Most Ti Jöttök…

your_turn2Huh, ez most tényleg nem mindennapi striciség lesz, de azt mondom, amit az egyszeri sebész: “Vágjunk bele, aztán meglátjuk…”. Az a helyzet, hogy hamarosan egy csomó (4-8) inkubátor kezdi meg a működését Magyarországon. A Nemzeti Innovációs Hivatal ugyanis reagált a startup ökoszisztéma igényeire és kiírt egy ATI-2013 elnevezésű pályázatot – a köznyelvben Gazella néven fut a dolog. Talán nem meglepő, hogy egy kis csapattal láttunk fantáziát az elindulásban, így három kiváló koponyával, Károlyi Antallal, Kubatov Márkkal és Chris Brown-nal – meg néhány amerikai nagyágyúval a hátunk mögött – beadtunk egy pályázatot és kidolgoztunk egy teljesen új acceleratio-s modellt. A célunk az amerikai piacra segíteni annyi innovatív magyar vállalkozást, amennyit csak tudunk. Ez a pályázat tenné lehetővé, hogy ne csak okoskodni tudjunk a kiválasztott cégekben, hanem igazi pénzt is tehessünk a vállalkozásokba – ami azért valahol sokaknak elengedhetetlen kellék az álmaik megvalósításához.

A bürokratikus részén túl vagyunk, e hét szombaton pedig személyesen prezentálunk a bizottság előtt. Ha sikerül ez az egész – amivel kapcsolatban élemedett korom révén picit szkeptikus vagyok – akkor a term sheet-jeinkbe minden elképzelhető alávaló gennyes szemétséget belepakolunk majd, amit az elmúlt egy évben csak szapultunk… (Aki ezt elhitte, az még nem olvasta eleget ezt a blogot. 🙂

Komolyra fordítva a szót: Hiszünk abban, hogy vállalkozók tudnak vállalkozókat sikerre segíteni. Hiszünk abban, hogy sok tehetséges, jobb sorsra érdemes magyar vállalkozó van, akiknek csak a nagy piaci hozzáférést kell biztosítani ahhoz, hogy akár a világhírig vigyék. Szívesen mondanám, hogy mindenkinek adunk majd valamit, de akkor hazudnék – verseny lesz, ahogy verseny volt és van is. De a legjobbaknak adhatunk egy lehetőséget. Néhány millió vagy tízmillió forinttal, tisztességes és előnyös Vanilla term sheet-tel és egy 40 fős amerikai-magyar mentor gárdával – Los Angelesben. Mivel mindannyian próbálunk nagyon Lean-ek lenni, megkérdeztük párszor magunktól, hogy vajon a piac – azaz Ti – minket akar(tok)-e? Arra gondoltam, a szombati prezentáción adnék néhány visszajelzést a bizottságnak. Hogy elvinném a hangotokat magammal, mert nekem ez adta a legtöbb energiát az elmúlt egy évben. Úgyhogy ha láttok fantáziát a csapatunkban és a szándékainkban, akkor kérlek, péntek (azaz holnap) éjfélig írjátok meg kommentben – esetleg azt is, hogy miért. És drukkoljatok szombaton, mert akasztják a hóhért: nekem kell tolnom a pitch-et angolul. Köszönöm mindenkinek előre is. – KP

(ja, és szokás szerint még ez is – ezúttal Mihalovits Ervin javaslatára.)

36 Dolog, Amit Jeremie Befektetők Sose Mondanának

VCs-no-sayingVannak dolgok, amik sose hagynák el egy kockázati tőkebefektető száját, még akkor se, ha amúgy a mondás igaz, vagy éppen teljesen helyén való lenne. Elmerengtem róla, mik azok a mondatok, amit sose fogunk hallani a Jeremie alapok VC-jeitől. És ha már összeszedtem, melléírtam azt is, hogy én mit válaszolnék rájuk.

Természetesen nem akarok általánosítani, sosem igaz minden mindenkire, tényleg egyre több az üdítő kivétel, és a fejlődést nagyon jó látni.

A cikk alapvetően szórakoztató céllal készült. Ha tetszett, toljatok egy share-t a végén, plíz. És határozottan támogatom a kiegészítéseket kommentben. Voilá:

„Életemben nem építettem fel vállalkozást a nulláról, így nem tudom megmondani, hogyan kellene csinálnotok.”

Nem gond, mi tudjuk, ezért vagyunk vállalkozók. A tanácsaidat megköszönjük, lesz, amit megfogadunk, és lesz, amit nem. A célunk közös, amíg mindketten keresünk rajta…

 „Csütörtök, péntek és hétfő nem jó a találkozóra, mert pont telibe veri a hosszú hétvégémet a Balatonon.”

Uraim, nyár van. Nincs ezzel gond. Nem dől össze a világ, ha kiderül, hogy emberek vagytok, nem pedig szőke szüzeket mentő köpenyes szuperhősök. Csak férjünk be a jövő hét kedd-szerdába, ha lehet.

 „Annyi a kockázati tőke a magyar piacon, hogy örülünk, ha marad egy lakókocsi-büfé, amibe be lehet majd fektetni.”

Ezt hívják versenynek. Durva, mi? Mi, vállalkozók ebben élünk nap, mint nap. És igen, verseny van és pillanatnyilag pénzbőség, ahol a jó projektek válogathatnak, úgyhogy kössétek fel a gatyát, ha a legjobb vállalkozókat akarjátok.

„Mindjárt szólok a titkárnőnek, hogy nyomtasson egy term-sheet mintát”

Köszönjük szépen. Csak nem mindegyik úgy készül, hogy az ügyvéd az üres Word dokumentum felett mereng 3 órát bódítógomba-füstös félhomályban, amíg megjön az ihlet és mély kreatív áhítatában lassan gépelni kezd…  Csak van egy nyomorult minta.

„Korábban Private Equity-vel foglalkoztam. Három dologról nincs fogalmam az életben: A startupokról, a kockázati tőkéről és az agysebészetről.”

Startup nem egyenlő hagyományos lifestyle vállalkozás. Kockázati tőke nem egyenlő bármilyen más befektetés. Ha nekem nem hiszel és részletesen is érdekel a saját szakmád, olvass utána amerikai forrásokból. És hidd el, az agysebészet sem atomfizika.

„A dot-com-ról annyit tudok, hogy láttam a Facebook filmet.”

Ígéretes kezdet. Nézd meg a Google filmet is, frankón minden bennük van, amit egy sok ezermilliárd dolláros iparág 30 évéről tudni lehet. E két film után simán lezöldfülűzheted akár Elon Musk-ot is… (Egyébként van díszkiadású DVD mindkettőből direkt befektetőknek, ajándék term sheet mintával… frankón, nem linkelek!…)

„Csak azért nem vettem fel a telefont az elmúlt 6 hétben, mert akkor döntenünk kellett volna róla, hogy befektetünk-e a cégetekbe.”

Akkor ezt mondd. De ne légy tarack, hogy nem veszel fel és nem hívsz vissza. Az udvariasságon még soha senki nem veszített pénzt. Legtöbbször az őszinteség is kifizetődik. (kivéve, ha startup blogot írsz).

„Igen, tudom hogy két éve befektettünk a cégetekbe, de egyszerűen nem volt időm kipróbálni a terméket.”

Ne rohanj vele. Jó munkához idő kell. Idén juss el addig, hogy letöltöd. Majd jövőre bejelentkezel…

 „Bár úgy csinálok, mintha érteném a venture capital-t, az az igazság, hogy alig egy éve nyomom. Egészen őszintén: lehet hogy nem én értek hozzá legjobban ebben a szobában.”

Hálásan köszönöm, hogy ezt tisztáztuk, de alapvetően ez önmagában nem probléma, amíg nem csinálsz úgy, mintha Te dirigáltad volna le a LinkedIn harmadik körös befektetését meg a Cardmunch exit-jét. Tanulhatjuk együtt is a dolgot, úgyis nagyrészt a józan észen és lehetséges kimenetek részletes elemzésén alapul az egész.

„Igent nem mondok nektek, helyette kaptok valami bullshit nem-et. Ha hasít a biznisz, majd felhívlak titeket, hogy akkor most már igen.”

Ezzel csak két probléma van: 1. akkor már kicsit magasabb lenne a premoney, mert mi sem vagyunk hülyék. 2. Ha hasít a biznisz, inkább annak a befektetőnek hálálnánk meg a bátorságát, aki egy kis pénzt beletett a siker előtt. Mi kockázatot vállalunk nap mint nap minden döntésünkkel. Egy cégről, ami épp veszettül hasít, a hülye is el tudja dönteni, hogy épp veszettül hasít. Nem pont olyan partnerről álmodunk, aki értéknek tekinti, hogy képes kimondani ami kiszúrja a szemét.

„Tudom, hogy a Lean nagy divat, de az utóbbi fél évben nem volt időm utánanézni, hogy mi is az tulajdonképpen.”

Pedig jó lenne! Sokkal közelebb kerülnél a vállalkozókhoz, ha megértenéd a Fejjel-lefelé modell-t. És a saját kockázataidat is okosabban csökkentenéd. Talán még egy kicsit a jövőbe is belelátnál…

„Attól, hogy nem értek a korai fázisú startupokhoz, még érvelhetek keményen, hiszen a korom, a tekintélyem és a szék, amiben ülök: mindent visz.”

Sajna egyre kevésbé. Ahogy alakul az ökoszisztéma, úgy rangsorolódnak szépen a befektetők és morzsolódnak le azok, akik alkalmatlanok egy sikeres vállalkozásban való értelmes részvételre. A pénznél sok más dolog fontosabb egy vállalkozáshoz.

 „Arra gondoltam, hogy kilépek a Board-ból, hogy valaki olyat tegyünk oda, aki hasznos tanácsokkal is tud néha szolgálni.”

Mekkora ötlet. Mindketten több pénzt fogunk keresni. Köszönöm az önzetlen nagylelkűségedet.

„Tudom, hogy a portfólió cégeinknek nagy piac kell, de ha odáig eljutnak, teljesen kikerülnek az irányításom alól, amitől azért félek.”

Vissszontlátásra…

“Azért nem szeretnék túl sokat tárgyalni a term sheet-ről, mert belecsempésztünk néhány igazán mocskos kis trükköt.”

Bár vállalkozók vagyunk, azért olvasunk. Kigyomláltuk a csapdákat. És addig nézzük a term sheet-et, amíg nem lesz tökéletes. A második forduló után nem szeretnénk vég nélkül küldözgetni oda-vissza, úgyhogy tárgyaljuk személyesen, ha kérhetem, és hozzuk meg a döntéseket ott rögtön, a tárgyalóasztalnál.

„Igazatok van, ez így tényleg túl alacsony cégértékelés.”

Becsülöm, hogy beláttad a saját érdekedet. Találjuk ki a cégünk jelenlegi fázisának legmegfelelőbbet és abban a sávban alkudozzunk.

„Az egyetlen dolog, amit hozzá tudunk tenni a cégetekhez, az a pénz.”

Az szívás. Ha van ennél szofisztikáltabb ajánlat, inkább oda mennénk. Ha nagyon nincs más, visszajövünk. Legalább nem kibiceltek feleslegesen. Az őszinteségért egy pont nektek…

„Azért kell milestone-ok szerint utalnunk, mert azt sem értjük, mit csináltok, így nagyon félünk, hogy bebukjátom a lóvénkat.”

Ha milestone-ok szerint utaltok, azzal csak felesleges bürokráciát hoztok a cégbe. Egy startupnál semmi nincs kőbe vésve. Ha döntöttetek egy befektetésről, utaljatok és hagyjatok minket dolgozni. Lehet, hogy pivot-olnunk kell, lehet, hogy üzleti modellt cserélni. De ha hagytok dolgozni, mi report-olunk hűségesen és a startégiai döntéseket egyeztetjük veletek. Ha nem bíztok bennünk, állapodjunk meg egy akkora befektetésről, amekkora az első milestone budget-je lett volna, aztán majd megyünk tovább – de magasabb premoney-val.

„Bocsánatot kérek, amiért az iPhone-omat bas*tattam a tárgyalás teljes időtartama alatt – eddig nokiám volt, de képzeljétek, erre a telóra egy csomó színes ikont is le lehet tölteni.”

Kész csoda, hogy miket ki nem találnak! Lenne esetleg lehetőség rá, hogy ne a meeting-en csináld? A mi időnk legalább olyan drága, mint a tiétek, úgyhogy tedd el azt a sz*rt és szemed a  pitch deck-en, plíz. Reményeim szerint te is ezen fogsz nagyot kaszálni.

„A menedzsment döntései 2 éve bátrak és okosak voltak… Visszaadunk 5 %-ot a részesedésünkből.”

Hm. Köszi. De úgysem gondolod komolyan. Adj vissza azokból a részesedéseidből inkább, ahol 60-70 %-ot aláírt valami megszeppent zöldfülű alapító, ugyanis azokat a cégeket – és az alapítóiknak az álmait, továbbá elég faramuci módon a saját profitodat is – azzal a papírral ölted meg.

„Nem olvastam el amit küldtetek, így megint felkészületlenül ültem be a meeting-re…”

Nem gáz. Olvasni aktív tevékenység és retek fárasztó. Ne feszengj, nekünk fontos a kényelmed – számítottunk erre, mindjárt elmondjuk 30 másodpercben, Te pedig megkérdezheted, amit simán elolvashattál volna a one-pager-ben.

 „Azért javasoljuk, hogy legyen egy co-investor, mert erről a befektetésről csak akkor vagyunk képesek dönteni, ha megidézzük a csordaszellemet.”

Mi a befektetőben partnert keresünk, aki – ha feltételesen is – hisz abban, amit művelünk. Ha ehhez csordaszellem kell, nem gáz, csak csináljátok gyorsan. És csendben. És éjszaka. És ne ránk toljátok a dolgot. Nincs baj a co-investment-tel, amíg nem hátráltatja a cég fejlődését.

„Az alapunk szabályzatából adódóan képtelenek vagyunk részt venni a következő finanszírozási körökben.”

Ez önmagában nem baj, amíg nem akadályozzátok, hogy máshonnan behúzzuk a következő kört, és amíg megértitek a Pay-to-Play jelentőségét.

„Azt szeretném, ha soha nem hívnátok fel, csak utalnátok a pénzt.”

Ha okos és tapasztalt vagy, akkor fel foglak hívni hogy tanácsot, kontaktot, véleményt kérjek. Ha egyszerű vagy mint egy százas szög, akkor ne raboljuk egymás idejét – a pénzt beletetted, ezért ha exit van, utalok, de ne nagyon smúzoljunk.

„Senkit nem ismerek a nagy piacokon – én itthon okoskodtam.”

Hát, akkor körülnézünk máshol, és ha az ászoknak nem kell a startup-unk, akkor még mindig itt vagy nekünk te kis Lokálpatrióta.

 „Azt remélem, hogy a következő körös befektetőtök majd kivásárol engem.”

Ha ki akar vásárolni, akkor azt Te nem fogod akarni, mert akkor keményen alászedtük a sztorit. Ha pedig nem akar kivásárolni… Hát, általában így működik a venture capital.

„Startupok kíméljenek… csak a lifestyle bizniszt értjük.”

Vissszontlátásra…

„Azért akarunk a cégetekben többséget, mert…”

Vissszontlátásra…

„Azért késtem 20 percet a meeting-ről, mert Honfoglaló-t játszottam a szomszéd irodában… végül is fel kell szívnom magam a dot-com-ban valahogy, nemde?

Az olthatatlan tudásszomj csiszolni való gyémánt. Kezdhetjük? (Lesz benne gamification is…)

 „Régóta sejtem, hogy kapzsi ember nem való befektetőnek, de most már itt vagyok, és elég jó a fizu, elüldögélek itt az irodában évekig, mire kiderül, hogy mi is a veszteséges 90 %-ba tartozunk.”

Vissszontlátásra…

„Életemben nem jártam Silicon Valley-ben, és őszintén szólva ha egyszer elmegyek, csak az Alcatraz-ra gyúrok.”

Állítólag szép hely. Nekem még nem volt időm megnézni. Posztolj majd képeket Instagram-on… Mi? Mindegy, mi az. Divathülyeség – küldj egy képeslapot, az majdnem ugyanaz.

„Itt van egy kis pénz, csak hogy kiélhessem a vállalkozói fantáziáimat rajtatok keresztül.”

Köszönjük szépen. Amúgy mi tényleg számítanánk a meglátásaidra.

„Nem értem, miért kellene olyan deal-t kötni, amiben Ti, vállalkozók is jól jártok?”

Mert még eszünkbe jut a pénzeteken kikísérletezni a Nagy Lean Frankó-t, majd bedönteni a céget – amiben semmi érdekeltségünk nem maradt – és kezdeni a tutival újra egy normális befektetővel, aki partnereket keres, nem csicskákat. Gondolkozz, Ombre: ha nincs benne a hozzáadott értékünknek megfelelő érdekünk, akkor miért csinálnánk? Csak miattad? Csak neked? Na, ennyire egyszerű…

„Nem bírom felfogni, startupoknál miért ördögtől való többségi részesedést kérni…”

Van ez a Jobline nevű csoda, csomóan keresnek ex-bankárokat…

 „Tetszik a cégetek, de a tökeim ott maradtak az MBA képzésen.”

Az szopacs. Kutasd fel a mogyikat, még jól jöhetnek – mi addig megyünk máshoz, aki mer ésszerű mértékű kockázatot vállalni.

 „Azért törekszünk irányító kontro…”

Vissszontlátásra…

No Para

no-para

Ebben a cikkben gondolatébresztőként egy olyan technikát mutatok meg, ami segít elengedni a bili szélét olyan szitukban, amikor úgy érzed, hogy nem tudod, hogy merre van az előre. Ezt a módszert millió helyzetben használtam már coachként, trénerként, és minden alkalommal bebizonyosodott, hogy rengeteg időt és pénzt lehet megspórolni, ha kitalálod, hogy mi az amin nem érdemes parázni, és mi az amit érdemes megtenni. Régóta foglalkozom emberekkel, így sokszor belefutottam már abba a helyzetbe, amikor valaki a saját élete kapcsán túlparáz (vagy alulparáz!) dolgokat. Góréknál is ugyanígy megvan ez a szorongató érzés, és valszeg Te is tudsz olyan dolgot említeni, amitől berosálnál.

A bili széle

 A lényeg, hogy olyan dologba ne feccölj túl sok para-energiát, amin nem tudsz változtatni. Ha azt gondolod, hogy minden a te kezedben van, Isten vagy. Akkor ne egy startuppal próbálkozz, hanem nyilatkoztass ki valami egyetemes bölcsességet, hiszen a PR-od már megvan hozzá. Ha mégis rájönnél, hogy nem vagy Isten, akkor érdemes elgondolkodnod azon, hogy mi az amit halandóként viszont nagyon is kézben tarthatsz. Karrierem során számos olyan arccal találkoztam, akik úgy érezték, hogy bizonytalanok. Lényegében nincs olyan ember, aki néha ne lenne bizonytalan, vagy ne félne. Startup vállalkozóként pedig még inkább szarban vagy, mert új dolgot kezdtél, ezért eleve a bizonytalanon szörfözöl, nem tudod hogy fogadják az ötletedet a befektetők, a piac, és hát – ha csak nem évezredes rutinod van benne – vezető is most vagy először. Én azt tapasztaltam, hogy a bizonytalanság 3 fő területtel kapcsolatosan tud jelentkezni.

1. A környezet: Ide értem az emberi környezetet, (ami túl komplex ahhoz, hogy tudd, mi a frankó) a vállalkozásod gazdasági környezetét (ez meg olyan mint a kutya vacsorája), az ügyfeleket (ahány, annyi féle), és minden olyat, ami nem mi vagyunk, viszont körülvesz minket. (Ha Isten vagy, a környezetet is Te teremtetted. Ha nem, az eleve para!)

2. Saját magunk: Hacsak nem próbáltad ki az élet összes lehetséges helyzetét és nem rendelkezel emberfeletti önismerettel, biztos lehetsz benne, hogy vannak olyan területei a viselkedéseknek, működésednek, amit még nem ismersz.

3. A helyzet: Na, ez meg aztán végképp elbizonytalanító lehet, hiszen ebben benne vagy te (részben ismert halmaz), benne vannak mások (ismeretlen halmaz) és benne van számos olyan egyéb cucc, amit esélyed sincs fixre venni.

Ja, és az egészet meg lehet még spékelni azzal, hogy mi lesz a jövőben. „Milyenek lesznek majd az ügyfelek, elég jó vezető leszek-e, mi lesz ha…” Ez mind nagggyon frankó paratéma.  Persze vannak adatok, meg trendek, meg guruk, meg vannak az úgynevezett guruk híres utolsó mondatai. Senki nem lát a jövőbe és kész.

Bármi is a bizonytalanság kiváltója, akár a környezet, akár a helyzet, akár saját belső kétségeid, a megoldás az, hogy jól rámarkolsz arra, amire valóban van hatásod. A kapaszkodók önbizalommal töltenek el, az önbizalom sikerélményt hoz, pozitív és konstruktív üzemmódba kapcsol. Ez pedig végül segít elengedni a bili szélét! Ami persze tök biztonságos, hiszen már jól be van melegítve, kicsit büdös, de legalább langyos, viszont nem visz előrébb.

no-para-DIAGRAMAz aggodalom köre

A téma szempontjából két típusra osztom a helyzeteket. Az aggodalom köre az, ahol nyakig ér a kaki, ezért még a gondolat is büdös, hogy belelépj! Chuck Norris-on kívül mindenki volt már ilyen helyzetben. Nagyanyám például folyvást azon pörög, hogy mennyi lesz a gázszámla, meg hogy meddig emelkednek még az árak, és mi lesz, ha nem jön ki a nyugdíjából, és hogy a kormány így meg úgy. Tud rajta változtatni? Nem. Pörög rajta? Hát hogyne. Magas a vérnyomása és stresszel? Naná!

Vagy itt vannak a frankó összeesküvés elméletek, melyek jellemzően a politikáról és a gazdasági árnyék-császárokról írnak sci-fit a jónépek. Miért? Mert nem tudják befolyásolni, ezért igyekszenek valami olyan sztorit összehozni, amiben legalább az az élményük meglehet, hogy értik, ha már változtatni nem is tudnak rajta. Persze elég nagy a valószínűsége annak, hogy lövésük sincs arról, hogy mi a valóság, csak csináltak egy mozit, hogy azt nézegethessék. És persze ebbe is szeretnek belepörögni, akár olyan mélyen is, hogy az egyik sci-fi író megveri a másikat, mondván: az ő sci-fije sokkal igazabb, mint a másiké. Bravó! Ezzel is egy dolog a céljuk, hogy csökkentsék a bizonytalanságukat.

A befolyás köre

A befolyás vagy kontroll köre az aggodalom körén belül van. Ide tartozik az, ami miatt cidrizel, de van rá befolyásod, tudod kontrollálni. Ide tartozhatnak olyan dolgok, mint például a saját gondolataid, a viselkedésed, másokra gyakorolt hatásod, a környezetről kialakult tudásod. (Részegen egyébként ennek a határa érdekes módon kitolódik!) Na ott van a truváj, ha rájössz, és ezt reálisan tudod látni, hogy mi az, amin csak parázol, de nem tudsz rajta változtatni, és mi az, amire viszont tényleg van hatásod – mert ezekre a dolgokra lazán rágyúrhatsz! Ne légy nagyképű, légy inkább őszinte magadhoz, mert ebben az esetben (sem) érdemes magadat becsapni. Mondok példát:

A gazdasági környezetre nincs befolyásod, (a Startupdate-et olvasó néhány száz milliárdos vállalkozóra és nagypályás politikusra ez nem vonatkozik)  viszont arra nagyon is van, hogy mi az amit tudsz erről a gazdasági környezetről. A piackutatás, a potenciális ügyfelek vizsgálata, vagy azok az akciók, amelyek az ügyfelek befolyásolására, fejlesztésére irányulnak (marketing, PR, customer development), pont ebbe a körbe tartoznak.

A leancanvas.com-on például találsz egy csomó olyan szempontot, amit ha végiggondolsz,  akkor megtalálod azokat a lehetőségeket, amikre hatással tudsz lenni, és lesz némi infód arról, amire nem tudsz hatással lenni. Vagy egy másik példa: Az időjárást nem tudom befolyásolni, így pöröghetek azon, hogy vajon esni fog-e ma az eső, de ezt a bizonytalanságomat csökkenthetem egy olyan tevékenységgel, amire van hatásom. Vihetek magammal esernyőt, mehetek kocsival, vehetek fel esőkabátot, vagy maradhatok otthon. Meg vannak a szent őrültek, akik élvezik, hogy esik, pancsolnak a pocsolyában, és boldogan elvannak.

Tipp: Írj egy listát arról, hogy mik azok a helyzetek, tényezők, amik miatt a vállalkozásod kapcsán a leginkább szoktál aggódni. Válogasd ki ezek közül azokat, amelyekre biztosan nem tudsz hatással lenni, és azokat, amelyek hatására fel tudsz készülni. Amiken nem tudsz változtatni, azokkal kapcsolatban érdemes döntést hoznod, hogy mennyi tudatos és érzelmi energiát fordítasz az ezeken való aggódásra. Ne túl sokat, plíz. Ha ezek között van olyan, amit be tudsz vonni a hatás körébe, tegyél meg ezért mindent, írd le az ezekhez tartozó lehetséges akciókat. A többin ne görcsölj!
Tipp: Az aggodalmaidat és a hatásodat könnyen felismeheted, ha figyelsz azokra a szavakra, amiket gondolkodás közben magadban használsz. A „ha lenne”, „ha volna”, „bárcsak” kezdetű mondatok és gondolatok az aggodalmaid (vagy a vágyaid, olyan dolgokkal kapcsolatban, amik jelenleg nincsenek), a „tudom, van, lehet” kezdetű mondatok a saját lehetőségeid és hatásod kifejezői.

Vállalkozóként egyetlen erőforrásod van, amit a vállalkozásod szolgálatába állíthatsz, és aminek a mennyiségét te magad szabályzod: az időd. Ha a startup-odnak és magadnak is jót akarsz, akkor ne gondold, hogy Isten vagy, aki mindenre hatással tud lenni, de azt se, hogy egy lúzer, akivel csak úgy megtörténnek a dolgok. Engedd el a bili szélét, és kezdj el azon dolgozni, hogy megtaláld, mi az amit meg tudsz tenni, és mi az amin nem kéne többet parázni, mert attól nem megy arrébb. Ha van ismerősöd, akivel szívesen meginnál egy-két sört és aki nyitott arra, hogy erről dumáljon veled, én javaslom, mert sokat segít, ha valakivel beszélsz erről. És persze nekem is írhatsz ide, vagy olvashatsz róla még ebben a könyvben is.

Egy startup tour képekben – East Coast to West Coast

startup kockázati befektetés vállalkozó pitchHa már elég tudást szívtatok magatokba itthon, ideje a tettek mezejére lépni és megnézni hogy mi van a tengeren túlon. Vajon a keleti vagy a nyugati part megfelelőbb a kezdeti lépések megtételére? New York, a Nagy Alma versus Sillicon Valley, California. Igazság szerint persze legjobb lenne megnézni mindkettőt, és csak utána dönteni. Most pont ez következik – ezúttal képekben.

Ok, nézzük mi van itt. A kiemelt képen fent rögtön látszik, hogy sajnos New Yorkban pl. elég rossz időjárás. (Azért ez nem olyan zavaró ha ez a látvány reggelente.) Manhattanben rögtön megértjük hogy ezt a startuposdit valószínűleg többen is komolyan gondolják arrafelé és áldoznak is rá.

IMG_0684 4

Érdekes, hogy amikor az ember először megy az utcákon a felhőkarcolók alatt, borzasztó jelentéktelen kis pondrónak érzi magát. Nem elég hogy eleve nehéz a startup kezdeti időszaka, még ez is 16 tonnaként nehezedik a kódolásban megfáradt vállakra. Viszont innen szép nyerni!

IMG_2165 36

New Yorkban viszonylag sok meetup van, amik közül jókat is ki lehet fogni, de azért az elmondható hogy a résztvevők nagy része neked akar eladni valamit.

IMG_2800

Mi például az egyik rooftop event-en (valamelyik magas épület tetőteraszán tartott esemény) véletlenül betévedtünk egy másik meetupra (ugyanazon a teraszon 3 volt egyszerre egy időben), ahol az egyik jól öltözött úriembernek – akit simán VC-nek néztünk – hosszú perceken keresztül ecseteltük az általunk fejlesztett termék nagyszerűségét, amit érdeklődéssel hallgatott végig, válaszában viszont arról kérdezett hogy marokkói arany jutányos áron érdekel-e minket. Igen, természetesen. Minden érdekel.

IMG_2772

Ezek az eventek habár haszontalannak tűnnek, de gyakorlásra kiválóak, olyan önbizalmat lehet gyűjteni amivel hirtelen a Nasdaq-ra lépést is tervezgetni kezdjük két hosszabb metrómegálló között.

IMG_2770

Vagy azon is elgondolkozhatunk, hogy vajon kinek adjuk el a céget? Van választék bőven és mindenki innovatív megoldásokra vadászik, mert tudják hogy ha ők nem akkor majd a konkurencia. Ez a – néha elmebeteg összegű – felvásárlások mögötti egyik fő mozgatórugó.

IMG_1686 27

De ehhez persze előbb egy killer terméket kell fejlesztenünk!

IMG_2820

New Yorkban egészen kiváló co-working irodák vannak, pl. a WeWorks, ahol magam is szívesen időztem.

Ha meguntuk az esőt és a magas épületeket, irány California, minden startup célpontja! Itt egy rövid eszmefuttatást szeretnék beszúrni, ami low budget magyar startupoknak jól jöhet. Sillicon Valley iszonyú drága, San Francisco szintén (New York is). Viszont repülővel 1-1,5 óra mind Los Angeles-től mind San Diego-tól, ahol jóval kedvezőbb feltételekkel lehet időt tölteni. Ez különösen akkor jön kapóra, ha megbeszélt időpontjaink közt akár több hét eltérés is van és már szeretnénk egy kicsit a termékfejlesztésen is dolgozni a sok meeting és pitch mellett, vagy mert LA-ben sokkal több lehetőség van early tractiont építeni pl. egy consumer startupnak. Döntésünkhöz akár ezt a rövid quiz-t is segítségül hívhatjuk. San Diego-ban például ez tárul az egyszeri magyar startupper szeme elé reggelente (télen is :)):

IMG_2679

Ezeknek a helyeknek megvan az az előnye is, hogy ha hirtelen kapás van és nincs repjegy másnapra, akkor be lehet vágódni a kocsiba és 8-10 óra alatt fel lehet vezetni San Francisco-ig. Az út mint a filmekben:

IMG_2896

San Francisco-ban egymás hegyén hátán vannak a hírekből ismert acceleratorok, startup hubok. Ez itt például a Rocketspace demo stage.

IMG_2842

Több környező ország már viszonylag komoly jelenlétet épített ki a Valley-ben annak érdekében hogy a legjobb projektek a lehető leggyorsabban kerüljenek ki. A szlovénok egy kicsit előrébb tartanak mint mi, nekik van saját házuk a saját startuppereiknek, ahova be lehet esni éjszakára aludni, kicsit dolgozni, stb.. a hálótermeket azért nem fotóztam mert elég laktanya érzése van ami nem túl inspiráló, de a közös tér nagyon jó. Van aki már 4 hónapja lakik itt és még nincs prototípusa se, úgyhogy nem csak természetfeletti vállalkozókkal kell versenyre kelni, jó tudni hogy itt is ugyanazokkal a kihívásokkal szembesül mindenki, inspiráció ide vagy oda, a terméket fel kell építeni.

IMG_2835

A távolban Alcatraz, ennyi elég is a San Francisco-i városnézésből.

IMG_2846

Itt még több meetup és startup event van mint New York-ban, ráadásul az ember a Stanford-ra is beeshet, ami elég jó (csekély 50$ volt a belépő erre az eseményre, de különböző fennforgásokra hivatkozva (ie. “nincs annyi cash nálam, pls pls pls”) sikerülhet bejutni pl. a feléért. Itt új értelmet nyer a dream big fogalma, a “billion dollar market” csak egy picike kör a prezentált slideokon… az új trend a “T”‘ dollar, ez alatt ne ugrálj 🙂

IMG_2855

A Singularity University szintén egy érdekes képződmény, ahogy egyik srác a csapatból megfogalmazta, “Gazdag emberek pici csoportja hobbiból szeretné megmenteni a világot.” Nekem az volt az érzésem, hogy mindezt úgy hogy ők azért jól járjanak a végén (ami nem baj, sőt). A kedvencem innen az a startup akinek 1db ügyfele az International Space Station… ez az igazi niche market.

IMG_2858

Arra nem jöttem rá hogy mi az az épület a NASA-nál. Ötletek?

IMG_2859

Californiában az autó bérlése kötelező, a nélkül meg vagy lőve. Ez a járgány 400 dollár 7 napra mindennel (napi díj, biztosítás, stb.) együtt. Ezt bele kell kalkulálni a büdzsébe (+tankolás, attól függően hogy ki merre megy). Mondjuk van vagy 1012 startup itt aki épp ezt az industry-t készül megtörni, úgyhogy a jövőben ez olcsóbb is lehet.

IMG_2862

A túra végére pedig egy bónusz kérdés: melyik világhírű, sok milliárd dollárt kezelő alap irodája látható a képen? A helyes megfejtők közt a lean metodológia jegyében egy csomag Beef Jerky-t sorsolunk ki.

IMG_2861

Idegölő kötelesség – Startup névválasztás

startup branding vállakozó befektető vcHa már branding weekend-et hirdettünk, akkor csevegjünk egy kicsit arról a startup feladatról, amit én személy szerint a legjobban gyűlölök: névválasztás. Mert ugye a pitching nehéz. Az elevator pitch még nehezebb. A one-liner egy kínszenvedés, annyi mindent kell összefoglalni néhány szóban. Van még lejjebb? Persze: bármit is csinálsz, fogalmazd meg egyetlen szóban – és a domain legyen szabad… Pfff.

Számomra az egyik legrosszabb startupper időszak tényleg az volt, amikor a Brandvocat indításakor (és még onnantól számítva 3 hónapig) nem voltunk képesek találni egy jó nevet az ötlet mellé. Haladtunk volna a domain regsztrációval, az első sales anyagok összetákolásával, de annyira nem tudtunk dönteni, hogy egy idő után egymás között elkezdtük a projektet Sudár Jegenyefaként emlegetni, mert valahogy hívni kellett. 3 hónappal az után, hogy találtunk egy – szerintünk – zseniális nevet, első amerikai tanácsadónk rávilágított a tényre, hogy a kreált szóból a „valakivel kib*szni” kifejezés jut először az ember eszébe… és az egész kezdődött újra. Gyűlöltem, és Ti is gyűlölni fogjátok ezt a feladatot. Inkább ezer startup pitch egy acid house koncert áramszünetében őrjöngő tömegnek, mint egy startup névre irányuló ötletelés…

Miért fontos?

Ugyan már, tesó, a céged neve lesz az, amit minden egyes pitch alkalmával először kimondasz, amire a felhasználók rákeresnek, ami ott virít a honlapodon, az app-od tetején, a one-pager-eden, a Techcrunch-on, amikor írnak rólad, előbb-utóbb még brandelt pólókban is fogsz feszíteni, hiába fogadkozol most, hogy „én soha, én más vagyok”. Egyszerűen nem teheted meg, hogy legyintesz egy jó név biztosította versenyelőnyre sem – startup-ként nem vagy abban a helyzetben. Nomen est omen, a jó névválasztáson csaták végkimenetele dőlhet el. Sokan esnek abba a csapdába, hogy keresnek valami betűszót meg egy kifogást mellé, ami valami ilyesmi szokott lenni:

  • minden jó név foglalt a domain brokerek által
  • az ügyfeleink úgysem foglalkoznak névvel. naponta jön ki 10 új startup valami „eredeti” elnevezéssel
  • ha jó a szolgáltatás, majd bevezetjük a piacra, akármi is a neve
  • leragadtunk, kimerültünk, kiégtünk. Haladni kell mással is, nincs erre több időnk
  • most bevezetjük ezzel a névvel, aztán majd rebrand-elünk.

 

Mennyire fontos?

Rossz ötlet elfogadni a saját kifogásitokat. A jó branding mindig fontos, de további paráztatás helyett árnyaljuk kicsit a dolgot: Általánosságban az mondható el, hogy egy B2C vállalkozás sokszor csak hirdetésekre alapuló marketing és ügyes PR révén képes növekedni, ahol egy jó név hatalmas előny. Ugyanakkor egy B2B biznisznek az ügyfeleit sokkal inkább érdekli maga a termék, vagy szolgáltatás, és kevésbé törődik a konkrét névvel. Ez nem azt jelenti, hogy B2B-ben megengedhetsz magadnak egy rossz nevet, de egy átlagosat talán már könnyebben. A mostawesomehealthcareproducts.com nem tartozik az átlagosak közé… A B2B létet ne használd kifogásnak, józan mérlegelési eszköznek azonban megteszi.

Ugyancsak fontos nagyjából belőni, hogy milyen célpiacnak adunk majd el, mert ettől nagyban függ a név közérthetősége és a tevékenység azonosíthatósága. A túlságosan szakmai, vagy „geeky” szavakat sokan nem értik, és az esetlen szóvicceket is csak az adott niche szereplői jegyzik meg, de ha biztos, hogy ez a közösségünk, akkor nem feltétlenül rossz választás. Viszont az egyik legrosszabb dolog, ha magyarázni kell a nevet – ez először vicces, ötvenedik alkalommal simán unalmas, de az ötszázadik esetnél egyszerűen legszívesebben visszautaznál az időben és agyba-főbe vernéd korábbi önmagadat…

Hogyan csináljuk?

Nem vagyok szuper-kreatív branding szakértő, csak egy tech vállalkozó. Nem próbálom eladni a tutit, és nem állítom, hogy tudom. Csak azt fogom leírni, hogy hol rontottam el, hogyan csinálnám ma, és mire figyelnék oda, mit tartanék a névválasztás tekintetében fontosnak és mit nem. Aztán majd kommentben a branding felkent papjai szétszedik a véleményemet, de legalább Ti könnyebben eligazodtok, ha a névválasztás kínkeserves kötelességére kerül sor. Én három fázisra osztanám a poklok poklát: ötletelésre, tesztelésre és megszerzésre.

Ötletelés fázisa

Széles merítés

Menj fel az angel.co-ra és írj ki magadnak 50 startup nevet, ami hangzása alapján tetszik Neked. Vizsgáld meg, hogyan képezték az adott szót, mi benne a különleges, miért hangzik jól számodra. Ha ez megvan, akkor írd le a saját cuccod pitch-ét, célpiacát (ha validáltad már), a versenyelőnyt biztosító mondást, a szolgáltatás által elért eredményt, mindent, ami valahogy is kapcsolódik a kezdeményezésedhez. Végül menj fel a Thesaurus.com-ra és keresd meg a leírt szavak szinonímáit is, és azokat is írd le.

Költségek

Ha ezt kipipáltad, akkor határozd meg mennyi zsetonod van a domain-re. Könnyen lehet, hogy olyan domain-t találsz, amiből a .com már foglalt, de megvehető. Ha az iparágadban nagy jelentőséggel bír a bizalom és a szavahihetőség, akkor nem is kérdés, hogy nem elég a .net, vagy a .ly, vagy a .co végződés. Ha beindul a pénzgyár, nagyon fontos lesz a SEO, és nem engedheted meg azt a luxust, hogy a konkurencia szerezze meg. Kell a .com végződésű domain-név, most amúgy is olcsóbb, mint amikor már mindenki rólad beszél. Ha találsz valamit, még  ne vedd meg, legfeljebb ha olyan mázlista voltál, hogy a kiválasztott domain szabad .com-ostul, akkor pár ezer forintért befoglalhatod. Ha nem annyira fontos a megbízhatóság – például játékok, crowdsourcing alkalmazások, kísérleti projektek, vagy ingyenes on-line szolgáltatások esetén – akkor lemondhatsz a .com végződésről, de sokszor ezzel lényegében csak halogatod a problémát, ugyanis a befektetőid mindenképpen szeretnék majd, ha legalább megpróbálnád megszerezni. viszont minél később állsz neki, minél ismertebb vagy, annál nehezebb lesz.

Másodlagos piac

Remek domain nevek vannak például a Namecore-on vagy a Sedo-n. Be lehet próbálkozni egy-egy aukcióval és licitálni a kívánt névre, ha nem több ezer dollár.

Tesztelés fázisa

Teszteld egyedül

Rögtön négy tesztet is javasolnék:

1. a kiválasztott nevekkel kapcsolatban a „bar test” az első, ami azt jelenti, hogy ha valakit a füledbe ordítja egy fülsüketítően hangos bárban, vagy szórakozóhelyen, akkor a taxiba ülve be tudnád-e írni helyesen az okostelefonodon a böngésző címsorába. Például a szörnyen innovatív és ultradesignos füldugónak szánt HearShield.com rögtön megbukik ezen a teszten: ahogy kimondják, lehet „hereshield”, „earshield”, „hirshyield”, meg még ki tudja hány dolog. Bármilyen név, ami hallás után nem írható le egyértelműen, az rossz. Ide tartoznak az egybetűs módosítások is, melyek kezdetben nagyon mentek (tumblr.com), de elterjedtségük miatt egyre kevésbé hatásosak.

2. A másik hasznos módszer a relevancia teszt, ez már átmenet a csoportos tesztelés felé: ugye a whatsthatbug.com tökéletes egy szoftver-tesztelő applikációnak, de már nem annyira jó név egy étteremnek…

3. A harmadik módszer a hosszúság-teszt: viszonylag rövid név kell, két, maximum három szótag. Az orderhealthyfoodonlineandliveforever.com-ot a vásárlóid nem biztos, hogy szívesen gépelik majd be…

4. Az utolsó dolog a józan-ész teszt: Kerüld az olyan neveket, amik más vállalatok neveire hasonlítanak, különösen ha az adott létező brand ugyanabban a szegmensben aktív, amiben a te startupod. A „dontbuySAP.com” péládul viszonylag rövid életű lesz, de az ügyvédeid nagyot kaszálnak majd rajta(d)…

Teszteld másokon

Bár már valami aprópénzt valószínűleg elköltöttél, mielőtt a nagyobb lé elmegy, gyorsan teszteld le a shortlist-es neveket néhány angol anyanyelvű emberrel. Egy nagyon ütős és killer nevet lehet, hogy nem dobnék fel egy tízezres LinkedIn csoportba a domain befoglalása előtt, de utána már simán – trademark befoglalására nem valószínű, hogy bárki rászánja az időt. Nagyon fontos, hogy a csapat ne utálja a nevet, mert ez alatt a név alatt fognak működni ők is, ha nem tudnak azonosulni vele, az nem segíti a csapat összetartását. Kikérni a véleményüket egyfajta minimum, de a reakciókat figyelembe venni is melegen ajánlott. Ha eddig eljutottál, akkor a fillérekért megvehető domain-eket itt már érdemes befoglalni. A több ezer dolláros nevekkel még várj, nehogy ennyi pénzt kidobj az ablakon egy trademark probléma miatt.

Teszteld trademark-ra

OK, ha eddig eljutottál, akkor most írj szépen egy levelet Ian Bennett-nek, hogy nézzen utána, nincs-e már hasonló név trademark-kal védve. Egyúttal – lévén startupokkal foglalkozó native english speaker, kérdezz is rá, hogy neki hogy hangzik a név, és akkor nem jársz majd úgy, mint én. Ez is bele fog kerülni némi pénzbe, de nem lesz vészes, Ian hosszú távon gondolkodik.

Megszerzés fázisa

Ha a trademark elérhető, indítsd el a megszerzését, Ian simán végigtolja ezt is. Természetesen dolgozhatsz bárkivel, sőt, versenyeztesd is meg az ügyvédeket a költségek alacsonyan tartása végett. De a trademark előbb-utóbb muszáj lesz, különben jön a kényszerű rebranding – ugye nem kell felsorolnom, mennyi minden felesleges munkával jár ez. Naná, hogy nekem például sikerült ezt is megszívni…

[dil dil = 2714]

Pozitív példák

A kreált szavak jók lehetnek, amennyiben kifejezik a tevékenységed jellegét, és esetleg egy hasonló hangzású, de teljesen eltérő összetett szóra hasonlítanak, például cardpool.com. A carpool ugye amerikában a belső sáv, amit olyanok használhatnak, akik többen utaznak egy autóban – mindenki ismeri a szót, benne van a köztudatban. A cardpool.com egy olyan oldal, ahol ajándékkártyákkal lehet kereskedni – a név leírja a tevékenységet, mindössze két szótag, és egy mindenki által érhető szójáték egyben. A kreált szavaknál nagyon fontos a rövidség, mert a furcsa és ismeretlen összetételek csak ekkor jegyezhetőek meg: Etsy.com vagy digg.com. A like.fm ugyancsak zseniális, mert azonnal tudni lehet, hogy mivel foglalkoznak. Ugyanez érvényes az Accounting101.com-ra – azonnal lejön, hogy mit csinál a cég.

Startup-ot brandelni borzasztóan nehéz, és meg kell találni az egyensúlyt a véget nem érő ötletelés és a bűnös hanyagság között. Én azt javaslom, ne nyugodjatok bele egy közepes névbe, mert később ez megbosszulja magát. 6-7 évig, esetleg még tovább fogtok az adott név alatt élni, dolgozni, előadni, tárgyalni. Vagy tízezerszer fogod kimondani, hogy My name is…

Lean Startup Machine

lean startup vc befektetőElőző este egy prezentációnkon dolgoztam, amikor egyszer csak beugrott: pontosan a nyilvánosság az, amire nem vagyunk felkészülve, amikor lelkesen belefogunk a szívünknek oly kedves ötlet megvalósításába. Nem mérjük fel – mert nem is tudhatjuk, legalábbis első körös startupperként nem – hogy innentől nincs visszaút és legalább egyvalakinek a csapatból az arcát, tudását és tudatlanságát is vállalva ki kell állnia a közönség, a potenciális partnerek és vásárlók elé és meg kell szólalnia. A visszajelzéseket pedig – akár pozitív, akár negatív – lehetetlen megúszni. És persze téves stratégia is erre törekedni, ha fel akarod mérni valóban van-e az ötletednek – lehetőleg profitábilis jövője – ha kritika jön, elsőre (másodszorra, sokadszorra) mégis határozottan fájdalmas az élmény.

 Elvégre a projekt a szerelemgyereked, beletettél mindent, ami csak erőből, tehetségből és tapasztalatból tellett, ha kritizálják, téged is bírálnak vele. Ezért érdemes időben megtanulni, hogy a korábbi három faktorból a tapasztalat milyen hatalmas súllyal esik latba – és az egódat előbb-utóbb kénytelen leszel könyörtelenül beáldozni érte. Szerencsés esetben van a csapatban egy vérbeli Hustler, aki már a szülőszobába is tripla réteg bőrrel az arcán érkezett, de ha nem ez a helyzet, akkor sincsen feltétlenül gond: a lámpalázat el lehet hagyni, mindez begyakorolható és megtanulható. Például a Lean Startup workshop hétvégéje alatt.

A Lean Startup mozgalom neve mostanra valószínűleg ismerősen cseng és nagyjából mind tisztában vagyunk az alapelvekkel: minél előbb lépj ki a közönség elé a termékkel, hallgasd meg a visszajelzéseket, változtass, ha szükséges, ne ragaszkodj az egyértelműen elvetélt irányokhoz és ne vesztegesd az erőt, időt, és a pénzt feleslegesen. Build. Measure. Learn. A Lean abban segít, hogy megértsük a visszajelzés fontosságát, tudjuk kezelni a kritikát és mindeközben megőrizzük az ép elménket és a pozitív hozzáállásunkat is. Stratégiát és rendszert ad a tanulási folyamathoz, de ami talán még fontosabb, újfajta megközelítést és hozzáállást is. A hangsúly a kísérletezésen és az empirikus fejlesztésen van. Hiszen, ha minden új terméknek és vállalkozásnak kísérleti jelleggel àllsz neki, hirtelen nem kudarcról beszélünk, ha az eredeti ötletet nem fogadja ünneplő tömeg, hanem kérdések és kihívás van: mit változtassunk, hogy a következő kanyarban már az üdvrivalgás is meglegyen?

[quote align=”right” color=”#999999″]Fall seven times. Stand up eight. – Old Japanese Proverb.[/quote]A sikeres verzió megtalálását az erőforrások végessége miatt nyilván nem húzhatod a végtelenségig, előbb-utóbb kell az eladható prototípus, ez a hozzáállás azonban mindenféleképpen nagyobb esélyt jelent a sikerre. Ha nem rejtőzködsz, hanem tudatosan keresed a valós visszajelzést és ha nem adod fel az első hűvös visszhangok után, hanem a kíváncsiságtól hajtva tovább próbálkozol, olyan terméket fogsz összerakni, ami valós problémákat old meg. A válasz ott van, csak meg kell találni.

Az elméletet, ami önmagában logikusnak, mi több, túl egyszerűnek tűnik, a korábban boncolgatott emocionális kötődés és szűkölve tiltakozó egónk miatt mégsem olyan könnyű végigvinni. (Lásd újévi fogadalmak és az önmagunknak tett életmódváltó ígéretek; mind nagyon jól látjuk mit is kellene tennünk, csak aztán a gyakorlatba ez valahogy nem kerül át.)

Pontosan erre találták ki a három napos intenzív Lean Startup Machine workshopot. Lépéskényszerbe hoz, áthidalja a szándék és a cselekvés közötti légüres teret és alacsony kockázat mellett – egy új, érzelmektől még nagyjából független ötleten – mutatja meg, hogyan lehet már elképzelés fázisban értékes visszajelzést, sőt forrásokat szerezni. Kiküld az emberek közé, megtanít a visszajelzéseket megfelelően értékelni és a további munka alapjává tenni. Ráébreszt, hogy nem is olyan fájdalmas ez a folyamat, nem beszélve arról, mennyi energiával tölt fel, ha az optimális eset áll elő, és mindenki imádja az ötleted. Ráadásul nem is mentőöv nélkül dob a mély vízbe: a workshophoz minden városban olyan mentorok csatlakoznak – itthon többek között Locher Tamás (Lookk), Andreas Kilinger (Lookk), Dr. Kádas Péter (StartUpdate) és Hild Imre (iCatapult), Michele Attisani (FACE IT, StartMiUp) – akik a saját tapasztalataik alapján tudnak azonnal alkalmazható tanácsokat adni és elhivatottan segítik a startupok új generációját.

[quote align=”left” color=”#999999″]Everyone gets the experience; some get the lesson. – T.S. Eliot[/quote]Ha magát az ötletet féltenéd a nyilvánosság előtt és attól tartasz valaki az orrod elől fogja elhalászni azt, ne tedd! Érdekes módon a mai napig találkozom olyan kezdő vállalkozásokkal, akik inkább féltve őrzik a nagy ötletet és hónapokat, sőt éveket töltenek lopakodó üzemmódban, azon aggódva, hogy különben azonnal ugrásra kész ragadozók hada áll neki lemásolni azt. Nem éri meg. Maga az ötlet valójában ritkán vehető át egy az egyben, az eredeti alkotók személyisége, az ebből fakadó kommunikáció és az okosan felépìtett márka egyedi kombinációt hoz létre minden esetben. Rádásul akár az ideális alapító partnerbe is belebotolhatsz a hétvége alatt és együtt azonnal neki is állhattok a tényleges munkának.

[dil dil = 2615]

A startup-ok az innováció révén elérhető és hosszú távon fenntartható versenyelőnyről szólnak. A Lean olyan fegyver, ami az ötleted megvalósítását olcsóbbá és gyorsabbá teszi – vagyis versenyelőnybe hoz Téged a versenytársakkal szemben. Az egész startuposdival ezt a versenyelőnyt igyekszel hónapok, néha évek alatt megteremteni és megőrizni. Nem rászánni három napot a megvalósítás mikéntjének elsajátításra: viszonylag költséges butaság. Ha komolyan gondolod a startup létformát, és van mit tanulnod a Lean-ről, legyél ott – „Mér’nemtudtameztkorábban?” érzés lesz!

Online Term Sheet Generátor

startup, legal, pitch, vállalkozás, vcA hajamat leraktam, amikor ezt megláttam! A term sheet ugye a kockázati tőkebefektetéseket szabályozó szerződés feltételrendszerét rögzítő dokumentum. Tíz külön cikkben elemeztem végig minden egyes bekezdését, mert ez a doksi élet-halál ura a befektetések nyélbe ütését követően – a vagyonod, a jövőd vagy a csalódásod és a kisemmizésed.

A Bay Area egyik legrégebbi és leghíresebb ügyvédi irodája, a nem véletlenül méregdrága (ha négy nevű, az mindig drága) Wilson, Sonsini, Goodrich, and Rosati  nemrég előrukkolt valamivel, ami igazi csemege azoknak, akik megértik, mennyire fontos ezt a szerződést jól megkötni: csináltak egy Term Sheet Generátort. Akár amerikai kockatőkést találsz meg, akár Európában kerülsz közel egy komoly befektetőhöz, egy ilyen eszköz aranyat ér! Ugyanis visszafelé működik, tehát nem a jogi maszlagból kell kitalálnod, hogy hol vannak a csapdák, hanem a körülményeket és feltételeket adod meg, és abból lesz a végén jogi maszlag.

De itt még nincs vége! Aki ezt csinálta, az egy Zseni! Minden egyes paraméternél van egy rövid magyarázat – ebből rengeteget lehet tanulni -, és ahol lehet, az elmúlt évek szokásai, iparági átlagai is szerepelnek, amitől az ember el tudja helyezni a nyilván sokkal gyakorlottabb befektetők által mondottakat. Nem szaporítom a szót, ha komolyan gondolkodsz külföldi befektetésben, most azt kell érezned, hogy viszket az ujjad a bal egér gombon, ahogy az alábbi gomb fölé csúsztatod a kurzort…

[button color=”#ffffff” background=”#156AA4″ size=”large” src=”http://www.wsgr.com/WSGR/Display.aspx?SectionName=practice/termsheet.htm”]Term Sheet Generator[/button]

Jó játékot, ha valami nem világos, küldjetek egy screenshot-ot kommentben és segítek!

Ingyenes Privacy Policy Generátor

startup, pitching, vcHa az Egyesült Államokban kezdesz bizniszelni, egy rendes Terms and Conditions és egy Privacy Policy nélkül óriási veszélynek teszed ki magadat és a cégedet – gyakorlatilag szabad préda vagy bármilyen jogi eljárás esetén. A fent említett két dokumentum viszont nemcsak drága, hanem az ügyvédeknek meg is kell érteniük, hogy mit csinálsz, és ez elég időigényes – tehát az egész dokumentumgyártás tipikus példája annak, amit ott úgy hívnak, hogy pain in the ass. (Nagyon szabad fordításban púp a hátadra…)

Erre a problémára a Szilícium Völgy egyik legnevesebb – és legdrágább – ügyvédi irodája, a Cooley LLP. (mellesleg a Brandvocat cégalapítását is ők csinálták : ) érdekes választ adott: készítettek egy ingyenes Privacy Policy Generátort. Az alkalmazás inkább a sima weboldalakat üzemeltető startupoknak jó, bonyolult online szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások nem fogják megúszni a több ezer dolláros ügyvédi munkát, de kezdetnek mégis jobb, ha fent van egy ilyen, mint ha semmi nincs.

Mielőtt összedobtok benne egy Privacy Policy-t, nagyon figyelmesen olvassátok el a feltételeket! Ezennel kizárok minden felelősséget! (ezt kint tanultam! : ) Klikk a gombra és már generálhattok is:

[button color=”#ffffff” background=”#156AA4″ size=”large” src=”http://generator.cooley.com/sites/privacy/Privacy/PQ2/Pre-PRIVACY-Start.aspx”]Ingyenes Privacy Policy Generátor[/button]

Az 5 startup fázis forgatókönyve

startup, startupdate, pitch, pitching, vcEgy ötlettől a világhírig rögös út vezet, melyet a startup cégek körüli szereplők (vállalkozók, befektetők, tanácsadók, mentorok, már piacon lévő szereplők, stb.) négy-öt fő fázisra szoktak osztani. Ne gondoljatok azonban éles határvonalakra, még egy gyors sikersztorinál is egyik nap olyan, mint a másik, és a ritka ünneplésre okot adó percek új kihívásokat, megváltozott helyzeteket és természetesen újabb átdogozott napokat hoznak. Nézzük meg, hogy nagyjából milyen kihívásokkal fogtok szembesülni az egyes fázisokhoz tartozó hetekben-hónapokban-években. Az egyes szakaszok végén megadok egy hozzávetőleges cégértékelést, itt a hozzávetőleges szónak nagy jelentősége van. Ha Magyarországon történik a cégértékelés, inkább a skálák alsó végét vegyétek figyelembe, Amerikában inkább a közepét. Ha hardcore sorozatvállalkozók vagytok, és Brad Felddel buliztok együtt, és éppen 15 éve nem volt dot-com válság, és süt a nap, és nincs fiscal cliff, és PR félisten vagy és … akkor esetleg a skála teteje sem lehetetlen. Jöjjön egy ábra (szubjektív, mint ez az egész szakaszolósdi), aztán a részletes elemzés:

startup, startupdate, pitch, pitching, vc

Pre-seed fázis

Nem fordítom le a szót, mert nemcsak Amerikában, hanem világszerte így azonosítják ezt a szakaszt – ha valahogyan el kellene neveznem, én a szarból-várat periódusnak hívnám, de félek, ez startup cégek között nem fog elterjedni. Kipattan az ötlet, nagy a rábuzdulás, az ötletgazda szerencsés esetben társalapító(ka)t talál, és elkezdődik a kockás-papíros kidolgozás (ha már piacon lenne a Brickflow, használhatnátok azt is). Ne szépítsük, ez még semmi (nem a Brickflow, hanem a pre-seed fázis), egy ötlet önmagában semmit sem ér, viszont nagyon olcsón, gyorsan és kockázatmentesen lehet ebben a fázisban értéket teremteni, mivel az ötlet kidolgozása, finomítgatása, a csapat összerakása szinte semmibe nem kerül, dokumentumokat gyártani olcsón is lehet – szóval itt legfeljebb az idődet pazarolod. Sokan meg is állnak ezen a szinten, mert álmodozni jó, és ingyen van.

Amit csinálj:

  • írd le az ötletet, és nézze meg a csapat minél több oldalról. Finomítsátok, elemezzétek, modellezzétek a lehetséges reakciókat.
  • nézz utána a konkurenciának, de alaposan. Ha már van ezer ilyen, nem biztos, hogy érdemes ezeregyediket csinálnod. Ha viszont egyáltalán nincs konkurencia, valószínűleg baromság az ötlet.
  • szerezz visszajelzéseket, hogy az ötlet jó-e (ebben a  szakaszban teheted meg a legolcsóbban)
  • startup cégek általában társ-alapítókkal szökkennek szárba. Hacker and Hustler téma – ebben a cikkben megbeszéltük. Nem érthetsz mindenhez, a csapatba kell technológiai és üzleti csóka is.
  • találd meg a core-funkciót, vagyis a megoldásod lényegét (ez lesz a megvalósítás fókusza)
  • menj startup versenyekre! A legolcsóbb, leggyorsabb visszajelzési lehetőség, ráadásul rengeteget tanulhatsz belőle.
  • tudd, hogy alkalmas vagy-e kockázati tőke befektetésre (ezt leginkább a piacod mérete dönti el)

 

Amit ne csinálj:

  • ne rejtőzködj, mert egy olyan pókerjátszmában vagy, ahol hamarosan nagy valószínűség szerint all-in leszel. Ha rejtőzködsz, elkerülheti a figyelmedet egy fontos visszajelzés, egy erős konkurens, és rengeteg időt és pénzt fogsz veszíteni, a csalódásról nem is beszélve.
  • ne foglalkozz üzleti tervezéssel. Ebben a fázisban startup cégek számára ez ablakon kidobott értékes napokat jelent

 

Cégérték: 100-500 ezer dollár (papíron)

Startupdate Blog használat: Olvasgatsz és böngészed az idegen szavak jelentését.

Startup cégek seed fázisa

Ez a megvalósítás kezdete. Ráuntál a „brainstorming mindhalálig” játékra, remélhetőleg gyorsan. A seed fázisban már pénzt fogsz költeni, jellemzően MVP-re (Minimum Viable Product, azaz Prototípus). Ha okos voltál az előző hónapokban, itt már tudod, hogy az ötleted valószínűleg jó, és akkor nyugodtabban állsz neki prototípust gyártani. Ha ostoba voltál, és titkolóztál, akkor tolod be a pénzt meg az időt anélkül, hogy legalább valószínűsíthetnéd, hogy érdemes. Ótvar érzés, de magadnak köszönheted. A seed fázisban a termékre kell koncentrálni, és felkészülni a növekedési fázisra. Találkozz befektetőkkel, de még ne reménykedj befektetésben, inkább a kapcsolatépítésre koncentrálj. Ha mégis megtalál egy accelerator, akkor egy fontos dilemmát kell megoldanod. Ebben a fázisban kell mindent megtanulnod a startup világról is. Egy rossz elevator pitch már nem bocsánatos bűn, egy hibásan értelmezett befektetési megállapodás később forint százmilliókba kerül. Előbb-utóbb döntened kell a főállású vállalkozósdiról is, tehát ez a fázis a Rubicon – ha képes vagy átlépni, már komolyan fognak venni.

Amit csinálj:

  • a csapat üzleti oldala koncentráljon a pitching tökéletesítsére
  • a piacodat ismerned, a számaidat nagyjából tudnod kell, tehát egyoldalas számításokat már csinálhatsz
  • a biznisz mágus kezdje el kidolgozni a piacra lépés stratégiáját, legyen marketing és sales terv (nem kell könyvet írni róla, 20 jól alátámasztott mondat sokkal jobb).
  • néhány kezdeti ügyfélnél ott kell lennie a termékednek. Adhatod ingyen, de be kell bizonyítanod, hogy használják, szeretik, akarják – azaz hogy piacképes vagy.
  • keress tanácsadókat. Ilyenkor már megszerezheted őket, de még olcsón.

 

Amit ne csinálj:

  • továbbra se titkolózz, mert most sincs több értelme, mint pre-seedben.
  • ne lelkesülj be túlzottan, mert a startup cégek ebben a fázisban éveking – vagy tovább is – bent ragadhatnak, és a pénzt már viszi a cég, tehát nettó veszteségben vagy. Gyorsíts rajta, ahogy csak tudsz, ha csak nincs nagy szerencséd, saját pénzből tolod a bizniszt, ha nagy szerencséd van, majd később rájössz, mennyibe került ez a kis kényelem valójában
  • a részletes üzleti tervre még magasról teszünk (a seed fázis vége felé már nekiállhatsz, sőt kénytelen is leszel megcsinálni). De az elején product first!
  • kerüld a 7 korai fázisú start főbűnt is, nagy részüket már seed-ben el tudod követni.

 

Cégérték: 500 ezer – 3 millió dollár (még mindig csak papíron)

Startupdate Blog használat: Kézikönyvszerűen használod a blogot, gyakran kérdezel, és ha valamit nem találsz meg, sűrűn emlegeted a nevemet.

Korai fázis

Azért korai fázis, mert már formális vállalkozásod van és talán két évet végigszenvedtél seed-ben és preseed-ben, azonban a piacon lévő nagy múltú cégek mellett zöldfülű újonc vagy. Ez talán a legkeményebb szakasz. A kiadásaid meglepően gyorsan nőnek – cégalapítás, alkalmazottak, ügyvéd, könyvelő, marketing költségek, kommunikáció, iroda, stb. – de a bevétel rendszerint még messze nem annyi, hogy fedezze is ezeket a költségeket – a saját tartalékaidat viszont az előző két fázis felemésztette. Ebben a fázisban már mindent kell csinálnod, amit egy vállalkozás csinál: sikeres értékesítés, okos marketing, ráadásul nagy valószínűséggel csapatot is kell vezetned, tehát menedzsment képességeket is növesztened kell. És persze a tőke: Ha nem találsz befektetőt, a legjobb esetben is talpon maradsz és vért fogsz izzadni, hogy növekedni tudj. Kubatov Márk tudna erről mesélni. Ha előrelátó voltál, néhány kockázati tőkebefektető már egyre nagyobb étvággyal és jó ideje figyeli a cégedet. Ha seed fázisban megcsináltad a házi feladatot, akkor most learathatod a gyümölcsét, és talán találsz kockázati tőkést is. Ha itt kezdesz el keresgélni, megint csak értékes időt veszítesz, pedig ennek a fázisnak a végére komoly vagyont érő vállalatot lehet építeni. Üdv a startup cégek profi ligájában, itt már nem babra megy a játék – de a játékosok is kőkemények lesznek, azt garantálom.

Amit csinálj:

  • egyszerű: szerezz minél több ügyfelet. Már nincs „használjátok, odaadom jófejségből”, mert bevételt kell termelned. Semmiben nem különbözöl a piacon lévő egyéb vállalkozásoktól (csak abban, hogy nincs zsetonod), egy öldöklő versenyben kell megállnod a helyed.
  • bővíts lassan, rúgj ki gyorsan – se pénzed, se időd alkalmatlan emberekkel dolgozni. A kapitalizmus táplálékláncának csúcsára vágytál, megkaptad – cégtulajdonos vagy. Ne szívtelen legyél, hanem határozott a többi csapattag érdekében.
  • menedzseled a saját pszichédet: nehéz döntéseket kell hoznod minden egyes nap
  • figyelj oda a cash-flow-ra. Ha bedőlsz, a kollégák családtagjaival együtt több száz embert ránthatsz magaddal.

 

Amit ne csinálj:

  • ne viselkedj úgy, mintha még lelkes startupper lennél. Egyik mérföldkövet kell teljesítened a másik után, és az első komoly lelki megpróbáltatást okozó harcok egy-egy fontos ügyfélért idővel napi rutinná válnak. EZ a kitartás fázisa, nem a seed!
  • ne becsüld alá a tanulás fontosságát: ötletgazdának és CEO-nak (Chief Executive Offcer, a cég első embere) lenni nagyon nehéz dolog
  • ne járkálj túl sokat konferenciákra és előadásokra – vezetned kell a csapatodat. Ez a legfontosabb feladatod.
  • ne hagyd abba a befektető-keresést. Pont a cash-flow fenntartása miatt szükséged lehet rájuk.
  • ne kényeztesd el magad zsíros fizetéssel – igen, ki vagy éhezve rá, de ez még nem most jön, a cash-flow fontosabb.

 

Cégérték: 3-10 Millió millió dollár

Startupdate Blog használat: megkérlek, hogy mint híres magyar startup csillag, írj egy vendég-posztot. Megírod, mert még kell itthon is a PR.

Startup cégek növekedési fázisa

Az átmenet a korai fázisból a növekedésibe szinte észrevétlen. Az ügyfelek – jó esetben – jönnek, a létszám bővül, újabb befektetési kör, terjeszkedés, sikerek és továbbra is eszetlen sok munka. Kiszállni nem tudsz, ez már nem a te álmaidról szól, hanem sok-sok ember hosszú távú boldogulásáról. Ebben a fázisban a részesedésed igen nagy valószínűséggel 25-30 % körülire olvad, és foglalkoznod kell a cég „belpolitikájával” is. Az igazgatótanácsodat folyamatosan jól kell tartanod – nem libamájas szendvicsre gondolok a board meetingeken, hanem a növekedést igazoló számokra, eredményekre. Szóba kerülhetnek az első akvizíciók (megveszed a konkurenciát kilóra), a terjeszkedés lesz továbbra is az elsődleges szempont, csak az eszközök változhatnak – részben. A jó hír, hogy sok okos emberrel tudod magad körülvenni, a rossz, hogy megannyi érdek között kell szlalomoznod. Az érzelmi döntéseknek nincs helye, racionalitás, előrelátás, kényszerű kompromisszumok – a megnyugvás még nem most jön.

Amit csinálj:

  • szerezd meg az iparág legjobbjait, és motiváld őket bőkezűen. Nagyon közel a várva várt exit, most nem ronthatod el. A sikernek itt már sokan részesei akarnak lenni, és te nem feledkezhetsz meg azokról, akik a kezdetektől melletted álltak, ugyanakkor szükséged van a legnagyobb koponyákra is.
  • készülj az exitre, tudd a lehetőségeidet, vedd fel a kapcsolatot azokkal, akik felvásárolhatnak egy-két év múlva.
  • tanuld meg delegálni a döntéseket. Az egyik legtipikusabb magyar hiba, hogy az alapító képtelen kiszállni a napi rutinból, és beledumál mindenbe – jellemzően fél információk alapján.

 

Amit ne csinálj:

  • Ne maradj kisvállalkozó. Ebben a fázisban már nem fogod tudni minden alkalmazottad nevét, ezt dolgozd fel.
  • Ne légy kapzsi – a részesedésed egyre csökken, de a befolyásod, mint alapító, egyre nagyobb lesz. Ne akard megtartani az egészet. Ha nem engedsz fel a robogó vonatra másokat, nem lesz, aki tolja a szerelvényt, ha véletlenül megállni látszik…

 

Cégértékelés: 10-100 millió dollár

Startupdate Blog használat: Megkérlek, hogy írj még egy vendégposztot, de már nem lesz rá időd. Küldesz egy videóüzenetet, és táskás szemekkel, őszülő hajjal köszönsz mindent, amit itt olvastál.

Kései, vagy exit fázis

Megveszik a cégedet, kaszálsz, gazdag vagy. Erről többet nem mondanék, mert ahhoz, hogy ide elérkezz, most szépen vissza kell menned ahhoz a részhez, ahol most a startupoddal tartasz, megszívlelni a tanácsokat, és napi 16 órát dolgozni rajta. Kit érdekel az exit hat hét év múlva? Neked a jövő hetet, hónapot kell túlélned. Egy startup lényege az, hogy csináld, az igazi vállalkozó pedig néha a Dreamer (az álmodó ember), néha  a Planner (a tervező ember), de egyúttal mindig Doer (azaz Megvalósító), akinek ráadásul ez az élete.

Antidilution

startup, start-up, VC, kockázati tőke, befektetésKövetkezik az utolsó Economic term, az antidilution, és ezzel ki is végeztük a term sheet-ek Economics részét, aki végigolvasta, többet tud, mint jó néhány kezdő VC. Az Antidilution Jellemzően elhanyagolt kis bekezdés, mert lényegében csak rossz időkre vonatkozik, a befektetés idején pedig nagy az eufória. Nem érdemes átsiklani rajta, nagyon be lehet vele kopogtatni a lóf**szért. Az utolsó számolgatós term következik, öveket becsatolni, durvább lesz mint a matek érettségi másnaposan, számológép nélkül. Aki csak böngészget startup témában, az tényleg ugorjon az utsó bekezdéshez, a részleteket majd az ügyvédek elmagyarázzák odakint.

A hardcore arcoknak pedig, akik maradtak: A könnyebb érthetőség kedvéért tegyük fel, hogy a Round A, vagyis az első smart money befektetési kör előtt állunk, életünk első igazi VC pénze készül ráugrani a bankszámlánkra, mondjuk 1 millió dollár. Az anti-dilution provision benne van a szerződésben, és akkor lép életbe, amikor a cég a jövőben kénytelen olyan részvényárfolyamon tőkét bevonni, amely alacsonyabb a Round A befektetők – azaz mostani befektetőink – által kapott részvényárfolyamnál. Ez ugye azt jelenti, hogy szarul megy a szekér. Most adnak mondjuk részvényenként 1 dollárt, később meg már csak 50 centet. Tehát kevés voltál, mint erdőtűzhöz a vízipisztoly, de azért a cég még ér valamit, és lenne, aki betenne zsozsót, hogy újra talpra álljon – esetleg nélküled, de ez részvényesi szempontból még mindig jobb a teljes megsemmisülésnél. Egy ilyen helyzetben senki nem boldog, de az új befektetővel (Round B) előtted felsejlik egy új remény, a Round A befektetők pedig mentik ami menthető – így belementek a deal-be. Igen ám, de a Round A befektetőid fognak a legkevésbé örülni, hiszen nem elég, hogy bukdácsolsz, ők még nyilván dupla áron is vásároltak be, mint egy évvel később a  Round B befektető. Na ezért van az, hogy kikötik az antidilution-t, azaz védik magukat az ilyen helyzetektől azzal, hogy a Te részvénymennyiséged kárára gyakorlatilag újraárazzák a saját részvényeiket.

Az antidilution-nek sok perverz formája van, de a leggyakoribbak a weighted average antidilution (súlyozott átlag) és a ratchet-based antidilution. A ratchet-based forma az igazán gonosz. Azt jelenti, hogy amennyiben a vállalat tőkét von be egy alacsonyabb részvényenkénti áron, mint az előző kör(ök) árfolyama, akkor az előző kör(ök) részvényárfolyamai is ezen az új áron számítódnak, azaz – mivel a cash már nemcsak hogy bent van a cégben a Round A-ből, hanem el is költötted – nyilván ugyanazért a pénzért a befektető több részvényt kap… na kinek a kárára? – Igen, kitaláltad, a Tiédre. Egy ratchet-based forma technikailag azt jelenti, hogy eladsz egyetlen részvényt 50 centért, akkor a Round A 1 dolláros árfolyamon megszerzett 1 millió részvénye rögtön 2 millió darab részvénnyé változik, tehát az összeg ugyanaz, de az árfolyam feleződik tehát kétszer annyi lesz a  részesedése a Round A befektetőknek. Ugye, hogy velejéig gonosz? Emlékeztetőül:

 befektetés = árfolyam x részvényszám

A másik típus, a weighted average antidilution a gyakoribb és a kevésbé genyó. Itt is újraárazódik a Round A részvénycsomagja, de figyelemmel arra, hogy mennyi új részvény került kiadásra. A matek a következő:

Új részvényárfolyam = Régi részvényárfolyam x (JCS + FCS) / (JCS + TCS)

 Brrr… én szóltam, hogy nem lányregény lesz. Gyújtsunk fényt:

A JCS a Jelenlegi Common Stock részvények száma.

A FCS a Feltételes Common Stock, azaz amennyit a vevő (Round B) kapna, ha nem lett volna egy down-round, azaz a Series B befektetése / a Series A árfolyama

A TCS a Tényleges Common Stock, azaz amennyi darab részvényt a Series B vevő ténylegesen kapott.

 …és még nincs vége

Ugye látszik, hogy a szorzat második (a csúnya bonyolult) fele egy egynél kisebb szám lesz, tehát az új részvényárfolyam is kisebb lesz a régi részvényárfolyamnál. Mivel a betett lóvé adott, kisebb részvényárfolyam több darab részvényt jelent. Na, matekból ennyi, nem halálos, ugye? (A félénkebbeket csak azért ijesztettem el az elején, mert a vállalkozósdi úgyis csak kötélidegzetű egoistáknak való. De ez feltétlenül maradjon köztünk, Kötélidegzetű Egoisták között!)

Még egy kicsit muszáj bonyolítanunk, de ez már nem fog annyira fájni: a weighted average formán belül is van úgynevezett broad-based és narrow-based weighted average antidilution. A kettő közt az a különbség, hogy a JCS, azaz a jelenlegi common stock-ot hogyan értelmezzük. A broad-based forma gyakorlatilag a JCS-be beleszámítja a jelenlegi összes részvényt, legyen az alapítói common stock, employee pool, vagy preferred stock (utóbbi egy úgy-mintha- konvertálódna alapon). A narrow-based formában csak és kizárólag az alapítói common stock szerepel a JCS helyén, az egyéb részvények nem. Amennyiben lehetséges, a term sheet-ben pontosan meg kell határozni, hogy mi számít a JCS-be (ott általában Common Stock Outstanding-nek, CSO-nak hívják).

Ha jobban belegondolunk, az antidilution befolyásolja a kontrollt is, hiszen életbe lépése esetén a részvények aránya változik, azaz változik maga a szavazati arány is (hacsak nem volt egyéb, erre vonatkozó kikötés). Mivel az alapítók főleg ezt a kontrollvesztést akarják elkerülni, olykor inkább lemondanak egy alacsonyabb részvényárfolyamú tőkebevonásról, és más finanszírozási forrást keresnek (banki hitel, bridege loan), minthogy feladják a kontrollt. Okos befektető ezért sem igyekszik ostobán egyoldalú antidilution-t kikötni, sőt, a Series A általában csak azért köti ki, mert tudja, hogy a Series B kérni fogja.

Ha full-ratchet-et aláírsz, annyi eszed van, mint egy marék szárított lepkének. Ugyanakkor nem biztos, hogy megszívod, mert ha nem lesz down-valuation, akkor ugye az egész antidilution nem játszik szerepet. De simán belefuthatsz egy olyan helyzetbe, hogy a második körnél derül ki, hogy az első körös befektetőd túlértékelte a céget. (Los Angeles-i befektetőknél gyakori dolog.) Technikailag down-roundnak fog minősülni egy józanabb VC teljesen normális piaci ajánlata, pedig éppen mindenki happy. Aztán jön egy krach, mondjuk bedől a Groupon, ahogyan azt régóta jósolom, és jöhet még egy down-round: na itt akár az egész céget elveszítheted, vége, kész, kisemmiztek (matematikailag a részvényeid száma a nullához konvergál). A full-ratchet olyan időkben volt divat, mint a dot-com válság, ma már nem nagyon próbálkoznak vele.

Egy sima broad-based average antidilution mindenkinek megfelel. És még ekkor is érdemes bizonyos biztonsági szelepeket építeni a szabályok közé, de ezt már tényleg az ügyvédeidre hagyom, különben reklamálni fognak, hogy miattam nem tudnak 800 dollárt számlázni neked óránként és éheznek családostul. Azt pedig nem viselné el a lelkiismeretem… ; )

Aki ennél is többet akar tudni az antidilution-ről, annak ajánlom egy kiváló VC, Fred Destin írását a venturehacks-en. (Itt számokkal is szerepel a kisemmizős példa.) Hamarosan jönnek a control terms bekezdései, és ezeknek már magyar vonatkozásai is lesznek, úgyhogy lehet velük VC-ket itthon is ámulatba ejteni (vagy felhúzni, ahogy Justin Bieber és Beethoven tették egymással. A szöveget olvassátok alatta, halálos! : )

Tudom, hogy keresitek a like-ot meg a share-t, itt van mindjárt alatta. : ) Az első tíz embernek, aki LinkedIn-en is megosztja, átküldöm a valaha volt  legviccesebb pitch-et…