6 Pitching Trükk a Microsoft Imagine Cup-ról

pitching startup vcÁprilis 4-én volt szerencsém beülni a Microsoft Imagine Cup Zsűrijébe (amiért ezúton is köszönet a szervezőknek és a Microsoft-nak), és be kell vallanom, néhány sztereotípiám megdőlt, de van, ami erősödött, és ez sajnos még mindig a pitching néhol ijesztően gyenge színvonala (hál’ Istennek, hallottunk kiválóakat is). Az alapján, amit láttam, leírom Nektek a tipikus hibákat és a lehetséges megoldásokat.

Általában a versenyről

game

WOW-feelinges játék és minőségi prezentáció. Katt a képre a videóért! Érdemes!

A Microsoft bebizonyította, hogy a startup szférában a mammut tech multiknak nem csak ott van helye, hogy majd felvásárolnak: Azt kell, hogy mondjam, ez a verseny mentes volt minden multis sallangtól, és teljesen Bay Area érzésem volt. A szervezés vérprofi, de azon a szerény, csendes és nem hivalkodó módon, amikor egyszerűen csak minden van és pont a helyén van. Természetes, laza hangulat volt, ugyanakkor érezni lehetett, hogy ez egy komoly verseny, a fődíj továbbjutás nemzetközi mezőnybe, az összdíjazás 300k dollárban – szóval nem babra ment a játék. A résztvevők között meglepően jó startupok (is) voltak,  melyek valószínűleg a szőnyeg alatt bootstrap-pelik el magukat a seed fázis végéig (érdekes, ezt egyre gyakrabban látom).  Őszintén becsülöm egytől-egyig mindegyik résztvevőt, hogy felkészültek, ringbe szálltak és küzdöttek. De méltatásból ennyi, jöjjön a feketeleves, mert körbenyalásból még senki nem tanult semmit és hát itt a mezőny legalább felének még van hova fejlődnie.

Verseny körülmények

Mielőtt bárkiről lehúzom a keresztvizet, a résztvevők védelmében még elmondom, hogy a fiatalok a pitching illegális ketrecharc világbajnokságára neveztek be, mert 7 percük volt – ami ahhoz nagyon sok, hogy szóról-szóra bemagolják a mondandójukat, ahhoz viszont szűk, hogy freestyle-ban sztorizgassanak -, angolul kellett lenyomniuk, viszonylag kis közönségnek, ráadásul utána 5 percig szívhatta a vérüket egy startup-veterán zsűri a kérdésekkel (persze ugyancsak angolul) – ennél csak az lenne nehezebb pitching, amit ejtőernyős ugrás közben kell elmondani.

Az eredmény

statzup

Az egyik a profik közül: képek, screenshot-ok, kevés szöveg.

Tíz pitchből kettő seggreejtően magas színvonalú, nemzetköziben is élmezőnyös, magabiztosan profi. Másik 2-3 esetében látszik, hogy napok-hetek munkája van benne, és mondjuk úgy, hogy jóval több, mint simán OK. A maradék öt (még mindig 50 %) viszont elégtelen, a “már majdnem nem gázos”-tól a “ha lenne törülközőm, bedobnám“-ig. (hangsúlyozom: nem az ötlet, csak az előadás minősége). Nem minden lelkiismeret-furdalástól mentesen írom ezt le, mert nem akarok senkit megbántani, más megfogalmazásban nem velük akarok paraszt lenni, hanem értük. A jelenség nem is az ő hibájuk, hanem sokkal inkább egy életidegen oktatási rendszeré, de ujjal mutogatás helyett inkább térjünk rá a gyakorlati tanácsokra:

1. A prezentációd az ellenséged

Tipikus magyar prezentációs tévhit, hogy a jó slide (dia) a lényeg. Nem és NEM! Amit mondasz, az a lényeg, a dia ennek alátámasztására szolgál! A dia statiszta, korcs szolga, címke a zakódban, szőnyeg a kocsidban, használati utasítás a hajszárítódhoz. Ugyanis így működik: Amikor átkattintasz egy új diára, akkor a hallgatóságod elkezdi azt olvasni, és közben nem figyel rád. Kb. 10-15 szóig tart az érdeklődése, ekkor abbahagyja az olvasást és elkezd rád figyelni – lemaradva így a mondandód elejéről. Mivel nem figyelt az elejére – a saját nyomi diád miatt – általában elveszti a fonalat, és unatkozik a következő slide-ig, amikor mindez kezdődik előröl.

Megoldás: ne írd tele a screen-t, ha tudod, hogy nem olvassák el. Ne írj rá 10-15 szónál többet. Egyszerűen csak ne és kész. A profik néha egyetlen szót írnak. Vagy csak egy képet vetítenek. Ezzel megteremtik a mondanivalójuknak megfelelő hangulatot, de mindenki rájuk figyel, mert a közönségnek nem kell behányásig megunt default bullet point-os kisregényt elemeznie aktívan, hanem mindössze be kell fogadnia az előadó által mondottakat passzívan. Max 10 szó per slide. Vagy kevesebb. Volt egy öreg professzorom, aki a két órás előadása elején krétával felrajzolt  a táblára egy spirált. Azt mondta, ez a megoldás a problémára, amit ki fog fejteni. 2 óráig pislogni sem mertünk, úgy furdalt a kíváncsiság, hogy mire ad választ egy spirál. A spirálnak persze semmi köze nem volt az egészhez, ezt a végén bevallotta – de a figyelmet megteremtette. Vettétek?

2. NEM olvasunk

Az előző hibából adódik, hogy mivel minden sz*rt felirkáltál, amit csak el akarsz mondani, nem marad semmi plusz, amit a szavaiddal hozzátehetnél. Ezért – ha már oly nagy műgonddal rendszerezted a dolgot – hát szépen felolvasod. Elmondom, hogy néz ki kívülről: Nulla szemkontaktus a közönséggel, nulla testbeszéd, nulla interakció – egyáltalán, a meggyőzés nukleáris fegyverarzenáljából semmit nem használsz. Tipikus motyogó zsenire fogsz hasonlítani, aki áll az elődadói pult mögött lesütött szemekkel (mert olvas), lehajtott fejjel (mert a pult 45 fokban lefelé van, nem pedig szem-magasságban), egy megszégyenült, vereséget beismerő testtartásban, ráadásul a képességeidből annyit csillogtatsz meg, hogy tudsz olvasni. A közönség ugyanis látja amit felírtál, tehát hétszentség, hogy nem mondasz nekik újat. Ennél az is jobb lenne, ha felolvasnád, és a szöveg helyett Donáld Kacsát vetítenéd ki mindenhova, mert akkor legalább az ingerszegény környezet miatt Rád figyelnék, mint egyetlen zajforrásra, a kacsától meg jó kedvem lenne, mint gyermekkoromban. Mondd, megvennéd a kedvenc hetilapodat, ha valaki felolvasná neked, miközben te is olvasod? Igen, még a budi sérthetetlen szentélyében is duruzsolná fahangon neked. Na, ennyire zavaró.

Megoldás: Tanuld be a szöveget szóról szóra, ha 4 percnél nem hosszabb az időd. Ha 4 percnél több időt kell kitöltened, akkor is írd meg a szöveget, olvasd fel magadnak 100-szor és két-két indítómondatot tanulj be szóról szóra diánként, ugyanis az átkötésnél akad meg leggyakrabban az ember. De soha, semmi esetre se olvassatok. (Úgy értem prezentáció közben. Otthon, ágyban meg a buszon simán belefér.) Prezit olvasni nagyon gáz. Nagyon.

3. A pitching egy éles bevetés. Ha van fedezék, használd

Nem mindig van előadópult, és aki beszélt már nagy közönség előtt, az tudja, hogy ha nincs, akkor nagyon óvatosan, de mozogni kell a színpadon, mert a pitching inkább színészi játék, mint szavalóverseny – viszont az arany középutat nehéz eltalálni. A nem unalmas, ugyanakkor nem idegesítő mozgást viszont tanulni kell.

Megoldás: Ha van pult és nem vagy profi előadó, akkor állj szépen oda, tedd fel a kis kezed rá, és máris úgy nézel ki, mint egy előadó. Nem piszkálod a hajadat, az orrodat, stb., hanem hagyod, hogy a fedezéked tekintélyt kölcsönözzön neked. Nem leszel tőle egy Steve Jobs, de a kényszeres és teljesen önkéntelen mozgástól megment. Ha az előadás vége felé lassan kijössz (nem járkálsz fel-alá) és a közönség előtt fejezed be a pitch-et, akkor már elérted az „egész korrekt” minősítést. Ugyanis a „berosálok-olyan-jó” minősítéshez napokon-heteken keresztül kell gyakorolnod a mozgást. Ha nagyon rágyúrnál a testbeszédre, hívd fel Németh Zolit, vagy Hűvös Ágiékat.

4. Több, mint testőr

Ha ketten vagy hárman állnak ki prezentálni, az öreg rókák a zsűriben és a közönség soraiban már tudják, hogy innen csak két út van: Heaven or Hell. Vagy egy nagyon pontosan begyakorolt profi show műsort fogunk látni, vagy egy amatőrt, aki felvitte a haverokat, mert úgy mégis csak kevésbé izgul. Az Imagine Cup-on ezt a baklövést az egyik számomra legszimpatikusabb csapat is megcsinálta, ráadásul feleslegesen, mert a prezentáló emberük kellően felkészült és meggyőző volt. Ha az előadó nem tud technikai kérdésekre válaszolni, akkor vagy megmondja, hogy ezt nem tudom (és higgyetek el nekem, ez nem gáz), vagy csak a kérdések résznél valahogy odalobbizza a teki gurut a színpadra. De a céltalanul lézengő “haver”, vagy a testőrként oldalt feszítő társalapító az nagyon nem profi. Ha meg produkálja magát, akkor elvonja a figyelmet az előadóról. A prezentáció nem csapatsport (vagy csak a legeslegmagasabb szinten az). Majd gruppen-prezentáltok, amikor a következő CES főszponzora lesz a milliárd dolláros cégetek. Addig a Hustler menjen előre, és mikor felért a színpadra, tegye ki maga után a MEGTELT táblát.

5. Ha nem tudsz angolul, hozz valakit, aki tud

A nyelvtudás hiánya esetén nem lehet csalni abban az esetben, ha kérdésekre kell válaszolni – mivel ha nem érted a kérdést sem, ritkán fogod eltalálni a jó választ.

Megoldás: Nem te prezentálsz, hanem egy angolul kiválóan beszélő és karizmatikus fiú / jó kisugárzással rendelkező lány ismerősöd. Sokan aggódnak a kiejtésük miatt, úgyhogy itt elárulom az egyetemes szabályt: magasról tesz mindenki a kiejtésedre itthon is, külföldön is. Meg a nyelvtanra is. A személyiségednek kell átjönnie anélkül, hogy ezt a nyelvi nehézségek miatti szenvedés eltorzítaná. Ameddig megértelek, addig nem érdekel, hogy akcentussal beszélsz (én is azzal beszélek, sőt az amerikai állampolgárok egyharmada is, meg az összes ausztrál, hogy a durvábbakról ne is beszéljek), és nem érdekel, ha szavakat ismételsz és nem választékos a szókincsed. A motyódat értsem, amit hoztál, és a személyiséged jöjjön át, hogy meg tudjalak ítélni, mint leendő tech star-t. Ha ez nincs meg, tolj előre egy másik csatárt, Te pedig húzódj a háttérbe. Az a munka is éppoly értékes és megbecsülendő.

6. Eladni sztorit lehet

Mondjuk, hogy volt egy szétmelózott durva heted. Péntek este 9-kor hazaérsz, látod, hogy anyu (apu) ráunt a startup-feleség (-férj) létformára és tiplizett. Visszhangzó üresség, vitt mindent, de a plazmatévét nem bírta el, és az együtt töltött csodálatos három (mínusz a mostani) hét emlékére ott hagyta a kedvenc piros fotelodat meg három DVD-t is: A szüleid ezüstlakodalmának 4 órás vágatlanját, az Adobe Photoshop Mesterképző DVD-t, és a Spanom Csaja című filmet, amit még nem láttál. Mondd, miután kisírtad magad, melyiket néznéd meg? És miért olvastad el ezt a bekezdést, mikor a címből is napnál világosabb volt már maga a pitchingre vonatkozó tanács? Azért, mert sztori volt! Hát ennyit számít.

[dil dil = 2472]

A konklúzió az, hogy sokan még mindig túlságosan koncentrálnak az ötletre, meg a design-ra, meg befektetőre és vagy a pitchingnek, mint megoldandó feladatnak a súlyát, vagy a fontosságát becsüli alá sok-sok vállalkozó. Ne tegyétek. Enélkül nincs kitörés. Viszont egy jó pitch-el és az olyan versenyekkel, mint a Microsoft Imagine Cup, azokkal van. Minden mobilos startupnak jó szívvel ajánlom a részvételt jövőre, mert pontosan ilyen egy profi tech rendezvény Silicon Valley-ban is. És ha idén ilyen erős mezőny volt, akkor jövőre még komolyabb lesz. A győztes csapatnak, a PlanB Labs által készített Learn Invisible-nek őszintén gratulálok, ez volt ugyanis az egyik startup, ahol bajban lennék, ha érdemben javítanom kellene a pitch-en. Jó tudni, hogy ilyen is van.

Mivel a cikk részben kötődik a Microsofthoz, tartom magam ahhoz a szabályhoz, hogy leírom: a vállalat sem anyagi sem egyéb ellenszolgáltatást nem kínált vagy biztosított a megjelenésért (pedig XBox játékokért bármikor bármit), sőt, e cikk megjelenéséről sem volt tudomása előzetesen, a kialakított vélemény eképpen mindenféle mögöttes érdekeltségtől és befolyástól mentesen született.

Interjú egy Legendával / Interview with a Legend

Gil-Penchina-Cover vc startup[column col=”1/2″]Az egyik legjobb dolog a hiper-sebességű startup iparágban, hogy a legendák közöttünk járnak. A tech csillagokkal néha egészen hétköznapi szituációkban lehet találkozni Palo Alto kávézóiban, éttermeiben, de kis szerencsével nagyobb konferenciákon is el lehet velük beszélgetni – egy-két percnél persze nem többet, mert ebben a világban mindenkinek az ideje a legdrágább. Olyan viszont felettébb ritkán történik, hogy egy igazi Legenda eljön ide Magyarországra. Gerő Viktor meghívására és a Conor Fund-nak (a Central befektetői csoport része) köszönhetően azonban hamarosan Magyarországra érkezik Gil Penchina,  aki üzleti angyalként olyan cégeknek írta meg az első csekkeket, mint a LinkedIn,  a PayPal, az IndieGoGo vagy a Couchsurfing, és aki közel 2 évig irányította az eBay európai terjeszkedését. Gil jelenleg is több mázlis startup befektetője, és május 2-án a Budapest Barcamp-en élőben is találkozhattok vele, sőt, egy pár pitch-et is meghallgat, ha már itt van. Igyekeztem mindenki másnál előbb feltenni néhány olyan villámkérdést Gil-nek, amit a magyar startup sajtó szerintem nemigen fog. Ezúton is hálásan köszönöm neki, hogy kötélnek állt az interjúhoz és mindössze pár órán belül válaszolt. Hölgyeim és Uraim, következzen Gil Penchina, a Legendás Angel Investor a megszokott egyből-a-lényegre stílusban:[/column]

[column col=”2/2″]One of the best things in the hyper-speed startup industry is that legends are among us. You can meet tech stars in fairly common situations in coffees and restaurants of Palo Alto, and also, with a bit of luck you might get hold of not more than a minute or two talking with them, since time is the scarcest resource in this world. However, it happens extremely rarely when a Legend happens to visit Hungary. Invited by Viktor Gerő and sponsored by Conor Fund (Part of the Central Investment Group) the man who have written the first checks as an angel investor to companies like LinkedIn, PayPal,  IndieGoGo and Couchsurfing and worked as a VP and General Manager of eBay for almost two years, Gil Penchina is visiting Hungary soon. Gil is currectly active as an angel investor of some fluker startups and you can personally meet him live on 2nd of May at Budapest Barcampmoreover, being already here, he’s going to listen to some pitches as well. I intended being faster than anybody else asking a couple of quick questions to Gil, that the rest of the Hungarian Startup press will probably wouldn’t. Hereby I’d like to  express my gratefulness to him, for fulfilling my request, and answering in just a couple of hours. Ladies and Gentleman, here comes the Legendary Angel Investor, Gil Penchina, in the usual get-down-to-business style:[/column]

[divider scroll_text=”SCROLL_TEXT”]

barcamp


[column col=”1/2″]Mi izgatott legjobban a LinkedIn-ben és a Yelp-ben, amiért befektettél?

GP: A LinkedIn-ben üzleti angyal voltam. Lényegében sokkal inkább Reid Hoffman-ba fektettem, mint a közösségi hálózatba és a célpiacot (szakemberek) egy jelentős értékkel bíró közönségnek éreztem. Nem hiszem, hogy bárki is gondolta volna, hogy olyna nagyra nő, mint amilyen ma. Ez Reid érdeme. A Yelp esetében az európai verzióba, a qype.de oldalba fektettem be, amit a Yelp felvásárolt. Amikor a qype.de-be invesztáltam, akkor már világosan látszott, hogy a Yelp nagy üzlet.

Mark Suster híres blog posztja szerint az üzleti angyalok és a kockázati tőkések vonalakba fektetnek, nem pontokba. Mennyi ideig kell egy startupnak a radarod képernyőjén lennie ahhoz, hogy dönteni tudj a befektetésről?

GP:A mai AWS világban (Amazon Web Services) sokkal inkább az adatba (vagyis felhasználói trendekbe) fektetek, mint sztorikba. Ezért elég gyorsan tudok dönteni ha az adat imponzáns számomra (napok, vagy hetek alatt).

Mit keresel elsősorban a csapatokban? A Hacker-t vagy a Hustlert?

GP:Ideális esetben egyet-egyet mindegyikből. Vagy még inkább 5 Hacker-t…

Mik lennének a legkomolyabb kétségeid, ha találnál egy nem amerikai rocksztár startupot, amelyiket befektetésre érdemesnek találnál?

GP:Hajlandóak az Egyesült Államokba költözni? Globális piacot céloznak? Elég kockázatvállalás van bennük?

Az üzleti angyalok még mindig convertible debt formájában fektetnek be, vagy hajlamosan korán felértékelni a cégeket és olyasmi term sheet-eket használnak, mint a Series Seed Documents? (Mivel ugye  convertible debt cap nélkül rossz a befektetőnek, convertible debt cappel rossz az alapítóknak.)

GP:Számomra a convertible debt cap-pel lényegében ugyanaz, mint az equity-jellegű finanszírozás. Mindkettő limitálja a befektető számára a hátrányokat, egyúttal korlázozza az előnyöket. Soha nem fektettem be cap nélkül és mindössze néhány ilyen deal-t láttam a 2011-2012 üzleti angyal lufi során is.

A magyar szabályozás szerint a vesting intézményét szinte képtelenség a kokcázati tőkés megállapodásokba implementálni Magyarországon. Fektetnél valaha olyan magyar cégbe, amely már bevont egy seed nagyságú kockázati tőkét, de nincs vesting a term sheet-jében?

GP:Persze – de találnék valami megoldást arra, hogy az alapítóknak legyen valami vesting-hez hasonló. Feltételezem, egy csomó lehetőség áll a befektetők rendelkezésérer a nem magyarországi ernyő-cégtől kezdve a nagyon nagy option pool-ig hogy olyan convertible debt deal-t kössenek, ami bizonyos részben az alapítók visszatartása (cégnél maradása) alapján konvertálódik a különböző cégértékeléseknél.

Mennyi időt vesz igénybe a befektetéseidnél a szóbeli igentől eljutni az aláírásig és az utalásig?

GP:Néha egy nap, néha egy hónap, megint máskor 6 hónap. Az egész a félelemről és a kapzsiságról szól, valamint a “lökdösődés megindulásáról”.

Hogyan éred el egy Startupnál a Hiper-sebességgű növekedést? (feltételezve, hogy értik a “Könyörtelen Sürgősség lényegét? Gil hírhedté vált kifejezése. Van valami titkos recepted erre?

Képzelj el egy 6 fős csapatot – úgy kiegyensúlyozva, hogy egy varrótű hegyén is megállnának. Az egésznek az a titka, hogy fókuszálj egyetlen egy dologra és ne vacakolj olyan dolgokkal, amiről azt mondták neked, hogy fontos, pedig valójában nem az.

Van olyan startup, amelyiknek nemet mondtál és így visszanézve megbántad a döntést?

GP:Hát, elutasítani a lehetőséget mikor állásinterjúra hívtak a facebook egyik igazgatói posztjára még 2006-ban, így utólag elég költséges döntésnek bizonyult, de nem bánom. Általában a jövőre fókuszálok, és gyorsan feledem a múltat…[/column]

[column col=”2/2″]

What excited you most on investing in LinkedIn and Yelp? How early have you spotted them?

GP: LinkedIn I was an angel in.  Ultimately I was investing in Reid Hoffman more than social networking and the target ( professionals) felt like a high value audience.  I am not sure anyone thought it could get as big as it has at the time. Reid deserves the credit for that. Yelp- I invested in the European version, qype.de that was bought by yelp.  It was clear yelp was a good business by the time I invested in qype.de

According to Mark Suster’s famous blog post, Angels and VCs usually invest in lines, not dots. How long a startup must be on your radar screen to make an investment decision?

GP:In today’s amazon AWS world I invest more in data (user trends) than story.  So I can make quick decisions if the data is compelling (days or weeks)

What do you look for in a team? Preferably the Hacker or more the Hustler?

GP:Ideally one of each.  Or better yet 5 hackers…

What would be your major concerns if you found a rockstar non-US startup you’d like to invest in?

GP:Will they move to the US ? Are they addressing a global market? Will they take enough risk?

Do angel investors still prefer convertible debt, or they rather tend to value the company early and use term sheets like the Series Seed Documents? (Since convertible debt without a cap is bad for the investor. Convertible debt with a cap is bad for founders.)

white-01-01

GP:To me convertible debt with a cap and equity – are basically the same thing.  Both limit downside to investors and cap upside.  I’ve never invested in uncapped debt and I only saw a few deals like that during the 2011-2012 angel bubble.

Upon Hungarian regulations, vesting is almost impossible to implement into term sheets in Hungary. Would you ever invest to a Hungarian Company that has raised a seed round but there’s no Vesting in their term sheet at all?

GP:Sure – but I would find a way to make sure the founders have something equivalent to vesting.  I imagine there are lots of options from non-Hungarian shell co’s to a large option pool, to investors getting a debt deal that converts based in part on founder retention at different valuations.

How much time does it usually take from your soft circle to the signature of all the documents and writing the check?

GP:Sometimes a day, sometimes a month, sometimes 6 months.  It’s all about fear and greed and getting a stampede going.

How do you Hyper-scale a startup (given that they understand „Relentless Urgency”)? Is there any secret technique of yours for that?

GP:Imagine a team of 6 people – all balanced on a single sewing needle. It’s about focus on a single thing and ignoring many other things that you are told are important but really aren’t.

Gil-Penchina

Looking back, is there a startup you passed and regretted the decision later on?

GP:Turning down an opportuity to interview for an executive role at Facebook in 2006 was an expensive decision, but I don’t regret it.  I tend to focus on the future and quickly forget the past…

[/column]

[divider scroll_text=”SCROLL_TEXT”]

Gil Penchina hamarosan Magyarországon: BarCamp, 2013. Május 2., Akvárium Klub. Aki bevállal egy pitch-et a LinkedIn angel investorának, az még leadhatja jelentkezését a BarCamp oldalán.

Külön köszönet Molnár Ritának, hogy összehozta ezt az interjút Gil-lel. / Special thanks to Rita Molnár to organize this interview with Gil.

Érdemes követni a Facebook event-et is. És kérek ide is egy lájkot, ha már Gil-t is mertem a Vesting-gel nyaggatni… 🙂

 

Facebook Rulez

startup, vállalkozó, pitch, social, vcVan a Facebookon néhány megkötés, amelyekről könnyű megfeledkezni, aztán pedig piszok nehéz korrigálni a baklövést. Lássunk most ezek közül a legfontosabbakat. Előre bocsátom: az előírások gyorsan változnak, ezért érdemes időről-időre visszatérni a témára, és page kezeléskor, promóció indításakor konkrét kérdés estén feltétlenül megnézni az aktuális szabályozást. A kiindulási alap az, hogy a Facebook nagy figyelmet fordít a jogi kérdésekre – a felhasználók személyiségi jogaira és a saját szempontjából fontos ügyekre egyaránt. Alapvető, hogy teljes egészében a felhasználó/adminisztrátor felelőssége, hogy mit posztol. (A tartalom köztudomásúan nem lehet – többek között – sértő, gyalázkodó, pornografikus, erőszakos.)

Okosan válassz nevet

[quote align=”right” color=”#999999″]Never treat your audience as customers, always as partners. – Jimmy Stewart[/quote]
A page létrehozásakor az első fontos teendő a megfelelő névválasztás. Ebben legyél körültekintő, mert ezt csak 200 rajongó eléréséig lehet módosítani, és utána hivatalosan nem – jelenleg. Bár 200 fő fölött lehet egyéni kérelemmel próbálkozni a Facebooknál, de a jóváhagyás kétesélyes. (Ez érthető megkötés, hiszen ha valaki lájkolta a „Csillámpónik a világbékéért” rajongói kört, nyilván nem örülne, ha egyik napról a másikra „Horror fimklub” névre keresztelnék át.)

Cover fotó

A jelenlegi Facebook design esetében a legharsányabb vizuális elem a cover kép, amely minden látogató számára publikus. Éppen ezért erre vonatkoznak a legszigorúbb szabályok is:

  • Nem javasolt, hogy 20%-nál több szöveget tartalmazzon
  • Semmi esetre se tüntessünk fel ezen a felületen árra vonatkozó információt (pl. „40%-kal olcsóbb”) vagy fogyasztásra történő felszólítást (pl. „Töltsd le a socialmusic.com-on”), továbbá
  • Semmilyen kontakt infót, amelyeknek az „About”-ban a helyük (webcím, e-mail cím, postacím)
  • A cover képen tilos a Facebook elemek használata is („Like” vagy „Share”) és
  • A Facebook nem támogatja a felszólításokat sem („Szólj a barátaidnak!)

 

Színes csokrot lehetne gyűjteni azokból az oldalakból, amelyek ezt nem tartják be, mégsem érdemes kockáztatni, mert a Facebook bármikor ellenőrizheti, és meg nem felelés esetén szó nélkül kiiktatja a nagy műgonddal szétlájkoltatott oldaladat.

Under cover

A 20%-os szabály a nemrégiben módodult hirdetési előírásokban  is érvényes. Ez azt mondja ki, hogy a hírfolyamban a hirdetések és a szponzorált történetek nem tartalmazhatnak olyan képet, amelyen a szöveg aránya meghaladja a 20%-ot. A jobb oldali sávban megjelenő hirdetésekre és a nem szponzorált posztokra természetesen ez továbbra sem vonatkozik! A hírfolyamban megjelenő hirdetéseknél a hivatalos Facebook-ajánlásnak megfelelően arra kell figyelni, hogy a kép lehetőleg reális kép legyen, amely valós helyzetben készült – szemben az általános stock fotókkal. Itt is igaz, ami a cover képnél: a fotón javasolt kerülni a „call to action” üzenetet, az ár és az elérhetőség feltüntetését. Minden ehhez hasonló részletet a kép leírásában érdemes szerepeltetni. A Facebook hivatalos állásfoglalása a 20%-os szabályról  itt elérhető.

Appok

Szinte mindenen oldalon van már alkalmazás, amelyek közül nagyon sok nyereményért is működik. Ezeknél, legfontosabb szabályként fel kell tüntetni, hogy a játékért – a page adminisztrátoraként – te vagy felelős, és nem a Facebook. Ez a meghatározó szemlélet, amelyen a nyereményjátékokra vonatkozó Facebook-szabályzat alapszik. Sok máshoz hasonlóan ez is sűrűn változik, de érdemes kiemelni néhány elemet, amelyek fölött az oldalak üzemeltetői hajlamosak átsiklani…

[dil dil = 2298]

Nem lehet a Facebook alapvető funkcióit arra használni, hogy azzal a user automatikusan részt vegyen a promócióban. Tehát például egy poszt lájkolásával vagy egy check-innel a felhasználó nem léphet be egyből az alkalmazásba, és a „like” szavazó mechanizmusként sem működhet. Tilos a nyerteseket a Facebookon értesíteni: posztban, chat-en, de ezt még üzenetben sem tehetjük meg! (Ezért fontos a megfelelő adatokat – legalább az e-mail címet – elkérni a nyereményjátékhoz.) Minden promóció előtt érdemes ellenőrizni az éppen aktuális szabályokat.

És hogy hogyan lehet könnyen, gyorsan promóciót indítani? Egyre több cég foglalkozik olyan sztenderd alkalmazásokkal, amelyeket könnyű átskinelni, így nem szükséges elölről kezdeni a programozást, csak az alkalmazás jogdíját kell a promóció idejére (általában 2-4 hétre) kifizetni.

Néhány tipp található még ezen az oldalon és még ezen is. Érdemes tehát figyelni a Facebook szabályait, és körültekintően bánni velük, különben a sokat dédelgetett közösségi profilunk egy csapásra eltűnhet!

Startup Befektetési Kalkulátor

startup, lean, kockázati tőke, befektetés, pitch, pitchingOlyan eszközt találtam Nektek, hogy lerakjátok a  hajatokat! Egy startup befektetési köreit és a majdani exitet lehet vele kiszámolni, úgyhogy ha jön a mail a Facebook-tól vagy a Yahoo-tól, hogy “Ma van a mázlis napotok, Kölyök: megvennénk a cuccodat“, akkor pontosan tudni fogod, mennyi lé folyik majd be a bankszámládra. Van benne minden, Employees’ Option Pool (aki nem olvasta a cikket csak kattintson a linkre), Liquidation Preference (ezt is végig elemeztük ebben a korábbi posztban), angel round (vagyis viszonylag korai üzleti angyal befektetés), illetve rendes smart money (azaz kockázati tőke), szóval mindenre gondoltak az alkotók. A kalkulátor ötletgazdája a SmartAsset, egy Y-Combinator által finanszírozott Startup. Hát igen, Paul Graham és mentoráltjai mindig is tudtak valamit. Kifejezetten jó érzés játszani az eszközzel – persze dollármilliókat számolgatni hogy a viharba’ ne lenne jó?

Az eszköz egyébként arra is használható, hogy nagyjából képben legyetek azzal, hogy az egyes befektetési körök során körülbelül mit is jelent majd az alapítók eredetileg 100 %-os részesedésének a felhígulása. Sok állkapocs a végén esik le, érdemes ennél előrelátóbbnak lenni. Nem is szaporítom a szót, katt a csodás kék gombra alább és már lehet is tervezni a fényességes jövőt. Ha nem világos valami szakkifejezés a kalkulátorban, csak írjátok ide kommentbe és segítek.

[button color=”#ffffff” background=”#156AA4″ size=”large” src=”https://www.smartasset.com/infographic/startup”]Startup Funding Calculator[/button]

 

 

Hogyan Állítsd Össze a Startup Csapatodat?

startup, vállalkozó, pitch, vállalkozás, vc, Mark Suster[column col=”1/2″]
Ennek a cikknek a szerzője Mark Suster, aki volt oly kedves és engedélyt adott nekem a fordítására és a publikálására. Mark hivatalosan is a világ Top 5 kockázati tőkebefektetőinek egyike. Nem hivatalosan pedig az első számú startup információ forrás a neten. Ha a startup blogok, amiket olvasol, térképek ehhez a világhoz, akkor Mark blogja a katonai pontosságú GPS. Mert a legalapabb témáktól – amire rá sem mernél kérdezni – a legkeményebb és legbonyolultabb dilemmákig mindenről ír. Ez a cikk egy kis ízelítő. Aki komolyan gondolja a vállalkozósdit, annak a többi kötelező olvasmány.[/column]

[column col=”2/2″]The author of this post is Mark Suster, who kindly gave me permission to translate and republish it. Mark is officially one of the Top 5 VCs in the World. Unofficially he’s the No.1 startup resource on the internet. If startup blogs you usually read are maps to this world, then Mark’s blog is a military precision GPS. Because he shares his insights in many topics from the most basic ones – you’d never even dared to ask -, to the toughest and most complicated dilemmas. This is just a small teaser. For those who take entrepreneurship serious, the rest in his blog is a must-read.[/column]

[divider scroll_text=””]

Szoktam mondogatni, hogy korai fázisú befektetéseim nagyjából 70 %-a maga a csapat. A magyarázatom egyszerű: mindig beüt a ménkü, és csak kimagaslóan jó csapatok képesek megfelelő választ adni versenytársakra, piacokra, finanszírozási környezetekre, kollégák távozására, PR-katasztrófákra és ehhez hasonlókra.

 

Az, ahogyan a csapatodat az első pár évben felépíted, meghatározó lehet a céged röppályájának szempontjából.

Ezért természetesen rengeteg időt töltök azokkal a vállalkozásokkal, amikbe befektetek, segítve őket:

  • a toborzásban
  • a szerepkörök kialakításában
  • a teljesítmény / minőség mérésében
  • a hézagok azonosításában
  • a megfelelő struktúra átbeszélésében, stb.

Ebben a témában nincsenek „megfelelő” válaszok – csak vélemények. És a srácok a Startup Grindnél voltak oly szívesek és meghívtak előadni ebben a témában egy verőfényes reggelen Mountain View-ba. (a prezentációt lásd fent)

Az előadás rövid összefoglalója:

  • Légy előrelátó és ne legyen túl sok co-founder a cégben. Ez a legdrágább felhígulás, amivel valaha is szembe kell majd nézned. És óvatosnak kell lenned, és nem átengedni a kontroll-t a többi társ-alapítónak, ugyanúgy, ahogyan VC-knek sem tennéd.
  • Személy szerint nem gondolom, hogy a VC-k (befektetők) annyira törődnének a társ-alapítókkal és a term-sheet economics részével, mint amennyire a kívülállók általában feltételezik. Szerintem azzal törődnek, hogy legyen egy rakás tehetség. De nem aggódják túl magukat tőle, ha az egyik alapító kegyesen osztogatni kezdi a részesedését pár korán csatlakozott alkalmazottnak, akiket lényegében co-founder-ként kezel.
  • A nálam ideális startupot majd szétveti a technológiai tehetség, ugyanakkor erős a product management (PM) is. A PM-eket manapság alábecsülik a Szilícium Völgyben. Hibás következtetésből. A PM-ek létfontosságú részei egy tech startup-nak. A mérnöki munka kritikus ugyan, de korántsem minden. Erős PM nélkül vacak terméket fogsz csinálni, ami senkinek sem kell, vagy amit a való életben nem tudnak használni.
  • A korai fázisú vállalkozásoknak sosem szabadna: outsource-olni a termék lelkét jelentő fejlesztést, sem egy gyorsabb piacra lépés érdekében átengedni az irányítást tanácsadó cégeknek, sem pedig túl sok értékesítőt felvenni mielőtt a termék készen van és a korai product / market fit le nem lett tesztelve.
  • Ne vegyél fel hasonszőrűeket. Szerteágazó képességek tárházára lesz szükséged a sikerhez.
  • Ne hallgass a befektetőkre, akik azt mondogatják, hogy korai fázisban meg kell szerezned a nagyágyúkat. Némelyikük kifejezetten keményen nyomja, hogy szuper-tapasztalt vezetőket kell szerződtetned. Ha szuper-korai fázisban csatlakoznak, az gyakran felér egy katasztrófával. Én olyanokat szerződtetnék, akik „a súlycsoportjuknál nagyobbat csapnak oda” a hét bármelyik napján. Aztán amikor terjeszkedni kezdesz, jöhetnek a nehézsúlyúak.
  • A legelső sales-eknek kunzultáns értékesítőknek kellene lenniük, akik képesek evangelizálni. Ne szerződtess kapcsolat-menedzsereket túl korán.
  • A technológiai csapatnál három külön dolgot kell majd menedzselni: az embereket, a folyamatokat és a technológiát. Tudd a különbséget. Léteznek olyanok, akik mindegyikben jók. Azonban ez ritka. Sokkal gyakrabban mindegyik területhez szükséged lesz egy-egy szakértőre, akik ráadásul képesek jól együtt dolgozni.
  • Állj ellen a kísértésnek, hogy kiépíts egy C-listás vezetői bandát egy korai fázisú cégnél. Különösen az „Elnök” és a „COO” (Chief Operation Officer) titulusok rosszak egy korai fázisban lévő vállalkozásnál. Nevezz el inkább el mindenkit valódi funkciója szerint. Hagyd, hogy igazgassák a saját területüket. Ha COO-ra van szükséged, akkor lehet, hogy nem Te vagy a megfelelő CEO? Talán jobb lennél részmunkaidős Igazgatótanács Elnökének, és hagyhatnád a COO-t, hogy vigye az üzletet?
  • Szerződtess titkárságot / asszisztenst rögtön azután, hogy behúztál egy ésszerű méretű kockázati tőkés kört. A dolog ott fog kifizetődni, hogy a CEO-t nem köti le a mindennapi adminisztráció és lehetősége lesz nagyobb dolgokra fókuszálni.
  • Ugyanígy egy jó Pénzügyi Igazgató használható pénzügyi, jogi, HR és legtöbbször működési feladatok ellátására is. FELBECSÜLHETETLENNEK fog bizonyulni, amikor lecsökkenti a CEO által a következőkre fordított időt:részvétel  igazgatósági üléseken, kockázati tőke tárgyalásokon és végső soron a felvásárlást célzó megbeszéléseken is.
  • Légy óvatos az Igazgatótanácsod összeállításánál. Korlátozd a kockázati tőkebefektetők számát is. Hasonlóképpen korlátozd benne a menedzsereid létszámát. Bármikor felkérheted  más startupok CEO-it az Igazgatóságba (persze, azokra a helyekre, amik fölött Tiéd a kontroll) és / vagy bevonhatsz iparági szakértőket, mint független tagokat.

 

Ebben a prezentációban minden benne van egy sokkal tetszetősebb formában. Ok, nem annyira tetszetős, mivel általában saját magam készítem a prezentációimat és leggyakrabban hajnali egykor teszem ezt. Mindenesetre a slide-ok be vannak linkelve és letölthetőek a slideshare-ről is (lásd fentebb)

Mivel általában nem könnyű egy konferencia prezentációjából kihámozni a teljes sztorit, belinkeltem az egyes témákhoz azokat a blog bejegyzéseket, ahol részletesebben írtam az adott tematikáról.

Kíváncsi vagyok a véleményetekre a prezentációval kapcsolatban. Mivel értetek egyet / mivel vitatkoztok? És mik a saját meglátásaitok / tippjeitek a korai fázisú startup csapatokra vonatkozóan?

Rejtőzködés és 8 másik k**va zseniális stratégia

startup, vállalkozó, pitch, vállalkozás, vcAmi ebben a posztban le van írva, annak nagy részét már korábban valamilyen formában említettem. A visszajelzések némelyike alapján azonban úgy látszik, még mindig nem mentek át olyan nyilvánvaló és logikus érvekkel alátámasztott tanácsok, mint a lopakodó mód értelmetlensége. Megpróbálom utoljára, hátha egy másik stílusban sikerül – ha így sem, én mindent megtettem. Irónia-szűrős gázmaszkot felvenni!

Figyelem, az itt leírtak szórakoztató céllal születtek. Esetleges alkalmazásuk drasztikusan rombolja a rólad kialakított képet (és brit tudósok szerint árt a józan észnek is). Mindenki kizárólag saját felelősségére alkalmazza e stratégiákat! És angol szakkifejezések is lesznek! Akinek a nyugalmát  szép magyar nyelvünk gátlástalan szennyezése megzavarhatja, az folytassa ezen az oldalon!

Maradj lopakodó módban az utolsó percig!

Ha valóban hiszel az ötletedben, akkor kussolj róla. Ha elmondod három embernek, mindhárom azonnal elkezd rajta dolgozni – hiszen annyira király a sztori. Igaz, hogy egyikük pék, a másik franciatanár, a harmadik rockzenész, de tuti hogy a nagy lé reményében mindegyik sunyi kis tetű másnapra leszerződteti a Facebook, a Google és az Apple vezető fejlesztőit és egymást taposva élnek vissza a bizalmaddal – mert hát akkora a startup biznisz, mint még soha. Ha olyan óvatlan vagy, hogy nekik elmondod, semmiképpen se mondd el  valóban tapasztalt vállalkozóknak, mert a végén még elhitetik veled, hogy más előtted öt évvel már megcsinálta ugyanezt és többször megbukott, mint Rottenbiller – persze utána lenyúlják az ötletedet. A saját anyádban sem bízhatsz: elpletykálja a közértben és a közértes fejleszti le éjszakánként! Komolyan, bárki lehet tégla! A bújócska a felnőttek játéka, ne húzd ki magad belőle. A netre pláne ne tegyél fel semmi kezdeményt, mert az aztán tényleg az utolsó dolog, ami egy startupnak hiányzik, hogy a felhasználók rátaláljanak az interneten. Szóval hallgass, mint a sír: Omertá.

Ne fogadj el tanácsot! Bármit mondanak, tarts ki!

Az ipart évek vagy évtizedek óta űző profik véleménye nem számít. Megkövesedett alakok, a jövő a Tiéd és az Ötletedé! A csávók csak irígyek, paráztatnak (és lenyúlják a zseniális ötletedet), mert mindegyik arra vár, hogy újra előről kezdhesse nulláról a te ötleteddel és tele a hócipőjük a saját, 5 év után végre profitábilis bizniszükkel meg a verejtékes talpalással megszerzett millió dolláros kockázati tőkével. Akadékoskodnak, hogy piacszerzés meg startup növekedési kockázatok, product/market fit, meg üzleti terv, meg pitch deck. Francba velük, told a bizniszt és előbb jutsz a csúcsra mint ahogy ezek az arcok megírnák neked a „Ne haragudj, tévedtem, van állás nálatok? kezdetű emailt.  Magadban bízz, erről szól a szaksajtó minden szeglete: az összes sikeres alapító egyes-egyedül jutott a csúcsra, vagy legrosszabb esetben a gyerekkori haverjával. (De inkább egyedül. És terepszínű dzsekiben, rejtőzködve!)

Meg ne kérdezz senkit, hogy fizetne-e a cuccodért!

Minek? Ez nyilvánvaló: 20 dollárt kérsz majd havonta egy online előfizetésért, amivel a userek spórolnak napi 2 órát. Ha órabérben számolsz, a Föld lakosságának 75 százaléka egyszerűen közgazdaságtanilag nem engedheti meg magának, hogy ne vegye meg! Ha ennek csak egy százalékát sikerül megszerezned, az ötvenkét millió ember. Persze, az egy százalékkal alul tervezel, de jól teszed: fő a konzervatív hozzáállás. Kiszámoltad, a startup matek nem hazudik. Csak győzd a hitelkártyákat terhelni. Tipp: Az első naptól kérj pénzt érte, nehogy húszmillió ingyenélő user lecsapjon rá az elején. Dől a lé, meglátod! Ha mégis megkérdeznél valakit róla, el ne hidd, hogy nem fizetne. Amint a szomszédnak van, neki is kell – ez így működik, különben ki venne Guccit, Louis Vuittont meg Rolexet?

Amíg nincs kész a Tökéletes Termék: Várj!

Ez iparági standard: mindenki így csinálja. Csiszolgatják, hegesztgetik évekig, aztán amikor végül igazán készen van, de igazán, akkor BOOM, megy a release és akkor majd órák alatt lehal a szerver, annyira virálisan terjed a cucc. Nehogy benne maradjon egyetlen bug is, mert akkor vége mindennek – így fejleszt a Microsoft, az Oracle, a Facebook és az összes startup is. Ha egyszer a cucc készen lesz, és megkeresed a millióidat, akkor csak a gond lenne a hibajavításokkal, ezért ne indulj el, amíg nem tökéletes. A public beta  csak a gyengék marketingfogása, a Lean Metodika pedig a legnagyobb ötletnyúló összeesküvők trójai falova! Türelem rózsát terem! Ha nem mondtad el senkinek, úgysincs konkurencia, akkor meg hova rohansz?

Kódolj, ne foglalkozz a biznisszel!

Egy jó cucc eladja önmagát – főleg, ha startup. Ahogy készen van, özönleni fognak a vásárlók, és aki az oldaladra kattint, az vesz is valamit – különben mér’ jönne az oldaladra, nem? Tök értelmetlen lenne. A sales meg a marketing csupa varázslás, és azoknak való, akik jól mutatnak öltönyben, de a programozáshoz hülyék. Ha már itt tartunk: ugyan mi abban a nehéz, hogy az ember folyamatos kitüntetett figyelmet kapjon a médiától? Nekik cikkek kellenek, neked meg user. Na, marketingről ennyit. Ne állj szóba alacsonyabb rendűekkel, akik nem beszélik folyékonyan a binárist. Üzleti tervet még egy szalvétán se, a marketing mostantól tiltott szó, fókuszálj a termékre és kódolj, de évekig. Eladni mindenki tud, főleg király cuccokat fillérekért.

Végig maradj alkalmazásban

Sokan megkajálják ezt a “befektetés után fulltime startupper” dumát. Még hogy otthagyd a zsíros állásodat egy startup minimálbérért! Ha van befektetés, akkor király a sztori igazán: Dupla fizu! Ha van normál állásod, elkaristol a startup hét végi melóval is, nyugi.  Bill Gates is így nyomta majdnem végig. Andrew Mason is felhúzta a Groupon-t napi 4 órában – ezért tudott mosolyogni, mikor kitették a szűrét. Zuckerberg meg napi hat órát gyúrt (frankón, csak már nem látszik) és közben az évfolyamtársainak bérprogramozott – néha még ma is bevállal egy-egy webshopot. A Facebookot három éjszaka alatt csinálta, a filmben is benne volt. Azóta ugyanúgy néz ki, Mark meg csak számolja a zsét. Pete Cashmore is dolgozott full time-ban, csak valahogy magától jött össze a Mashable. Még hogy a gyors növekedés véd a másolástól! Frászt – a kussolás véd a másolástól, meg a lopakodás! Hova rohanunk? Fő a biztonság, majd hülye lennél a tuti fizudról lemondani. Szép nyugodtan tökéletesre csiszolod esténként meg hét végén, aztán release, milliók pár nap alatt és majd akkor felmondasz és elutazol egy fehérhomokos szigetre. De addig bármi történhet, nem? (Bár az ötlet nagyon tuti!)

Szabadalom nélkül ki se mozdulj otthonról!

Mielőtt bárkinek megmutatod, jegyeztess be szabadalmat, legalább ötöt! Az ügyvédnek fizess valami kis részvényopcióval, hiszen Ő is gazdag lesz, killer biznisz neki is – fogsz találni ilyen ügyvédet… Ne vedd be a hülyeséget, hogy egyik sem dolgozik részesedésért. Nyugi, Neked fognak – ha ezt az ötletet meghallják, fognak!. Azzal se foglalkozz, hogy két szó átírásával a szabadalmadat megkerülhetik, úgyis a Te cuccod a tökéletes, ha egy pixelt megváltoztatnak rajta, az már csak szánalmas másolat lehet – és akkor mindegy, hogy a nyomorult kis copycat havi félmillió dollárt szán marketingre, mert a userek hűségesek (főleg online). Méghogy a Google meg az Apple a sok ügyvédjével lenyom, mint Süsü a cölöpöt! Egy frászt, az igazság mindig győz. Ha bekavarnak, te, meg részvényopciós ügyvéd úr még a tőzsdéről is kiperelitek őket. Mint a filmekben. Százezermilliárdos kártérítés lesz a vége, a Samsung tavaly meg is szívta  – na ezért kell szabadalom, méghozzá jó sok. Mindegy mire, csak legyen. Úgysem kerül semmibe fenntartani…

A befektetőkkel óvatosan 

Ez a pitching egyszerűen cirkusz a köbön. Aki nem érti a zseniális ötletedet azonnal, az idióta. Aki meg nem szán rá időt, hogy megértse, azzal ne is foglalkozz. Az igazi startup befektetők látnokok, nem sima halandó emberek: tágra nyílt szemekkel hallgatnak téged, majd elismerően bólogatva, a túláradó tiszteletet némaságukkal kifejezve megírják a csekket. Csak így, elsőre, mert annyira zseniális, amit kitaláltál. (Csekket ne is fogadj el, ezek táska pénzzel mászkálnak a budira is.) Ne zavarjon, hogy a Twitter-t, a Facebook-ot és a Google-t egy rakás befektető elutasította, mielőtt pénzhez jutottak – azok türelmetlen, nagyképű bankárok voltak, meg hát a te Ötleted sokkal jobb. Ami életbevágó, hogy irass alá velük titoktartási megállapodást. Ha előhúzol egy titoktartásit, a befektetők tudni fogják, hogy profi vagy – veled nem lehet szórakozni, utánaolvastál a dolgoknak alaposan…

Mire valók a barátok?

Ha a huszadik befektető sem írná alá a titoktartásit, nincs gebasz – rajtad nem fognak ki, megoldod: megdumálsz egy havert, akinek van 5-10 millája. Ja, hogy az Egyesült Államokban ő valami non-accredited investor-nak számít? Na és? Ki a francot érdekel az?  – és ha mégsem jön össze, hát csak nem pereli le a gatyádat, mert elúszott a nyugdíjpótlék. Iparági kapcsolata a csókának ugyan egy szál se, tanácsot nem tud adni, de hát Neked elég a lé, a többi jön magától, a botcsinálta befektetőd meg türelmesen vár évekig. Szellemi tulajdonról nem kell vitatkoznod vele, majd megdumáljátok egy sör mellett, ha már milliók vannak a bankszámládon. Na, cserébe legyen szíved, ne hagyd ki a havert a tuti bizniszből, mert ha megteszed, akkor tényleg genyó vagy, és nem lesz szerencséd. Merthogy elmondom én a nagy büdös igazságot: amikor valaki startup vállalkozásból lett gazdag, az csak a szerencsén múlt, semmi máson…

Akinek még most sem esett le, annak is drukkolok nagyon. Néha a játékkatonák nyernek…

Dolgozzon helyetted a Média

startup, média, pitch, vállalkozás, socialSzeretném röviden bemutatni a média “használata” kapcsán szerzett tapasztalataimat. Nem tekintem magam a terület kimagasló szakértőjének, viszont tényszerűen elmondhatom, hogy az eddigi csupán négyévnyi vállalkozói pályafutásom során négy különböző projektemmel megjártam a hazai média számos nagy szereplőjét. Ezek között volt szinte minden műfaj: online média, TV, rádió és nyomtatott sajtó. Vezető bulvárlap, nagy múltú gazdasági újság, kisebb, regionális médiatermékek egyaránt. A levegőbe beszélés helyett tételesen:[message_box title=”Megjelenések” color=”blue”]TV2 három alkalommal, SuperTV2, Blikk, Bors Online, a BORS Magazin közel tíz alkalommalHVG, Origo, Neo FM, Velvet négy alkalommal, Life.hu, ComedyCentral, Meglepetés Magazin két alkalommal, Nők Lapja Café, Harmonet és még tucatnyi kevésbé ismert satöbbi. És most már a Startupdate Blogon is itt vagyok![/message_box]

De miért is molyoljunk ezzel?

Mielőtt rátérnék a hogy-a-viharba részre, lássuk az érveket, miért is érdemes a médiával foglalkoznod. Az első és legfontosabb érv a költséghatékonyság. Startup vállalkozást építesz, jellemzően (nagyon) kevés zsetonod van – forint százezrek, jobb esetben néhány millió. Ha sikerül belobbiznod magad egy médiatermékbe, akkor ingyen vagy minimális költséggel kaptál egy adott esetben óriási elérésű megjelenést, tömegekhez jut(hat) el a terméked vagy szolgáltatásod híre, látogatókat, usereket, vásárlókat szerzel relatíve nagy mennyiségben, pillanatok alatt.

Az emberek java része jellemzően túlbecsüli egy-egy médiatermékben való megjelenés jelentőségét, a tartalmak súlyát – és ezt kiválóan ki lehet használni. Közhely, de a jónép többnyire szépen megeszi, amit a média érdeklődésük színes kis tányérjára pakol. Startup szempontból éppen ezért a médiának tulajdonított gyakran túlzott jelentőségre felépíthetsz valamit: az ismertség látszatát.

Ráadásul van ugye néhány ember, akik számodra kulcsfontosságúak lehetnek később, ezek pedig a Befektetők. Na, ők sem működnek másképpen. Bizony nagyon jól tud mutatni a bemutatkozásodban a nagy médiatermékek logója mint az eddigi megjelenéseid – ez gyakorlatilag egyszerre traction és társadalmi bizonyíték. Az más kérdés, hogy egy befektető valószínűleg így is ízekre szedi majd a projekted számait, így a megjelenéseid jelentősége is hamar a helyére kerül, de legalább az érdeklődést felkeltetted – tekintsd a dolgot a pitching turbótöltőjének.

Ugyanakkor a megjelenések a felhasználóidban is bizalmat ébresztenek, egyfajta hitelességet kölcsönöznek a cuccodnak. Amerikában szinte törvényszerű, hogy a website-ok láblécében igényes, egységes logókkal felsorolják a média-megjelenéseket. Gondoljunk a meglehetősen általános e-commerce tyúk-tojás problémára: ha egy oldal bármilyen ellenszolgáltatásért cserébe pénzt (bankkártya adatokat) kér akkor óhatatlanul felmerül a megbízhatóság kérdése. Amint egy ismerős logót lát a user akkor a bizalmatlansági faktor csökken.

A harmadik érv az önbizalom amit tudatosan kell építenie minden vállalkozónak. Jó érzés a megjelenéseidet visszaolvasni, a falon bámulni, a YouTube-on évekkel később előkeresni. Ez különösen jól jöhet, amikor éppen belefutottál egy (újabb) kudarcba a projekted építése közben – márpedig a startup szférában több a pofon, mint egy Bud Spencer filmben.

Negyedik érvként gondolj a létező és potenciális konkurenciádra. A létező konkurensed dühös lesz és féltékeny, ha a címoldalon lát, amikor kezébe veszi a reggeli újságot (nem nálunk, mi kultúrnemzet vagyunk. Máshol. Itt? Soha…) A potenciális konkurensed pedig jó eséllyel beléd fog botlani, amikor előzetes piackutatást végez, és ez elveheti a kedvét, így legalább egyel kevesebb piaci szereplővel kell majd marakodni. Nem nagyon van olyan startup amelyiket az első 1-3 életévében ne lehetne kisöpörni a piacáról. A külvilág felé startup vállalkozásként általában nagyobbnak kell mutatnod magad, mint amekkora valójában vagy, ehhez pedig a média elég ütős eszköz.

Végezetül óriási jelentőségű érv a média tartalommegjelenítésként való használata mellet az úgynevezett reklámkerülés. Nem bonyolult fogalom, egyszerűen annyit tesz, hogy az emberek nemhogy nem figyelnek oda a reklámokra – bármilyen médiatípusról legyen is szó -, de egyenesen kerülik (ez egyébként különválasztható tudatos és ösztönös viselkedésre).

Kis reklám-pszichológia

Gondolj csak bele, Te hogy viselkedsz mint tartalomfogyasztó? Amikor megnyitod az Indexet és a címoldal helyett egy hatalmas reklám ugrik az arcodba, mi az első dolgod? Volt már, hogy legalább megnézted, hogy egy autót vagy egy telefon előfizetést hirdetnek? Amikor a TV-ben nézel valamit, mi az első dolgod amikor elindulnak a reklámok? A kocsiban ülve a nőket (pasikat) bámulod az utcán, amikor reklámblokk megy a rádióban vagy érdeklődve hallgatod, hogy hol is található az a szuper kulcsmásoló?

Ezeket a figyelem kieséssel járó viselkedésformákat nagyjából 30% és 90% (!) közé tehetjük médiatípustól függően. A nyomtatott lapokban még úgy-ahogy kiszúrják az emberek a hirdetéseket, a skála másik végén a webes hirdetések vannak, amik szinte ki is esnek a humán látószerv által érzékelhető dolgok közül (bannerekről van szó elsősorban, nem a specifikus online marketingről, amilyen az AdWords, vagy a Facebook promoted post-ok.). A rádió valahol a két véglet között, de abból sem emlékszel sokra sötétedés után.

A tudatos reklámkerülés még talán a jobbik eset, ilyenkor a fogyasztó átlapozza a reklámoldalakat, kinyomja a pop-up ablakot, lehalkítja a TV-t. Ennél még rosszabb az ösztönös reklámkerülés, amikor a fogyasztó észre sem veszi a banneredet, PR cikked linkjét, az óriásplakátodat. Egy átlagos fogyasztót napi 3-4,000 (!) hirdetés próbálja elérni, ebben az iszonyatos zajban egyetlen esélyed van a figyelem elnyerésére, ez pedig a tartalom!

Így csináld

A tartalom az amiért munkába menet napilapot vesznek az emberek, a tartalom az, amiért bekapcsolják a TV-t és előveszik a hírportálokat, kedvenc blogjaikat. A termékednek tartalommá kell válnia ahhoz, hogy bárkinek is elnyerd a figyelmét a médián keresztül. A kritikák elkerülése végett hozzá kell tennem, hogy léteznek igazán kreatív megoldások, akár bannerek amiket kiszúrnak az emberek és kattintanak is. És akkor jöjjenek a praktikus tippek:

Türelem

Ha kellően érdekes a projekted, akkor előbb-utóbb írni fognak rólad valahol. Bár bizonyára sok sikeres startup van, amelyik sohasem jut be a médiába valamilyen okból. Viszont általában fontos belátni, hogy ha ténylegesen van piaca a projektednek, akkor a piacod automatikusan egyezik valamely (specifikus vagy általánosabb profilú) médiatermék piacával – márpedig a releváns célcsoportnak hír leszel, nem kiszűrendő zaj.

Az újságíró ugye azért ül a szerkesztőségben, hogy jó témákat találjon amikről írhat a fogyasztóinak, ha érdekes vagy egy célcsoportnak, akkor az adott célcsoportra fókuszáló médiának is érdekes leszel! Hasraütés-szerű példa, hogy ha elvált édesanyák életének megkönnyítését szolgálja a kreatív és praktikus szolgáltatásod, akkor be fogsz kerülni a Nők Lapja Caféba, ez egészen biztos. Ha pedig úgy érzed nem elég “izgalmas” vagy “bulváros” a projekted ahhoz, hogy felfigyeljen rád a média, arra is jön a megoldás alább.

Ajánlás

Ha úgy érzed érdekes vagy a média számára akkor hívd fel magadra a figyelmet! A médiában dolgozók naponta tucatnyi potenciális témával találkoznak, interjúkat szerveznek, meetingeken vesznek részt, se idejük se kedvük nincs ahhoz, hogy utánad kutakodjanak – miért is tennék? A megoldás egyszerű, kikeresed az impresszumból a szerkesztő vagy egy véletlenszerűen választott újságíró emailjét és szépen, proaktívan írsz az illetőnek! Leírod röviden, egy-két mondatban, hogy mivel foglalkozol és fölajánlod, hogy több információt adsz ha érdekli a dolog (ez is pitching, nem árt röviden csinálni).

Fontos, hogy nem kéred a megjelenést, (nagyon) finoman és (nagyon) elegánsan és (nagyon) ügyesen úgy állítod be, mintha jót akarnál vele tenni az által, hogy írhat rólad, hiszen te éppen adsz egy jó témát. Nem mellesleg, ha tényleg jó a téma és jól sikerül az anyag akkor azért ténylegesen kap némi elismerést a munkatársaitól a szerző. Ehhez egy plusz jó tanács: ha az egyik munkatárs az adott médiaterméknél ősi magyar szokás szerint válaszra sem méltat, annak sok oka lehet, megéri egy másikat is megkeresned. (Azért azt kerüld el, hogy a teljes szerkesztőség SPAM-listáján jelen legyél…)

Celebek

A celebek a média érdeklődésére majdnem mindig számíthatnak, hiszen definíció szerint ezért celebek. Válassz egy celebritást, aki illik a projektedhez és generálj izgalmas média megjelenéseket! Vállalkozó vagy, legyél talpraesett, hívd fel a semmiből, mondd el miről van szó, találj költséghatékony megoldást – ezeket a történeteket fogod az unokáidnak a saját szigeteden a tábortűz fölött mesélni, miután mocskosul gazdag lettél, úgyhogy hajrá, mit veszíthetsz? Ez teljesen más mint amikor az A-Listás hollywoodi sztár dollár milliókért egy nyugdíjintézet előtt mosolyog. Nem minden celeb perc-ember, de néha még az utóbbiak is megteszik.

MediaHack

A MediaHack a tartalommegjelenítés, mint marketing eszköz legizgalmasabb eleme. Egyszerűen csinálj valamit, amivel a startup vállalkozásod bekerül a médiába. Ehhez ismét kulcs a kreativitás. Bele se kezdj az önbecsapásba, miszerint az okostelefon vírusirtó startupod túl unalmas ahhoz, hogy bekerüljön a Fókuszba. Első látásra lehet, hogy az, de kellő kreativitással tudsz mellé sztorit gründolni! Ha péládul heteken keresztül négy-öt mobiltelefonnak öltözött, hullasápadtra sminkelt, maga előtt infúziós állványt toló mókus vánszorog a város legforgalmasabb pontjain – bármiféle felirat vagy épeszű magyarázat nélkül –  akkor az bekerül a hírekbe. A Fan Page-edre a “kampány” végén felteheted a rendszeres beöltözés vicces képeit, a rejtély megoldása pedig gyorsan átszalad a közösségi médián. Ezzel követőket nyersz, újabb megjelenéseket, ismertséget, usereket –és végül előbb-utóbb bevételt.

A média használatának egyik nagymestere a vállalkozó zseni Richard Branson. Amikor sokadik vállalkozásaként esküvői ruhakölcsönzőt nyitott, 30-as, szakállas férfi létére menyasszonyi ruhába öltözött, kisminkelte magát és így sétálgatott az üzlet előtt. Mai szemmel ez már kevésbé ütős, de a 80-as években óriási médiaszenzáció lett belőle.

Végezetül tudnod kell, hogy minden előnye mellett ez a marketing munka is munka: időt és kitartást igényel. Ezek az eszközök sem mindenhatóak, a marketing terved egy-egy eleme lehet ilyen a sok közül, viszont a költséghatékonyság miatt kiemelt jelentőséget kaphat. Ráadásul az itt elmondottak mind univerzálisak, nem csak a hazai piacon alkalmazható technikák. Speciális igénye a dolognak a komoly kreativitás és az egészségesen pofátlan rámenősség – épp, ahogy egy vérbeli startup Hustler viselkedik.

Mire indulnak be a befektetők?

startup, pitch, vc, befektető, kockázatiHát, mi például a képen látható PHP fejlesztő kollégákat szoktuk vinni prezentálni… De viccet félretéve: Mind hazánkban, mind a technológiai ipar fellegvárának számító Amerikában (itt elsősorban Californiára és New Yorkra gondolok) vannak olyan tényezők, melyek meghatározzák egy befektető étvágyát. Mivel a legtöbb befektető befektetési alapokból dolgozik (kivéve a magányos farkas angel investorokat), és ezeknek az alapoknak mindig van egy befektetési szabályzata, ehhez kénytelenek ők maguk is alkalmazkodni. Ez azt jelenti, hogy az alapok kezelési szabályzatában lefektetett keretek közt tehetnek zsetont egy-egy cégbe, tehát vannak bizonyos Kötelező Kritériumok, amik nem tartoznak a mérlegelhető körbe. Magyarul lehetsz akármilyen szép, okos vagy kemény, mint Tarzan talpa, ha az alap szabályzata azt mondja ki, hogy minimum 5 millió zöldhasút kell egy cégbe tenni, akkor ha megfeszülsz sem fogod megkapni a magad kis 500k dodóját abból az alapból. A kötelező kritériumokat általában minden VC firm nagy betűkkel közli a saját honlapján, csak hogy ne is nyektessék őket akik ezeknek nem felelnek meg – ebből adódik az az akár logikusnak, ne adj’ Isten magától értetődőnek is nevezhető következtetés, hogy érdemes elolvasni a honlapjukat, mielőtt beindul a Pitch Gépezet.

Ha ezek a kritériumok passzolnak, akkor jön az a rész, hogy látnak-e benned fantáziát. Itt is vannak kiszámítható kritériumok, amik felkeltik az érdeklődést, avagy – meg nem felelés esetén – éppen hogy lelohasztják az étvágyat. Hívjuk ezeket Objektív Kritériumoknak, mivel ha itt is stimmel minden, már számottevő lesz az érdeklődés. És akkor menjünk végig a kritériumokon:

Kötelező kritériumok

Földrajzi hely

Itt általában a befektető székhelye határozza meg, hogy mibe fektet szívesen. Nehéz úgy rajta tartania a szemét egy cégen, ha Ő Californiában, a cég Bostonban, a piacod New Yorkban van – és persze a fejlesztők Magyarországon. A legtöbb (amerikai) befektető egyébként eleve két jogrendszert ismer, az egyik a saját államának jogrendje, a másik a Delaware-i cégjog. Ezért mondom mindig (több tízezer amerikai ügyvéddel egyetemben), hogy az ideális startup egy Delaware-i C corporation. (Ha Magyarországon indulsz, akkor megteszi a magyar cég is, van megoldás a gyors transzferre, bár nem minden magyar kockatőkés ismeri ezt.) Lényeg, hogy legyél a befektetőd környékén. Amúgy ez Neked is érdeked, mert akkor tud igazán segíteni.

Iparág

Ha az alap nem szabályozza – ami ritka – akkor is kötelező kritérium, ugyanis a VC-k sem értenek mindenhez. A befektetők és tanácsadóik kompetencia-körébe tartozó újításokról képesek csak eldönteni, hogy az a tuti, vagy nem  – másba nem nagyon mernek fektetni. A tech iparág általában mindig ott van, étvágygerjesztő még a biotech, a nano-cuccok, és azt is rebesgetik, hogy a következő nagy lufi színe zöld – a környezetvédelem is trendi dolog. Az iparág-ismeret a VC részéről amúgy Neked is fontos, mert akkor tud ajtókat nyitni előtted, ha ismeri a szereplőket. Az ajtó-nyitást most nem ebben az értelemben gondoltam…

Fázis

Vannak befektetők, akik elsősorban pre-seed és seed fázisú cégeket keresnek, mert itt elég a kevesebb pénz is, cserébe persze óriási a kockázat és nagy a lemorzsolódási arány. E koraibb fázisok befektetői a saját ösztöneikben és kapcsolatrendszerükben bíznak, és sokkal nagyobb szerepet kap a személyes „kémia” a befektetési döntéseknél. Későbbi fázisokban a cég múltja jobban lekövethető, csökken a kockázat, viszont nőnek a tétek, mert sokkal több nullát kell odaírni a csekkekre. A legtöbb alapnál világosan és egyértelműen szabályozva vagyon, hogy mennyi a minimum-maximum befektetési összeg és melyik fázist preferálják. Ez egyébként a maximális befektethető összegből is kiderülhet.

Objektív Kritériumok

Probléma

A leggyakoribb probléma, hogy nincs probléma, amit az alapítók megoldanának. Meglepően sok startup csinál magának egy problémát, ami azonban nem valós piac, csak egy hibás feltételezés. Ezekből lesznek aztán a  tipikus feature jellegű startupok: azért feature jellegűek, mert a megoldás valamely létező nagy szolgáltatónak a portfóliójába illik, és általában ki is végzi az adott startupot, amennyiben ez a szolgáltató előrukkol ezzel a funkcióval. Példák: „tök jó lenne tudni, hogy a barátaink milyen könyveket olvasnak” – igen, és meg is tudhatjuk: LinkedIn. „soha ne felejtsd el a barátaid szülinapját” – lazulás van, nem fogom: Facebook. „fájlmegosztás csoportmunkára” – tuti ötlet, épp erre való a Dropbox. „Kíváncsi vagy, milyen zenéket hallgatnak az ismerőseid?” – mindenképpen, ezért is töltöttem le a Shazam-ot. Fontos, hogy ne rukkoljunk elő túlságosan feature szagú ötlettel. Ha van probléma, a következő kérdés az lesz, hogy „Hány ember problémája ez?”. Segítek: jó sok ember problémája legyen. Nagyon sok. Szerte a világon, mindenütt – ugyanis ez fogja meghatározni a piacodat.

Piac

Ez egyszerű, és következik az előzőből: Legyen elég nagy. A leggyakoribb hiba a piac rossz azonosítása, például így: „100%-ban újrahasznosított tamponokat adunk el az évi 630 milliárd dolláros FMCG piacon”. Nem! Újrahasznosított tamponokat adtok el az évi 38 millió dolláros tampon piacon, melynek jó közelítéssel 0,01 %-a, azaz kemény 3800 dollárnyi vásárlóerő nem viszolyog ettől a nyilvánvalóan beteg baromságtól. A piac becslésére vannak nyilvánosan elérhető adatok – ha megkeresitek és bemutatjátok őket, hitelesebbek lesztek tőle.

Csapat

A befektetők egységes, széthúzástól mentes, elkötelezett és minél tapasztaltabb csapatokba szeretnek befektetni. Ha hiányzik egy-egy szerepkör, akkor azt előre ki kell emelni, lehetőleg azzal, hogy amint lesz pénzünk rá, ezt és ezt az embert fogjuk elhozni ettől és ettől a cégtől. Egy csapat minimuma két alapító, egy üzleti és egy technológiáért felelős személy (hacker & Hustler, ahogy már korábban megfogalmaztuk). A csapat ideálisan főmunkaidőben dolgozik a cégben, még akkor is, ha nem vesznek fel fizetést – tudom, ez Magyarországon a legritkábban teljesül, legalábbis befektetés előtt, de ne lőjetek le érte, mert rossz hírt hoztam. Ez van, a legtöbb befektető teljes elköteleződést vár az alapítóktól. Van, aki a termékfejlesztés túlsúlyát tartja helyénvalónak a csapat összetételénél, mások a menedzsment és a sales prioritásában hisznek – egyébként én is az utóbbi csoportba tartozom, csakúgy, mint a világhírű VC, Marc Suster. (A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy sok zseni nem jut ötről a hatra, miközben ordas nagy vackokat is sikeresen elad egy tehetséges sales rep.)

Lendület

Hívhatnám sztorinak is, ez a pont nem más, mint hogy a megoldás milyen gyorsan szökken szárba, mennyire tolja a csapat a szekeret. Fontos tapasztalati tény, hogy a lendületet nagyon nehéz bemutatni egy adott pontban, ezért érdemes már korán – jellemzően értelmetlenül túl korán – felvenni a kapcsolatot néhány befektetővel. Ha ugyanis csak egy adott pontban látják a vállalkozást, képtelenek megítélni, hogy mennyire dinamikus vagy éppen nyúlós a sztori. Talán nincs olyan feladat, ami a lendület bemutatásánál nehezebb egy startup Hustler számára: publikálni kell egy-egy apró milestone-t az angel.co-n, újságírókat meggyőzni, hogy foglalkozzanak a céggel, ügyfeleket gyűjteni – itt minden számít, és fontos, hogy minden héten történjen valami, hogy a befektetők halljanak a cégről, hogy az egész sztori pezsegjen, mint magyar közbeszerzésben a korrupció.

Megoldás

Vagy Product, hogy jobban be tudjátok azonosítani az itt leírtakat a “Product.Market.Team.” Bermuda háromszögébe. Szóval ha a probléma létezik, akkor kell rá adni egy jó megoldást. Talán ez a legnehezebb, mert annyi tényezőtől függ, hogy felsorolni is nehéz. Ha megvan a wow-feeling, akkor az valószínűleg egy jó megoldás. Ha nincs meg, akkor a befektető elkezdi azokat a feltételezéseket boncolgatni, hogy vajon fogják-e használni az ügyfelek ezt a megoldást. Fognak-e értesülni róla, képes lesz-e a dolog organikusan – tehát nem marketing vezérelten – működni, stb. Általános recept nincs, de a jó megoldás legtöbbször egyszerű és frappáns.

Társadalmi bizonyíték

Társadalmi bizonyíték, ha mások azt mondják a cuccodról, hogy cool. Ha B2C cég vagy, ne kérd meg az Akadémia Elnökét, hogy aláírjon egy „Hiánypótló megoldás. Támogatom.” feliratú pöcsétes papírt, mert nem lesz túl releváns. 150 erdeti user visszajelzés már jobban veszi ki magát… vagy 15 000. Ha B2B vagy, akkor a vevőidtől kell ilyesmit kicsikarnod, illetve nagy tekintélynek örvendő iparági guruktól, tanácsadóktól, szakértőktől. Olvassátok el Robert B. Cialdini A Hatás című könyvét.  Ott részletesen elmagyarázza a többi motivációs alapelv között, hogy hogyan működik a társadalmi bizonyíték elve. Nagyon működik, azt elárulom. A legszebb, hogy még azoknál is, akik pontosan tudják, hogy éppen ezzel az eszközzel motiválják őket.

Referenciák

Itt nem arra gondolok, hogy a céged referenciái, hanem arra, hogy ha egy jó ismerős (ügyvéd, másik vállalkozó) ajánlott téged, akkor egészen nyilvánvalóan jobb pozícióban vagy, mint ha az utcáról estél be. Ezt felesleges ragozni, az élet minden területén így van ez, a kapcsolatok sokat számítanak – ha valamiért, hát ezért érdemes startup rendezvényekre járni. Ha egy elismert embertől hallok rólad, és Ő azt mondja, hogy frankó vagy, akkor úgy állok hozzád, hogy mindaddig frankó vagy, amíg az ellenkezőjét nem bizonyítod. Ha az utcáról estél be a befektetőhöz, vagy megkeresed mailben, akkor az első benyomás alapján dönti el, hogy akarja-e a következőt. Amerikában a legjobb, ha hozzánk hasonló vállalkozók súgnak rólunk a befektetőnek, ugyanis kint a vállalkozó társadalmilag sokkal megbecsültebb létforma, mint itthon, ahol legtöbbször a “Kedd hajnali 4-kor egy sztriptízbár előtt rálőttek Cs. Botond vállalkozóra Mercedes S 500 típusú gépjárművében“-formában találkozunk a szóval. A második legjobb út az ügyvédeken keresztül vezet – nem olyan nagy ez a befektetősdi szakma, mindenki ismer mindenkit és csak jó projektekkel lehet pénzt keresni. Az ügyvédeknek is csak akkor esik le a nagy lé, ha a befektető kaszál – így hát rásegítenek kicsit, és az ígéretes arcokról súgnak az investoroknak.

Tapasztalat

Ami elengedhetetlen, hogy a megoldandó probléma iparágában legyen tapasztalata valamelyik csapattagnak. A CEO lehetőleg gazdasági ember legyen és jó, ha a másik alapító technológiai ember. Ebben a cikkben megvitattuk, hogy Hacker and Hustler, ez tuti recept. Van, hogy a CEO a műszaki arc, de ilyenkor előbb-utóbb heveny üzleti kiképzés jut osztályrészéül. Korábbi vállalkozásokat mindenképpen feltüntetni (ha sikertelen volt, akkor is), politikai kapcsolatokat letagadni – legalábbis Amerikában, ugyanis ez határozottan rossz pont egy vállalkozónak – szerintem különben ezzel kérkedni itthon is nagyon gáz. A LinkedIn-en sem árt pár méltatás néhány befolyásos arctól, bár ez egyre súlytalanabb.

Növekedés

Be kell mutatni, hogy a cég milyen mérföldköveket ért el az utóbbi időben, vagy akár a megalakulástól kezdve. Minden befektető rémálma az ígérgető startupper. Ha azt mondod, ez és ez meglesz addigra, akkor legyen meg. (és ebből nyilvánvaló is, hogy miért kell korán befektetőkkel ismerkedni – azért, hogy lássák, hogy túlteljesítesz). És go big or go home: ha kimutatsz évi 500k dodó profitot, amit majd szépen feleztek életetek végéig az investorral, akkor gyorsan kapod a nemet, mert egy befektetési alapban annyi bukó vállalkozás van, hogy a maradéknak kell kitermelnie a nagy zsét helyettük is – igen, sikertelen lúzerek helyett kell majd dolgoznod. Ilyen a kockatőke világ! A végére hagytam még egy kritériumot, ez pedig a

Szubjektív Kritérium

Nem szépítem, ez nem más, mint a munka-kémia. Egy VC-vállalkozó kapcsolat hosszú időre szól – ki akarna olyanokkal dolgozni, akiktől feláll a szőr a hátán. A megfelelés egyszerű: légy szimpatikus. Ezt általában egy egészséges egyensúllyal lehet elérni, azaz ne légy félénk, de az Iparág Császárát sem illik játszani. Ha az előadásod végén egy húzósabb kérdés leblokkol, mint etióp gyereket a kolera. az ugyanolyan rossz, mint amikor lekezelő vagy – ne feledd, ők először hallják a sztoridat, hiába mondtad el már 200-szor. Ne félj vitatkozni, de ne akarj megnyerni minden vitát. És az isten szerelmére, ne menj öltöny-nyakkendőben, főleg Californiában ne! Ha azt akarod, hogy már az utcán kiszúrják, hogy külföldi vagy, akkor válaszd a fűszoknyát vagy a szkafandert – az legalább eredetien idióta. Bár nagy szerelem abból sem lesz…

Startup Cégértékelés – Mennyit ér igazából?

startup, vállalkozó, pitch, cégérték, valuation, vcTalán nincs is még egy olyan téma, mely annyira nehéz, szubjektív és hatásában olyannyira komplex, mint az egyes Startup fázisoknak megfelelő cégértékelés (Premoney Valuation). Egyfelől a világ legprimitívebb, józan zöldségesi logikával elintézhető összefüggésének tűnik, hiszen minél nagyobb, annál jobb az alapítóknak. Másfelől az amerikai gondolkodásmódból lassan hazánkba is átszármazó (mindössze papíron létező) magas összegek hallatán sok vállalkozó hitetlenkedve kérdez vissza: tényleg ér ennyit egy ötlet meg két-három vállalkozó néhány hónapnyi robotolása?

Igen is, meg nem is. Ebben a cikkben megpróbálom a cégértékelésről tanult minden tapasztalatomat átadni – azt nem állítom, hogy a végére kevesebb kérdésetek lesz, de azt megígérem, hogy a startup kockázat-detektort és a hozzá tartozó riasztóberendezést komolyan upgradelni fogjuk és ha kaptok egy premoney-t akár itthon, akár kint, nem néztek majd tanácstalanul, mint ló a hamutartóra. Nem rég csatlakozottak részére: aki nem ismeri még az alap-összefüggéseket, az olvassa el itt vagy itt, vagy röviden alább:

premoney + befektetés = postmoney

Befektető része = befektetés / postmoney

Vállalkozók része = premoney / postmoney

Na, most, hogy túl vagyunk a képleteken, elmélkedjünk egy kicsit a minél nagyobb annál jobb teórián. Az a helyzet, hogy a túl magas cégértékelés (többnyire) rossz a vállalkozóknak és rossz a befektetőknek is, ugyanakkor a túl alacsony cégértékelés is (majdnem mindig) rossz mindkét bandának. A legmegfelelőbb mindkét oldalnak a helyes cégértékelés, de talán a legjobb a reális cégértéknél minimálisan kisebb premoney. Vesézzük ki először a szélső értékeket:

Túl alacsony premoney

Vastagon seed fázisú startupoddal, a Mittu-domain Kft.-vel elmész a Térdigéra Cash Befektetési Zrt-hez, ami mondjuk akkor éppen köztudottan a legjobb és legeredményesebb magyar (sőt, európai) befektetési alap tisztességes szerződésekkel, az iparág ászaival, évente 10+ sok tízmillió dolláros exittel, rocksztár befektetőkkel és romkocsmás startup rendezvényeken suttogott amerikai kapcsolatokkal. Tolonganak is a startupok szépen, mindenki onnan akar pénzt, paripát, fegyvert – a céges bulikon is annyi névjegykártyát kapnál, hogy letiltana a LinkedIn, amikor felveszed a fonalat otthon. Leülsz, jópofi, killer pitch, tárgyalás, tetszik a dolog oda-vissza, 56 fogas mosolyok, meleg kézszorítás, spontán viccelődés – „pár nap múlva jelentkezünk”. Jelentkeznek is – mert olvasták ezt a cikket -, kapod az emailt – látod, hogy van csatolmány, …”term sheet, kérlek, Uram, term sheet legyen… Yeeeaaaahhhhh! Készülj, Szilícium Völgy – Leigázlak!

Nézed az ajánlatot, befektetés 250 ezer, pont amennyit kértél (persze, dollárban) és… premoney = 400 ezer. 38%-ot kellene feladnod a cégből. Sokkal kevesebb, mint amit annyi Startupdate olvasás után vártál, de végül is, marad nálad a kontroll, nagyon fair a term sheet, szeretnél is velük dolgozni, és legyünk reálisak: ezek az arcok két kontinens királyai, az önéletrajzodban az is külön sor lenne, hogy 6 hónapig egy levegőt szívtál velük; átlátod, hogy egyelőre nem egy ligában fociztok. Különben is, 9 hónapja tolod a startup sztorit, bevétel még egy fillér se, és kaptál egy 88 millió forintos cégértékelést, ami így majdnem 10 millió forintos értékteremtésedet ismeri el havonta – legyünk reálisak: talán megérné elfogadni, nem?

Egyrészt nem. Mindjárt mondom, miért. Másrészt megnyugtatlak, nem fogsz ilyen helyzetbe kerülni. Jó befektetőtől nem kapsz ilyen alacsony premoney-t, mégpedig azért nem, mert ez neki is rossz. Mi történik ugyanis 10 hónap múlva, amikor aktuális lesz a következő befektetési kör, mondjuk 1,5 millió dollár? Amerikában kapod rá a 6 millió dodós premoney-t, Los Angeles-i investor ránéz a cap table-re (capitalization table, mely a befektetési stratégia része, és fogjuk majd elemezni) és így szól: “Mi a retekért fizessek 15x-ös pénzt valamiért, ami 9 hónapja még 1500 %-kal kevesebbe került? Mi történt 9 hónap alatt? Az egyik co-founderről kiderült, hogy étrendtől függően ürít nyers gyémántot vagy svájci frank kötegeket? Vagy palagázt találtak az iroda alatt? Vagy egyik hét végén beficcent 20 millió fizetős felhasználó? És milyen elmeroggyant alapító ír alá ilyen ilyen alacsony premoeny-val?  És milyen kapzsi befektetővel leszek egy cégben?”

Nem ragozom, ha komolyan gondolja a Los Angeles-i befektető, akkor újraértékelést fog kérni az első befektetődtől, vagy nincs deal. Legjobb esetben is belemegy az üzletbe, de az antidilution-nél ragaszkodni fog a full-ratchet formához azon az elven, hogy „ok, kilőtt a cégérték, de csodák nincsenek, és ha ez egy lufi, akkor védeni akarom magam”. (Mark Suster kiválóan elmagyarázza a jelenséget ebben a cikkében.) Ha pedig neki full ratchet, akkor a következő befektetőnek is – ami szívás, méghozzá a hosszan tartó és erősen viszkető fajtából. (Aki nagyon benne van a kockatőke bizniszben, most megjegyezheti, hogy pont az egyik leghíresebb seed-stage istálló, a Y Combinator híres arról, hogy extrém alacsony premoney-kat ad. Ez igaz. De nem szabad elfelejteni, hogy ugyanakkor extrém értékes kapcsolatrendszerhez segít hozzá, ráadásul legtöbbször 10 % alatti felhígulással kell csak számolni. Paul Graham-nél ezekkel a feltételekkel is megéri. De Paul Graham-ből csak egy van – és tudomásom szerint épp nem Magyarországon tengődik.)

Arról már nem is beszélve, hogy a túl alacsony premoney neked, mint alapítónak is rossz, hiszen nettó kevesebbet kapsz a cuccodért. A fázisoknak megfelelő cégértékek egyébként első látásra magasnak tűnnek – főleg nekünk, magyaroknak – de a helyzet az, hogy ha végigmegyünk egy külföldi exitig (a hátér-szándékoktól mentes belföldi exit ugyanis valamivel ritkább, mint gömbvillám a fehér holló uszonyán), akkor teljesen helyén lesznek a számok – na ezért fogjuk azt a cap table-t megnézni hamarosan.

Túl magas premoney

Nézzük a másik szélsőséget: annyira zseniálisnak tart a Térdigéra Cash mindegyik General Partnere, hogy haza sem akarnak engedni – rögtön kapsz egy 4 millió dolláros premoney-t. Tesznek rá, hogy csak földimogyorónyi százalékkal lehetnek benne, kapzsi pénzsóvárságtól kipirult arccal tolják eléd a term sheet-et, mintha minimum a rák ellenszerét találtad volna fel. Istenítenek, becézgetnek, épp hogy örökbe nem fogadnak ott helyben – akarják a deal-t, nem kérdés. Neked fülig ér a szád, csakhogy:

– Több pénzt kapsz, ha magasabb a premoney? Nem, egy centtel sem.
– Több lehetőséghez, kapcsolathoz jutsz? Nem, egy darabbal sem.

A lehetőségeid, termelési tényezőid fikarcnyival sem lettek jobban a magasabb premoney által (csak a papíron van magasabb részesedésed), viszont viselned kell azt a szörnyű terhet, hogy a következő körre 4 millió dollárnál magasabb cégértéket kell varázsolnod. Ha 9 hónapra elegendő a 250 ezer dollár, amit kaptál, akkor baromira bele kell húznod, különben jön egy down round – ha egyáltalán jön bármilyen további befektetés. Képletesen szólva a hónap végére bokáig ér a sz*r és ha 180 centi körül vagy, akkor havonta 20 centit süllyedsz megállíthatatlanul – az meg sovány vigasz, hogy “…de legalább nem hullámzik” – majd fog, ne aggódj!

A túl magas premoney a befektetőknek azért rossz, mert csökken a részesedésük, azaz kevesebb százalékot kapnak a cégedben, vagyis drágábban vásárolnak. Dot-kom őrületek, extrém gazdasági konjunktúrák esetén a befektetésre rendelkezésre álló pénzmennyiség nagyon megnő, és ilyenkor elindulhat egy verseny a befektetők között a jó projektekért – volt már erre példa. Azonban az ilyen lufi általában kipukkad, és az a befektető, amelyik magasabb premoney-val csábította magához a projekteket, azzal kénytelen szembesülni, hogy vagy a down round van, vagy nagy műgonddal nevelgetett startup muskátlijai sorban hervadnak a fizetésképtelenség szennyes valóságába.

De mi az a down round és miért teszi ráncossá a bőrt?

Down roundnak hívjuk a korábbinál alacsonyabb cégértékelést egy befektetés során. Ez egy utálatos dolog, ami úgy hiányzik neked, mint lufinak a nyílzápor. Lényege, hogy a következő befektető azt mondja, hogy vagy hibás értékelés, vagy az eredmények elmaradása, vagy a piaci folyamatok számodra kedvezőtlen alakulása miatt a céged értéke kevesebb, mint az előző befektetési kör előtt – magyarul elégetted a pénzt, értéket meg nem teremtettél belőle. A Térdigéra Cash természetesen lefedezi magát egy szokásos anidilution-nel, így egy down round során szépen elveszíted a részvényeidnek egy szabad szemmel jól látható hányadát, ahogyan azt ebben a cikkben átrágtuk korábban. A befektetődnek is rossz a down round, mert a befektetésének az értéke stagnál, nincs hozam, ráadásul rosszul is néz ki a dolog. Szóval kimondhatjuk, hogy a túl magas premoney is rossz – méghozzá mindenkinek. Ok, de akkor mennyi a jó?

A helyes cégértékelés

Nem ragozom tovább: a cégértékelés – különösen korai fázisban – művészet. Azt már láttuk, hogy mind az alapítóknak, mind a befektetőknek az az érdekük, hogy a megfelelő cégértékeléssel történjen a befektetés, így legjobb ezt közösen kialakítani, illetve korai fázisokban amerikai szokások szerint a befektetett összeghez igazítani. A szokásos cégértékelési mechanizmusok ugyanis pre-seed és seed fázisokban nemigen működnek. Csak azért írom le egyáltalán őket, nehogy valami M&A szakértőből kihozzam a trollt: A jó öreg DCF (Discounted Cash Flow) analízishez nem hátrány, ha van cash-flow, az Asset-based Valuation értelemszerűen ugyancsak nem működik – mert nemigen van objektíven meghatározható könyv szerinti érték. Létezik az úgynevezett First Chicago Method cégértékelési módszer is, ezt kockázati tőkebefektetők előszeretettel használják, de leginkább növekedési fázisú cégekre működik, tehát pre-seedben és seed-ben ez sem jó. És a többi is csődöt mond. Én azt javaslom, ne is mélyedjetek el ezekben, mert felesleges. Korai fázisban ugyanis annyit érnek, mint halottnak a csók, későbbi fázisokban meg lesz már tőkétek, hogy pénzügyi szakemberek határozzák meg a cégértéket.

Ami több más faktor mellett befolyásolja a korai fázisú premoney-t:

–          a startup pillanatnyi állása fázisokon belül

–          a befektetés összege (néhányan ehhez igazítják fázison belül a premoney-t)

–          az alapítók és tanácsadók hírneve, iparági „értéke”

–          a pillanatnyi tőkepiaci helyzet, az adott gazdaság állapota

–          meglévő szabadalmak, együttműködési megállapodások, hosszú távú szerződések

–          árbevétel

Finomhangolás

Hogy még finomítsak egy kicsit a dolgon, a személyes véleményem az, hogy a vállalkozásod befektetés-kori fázisának megfelelő cégértéknél egy picit alacsonyabb premoney a legjobb mind a befektetőknek, mind az alapítóknak – seed és korai fázisban legalábbis ez a helyzet. Egy neves, tapasztalt befektető ugyanis gyakorlatilag ezzel az 5-15 %-os képzeletbeli diszkonttal arathatja le munkája /hírneve /tehetsége gyümölcsét, és szállhat be némileg olcsóbban egy ígéretes cégbe, mint egy nevenincs befektetési alap. Ugyanakkor az alapítóknak az a pár százaléknyi részvény feladása lehetőséget ad egy profi csapattal történő együtt-zsizsegésen kívül más term sheet-ben meghatározott feltételek számukra kedvezőbb formába dumálására – mert a cégértéknél fontosabb például a megfelelő kontroll megtartása, vagy egy tisztességes Liquidation Preference, vagy egy korrekt Antidilution. Ráadásul egy kicsit alacsonyabb premoney optikailag növeli majd a cégérték növekedési ütemét (hiszen ugyanannyi idő alatt nagyobb cégérték-növekedést jelent), ami beindítja a következő körös befektető szerzési ingerét, miközben a vállalkozók feszíthetnek, mint pók a lucernásban, hogy milyen rapid módon teremtenek értéket. Ha esetleg megint beüt a gazdasági armageddon, akkor viszont kisebb a down round valószínűsége, illetve ha down round van, kisebb a részesedés-vesztés mértéke. Nem sokkal ugyan, de kisebb.

Meglepően sok vállalkozót csak az érdekel, hogy milyen részt kell feladni a cégéből. Ugyanakkor sok befektető törekszik egy optimális 20-30 %-nyi részesedés megszerzésére, és ehhez igazítja a cégértékelést is. Ezek nem feltétlenül rossz kiindulási pontok, de azt célszerű elkerülni, hogy túl magas vagy túl alacsony cégértékelés szülessen, mert mindkettő megbosszulja magát hosszú távon. Ezért érdemes megtervezni előre, hogy ha jön a zseton, meddig lesz elég, mi lesz utána, a második kör meddig lesz elég? És így tovább. A valóságban egyébként egészen egyszerű és egyértelmű, mennyit ér egy startup: Amennyit a (befektetői) piacon adnak érte… És ez igaz lesz arra a napra is, amikor az első körös befektetés elfogyott, és muszáj elfogadnod a következő szembe jövő ajánlatot. Akit részletesebben érdekel a téma, játsszon el ezzel a premoney kalkulátorral. Remélem, aki végigolvasta, az minél előbb hasznát veszi egy valódi term sheet-en meregve. Mert addig csak a bootstrapping van és Ain’t No Love…

Jó Ügyvéd, Rossz Ügyvéd, No Ügyvéd

startup, vállalkozó, pitch, jogi, vcNyúlfarknyi cikk lesz, mindössze eligazodási segédletnek szánom. Magyarországon a kockázati tőke szerződéseket nagyon sok vállalkozó tárgyalja ügyvéd nélkül, ami elég rossz ötlet, de talán még rosszabb ötlet olyan ügyvédet fogadni, aki nem gyakorlott ebben a szegmensben, mert az hamis biztonságérzetet ad – persze most mondhatjátok, hogy alig van Startup Jedi ügyvéd kis Hazánkban, és igazatok van. Aki Magyarországon von be kockázati tőkét, az majdnem biztosan olyan helyzetben találja majd magát, hogy az asztal befektetői oldalán biztosan gyakorlottabb ügyvéd fog ülni – de még Ő sem lesz olyan profi, amilyen egy dörzsölt Szilícium Jogász. (Bocs, Tudós Ügyvéd Urak, de ez van: Magyarországon egyszerűen nincs annyi kockázati tőke deal, amiből meg tudnátok élni, így kevesen fókuszálnak kizárólag erre a területre, és ezt Ti is nagyon jól tudjátok). Kivételt én egyet találtam, ahhoz is szét kellett kürtölnöm hogy jön egy ilyen cikk. Dr. Bóné Lászlót startup körökből ajánlották a figyelmembe, 10 percet beszéltünk telefonon, két szakmai kérdést tettem fel neki kockázati tőkével kapcsolatban – a válasz profi volt, és ami szerintem az interkontinentális tervezhetőség miatt még fontosabb: szerény. (Mert ugye aki profin ért valamihez, az általában tudja, hogy mi mindent nem tud.) Laci dolgozott nagy amerikai irodáknál is, világos, hogy érti a dolgát, és van kitől kérdeznie a tengerentúlon is. (Nem, nem kapok jutalékot tőle ezekért a sorokért.  Amilyen a magyar startupok fizetőképessége, az különben is annyi lenne, mint guillotine-ban a jóindulat.)  Ha tudtok még profi Startup vállalkozásokra szakosodott ügyvéde(ke)t, akik az amerikai kockázati tőke működését is értik, írjátok meg kommentben, nagy szükség lenne a szaktudásukra.

Miért nem elég a magyar?

Sokan kérdezik tőlem, hogy minek majmolni a tengerentúlt. Miért nem fókuszálunk a magyar valóságra ahelyett, hogy álmokat kergetünk? A válaszom az, hogy nem tehetjük meg. Egy 10 milliós piacon élünk, ahol legeslegjobb esetben 2 millió dollár körüli összeget lehet – általában irreális, kapzsi pofátlanságtól csöpögő – szerződéseken keresztül behúzni a cégbe (a Jeremie II talán kicsit jobb lesz). Ebből az összegből – ha hiszitek, ha nem – nem épülnek Facebookok, Twitterek vagy Grouponok – ahhoz további, ennél nagyobb befektetések kellenek, annyi pénz (és piac) meg csak külföldön van. Ha nem figyeltek arra, hogy mik a kinti követelmények, akkor annak ellenére sem fogtok tőkéhez jutni, ha egyébként a cég sikeres és szépen nő. Előbb, vagy utóbb, de terjeszkedni kell külföld felé, ha meg már muszáj, akkor lévén hogy van egy hely a világon, ahol a startupoknak komoly kultúrája és fejlett infrastruktúrája van, 300 millióan egy nyelvet beszélnek, érzésre is térdig jársz a pénzben, az emberek nyitottak, a teljesítményt elismerik, hasít a gazdaság és szélsebesen mennek előre a dolgok (ráadásul többnyire szépen süt a nap e jogállam vidám polgáraira), akkor adja magát a kérdés, hogy miért is ne próbálj szerencsét a Szilícium Völgyben? Ez nem Csád. Ez California. Itt egész vidáman lehet élni és dolgozni egy ideig… De vissza a jogi dolgokhoz:

Három lehetőséged van

[quote align=”center” color=”#999999″]The only difference between doctors and lawyers is that lawyers merely rob you, whereas doctors rob you and kill you, too. – Anton Csehov[/quote]

Az egyik, hogy a vállalkozóknak maguknak kell beleásni magukat a term sheet-ek anatómiájába, és nagy műgonddal boncolni és boncolni, amíg csak készséggé nem válik. Ne felejtsétek el, a term sheet élet-halál kérdés. Ha véletlenül beüt a biznisz, forintban százmilliós tétje lehet annak, hogy jól szerződtetek-e és hogy mennyire ismeritek a lehetséges kimeneteleket. Ha vállalkozó vagy, meg kell tanulni “bizniszül”, az rossz kifogás, hogy “én a szakmámhoz értek”. Ha megtanultad a kockázati tőke működésének elveit és azt a néhány vészvillogós-kényes pontot mind a tíz lényeges paragrafusban, akkor Magyarországon el fogsz boldogulni egy gondos és körültekintő magyar ügyvéddel még akkor is, ha nem gyakorlott startup témában. Te tudni fogod, mit akarsz (mi kötelező odakint), Ő meg majd szépen kiötli, hogy hogyan hegessze ezt a magyar jogrendhez.

A másik lehetőség, hogy itthon nem vonsz be kockázati tőkét, hanem FFF pénzből (Friends, Family, Fools) kimész és gründolsz ott valamit. Ha végigolvastad ezt a blogot, nem fog nagy meglepetéseket okozni a kinti gyakorlat, és ha jó a pitch-ed, akkor simán lehet szerencséd. Ez a hard way, de egyben a leggyorsabb és a leghatékonyabb is. Ebben az esetben simán találsz ügyvédet, aki gyakorlott startup és kockázati tőke témában.

A harmadik lehetőség, hogy rászánod a pénzt, és itthon megfizeted egy nemzetközi iroda ügyvédeit. A Szilícium Völgyben az egyik leghíresebb iroda a DLA Piper, melynek van magyar leánya is. Ezek a fiúk bármikor kérhetnek tanácsot a kollégáktól a Völgyben vagy LA-ben. A CMS Cameron McKenna is jelen van Budapesten, és talán még akadnak páran. Ez nagyon drága mulatság lesz, de ha nem volt alkalmad / időd Term Sheet Ninjává válni, Bóné Laci meg nem ér rá, akkor más jó megoldás nemigen akad. Kint már egyszerűbb a helyzet, több jó és tapasztalt ügyvédet is tudok mondani, ha szükségetek van rá, kereshetitek közvetlenül Ian Bennett-et a Bounkova & Bennett-nél, aki már publikált korábban a Startupdate-en, vagy írjatok és adok elérhetőségeket. Addig meg olvassátok a term sheet menüpont cikkeit, mert ha az a fejetekben van, feketöves szivatásban már nem lehet részetek. A végére egy kis Ügyvéd RAP, ami annyira rossz, hogy már jó. : ) …meghallgattam másodszor is: borzalmas! Ne kattintsatok rá!