Hogyan Készül az Ütős One-pager?

Közzétéve 2013.06.03. Szerző: Dr. Kádas Péter

Befektető-gyurmázás helyett ma nézzünk meg valami praktikus dolgot. Amolyan közkívánatra cikk következik: sokan keresnek meg ilyen vagy olyan startupjukkal, én pedig majdnem mindig „turbózom és passzolom” vissza a kéréseket azzal, hogy: „Ok, de előbb kérlek, küldjetek egy one-pagert”. Befektetők, profi tanácsadók, mentorok, üzleti angyalok ugyanezt kérik… Erre általában jön vissza a kérdés, hogy „Persze… Ööööö… mi legyen benne?”. Hát ez. És így:

Kinek csinálod?

A one-pager, amiről most trécselni fogunk, az a cég mögött állóknak szól (befektetőknek, ügyvédeknek, mentoroknak, tanácsadóknak – a Te szempontodból a nagypályának), tehát értelemszerűen mást kell tartalmaznia mint egy olyan egyoldalas anyagnak, melyet az ügyfeleidnek tolsz – ez utóbbi ugyanis az értékesítési segédleted része, amivel a termékedet adod el, vagy ha úgy tetszik egy tájékoztató a vállalkozásod előtt állóknak.

Mit akarsz elérni vele?

A szakértőknek készülő one-pagerrel a teljes céget, a csapatot, az ötletet és a jövőd pozitív képét eladni – és ez azért keményebb dió. Azt akarod elérni vele, hogy felpörgessen egy folyamatot, ami növelné a céged értékét – legyen az egy befektetés, egy super-advisor vagy egy zseniális új munkaerő megnyerése a cégnek. A legkirályabb one-pagerrel is annyit fogsz csak elérni, hogy leülnek veled tárgyalni, kapsz egy-két kontaktot, támogatást – azaz tekintsd útlevélnek azokba a körökbe, ahová törekszel. Az útlevél hasonlat azért is stimmel, mert komoly kapcsolatrendszerrel rendelkező emberek a kapcsolatrendszerükre értékként tekintenek, és amikor segítséget kérsz tőlük, gyakran a one-pagerrel tesztelik le, hogy a képességeid nem erodálják-e ezt a kapcsolatrendszert. Hogy még konkrétabb legyen: nyomikat nem küldök az ismerőseimhez vérgagyi one-pager-rel, mert vagy bepipulnak rám, vagy elkezdenek ők is nyomikat küldözgetni hozzám. Egy ismerős által bemutatott házinyomi rosszabb, mint az utcáról beesett mezei nyomi, mert az utóbbit simán lerázom, a házinyomit viszont indokolnom kell, hiszen nem akarom megbántani a jó ismerőst, aki a nyomit rámlőcsölte. A minőségi one-pager az Anti-nyomi Startup Hatóság igazolása arról, hogy nem vagy nyomi.

Mi vele a para?

A szóbeli pitch sem könnyű, de amíg látod, hogy rád néz a másik, addig tudod, hogy rád koncentrál. Látod a reakcióit, módosíthatsz a dumán, ugorhatsz benne, vagy magyarázhatsz – vagyis interaktívan alakítható. A one-pager-nél sokkal rosszabb a helyzet, mert átküldöd, és nem tudhatod, meddig olvassák el – és akármeddig olvassák, el kell érnie a fenti célt. (Én a múltkor lemértem: 25 másodpercet szántam egy one-pager-re, eddig tartott az érdeklődésem. De jól nézett ki, értettem, tovább küldtem.) A cél tehát nem az, hogy elolvassák – mert többségében úgysem fogják -, hanem az, hogy minél tovább olvassák. Olyannak kell lennie, hogy ha nem olvassa végig a címzett, akkor is felfogjon belőle valamennyit. Amit nem olvasott el, azt majd megkérdezi tőled a tárgyalás során, vagy megkérdezi az, akinek tovább küldi – no para, ez így működik, nem fogsz tudni változtatni rajta, legfeljebb alkalmazkodhatsz hozzá.

Mit tartalmazzon?

Top-down mindent, ami ésszerűen és esztétikusan ráfér a lapra. (a link-en található one-pageren premoney is szerepel, ez súlyos hiba – ne másoljátok le szolgai módon). Én azt vallom, hogy csak és kizárólag a nemzetközi üzleti nyelven (angolul) kell megcsinálni, mert ugyan milyen hozzáadott értéket remélsz a globális babérokra törő cégedhez attól, aki még angolul sem beszél. A sales anyagokra például ez a megállapítás már nem igaz. A legeleje legyen egy mondat a problémáról, vagy egy sima egy-két mondatos one-line pitch. Aminek mindenképpen benne kell lennie, az a csapat (csak a menedzsment és a tanácsadók, esetleg egy totál headcount), a piac mérete, a traction (az elért eredmények), a referenciák (meglévő ügyfelek), az így-csinálunk-zsetont rész, esetleg sales és marketing stratégia. A fundraising rész opciós, én nem szoktam beletenni, de nem hiba, ha ott van, viszont a havi cash burn rate legyen benne. A versenytársakat fontos odatenni, és lehet egy mondat a hozzájuk képest pozícionált versenyelőnyről is. Láblécben egy vagy két kontakt infó, mondjuk email és telefon, vagy email és Skype. Mivel sokszor digitális formában fogod átküldeni, trükközhetsz vele annyit, hogy teszel bele linkeket – például LinkedIn profilokat a Team-hez, vagy egy linket a hogyan-működik részhez. Akit érdekel, kattinthat, akit nem, annak meg sima szöveg.

Mi ne legyen benne?

Illusztrációs jellegű ikonok, képek, ha sok helyet foglalnak. Fél oldalt elfoglaló atom sirály kép – mert az a sales anyagokban OK, de itt információt akarsz közölni (emlékezz, ez olyanoknak készül, akik már egy ideje lejöttek a tapétáról és a vállalkozásodról akarnak többet tudni. A nagy illusztrációs kép nekik gyakorlatilag bullshit). Ne kezdd a one-pagert a dinoszauruszoknál, a csodálatos víziódnál, az álmaidnál se. Ez nem az a dokumentum – szorítkozz a tényekre. A túl bonyolult ábra is cinkes, mert azt meg kell értenie, fel kell fognia az agynak, ráadásul az absztrakt képi leírása valaminek aktív agyi munkát igényel, szemben a rutinszerűen (szinte passzívan) végzett olvasással. Nem kell személyessé tenni, befektetőnek címezni, féloldalas előszót írni, udvariaskodni – csak hogy tudd, pont az ilyen felesleges nyalásoktól gondolja a hetente 25+ ilyet olvasó célcsoportod azt, hogy bár úszkált volna cápa a magzatvizedben. Nem kell a sales-es három oszlopos szerkezet sem, mert a profiknak minden sales szagú anyag eleve sittes – nyilván, bakker, hát valahol ők is ebből élnek.

Design

Egy jó one-pager úgy tartalmaz minden információt, hogy nincs rajta túl sok szöveg, és ami van, az tagolt. A gyakorlott szem megtalálja, amit keres, ha kap egy kis rásegítést. A legegyszerűbb tagolás ugye a bekezdések alkalmazása, de azért ez itt kevés lesz. A bekezdéseket célszerű egy valamilyen módon kiemelt címmel vagy szóval kezdeni. Rövid bekezdések legyenek, mert az lehetőséget ad a „cikázó”-jellegű olvasásra, azaz arra, hogy úgy is értelmes a szöveg, ha nem az első bekezdésnél kezdem – ez az olvasási mód ugyanis gyakori azoknál, akiket nagy mennyiségű dokumentum átnézésének kényszerével ver a balsors nap mint nap. Az egyik legjobb one-pager, amit láttam egy a háttérszíntől csak egy hangyányit eltérő színárnyalatú mezőben tartalmazta a cégről az összes száraz adatot – aki arra fókuszált, azonnal látta, aki a sztorira gyúrt, annak pedig elvándorolt a szeme róla, hogy a többit olvassa, ne a matekot. Mintát tudsz letölteni innen: Andreas.com (az oldal borzalmasan ocsmány, ne ijedj meg, a minta viszont király), vagy innen: A Cooley LLP one-pager template-je.

A tagolás másik módja az eltérő betűméret, vagy -szín alkalmazása, például úgy, hogy a leglényegesebb 2 mondat nagyobb méretű betűvel, más színnel szerepel, mint a szöveg többi része. A betűméret lehet normál dokumentum betűméret (11-13-ig), vagy helyenként egyel nagyobb. Nem kell túl sok design elem sem, szorítkozz annyira, ami még a tagolást szolgálja és így nem öncélú, esetleg egy logo, az még nem veri ki a biztosítékot. Legyen letisztult és egyszerű. A legtöbben álló formátumú dokumentumokkal dolgoznak többet, ezért lehetőség szerint használj állót te is az egyoldalasra. A legelterjedtebb formátum a PDF, azzal nem tévedhetsz.

[dil dil = 2910]

Teszteld mielőtt kiküldöd

A legfontosabb kérdés, hogy az olvasó szeme min akad meg először. Ezt kiválóan tudod tesztelni barátokon és idegeneken, akik szakmabeliek, vagyis a majdani közönséged vélhetően hasonszőrű pályatársai. Nagyi-anyu-apu nem releváns, rajtuk majd a sales anyagokat lehet tesztelni, ha B2C vagy. Ha B2B, akkor sokszor azt sem. Ami tuti, hogy jobb, ha a haverok húzzák le a doksit egy hétvégén masszív többségben, mintha hónapokig nem érted, mi miatt vesz linkre az összes befektető.

Bullshit mentesen

Ezt már írtam sokszor, de itt kétszeresen van jelentősége: a bullshit ugyanis egyrészt különösen idegesíti a szakmailag képzett olvasót, cserébe tőled értékes helyet vesz el. Nincs szükség a túlzásokra és semmi terjengős ömlengésre sem. Nemrég kaptam egy one-pagert, amin annyira felhúztam magam, hogy bejelöltem pirossal a bullshit-et (a végére vörösebb volt tőle a doksi, mint Sztálin vére), meg a hiányzó tényeket és visszaküldtem (egyébként segítő szándékkal), de elég egyértelműen kritikus hangnemben. Legnagyobb meglepetésemre a forrás 6-7 soros emailben válaszolt minden felvetett kérdésre és kendőzetlen háborgásomra – tényszerűen, intelligensen, lényeglátóan. Bár a második mondatnál erősen sejtettem, hogy valószínűleg nem Ő csinálta azt a bikakaki enciklopédiát, visszaírtam neki, hogy látod, az emailed ezerszer jobb, mint a one-pager. Persze, mondta, hogy nem ő csinálta. És ez tipikus példája annak, hogy ha nem szánom rá az időt a javításra, beszélgetésre, akkor a forrást lazán elkönyveltem volna olyannak, aki egy one-pagert sem tud összetákolni – és hiába melléfogás, ez rajta akkor sem segített volna. Legtöbbször azonban csak rápillant az ember a one-pager-re és ha retek az egész, akkor részemről a nyelesciki, iktatom a kukába és good luck and have fun. Szóval így megy ez, ezért kell a jó one-pager.

Összefoglalva

Ez most az a dokumentum, amikor nem optimizmus kell, nem design meg eredetiség meg világmegváltás – hanem realizmus. Tények, adatok, információk kellenek bele. Röviden írni mindenről, amiről egyébként egy 20 perces befektetői prezentáción részletesen beszélnél is. Nincs sem idő, sem igény az olvasó reneszánsz körbe-udvarlására. Amikor a cégedből „hátra” nézel a gurukra, befektetőkre, tanácsadókra, bankárokra – akiket magad mögé akarsz állítani – akkor különösen fontos, hogy az ő nyelvüket beszéld. Úgyhogy csinálj egy profi one-pagert, és kerülj vele a gyorsítósávba, ahová mindig is vágytál. Good luck, toljatok egy megosztást rá plíz, ha másért nem, hát azért mert pontosan hajnali 4 van…

Startup Networking New Yorkban

Közzétéve 2013.05.31. Szerző: Gabor Papp

Válasz

2013 májusában közel két héten keresztül az iCatapult tagjaként lehetőségem volt bepillantást nyerni a New York-i startup ökoszisztéma működésébe. Néhány gondolat az ott szerzett tapasztalatokról. ( Papp Gábor írása. )

Ökoszisztéma

A New York-i ökoszisztéma óriási, sokkal nagyobb, mint azt korábban gondoltam. Lépten-nyomon eseményekbe botlik az ember, nyilván ezek között vannak értékes programok, és “ezt-is-láttuk” típusúak is. A Meetup.com-on gyakorlatilag minden napra lehet 2-3 eseményt találni, illetve az eseményeken kialakult kapcsolatok révén is fel lehet tárni rengeteg egyéb lehetőséget. Hasonló élményeiről Perényi András – egy másik hazai startupper – is beszámolt ebben a videóban. A New York-i ökoszisztéma egyébként nem csak Manhattanből áll, nagyon komoly startup élet van Jersey Cityben, Brooklyban, Queensben is, úgyhogy New York alatt ezek összességét kell érteni.

Networking tapasztalat

Tudd, hogy miért mész, kit keresel és miről akarsz beszélni / pitchelni. Ha Meetup.com-on keresztül szervez valaki egy eseményt, akkor a résztvevők listáját előre látja az ember. 1 óra alatt szépen át lehet böngészni a számunkra releváns kontaktokat előre, jellemzően találunk is 3-4 embert, akiknek érdemes egy előzetes emailt is küldeni. Ez két okból is fontos: Egyrészről már az esemény előtt kapcsolatba lehet lépni számunkra talán-hasznos-lesz emberekkel, bemutathatjuk magunkat és a startupunkat, másrészről pedig máris van 3-4 azonnali beszélgetőpartnerünk az adott eseményen. Nincs annál kínosabb, mint amikor valaki kevésbé gyakorlott networkölő arc és a sarokban álldogál és várja, hogy odamenjenek hozzá beszélgetni. Attól persze nem kell megijedni, hogyha az előzetesen kiszemelt személyekről kiderül, hogy mégsem olyan hasznosak, mint gondoltuk. Bekerültünk a körforgásba, remélhetőleg van egy-két ismerősük, akik hasonló területen mozognak, és szívesen összekötnek velük. A komoly találkozók és beszélgetések jellemzően nem a networking eseményeken történnek meg, viszont elég sok későbbi találkozót pont itt lehet leszervezni.

Follow-up

Nem egy olyan eseményről értem úgy haza, hogy LinkedIn-en jó pár request és megannyi follow-up email várt. Mert kint ezt így szokás. Megismerkedsz valakivel, és ha volt közös téma, vagy ígértetek egymásnak valamit, akkor azt nem a „jövő héten”, meg „majd egyszer küldöm, ha ráérek” hozzáállással intézik, hanem 1-2 napon belül megy az utánkövetés. Gyors és hatékony. Kint olyan sok esemény van egyébként, hogyha nem jegyzetelsz menet közben, hogy kivel találkoztál, vagy nem küldöd 1-2 napon belül a follow-up emailt, akkor gyakorlatilag azt az adott kontaktot el is felejtheted. Te se fogsz rá emlékezni, és ő se rád.

[quote align=”center” color=”#999999″]In New York there is neurosis in the air which the inhabitants mistake for energy. – Evelyn Waugh[/quote]

5-10 perc mindenkire

Miért ennyi? Mert így működik és kész. Aki 10 percnél többet rabol az idődből egy eseményen, az vagy lúzer, vagy már ismered évek óta. Vagy ne adj isten, pont Te vagy a lúzer. New Yorkban mindenki rohan, de 10 perce mindenkinek van rád, és arra, hogy meghallgassa az ötleted. Ha felkelted az érdeklődését, akkor úgyis javasolni fog egy másik időpontot, ahol nyugodtabb körülmények között le tudtok ülni, és kettesben átbeszélitek a dolgot. Egy eseményen viszont nem szabad leragadni egy embernél, mert a networköd így aligha fog bővülni. Itthon sokan illetlenségnek veszik, hogyha egy beszélgetést félbeszakítasz, vagy odébbállsz, ha nincs közös témátok, vagy rájössz, hogy az adott kontakt egyáltalán nem hasznos számodra. Pedig ez hiba. Nyilván nem tuskó módon kell lekoptatni valakit, de a célja mindenkinek az, hogy az idejét hasznosan és hatékonyan töltse el egy főként business orientált networking eseményen. Eric Ries egy kicsit rövidebben és tömörebben ezt valahogy így fogalmazta meg: Stop wasting other people’s time! Ha valaki socializing céllal megy egy eseményre, az persze más, de csak emiatt utazni New Yorkba kicsit költséges mulatság lenne.

Ha lehet, ne egyedül menj

A kinti utazás egyik nagy tanulsága az volt, hogy falkában sokkal hatékonyabb a networking. Nyilván nem bandázni kell, hanem tudni, hogy a rajtad kívül a teremben lévő ismerősök miért is vannak jelen. Ha egy-két ember tudja, hogy mit vagy épp kit keresel az adott eseményen, akkor a saját beszélgetésük után össze tudnak velük kötni. Gyakorlatilag elvégzik helyetted a piackutatást – és ez igen hatékony megoldás.

Smart money

Gyakorlott Startupdate olvasóként tudjuk, hogy pénz és pénz, valamint befektetés és befektetés között is van különbség. A DreamIt Ventures (Y Combinator és a Techstars után a 3. legjobb accelerator) eseményén egy kopaszodó, enyhe Hókuszpók beütéssel rendelkező úriember krúzolt össze-vissza az emberek között és az alábbi kérdést intézte mindenkihez: „Do you know anyone here who needs money?”. (Hülye kérdés, money makes the world go round… – KP) Nos, ez az a kérdés, amit egy magára valamit is adó befektető soha nem fog feltenni. Kíváncsivá tett azonban az öreg, úgyhogy a névjegykártyáját elfogadtam. Ha 5 percet nem is, de 1-et adtam neki magamban. Egy befektetési bankárral álltam szemben, aki biztosított róla, hogy akármennyi pénzre is van szükségem, ő tud segíteni. Mondtam, hogy rendben. Az egy perces beszélgetésünk alatt még arra se kérdezett rá, hogy van-e startupom, és ha igen, akkor mi az. Hát, ő tuti, hogy nem smart money volt.

Ne legyenek illúzióink, még New Yorkban sem rohangálnak a befektetők csekkfüzettel, és nem adnak az első jól hangzó ötletre egy rakat pénzt. Vagy ha volt is ilyen időszak, az már elmúlt. A kint töltött két hét alatt ez volt az egyetlen eset, hogy investmentről vagy pénzről lett volna szó, itt is a spektrum nem kívánatos részén. Kint a befektetők jellemzően rejtőzködnek, legalábbis mi nem találkoztunk tömegesen velük, illetve ha meg is jelennek egy eseményen, akkor peer szinten teszik azt. Nincs kitűzve rájuk, hogy ők a pénzemberek, nem is próbálnak meg faggatni az ötletedről. Ha elég jó vagy, akkor előbb-utóbb úgyis felfigyelnek rád, illetve megtalálod majd őket.

[quote align=”center” color=”#999999″]The true New Yorker secretly believes that people living anywhere else have to be, in some sense, kidding. – John Updike[/quote]

Bootstrapping

Egy panelbeszélgetést követően sikerült néhány mondatot váltani az NYC Angel Network vezetőjével, Brian Cohennel. Érdekes véleményt formált a bootstrapping-gel kapcsolatban. A témáról már a Startupdaten is jelent meg cikk Kubatov Márk tollából. A hazai startupperek közül sokan büszkék arra, hogy külső befektetés nélkül, elsősorban saját forrásból képesek működtetni a cégüket. Erre persze lehet is büszkének lenni, de Brian Cohen szerint ez nem büszkeség kérdése kell, hogy legyen. Ez egy stratégiai lépés. Ha valaki nem akar külső forrást bevonni a cég életébe, annak megvan az oka. Méghozzá kellően nyomós oka.

Traction

A legnagyobb tanulsága a New York-i túrának az volt, hogy igazából mindegy mit csinál az ember, milyen ötlete van és milyen szegmensben, iparágban próbálkozik, ha megvan a megfelelő traction, akkor egyből az érdeklődés középpontjába kerül. Láttunk kint negyvenkettedik videószerkesztő appot, italrendelő applikációt, babysitter booking weboldalt, sportoljunk sokan-közösen appot, de még recept aggregátort is, aminek az egyik nagy feature ötlete az volt, hogy a recepteket saját receptkönyvként ki lehet nyomtatni. Wow! Egy hazai receptoldalba ezt a funkciót beépíteni nem hiszem, hogy néhány napnál/hétnél tovább tartana. Egy neves startup versenyt mégis meg lehetett vele nyerni. Mert volt traction. Kellően nagy piacot célzott meg, gyorsan skálázható és már most sokan használják. Első körben ennyi is elég volt. Hogy hosszú távon mennyire védhető akár üzletileg, akár a technológia oldaláról a cucc, az már más kérdés. Nem az ötlet volt tehát a legfontosabb, hanem a vállalkozó személye, kisugárzása, de legfőképp a traction. A befektetők gyakran mondják, hogy: “Cash is king.” A korai fázisban lévő cégek, startupok esetében a mondás nem is lehet más, minthogy: “Traction is king”.

Remélem sikerült néhány hasznos tippel szolgálnom. Kérdezzetek kommentben bátran, az a célom, hogy a hazai startup közösség egyre profibban tolja a külföldi piacra lépést.

Legalább vegyél egy nyomorult szelvényt

Közzétéve 2013.05.15. Szerző: Dr. Kádas Péter

Nem akarok elcsépelt vicceket puffogtatni, de ez annyira leírja a mostani mondandóm lényegét:

József hű katolikus, aki 20 éven keresztül minden áldott nap bemegy a templomba, és imádkozik, hogy sanyarú és szegény sorsának egyetlen lehetséges kiútjaként adja a Jóisten, hogy ötöse legyen a lottón. 20 év után aztán nagy fényesség támad az oltár felett, megjelenik egy angyal Józsefnek és így szól: „József, az Isten áldjon meg, az Úr üzeni, hogy legalább vegyél egy nyomorult szelvényt…”

Kockázati tőkére hajtasz? Legalább a következő hét „szelvényt vedd meg”, mielőtt „imádkozni” kezdesz a befektetőkhöz (vagy befektetőkért). Az itt felsoroltak nem, vagy nagyobb részben már nem pre-seed fázisú cégekre vonatkoznak, hanem vastagon a seed fázisban, avagy a növekedési fázis elején lévő, kockázati tőkére valóban érett vállalkozásokra. Ebben a korábbi cikkben elárultam, hogy mire indulnak be a befektetők, azaz milyen kritériumoknak kell megfelelni, tekintsétek azt minimumnak, az alábbi tanácsokat pedig habnak a tortán.

De még előbb…

Vannak remek bizniszek, melyek 20+ éven keresztül munkát adnak 5, 10, 50 vagy 5000 embernek. Ezeken szépen lehet keresni, és aki ilyen céget épít, az semmivel sem rosszabb, tehetségtelenebb vagy ügyetlenebb, mint aki 2 év alatt a NYSE-en (New York Stock Exchange, New Yorki Tőzsde) debütál. Az ilyen vállalkozók ugyanolyan szorgalmas, bátor emberek, mint az ifjú tech titánok. Egyszerűen csak a kockázati tőke működése olyan, hogy potenciálisan nagyon nagyra fújható lufikba fektet. Egy jó üzleti ötlettel megkereshetsz magántőkést, szakmai befektetőt – ha unatkozol, mazochista vagy és sok elpazarolható időd van, beszambázhatsz akár magyar bankokhoz is -, de kockázati tőkést csak akkor érdemes, ha ez a feltétel fennáll. Innováció, nagy piac, gyors és komoly növekedési lehetőség – e nélkül bele se kezdj a zseton gründolásába. Az organikus ütemben – azaz szépen, fokozatosan növekvő vállalkozásokat hívják lifestyle business-nek (legalábbis amíg viszonylag kicsik). A startup ezzel ellentétben nem (csak) azt jelenti, hogy induló vállalkozás, hanem sokkal inkább azt, hogy komoly innováción, világmegváltó ötleten alapul, és őrült tempóban képes növekedni. Na, ez utóbbi a kockázati tőke igazi célpontja. (Magyarországon a kockázati tőke működése egyelőre olyan, hogy a fent említett lifestyle busines-ek sem esélytelenek egy kockatőkés befektetésre. Ez némely (nem mindegyik) befektető tapasztalatlanságából és a Jeremie I-es pénzek érdekrendszeréből következik, és várhatóan változni fog a jövőben. Egyelőre több a rendelkezésre álló pénz, mint a jó projekt, és valamibe be kell tolni a zsét, mert magától nem osztódik.)

Céges formáció

Picit nehéz olyan cégbe fektetni, ami nem létezik. Ha igazi kockatőkéssel, vagy komoly angel investorral beszélsz – tehát nem accelerator programban, vagy egyéb pre-seed nagyságú Ki-nevet-a-végénben veszel részt -, akkor az elkötelezettségedet legalább egy cégalapítással tedd hihetővé. Magyarországon egy jól felépített Kft. is megteszi (pár százezer forint), Amerikában C Corporation, lehetőleg Delaware államban (kb. 2-3 ezer dollár), és legyenek meg a cég működését szabályozó úgynevezett bylaw-k, illetve egy hiring plan, aminek a millió dolláros hozamáról ebben a posztban már eszmét cseréltünk. A cégalapítást nélkülöző lelkes ötletelés egyik legnagyobb hátulütője, hogy nem tisztázottak a szellemi tulajdonjogi viszonyok, amiből jobb esetben óriási veszekedések, rosszabb esetben sok millió dolláros perek lehetnek.

On-line profil

[quote align=”right” color=”#999999″]“It’s not about how many years of experience you have. It’s about the quality of your years of experience.” – Jacob Cass[/quote]Erről most azt fogjátok gondolni, hogy az első pont után már nem volt több értelmes tanácsom, ezért ideírtam valami töltelék hülyeséget. Pedig nem erről van szó. A LinkedIn egyre inkább itthon is a szakmai kapcsolatépítés egyik legfontosabb eszköze, az angel.co pedig direkt startupok részére készített felület. A befektetősdinél azért fontos, mert folyamatában tudja lekövetni egy befektető, hogy milyen a szakmai előéletetek. Sok embert ismertek? Keveset? Kaptatok méltatást, aktívak vagytok különböző csoportokban? Fel van töltve teljesen a profilotok? Nem ragozom: legyél rajta mindegyiken 100 %-os profillal, és használd aktívan. A profilodat – pontosabban a linkjét – beteheted az email aláírásodba, és biztos lehetsz benne, hogy minden befektető kattintani fog. Egyszerűen kivitelezhető a dolog, mégis sokan elmulasztják, és ezzel fekete pontot kapnak abban a befektetői logikában, hogy egy startupnak minden előrelépési esélyt ki kell használnia. Ha a LinkedIn-t és az angel.co-t sem használják – ami ingyenes és hatékony -, akkor a tutyimutyi faktor erősen valószínűsíthető az adott csapatnál. És igen, megnézik a befektetők – tudomásom szerint még Magyarországon is.

Gyónjatok:

[dil dil = 2339]

Tervezés

A kockázati tőke belépésekor már nem igaz, hogy nem kell semmilyen üzleti terv. Ékesszólóan érveltem a korai fázisú üzleti tervezés ellen, de az valóban csak egy startup korai szakaszára vonatkozik. Több tíz vagy száz millió forintot kérsz, legyen mögötte valamiféle tervezés. A számok világa áll legközelebb a befektetőkhöz, így ez az, amit a legszívesebben fognak boncolgatni. A költségeket illik tudni, a bevételekre vonatkozóan elég, ha van egy ügyfélszerzési stratégia és néhány feltételezés. A lényeg, hogy itt már látszania kell, hogyan tervezel működő vállalkozássá változni…

Magadat kell eladnod

A prezentációd (pitch deck) ugyanígy legyen profi, erről bővebben beszélgettünk ebben a korábbi cikkben. Kápráztasd el velük a befektetőt, mint gyengén látó macskát a LED-es reflektor, mert ha az összkép olyan, hogy igen, ennél a csapatnál nagyon ott van minden, akkor könnyebben meggyőzi magát a befektető arról, hogy akkor is veszed majd az akadályokat, amikor az ő pénzéből nagypályázol. Az angol (vagy más nagy célpiac nyelvének) készségszintű ismerete ugyancsak fontos. Egy startup általában 9-15 hónap alatt ér el a piacképes státuszig; van tehát idő fejlődni a nyelvtudásban is.

Product/market fit

A kockatőkés mindig a félelem és a kapzsiság között ingadozik érzelmileg – ahogy mi, halandó emberek is. Ők sem rosszabbak vagy jobbak nálunk, csak nagyobb a tét, amiről nap mint nap (Magyarországon inkább három havonta egyszer…) döntenek. Segíts nekik dönteni azáltal, hogy igazolod az álmaidat: a társadalmi bizonyítékon túl néhány ügyfél, aki kipróbálta, használja a megoldásodat, esetleg együtt dolgozik veled a fejlesztésén, bizony sokat nyom a latban. Egyértelművé teszi, hogy a megoldásodnak van piaca, akarják használni, eladható. B2C típusú startupok esetében a felhasználói visszajelzések, B2B-nél pedig az ügyfél-visszajelzések számítanak. Ez már nem valami homályos validációs igény: menj és adj el!

Tanácsadók

A tanácsadásról Magyarországon mindenkinek különböző politikai botrányokban nyilvánosságra került 50 milliós tanulmányok jutnak eszébe, melyek a Copy-Paste Consulting Bt. verejtékes, 20 percig tartó munkájának gazdaságstratégiai szempontból nélkülözhetetlen gyümölcsei. A valóság az, hogy egy-két-három igazi hardcore tanácsadó a kockázati tőkebefektetőket igencsak megnyugtatja. Ha nem biztosak benne, hogy működőképes-e a vállalkozás, akkor nagy nevek, komoly iparági szereplők jelenléte számukra egyfajta biztosíték, neked meg jó pont, hogy komoly arcokat meg tudtál győzni, hogy melléd álljanak. A legjobb, ha többen vannak és több országból. Ezek a csókák általában el vannak havazva, mint Moszkva január közepén, sok vizet nem zavarnak, ha ráveszed őket, hogy segítsenek – nagyon ritkán jófejségből, gyakrabban némi szerény részvényopcióért -, felírhatod őket a pitch deck csapat részébe – dolgozni csak akkor fognak a bizniszeden, ha látják, hogy már zakatol, de akkor komoly kapcsolatrendszerekhez férhetsz hozzá általuk – addig viszont a tanácsaikkal értékes hónapokat spórolhatsz.

Traction

[quote align=”right” color=”#999999″]“Over-deliver every time.” – Alex Maroko[/quote]A végére hagytam a lényeget. A traction, azaz haladás, vagy folyamatos fejlődés az egyik legvonzóbb dolog egy befektető számára (volt már róla szó korábban is). Minden kockázati tőkés a gyorsan nagyra fújható lufikat keresi – hát fújd azt a lufit gyorsabban, mint mások! A traction azt jelenti, hogy történnek a dolgok körülötted, egyik ügyfelet húzod be a másik után, egyik fejlesztési mérföldkő teljesül a másik után, hopp, itt egy neves tanácsadó, ott egy megnyert startup verseny, Fácsén rajongók ezrei, írnak rólad a vezető gazdasági lapok, stb. Nem ragozom, pörögj, mint a szekérkerék. A haladás azért is a legerősebb motiváció egy befektetésre, mert a legtöbb befektető vonalakba fektet, nem pontokba. Ez azt jelenti, hogy az első találkozó után ott vagy a radarjukon, de időnek kell eltelnie ahhoz, hogy lássák a fejlődést, a haladást. Abban a pillanatban, hogy megérzik, hogy lemaradnak valami gyorsan növekvő új tech starról, csörögni fog a telefonod, és meglesz a befektetés.

Ha minden fenti dologban jól állsz, akkor egyszer csak arra ébredsz, hogy kapod az ajánlatot egy magyar vagy éppen egy amerikai befektetőtől. És akkor már csak a term sheet nevű akadályt kell venned, mielőtt belépnél a nagyok közé…

Pitchdeck minták

Közzétéve 2013.05.04. Szerző: Dr. Kádas Péter

Ez a pitching dolog annyira fontos, hogy időről időre rá kell jönnöm, hogy ebben van hová fejlődni. Hogy legyen valamilyen támpont, ha nekiálltok megcsinálni a prezentációt, van itt néhány titkos, ámde aranyat érő minta – ráadásul némelyik igazi nehézsúlyú, világhírű startuptól. Vegyétek és egyétek, mert a pitch deck a befektetések teste! (Ez egy hasonlat, kérem, senki ne tekintse vallásellenes megnyilvánulásnak, vagy profanizálásnak.)

Viszont kicsit trükkös a megtekintése: Először az alábbi Facebook gombra kell kattintani, és megosztani ezt a cikket, utána katt a nagy kék gombra és lophattok a legnagyobbaktól – ötleteket. : ) Ha nem kattintanátok az FB Lájk gombra mielőtt a kék gombot nyomjátok, akkor a világ legrosszabb deckjeit fogjátok látni, és kínszenvedés lesz befektetőhöz jutni. Komolyan: teszteltük… : )

Update! Az oldalt leállították, helyette nézzétek meg Dave McClure-nek, az 500 Startups Fenegyerekének tanácsait, hogyan pitch-eljünk egy befektetőt. (A link mostantól oda mutat). Köszönet Szalai Ferencnek az update-ért!

[button color=”#ffffff” background=”#0d80e5″ size=”medium” src=”http://slidesha.re/YnkuCQ”]Dave McClure Pitching Iskola[/button]

Vesting Újratöltve

Közzétéve 2013.04.15. Szerző: Dr. Bajorfi Ákos

Válasz

E blog olvasói már álmukból felkeltve is tudják, hogy vesting nélkül a kockázati tőke nem oszt ki egy fillért sem, bármennyire is lenyűgöző az alapítók által prezentált üzleti terv. A vesting védi a befektetőt attól, hogy a key employee-k (azok a „kulcsemberek”, akiknek a tudására épül a cég: eleinte maguk az alapítók, később ide tartoznak a vezető menedzserek is) nem hagyják el idő előtt hajót, és kezdenek inkább másba. Hiszen ha valaki mégis lelép, akkor neki a nagy semmi vagy csupán a megszerezhető részvényeinek időarányos része jár.

Létezik azonban a vestingnek egy másik fajtája, amely a fenti folyamatot (a fokozatos részvényszerzést) megfordítja, az együttműködés kezdetén biztosítja az alapítónak az összes részvényt, de ebből visszavesz a befektető (illetve a cég), ha idő előtt búcsút intenének egymásnak. Emiatt a fordított szemlélet miatt is hívják ezt a megoldást reverse vestingnek.

Mi dönti el, melyiket alkalmazzák a felek?

Az első érv prózai: az adó. Nem meglepő módon az USA-ban is fizetni kell jövedelemadót, mégpedig nem is keveset. Emiatt nem mindegy, hogy mikor szerez az ember részvényt. Ha fut a szekér és a részvény értéke nő, a vesting időszak végére akár sokszorosát is érheti az 1$-os részvény, így ha ekkor kapod, nagy lesz a jövedelmed, és ennek megfelelően az adód is. Ám ha a befektetés elején szerzed meg a részvényt, amikor az még keveset ér, akkor az adód is kisebb.

A másik érv: ha az alapító már tett pénzt a projektbe, akkor legyenek részvényei is, ne csak várománya. A hard cash nagy úr, ezt minden befektető elismeri. Még vesting alá tartozó távozási szituációban sem tisztességes, ha az alapító megy, de a zsé, amit beletett, marad.

És végül egy harmadik: Amennyiben a startup és a befektető is magyar, akkor kifejezetten csak a reverse vesting intézménye jöhet szóba, mert a sima vesting csak és kizárólag magyar jogi környezetben nem megoldható. Ez tehát az egyik megoldás a vestingre, amennyiben Jeremie alapok fektetnek a startupodba.

**A bűvös leaver klauzulák**

Itthon egy startup tipikusan ezen reverse vesting megoldással találkozik, bár általában nem önmagában, hanem good leaver/bad leaver klauzulákba belegyúrva. Az elnevezésből sejteni lehet, ez sem épp egy hungarikum, hanem a jól bevált angolszász megoldás átvétele. De mit is jelentenek ezek a fogalmak? Mint fentebb rögzítettük, a reverse vesting lényege, hogy a felek a történet elején kiosztják az összes részvényt (vagy itthon gyakran üzletrészt, de ez a konstrukciónk szempontjából mindegy). Ezzel párhuzamosan azonban a cég (vagy a befektető) vételi jogot is alapít az alapítók részvényeire, hogy így legyen a társaságban maradásuk biztosítva. Ha ugyanis lelépnek, a vételi jog – általában automatikusan – beélesedik és a társaságnak búcsút intő alapító már meg is szabadult a részvényei jókora hányadától.

Okkal merül fel a kérdés, hogy mennyit kap a távozó alapító – nevezzük egyszerűen leavernek – a részvényeiért? Na, az attól függ…

Vesting, de szofisztikáltabban

Van egyrészt az időfaktor: Hasonlóan a vestinghez a reverse vesting is időarányos, tehát ha pl. emberünk 48 részvényt kapott induláskor és 4 éves a vesting-időszak (ún. four-year vesting cycle), akkor minden hónapban 1 részvénnyel kevesebbet terhel a vételi jog. Vagyis ha a leaver két és fél év után távozik, akkor 48-30=18 részvényt köteles eladni. Másrészt ott az ár: Az ár függ attól, hogy milyen körülmények között is távozik a leaver. Ezen szempontból ő lehet good leaver vagy bad leaver. (Létezik egy intermediate leaver fokozat is, de ebbe most ne menjünk bele.)

[dil dil = 2535]

A búcsú miértje

Good leaver az, akinek a távozása nem felróható: pl. baleset éri és emiatt nem tud tovább dolgozni. De idetartozik az is, akitől a társaság megválik ugyan, viszont nem azért, mert nagy hibát követett el, csak valami okból kiderül, hogy az ő személyes közreműködése nem is olyan fontos (megköszönik a munkáját, de arra a továbbiakban nem tartanak igényt). Bad leaver ezzel szemben mindenki más, aki kiszáll: pl. aki önszántából megy el és kezd valami másba (pl. átpártol egy multihoz), vagy akit azért küldenek el, mert valamilyen rendkívül súlyos hibát követett el (tipikusan olyat, amiért bármely munkahelyen azonnali hatályú felmondás járna). Érzi mindenki, hogy a két szituáció nem ugyanaz – így természetesen a részesedését járó pénz sem. A good leaver megkapja az átvett részvényeinek aktuális piaci értékét, a bad leavernek viszont csak aprópénz jár: névérték vagy annál is „jelképesebb” összeg.

Ne ezen vitatkozz

Startup vállalkozóként a vesting (legyen szó akár a normal, akár a reverse formáról) és a good leaver / bad leaver clause is rémisztően hangzik, de ez nem (csupán) a befektetőt védi, hanem magát a céget és az alapítókat is. Hiszen egy lelépő key employee nem csupán a befektetővel szúr ki, hanem egyúttal mindenkivel, aki még hisz benne és tolná a boltot. Ha valaki idejekorán elhagyja a hajót, akkor a többieknek többet kell lapátolni a sikerért, így mégiscsak az a fair megoldás, ha a leaver kevesebb munkáért kevesebb részesedést kap. Ráadásul a cég a visszavett részvényeket nem csupán az alapítók között oszthatja ki, hanem felvehet a leaver helyett egy új, lelkesebb munkaerőt, akinek ezen részvényeket motiváló erőként fel tudja ajánlani. Természetesen az azokra vonatkozó vesting szabályokkal együtt!

A Legveszélyesebb Magyar Startup Tévhit

Közzétéve 2013.04.11. Szerző: Dr. Kádas Péter

Ezzel a cikkel szeretnék egy olyan logikai hibára rávilágítani, mely itthon a leggyakoribb váláshoz vezető ok lesz hamarosan vállalkozó és kockázati tőkés között, amikor a jelenlegi befektetések elfogynak és amely bedöntheti egész addigi munkátokat, hiába vontatok be sikeresen Jeremie pénzeket!

[message_box title=”A Tévhit” color=”blue”] Majdnem minden startup vállalkozó és kockázati tőkés is úgy gondolja, hogy van egy cég, jön a befektetés, abból meg majd szépen eléri a cég a break-even pontot (vagyis a profitabilitást).[/message_box]

Ezután elzakatol évekig, az osztalékot a VC kiveszi (jobb esetben egy fair liquidation preference erejéig), aztán majd egyszer talán exit, de ha nem, az sem tragédia, hiszen az idők végezetéig dől a profit.

Realitásérzékben Gazdag Jó Reggelt Kívánok: Nem így működik!

A startup logika

Egy startup sikerének a kulcsa a gyors növekedés. Egyedül ezzel a hockey stick típusú növekedéssel képes megtartani ugyanis a verseny-előnyét. A gyors növekedés viszont nagy piacot feltételez. A nagy piachoz nem elég egy befektetési kör, mert el lehet ugyan érni másfél-két millió dollárból a break-even pontot, de egyrészt itthon ennyit is ritkán fogtok szerezni, másrészt ha profitábilissá is válik a cég, saját profitból még mindig csak organikusan tud nőni, tehát ha a piac képes felvenni a terméket / szolgáltatást, amit a cég előállít, akkor érdemes újabb finanszírozási kört bevonni. Vagyis még ekkor is több körre lesz szükség, különben a versenytársak beelőznek, és lőttek a hőn áhított exitnek. Meg a profitábilis vállalkozásnak is – ugyanis a gyors növekedést az exitig kell fenntartani!

Szeretném ezért a kényszeres hazai profitabilitás-monomániáért kizárólag a kockázati tőkéseket okolni – mert ugye teher alatt nő a pálma -, de igazságtalan lenne. Pontosan tudják ugyanis, hogy a Jeremie alapok szabályrendszere nem teszi lehetővé (illetve csak korlátozottan) a több körös finanszírozást, tehát egy dobás van, aztán Jóccakát. (A Jeremie II-ben már vannak follow-on finance kezdemények, bridge loan, stb, azonban ez mit sem változtat a helyzeten, mert újraértékelés nem történik, ráadásul a második körös pénz gyakran még az elsőt sem haladja meg.) Ebben az értelemben teljesen reális elvárás a kockatőkések részéről a profitabilitás, azaz a break-even pont elérése. Viszont az elvárásoktól még pont ugyanolyan k**va ritkán lesz pénzverde egy magyar startupból fél év után, mert a piac itthon kicsi, az alapítóknak meglepően gyakran nincs üzleti tapasztalata – így aztán a kezdeti Lean Lendület aprólékos csiszolgatásba megy át, és marad a Fantasztikus Startup Szakkör (rövidített nevén FaSSza) – világhír meg sehol. A pénz elfogy, break-even helyett “broke event” és mindenki csalódott.

Ráadásul amíg minden egyes üzleti tervre rá kell bólintania az MV Zrt.-nek (Jeremie II-ben) a befektetés előtt, addig elképzelhető, milyen kockázatvállalási hajlandóságot várhatunk – hát, póker-nyelven szólva nem lesz épp all-in a flop előtt.

Harmadrészt a legtöbb kockatőkés cégnek nincs valódi hozzáférése a tech ipar számára legkézenfekvőbb amerikai piachoz (az európai piacokhoz talán már inkább), az egyetlen nyilvános kezdemény az Újvilág felé jelenleg az iCatapult. Ebből értelemszerűen adódik, hogy a startup vállalkozások és hazai kockatőkés támogatóik külföldi follow-on finanszírozásban sem reménykedhetnek. Ennek pedig logikus következménye, hogy olyan cégbe fektetnek, amelyik vagy már működik, vagy a seed mennyiségű pénzből – amit kaphat – valószínűleg működni fog (profitábilisan) – na, ezek a jó öreg lifestyle bizniszek.

És az miért baj?

A lifestyle bizniszek egyik ismérve, hogy soha nem fognak 250-szeres hozamot virítani, tehát nem termelik ki azt a sok mínuszt, amit az évek során elhalálozó startupok miatt a kockázati tőkések veszteségként kénytelenek elkönyvelni. Ettől viszont még kevésbé akarnak majd az alapok képviselői startupokba fektetni – mert eszük ágában sincs bukni. Lássuk be, a végeredmény az, hogy a magyar kockázati tőkések többsége egyetlen dologtól irtózik, mint ördög a tömjénfüsttől – és ez a Kockázat. Márpedig számukra az, ha nem leszel profitábilis az első körös befektetésükből, az kockázat. Van megoldás? De van ám, több is:

Egy

Vonszold ki a kényelmes, büszke fenekedet egy rendes méretű piacra! Akár kockatőkével, akár anélkül. Nem csak az Egyesült Államok kínál jó értékesítési lehetőségeket, hanem a sokkal közelebb lévő Németország, Anglia, Franciaország, vagy éppen az orosz piac, de érdemes figyelni Észtországra, Svédországra és Romániára és újabban Törökországra is. Mivel egy tízmilliós országban a nemzetközi terjeszkedés az egyetlen valódi lehetőség, annak a startupnak, aki nem ebben gondolkodik, nem érdemes világhírt vizionálnia. Amerika nagyon elöl jár a kockázati tőkebefektetések és a startup kultúra tekintetében, és az angol sem éppen morze mandarin nyelven visszafelé, úgyhogy elég kézenfekvő alternatíva – de nem az egyetlen lehetőség. A külföldi piacra lépés ugyan tőke nélkül nagyon nehéz, de nem lehetetlen. A siker kulcsa az, hogy ne nézelődni menj, hanem rendes pitch, LinkedIn itthonról, jól megtervezett kint tartózkodás, és akkor van remény a sikerre. Ha megtapadsz egy nagyobb piacon, már az ottani tőkére is számíthatsz, és lesznek következő befektetési körök.

Kettő

Ha emlékeztek a Startup Fázisok forgatókönyvére, akkor tudjátok, hogy fázisoktól függően vannak különböző finanszírozási lehetőségek. Ugyan ebben a másik cikkben melegen ajánlottam elkerülni az acceleratorokat, ha nincs más lehetőség, ezt kell kihasználni. Drága mulatság ugyan, de a közelben lévő külföldi acceleratorok, mint a cseh StartupYard, vagy a még híresebb észt StartupWiseGuys (volt szerencsém mentorként megnézni vagy tíz startup-ot náluk) általában bemutatják a projektjeiket különböző befektetőknek, így ha jó a cuccod, fogsz kapni lehetőséget a továbbhaladásra. Az a néhány üzleti angyal, aki Magyarországon komolyan csinálja a befektetéseket, ugyancsak elég lehet, mert bár nem százezer dollárokat tolnak be, kevesebből is el lehet indulni. Ráadásul egészen ritkán még Amerika is házhoz jön. Rendes pitch itt is kell, és nem árt felvenni a kapcsolatot minél több befektetővel minél korábban, hogy legyen kifutásuk megítélni a haladást.

[dil dil = 2330]

Csipkebokor vessző

És a magyar felhozatal: Ha igent mondasz egy hazai kockatőkés leánykérésére, akkor rettenetesen legyél résen. Tedd nyilvánvalóvá még a tárgyalások kezdetén, hogy érted a hockey-stick szabályt, és kész vagy külpiacokra lépni, sőt, ez a kifejezett szándékod. Értesd meg a befektetőddel, hogy ez az egyetlen értelmes stratégia (valószínűleg ezt megérti), és emeld ki azokat a pontokat, amikből pont azért nem engedhetsz, mert nem akarod magadat totál elvágni egy következő befektetési körtől (valószínűleg ezt nem fogja megérteni). Ilyenek különösen, de nem kizárólag a következők:

Többségi kontroll. Amúgy is ostobaság kiengedni a kezedből, de egy következő kört teljesen meghiúsítasz vele, legalábbis Amerikában. Ez egy idióta paranoid magyar reflex, amit muszáj lesz kiirtanunk a startup világból. Nincs többségi kontroll! Vétójogok vannak, meg közös board, meg antidilution, meg drag-along. Ennek a kulturált gyakorlatnak a meghonosításához nekünk vállalkozóknak csak annyit kell tennünk, hogy az első néhány 60-70 %-os részesedésre vonatkozó kockatőkés ajánlatot harsányan kinevetjük. A tehetségesebb VC-k vennék a lapot, akkor pedig a többieknek is muszáj lenne (máskülönben nem lennének jó projektjeik). A piacon jelenleg tőke túlkínálat van, pláne ha megjelenik a Jeremie 3 is, tehát vállalkozói szempontból a jó projektek válogathatnak a kockatőkések közül. Ne adjátok oda a többségi tulajdont, higgyétek el, hogy gyorsan meglesz a böjtje.
Vesting. A magyar jogrend nem teszi lehetővé, csak nagyon bonyolultan, de egy amerikai cég beiktatásával már van rá lehetőség. Amelyik VC törődik a jövőddel, az tudja a megoldást, vagy könnyen kitalálja. Ha nincs megoldva a Vesting, nincs az az Isten, hogy kapjál Amerikában pénzt – arról nem beszélve, hogy milyen veszélyeknek teszed ki magadat. Olvasd el Gil Penchina válaszát az erre irányuló kérdésemre.
Pay-to-Play. Mint mondatm, Jeremie II akkor sem fog tovább finanszírozni, ha egyébként szeretne. Így nekik a Pay-to-Play révén minden előjoguk elveszne mondjuk egy amerikai befektető második körös belépésével. És ez teljesen normális dolog, csak nálunk remeg tőle a befektetők keze. De miért is? Common Stock-kal hivatalosan benne maradnak a cégben, de senki nem fog olyan cégbe fektetni kint, amiben az öt évvel ezelőtti (pláne Közép-Európai) befektetők bármit vétózhatnak. Megint a hülye kontroll-függőség!
Cégértékelés. Részletesen levezettem ebben a cikkben, hogy a túl alacsony miért rossz. Olvassátok el, érdemes: örök időkre estek csapdába egy alacsony cégértékeléssel (túl magassal is, de esküszöm, ilyet még nem láttam, itthon). Egyébként a kisebb részesedés egységnyi befektetés mellett hozná a normális cégértékeléseket is, tehát az első szemfüles magyar VC-k két legyet egy csapágyra…

Akárhogy is alakul majd, a legrosszabb, amit tehetsz, hogy nem nézel az első befektetési körön túlra. Fent logikusan levezettük, hogy ez miért nem működik. Nem könnyű ezt a kérdést jól kezelni, de elhanyagolni kifejezetten ostobaság. Persze minden könnyebb lenne, ha mondjuk pár hónap múlva megjelenne a magyar piacon egy szép nagy amerikai alap. Amerikai szabályokkal, ottani piacra jutási lehetőséggel, Jeremie kötöttségek nélkül, tisztességes cégértékelésekkel, de magyar képviselőkkel, akik a legjobb projekteket rögtön viszik is ki… Vajon tervezgetik ezt a lépést valakik valahol?… ; )

Interjú egy Legendával / Interview with a Legend

Közzétéve 2013.04.04. Szerző: Dr. Kádas Péter

[column col=”1/2″]Az egyik legjobb dolog a hiper-sebességű startup iparágban, hogy a legendák közöttünk járnak. A tech csillagokkal néha egészen hétköznapi szituációkban lehet találkozni Palo Alto kávézóiban, éttermeiben, de kis szerencsével nagyobb konferenciákon is el lehet velük beszélgetni – egy-két percnél persze nem többet, mert ebben a világban mindenkinek az ideje a legdrágább. Olyan viszont felettébb ritkán történik, hogy egy igazi Legenda eljön ide Magyarországra. Gerő Viktor meghívására és a Conor Fund-nak (a Central befektetői csoport része) köszönhetően azonban hamarosan Magyarországra érkezik Gil Penchina, aki üzleti angyalként olyan cégeknek írta meg az első csekkeket, mint a LinkedIn, a PayPal, az IndieGoGo vagy a Couchsurfing, és aki közel 2 évig irányította az eBay európai terjeszkedését. Gil jelenleg is több mázlis startup befektetője, és május 2-án a Budapest Barcamp-en élőben is találkozhattok vele, sőt, egy pár pitch-et is meghallgat, ha már itt van. Igyekeztem mindenki másnál előbb feltenni néhány olyan villámkérdést Gil-nek, amit a magyar startup sajtó szerintem nemigen fog. Ezúton is hálásan köszönöm neki, hogy kötélnek állt az interjúhoz és mindössze pár órán belül válaszolt. Hölgyeim és Uraim, következzen Gil Penchina, a Legendás Angel Investor a megszokott egyből-a-lényegre stílusban:[/column]

[column col=”2/2″]One of the best things in the hyper-speed startup industry is that legends are among us. You can meet tech stars in fairly common situations in coffees and restaurants of Palo Alto, and also, with a bit of luck you might get hold of not more than a minute or two talking with them, since time is the scarcest resource in this world. However, it happens extremely rarely when a Legend happens to visit Hungary. Invited by Viktor Gerő and sponsored by Conor Fund (Part of the Central Investment Group) the man who have written the first checks as an angel investor to companies like LinkedIn, PayPal, IndieGoGo and Couchsurfing and worked as a VP and General Manager of eBay for almost two years, Gil Penchina is visiting Hungary soon. Gil is currectly active as an angel investor of some fluker startups and you can personally meet him live on 2nd of May at Budapest Barcamp, moreover, being already here, he’s going to listen to some pitches as well. I intended being faster than anybody else asking a couple of quick questions to Gil, that the rest of the Hungarian Startup press will probably wouldn’t. Hereby I’d like to express my gratefulness to him, for fulfilling my request, and answering in just a couple of hours. Ladies and Gentleman, here comes the Legendary Angel Investor, Gil Penchina, in the usual get-down-to-business style:[/column]

[divider scroll_text=”SCROLL_TEXT”]

[column col=”1/2″]Mi izgatott legjobban a LinkedIn-ben és a Yelp-ben, amiért befektettél?

GP: A LinkedIn-ben üzleti angyal voltam. Lényegében sokkal inkább Reid Hoffman-ba fektettem, mint a közösségi hálózatba és a célpiacot (szakemberek) egy jelentős értékkel bíró közönségnek éreztem. Nem hiszem, hogy bárki is gondolta volna, hogy olyna nagyra nő, mint amilyen ma. Ez Reid érdeme. A Yelp esetében az európai verzióba, a qype.de oldalba fektettem be, amit a Yelp felvásárolt. Amikor a qype.de-be invesztáltam, akkor már világosan látszott, hogy a Yelp nagy üzlet.

Mark Suster híres blog posztja szerint az üzleti angyalok és a kockázati tőkések vonalakba fektetnek, nem pontokba. Mennyi ideig kell egy startupnak a radarod képernyőjén lennie ahhoz, hogy dönteni tudj a befektetésről?

GP:A mai AWS világban (Amazon Web Services) sokkal inkább az adatba (vagyis felhasználói trendekbe) fektetek, mint sztorikba. Ezért elég gyorsan tudok dönteni ha az adat imponzáns számomra (napok, vagy hetek alatt).

Mit keresel elsősorban a csapatokban? A Hacker-t vagy a Hustlert?

GP:Ideális esetben egyet-egyet mindegyikből. Vagy még inkább 5 Hacker-t…

Mik lennének a legkomolyabb kétségeid, ha találnál egy nem amerikai rocksztár startupot, amelyiket befektetésre érdemesnek találnál?

GP:Hajlandóak az Egyesült Államokba költözni? Globális piacot céloznak? Elég kockázatvállalás van bennük?

Az üzleti angyalok még mindig convertible debt formájában fektetnek be, vagy hajlamosan korán felértékelni a cégeket és olyasmi term sheet-eket használnak, mint a Series Seed Documents? (Mivel ugye convertible debt cap nélkül rossz a befektetőnek, convertible debt cappel rossz az alapítóknak.)

GP:Számomra a convertible debt cap-pel lényegében ugyanaz, mint az equity-jellegű finanszírozás. Mindkettő limitálja a befektető számára a hátrányokat, egyúttal korlázozza az előnyöket. Soha nem fektettem be cap nélkül és mindössze néhány ilyen deal-t láttam a 2011-2012 üzleti angyal lufi során is.

A magyar szabályozás szerint a vesting intézményét szinte képtelenség a kokcázati tőkés megállapodásokba implementálni Magyarországon. Fektetnél valaha olyan magyar cégbe, amely már bevont egy seed nagyságú kockázati tőkét, de nincs vesting a term sheet-jében?

GP:Persze – de találnék valami megoldást arra, hogy az alapítóknak legyen valami vesting-hez hasonló. Feltételezem, egy csomó lehetőség áll a befektetők rendelkezésérer a nem magyarországi ernyő-cégtől kezdve a nagyon nagy option pool-ig hogy olyan convertible debt deal-t kössenek, ami bizonyos részben az alapítók visszatartása (cégnél maradása) alapján konvertálódik a különböző cégértékeléseknél.

Mennyi időt vesz igénybe a befektetéseidnél a szóbeli igentől eljutni az aláírásig és az utalásig?

GP:Néha egy nap, néha egy hónap, megint máskor 6 hónap. Az egész a félelemről és a kapzsiságról szól, valamint a “lökdösődés megindulásáról”.

Hogyan éred el egy Startupnál a Hiper-sebességgű növekedést? (feltételezve, hogy értik a “Könyörtelen Sürgősség lényegét? Gil hírhedté vált kifejezése. Van valami titkos recepted erre?

Képzelj el egy 6 fős csapatot – úgy kiegyensúlyozva, hogy egy varrótű hegyén is megállnának. Az egésznek az a titka, hogy fókuszálj egyetlen egy dologra és ne vacakolj olyan dolgokkal, amiről azt mondták neked, hogy fontos, pedig valójában nem az.

Van olyan startup, amelyiknek nemet mondtál és így visszanézve megbántad a döntést?

GP:Hát, elutasítani a lehetőséget mikor állásinterjúra hívtak a facebook egyik igazgatói posztjára még 2006-ban, így utólag elég költséges döntésnek bizonyult, de nem bánom. Általában a jövőre fókuszálok, és gyorsan feledem a múltat…[/column]

[column col=”2/2″]

What excited you most on investing in LinkedIn and Yelp? How early have you spotted them?

GP: LinkedIn I was an angel in. Ultimately I was investing in Reid Hoffman more than social networking and the target ( professionals) felt like a high value audience. I am not sure anyone thought it could get as big as it has at the time. Reid deserves the credit for that. Yelp- I invested in the European version, qype.de that was bought by yelp. It was clear yelp was a good business by the time I invested in qype.de

According to Mark Suster’s famous blog post, Angels and VCs usually invest in lines, not dots. How long a startup must be on your radar screen to make an investment decision?

GP:In today’s amazon AWS world I invest more in data (user trends) than story. So I can make quick decisions if the data is compelling (days or weeks)

What do you look for in a team? Preferably the Hacker or more the Hustler?

GP:Ideally one of each. Or better yet 5 hackers…

What would be your major concerns if you found a rockstar non-US startup you’d like to invest in?

GP:Will they move to the US ? Are they addressing a global market? Will they take enough risk?

Do angel investors still prefer convertible debt, or they rather tend to value the company early and use term sheets like the Series Seed Documents? (Since convertible debt without a cap is bad for the investor. Convertible debt with a cap is bad for founders.)

GP:To me convertible debt with a cap and equity – are basically the same thing. Both limit downside to investors and cap upside. I’ve never invested in uncapped debt and I only saw a few deals like that during the 2011-2012 angel bubble.

Upon Hungarian regulations, vesting is almost impossible to implement into term sheets in Hungary. Would you ever invest to a Hungarian Company that has raised a seed round but there’s no Vesting in their term sheet at all?

GP:Sure – but I would find a way to make sure the founders have something equivalent to vesting. I imagine there are lots of options from non-Hungarian shell co’s to a large option pool, to investors getting a debt deal that converts based in part on founder retention at different valuations.

How much time does it usually take from your soft circle to the signature of all the documents and writing the check?

GP:Sometimes a day, sometimes a month, sometimes 6 months. It’s all about fear and greed and getting a stampede going.

How do you Hyper-scale a startup (given that they understand „Relentless Urgency”)? Is there any secret technique of yours for that?

GP:Imagine a team of 6 people – all balanced on a single sewing needle. It’s about focus on a single thing and ignoring many other things that you are told are important but really aren’t.

Looking back, is there a startup you passed and regretted the decision later on?

GP:Turning down an opportuity to interview for an executive role at Facebook in 2006 was an expensive decision, but I don’t regret it. I tend to focus on the future and quickly forget the past…

[/column]

[divider scroll_text=”SCROLL_TEXT”]

Gil Penchina hamarosan Magyarországon: BarCamp, 2013. Május 2., Akvárium Klub. Aki bevállal egy pitch-et a LinkedIn angel investorának, az még leadhatja jelentkezését a BarCamp oldalán.

Külön köszönet Molnár Ritának, hogy összehozta ezt az interjút Gil-lel. / Special thanks to Rita Molnár to organize this interview with Gil.

Érdemes követni a Facebook event-et is. És kérek ide is egy lájkot, ha már Gil-t is mertem a Vesting-gel nyaggatni… 🙂

Startup Befektetési Kalkulátor

Közzétéve 2013.03.28. Szerző: Dr. Kádas Péter

Válasz

Olyan eszközt találtam Nektek, hogy lerakjátok a hajatokat! Egy startup befektetési köreit és a majdani exitet lehet vele kiszámolni, úgyhogy ha jön a mail a Facebook-tól vagy a Yahoo-tól, hogy “Ma van a mázlis napotok, Kölyök: megvennénk a cuccodat“, akkor pontosan tudni fogod, mennyi lé folyik majd be a bankszámládra. Van benne minden, Employees’ Option Pool (aki nem olvasta a cikket csak kattintson a linkre), Liquidation Preference (ezt is végig elemeztük ebben a korábbi posztban), angel round (vagyis viszonylag korai üzleti angyal befektetés), illetve rendes smart money (azaz kockázati tőke), szóval mindenre gondoltak az alkotók. A kalkulátor ötletgazdája a SmartAsset, egy Y-Combinator által finanszírozott Startup. Hát igen, Paul Graham és mentoráltjai mindig is tudtak valamit. Kifejezetten jó érzés játszani az eszközzel – persze dollármilliókat számolgatni hogy a viharba’ ne lenne jó?

Az eszköz egyébként arra is használható, hogy nagyjából képben legyetek azzal, hogy az egyes befektetési körök során körülbelül mit is jelent majd az alapítók eredetileg 100 %-os részesedésének a felhígulása. Sok állkapocs a végén esik le, érdemes ennél előrelátóbbnak lenni. Nem is szaporítom a szót, katt a csodás kék gombra alább és már lehet is tervezni a fényességes jövőt. Ha nem világos valami szakkifejezés a kalkulátorban, csak írjátok ide kommentbe és segítek.

[button color=”#ffffff” background=”#156AA4″ size=”large” src=”https://www.smartasset.com/infographic/startup”]Startup Funding Calculator[/button]

Hogyan Állítsd Össze a Startup Csapatodat?

Közzétéve 2013.03.25. Szerző: Dr. Kádas Péter

[column col=”1/2″]
Ennek a cikknek a szerzője Mark Suster, aki volt oly kedves és engedélyt adott nekem a fordítására és a publikálására. Mark hivatalosan is a világ Top 5 kockázati tőkebefektetőinek egyike. Nem hivatalosan pedig az első számú startup információ forrás a neten. Ha a startup blogok, amiket olvasol, térképek ehhez a világhoz, akkor Mark blogja a katonai pontosságú GPS. Mert a legalapabb témáktól – amire rá sem mernél kérdezni – a legkeményebb és legbonyolultabb dilemmákig mindenről ír. Ez a cikk egy kis ízelítő. Aki komolyan gondolja a vállalkozósdit, annak a többi kötelező olvasmány.[/column]

[column col=”2/2″]The author of this post is Mark Suster, who kindly gave me permission to translate and republish it. Mark is officially one of the Top 5 VCs in the World. Unofficially he’s the No.1 startup resource on the internet. If startup blogs you usually read are maps to this world, then Mark’s blog is a military precision GPS. Because he shares his insights in many topics from the most basic ones – you’d never even dared to ask -, to the toughest and most complicated dilemmas. This is just a small teaser. For those who take entrepreneurship serious, the rest in his blog is a must-read.[/column]

[divider scroll_text=””]

Szoktam mondogatni, hogy korai fázisú befektetéseim nagyjából 70 %-a maga a csapat. A magyarázatom egyszerű: mindig beüt a ménkü, és csak kimagaslóan jó csapatok képesek megfelelő választ adni versenytársakra, piacokra, finanszírozási környezetekre, kollégák távozására, PR-katasztrófákra és ehhez hasonlókra.

via SlideShare

Az, ahogyan a csapatodat az első pár évben felépíted, meghatározó lehet a céged röppályájának szempontjából.

Ezért természetesen rengeteg időt töltök azokkal a vállalkozásokkal, amikbe befektetek, segítve őket:

a toborzásban
a szerepkörök kialakításában
a teljesítmény / minőség mérésében
a hézagok azonosításában
a megfelelő struktúra átbeszélésében, stb.

Ebben a témában nincsenek „megfelelő” válaszok – csak vélemények. És a srácok a Startup Grindnél voltak oly szívesek és meghívtak előadni ebben a témában egy verőfényes reggelen Mountain View-ba. (a prezentációt lásd fent)

Az előadás rövid összefoglalója:

Légy előrelátó és ne legyen túl sok co-founder a cégben. Ez a legdrágább felhígulás, amivel valaha is szembe kell majd nézned. És óvatosnak kell lenned, és nem átengedni a kontroll-t a többi társ-alapítónak, ugyanúgy, ahogyan VC-knek sem tennéd.

Személy szerint nem gondolom, hogy a VC-k (befektetők) annyira törődnének a társ-alapítókkal és a term-sheet economics részével, mint amennyire a kívülállók általában feltételezik. Szerintem azzal törődnek, hogy legyen egy rakás tehetség. De nem aggódják túl magukat tőle, ha az egyik alapító kegyesen osztogatni kezdi a részesedését pár korán csatlakozott alkalmazottnak, akiket lényegében co-founder-ként kezel.

A nálam ideális startupot majd szétveti a technológiai tehetség, ugyanakkor erős a product management (PM) is. A PM-eket manapság alábecsülik a Szilícium Völgyben. Hibás következtetésből. A PM-ek létfontosságú részei egy tech startup-nak. A mérnöki munka kritikus ugyan, de korántsem minden. Erős PM nélkül vacak terméket fogsz csinálni, ami senkinek sem kell, vagy amit a való életben nem tudnak használni.

A korai fázisú vállalkozásoknak sosem szabadna: outsource-olni a termék lelkét jelentő fejlesztést, sem egy gyorsabb piacra lépés érdekében átengedni az irányítást tanácsadó cégeknek, sem pedig túl sok értékesítőt felvenni mielőtt a termék készen van és a korai product / market fit le nem lett tesztelve.

Ne vegyél fel hasonszőrűeket. Szerteágazó képességek tárházára lesz szükséged a sikerhez.

Ne hallgass a befektetőkre, akik azt mondogatják, hogy korai fázisban meg kell szerezned a nagyágyúkat. Némelyikük kifejezetten keményen nyomja, hogy szuper-tapasztalt vezetőket kell szerződtetned. Ha szuper-korai fázisban csatlakoznak, az gyakran felér egy katasztrófával. Én olyanokat szerződtetnék, akik „a súlycsoportjuknál nagyobbat csapnak oda” a hét bármelyik napján. Aztán amikor terjeszkedni kezdesz, jöhetnek a nehézsúlyúak.

A legelső sales-eknek kunzultáns értékesítőknek kellene lenniük, akik képesek evangelizálni. Ne szerződtess kapcsolat-menedzsereket túl korán.

A technológiai csapatnál három külön dolgot kell majd menedzselni: az embereket, a folyamatokat és a technológiát. Tudd a különbséget. Léteznek olyanok, akik mindegyikben jók. Azonban ez ritka. Sokkal gyakrabban mindegyik területhez szükséged lesz egy-egy szakértőre, akik ráadásul képesek jól együtt dolgozni.

Állj ellen a kísértésnek, hogy kiépíts egy C-listás vezetői bandát egy korai fázisú cégnél. Különösen az „Elnök” és a „COO” (Chief Operation Officer) titulusok rosszak egy korai fázisban lévő vállalkozásnál. Nevezz el inkább el mindenkit valódi funkciója szerint. Hagyd, hogy igazgassák a saját területüket. Ha COO-ra van szükséged, akkor lehet, hogy nem Te vagy a megfelelő CEO? Talán jobb lennél részmunkaidős Igazgatótanács Elnökének, és hagyhatnád a COO-t, hogy vigye az üzletet?

Szerződtess titkárságot / asszisztenst rögtön azután, hogy behúztál egy ésszerű méretű kockázati tőkés kört. A dolog ott fog kifizetődni, hogy a CEO-t nem köti le a mindennapi adminisztráció és lehetősége lesz nagyobb dolgokra fókuszálni.

Ugyanígy egy jó Pénzügyi Igazgató használható pénzügyi, jogi, HR és legtöbbször működési feladatok ellátására is. FELBECSÜLHETETLENNEK fog bizonyulni, amikor lecsökkenti a CEO által a következőkre fordított időt:részvétel igazgatósági üléseken, kockázati tőke tárgyalásokon és végső soron a felvásárlást célzó megbeszéléseken is.

Légy óvatos az Igazgatótanácsod összeállításánál. Korlátozd a kockázati tőkebefektetők számát is. Hasonlóképpen korlátozd benne a menedzsereid létszámát. Bármikor felkérheted más startupok CEO-it az Igazgatóságba (persze, azokra a helyekre, amik fölött Tiéd a kontroll) és / vagy bevonhatsz iparági szakértőket, mint független tagokat.

Ebben a prezentációban minden benne van egy sokkal tetszetősebb formában. Ok, nem annyira tetszetős, mivel általában saját magam készítem a prezentációimat és leggyakrabban hajnali egykor teszem ezt. Mindenesetre a slide-ok be vannak linkelve és letölthetőek a slideshare-ről is (lásd fentebb)

Mivel általában nem könnyű egy konferencia prezentációjából kihámozni a teljes sztorit, belinkeltem az egyes témákhoz azokat a blog bejegyzéseket, ahol részletesebben írtam az adott tematikáról.

Kíváncsi vagyok a véleményetekre a prezentációval kapcsolatban. Mivel értetek egyet / mivel vitatkoztok? És mik a saját meglátásaitok / tippjeitek a korai fázisú startup csapatokra vonatkozóan?

Rejtőzködés és 8 másik k**va zseniális stratégia

Közzétéve 2013.03.21. Szerző: Dr. Kádas Péter

Ami ebben a posztban le van írva, annak nagy részét már korábban valamilyen formában említettem. A visszajelzések némelyike alapján azonban úgy látszik, még mindig nem mentek át olyan nyilvánvaló és logikus érvekkel alátámasztott tanácsok, mint a lopakodó mód értelmetlensége. Megpróbálom utoljára, hátha egy másik stílusban sikerül – ha így sem, én mindent megtettem. Irónia-szűrős gázmaszkot felvenni!

Figyelem, az itt leírtak szórakoztató céllal születtek. Esetleges alkalmazásuk drasztikusan rombolja a rólad kialakított képet (és brit tudósok szerint árt a józan észnek is). Mindenki kizárólag saját felelősségére alkalmazza e stratégiákat! És angol szakkifejezések is lesznek! Akinek a nyugalmát szép magyar nyelvünk gátlástalan szennyezése megzavarhatja, az folytassa ezen az oldalon!

Maradj lopakodó módban az utolsó percig!

Ha valóban hiszel az ötletedben, akkor kussolj róla. Ha elmondod három embernek, mindhárom azonnal elkezd rajta dolgozni – hiszen annyira király a sztori. Igaz, hogy egyikük pék, a másik franciatanár, a harmadik rockzenész, de tuti hogy a nagy lé reményében mindegyik sunyi kis tetű másnapra leszerződteti a Facebook, a Google és az Apple vezető fejlesztőit és egymást taposva élnek vissza a bizalmaddal – mert hát akkora a startup biznisz, mint még soha. Ha olyan óvatlan vagy, hogy nekik elmondod, semmiképpen se mondd el valóban tapasztalt vállalkozóknak, mert a végén még elhitetik veled, hogy más előtted öt évvel már megcsinálta ugyanezt és többször megbukott, mint Rottenbiller – persze utána lenyúlják az ötletedet. A saját anyádban sem bízhatsz: elpletykálja a közértben és a közértes fejleszti le éjszakánként! Komolyan, bárki lehet tégla! A bújócska a felnőttek játéka, ne húzd ki magad belőle. A netre pláne ne tegyél fel semmi kezdeményt, mert az aztán tényleg az utolsó dolog, ami egy startupnak hiányzik, hogy a felhasználók rátaláljanak az interneten. Szóval hallgass, mint a sír: Omertá.

Ne fogadj el tanácsot! Bármit mondanak, tarts ki!

Az ipart évek vagy évtizedek óta űző profik véleménye nem számít. Megkövesedett alakok, a jövő a Tiéd és az Ötletedé! A csávók csak irígyek, paráztatnak (és lenyúlják a zseniális ötletedet), mert mindegyik arra vár, hogy újra előről kezdhesse nulláról a te ötleteddel és tele a hócipőjük a saját, 5 év után végre profitábilis bizniszükkel meg a verejtékes talpalással megszerzett millió dolláros kockázati tőkével. Akadékoskodnak, hogy piacszerzés meg startup növekedési kockázatok, product/market fit, meg üzleti terv, meg pitch deck. Francba velük, told a bizniszt és előbb jutsz a csúcsra mint ahogy ezek az arcok megírnák neked a „Ne haragudj, tévedtem, van állás nálatok?” kezdetű emailt. Magadban bízz, erről szól a szaksajtó minden szeglete: az összes sikeres alapító egyes-egyedül jutott a csúcsra, vagy legrosszabb esetben a gyerekkori haverjával. (De inkább egyedül. És terepszínű dzsekiben, rejtőzködve!)

Meg ne kérdezz senkit, hogy fizetne-e a cuccodért!

Minek? Ez nyilvánvaló: 20 dollárt kérsz majd havonta egy online előfizetésért, amivel a userek spórolnak napi 2 órát. Ha órabérben számolsz, a Föld lakosságának 75 százaléka egyszerűen közgazdaságtanilag nem engedheti meg magának, hogy ne vegye meg! Ha ennek csak egy százalékát sikerül megszerezned, az ötvenkét millió ember. Persze, az egy százalékkal alul tervezel, de jól teszed: fő a konzervatív hozzáállás. Kiszámoltad, a startup matek nem hazudik. Csak győzd a hitelkártyákat terhelni. Tipp: Az első naptól kérj pénzt érte, nehogy húszmillió ingyenélő user lecsapjon rá az elején. Dől a lé, meglátod! Ha mégis megkérdeznél valakit róla, el ne hidd, hogy nem fizetne. Amint a szomszédnak van, neki is kell – ez így működik, különben ki venne Guccit, Louis Vuittont meg Rolexet?

Amíg nincs kész a Tökéletes Termék: Várj!

Ez iparági standard: mindenki így csinálja. Csiszolgatják, hegesztgetik évekig, aztán amikor végül igazán készen van, de igazán, akkor BOOM, megy a release és akkor majd órák alatt lehal a szerver, annyira virálisan terjed a cucc. Nehogy benne maradjon egyetlen bug is, mert akkor vége mindennek – így fejleszt a Microsoft, az Oracle, a Facebook és az összes startup is. Ha egyszer a cucc készen lesz, és megkeresed a millióidat, akkor csak a gond lenne a hibajavításokkal, ezért ne indulj el, amíg nem tökéletes. A public beta csak a gyengék marketingfogása, a Lean Metodika pedig a legnagyobb ötletnyúló összeesküvők trójai falova! Türelem rózsát terem! Ha nem mondtad el senkinek, úgysincs konkurencia, akkor meg hova rohansz?

Kódolj, ne foglalkozz a biznisszel!

Egy jó cucc eladja önmagát – főleg, ha startup. Ahogy készen van, özönleni fognak a vásárlók, és aki az oldaladra kattint, az vesz is valamit – különben mér’ jönne az oldaladra, nem? Tök értelmetlen lenne. A sales meg a marketing csupa varázslás, és azoknak való, akik jól mutatnak öltönyben, de a programozáshoz hülyék. Ha már itt tartunk: ugyan mi abban a nehéz, hogy az ember folyamatos kitüntetett figyelmet kapjon a médiától? Nekik cikkek kellenek, neked meg user. Na, marketingről ennyit. Ne állj szóba alacsonyabb rendűekkel, akik nem beszélik folyékonyan a binárist. Üzleti tervet még egy szalvétán se, a marketing mostantól tiltott szó, fókuszálj a termékre és kódolj, de évekig. Eladni mindenki tud, főleg király cuccokat fillérekért.

Végig maradj alkalmazásban

Sokan megkajálják ezt a “befektetés után fulltime startupper” dumát. Még hogy otthagyd a zsíros állásodat egy startup minimálbérért! Ha van befektetés, akkor király a sztori igazán: Dupla fizu! Ha van normál állásod, elkaristol a startup hét végi melóval is, nyugi. Bill Gates is így nyomta majdnem végig. Andrew Mason is felhúzta a Groupon-t napi 4 órában – ezért tudott mosolyogni, mikor kitették a szűrét. Zuckerberg meg napi hat órát gyúrt (frankón, csak már nem látszik) és közben az évfolyamtársainak bérprogramozott – néha még ma is bevállal egy-egy webshopot. A Facebookot három éjszaka alatt csinálta, a filmben is benne volt. Azóta ugyanúgy néz ki, Mark meg csak számolja a zsét. Pete Cashmore is dolgozott full time-ban, csak valahogy magától jött össze a Mashable. Még hogy a gyors növekedés véd a másolástól! Frászt – a kussolás véd a másolástól, meg a lopakodás! Hova rohanunk? Fő a biztonság, majd hülye lennél a tuti fizudról lemondani. Szép nyugodtan tökéletesre csiszolod esténként meg hét végén, aztán release, milliók pár nap alatt és majd akkor felmondasz és elutazol egy fehérhomokos szigetre. De addig bármi történhet, nem? (Bár az ötlet nagyon tuti!)

Szabadalom nélkül ki se mozdulj otthonról!

Mielőtt bárkinek megmutatod, jegyeztess be szabadalmat, legalább ötöt! Az ügyvédnek fizess valami kis részvényopcióval, hiszen Ő is gazdag lesz, killer biznisz neki is – fogsz találni ilyen ügyvédet… Ne vedd be a hülyeséget, hogy egyik sem dolgozik részesedésért. Nyugi, Neked fognak – ha ezt az ötletet meghallják, fognak!. Azzal se foglalkozz, hogy két szó átírásával a szabadalmadat megkerülhetik, úgyis a Te cuccod a tökéletes, ha egy pixelt megváltoztatnak rajta, az már csak szánalmas másolat lehet – és akkor mindegy, hogy a nyomorult kis copycat havi félmillió dollárt szán marketingre, mert a userek hűségesek (főleg online). Méghogy a Google meg az Apple a sok ügyvédjével lenyom, mint Süsü a cölöpöt! Egy frászt, az igazság mindig győz. Ha bekavarnak, te, meg részvényopciós ügyvéd úr még a tőzsdéről is kiperelitek őket. Mint a filmekben. Százezermilliárdos kártérítés lesz a vége, a Samsung tavaly meg is szívta – na ezért kell szabadalom, méghozzá jó sok. Mindegy mire, csak legyen. Úgysem kerül semmibe fenntartani…

A befektetőkkel óvatosan

Ez a pitching egyszerűen cirkusz a köbön. Aki nem érti a zseniális ötletedet azonnal, az idióta. Aki meg nem szán rá időt, hogy megértse, azzal ne is foglalkozz. Az igazi startup befektetők látnokok, nem sima halandó emberek: tágra nyílt szemekkel hallgatnak téged, majd elismerően bólogatva, a túláradó tiszteletet némaságukkal kifejezve megírják a csekket. Csak így, elsőre, mert annyira zseniális, amit kitaláltál. (Csekket ne is fogadj el, ezek táska pénzzel mászkálnak a budira is.) Ne zavarjon, hogy a Twitter-t, a Facebook-ot és a Google-t egy rakás befektető elutasította, mielőtt pénzhez jutottak – azok türelmetlen, nagyképű bankárok voltak, meg hát a te Ötleted sokkal jobb. Ami életbevágó, hogy irass alá velük titoktartási megállapodást. Ha előhúzol egy titoktartásit, a befektetők tudni fogják, hogy profi vagy – veled nem lehet szórakozni, utánaolvastál a dolgoknak alaposan…

Mire valók a barátok?

Ha a huszadik befektető sem írná alá a titoktartásit, nincs gebasz – rajtad nem fognak ki, megoldod: megdumálsz egy havert, akinek van 5-10 millája. Ja, hogy az Egyesült Államokban ő valami non-accredited investor-nak számít? Na és? Ki a francot érdekel az? – és ha mégsem jön össze, hát csak nem pereli le a gatyádat, mert elúszott a nyugdíjpótlék. Iparági kapcsolata a csókának ugyan egy szál se, tanácsot nem tud adni, de hát Neked elég a lé, a többi jön magától, a botcsinálta befektetőd meg türelmesen vár évekig. Szellemi tulajdonról nem kell vitatkoznod vele, majd megdumáljátok egy sör mellett, ha már milliók vannak a bankszámládon. Na, cserébe legyen szíved, ne hagyd ki a havert a tuti bizniszből, mert ha megteszed, akkor tényleg genyó vagy, és nem lesz szerencséd. Merthogy elmondom én a nagy büdös igazságot: amikor valaki startup vállalkozásból lett gazdag, az csak a szerencsén múlt, semmi máson…

Akinek még most sem esett le, annak is drukkolok nagyon. Néha a játékkatonák nyernek…