2013. év bejegyzései

Intellectual Property in the United States: Myths and Realities (English version) Part 2/1

Közzétéve Szerző:
Válasz

startup, startupdate, pitch, pitching, vc, legalThis article was written by Ian Bennett, an exceptional lawyer and friend in San Francisco, truly committed to startups and highly experienced in corporate law and intellectual property. Ladies and Gentlemen, here comes some unique insights crafted exclusively for all of the innovative readers of  Startupdate Blog. – Peter Kadas

Dear Readers, to those of you who viewed the title of this article and have not yet run screaming in the other direction…I would like to begin by posing a simple set of questions:  When you were five years old did you have a blanket or a favorite toy that could protect you from the Boogey Man?  I certainly did.  And if the Boogey Man had really materialized one dark and stormy night, would your chosen item have protected you from being ripped to shreds?  Probably not 🙂

Well, intellectual property presents a similar scenario.  It can make you feel very secure if you have it, or you think you can get it, but if you don’t truly understand its nature and its good points and bad points, well, when the boogey man comes, you may find yourself with a snot-covered piece of cloth when in fact you could use a howitzer.

So to reduce your chances of getting ripped to shreds, let’s talk a little bit about some of the more common myths and misconceptions about US intellectual property and discuss some of the realities which you may actually face.

Myth Number One:  Having a great idea or a great concept amounts to intellectual property.

Reality:  Ideas alone do not amount to intellectual property and normally concepts do not either, unless they are significantly developed.  Having intellectual property in the US results in substantial rights under federal law, and for this reason among others, intellectual property is not handed out freely for ideas or abstract concepts; in the case of every type of IP, significant requirements are involved.

  • Copyrights are often the easiest to obtain; by simply fixing any form of creative expression in a tangible medium, the creator (commonly called “author”) automatically obtains what is called a ‘copyright at common law.’  No federal registration or application is required for obtaining a common law copyright, but if you want to enforce your rights, you will need to apply for and register a federal copyright.
  • Trade Secrets essentially only come into existence when the concerned item or items are developed in a confidential fashion.  But that is not enough; once developed, a trade secret only endures so long as proper efforts to protect it from disclosure are maintained.  In many cases this means substantial legal safeguards through confidentiality agreements or non-disclosure policies, as well as rigorous business protocols and security.  Famously, for many years the original recipe for Kentucky Fried Chicken was kept in a vault and transported by armored car.
  • Trademark rights only exist when a distinctive brand, slogan, name or form of marketing is used in commerce in relation to a specific good or service in a meaningful, consistent and not nominal fashion.  So what the hell does that mean?  Well basically you have to be selling your product with regularity to have trademark rights…so if you’re a pro athlete, your “trademarked” move probably doesn’t count.  Further, if you want enforceable federal rights, you’ll have to actually register your trademark, submit proof of use in commerce or intent to use, and then properly enforce it against infringers…all good reasons to have an attorney (insert shameless plug here).
  • Patents…okay, we will dive into this topic in much greater detail during a future article, but to sum it up, patents are expensive to get and more expensive to keep, you don’t have one automatically because you have an idea for an invention, and even if you’ve actually invented something you still need to file an appropriate application to obtain the rights, for which you will probably need the help of experienced counsel…online document preparation sites just aren’t the same and usually won’t provide you with strategic advice concerning your risk or options.  Also, bear in mind that patentable material has numerous requirements and must generally be a system, method, process, machine, apparatus, device or technique which is reduced to practice (meaning actually made or conceived in great detail), and which is novel and nonobvious.

Still reading?  Fantastic!

Myth Number Two:  Having intellectual property creates inherent business value.

Reality:  This is a common issue that our law firm runs into.  An inventor or a business owner has some form of intellectual property, or has material with the potential to be intellectual property, and automatically makes the assumption that having this IP will result in increased business value and a greater incentive for investment or means for licensing or sales.  The reality is that one’s IP is often only as valuable as one’s business or one’s resources.  Copyrights and trademarks may only be valuable if you have a creative work that others want to buy or use, or you have a business or a brand that others want to emulate or associate with.  Trade secrets may only be valuable if you have a confidential piece of information that gives your business an advantage, or that your competitors would like to get a hold of.  Patents may only be valuable if you have a business that is otherwise worth in investing in and you can actually practice your patent without conflicting with the patent rights of others.

Now of course, there is always the view that value is just about having protection or the freedom to create and invent without being ripped off.  Well, this is an absolutely valid point.  But the unfortunate reality of US intellectual property law is that the protection you can get is usually only as good as the amount of money you have to back it up.  Starving musicians and mad scientists…can be 100% deserving of rights, but maintaining them may require a couple hundred thousand dollars (copyright and trademark litigation) or a couple million dollars (trade secret and patent litigation)…or more!

Myth Number Three:  If I get a patent its primary value will be to incentivize investment

Reality:  For most startup companies, a typical investor is not going to be primarily motivated to commit money on the basis of a patent.  As discussed above, in most cases single patents do not have a ton of inherent value and enforcing patents is big business.  Rather, most investors will look at a patent as a form of reassurance that the competitive and prior art space has been reasonably considered and that the likelihood of some future dispute between inventors or partners in the concerned business is minimal because the IP has been accounted for.  So if you pursue a patent, in terms of value, think about ‘investor reassurance’ as opposed ‘investor incentive,’ and remember that creating a barrier to entry or establishing a licensing program often requires significant leverage beyond a patent itself.

Myth Number Four:  Intellectual Property doesn’t always need to be an early business consideration

Reality:  When starting a business or a venture, intellectual property should always been among the earliest considerations.  Just because you sit down and have a sensible conversation about your current IP or potential IP, does not mean that you are then locked into spending money that you do not have to develop or implement it.  In reality, early strategic consideration may end up costing you a couple thousand dollars in legal fees, but failing to undertake such consideration and then plan and implement accordingly can come at a far greater price.  Here are three examples:

1. You start a business with a creative product aimed towards kids.  You don’t register a copyright for your products or keep records of who you market to.  One day a franchise is launched upon the basis of your original creations and you ultimately fail to obtain any recourse because of a lack of evidence.

  • Cost of proper consideration and preparation:  Copyright Registration, $300-$800 per copyright on average; maintaining records of access and having an NDA, typically $1000-$2000.
  • Cost failing to do so:  The above scenario is roughly what happened with regard to the business empires of both Bratz Dolls and Build-a-Bear Workshop; both are billion-dollar ventures.

2. You develop and launch a venture that includes a software suite with several catchy product titles.  You experience reasonably successful growth and ultimately enter into negotiation with a potential investor for securing a capital raise; however you never register trademarks for any of your products or company name.  During the course of due diligence it is discovered that there is a company which provides similar services to yours and which utilizes some similar trademarks that are registered.

  • Cost of proper consideration and preparation:  Trademark Registration, $650-$1000 per mark on average; preemptive rebranding, a mere inconvenience usually nominal cost.
  • Cost of failing to do so:  Post Launch Rebranding, at least several thousand dollars; trademark litigation, usually $100,000 and up; loss of investor confidence, detrimental to business future.

3. You invent a fantastically effective new toy for couples.  You give out a few for free to your married friends just so you can sure there are no kinks in the invention (of course if there are kinks you may not have many friends left), then later you ask those friends if they would consider buying such a product.  You never have any of your friends sign an NDA (because that would simply ruin the mood) and you don’t think about filing for a patent until one-year later when you decide to start a mail-order business.

  • Cost of proper consideration and preparation:  Provisional Patent, $3000-$5000 on average.
  • Cost of failing to do so:  Since you “published” your invention when testing marketability, you then had one year to file for at least provisional rights, at the end of that year you became barred from filing and now essentially neither you nor your business will be getting lucky.

Myth Number Five:  The biggest threats to your intellectual property are infringement or bullying from large companies.

Reality:  In most cases actionable infringement of your IP is not as likely to occur as you may think and even if it does, you may be best served considering options other than suing.  For copyrights some amount of infringement can almost be inevitable (particularly in the digital media space), but in most situations filing suit is not efficient and there is no real reason to do so unless you are losing significant sales as a result.  This said; there are numerous methods of administrative action which may serve as an effective form or resolution or deterrent.   For trademarks, infringement can be a bigger issue because US law dictates that if you don’t enforce your marks, you may lose them.  Failure to use and failure to monitor are often more dangerous than actual infringement.   For patents, frankly if you’re a startup you likely can’t afford to litigate so a much bigger concern should be how you can position yourself through business strategy and careful patent application to minimize the risk of conflict ever even occurring.

Regarding large companies, the bottom line is that if you attract the attention of a big operation you are probably doing things right (unless you are doing something to infringe their IP), but in most situations a major corporation is not going to act like a troll and try to force you out of the space because if they want your IP it will likely be a lower risk for them acquire you, seek a license or simply compete.

The real key to maintaining your intellectual property in a safe and cost effective fashion is to consider it in the context of both your business and the overall market space on a regular basis and be aware that the biggest threats to your IP are likely your own actions or those of your employees, contractors or partners or clients…so manage your relationships carefully!

Myth Number Six:  No startup venture can afford to enforce its intellectual property

Reality:  As a startup what you can’t afford is to litigate claims that don’t have good potential value or that aren’t based upon solid evidence.  Now in many cases this may not be very comforting because for many small ventures an average dispute may not be over any intellectual property of significant value or any major occurrence of infringement.  In small cases such as these, the US legal system is unfortunately under-equipped to help as it does not have many cost-effective options.  However, if you have well established IP with any significant amount of value or potential value and you have monitored it carefully¸ then in any case of major infringement it is likely that you will be able to find effective counsel to represent you on contingency.  Just bear in mind that legal fees are not the only cost-driving element in litigation; if for example you make a patent claim, you will most likely immediately become subject to a reexamination proceeding, for which the administrative fee alone is over $30,000.  Well established law firms may front some costs on your behalf, but win or lose, you will have to pay them back!

Intermission

Alright guys and gals, that’s it for this this portion of the article.  Thank you so much for your attention thus far, and if you’ve stopped paying attention don’t worry, the thugs have already been dispatched.  For Myths 7-10 and some bonus tips, as well as the secret to eternal life, please read my next installment.  And joking aside, inquiries are always welcome:  visit www.bounkovabennett.com  Thanks!

The artcile has a second part, and as in every Myths, the end of the story is the most interesting. To be continued soon…

Mítosz és Valóság: Amerikai Szellemi Tulajdon 2/1.

Közzétéve Szerző:
1

startup, legal, vc, ip, intellectual propertyEnnek a cikknek a szerzője Ian Bennett, kitűnő ügyvéd és jó barát San Franciscoban, aki elkötelezett startup hívő és komoly tapasztalatokkal rendelkezik a cégjog és a szellemi tulajdont szabályozó jog területén. Hölgyeim és Uraim, hiteles betekintés következik az amerikai szabadalmak világába – kizárólag a Startupdate Blog innovatív olvasói számára – egy hamisítat Szilícium Ügyvédtől.

Kedves olvasók – már akik a cím láttán nem rohantatok el üvöltve a szélrózsa minden irányába – egy egyszerű kérdéssel szeretném kezdeni: Gyerekkorotokban volt-e olyan takarótok, vagy kabalátok, amelyről úgy hittétek, megóvna benneteket a Zsákos Embertől? Nekem ugyanis volt. És ha a Zsákos Ember egy sötét, viharos éjszakán ott terem, vajon kedvenc varázstakaróm megvédett volna attól, hogy elvigyen? Aligha.

Nos, a szellemi tulajdon hasonló forgatókönyvvel kecsegtet. Hamis biztonságérzetet nyújt, de ha nem ismerjük valódi természetét, jó és rossz tulajdonságait, akkor bizony, amikor a Zsákos Ember eljön, páncélos hadosztály helyett csak egy taknyos takaró lesz a kezünkben. Hogy ilyen esetben ne „vigyenek el titeket”, nézzük meg az amerikai szellemi tulajdonnal kapcsolatos általános mítoszokat, téveszméket, vizsgáljunk meg pár valós veszélyt, amellyel szembetalálhatjátok magatokat.

Első mítosz: Egy nagy ötlet, vagy koncepció máris szellemi terméknek számít.

 A valóság: Nemhogy az ötletek de rendszerint még a koncepciók sem minősülnek önmagukban szellemi terméknek (IP, Intellectual Property), ha nincsenek alaposan kidolgozva. Az Egyesült Államokban a szellemi termék birtoklása a szövetségi törvények alapján komoly jogokat biztosít. Ezért van az, hogy nem minősítgetnek mindenféle ötleteket, vagy ködös koncepciókat csak úgy szellemi terméknek. Bármilyen IP esetében komoly követelményeknek kell megfelelni.

  • Gyakran a copyrightot a legkönnyebb megszerezni: azzal, hogy valaki valamilyen kreatív kifejezési formát egy kézzelfogható platformon (médiumban) rögzít, az alkotó automatikusan megszerzi azt, amit a polgári jog copyrightnak nevez. A polgári jogi copyright megszerzéséhez nincs szükség sem szövetségi regisztrációra, sem kérvényezésre, ám ha érvényesíteni is akarod a jogaidat, akkor már szövetségi copyrightot kell kérvényezni és külön regisztrációra is szükség lesz.
  • Gyártási (vagy üzleti, illetve kereskedelmi) titok akkor jön létre, ha az érintett termék vagy termékek fejlesztése bizalmasan történik. De ez még nem minden, a kifejlesztést követően az üzleti titok csak addig érvényesül, amíg megfelelő erőfeszítések történnek felfedésének megakadályozására. Sok esetben ez titoktartási megállapodások (NDA, Non-Disclosure Agreement) sorát, komoly biztonsági policy-ket és szigorú üzleti eljárásrendet jelent. Köztudott például, hogy a Kentucky Fried Chicken eredeti receptjét sok éven át széfben tartották és csak páncélautóval szállították.
  • Védjegyes jogok csak akkor keletkeznek, ha egy jellegzetes márka, szlogen, név vagy marketingforma kereskedelmi használatban van egy meghatározott áru vagy szolgáltatás vonatkozásában, mégpedig következetesen és nemcsak úgy névleg. De mi a fenét jelent ez? Nos, alapjában véve azt, hogy rendszeresen értékesíteni kell a terméket ahhoz, hogy megmaradjanak a védjegyjogok. Szóval, ha valaki mondjuk profi sportoló, a “levédett” mozdulata valószínűleg nem számít. Ha ténylegesen érvényesíthető szövetségi jogokat szeretnél, akkor regisztráltatni kell a védjegyet, be kell nyújtani a kereskedelemben történő használat igazolását, vagy a használat szándékát, azután pedig rendesen meg kell védeni azt a jogsértőkkel szemben … mindez jó ok arra, hogy legyen egy ügyvéded (Most képzelj ide egy szemérmetlen önreklámot. 🙂 )
  • Szabadalmak. Ennek a témának a mélyére egy későbbi posztban majd leásunk, egyelőre legyen elég annyi, hogy egy szabadalmat bejegyeztetni baromi drága, fenntartani pedig még sokkal drágább. Csak azért, mert ötlet szinten van egy találmányod, a szabadalom még nem jár automatikusan, sőt, ha ténylegesen feltaláltál valamit, akkor is be kell nyújtani a megfelelő kérvényeket e jogok megszerzésére (amihez valószínűleg szükség lehet egy tapasztalt jogi tanácsadóra. Önreklám ide is!) Léteznek ugyan on-line kitölthető dokumentumokat kínáló weboldalak, de ezek nem elegendőek és rendszerint nem adnak megfelelő stratégiai támogatást a kockázatokat és a lehetőségeket illetően. Azt se felejtsd el, hogy a szabadalmaztatandó anyagra rengeteg követelmény vonatkozik és rendszerint rendszernek, módszernek, folyamatnak, gépnek, apparátusnak, eszköznek, vagy technikának kell lennie, mely a gyakorlati felhasználásra koncentrál (vagyis részletesen kidolgozott, vagy kigondolt) és amely újdonságnak, vagy legalábbis rendkívülinek számít.

Nem adtad még fel? Frankó, gyerünk tovább!

Második mítosz: A szellemi termék birtoklása üzleti érték.

A valóság: Ezzel a mítosszal találkozik ügyvédi irodánk a leggyakrabban. Adott egy feltaláló, vagy üzletember, akinek van valamilyen szellemi terméke, vagy olyan anyaga, amely potenciális szellemi termék. Ilyenkor sokszor automatikus a feltételezés, hogy az IP (IP = Intellectual Property, azaz Szellemi Tulajdon) puszta birtoklásának eredménye nagyobb üzleti érték, valószínűbb befektetés, illetve jobb értékesítési pozíció lesz. A valóság az, hogy a szellemi termék gyakran csak akkora értéket jelent, amekkorát az adott vállalkozás, vagy a források egyébként is képviselnek. A copyrightok és a védjegyek csak akkor jelentenek ugyanis értéket, ha olyan terméked van, amelyet mások megvennének vagy használnának, illetve olyan vállakozásod vagy branded van, amelyet mások felül akarnak múlni, vagy társulni akarnak veled. Üzleti titkok csak akkor lehetnek értékesek, ha bizalmas információid olyanok, amelyek előnyhöz juttatják a vállalkozásodat, illetve amelyeket versenytársaid meg akarnak szerezni. Végül, a szabadalmaknak csak akkor van értéke, ha olyan vállalkozásod van, amely amúgy is érdemes befektetésre és ténylegesen alkalmazod is ezeket a szabadalmakat mások szabadalmi jogainak sérelme nélkül.

Persze, sokan gondolják, hogy az érték maga a védelem ténye, az alkotói szabadság megőrzése, hogy bárki feltalálhat bármit anélkül, hogy mások lemásolnák és az alkotót levennék mint a riadt majmot. Hát, ez amúgy totál frankó megállapítás. Viszont az amerikai IP törvény mocskos valósága az, hogy a védelem, amelyben részesülhetsz csak annyit ér, amennyi pénzzel azt meg tudod támogatni. Az éhező zenészek és őrült tudósok 100%-ig megérdemelik azokat a jogokat, melyeknek a fenntartása számukra egyébként több százezer dollárba kerülhet (copyright és védjegy bejegyzés) vagy akár több millió dollárba (üzleti titok és szabadalmi bejegyzés) …esetleg még annál is többe!

Harmadik mítosz: Ha lesz egy szabadalmam, jönnek a befektetők

A valóság: A legtöbb startup esetében a befektető nem egy szabadalom alapján lesz motivált a befektetésben. Ahogy fentebb jeleztem, az egyedi szabadalmaknak általában nincs egy iszonyatos önálló értéke – a szabadalmak érvényesítése viszont már nagypálya. A valóságban a legtöbb befektető úgy tekint a szabadalomra, mint egy biztosítékra, ami jelzi, hogy a verseny-környezetet és a szabadalmat megelőző helyzetet a tulajdonosok áttekintették, így minimális annak a valószínűsége, hogy a feltalálók és partnerek között vita alakulna ki az adott vállalkozásban, hogy kit illetnek e jogok. Ha tehát szabadalom bejegyzésére hajtasz, a befektetők étvágyának felkeltése helyett koncentrálj a befektetők megnyugtatására, és ne feledd, hogy a piacra lépés megnehezítése a konkurencia számára gyakran jelentős erőfeszítéseket igényel a szabadalmon kívül is.

Negyedik mítosz: A szellemi tulajdonnal a legelején nem kell foglalkozni

A valóság: Egy vállalkozás beindításakor a szellemi terméknek mindig az első szempontok között kell szerepelnie. Ha leülsz és értelmesen elbeszélgetsz egy ügyvéddel meglevő, vagy leendő szellemi termékedről, az még nem jelenti azt, hogy attól kezdve annak fejlesztésére, vagy bejegyeztetésére kell költened az összes pénzedet. A valóság az, hogy az előzetes stratégiai mérlegelések néhány ezer dollárba kerülnek a jogdíjak vonatkozásában, de ha ezt nem vállalod be, az sokkal többe fog kerülni később. Nézzünk meg három konkrét példát:

1. Vállalkozásod egyik kreatív termékének célcsoportja a gyerekek. Nem regisztrálsz copyrightot a termékre, sőt azt sem figyeled, kiknek forgalmazod. Egy szép nap azután létrejön egy franchise a te eredeti termékedre alapozva, te pedig a szellemi tulajdonra vonatkozó bizonyítékok hiánya miatt nem számíthatsz semmilyen segítségre.

  • A megfelelő mérlegelés és előkészítés költségei: copyright regisztráció átlag 300 – 800 dollár copyrightonként; a hozzáférések rögzítésének és az NDA birtoklásának díja pedig rendszerint 1000 – 2000 dollár.
  • Ennek elmulasztása esetén a költség: a fenti forgatókönyvben nagyjából mindaz benne van, ami az egyenként is több milliárd dollárt érő Bratz Dolls  és a Build-a-Bear Workshop birodalmakkal történt.

 

2. Kidolgozol és beindítasz egy vállalkozást, amelybe több jónevű szoftver termék is tartozik. Elég komoly növekedést tapasztalsz, végül tárgyalásokba bocsátkozol egy potenciális befektetővel további működő tőke bevonása érdekében, ám sem céged nevére, sem a termékeidre nem regisztráltál védjegyet. Az átvilágítás során kiderül, hogy van egy vállalat, amely a tiédhez hasonló szolgáltatásokat nyújt és hasonló védjegyeket használ, ám azok a védjegyek regisztráltak.

  • A megfelelő mérlegelés és előkészítés költségei: védjegy-regisztráció átlag 650 – 1 000 dollár védjegyenként, preventív rebranding, ami apró kellemetlenség, rendszerint nominális költség.
  • Ennek elmulasztása: cégalapítás utáni rebranding minimum többezer dolláros áron, védjegy pereskedés, rendszerint 100 000 dollár, vagy még több, a befektetői bizalom elvesztése, ami katasztrofális lehet az üzlet jövőjére nézve.

 

3. Kitalálsz egy hatékony játékszert házaspárok számára. Adsz mintát néhány baráti házaspárnak, hogy meggyőződhess, nincs semmi baj a termékkel (persze, ha van, nem sok barátod marad). Később megkérdezed a barátaidat, megvásárolnák-e ezt a terméket. Soha nem íratnál alá egyetlen barátoddal sem NDA-t, azaz titoktartási megállapodást (mert az nyilván nem kicsit terhelné a kapcsolatot) és nem gondolkodsz szabadalom bejegyeztetésében sem, mígnem egy év múlva úgy döntesz, hogy csomagküldő szolgálatot indítasz a termékkel.

  • A megfelelő mérlegelés és előkészítés költségei: ideiglenes szabadalom – átlagban 3 000 – 5 000 dollár.
  • Elmulasztása esetén: mióta „nyilvánosságra hoztad” a találmányodat azzal, hogy tesztelted a piacképességét, volt egy egész éved arra, hogy legalább ideiglenes jogokat bejegyeztess, annak az évnek a végén viszont ezt a vonatkozó szabályok szerint már nem teheted meg így a vállalkozásod védtelen marad a rosszhiszemű másolóktól.

 

Ötödik mítosz: A szellemi termékedre a legnagyobb veszélyt a nagyvállalatok jogsértései, vagy zaklatásai jelentik.

A valóság: A legtöbb esetben a szellemi tulajdonod megsértésének bekövetkezése nem annyira valószínű, mint gondolnád, de még ha meg is történne, a pereskedésnél akadnak jobb lehetőségeid. A copyrightoknál eseti jogsértés szinte elkerülhetetlen (főként a digitális média terén), de a pereskedés legtöbbször nem hatékony és nincs is rá igazi ok, kivéve, ha a jogsértés jelentős veszteségeket okoz neked. Ellenben létezik egy csomó adminisztratív módszer a jogi fellépésre, amelyek a megoldás vagy az elrettentés hatékony formáinak tekinthetők. Védjegyek esetében a jogsértés gázosabb lehet, mert az amerikai jog kimondja, hogy ha nem hasznosítod a védjegyedet, elveszítheted. A védjegy használatának és figyelemmel kísérésének elmulasztása gyakran nagyobb veszélyt jelent, mint maga a megsértése. Ha startup vagy, aligha engedheted meg magadnak a pereskedést, ezért nagyon figyelj oda, hogyan minimalizálod a pereskedés kockázatát a stratégián és a szabadalom gondos alkalmazásán keresztül.

Ami a „gonosz” nagyvállalatokat illeti: ha felkeltjük egy mammut cég figyelmét, akkor valószínűleg jó úton vagyunk (kivéve, ha ezt az ő szabadalmainak megsértésével tesszük). A legtöbb esetben a nagyvállalatok nem trollkodnak és nem igyekeznek letörölni téged a térképről, mert ha akarják az IP-det, kisebb kockázattal jár számukra, ha felvásárolnak, megveszik a licenszet kilóra, vagy egyszerűen törvényesen konkurálnak veled a versenypiacon. A kulcs szellemi tulajdonod biztonságos és költséghatékony megtartásához az, ha mind saját vállalkozásod, mind az általános piaci viszonyok kontextusában rendszeresen monitorozod és tisztában vagy azzal, hogy a legnagyobb fenyegetést szellemi tulajdonodra valószínűleg saját lépéseid, illetve alkalmazottaid, partnereid, ügyfeleid húzásai jelentik… Vagyis válogasd meg kapcsolataidat!

Hatodik mítosz: Egy startup nem engedheti meg magának szellemi tulajdonának érvényesítését.

A valóság: Startupként biztosan nem engedheted meg magadnak olyan igények perre vitelét, amelyeknek nincs potenciális értéke, vagy amelyek nem sziklaszilárd bizonyítékra épülnek. Naná, hogy ez sok esetben nem túl megnyugtató, hiszen sok kisvállalkozás esetében egy átlagos jogvita nem jelentős értékű szellemi tulajdon, vagy komolyabb jogsértés miatt alakul ki. Efféle kisebb esetekben az amerikai jog sajnos nem sokat tud segíteni, mert nem sok költséghatékony lehetőséget kínál. Ha viszont megalapozott IP-d van, amely jelentős értékkel bír, és azt gondosan is kezeled, akkor akármilyen nagyobb jogsértés történik, jó esélyed lesz arra, hogy alkalmas ügyvédet találj érdekeid képviseletére. Azt azért érdemes tudni, hogy a jogi költségek nem az egyetlen kiadást jelentik majd egy per során. Ha mondjuk szabadalmi igényt jelentesz be, szinte biztos, hogy azonnal úgynevezett ismételt vizsgálati folyamat alanya leszel, amelynek csak az adminisztrációs díja 30 000 dollár körül mozog. Jól menő ügyvédi irodák persze megelőlegezhetnek bizonyos költségeket a nevedben, de ha nyersz, ha veszítesz, ezeket végül akkor is ki kell fizetned.

Hát, fiúk, lányok, egyelőre ennyi. Köszönöm a figyelmeteket, még három mítoszt, pár bónusz tippet, és az örök élet titkát a következő részben olvashatjátok. Az érdeklődésnek mindig örülök, látogassatok el a www.bounkovabennett.com oldalra. Köszönöm.

A cikknek van második része is, és mint minden mítosz esetében, itt is a történet vége a legizgalmasabb. Az eredeti angol nyelvű cikket megtaláljátok erre a linkre kattintva. Pár nap múlva folytatjuk … 

Bullshit Generátor

Közzétéve Szerző:
Válasz

startup, startupdate, pitch, pitching, vcIgggazi színarany sz*rt szeretnék mutatni nektek: Ami most következik, az egy cross-platform, user-centric, cutting-edge, earth-shattering BULLSHIT Generátor! Mivel szent esküt tettem a bullshit életem végéig tartó fáradhatatlan és szüntelen üldözésére, nem javasolnám, hogy az üzleti terveteket, avagy az elevator pitch-et ezekkel a kifejezésekkel dobjátok fel, de a cucc annyira mókás és elegáns, hogy például multinacionális vállalatok kötelező agymosásán uniformizált barátok és ismerősök megmaradt józan paraszti eszének tesztelésére kiválóan alkalmas az eszköz. Hamarosan közzéteszem a saját, nagy műgonddal szerkesztett és kibővített bullshit listámat is – bevallom, a generátorból én is tanultam. Egyébként ahogy nézem, én még liberális vagyok a témában, mert elsősorban az elcsépelt és oda nem illő jelzők használatától igyekszem óvni mindenkit, de a generátor készítői nálam sokkal precízebb munkát végeztek…

Azt mondják, minden dolog jó valamire. Legrosszabb esetben Elrettentő Példának… Leginkább erre használjátok a generátort is. Klikk a kék gombra és térdig járhattok a bullshit-ben:

 [button color=”#ffffff” background=”#156AA4″ size=”large” src=”http://www.dack.com/web/bullshit.html”]Színarany Bullshit Generátor[/button]

 

A kérdés, amire nem válaszolhatsz

Közzétéve Szerző:
4

startup, pitching, kockázati tőke, befektetés, pitch, start-upEz most ultra-rövid poszt lesz, de nem bírom magamban tartani, mert az elmúlt héten öten kértek tanácsot tőlem ezzel kapcsolatban, és majdnem mindenki elrontja. Van egy kérdés, ami szinte mindig elhangzik, ha egy cégalapító-startupper befektetőkkel beszélget. Pre-seed investoroktól az üzleti angyalokon keresztül az amerikai top kockázati tőkésekig mindegyik felteszi előbb-utóbb ezt a kérdést:

[quote style=”boxed”]Szerinted mennyit ér most a céged? [/quote]

Azaz mennyi a premoney valuation? (Ebben a korábbi posztban elmagyaráztam mi az a premoney és a postmoney valuation.) Nagyon komolyan tanácsolom, ne mondj számot! Tekintsd ezt egy tesztkérdésnek, ami úgy működik, hogy ha szám van a  válaszban, akkor egyes, ülj le, megbuktál. (Nincs befektetés, viszlát sohanapján.) Tehát ne mondj számot, méghozzá azért ne, mert abba a helyzetbe fogsz kerülni, hogy saját magaddal vitatkozol:

  • Ha túl alacsony számot mondasz, felülről behatároltad a a saját értékedet. Ugye nem képzeled, hogy egy befektető majd azt mondja, hogy „Ugyan, Barátom, ennél azért többet ér és én nagyon szeretnék kevesebb részesedést kapni benne ugyanannyi pénzért”. Hümmögnek majd és nyugtázzák, hogy zöldfülű mamlasz vagy.
  • Ha túl magas számot mondasz, akkor kapzsinak és irreálisnak fogsz tűnni. Ki akarna egy a valóságtól elrugaszkodott, öntelt és kapzsi emberrel éveken át együtt dolgozni. Ez ugyancsak vörös jelzés minden tapasztalt befektetőnek. És a legszebb a dologban, hogy NINCS jó válasz, mert a tárgyalások végén kialakuló premoney egy sor egyéb dologtól függ.

 

Amennyiben már vontál be kockázati tőkét, annyit kell mondani, hogy az előző kör postmoney-ja ennyi volt, és azóta teljesítettük ezt meg ezt a milestone-t. Amennyiben még nem vontál be tőkét, leírok ide egy tökéletes választ angolul és magyarul is, és őszintén tanácsolom, hogy ez – vagy valami hasonló – jöjjön ki a szádon, amikor leendő befektetőd a premoney-ról érdeklődik (nem szó szerinti fordítás lesz):

[quote style=”boxed”]Based upon many previous feedbacks we’re realistic about the valuation that the market will set and look forward to hearing your opinion of a fair valuation.[/quote]

És magyarul:

[quote style=”boxed”]Igyekszünk reális módon, több forrás alapján meghatározni a cég befektetés előtti értékét és kíváncsiak vagyunk az Ön véleményére is ebben a kérdésben.[/quote]

Amennyiben a befektető erőszakos, vagy nem száll le a témáról (erre az a szakkifejezés, hogy gödör-a-völgy-alján típus), akkor már nem udvariatlan úgy lereagálni a kérdést, hogy „Ne vegye sértésnek, de az érdekeinkkel ellentétes lenne egy számot mondani most”. A legtöbb befektető 10-30 %-os részesedést szeretne szerezni a cégedben, bármilyen fázisban is vagy. Amerikában nem ritka, hogy a befektetési igény mértéke alapján határozzák meg a premoney-t, és a tárgyalások során ebben a range-ben fognak mozogni az ajánlatok. Az is előfordul, hogy egy előrehaladott, vagy különösen sikeres startup befektetői felfelé alkudják az üzleti tervben szereplő számokat, azaz rábeszélik a vállalkozókat több pénz elköltésére, csak hogy nagyobb részt kaparintsanak meg egy cégből. Ne bukj el ezen a tesztkérdésen, mert az annál a befektetőnél a Point of No return (by Eminem, of course!).

Osszátok meg, meséljétek úton-útfélen, mert tényleg nagyon sokan kopogtatnak be a ló****-ért vele. Aztán meglepődés van, ha ajtót nyitnak és kiadják nekik…

(Akinek a fenti angol mondatban a “look forward to hearing…” rész nyelvtanilag helytelennek tűnne, annak az én minden korábbi tanulmányom szerint igaza van. De akkor is így mondják, legalábbis Californiában. Update: a Facebook oldalunkon egy kolléga bizonyította, hogy nyelvtanilag így helyes. Én is tanulok. : )

Még hogy tőke nélkül lehetetlen…

Közzétéve Szerző:
Válasz

startup, lean, kockázati tőke, befektetés, pitch, start-upA következő sorok egy született hardcore sorozatvállalkozó, Kubatov Márk tollából (billentyűzetéből) származnak. Márk nemrég végigjárt egy ugyanolyan több hónapos utat Los Angelesben és a Bay Areaban, mint én 2012 nyarán, ráadásul ugyanazzal a céllal – megvetni a lábát a világ legerősebb tech iparának földjén. A különbség csak annyi, hogy Ő még előrébb tart a vállalkozásában, túl van az első sikereken és útja inkább sales központú, célja inkább növekedési célzatú volt. Akik komolyan gondolják saját tehetségük tengerentúli exportját, azoknak teljesen egyedi és kihagyhatatlanul értékes gyakorlati információk következnek az egyik legprofibb magyar tech vállalkozótól. – K.P.

Körülbelül egy hete érkeztünk haza Kaliforniából, és kb. mostanra rendeződött a jetlag (ami gyerekkel nem egy könnyű történet) annyira, hogy néhány sorban le tudjam írni tapasztalataimat más vállalkozó kedvűeknek. Először röviden arról, hogy kik vagyunk, és mivel foglalkozunk: a Canecom keretein belül mobil alkalmazásokat fejlesztünk, kb. 3 éve vagyunk a piacon, és folyamatosan bővülünk. Mindezek mellett egy mobilos startupon dolgozunk, aminek egyik terméke már publikus. A kezdetektől fogva bootstrappelünk, eddig semmilyen tőkét nem vontunk be, így ezt az utunkat is saját erőből finanszíroztuk. Sajnos erről Magyarországon kevesebb szó esik, a kijutás egyetlen módjaként szinte mindenki acceleratorban gondolkozik, pedig van más út is. (Jó acceleratorba bejutni amúgy is nehéz, valamint nem mindenkinek való.)

Elsődleges célom az volt, hogy megnézzem első kézből, hogy jelenleg hogyan működik a kinti startup ökoszisztéma, valamint a termékeinknek az első kinti partneri kapcsolatait felépítsem (nulláról, minimális kezdeti kinti ismeretséggel (amit köszi Péternek :)), és néhány fizetős ügyfelet szerezzünk. Ebből a szempontból nem a legtökéletesebb volt az időzítés, figyeljetek rá, hogy november második fele a Hálaadás miatt, majd december közepe teljes shut down. Szerencsére az út végül jól sikerült, érdekes dolgok indultak el, de ennek a posztnak a célja inkább az, hogy olyan startupoknak, amelyek hasonlóan terveznek, kis segítséget nyújtson.

Amikor egy ilyen utat terveztek, fontos, hogy már otthon elkezdjétek felkutatni azokat a helyeket, ahova szeretnétek eljutni/bejutni. Általános tapasztalat, hogy intro nélkül szinte lehetetlen bejutni a legjobb helyekre, így érdemes már egy fél évvel az utazás előtt ráfeküdni a Linkedin-re és az AngelListre. Az emberek meglepően segítőkészek, ha nem azt érzik, hogy „csak arra kellenek”. Ez az élet más területén is hasonlóan működik 🙂

Ha San Franciscóban jár az ember, akkor egyik legjobb barátja az Eventbrite nevű website, ahol szinte minden lényeges esemény fent van, és általában ezen keresztül is lehet jelentkezni rájuk. Az ingyenes eventektől kezdve a fizetősökig nagyon sokféle rendezvény van, érdemes témakör és időintervallum szerint keresni. Az ingyenesek általában szponzoráltak, egy startup (ami ügyfeleket, vagy kapcsolatokat vadászik) vagy egy nagyobb cég (ami talenteket vadászik) által, számomra nem voltak hasznosak. A fizetősök közül a drágák (több száz dolláros entry fee) magyar bootstrappereknek nem opció (kivéve, ha tudsz szerezni egy meghívót valakitől). Az olcsóbbak, on the other hand… Na, itt lehet találni igazi gyöngyszemeket, hiszen itt általában a belépő csak alapköltségeket fedez, cserébe nagyon érdekes startup események vannak. Mivel a parkolás eszement drága (hátborzongatóan-irreálisan-abnormálisan-elcse**tt-k**va-drága. – A szerk.), így jobban megéri egy olcsó, de hasznos rendezvényre menni, mint egy ingyenesre, ahol csak a fejed töltik számodra érdektelen dolgokkal. Ezeken az eseményeken általában más startupperekkel, angelekkel, mentorokkal és újságírókkal is meg lehet ismerkedni, ami a későbbiekben hihetetlen hasznos kapocs tud lenni, ha az e-mailedet úgy kezded, hogy „az XY rendezvényen találkoztunk” máris megvan a bemutatkozásod egyik legnehezebb része.

Ugyancsak elképesztően hasznos dolog, hogy mielőtt befektető jelölttel/mentorral/acceleratorral beszélsz, gyakorolhatod a networkinget eseményeken. Bootstrappereknek kötelező: rizikómentes gyakorlás, megtanít arra, hogy hogyan beszélj a termékedről többféleképpen (ellentétben a begyakorolt pitch-el). Ez borzasztóan jól fog jönni, amikor startup csókából businessmanre változol, és amerikai ügyfelednek el szeretnéd adni a termékedet, majd jön a kérdés, hogy „So, what do you have?”… kellemetlen, ha ekkor a rutin startup pitch ugrik be, és azt kezded el mondani, holott ez a vevőt nem érdekli, ő arra kíváncsi, hogy mit tud a cuccod, magasról tesz a „market opportunity-ra”… (Ugyanezt fogalmaztam én meg ebben a posztban úgy, hogy 2 féle pitchre van szükséged. – A szerk.) Ezenfelül, mivel mindenki nyitott és általában érdeklődő, sosem tudhatod, hogy egy-egy ilyen ismeretségből lesz-e bármilyen üzleti kapcsolat (akár 2 startup között).

Összefoglalva: networkingelni sokkal könnyebb, mint Magyarországon, a fentieken kívül az a titka, hogy el kell engedni magad, és részt kell venni a beszélgetésekben, 1-2 óra után már magától jön a dolog. Az egész környezet inspiratív, nem nehéz azonosulni vele – még nekünk, általában defaultból befelé forduló magyaroknak sem.

A következő részben Márk elárulja, hogyan kell partneri kapcsolatokat felépíteni a nulláról. Elárulom, odakint ez sem lehetetlen – legalábbis Neki nem. Folyt. köv.

A 7 Korai Fázisú Startup Főbűn

Közzétéve Szerző:
18

startup, lean, kockázati tőke, befektetés, pitch, start-upEgy startup felépítése a nulláról: halálugrás a nagy büdös ismeretlenbe – ejtőernyő helyett egy méretes nejlonzacskóval. Úgyhogy nincs is rá általánosan alkalmazható recept, hogy hogyan kell jól csinálni. Persze, az Eric Ries-féle lean metodika nagyjából leírja, hogyan épülnek fel az ötlet köré újabb és újabb héjak, míg végül már látszik az a kezdetleges forma, ami megszilárdulása esetén egy sikeres cég lehet, mégis, olyan sok dolgon el lehet csúszni, hogy felsorolni is nehéz. A legnagyobb bakik persze mindenkinél mások, és csak utólag látszanak, de azért tekintsük át most a top 7 tuti bukó, totál gáz, abszolút zöldfülű, csúcs-lúzer magatartást:

1. Rejtőzködés

Minden fórumon elmondták ezerszer  – még ebben a blogban, illetve az FB oldal fórumán is többször megtaláljátok – hogy egy startup ötlet titkos dédelgetése a siker egyik legnagyobb gátja. Amatőr – a veterán vállalkozók által megmosolygott -, igazi lúzer magatartás. Nézzetek fel a fejlécbe a Startupdate cím mellé: „Az ötlet semmi. A megvalósítás minden.” Az igazán nagy startup ötletek annyira elvadultak és szembe mennek minden konvencióval, hogy ami számodra a világ egyik legvagányabb ötletének tűnik, az másoknak egy csomó kérdést vet fel és egy halom kockázatot rejt. Egy ötletet csak a megfelelő ember – leggyakrabban az ötletgazda – tud sikerre vinni, és a siker képletében az ötlet maga csak egy icipici szorzóval szerepel. Felejtsd el az NDA-t, a rejtőzködést, és mondd el az ötletet minél több embernek – értékes visszajelzésekhez juthatsz általa, és ha az ötlet rossz – ami sajnos gyakran előfordul – akkor időt és pénzt spórolsz. Aki meg lenyúlja, az úgysem képes önálló alkotásra, úgyhogy meg fog bukni. Ha van konkurenciád, az üzletileg már úgyis olyan, mintha lenyúlták volna – konkurencia pedig mindig van. Ráadásul aki lenyúlásra játszik, az egy konkrét, befutott, gyorsan terjedő és sikeres üzleti modellt próbál lemásolni, nem tízezer hülye ötletet, amiből talán van 2 használható. Ne parázz, ne titkolózz! Barátkozz!  (egész jó startup jelszónak is, nem?).

2. Önbizalom

Ha megfuttattad az ötletedet jó sok emberen és a többségük eszeveszett baromságnak tartotta, és ezt logikus érvekkel alá is támasztotta, akkor elképzelhető, hogy talán, esetleg és persze csak véletlenül egy eszeveszett baromságot találtál ki. Ez szomorú, de még a legnagyobbakkal is megtörténik. Ettől még nem vagy alkalmatlan, lehet, hogy csak az ötlet rossz, vagy a problémára, amit találtál, egyszerűen csak használhatatlan megoldást találtál ki. Ha a többség egyetért abban, hogy a probléma létezik, akkor talán csak a válaszon kell javítani. Azonban nem ritka, hogy maga a probléma sem létezik, amit a startupperek megoldanak. Mivel képtelen leszel a fél világot rábeszélni arra, hogy igenis van ilyen problémájuk – hacsak apu nem egy érzelmileg könnyen befolyásolható médiamágnás – inkább találj egy valódi nehézséget, és oldd meg azt. Amikor a lelkesítő dumában a ’48-as márciusi ifjakat simán überelő accelerátor programok huszon-nagyon-kevés-éves coach-trainer-mentorai a kitartásról szónokolnak, akkor haladó vagy kései fázisú startupokról olvasott cikkekből idéznek – early stage-ben a túlzott önbizalom károsabb, mint egy mérgesgomba-gyűjtő nyári tábor Csernobilban. Kétkedj, kérdezz, tanulj, spekulálj, változtass!

3. Nincs konkurencia

Kezdő vállalkozók még ki is szokták emelni, hogy milyen tuti, nincs konkurencia. Nem, egyáltalán nem tuti. Szörnyű hír, igazi természeti csapás! Ha dörzsölt öreg róka lennél, a hatodik érzéked szólna, hogy veszélyesen nagy a csönd… A tapasztalat azt mutatja, hogy a világ nagy, és tele van innovatív emberekkel. Ha találtál egy választ egy problémára, akkor nagy a valószínűsége, hogy még 3-4 csapat ugyanezen dolgozik valahol a világon. Találd meg őket, figyeld őket, és tűnj ki a sorból. A konkurencia-keresés több acceleratornál egyenesen egy szolgáltatás. Jobb, ha magad nézel szét a neten és találod meg a versenytársakat – és reméld, hogy nem a Google vagy a Facebook az, mert nekik picit több pénzük van ügyfélszerzésre meg marketingre. Ha a konkurenciád igazi Tech Star, akkor mérhetetlen nagy szarban vagy, de erről majd lesz egy külön poszt, mert a tapasztalat szerint még így sincs halálra ítélve a startupod. Az innovációban egyébként pont az a nehéz, hogy elsőnek találj rá a problémára és elsőnek adj rá jó választ.

4. Gyenge branding

Egy startup hitelessége az induláskor egyenlő a nullával. A branding-be nemcsak a név és a logó tartozik bele, hanem minden, ami a vállalkozásból „kilátszik”: a csapat, a csapatépítés folyamata, a customer pitch, a weboldal, a blog. Egy világosan definiált, jól felépített divatos brandért nagyobb valószínűséggel lelkesednek az ügyfelek és a felhasználók (és ezáltal a befektetők is). Érdemes tehát nem elkapkodni ezt a részt. Ráadásul ahogy haladsz előre, egyre drágább lesz ezen változtatni. Ide most jönne egy a saját káromon megszerzett tapasztalat, de megállom, és hamarosan ebből is csinálok egy egész cikket – csakhogy néha megoldást is javasoljak és ne vádoljatok szűnni nem akaró károgással. Most legyen elég annyi, hogy az MVP (Minimum Viable Product) a lean metodikában nem azt jelenti, hogy “ocsmány, de kit érdekel” hanem azt, hogy “minimalista”. A branding fontos, mert szinte csak azzal tűnhetsz ki a többi startup közül.

5. Hiányos csapat

„Nagyszerű emberek nem építenek nagyszerű vállalatokat. Nagyszerű csapatok építenek nagyszerű vállalatokat.” A leggyakoribb hiba, hogy egy üzleti beállítottságú startup alapító egyedül vág neki egy technológiai cég felépítésének. Fe-lejt-sé-tek-el! Még Amerikában is láttam több százezer dollárt elégető vállalkozókat, akik 20 év üzleti múlttal a hátuk mögött azt hitték, képesek programozókat irányítani. Nem véletlenül mondják, hogy egy sikeres startuphoz egy Hacker és egy Hustler – azaz egy technikai ember és egy üzletember – kell, és ez nemcsak a tech szegmensre igaz. Abban az esetben pedig, ha 30-50 % részesedésért sem találsz társ-alapítókat, akkor talán tényleg nem a legjobb ötleten dolgozol, vagy – és sajnos ez is gyakori – alapvetően vagy alkalmatlan csapatokat összerakni és lelkesíteni az első sikerekig. Nyugi, meg lehet tanulni, sok sztár nem vérbeli “stricinek” született, csak volt némi kitartása hozzá.

6. Fókusz a terméken, nem az embereken

Jó az ötlet, összejött egy csapat, kijön az első béta verzió és… semmi eredmény. (Ennek oka néha épp az előző ponthoz képest fordított felállás, amikor a technológiai beállítottságú alapító hiszi azt, hogy a vevők százezrével tévednek oda minden frissen kirakott weboldalra – pedig valójában csak tízezrével…Se.) Hiába jó a terméked, ha nem fókuszálsz a fogyasztóidra és az eladásra. A visszajelzések itt különösen fontosak, mert még száz irányba mehetsz, magad sem tudod, mi a helyes irány. Oly sokszor látni alapítókat, akik fényességes statisztikákat készítenek kezdeti ügyfélkörükről / felhasználóikról, de elmulasztanak akár csak egyikükkel is beszélni, nem mernek kérdezni, nem mernek kapcsolatba kerülni velük. Ez talán a legjelentősebb startup bűn, úgyhogy a terméked utáni szenvedély fontos, de az ügyfeleid fontosabbak. Egy vállalkozónak ugyanis mindig pont annyi főnöke van, ahány Ügyfele! Fordulj szépen feléjük, mosolyogj, és kérdezz – meg fogsz lepődni, mennyi visszajelzést kapsz. 

7. Gyenge pitch

Ha korai fázisban vagy, egy első ügyfél, vagy egy befektető élet-halál kérdése lehet, ezért ebben a  stádiumban lényegében kétféle pitch-el kell majd házalnod. Az egyik az előző pontban megfogalmazott világos value proposition, a másik pedig az, amelyik befektetőknek, tanácsadóknak, együttműködő partnereknek szól. El kell telnie egy kis időnek, hogy ez utóbbi kikristályosodjon, még ha folyamatosan dolgozik is rajta az a bizonyos Hustler. Sajnos Magyarországon elképzelhetetlenül gyenge pitch-eket lehet látni zavaros, nem átlátható megfogalmazásban, ezért sok, tulajdonképpen életképes startup elszárad már az elején. A pitching-et nem lehet 100%-osan megtanulni, csak folyamatosan fejleszteni a visszajelzések és az innen-onnan beszerzett információk alapján. A minimum, amivel rendelkezni kell, az egy 3 mondatos, világosan kimunkált pitch rendesen betanulva és egy 10-12 diából álló prezentáció. Ez utóbbi – a pitch deck – elkészítése egyébként nagyon jelentősen képes kikristályosítani magát az ötletet és a rövid távú terveket, már csak ezért is érdemes megcsinálni. Hogy igazán átérezzétek a pitch-helyzetet: jó minőségű magyar startup pitchet eddig kettőt láttam – mindkettő külföldön kapott lehetőséget azóta, és mindkettő komolyan állítja, hogy Amerikában átlag alatti minőségűnek érezték a pitchet. Én két hónap munka után ugyancsak átlag alattinak éreztem a sajátomat 2012 nyarán egy San Francisco-i tech rendezvény előadójaként. Nem volt ciki, de nem volt kimagasló sem.

És egy bónusz nyolcadik bűn: befektető-függőség

Definíció következik:

[quote align=”center” color=”#999999″]Kockázati tőke olyan ígéretes és hiteles csapatok által vezetett cégekbe fektet, melyeknek növekedési potenciálja bizonyítottan magas, ugyanakkor egy meghatározó méretű piacon megszerezhető vagy megszerzett versenyelőnyük valamilyen innovatív módszer, illetve technológia folytán hosszú távra biztosítottnak látszik.[/quote]

Az ilyen vállalkozások általában boldogulnak önerőből is – legfeljebb a növekedés lassabb, lokális jellegű és előfordul, hogy tőkehiány miatt ezek a cégek nem is érik meg a “felnőttkort”. Arra számítani, hogy kockázati tőke előnyös feltételeket kínálva megspórolja a munka nagy részét az alapítóknak és a rettegős-verejtékes hullámvasutat verőfényes-mosolygós sétakocsikázássá varázsolja – az csak álmodozás. Egy jó cég jó csapattal a megfelelő piacon mindig is sikeres lehet, a befektetés csak egy lehetőség – nem érdemes hát a siker előfeltételeként tekinteni rá. A befektető-függő szemlélet eleve csökkenti a tárgyalási pozíciót és a valuation-t, ha valaki aztán tényleg tenne pénzt a cégbe, így hát jobb nem a jóságos nagybácsiban bízni. Persze, befektető jó, befektető kell, de ha nincs, akkor tessék elhúzni egy újabb ügyfélhez, megdumálni, bevételt csinálni, terjeszkedni, fejlődni. Higgyétek el, amíg nincs tőke, addig is túl lehet élni  még a legrosszabb napokat is. A legtöbb befektető úgyis csak az alapján képes megítélni, mivel áll szemben, hogy látja az organikus, tőkeszegény fejlődést. Úgyhogy get your ass back to work, nem értek rá ilyen blogokat olvasgatni. (Legfeljebb a Startupdate-et, azt is csak elalvás előtt. : )

Tudtok még startup bűnöket? Bővítsük a listát, várom a véleményeteket. Addig is kerüljétek el a fentieket és nagyobb eséllyel jön a siker. Meg a motivációs zene, ezúttal a Linkin Parktól. (ez a szám top 10-es muzsika nálam!)

Elevator Pitch Generátor

Közzétéve Szerző:
10

elevator pitch, startup, lean, kockázati tőke, VCMa egy tuti kis eszközt szeretnék mutatni Nektek:

A Harvard Business School nem véletlenül az egyik legjobb gazdasági iskola a világon. A srácok nem akartak kimaradni a startup kultúra alakításából sem, így megalkották az ingyenes, online Elevator Pitch Buildert – mekkora ötlet! Az eszköz több kutatás eredményére épül, melyben a készítők arra keresték a választ, hogy melyek a legerősebb hívószavak egy-egy befektető számára egy elevator pitch hallgatása során. A kutatásokkal nem vitatkoznék, de egy bullshit filter azért nem ártana a cuccra. Nagyon király eszköz, használjátok, de arra figyeljetek, hogy ezeknek a hívószavaknak kábé a 10 %-a azóta már a bikakaki kategóriába tartozik. Klikk az alábbi linkre és máris van tudományosan alátámasztott Pitch a kezetekben.

http://www.alumni.hbs.edu/careers/pitch/

Miért beszélek le Startuppereket a Pre-seed befektetésről?

Közzétéve Szerző:
1

preseed, pitching, üzleti angyal, kockázati tőke, startup, lean startupAz alábbiakban igyekszem bebizonyítani, hogy pre-seed mennyiségű pénz elfogadása korai fázisban nagyon-nagyon-nagyon rossz üzlet, ugyanakkor egy kezdeti stádiumban lévő, vagy hiányos csapatnak mégis hasznos lehet, mivel rengeteg időt lehet vele spórolni – nagyjából ezért olyan népszerű a startupperek között.

Kis fogalommagyarázat

Pre-seednek tekintünk egy befektetést, ha 10 és 50 ezer dollár körül van. Leggyakrabban valami elfajzott equity deal jelleget ölt a befektetés, ritkábban convertible debt formájában történik, preferred stock-ot a magas ügyvédi költségek miatt csak a legkezdőbb „befektetők” kérnek. Legalábbis ritkán látok vállalkozót és befektetőt őszintén együtt kacagni, mikor rájönnek, hogy a kapott / befektetett 50 ezer dollárból 30 ezer ügyvédekre ment el. Amelyik befektető ennek ellenére is azonnali részesedést akar, az használja a Vanília term sheet-et, de a cégértékelésnél még ekkor is komoly konfliktusok lesznek – ennek ellenére nagyon-nagyon gyakori az azonnali valuation, vagyis a cégértékelés mind Magyarországon, mind külföldön.

A világ legrosszabb üzlete

A pre-seed legnagyobb hátránya pont ez, vagyis a bizonytalan cégértékelés. A magyar pre-seed alapok egy 10-50 ezer dolláros befektetésért elkérnek 5-20%-ot a cégből, amire mi most majd jól kiszámoljuk a premoney-t, vagyis a befektetés előtti cégértéket (számoljunk 15%-os részesedéssel és 30 ezer dodóval. Ilyen ajánlatot saját szememmel láttam már Magyarországon is, és Amerikában is). Emlékeztetőül a korábban már tárgyalt formulák:

premoney + investment = postmoney

Befektető része = investment / postmoney

Vállalkozók része = premoney / postmoney

Ha investment = 30 ezer dollár és az investment / postmoney = 15 %, akkor

Postmoney = 30 ezer / 0,15, azaz 200 000 ezer dollár

Premoney = 200 000 – 30 000 = 170 ezer dollár.

Tehát a céged a befektető szerint 170 ezer dollárt ér. A tipikus seed stage premoney valuation 1,7 és 2,2 millió dollár között van. (Guglizz erre: “Is Valuation a Key Issue in Funding Startups?” by George Lipper). A pre-seed és a seed fázisok között eltelt idő 6-12 hónap. Azaz ha egy startup csapat képes kibekkelni ezt az időszakot tőkebevonás nélkül, akkor fél év alatt tízszeres cégértékelést kaphat! Gondoljunk csak bele, a befektetők azt mondják, hogy „Van valamid, ami 170 ezret ér, és én megvenném a 15%-át, de ha vársz fél évet, akkor ugyanez a dolog már 1,7 millió dollárt ér…”. Hát a kenyér nem drágult így a pengő végnapjaiban! El ne add, ha hiszel benne, vazze! Na ez az egyik fő probléma a pre-seed befektetésekkel, és főleg a jó magyar szokással, hogy állapodjunk meg a százalékról pre-seednél. De csinálják külföldi accelerator-ok is, méghozzá nagy számban, úgyhogy nem lenne fair play hibáztatnom a hazai kistőkéseket sem.

Egy fokkal jobb, ha a befektetés convertible debt formájában történik – itt ugye nincs cégértékelés, tehát premoney sincs – csak ezzel meg az a gebasz, hogy ha cap nélkül megy, akkor a befektetővel leszel ellenérdekelt, ha meg cap-pel, akkor a cap-et úgyis meg kell határozni egy pénzösszegben, ami pedig már majdnem cégértékelés. Ha minden logikusan felépített érvem és tanácsom ellenére pre-seed pénzt vonsz be a cégedbe, legalább annyit jegyezz meg, hogy convertible debt formájában tedd és legalább seed nagyságú cap-et alkudj ki mellé. Ellenkező esetben a világ legrosszabb üzletét kötöd!

A pre-seed befektetőket az Ördög nemzette?

Dehogy. A pre-seed befektetők általában óriási kockázatot vállalva fektetik be a saját pénzüket – naná, hogy kimagasló megtérülést akarnak, főleg mert sok cég egyszerűen tönkremegy a befektetés ellenére is. Nekik 50-ből egy, vagy százból egy jön be – tehát azon kaszálni kell, különben a sok kis 20-30 ezer dollárral csúnya bukóban találják magukat. Az más kérdés, hogy Neked, mint vállalkozónak ez jó-e. Megoldom a verejtékes munkával precízen megformált önellentmondásomat: Ahogyan azt korábban itt elmondtam , a pénz az utolsó dolog, amit a befektetőtől vársz. [quote style=”boxed” float=”right”]Finance is the art of passing currency from hand to hand until it finally disappears. – Robert W. Sarnoff[/quote] Ez fokozottan igaz a pre-seed fázisra. Amennyiben a befektetőd egy vérprofi, aki iparági kapcsolatokkal, ügyfelekkel, tudással, az idejével és még sok egyébbel vérbeli vállalkozót farag belőled, akkor megéri – de nem a pénz miatt, hanem mert magadtól legkevesebb két-három év telne el, mire valódi dörzsölt startupper leszel, a pre-seed befektetővel közösen ez megvalósulhat 10 hét alatt – ahogyan az a Szilícium Völgyben számtalan accelerator programban cégek százaival, sőt ezreivel történik. Megfogalmazhatjuk úgy is, hogy a pre-seedben az iskoláért fizetsz a részesedéssel, nem a pénzért.

Azt, hogy erre az iskolára szükséged van-e, ne bízd az egódra. Az önkritika,a  folyamatos önvizsgálat egy vállalkozónak elengedhetetlen tulajdonság. A te felelősséged, hogy mennyire reálisan látod önmagadat: Elég tapasztalt vagy? Rúgtak már beléd annyiszor, hogy oldalt tudj lépni, amikor a következő bakancs felsejlik a látómeződben? Bírod a játékot nagy tétekben? Tudod hogyan kell egy gyorsan növekvő vállalkozást felépíteni? Vannak sziklaszilárd kapcsolataid az iparágadban? Van értékesítési tapasztalatod? Ezekre a kérdésekre magadnak kell válaszolni. Ha a válasz többnyire igenlő, akkor a pre-seed nem Neked való. Ha azonban még nem érzed magadban a Jedi-t, begyorsíthatsz vele, főleg ha egy Ron Conway talál meg. Viszont egy valamit érdemes még ekkor is észben tartanod: egy tisztességes hardcore tanácsadót, aki ellát minden fenti jóval, még ebben a fázisban is be tudsz vonni a csapatba 4-6 %-ért. A pre-seed befektetőd 15 %-ot kér. Házi feladat: megéri a 30 ezer dodó a 9-11 % különbséget? Amíg gondolkodtok, nyomjatok egy lájkot  – meglepően közösségépítő tud lenni. Ha nem teszitek, jön a rossz lelkiismeret…

Conversion

Közzétéve Szerző:
Válasz

startup, lean, kockázati tőke, befektetés, pitch, jeremieKockázati tőkében gazdag új évet kívánok Mindenkinek. Az Armageddon nem jött el, viszont elérkeztünk az amerikai típusú kockázati tőkebefektetések utolsó control term-jének elemzéséhez, és ez a Conversion. Fájdalommentes, egyszerű kis téma, és bár korábban azt mondtam, hogy a term sheet MINDEN eleméről lehet tárgyalni – legfeljebb van, amiről érdemes és van, amiről nem -, a conversion talán az egyetlen, aminek két pontja közül az egyiken nem lehet változtatni. Vannak azért finomságai, úgyhogy szedjük szét:

A Conversion – de hívjuk inkább Konverziónak, úgyis lassan első helyen dobja ki a Google ezt a blogot a Jövevényszó Generátor kulcsszavakra – azt jelenti, hogy a befektetők bizonyos előjogokkal járó Preferred Stock részvényei bármikor Common Stock-á, azaz alapítói részvénnyé konvertálhatóak. Fontos tudni, hogy a konverzió mindig egyirányú, azaz nem lehet ide-oda konvertálgatni a részvényeket. Ha a Preferred egyszer Common-ná konvertálódott, akkor az is marad. A konverziónak alapvetően két formája van, az opciós konverzió és a kötelező (vagy automatikus) konverzió.

[quote style=”boxed” float=”left”]Luck is a dividend of sweat. The more you sweat, the luckier you get. – Ray Kroc[/quote]

Opciós konverzió

Az opciós konverzió lényegében egy bármikor érvényesíthető jog a konverzióra, ilyenkor a Preferred-ből Common Stock lesz. Felmerül a kérdés, hogy miért tenne ilyet bárki önszántából, amikor ez bizonyos – a Preferred Stock-hoz kapcsolódó – jogok elveszítésével jár? Nos, egy lehetséges ilyen esetről például itt írtam korábban. Ez az opció valóban nem tárgyalási alap, de ez nem is gond, hiszen nem ellentétes a vállalkozók érdekeivel. A befektető beteszi a pénzt, és később részvénytulajdonossá válik – végül is ezért vállalja az őrülten magas kockázatot, nem?

Automatikus konverzió

Az automatikus konverzióról már lehet tárgyalni, legalábbis fékek és ellensúlyok egyfajta rendszere beépíthető a szerződésbe. Az automatikus konverzió tipikusan azok közé a term-ök közé tartozik, ahol előre le kell képezni a lehetséges kimeneteleket a megsemmisüléstől a nyilvános részvénykibocsátásig ( IPO – Initial Public Offering ). Az automatikus konverzió eredete az, hogy amikor egy cég tőzsdére megy, az IPO előtt a befektetési bankárok szeretik Common-ná konvertálódva látni az összes Preferred Stock részvényt. [quote style=”boxed” float=”right”]Success has a simple formula: do your best, and people may like it. – Sam Ewing[/quote]Előfordul, hogy egynél több sorozatú részvényosztállyal lép tőzsdére egy cég, de ez nagyon-nagyon ritka. Az automatikus konverzióban az árküszöb a legfontosabb tárgyalási paraméter, azaz hogy milyen részvényárfolyamnál történik a konverzió. Ez ugye egy dollárban meghatározott részvényenkénti érték (részvény ár).

Amiről alkudozni kell

az pont ez a konverziós ár. A vállalkozók minél alacsonyabbra szeretnék lealkudni ezt a küszöböt, mivel ekkor van nagyobb mozgásterük, a befektetők viszont minél magasabban szeretnék ezt tartani, mivel ez hosszabb ideig biztosítja számukra a Preferred-höz kapcsolódó jogokat (magyarul tovább megmarad a kontroll). Az automatikus konverzió köznapi nyelven ugye úgy szólna, hogy „Kedves Befektetők, megkapjátok az előjogaitokat, de ha mi vállalkozók csinálunk nektek egy 500-szoros, 1000-szeres, stb. megtérülést, akkor huss ezeknek a jogoknak, számolgassátok a lóvétokat és csitu van, majd mi eltoljuk a boltot a tőzsdéig.”

Ami különlegesen fontos

hogy sose hagyjuk, hogy különböző részvényosztályoknak eltérő konverziós küszöbük legyen. Ilyenkor ugyanis az történik, hogy – bár a cég minden fiskális paraméter szerint megérett a tőzsdére lépésre -, egy meghatározott részvényosztály megakadályozhatja az IPO-t (és vagy meg is akadályozza, vagy nekiáll alkudozni). A konverziós ár egységesítését úgy lehet elérni,ha a Round A, Round B, stb. befektetési körök esetében ragaszkodunk ugyanahhoz az árhoz – amit értelemszerűen a legelső körös befektetés – tehát a Round A -fog meghatározni.

Amikor a konverziós szabályok életbe lépnek, akkor már általában komoly cégről és sok pénzről van szó. Ilyen helyzetekben mindenki kicsit (vagy nagyon) máshogy kezd viselkedni, mint amikor a felek csak próbálgatják egymás határait egy üzlet elején, vagy éppen szorosan együttműködnek egy megkötött üzlet után. Ne mulasszátok hát el körültekintően végigtárgyalni a konverzió feltételeit. Mivel ez a poszt volt az utolsó a term sheet elemzésben, mostanra tartogattam Nektek a világ valaha írt leghatásosabb motivációs zenéjét: Ha ugyanis az automatikus konverzió egy tőzsdére lépés okán életbe lép, örökre beírtátok a neveteket a dot-com történelembe. Kalandra fel, szerződjetek előrelátóan és építsetek világhíres cégeket!