fest, kifejezetten kényes – kérdésekről.

            Hogy ne legyen ilyen a magyar valóság.

            A beletörődés és az állapotok puszta, akut módon történő lereagálása elsőre valóban segíthet és megoldásnak tűnhet, de hosszú távon semmiképpen nem célravezető és a legkevésbé mutat előre.

            Közös érdek, hogy az itt is kibontakozó nézőpontok mindenképpen – lehetőség szerint mihamarabb – kicsit összecsiszolódjanak némi nyitottság és empátia – sőt, jó emberismeret – segítségével, így mind a magyar vállalkozói kultúra, mind a magyar befektetői kultúra fejlődhet.

            Szerintem itt senki nem vonta kétségbe, hogy mindegyiknek van hova, sőt…természetesen a vállalkozóknak is. De kategorikusan kijelenteni, hogy ez ilyen és kész, mégis túlzásnak – sőt, bizonyos tekintetben a fejlődés gátjának is – tűnik, még akkor is, ha negatív tapasztalatokkal a hátad mögött mondod ezt és én egy percig nem kérdőjelezlek meg, félre ne értsd, kérlek.

            A lehetőségeiket ismerő, tudatosan döntő, átgondoltan cselekvő fiatal vállalkozókra pedig igenis szükség van, és az, hogy reméljük, egyre többen vannak, még nem jelent sem startup populizmust, sem támadást a befektetők irányába. Ez egyszerűen csak valami jó kezdete, amiből mindenki csak profitálhat.

            Hozzászólás ↓

            • És én nagyon remélem, hogy profitál is belőle mindkét oldal. A kockatőke-startup kapcsolat ugyanis csak akkor lehet jó, ha mindkét félnek hosszú távon is előnyös. Éreztem, hogy darázsfészekbe nyúlok, de ez nem baj, felvetettünk egy problémát, lesz majd rá egy jó megoldása a befektetőknek, ebben biztos vagyok. Ráadásul próbálom megtartani az egyensúlyt ilyen cikkekkel is: http://bit.ly/13hgXZX – ugyancsak az ökoszisztéma érdekében.

              Ráadásul mély önvizsgálatot tartottam, és többszöri ellenőrzés után bátran kijelentem, hogy nem utálom a befektetőket – a legkevésbé sem. Ők is üzletemberek, csak az asztal másik oldalán. Vannak közöttük zsenik és vannak még nem zsenik. Ahogy a vállalkozók között is. Szükségünk van rájuk, ahogyan nekik is ránk. Gondolom, az evolúció természetes módján, kvalitásai alapján majd ki-ki megtalálja a számára elérhető legjobb partnert.

            • Kíváncsi vagyok, hogy a többi befektető mikor csatlakozik a témához… vagy csak Makra Zsolt ennyire jó fej?

              Tapasztalat alapján tudom, hogy előbb-utóbb meg kell majd szólalniuk, és ami számukra még rosszabb, még a startupokkal is szóba kell elegyedni. 😀

              Már ez is nagy dolog amúgy, gratulálok Péter!!!

            • @Startup: Nagyon köszönöm! Örülök, ha egy jó vitának lehetek a katalizátora. 🙂

        • Zsolt, azt kérdezed, hogy “És miért hagyná ezt az alapító tulajdonosi kör?” – nem hagyja. Erről szól a cikk, hogy SOHA ne hagyja.

          A kontroll-nem kontroll kérdéskörben az világosan látszik a részben általad, részben Karola által leírtakból, hogy VAN jogi lehetősége a befektetőnek a cikkben megfogalmazott irányító kontrollt magához vonni. Innentől nem jogi, hanem elvi kérdésről és szokásjogról beszélünk. Én elvi iránymutatást próbáltam megfogalmazni, nevezetesen azt, hogy az irányító kontroll (megfogalmazás pontosítása ld fent) a vállalkozó(k)é kell, hogy legyen, hiszen Ő(k) alapítottá(k) a céget egy adott gazdasági tevékenységre – amibe utána beszáll a befektető. (és most kérlek, ne lovagoljunk azon, hogy minek a kontrollja, ezt fentebb megbeszéltük). Ezt támasztja alá az amerikai szokásjog is.

          Vannak olyan befektetői érdekek, melyek (abszolút jogosan) védelmet érdemelnek a term sheet-ekben. A jóhiszemű vállalkozókat ezek nem zavarják, a befektetők kockázatát ugyanakkor csökkentik. A védelem azt jelenti, hogy a menedzsment bizonyos korlátok között dönthet szabadon a cég irányításáról. Fair enough, ezzel nincs is baj. De a vállalkozók ilyen vagy olyan jogtechnikával történő potenciális kiebrudalásának a lehetőségét sem szabad meghagyni a term sheet-ekben. A kockázatcsökkentésnek pedig a jogtechnikai eszközökön kívül van még egy csodálatos módja: jó vállalkozók mellé beszállni partnerként jó cégekbe, és sziklaszilárd PP és folyamatos befektető support mellett HAGYNI ŐKET, DOLGOZNI! Amelyik cégben pedig első látásra szélhámosok vagy nyomik ülnek, abba pedig nem szabad befektetni!

          Hozzászólás ↓

    • Hű, Zsolt, hát nem kímélsz. Megtiszteltetés lesz most számomra az egyik legjobb magyar kockázati tőke szakértővel vitatkozni egy hattttalmasat 🙂

      1. Zsolt, NINCS startup populizmus. Ha visszaolvasod a cikkeimet, vagy 3-4 alkalommal biztosan leírtam, hogy nem vagyok befektető ellenes. Nevén nevezek tehetséges befektetőket és angyalokat egy-egy cikkben. Együtt ülök velük kerekasztal beszélgetéseken és magánjellegű találkozókon. Bár a dolog szóbeli jellege miatt nem tudom bizonyítani, de az általam jobbnak tartott befektetőkhöz sorban küldöm az engem megkereső startupokat. És soha, soha, de soha nem írtam vagy nyilatkoztam negatívan egyetlen magyar kockázati tőkésről vagy társaságról sem – egyetlen magyar vállalkozót sem találsz, akinek bármelyik befektetőről negatív, sértő vagy becsmérlő kijelentést tettem. Ráadásul sokukat tisztelem és becsülöm (most írtam le szerintem ötödször), és kifejezetten jóban vagyok velük. Vállalkozó párti vagyok, nem befektető ellenes. Ha valaki populizmussal vádol, azt a cikkek hangvétele miatt megértem, de Tőled, aki belülről ismeri a magyar valóságot és több term sheet-et látott, mint az összes olvasó együttvéve – Tőled azért picit rosszul esik. Igazad van, nem gonoszak a befektetők. De nem gonoszak a vállalkozók sem. Ez üzlet, amit érdekek mozgatnak. Épp ezért nem lehet annyival elintézni, hogy “Azért, mert ilyen az üzleti és vállalkozói kultúra.”

      2. Meglátásom szerint a cikkben nem szakmai tévedés van, hanem hiányos információk – igen, egyszerűsít a cikk, ennek oka a közérthetőség. Azt kifejezetten köszönöm, hogy odaírtad a kommentbe, hogy milyen egyéb feltételek fennállása esetén valósítható meg az általam vázolt helyzet. Egyrészt fair play a részedről, másrészt hasznos információ.

      3. Befektetők kontroll éhsége: Nem, nem ilyen a vállalkozói kultúra. És ami főleg nem ilyen, az a kockázati tőke. Zsolt, hány céget láttál belepakolt százmiliókkal, akik elfogytak mert nem volt következő kör? Még közös élményünk is van ilyenekről. És külön cikket szenteltem ennek a témának: A magyar startupok sikerének kulcskérdése, hogy a Jeremie alapok befektetői képesek-e a magyar jogrendbe átültetni bizonyos európai és amerikai elveket annak érdekében, hogy a startupjaikat ki tudják lőni egy nagy piacra. A többségi befektetői kontroll – pláne pay-to-play nélkül – vörös zászló Amerikában. (Az európai szokásjogot szerintem jobban ismered nálam, de meglepődnék, ha ez lenne az általános.) Nem festem az ördögöt a falra, egyszerűen semmi nem szól amellett, hogy irányító kontroll-t gyakoroljon a befektető (a kifejezést szándékosan használtam a cikkben is, ebben beletartozik az önhatalmú, egyoldalú döntés lehetőségét megalapozó minden jogi előfeltétel (tehát nem csak a board kontroll, ezt Te pontosítottad a kommentben). Tehát nem, irányító kontrollt nem adunk a befektetők kezébe – milyen logika alapján kellene a vállalkozóknak ezt tennie? Az a private equity, nem a venture capital. Ma is vannak alapok, akik a kiegyensúlyozott irányítást megoldják szofisztikáltabban, irányító kontroll nélkül – akkor egyszerűen onnan kell tőkét bevonni a vállalkozóknak. Őszintén, mitől fél a befektető, amiért irányító kontrollt akar? Hálás lennék, ha hoznál egy-két példát, olyan helyzetre, amit irányító kontroll nélkül képtelenség megoldani.

      4. Százmilliókat valóban nem írtam még le… eddig 80 körül volt a legtöbb, de ha a rossz döntéseimet összeadom, bőven 100 felett vagyunk.

      5. A kommentedet köszönöm, mint mondtam, megtiszteltetésnek tartom – ha pedig valóban olvasod a blogot, arra büszke vagyok. Ahogy már korábban is felajánlottam Neked, szívesen megjelentetek egy cikket, ahol kifejted a véleményedet a témáról. Ígérem, egy vesszőt sem szerkesztek rajta – jöhetnek a gonosz vállalkozói rémtörténetek. 🙂

      Hozzászólás ↓

    • “nem írtatok még le százmilliókat, nem ültetek szélhámos vállalkozókkal egy cégben, valószínűleg nem tudjátok megérteni, miért kell többség.”

      ez egyrészt egy elég pökhendi kijelentés – az ilyen kijelentések miatt lehet általánosítani itthon – , másrészt, már elnézést, de ki ül le szélhámosokkal egy asztalhoz tárgyalni, nemhogy beszállni velük egy közös businessbe?

      Hozzászólás ↓

      • Ott a pont. Szerintem gyakorlott vállalkozók megégették már magukat így vagy úgy. Egyébként meg a kockázati tőke lényege, hogy sokszor 100 milliót le kell írni, és egy-egy befektetés aztán akkora hozamot hoz, hogy a teljes alap nyereséges lesz…

        Hozzászólás ↓

15. Hey-hey-hey!!! Látszik, hogy ez a témaválasztáős nagyon betalált :)) Kicsit olyan, mint amikor a szexről vagy a halálról van szó: akaratlanul is zsigeri szinten érinti a szereplőket, mivel érzik, hogy a bőrükről van szó, és villogni kezdenek a szemek. Basic instinct.

    És ez rendben is van, ezért fontosak ezek az írások és fórumok, hogy ezeket körbe tudjuk beszélni. Szükség van olyan gyakorlópályára, ahol fakarddal lehet csépelni egymást, hogy amikor éles küzdemelmre kerül a sor, már ismerjük a velünk szemben ülők fegyverzetét, szempontjait és stratégiáját. Kell ez a gladiátoriskola, na!

    Magam részéről az alapkérdést tekintve Kádas Petivel értek egyet: első körben kontrollt átadni, több mint bűn: hiba!

    De egy kicsit messzebbről közelítve, hogy miért is gondolom így (bocs, ez most kicsit hosszabb lesz). Itt ismét visszajutunk az alapvető hazai kérdésekhez: az egyaránt fejletlen vállalkozói és befektői kultúrához. A hozzászólásokból is érződik, hogy az érvek egy jó része valamelyik fél inkompetenciáját említi: a befektető bizalmatlan és/vagy kapzsi, a startupper gyanakvó és/vagy felkészületlen stb. És (surprise!) ez a mátrix valóban minden variációban kitölthető (beleértve a pozitív ellentétpárokat is).

    Éppen ezért fontos, hogy tisztában legyünk az úgymond „szennyezetlen” verzió logikájával, hiszen a cél, hogy a startup-kultúrában elérkezzünk egy magasabb tudatossági szintre.

    Ebben az elérendő modellben pedig az első körös kontroll-átadás valóban paradoxon. Mégpedig egyszerűen azért, mert onnantól kezdve tulajdonképpen már nem vállalkozóról beszélünk, hanem alkalmazottról. Márpedig startup nem működik alkalmazottakkal, nem az a természete.

    Miért mégis a feszkó idehaza? A mi kultúránk a külső kontrollokra épül már sok évtizede. Egyszerűbben: akinél a pénz, annál a hatalom, az igazság és az élet. Ez egy nagyon erős kulturális reflex, így működik nálunk a politika, a kultúra és persze a gazdság is.

    Ez a szemlélet pedig teljes mértékben kiveszi a képletből a belső motivációt és a szellemi tőkét (egyszerű helyi történelmi tapasztalat, hogy az emberi hús meglepően rosszul reagál pl. a kényszermunkára, vagy a nagy sebeséggel becsapódó fémtárgyakra). Ebben a feudális modellben a „kényszer” a fő mozgatóerő, lefordítva: ha kell a pénz, engedelmeskedj!

    Egy olyan nem feudális, protestáns „self made man” kultúrában viszont, mint pl. az amerikai, amely a nem külső hatalomtól függő egyént és szerepét a társadalomban fontosak tartja és nagyra értékeli, nos ott a belső motiváltság és szellemi tőke is nagy becsben áll. És nem holmi reneszánsz filantrópiából, hanem azért, mert egy ilyen kultúrában épp ezzel lehet legkönnyebben pénzt teremteni!
    Azaz a gondolkodásmód iránya éppen ellentétes, mint nálunk.

    A probléma, mint már valószínűleg kitaláltátok, hogy miként lehet a keleti reflexek között nyugati módon vállalkozást csinálni? Ahol külső kontrolloktól függő, abban szocializálódott kisemberek és omnipotens, tulajdonosi szemléletű (amibe az emberek is beletartoznak) féltőke találkozik (hisz sokszor nálunk még a tőkehozzájárulás is csak részleges lásd: Dzseremi 🙂

    Igen. A válasz az, hogy nehezen.

    Amit meg kell értenie a befektetőnek: ha a válalkozó upstart elveszti a kontrollt, úgy elveszti a belső motivációt is, üzletét onnantól nem építeni fogja, hanem egyre rosszabb hangulatban csak „belejár” dolgozni fizetésért, mint akármelyik gyárba, és a hatékonysága is pont olyan lesz. Mivel úgymond elővigyázatosságból eleve „ivartalanították”, és sorsa mások kezébe került, nemigen lehet csodát várni tőle. Csatamén helyett így lesz herélt igásló. Így soha nem fog kiugró eredmény születni. Soha.

    Amit meg kell értenie a vállalkozónak: a startup vállalkozás nem egy potya, jól fizető állás, ahol ráadásul főnök is lehet. A lehetőség mellett hatalmas felelősség és egész embert kívánó önfeláldozás, mely folyamatos és szakadatlan tanulást és fejlődést igényel. Az első körben kapott pénz nem a végcél és az elért eredmény, hanem egy belépőjegy a küzdőtérre.

    Innen már érthető is, hogy miért nem megy az első körös kontroll-átruházás. Az önfeláldozásnak csak birtokolt sors esetén van értelme és sansza.

    Ha mindketten képesek így felfogni a közös munkát, úgy van esély a közös győzelemre is. Ha nem , úgy marad az agónia, feszültség, harc és pereskedés, amelyek mind csak viszik a pénzt.

    Hozzászólás ↓

    • Péter, jobban fogalmaztad meg, mint én: “Ebben az elérendő modellben pedig az első körös kontroll-átadás valóban paradoxon. Mégpedig egyszerűen azért, mert onnantól kezdve tulajdonképpen már nem vállalkozóról beszélünk, hanem alkalmazottról. Márpedig startup nem működik alkalmazottakkal, nem az a természete.” – valóban nem. vállalkozók nélkül seed fázisú cég nem megy. ha menne, száz számra alapítana ilyeneket minden multi alkalmazottakkal.

      “Ebben a feudális modellben a „kényszer” a fő mozgatóerő, lefordítva: ha kell a pénz, engedelmeskedj!” – ez is nagyon éleslátó mondat, valóban, sokszor ez a hozzáállás. Itt jegyzem meg, hogy láttam már példát az ellenkezőjére is Magyarországon, olyan befektetőre, aki változtatni akar ezen, és nem törekszik irányító kontrollra.

      “Innen már érthető is, hogy miért nem megy az első körös kontroll-átruházás. Az önfeláldozásnak csak birtokolt sors esetén van értelme és sansza.” – hát, b*szki, ezt én lehozom egy külön cikkben. Aranyat ér minden mondatod, az itt kialakult vitától függetlenül. Na jó, holnap reggel hívlak, nem vacakolok a soronkénti beidézgetéssel. 🙂

      Hozzászólás ↓

16. Peter,
    You are 95% right! There is an exception in this case which is the disease of many entrepreneurs……..They have no clue how to be a CEO, and manage a company not with 500 people, but with 10 people. Somehow when the investor is investing his hard earned cash in something that can grow to be worth a few fold more then his investment, he must have some sort of security that he will be able to make this baby grow to its capacity. Therefore I ask, what is the happy medium here?? Has Joska, Pisti, Levente ever managed people before?? How will he manage them now? How will he manage the millions in revenue flowing in ? I am not for giving up management control here, but I am being realistic on the side of growth, and it stagnating as the inventor has no clue how to make it big, and he wants to control it like his little baby, and for this reason the investor is not able to get the required ROI, and the inventor is not able to grow to become as wealthy as he would like to be…. So again, what is the medium?

    Hozzászólás ↓

    • Kedves János,
       
      ez egy létező probléma, és azt hiszem görcs nélkül feloldható.
       
      Az ugyanis egy úgynevezett „hamis dilemma”, hogy ha az alapító nem alkalmas CEO-nak, akkor le kell mondania a kontrollról a befektető javára. A term sheet a vállalkozás szerkezetéről, feltételrendszeréről szól, nem egyes pozíciókról. Amennyiben az alapító nem alkalmas CEO-nak (sok esetben nem is akarnak azok lenni), az még nem jelenti azt, hogy át kell adnia a kontrollt a befektetőnek. Ez csupán azt jelenti, hogy kell találnia egy alkalmas megbízott CEO-t, mert még nem teljes a csapat. Ehhez természetesen érettség, belátás és nem utolsósorban segítség kell.
       
      A Google esetében sem úgy működött, hogy a befektető odatolta a két srác fölé Eric Schmidtet. Pontosan az történt, amiről fentebb szó van: egy bizonyos fázisban a srácok érezték, hogy szükség van egy tapasztalt, jól funkcionáló CEO-ra. Meghallgattak, sőt „vizgáztattak” egy csomó embert, majd kiválasztották Eric Schmidtet, aki tökéletesen be is vált. Mindeközben a fiúk végig megtartották a kontroll-részesedésüket, sőt néhány év múlva, amikor beletanultak, Larry a pozíciót is visszavette Schmidtől és ő lett a CEO.
       
      A CEO egy szakma, készség- és képességegyüttes, nem maga a kontroll. Ha ez nincs meg, az azt jelenti, hogy még nem teljes a brigád, a befektetőnek abban kell segítenie, hogy a kép kikerekedjen, meglegyen a megfelelő ember a megfelelő posztra, akár a meglévő képzésével, akár alkalmas ember ajánlásával, de nem a kontroll kezdeti szakaszban történő átvételével. Nem mellesleg, amíg ez nincs meg, addig nem is érdemes befektetnie.
       
      Ezen az úton mindenki jól jár 🙂
       

      Hozzászólás ↓

      • “A Google esetében sem úgy működött, hogy a befektető odatolta a két srác fölé Eric Schmidtet.”

        Hát pedig éppen ez történt (a befektető odatolta a két srác fölé Eric Schmidtet), legalábbis én mindenhol erről olvastam szakmai fórumokon és könyvekben is, de ha tévednék, valami forrással bizonyíthatnád az állításod.

        Ráadásul ez a példa éppen kapóra is jön ebben a “topicban”, mert amíg Eric Schmidt regnált, addig volt egy kis káosz a Google háza táján, lásd kínai kapcsolatok (pedig a befektetők mindig arra hivatkoztak, hogy kell egy öreg, rutinos csóka, aki nemzetközi diplomáciában is mennyire jártas) + a millió funkció és projekt, amit le is zártak akkor, amikor Page visszavette a kormánykereket.

        Mondhatjuk, hogy 1:0 projektgazdák vs VC-k?

        Hozzászólás ↓

        • Forrásom a HVG gondozásában magyarul is is megjelent Google című könyv, ami a cég életét mutatja be. Ebben konkrétan arról írnak, hogy több jelentkező közül egy izzasztó processz után választották ki ES-t, aki egyébként többször is hagsúlyozta, hogy nem igazi “főnök”, inkább afféle végrehajtó, szervező, mivel stratégiai dolgokban a fiúk döntenek.
          Azt persze el tudom képzelni, hogy volt emögött egyfajta befektetői nyomás, hogy srácok kéne egy rutinos róka a teambe. A kontrollt ezzel együtt nem adták át, ha jól emlékszme, csak sok év múlva mentek le ketten együtt 50% alá.

          Kérlek, írd be a te forrásod is, szívesen utánaolvasok ott is a háttérnek. Bár lehet, hogy az igazi sztorit sosem fogjuk megtudni 🙂

          Hozzászólás ↓

          • Én nem találtam a hvg kiadásában Google című könyvet, de ha segítesz megtalálni, szívesen elolvasnám azt is.

            Az én forrásaim:
            Bernard Girard – A menedzsment forradalma – A Google modell
            David A. Vise – A Google Sztori
            Ez utóbbiban a 123. oldalon leírják, hogy John Doerr a Kleiner Perkinstől, a legnagyobb kockatőke folyamatosan rágta Schimdt fülét (és más it-s nagyfiúk fülét is /127.oldal/), hogy találkozzon a Google fiúkkal. Utólag persze, hogy egyikük sem (Page+Brin ill. Schmidt) fogja azt mondani, hogy igen, a befektető erőltetett minket egymásra és mi belementünk, mert bábok vagyunk a sztorinak ebben a szegmensében. De nyilván mindannyian tudjuk, hogy mit jelent az, ha egy John Doerr valakiknek rágja a fülét, hogy találkozzanak egymással.

            tehát bizony-bizony, a befektető csúnyán odatolta a két srác fölé Eric Schmidtet, akit a mai napig alig lehet onnan elegánsan kimosni. 😀 És bizony, még a legnagyobb befektetők is tudnak hibázni.

            Hozzászólás ↓

            • Na, közben én is megtaláltam, ez a könyv volt: http://www.hvgkonyvek.hu/index.php/Menedzsment-uzlet/Keress/book_flypage.tpl.html
              John Battelle: Keress! HVG Kiadó, 2006.
              Az vezetett félre, hogy a címet a gugli tipójával írták, és persze már vagy 6 éve olvastam 🙂

              Szóval ebben Schmidt is nyilatkozik, hogy megizzasztották a srácok (az interjún lehurrogták a proxys ötleteit és hasonlók).
              Hogy ez most akkor odatolás-e, hát az jó kérdés! És persze a fülrágást is nehéz távolról jól súlyozni 🙂 Nekem úgy jött le, hogy rájuk parancsolás nem volt, viszont ők se bánták, ha valaki abban a fázisban levesz a vállukról egy csomó növekedéssel együttjáró biznisz-nyűgöt. És végül is ekkor biztosították be a masszívan rentábilis működést, ami után aztán Larry takaríthatott. Gondoljunk bele: ha ez afféle kiszervezős ultimátum lett volna, Larry soha nem tudott volna visszakerülni CEO-nak.

              Szóval igen, ez mindenképpen egy tanulságos és jó sztori: beletanulni gyakorolni, csinálni, másként nem megy 🙂

              A kínai esettel egyébként, azt gondolom, egy nagyon fontos kérdésre tapintottál rá. Jól mutatta ugyanis azt a konfliktust, ami a biznisz-logika és a vállalati kultúra és értékek ütközésével áll elő. A gugli sikerének egyik kulcsa a válallt és hirdetett ethosz volt. Az üzleti logika alapján a kínai kollaboráció evidens lépésnek tűnt, az aalpítók és a felhasználó tábor felől nézve azonban ez egy nagyon is problematikus kérdésnek számított. A növekedés és szavahihetőség (userek megtartása) egész másképpen nézhet ki egy külső technokrata, mint az alapítók felől.

              Köszönöm a címeket, én is utánuk nézek!

            • Kedves Startup,

              a sorok közti olvasásnak valószínűleg nincs objektív mérőszáma, hiszen a természete épp ellentétes ezzel 🙂 Az viszont nagyon jó, és hasznos, ha többféle verzió is elhangzik, hiszen ezek a segédegyenesek segítenek a jobb megértésben vagy legalábbis jobban kitapinthatóak a 
              lehetséges mozgatórugók (és még így is lehet, hogy ellövünk a valóság mellett).

              A könyvcímre valóban nem jól emlékeztem elsőre, szerencsére ezt a problémát sikerült közösen megoldanunk, ezúton is köszönöm!

              Kicsit tágítanám a képet a vállalkozás-nyűg-ceo stb. témában. Ugyanis kicsit leragadtunk a Gugli-féle egycéges start-cél modellnél. Létezik ugyanakkor az a sorozatvállalkozó típus is, amelyik projektről projektre ugrál, és úgy potyogtatja maga mögött a virágzó cégeket, mint a vetőgép. 

              Az ő motivációja nem elsősorban a hosszútávú kontroll-kérdés, hanem a 2-5 évenkénti sikeres ciklusok zárása. Egyrészt mert pontosan tudja, hogy legkésőbb a második kör után, a sztenderd processzt alapul véve, menthetetlenül kihígul annyira, hogy a kontroll a vállalati politika része lesz (ilyen-olyan kompromisszumok, szövetségek stb.), másrészt mert imád zöldmezős, új dolgokba fogni, 0-ről felpörgetni cégeket, ötleteket.

              Sok ilyen sikerkovács van, és a legtöbb startuppernek ők a vágyálmaik, mint tanácsadó vagy ne adj isten cofounder, mivel sokat láttak, rengeteg embert ismernek, ráadásul mindig nyitottak egy új sikerre. Míg a saját akváriumukba királykodó cápákra inkább akvizíció-témában lehet számítani.

              Ez is egy út, és nem is rossz!

              Egyébként pedig nagyon drukkolok, hogy megvalósítsd az álmod, ha esetleg van olyasmi, amiben tudok segíteni, szólj!

          • “Nekem úgy jött le, hogy rájuk parancsolás nem volt, viszont ők se bánták, ha valaki abban a fázisban levesz a vállukról egy csomó növekedéssel együttjáró biznisz-nyűgöt.”

            Nagyon naív vagy. 🙂 Egy igazi startupper éppen ezt a nyűgöt áhítozza.

            Hozzászólás ↓

            • Ne hidd 🙂 Nézd meg a Twittert, ahol jöttek-mentek a ceo-k, hogy végre legyen valaki, aki nyereséget csihol a cégből, de akár a Prezit. Az ötletgazda sok esetben termékmenedzseri pozícióba vitorlázza magát, mivel abban érzi magát leginkább elemében.
              És tényleg van egy olyan érzésem, hogy a guglis srácok is szívesebben foglalkoztak egy csomó izgalmas ötlettel, mint éjt nappal téve business developmenttel. Viszont volt annyi eszük, hogy az ügyvezetéshez ne adjanak cégkontrollt, és jól csinálták 🙂

              Szerintem a startupper nem a nyűgöt áhítozza, hanem az alkotást, a nyűg az a sideeffekt 🙂

            • Itt azért időzzünk el egy kicsit. Ha egy embert kell mondani ebben az országban, aki nem naív, az Vaskó Péter – már csak a track record-ja miatt sem. Startup, én is árnyalnám kicsit a dolgot, természetesen nem vagyunk egyformák, de azért tedd a szívedre a kezed: belenyúlsz a tutiba, siker siker hátán, aztán jön a nagypálya, ahol egyre több a gebasz, érzed, hogy nagy a kabát. Kiszállni még nem tudsz, de a tét nő – ha buksz, mindent buksz. Ha nyersz, Líbia államadósságát is kifizetheted… VAN olyan eset, amikor át kell adni a vezetést, és amikor ez jól sülhet el. Tuti recept nincs, de az önkritika a legfontosabb vállalkozói tulajdonság. Ugyanakkor egyetértek Veled abban, hogy ezt a nyűgöt legalább vágyni kell – más kérdés, hogy amikor ott vagy, célszerű-e mindenáron megtartani?

            • Bocs, de nem a track record-ja miatt ítélem meg az embereket (vigyázzunk, ne essünk ugyanabba a hibába, mint amibe a befektetők!…nem az a lényeg, hogy ki ír le 100m-t, hanem az, hogy hogyan és, hogy marad-e alázat), hanem a tartalom miatt, amit közöl. Nem szeretnék senkit bántani, de tény, hogy itt pontatlanság volt és szerintem hibás olvasás a sorok között, majd minderre némi ideológiagyártás. Nálam egyelőre ez a track record. 🙂

              “de azért tedd a szívedre a kezed: belenyúlsz a tutiba, siker siker hátán, aztán jön a nagypálya, ahol egyre több a gebasz, érzed, hogy nagy a kabát.”

              Én egyelőre inkább annyit látok, olvasok erről a nagykabát-effektről, hogy nem az a lényeg, ki hordja, hanem az, hogy miként. A nagykabát bizony a nagyszájú Eric Schmidtre is nagy, nem csak a halk szavú Larry Pagere. A kérdés, hogy kihez kerül, kinek milyen kapcsolati tőkéje van. Pedig nem így kellene lennie. Egy közös cél azért van. A még több money. És egyelőre – vesse rám ezért a startup populista követ Makra Zsolt – annyit látok, hogy az alapítók jobban képesek viselni az igazi nagykabátot, lásd Google, Apple, Facebbok.

              Úgyhogy én a magam részéről azt mondom, hogy igen, érdemes megtartani ezt a nyűgöt, ugyanis – és most kapaszkodj meg – messze nem bukok mindent. Szeretnék megcsinálni és amíg csak lehet, meg is tartani egy giga IT vállalatot, valóban ez az életem egyik legfontosabb célja, többet is áldoztam rá, mint mások a “hétköznapi életükkel és igényeikkel”, de az életben azért ennél szerencsére sokkal több dolog létezik, amit nem bukunk el. Ahogy én látom, a legjobbak mindig tesznek bele egy kis lazaságot, könnyedséget is, egy kis elrugaszkodást a halandó gondolkodástól, ami persze arroganciával és hatalomvággyal is párosul, de összességében azt segíti, hogy jobban suhanjon ez a hajó.

            • Kedves Startup,

              a sorok közti olvasásnak valószínűleg nincs objektív mérőszáma, hiszen a természete épp ellentétes ezzel Az viszont nagyon jó, és hasznos, ha többféle verzió is elhangzik, hiszen ezek a segédegyenesek segítenek a jobb megértésben vagy legalábbis jobban kitapinthatóak a 
              lehetséges mozgatórugók (és még így is lehet, hogy ellövünk a valóság mellett).

              A könyvcímre valóban nem jól emlékeztem elsőre, szerencsére ezt a problémát sikerült közösen megoldanunk, ezúton is köszönöm!

              Kicsit tágítanám a képet a vállalkozás-nyűg-ceo stb. témában. Ugyanis kicsit leragadtunk a Gugli-féle egycéges start-cél modellnél. Létezik ugyanakkor az a sorozatvállalkozó típus is, amelyik projektről projektre ugrál, és úgy potyogtatja maga mögött a virágzó cégeket, mint a vetőgép. 

              Az ő motivációja nem elsősorban a hosszútávú kontroll-kérdés, hanem a 2-5 évenkénti sikeres ciklusok zárása. Egyrészt mert pontosan tudja, hogy legkésőbb a második kör után, a sztenderd processzt alapul véve, menthetetlenül kihígul annyira, hogy a kontroll a vállalati politika része lesz (ilyen-olyan kompromisszumok, szövetségek stb.), másrészt mert imád zöldmezős, új dolgokba fogni, 0-ről felpörgetni cégeket, ötleteket.

              Sok ilyen sikerkovács van, és a legtöbb startuppernek ők a vágyálmaik, mint tanácsadó vagy ne adj isten cofounder, mivel sokat láttak, rengeteg embert ismernek, ráadásul mindig nyitottak egy új sikerre. Míg a saját akváriumukba királykodó cápákra inkább akvizíció-témában lehet számítani.

              Ez is egy út, és nem is rossz!

              Egyébként pedig nagyon drukkolok, hogy megvalósítsd az álmod, ha esetleg van olyasmi, amiben tudok segíteni, szólj!

              (Bocs a dupláért, az előbb véletlenül rossz helyen nyomtam a válaszra.)

            • Először is köszönöm a konstruktivitásod és a felajánlást! Abban tudnál esetleg segíteni, hogy találjak amerikai befektetőt a projektemhez? 😀

              “Ugyanis kicsit leragadtunk a Gugli-féle egycéges start-cél modellnél. Létezik ugyanakkor az a sorozatvállalkozó típus is, amelyik projektről projektre ugrál, és úgy potyogtatja maga mögött a virágzó cégeket, mint a vetőgép.”

              Emóciók beleférnek? (Hogy a francba ne férnének bele egy startuppertől, nem igaz?) Én láttam Szőke Márton arcát többször is, amikor egy asztalnál ült Somlai-Fischer Szabolccsal, Fehér Gyulával és Anka Mártonnal és kellemetlenül érezte magát, amiért a többiekkel ellentétben ő nem tartotta meg inkább saját magának az Indextools-t…és valóban, ez szerintem is egy rossz döntés volt, pedig Szőke Márton a király, de hát ugye senki sem tökéletes.

            • Részsegítséget nem lehetetlen 🙂 De persze az első kérdés, mint mindig, hogy amid van és temagad odavalók vagytok-e? Legalább szerinted? Amilyen kicsi az itthoni scena, valószínűleg előbb-utóbb összefutunk, dumáljunk! Mail címem: vangso@gmail.com

              Természetesen, emóciók nélkül az egész nem működik 🙂

              Az a fontos, hogy az adott modellben jól érezd magad. Akkor nem fogod bánni, hogy jaj, miért nem a másik utat választottam! Ha ismered a saját lehetőségeid, képességeid és vágyaid, akkor ezekben a döntésekben is magabiztosabb leszel, mert tiszta lesz a cél. Ha nem, akkor persze örökké rágni fogod magad, mert “nincs jó szél annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart”.

    • John, both in the American model and in my belief there are several paragraphs in the term sheet to secure the investor. First and foremost these are the protective provisions ( http://bit.ly/1156vQ2 ), where I suggested entrepreneurs not to argue too much on these terms. Secondly, the investor gains protection through the vesting term ( http://startupdate.hu/vesting/ ), which assures the founders will be around for four years – or lose their shares according to the time they decide to leave. Also, Board of directors ( http://bit.ly/UbJFTz ), employment agreement of founders provides further control for the VCs.

      Now back to your question – which is no doubt an existing dilemma – what happens if the seed stage CEO seems to be an unsuitable, awkward growth stage CEO? Surprisingly, I have the strong feeling that almost all of us make many mistakes. Ben Horowitz (one of the most famous VCs) suggests that becoming a good CEO has only one way – doing it. If I were an investor, I’d never invest in any company where the Hustler (the future CEO) doesn’t have the human qualities required for leadership, management and strategical thinking. If she had though, I’d have no doubt that she will be a good CEO. At the end of they: We’re entrepreneurs. Whatever the situation is, our primary quality is the ability of adaption. If shit happens – we adapt and solve it. Sorry if I were too optimistic – that’s another essential entrepreneurial quality… 🙂

      Hozzászólás ↓

17. Szervusztok, nagyon érdekes fogalmi vita zajlik, de szerintem sincs sok köze a gyakorlathoz. Ugyanis mi történik, ha egy startup pénzügyileg és pozitív értelemben eldurran? Nos, akkor elkezd termelni a cég és a befektetőnek semmi kedve nincs managementet cserélni. Sőt pont ezzel ellentétben jár el és elkezdi bebetonozni a managementet. Nem az a célja, hogy kivegye az irányítást, hanem az a célja, hogy maximalizálja befektetését… Management opciót ajánl fel és egyéb módon próbálja magához láncolni az akár alapításban is résztvevő managementet.

    Amiről a Google esetében írtok, az egy másik evoluciós szint, sok lépéssel később indul… Ott már IPO utáni cégről beszélünk, ahol a cégérték képzés is kiemelt feladat és teljesen másképpen történik a siker beárazása. A kezdeti fázisban lévő cégeknél túlértékelt az alapítói szerep és ezt a befektető is tudja. Az alapítók kigolyózása súlyos cégérték-vesztést jelenthet, ezért még a nehézségben lévő befektető is ezerszer átgondolja ezt a lépést. Ha jelen van ez a kitétel, akkor is nagyon ritkán élnek vele a gyakorlatban. Szerintem a fő kérdés, hogy a management tudja-e a saját piacát kontrollálni és irányítani? Tud-e bánni a cég ügyfeleivel? – ha ez van, akkor teljesen mindegy, mert ha kiteszik, akkor elindít egy másik vállalkozást és a kör bezárult… Legalábbis a tudását és életét úgy sem vehetik el. Szerintem ebben a helyzetben csak a befektető veszthet.

    Kérem, ne értsétek félre, nem azt mondtam ezzel, hogy mindent gondolkozás nélkül alá kell írni! Hanem arra utalok, hogy egy erős szakmaisággal bíró, alapítói stáb csodákra képes és senkinek nem érdeke leváltani. Ez szimpla paranoia a részéről, ha azt hiszi leváltják.

    Hozzászólás ↓

    • Amit írtál, Csaba, az pont az a pozitív kimenetel, ami miatt nem szükséges a befektetői irányító kontroll. És pontosan így gondolkodik egy tapasztalt befektető – és ezért nem forszírozza a kontrollt.

      A saját ügyfeleivel bánni – itt élesen elkülönülhet a B2B és a B2C. Utóbbi szektorban az ügyfelek kontrollálása azért nehezebb. Köszönöm a kommentet, értékes gondolatok vannak benne.

      Hozzászólás ↓

18. Srácok, egy pillanatra nem nézek ide… és megjelennek itt az egyre izgalmasabb vélemények. Péterek, Zsolt, Csaba, de jó tudni, hogy végigvitattátok az elmúlt napot 🙂

    @Startup: Zsoltnak igaza van, abban a szerencsés vagy szerencsétlen helyzetben vagyok, hogy nem kellett szélhámosokkal és százmilliók leírásával megküzdenem. Vaskó Péterrel pedig abban értek egyet, hogy érdemes tiszta helyzetekben gondolkodni és nem belső alkukat kötni a magyar-valóságban-úgysem-lehet-máshogy jeligére.

    @Csaba, halkan jegyzem meg: olyan, hogy “a cég”, nagyon sokáig nem létezik. Jogilag persze van, de amíg még az alapító(k) személye határozza meg a cégkultúrát, a csapatot és az üzleti gondolkodás/viselkedés mechanizmusait, addig ne csapjuk be magunkat azzal, hogy akár bukás, akár hirtelen növekedés esetén “a cég” képes bármire. Emberek, nota bene, a befektetők is. És mondjuk egy versenykorlátozó szerződéssel vagy egy nem megfelelő (túlzó) kontrollal embereket és cégeket nagyszerűen le lehet darálni. Ez van.

    @Péter: sose gondoltam, hogy ez egy ilyen jó téma 🙂 GRATS 🙂

    Hozzászólás ↓

    • “Zsoltnak igaza van, abban a szerencsés vagy szerencsétlen helyzetben vagyok, hogy nem kellett szélhámosokkal és százmilliók leírásával megküzdenem.”

      Nem a megállapítás ténye volt a fókuszban, hanem a stílus és, hogy ki-miért ül vagy nem ül le és egyezkedik szélhámosokkal.

      Hozzászólás ↓

      • És bocsánat, a legfontosabb, hogy miért kell, vagy nem kell a többség.
        Úgyhogy nincs igaza Zsoltnak. 😀

        Hozzászólás ↓

        • Zsolt az egyik legjobb kockatőkés szakember itthon. De most tényleg nincs igaza. És ez nem kockatőke szakmai kérdés. Ez elsősorban hatékonysági kérdés, másodsorban elvi kérdés, végül harmadrészben szokásjogi.

          Hozzászólás ↓

    • @Agnes – Darázsfészek ez a téma, én tudtam… 😉

      Hozzászólás ↓

19. Péter posztjaiból mindig rengeteget tanulok, de ez a kommentözön… Tegnap este találtam rá, és azóta csak pörögnek bennem a gondolatok. 🙂

    Felmerült itt párszor a “magyar valóság”. Én nem tudom értelmezni a “magyar valóságot” egy startup esetében. Miért nem? Mert globális piacra lövünk. Ha a magyar jogi keretek, vagy épp az üzleti kultúra nem megfelelő a vállalkozás felvirágoztatásához, akkor egész egyszerűen fogom a sátorfámat, és oda megyek, ahol a feltételek a rendelkezésre állnak…és mindig lehet találni jobb ajánlatot.

    Röviden annyi, hogy: “Erre van szükségem egy befektetőtől, ilyen feltételek mellett. Hol kaphatom ezt meg?”

    Hozzászólás ↓

    • Tűélesen látod a dolgot, Dávid! Pontosan ezért fog hozzánk is előbb-utóbb bejönni az industry gold standard. Mert ha nem, akkor a projektek mennek. És előbb-utóbb lesz, aki ebből még üzletet is fog csinálni. A dolog esszenciáját mondtad ki: “Mert globális piacra lövünk.” 🙂

      Hozzászólás ↓

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .