Kinek mennyi? – Startup Alapítók Osztozkodása

share option pool vc befektetés startupEgy startup sztori majdnem mindig egy ötlettel kezdődik. Az ötlet lehet egy valakié, vagy kipattanhat hasonló gondolkodású emberek beszélgetése közben. Nem kevéssé sarkos véleményemet tudjátok az ötletről: olyan, mint a szellentés – mindenkinek van, és nehéz belőle pénzt csinálni… Igen ám, de mi van, ha az ötlet egyvalakié, kicsit dolgozik rajta, és csak ezután von be másokat? Vagy mi a helyzet olyankor, amikor az egyik startup alapító sokkal többet nyom a latban, mint a másik? Nagyon sokszor felmerül a kérdés:

[quote align=”center” color=”#999999″]
Hogyan lehet jól meghatározni hogy az alapítók mennyiben részesedjenek az adott startupból?[/quote]

Ötven – ötven

Két alapító és egy közös ötlet esetén adja magát az egyenlő részesedés. Kezdő csapatok között ez nagyon gyakori, ideális esetben van egy Hacker és egy Hustler, együtt nekiállnak, és eltolják valameddig a szekeret. Kevésbé ideális esetben két szakmai beállítottságú arc áll neki a dolognak, kiegyeznek ugyancsak 50:50-ben, fabrikálnak, fejlesztenek, alkotnak, majd szép lassan rájönnek, hogy biznisz nélkül nem jutnak túl a falu határán – egyikük előbb-utóbb átáll az üzleti részre, vagy bevonnak egy öltönyös titánt, és adnak neki is részesedést. Ok, de mennyit kapjon a később csatlakozó seftkirály? És maradjon az 50:50 akkor is, ha mondjuk a két eredeti alapító közül az egyik többet dolgozik, vagy nagyobb tehetség? Nehéz kérdések. És még nehezebb hosszú távra megnyugtató megoldást csinálni. Az 50:50 egyébként általában rossz ötlet, ellenzik is sokan.

Dimenziók

A kérdés azért nehéz, mert ha nincs jól eltalálva a részesedés, akkor előbb-utóbb valaki elégedetlen lesz. Leül a másikkal, jó esetben megegyeznek, rossz esetben ügyvédre megy el a maradék megtakarításuk – pedig marketingre mennyivel ésszerűbb lenne költeni, ugye? Persze ránk, magyarokra nem jellemző az irigység meg az állandó kapzsi okoskodás, úgyhogy csak műértők, paranoidok meg igazán előrelátók olvassanak tovább.

[quote align=”right” color=”#999999″]If you can’t feed a startup team with two pizzas, it’s too large. – Jeff Bezos, az Amazon alapítója[/quote]Ha van valami megfogható kiinduló pont ebben a témakörben, akkor az az értékteremtés: a kérdés az, ki teremt nagyobb értéket? Mert aki nagyobb értéket teremt, annak nyilván többet is kell(ene) kapnia az eredmények után. Azt könnyű átlátni, hogy biznisz technológia nélkül és technológia biznisz nélkül egyaránt értéktelen egy startup esetében. Tekintsük tehát axiómának, hogy a két feladatkör egyformán értékes, már csak azért is, mert egy startup olyan, mint a high-end hifi: az egész cucc úgy fog szólni, ahogy a leggyengébb elemétől telik. Tehát hiába van egy zseni biznisz mágus, ha összeboltol egy középszerű designerrel letaszítani a trónról a Guccit a Pradát, a Chanelt meg a Burberry-t, hát.. az olyan good luck and have fun típusú ocsmány bukás lesz – és persze fordítva is hasonló eredményre lehet számítani.

OK, akkor az megvan, hogy a jól körülhatárolható és esszenciális feladatkörök egyenértékűek. A következő kérdés, hogy mi határozza meg az értékteremtés mértékét, és hogyan lehet mérni? Ez leginkább a termelési tényezők biztosításán múlik, mert a termelési tényezők általában végesek egy startupnál: az ötlet, némi kezdőtőke meg a munka (és van egy negyedik is). Nézzük, hogyan módosítják ezek a részesedést:

Munka

A beletett munka mennyisége megint kérdésként merülhet fel, és ha maradunk az értékteremtés elvénél, akkor azt a szabályt érdemes követni, hogy azonos időben belépett alapítók azonos részesedést kapjanak – ha azonban valamelyikük már rászánt a nagy dobásra néhány hónapot, akkor ennek a részesedésekben is illik megmutatkoznia. A munkában nem szabad összetéveszteni a feladatok ellátását a ráfordított idővel. Azt kimondhatjuk, hogy startup-ot folyamatosan mellékállásban nem lehet csinálni. Egy ideig megy a hét végén bütykölés, de aztán vége, el kell köteleződni, mégpedig azért, mert ez egy kompetitív környezet – ha más 16 órázva űzi az ipart, annyira nem lehetsz jó, hogy napi 2 órában is lenyomod. (Több kommentet kaptam, ami a megélhetés szükségességére felhívja a figyelmemet itt Magyarországon, és teljesen igaz, nálunk nem mennek olyan sebességgel a dolgok, és nem gyakori a felhalmozott tőke, ezért majdnem mindenki mellékállásban nyomja a befektetésig. OK, de ha van befektetés, akkor tényleg el kell köteleződni, és fulltime-ban nyomni a startupot.) A korai startup fázisokban egyébként technológiai túlsúly van, amit később az üzleti túlsúly vált fel, de ezek a különbségek idővel kiegyenlítődnek, nyugodtan lehet egyenértékűnek számolni őket. Mivel fizetésre általában (eleinte) nincs esély, csak a részesedéssel lehet az értékteremtési különbségeket leképezni.

Tőke

Ugyancsak gyakori vitaalap a betett tőke. Ha ugyanis csak az egyik alapító kockáztatja a megtakarítását – mert a másiknak vagy nyista, vagy nem meri beletenni – akkor ezt a plusz kockázatvállalást magasabb részesedésnek kellene kompenzálnia. Nem megyek bele bonyolult matematikai elemzésekbe, ökölszabályként elmondható, hogy a tőke 25 – 50 %-nyi alapítónak felel meg, azaz abban az esetben, ha az induló tőkét kizárólag az egyik alapító biztosítja, akkor úgy kell számolni, mintha 2,25-2,5 alapító lenne, nem pont 2. Ebből egy 45:55 és 40:60 közötti részesedés-megosztás adódik, de ez természetesen függ a tőke nagyságától is. Mivel ma egymillió forintból el lehet indítani egy startupot (ha elég Lean vagy), nem pont a tőke lesz a legkritikusabb termelési tényező – pont ezért startupol már lassan a fél világ.

Ötlet

Fent kifejtettem, mi a véleményem az ötletről, mégis kénytelen vagyok meghajolni az általános vélekedés előtt, hogy az ötlet igen is ér valamit. Nem ragozom, mert így is kisregény lesz a cikkből: amerikai kutatások (Noam Wasserman: The Founder’s Dilemmas) szerint átlag „10-15 % az “ötlet-prémium” a részesedéseknél (amerikai startupoknál mért eredmények). Szerintem az 5-10 %-os sávban nem lehet tévedni, a két halmaz metszete pedig a 10 %, ezzel tuti nem nyúltok mellé, ha az ötlet kizárólag az egyik alapítótól származik.

Tisztességben megőszült

Van még egy rejtett termelési tényező, az pedig a tapasztalat, vagy senioritás. Ha bozótharcba keveredsz, valószínűleg jobb esélyeid vannak egy veterán Rambóval – aki száraz faágakból is képes interkontinentális rakétát építeni – mint a paintball-mániás unokaöcséddel. A tapasztalat és a pozitív referenciák azért termelési tényezők, mert meggátolják a többi termelési tényező rossz hatásfokú felhasználását. Steve Case-zel valószínűleg sikeresebb startupot tudnál felépíteni, mint az egyetemi szobatársaddal, és ennek Steve adott esetben meg is kérné az árát (és ha nemet mondanál neki akár egy 85-15-re, akkor szólj, passzold, én bármikor elfogadom!). Nem valószínű, hogy nagyon eltérő szintű emberek kerülnek össze alapítóként egy startupba, mert társ-alapítónak mindenki a legjobbat akarja, akit csak ismer. Ha azonban megtörténik, általában a profi kapja a nagyobb részesedést, mégis az újonc jár jobban hosszú távon – ha a siker valószínűségét is figyelembe vesszük, akkor a semmihez képest sokszor még anyagilag is. További kérdés viszont, hogy

Mikor érdemes megállapodni?

Nézzük a szélsőértékeket, ez egy nagyon hasznos módszer komplikált kérdéseknél. Ha az alapítók az első másfél órában megállapodnak, ahogy először találkoztak, annak az a nagy hátránya, hogy az egyik szinte mindig munkamániásabban tolja majd a szekeret, mint a másik – ez csak vitákat fog szülni később. A másik szélső érték, hogy nyomjuk, majd megállapodunk, ha már lesz miről – na, ez borítékolható összebalhézás később, amikor esetleg tényleg beindul a bolt és már nem álmokat osztogatnak az alapítók lelkesen, hanem kőkemény cash-re megy a játék – ez sem jó. Akkor adja magát a következtetés, hogy korán kell ugyan megállapodni, de előbb körbe kell szagolgatni egymást. Talán az a legjobb, ha a felek előre rögzítik az induláskor az osztozkodásról szóló tárgyalások időpontját – mondjuk 3 hónapra az indulástól -, és egy hipotetikus részesedést is kimondanak az elején valahogy így: „provizórikusan 55:45, de 3 hónap múlva kedden délután véglegesítjük, és 8-10 százalékot majd akkor vagy újraosztunk, vagy nem”. Ha reálisak és megfontoltak, megegyezéssel fog zárulni a megbeszélés, és (nagy valószínűséggel) a valódi értékteremtési hozzájárulást fogja tükrözni.

Amerikában van, aki az úgynevezett Dynamic Equity Split-re esküszik. Ilyenkor az alapítók úgy egyeznek meg, hogy az eredmények alapján dinamikusan változik a részesedés – bár ennek a kockázati tőke beszállása úgyis véget vet. Az általam preferált 3 hónapos módszer ennek és a régi iskolának a kombinációja. Van még az úgynevezett Splitting Pie Módszer, amit inkább érdekes ötletnek tartok, mint a valóságot tökéletesen leképező képletnek, viszont egyszerű és van benne logika.

Összefoglalásul

Nehéz hosszú távra jó és igazságos megoldást találni, és leggyakrabban nem is sikerül, ezért nyomják sokan 50-50-ben. Ahelyett azonban, hogy a pillanatnyi erőviszonyok és sikerek függvényében bármelyik alapító folyamatosan a másikat nyektetné a részesedések újratárgyalása végett, érdemes egyszer leülni, a rendelkezésre álló információk alapján dönteni, és azt a döntést kőbe vésni. Ha jön a kockázati tőke, akkor úgysem lesz lehetőség többé módosítgatásra, a nagy és viharos szakításokat pedig a Vesting intézménye megfelelő brutalitással lekezeli. Ami lényeges, hogy nem kell félni ezektől a beszélgetésektől! Ha ugyanis már az elején nem tudnak az alapítók intelligensen, a másik érdekeinek és véleményének figyelembe vételével kezelni érdek-konfliktusokat, akkor mi várható később? Egy startup komoly elköteleződést kívánó üzlet, nem pedig céltalan klikkesedés, vagy bélyeggyűjtő baráti kör.

Végül az alapítók közötti részesedések meghatározásával kapcsolatban még egy dolgot érdemes észben tartani: ha nem is sikerült megfelelően leképezni a hozzáadott értékeket, a kézfogás megtörtént, és azt mindkét (vagy több) fél jóhiszeműen tette, tehát morálisan rendben van a dolog, a matek részével pedig ajánlott így számolni: Az utólagos mohóság előbb vitákat, aztán összeveszést, végül nagyon gyakran bedőlő vállalkozást eredményez. Sokan a folyamatos újratárgyalgatásoknál az igazságérzetükre hivatkoznak – egy frászt, ez sima mohóság. Márpedig a valaminek a kisebb része még mindig több, mint a semminek a nagyobb része. A mindenkiben ott bujkáló kapzsiságot sokkal szerencsésebb a piacszerzésnél szabadjára engedni…

Lean Startup Machine

lean startup vc befektetőElőző este egy prezentációnkon dolgoztam, amikor egyszer csak beugrott: pontosan a nyilvánosság az, amire nem vagyunk felkészülve, amikor lelkesen belefogunk a szívünknek oly kedves ötlet megvalósításába. Nem mérjük fel – mert nem is tudhatjuk, legalábbis első körös startupperként nem – hogy innentől nincs visszaút és legalább egyvalakinek a csapatból az arcát, tudását és tudatlanságát is vállalva ki kell állnia a közönség, a potenciális partnerek és vásárlók elé és meg kell szólalnia. A visszajelzéseket pedig – akár pozitív, akár negatív – lehetetlen megúszni. És persze téves stratégia is erre törekedni, ha fel akarod mérni valóban van-e az ötletednek – lehetőleg profitábilis jövője – ha kritika jön, elsőre (másodszorra, sokadszorra) mégis határozottan fájdalmas az élmény.

 Elvégre a projekt a szerelemgyereked, beletettél mindent, ami csak erőből, tehetségből és tapasztalatból tellett, ha kritizálják, téged is bírálnak vele. Ezért érdemes időben megtanulni, hogy a korábbi három faktorból a tapasztalat milyen hatalmas súllyal esik latba – és az egódat előbb-utóbb kénytelen leszel könyörtelenül beáldozni érte. Szerencsés esetben van a csapatban egy vérbeli Hustler, aki már a szülőszobába is tripla réteg bőrrel az arcán érkezett, de ha nem ez a helyzet, akkor sincsen feltétlenül gond: a lámpalázat el lehet hagyni, mindez begyakorolható és megtanulható. Például a Lean Startup workshop hétvégéje alatt.

A Lean Startup mozgalom neve mostanra valószínűleg ismerősen cseng és nagyjából mind tisztában vagyunk az alapelvekkel: minél előbb lépj ki a közönség elé a termékkel, hallgasd meg a visszajelzéseket, változtass, ha szükséges, ne ragaszkodj az egyértelműen elvetélt irányokhoz és ne vesztegesd az erőt, időt, és a pénzt feleslegesen. Build. Measure. Learn. A Lean abban segít, hogy megértsük a visszajelzés fontosságát, tudjuk kezelni a kritikát és mindeközben megőrizzük az ép elménket és a pozitív hozzáállásunkat is. Stratégiát és rendszert ad a tanulási folyamathoz, de ami talán még fontosabb, újfajta megközelítést és hozzáállást is. A hangsúly a kísérletezésen és az empirikus fejlesztésen van. Hiszen, ha minden új terméknek és vállalkozásnak kísérleti jelleggel àllsz neki, hirtelen nem kudarcról beszélünk, ha az eredeti ötletet nem fogadja ünneplő tömeg, hanem kérdések és kihívás van: mit változtassunk, hogy a következő kanyarban már az üdvrivalgás is meglegyen?

[quote align=”right” color=”#999999″]Fall seven times. Stand up eight. – Old Japanese Proverb.[/quote]A sikeres verzió megtalálását az erőforrások végessége miatt nyilván nem húzhatod a végtelenségig, előbb-utóbb kell az eladható prototípus, ez a hozzáállás azonban mindenféleképpen nagyobb esélyt jelent a sikerre. Ha nem rejtőzködsz, hanem tudatosan keresed a valós visszajelzést és ha nem adod fel az első hűvös visszhangok után, hanem a kíváncsiságtól hajtva tovább próbálkozol, olyan terméket fogsz összerakni, ami valós problémákat old meg. A válasz ott van, csak meg kell találni.

Az elméletet, ami önmagában logikusnak, mi több, túl egyszerűnek tűnik, a korábban boncolgatott emocionális kötődés és szűkölve tiltakozó egónk miatt mégsem olyan könnyű végigvinni. (Lásd újévi fogadalmak és az önmagunknak tett életmódváltó ígéretek; mind nagyon jól látjuk mit is kellene tennünk, csak aztán a gyakorlatba ez valahogy nem kerül át.)

Pontosan erre találták ki a három napos intenzív Lean Startup Machine workshopot. Lépéskényszerbe hoz, áthidalja a szándék és a cselekvés közötti légüres teret és alacsony kockázat mellett – egy új, érzelmektől még nagyjából független ötleten – mutatja meg, hogyan lehet már elképzelés fázisban értékes visszajelzést, sőt forrásokat szerezni. Kiküld az emberek közé, megtanít a visszajelzéseket megfelelően értékelni és a további munka alapjává tenni. Ráébreszt, hogy nem is olyan fájdalmas ez a folyamat, nem beszélve arról, mennyi energiával tölt fel, ha az optimális eset áll elő, és mindenki imádja az ötleted. Ráadásul nem is mentőöv nélkül dob a mély vízbe: a workshophoz minden városban olyan mentorok csatlakoznak – itthon többek között Locher Tamás (Lookk), Andreas Kilinger (Lookk), Dr. Kádas Péter (StartUpdate) és Hild Imre (iCatapult), Michele Attisani (FACE IT, StartMiUp) – akik a saját tapasztalataik alapján tudnak azonnal alkalmazható tanácsokat adni és elhivatottan segítik a startupok új generációját.

[quote align=”left” color=”#999999″]Everyone gets the experience; some get the lesson. – T.S. Eliot[/quote]Ha magát az ötletet féltenéd a nyilvánosság előtt és attól tartasz valaki az orrod elől fogja elhalászni azt, ne tedd! Érdekes módon a mai napig találkozom olyan kezdő vállalkozásokkal, akik inkább féltve őrzik a nagy ötletet és hónapokat, sőt éveket töltenek lopakodó üzemmódban, azon aggódva, hogy különben azonnal ugrásra kész ragadozók hada áll neki lemásolni azt. Nem éri meg. Maga az ötlet valójában ritkán vehető át egy az egyben, az eredeti alkotók személyisége, az ebből fakadó kommunikáció és az okosan felépìtett márka egyedi kombinációt hoz létre minden esetben. Rádásul akár az ideális alapító partnerbe is belebotolhatsz a hétvége alatt és együtt azonnal neki is állhattok a tényleges munkának.

[dil dil = 2615]

A startup-ok az innováció révén elérhető és hosszú távon fenntartható versenyelőnyről szólnak. A Lean olyan fegyver, ami az ötleted megvalósítását olcsóbbá és gyorsabbá teszi – vagyis versenyelőnybe hoz Téged a versenytársakkal szemben. Az egész startuposdival ezt a versenyelőnyt igyekszel hónapok, néha évek alatt megteremteni és megőrizni. Nem rászánni három napot a megvalósítás mikéntjének elsajátításra: viszonylag költséges butaság. Ha komolyan gondolod a startup létformát, és van mit tanulnod a Lean-ről, legyél ott – „Mér’nemtudtameztkorábban?” érzés lesz!

23 Kérdés-Válasz a Startup Tanácsadókról

tanácsadó startup vc befektetőA tanácsadósdi Magyarországon nagyon félreértett fogalom, és én személy szerint a legvadabb és legkevésbé következetes vadhajtásokkal találkoztam itthon – borítékolhatóan kölcsönösen előnytelen megoldásokkal, melyek berögződött félelmekből és ostoba rövidlátásból származnak. Jöjjön 23 kérdés és válasz annak érdekében, hogy képben legyetek a tanácsadók bevonásának minden apró részletével. Elöljáróban annyit, hogy egy startup sikerét a megfelelő tanácsadók négy fontos módon segítik:

1. megóvnak a hibáktól – ha hallgatsz rájuk
2. kapcsolatokkal segítik a vállalkozást – ha eleget, de nem túl sokat nyaggatod őket
3. befektethetnek / befektetőt hozhatnak – ha tényleg hisznek benned
4. társadalmi bizonyítékot szolgáltatnak – a puszta jelenlétükkel

Ha a fentiek közül egyikre sincs szükséged, mert tuti megoldod csípőből, akkor good luck and have fun. Valami rejtélyes oknál fogva még a legnagyobbak is alkalmaznak tanácsadókat akkor is, ha egyébként saját tőkéből vagy befektetésből simán képesek lennének az adott tudást megvenni kilóra. A cikk végére kiderül, miért. Jöjjenek a kérdések és a válaszok:

1. Hogyan tehetek érdekelté valakit, akit tanácsadóként szeretnék bevonni?

Elsősorban úgy, hogy hiteles és profi vagy. Ezek az emberek tapasztalt öreg rókák – már ha jól választottál -, ha nem vagy készen, mint induló vállalkozó, nem fognak veled vesződni. Az xy % részesedés, amit úgy ajánlasz fel, mintha a fogadat húznák, számukra egy fillért sem ér, mert lehet, hogy tudják – sok év tapasztalattal a hátuk mögött – hogy nem fogsz eljutni sehova (mert nincs készen a csapat, rossz a termék, kicsi a piac, nagy a konkurencia, sokba kerül az iparági belépő, nincs tőke, stb.) Amerikában komoly verseny van a legjobb és legtapasztaltabb koponyákért – főleg korai fázisban, de többnyire későbbi szakaszokban is, a részesedés felajánlása pedig nem kérdés, hiszen mi mással lehet motiválni őket hosszú távon?

2. Ingyen nem kaphatok tanácsot?

De. Egyszer. Vagy kétszer. Ha hosszú távon ingyen kapod, az annyit is ér. Ugyan már, gyerekek, hacsak nem Teréz Anyut dumáltátok be egy mentori pozícióba, akkor vegyétek észre a rücskös valóságot: mindenkinek drága az ideje, és legtöbben egyszerű gazdasági érdekek mentén működünk. Egy-két “persze, mondjad, segítek” még elmegy, de hosszú távon érdekeltté tenni a tanácsadódat csak ugyanazzal a nagy büdös reménnyel lehet, amiért Te is gályázol.

3. Mennyit kellene feladnom a saját tulajdonrészemből?

A mértéke változik, de 0,3 és 3 % között nem tévedhetsz nagyon (minél korábbi fázisban van a cég és minél nevesebb a szakember, annál magasabb a százalék). A részvényopciókról van itt egy egész részletes cikk. És nem a sajátodból, hanem a cég részvényeiből ajánlasz fel. A tanácsadó nem névre, hanem cégre szól.

4. Nem akarok részesedést feladni a cégemből, fizethetem másként a tanácsadót?

Persze, csak nem fogod bírni, ráadásul hosszú távon nem lesz érdekelt a sikereidben. Pre-seed, seed és korai fázisokban bűn erre pénzt kiadni, (költsd inkább marketingre) később meg már az értelmes tanácsadó sem arra a pár forintra / dollárra pályázik. Ha nem biztosítasz részesedést, nem érzi magáénak a dolgot. Mitől is érezné? Későbbi fázisokban, amikor már magas a cégérték és van cash-flow, akkor projekt-jellegű tanácsadói feladatokra be lehet vonni nagy gurukat is simán cash alapon.

5. Mi van, ha a telefont sem veszi fel a megállapodás után és ugrik az xy % részesedés?

Akkor az van, hogy nem olvastad a Vesting-ről szóló cikket, pedig néhány olvasóm már amiatt szekál, hogy minden posztba belinkelem. Most miattad joggal szekálhatnak megint… Tanácsadókra is vonatkozik a 4 év Vesting 1 év cliffel. Ha nem vagy vele elégedett, kivágod, mint macskát …ni. Ha a feladatai rövidebb időre korlátozódnak, akkor 2 évig le lehet menni Vestingben, de az alá (szerintem) ne! Exitnél full accelaration teljesen elfogadott, a cliff opciós, én nem venném ki teljesen, de csökkenteni lehet mondjuk 3 vagy 6 hónapra – mások kiveszik szívfájdalom nélkül. A vesting tanácsadóknál mindig single-trigger (ugye alapítóknál dubble-trigger a megfontoltabb választás). Ha egy szót sem értettél ebből a pontból, tényleg olvasd el a vestingről szóló posztot.

[quote align=”center” color=”#999999″]I will tell you how to become rich. Close the doors. Be fearful when others are greedy. Be greedy when others are fearful. – Warren Buffett[/quote]

6. Felkértem egy arcot mentornak, de visszautasította. Most hogyan tovább?

Kérdezd meg, miért. Ha tisztességes, és segítőkész, el fogja mondani (kivéve ha azért mondott nemet, mert a hátán feláll a szőr tőled). Korrekt emberek nemet mondhatnak olyan okokból, ami rajtad kívül áll: tényleg nincsen több idejük, és nem akarnak inkorrektek lenni veled. Vagy az iparágadban nem jártasak. Sok tanácsadó legkorábban seed fázisban száll be, az ötletelésre-iterálásra nincs idejük. Az is lehet, hogy konkurens cégnek mondtak igent, vagy összeférhetetlen lenne a szerepük egyéb más kötelezettségeikkel, esetleg nem hisznek annyira a világmegváltó taxirendelős alkalmazásodban, mint Te. Sok oka lehet, keress mást. Legfeljebb fél évente küldj egy mailt a kiszemeltednek, hogy ha változott a helyzet, akkor továbbra is szívesen.

7. Egy az iparágban ismert ember felajánlotta, hogy tanácsadó lesz a stratupomban. Elfogadjam?

Én nem tenném. A tanácsadókat felkérik, nem maguk ajánlkoznak. Amennyiben valamilyen pre-seed vagy seed fázisú cég életében egy iparági guru szeretne részt venni, akkor jellemzően befektet és egyúttal tanácsadóként is megjelenik. Ha – mint befektető – tesz egy ajánlatot, akkor azt annak megfelelően kell megvizsgálni, ezzel nincs semmi baj (ide tartozik az az eset is, ha azonnali befektetést hoz össze és ezen felül még másban is segít). De a csillagos eget leígérő kapcsolat-brókerekre nincs szükséged. Ha valakit szeretnél mentorként bevonni, kérd fel. Ha nem irreális a mókus, ettől szemernyit sem változik a tárgyalási pozíciód vele szemben, hiszen ha elutasít, semmit nem veszítesz – nem úgy, mint egy befektetőnél.

8. Van egy arc, akinek rengeteg kapcsolata van. Érdemes tanácsadónak felkérni?

Persze, ha bulit szervezel – mert ha sok kapcsolata van, sok embert el tud hívni, és olyan party lesz, hogy a Másnaposok ahhoz képest nyári matek szakkör. A startupodból inkább hagyd ki, ha az összes jó dolog, ami elmondható róla, hogy sok kapcsolata van. Lehet, hogy a LinkedIn-szörfölésben császár a mókus, de vállalkozás építéséhez ez kevés. A kapcsolatok mennyiségénél egyébként azok erőssége sokkal lényegesebb.

9. Akkor milyen az ideális tanácsadó?

Először is valamiért szeretsz/szeretnél vele dolgozni, és ez kölcsönös, szóval bírjátok egymást. A jelenléte megnyugtatja, összekovácsolja, inspirálja a csapatot. Másodszor a számodra kritikus két nagy terület egyikén bizonyítottan profi, azaz vagy a technológiai oldalon – legyen az bármilyen technológia, amivel világhírre törsz -, vagy az üzleti oldal területén (tehát ugyancsak bizonyítottan vérbeli strici). Személyes véleményem, hogy a legjobb, ha maga is látott kicsi vállalkozást közelről – a multikatonák sokszor nem értik, hogy egy induló vállalkozásnál a költségek nem egy absztrakt szám a mérlegben, hanem a kőkemény valóság. A jó tanácsadó hozzászokott ahhoz, hogy kreatív legyen a szarból-várat fázisban (azaz pre-seedben) is. Komoly hírneve van az iparágadban, büszkén felvállalja a tanácsadói státuszát a cégedben, és lehetőleg külföldre is elér a keze.

10. Egyáltalán mit várhatok egy tanácsadótól?

Ideális esetben az e cikk elején felsorolt mind a négy dolgot kisebb-nagyobb mértékben. Van, amiben erősebb lesz, és van, amiben kevésbé fog tudni segíteni. A lényeg, hogy folyamatosan jelen legyen, elérhető legyen, kérdezni tudj tőle, hogy ne kelljen megjárnod ezer zsákutcát. Az, hogy időt és pénzt spórol neked, a legfontosabb tulajdonsága a társadalmi bizonyítékon kívül. Stratégát képzelj el, ne őrmestert.

11. És mit nem várhatok egy tanácsadótól?

Nem fogja megcsinálni helyetted a melót. Dolgozd fel, ez van. A „Fogjuk meg és vigyétek”-típusú startupperből minden profinak elege van. Az ilyen idióták néha még hencegnek is azzal, hogy olyan jó csapatot rántottak össze, hogy még egy prezentációt sem kell többé megcsinálniuk. Gödör a völgy alján, de komolyan! Amelyik megmondóember belehegeszt az excel fájljaidba és a pitch deckedbe, azt nagyon becsüld meg, mert az tényleg törődik veled. Ha csak elmondja a véleményét, azzal is sokat segít, úgyhogy ekkor se rúgd ki. A meló azonban a csapaté, a mentor csak a kritikus helyzetekben támogatja a döntést, vagy egy-egy konkrét ügyet.

10. Mennyi időt fordít egy tanácsadó egy startupra?

[quote align=”right” color=”#999999″]A mediocre person tells. A good person explains. A superior person demonstrates. A great person inspires others to see for themselves. – Harvey Mackay[/quote]
Ez nagyon tág határok közt mozog, de a lényeg a folytonosság: ismernie kell az előtted álló főbb mérföldköveket, és azok (gyorsabb és fájdalom-mentesebb) elérését kell megkönnyítenie. Heti egy részletesebb és plusz egy gyorsabb beszélgetés már jó deal. Nem az a lényeg, hányszor, hanem hogy milyen gyorsan, mert a hatékonyságodat ezzel tudod növelni. Nekem volt olyan tanácsadóm, akit nem hívtam fel 4 hónapig, mert nem az ő területére koncentráltunk. Amikor felhívtam, akkor viszont azonnal tette a dolgát. A tanácsadónak nem az idejét veszed meg, hanem a tudását, a nevét és a kapcsolatrendszerét.

11. Akit kiszemeltem tanácsadónak, ki akarja kötni, hogy az Ő részesedése nem hígul fel a befektetéseknél. Belemenjek?

Ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy a te részvényeid százalékos hígulásának 1/x-ével növeli  a részesedését minden befektetési körnél. Aki a befektetés alapjait sem érti, attól pontosan miben is vársz tanácsot? Mély gödör a legmélyebb völgy legeslegalján! Felejtős (vagy mert kapzsi, vagy mert ostoba – mindkettő “kiváló” ómen!) A tanácsadókat az Option pool-ból fizeted ki. A pool ugyanúgy hígul, ahogyan a te részvényeid (mindkettő sima common stock).

12. Hogyan fogok tanácsokat kapni?

Ha van eszed, kérdezel. Annyit, amennyit tényleg szükséges, és semmiképpen sem annyit, hogy az agyára menj a tanácsadódnak. Heti egy hosszabb beszélgetés (probléma, startégia, jelenség megvitatása) és mondjuk egy kontakt-, vagy vélemény  kérés teljesen normális, naponta ne hívd fel hatszor, mert az egy másik szerep – munkavállalónak hívják. Ennyi elfoglaltságon felül egy tisztességes mentornak még bőven belefér az is, hogy segít, ha egyszer-egyszer komolyabb dolog van, ötletelni kell, jelen lenni, nehéz dolgot elintézni, stb. A heti meeting-eken nem lesz ott, ezt értelmetlen lenne elvárnod.

13. Miben kérhetek tanácsot?

Bármiben. Ha jó embert választottál, akkor az majdnem biztosan bejárt egy a tiédhez nagyon hasonló utat. Szinte minden élethelyzetedre kell, hogy legyen egy hasonló élethelyzetből fakadó tapasztalata. Ne csináld szolgai módon, amit javasol, hanem tanulj az élettapasztalatából. Jó mentor sosem sértődik meg, ha a tanácsa ellenére döntesz – drukkol míg kiderül, hogy igaza volt, aztán együtt bánkódik veled.

14. Honnan tudom, hogy egy tanácsadó igazán jó-e?

Próbáld ki, mielőtt „megveszed”! Felvételiztetni nem fogod tudni, de egy-két komoly fejtörést okozó problémádat megfogalmazhatod neki. Ha csípőből mond olyat, amitől Aha-érzésed van, akkor fog tudni később is segíteni. Ha mégis mellényúlnál, akkor pedig még mindig ott van a Vesting.

15. Megyek befektetői tárgyalásra, és a tanácsadóm nem nagyon akar jönni. Pedig Ő lenne a társadalmi bizonyíték, nem?

Nem. Aput-anyut sem viszed (remélhetőleg) a befektetőkkel történő tárgyalásra. Értelmes mentor – egészen kivételes esetektől eltekintve, mint, mondjuk amikor személyesen jól ismeri a befektetőt – nem megy oda veled fogni a kis kezedet, hogy ebbe tessék beletenni 200 millió forintot, jó? Viszont kőkeményen felkészít egy ilyen tárgyalásra – legyen az befektető, vagy kulcsfontosságú ügyfél -, hogy te magad nyerj nagyobb eséllyel. A társadalmi bizonyíték már akkor megvalósul, ha a mentorod a nevét adja a projektedhez – főleg, ha az adott iparágban sokak által ismert profi.

16. Akkor hogy van ez a társadalmi bizonyíték? Miért leszek egy tanácsadótól hitelesebb?

Próbálom egy sarkított példán keresztül megvilágítani: mondjuk kiállsz pitch-elni egy közepesen érdektelen magyar startup versenyre. Huszon-nagyon-kevés éves egyetemistaként elmeséled az ötletedet (veszik is a lapot, meg nem is), elmeséled, hogy már megy a béta, validálod az üzleti tervedet, kimész nyáron Friscóba befektetőt keresni, stb. Majd a pitch végén feldobod azt csapatot bemutató diát (amit az elején kell, de mindegy), hogy tanácsadóid: Reid Hoffman, Dave Morin és itthonról Beck György. Az tuti, hogy a zsűri minden tagja ismeri az ex-HP-vezért, a Vodafone elnökét, aki az egyik legtehetségesebb és legbefolyásosabb IT felső vezető itthon. Ha  a másik kettőt nem ismerik, akkor hidd el, szeretnék… Nem biztos, hogy a versenyt megnyered, de ha ilyen arcok benne vannak, akkor nagy hülyeséget nem csinálhatsz…

17. Mi van, ha homlokegyenest más véleményen vagyok, mint a tanácsadóm?

Jó mentor ilyenkor hagyni fog téged dönteni, és egyúttal felkészít a döntésed lehetséges következményeire. Ha mindig más véleményen vagytok, akkor valamelyikőtök nyilván az átlagnál gyengébb képességű, vagy túl nagy a szakadék a tudásotok közt (bármelyikőtök javára), bár ez ritka eset, mivel a profi ritkán szerződne felnevelni a zöldfülűt, ha annyira előről kell kezdenie, egy tapasztalt vállalkozó pedig ugyancsak villámgyorsan levágja, kit érdemes felkérnie Yoda Mesternek.

18. A tanácsadóm türelemre int, én meg tolnám a szekeret. Hallgassak rá?

Nehéz kérdés, és nehéz általánosságban megválaszolni. Amennyiben a mókus profi startupok területén, tudnia kell, hogy pre-seed és seed fázisokban menni kell előre. Amennyiben jó indokai vannak a türelem mellett, talán hallgatnod kell rá. Ha viszont láthatóan nem ismeri a Lean alapelveit, és  megy valami “a stratégiai koncepció validációjának előkészítésének a megtervezése“-szerű gőzölgő bullshit, akkor ne hallgass rá, haladj, mert az a legjobb védelem a copycat-ek ellen és mert valószínűleg nincs pénzed álmodozni.

19. A tanácsadóm szerint lassan haladunk, de én még tervezgetnék. Hallgassak rá?

Mindenképpen, főleg a 2 legkorábbi fázisban. Időt és pénzt akar neked spórolni, és valószínűleg rövid validációs ciklusokban gondolkodik. Már önmagában az, hogy aggódik a lassú haladás miatt, azt mutatja, hogy törődik a kis startupoddal. Ha ilyesmivel indokolja, hogy hajcsár, akkor fogadj szót, neked akar jót. Az, hogy nem tervezünk meg mindent a startup vállalkozásunkban, az nem azt jelenti, hogy nincsenek milestone-ok, amit követni kell.

[dil dil = 2284]

 

20. Rájöttem, hogy akkora kaliber vagyok, mint egy mozsárágyú. Nekem minek tanácsadó?

Ha rájöttél, biztosan úgy is van.  Egy dolgot javasolnék átgondolni: még ha a világ legokosabb embere vagy is, egy idő után annyira benne leszel a megvalósítás mindennapjaiban, hogy nem fogod látni a fától az erdőt. Ezen egy másik – nálad talán csak egy hangyapiszoknyival kevésbé okos ember sokat segíthet. De ha akkor kaliber vagy, akkor erre magadtól is rájöttél…

21. Külföldi vagy magyar tanácsadó a jobb választás?

Földrajzilag arról a helyről érdemes választanod, amit célpiacodnak tekintesz. Amennyiben külföldi piacra lépnél, vagy külföldi tőkebevonásban gondolkodsz, úgy az egyik első és legkönnyebben megszerezhető társadalmi bizonyíték számodra egy tanácsadó az adott országban. A LinkedIn egy Skype-pal és némi kurázsival felturbózva erre kiváló eszköz, csakúgy, mint a CrunchBase, vagy az Angel.co oldalak.

22. Mi az a Super Advisor?

Azokat a csókákat (vagy úrhölgyeket) hívják super advisornak, akiknek a nevét hallva a legtöbb befektető, sorstárs vállalkozó, vagy éppen az ügyfeleid álla is leesik, és látod a szemükben a „hogy-a-francba-dumáltad-meg?” tekintetet. A super advisor általában Series A befektetési kör után száll be, kétszer annyit kér, mint a sima tanácsadók és fele annyit törődik veled, de amikor mozdul, akkor reng a föld, úgyhogy csak az öklödet kell ugyanabban a ritmusban rázni, hogy mások a Startapokalipszis Lovasának lássanak téged. A legeslegjobb és legkülönlegesebb super advisor ebben az országban sok évvel ezelőtt egyébként nekem adatott meg, amit kaptam és tanultam tőle, az épp olyan megismételhetetlen, amilyen Ő maga volt – nem is telik el úgy nap, hogy ne jutna eszembe valamiről.

23. Hol találok Super Advisort?

Mindenütt: ők a nagyágyúk akikről olvasol, akik előadásokat tartanak, nyilatkoznak, véleményt formálnak. A kérdés inkább az, hogyan nyerj meg magadnak egy ilyen “rocksztárt”? Nincs varázsszer rá, ismerkedned kell, és nagyon-nagyon-nagyon tehetségesen tolni az elevator pitchet. Ezeket az embereket mindenki szívesen látná a vállalkozása körül, és a verseny mindig nagy. A bevonásukhoz kell egy kis striciség, ugyanakkor kell a megfelelő tisztelet is, megkérdőjelezhetetlen profizmus, sziklaszilárd hitelesség és hordónyi mázli. Ugyanúgy, ahogy egy startup eljuttatásához a tőzsdéig. : ) Nincs mese, this is the life…

Update egy teljesen helyén való olvasói visszajelzés alapján: az itt leírtak az “advisor”-okra vonatkoznak, és nem a “consultant” értelemben vett tanácsadókra. Az advisor olyan iparági profi, aki mindennapi munkáját tekintve nem professzionális tanácsadásból él. A consultant szakmája és mindennapi munkája szerint is tanácsadó. Startup-okba szinte kizárólag advisor-okat szoktak bevonni, ugyanis a rövid távú érdekeltség hiánya csak erre ad lehetőséget.

Született Marketing Guruk

marketingguruk startup pitchingAz elmúlt pár hétben két látszólag alapvető és mindenféle high tech innovációt nélkülöző szolgáltatásra is felkaptam a fejemet, mert zseniális marketinggel hatoltak át a körülöttünk lévő, sok tízmilliós fizetett reklámokkal szennyezett zajon – ráadásul nulla pénzből. E két példa szerintem minden magyar startup Hustler számára hasznos, ugyanis bebizonyítja, hogy akikben valódi tehetség lakozik, azoknak nincs lehetetlen még a hazai tőkeszegény valóságban sem.

Szabi Vagyok, Takarítok

Az első Úriember saját bevallása szerint a húszas évei elején jár, s a magyar felsőoktatás rögös útját taposva vállal munkát. A feleségem mutatta a szórólapot, amit az autójára tett valaki, és nem tudtuk nem végigolvasni. Tudnotok kell, hogy a szélvédőre tett szórólapoknál nagyon-nagyon kicsi a konverziós ráta (pontos számot nem írok, mert nem akarok téves információt adni), azaz iszonyatosan kevesen néznek egyáltalán rá a lapra – mert ez a marketing módszer talán a harmadik legidegesítőbb a postaládába gyömöszölt szórólapok és az index.hu egész oldalas bannerei után. Tehát itt olyat alkotni, amire ránéznek (pláne, el is olvasnak), az művészet, atomfizika és a legmagasabb szintű profizmus egyben. Szabi ezt a szintet hozta szórólapjával (lásd alább). És hogy miért nem dobtuk ki azonnal? Mert kihasznál minden, a rendelkezésére álló ismeretet és trükköt, amit egy ilyen szórólapnál ki lehet használni:

szabi – A papír nem a leggagyibb, tehát normálisan mutat rajta a színes kép, de nem is 500 forintos hiper-fényes csilli-villi, ami már hiteltelenné tenné az egész koncepciót – az olcsóságot és általában a szórólapos formát.

– A lap 50 %-át egy kép teszi ki, ami meghökkentő voltával nemcsak hogy felkelti a figyelmet (öltönyben áll egy alak porszívóval), hanem egyrészt hitelességet is kölcsönöz neki (szó szerint odarakja a saját arcát, már ha ez tényleg Ő), másrészt a meghökkentő szituáció miatt a szem rögtön magyarázatot keres a szokatlan képi élményre, és automatikusan elolvassa a nagybetűs címet.

– A címből és az arra rímelő tagline-ból pedig minden kiderül. Eredeti, rím van benne, rövid, és mindent elmond. Pitching-ből csillagos ötös!

– a szokásos hirdetés egyes szám harmadik személyű lenne (Egyetemista keres/vállal állást/takarítást), ami ugye személytelen. Ezzel szemben Ő megoldja három szóval, a maga nemes egyszerűségében, őszintén és napnál világosabban: Szabi vagyok, Takarítok.

– Négy blokkban indokolja meg, hogy mi a versenyelőnye a rengeteg hasonló szolgáltató versenytárssal szemben. Mind a négy blokk egy-egy szóval kezdődik, amiből látszik, hogy érti potenciális piacának problémáit, és direkt ezekre ad választ.

– a négy blokk mindegyike rövid, velős, lényegre törő. Szinte nem lehet nem továbbolvasni.

– a csúcsok csúcsa a finom, amerikai típusú konkurencia-alázós rész: “Huszas éveim elején a felsőoktatásban. Szerinted én súrolom ki jobban a kádad, vagy a nagyi a sarkon túlról?” (basszus, igaza van. Ennyi.)

– mind a négy blokkot ikonok erősítik meg az első szó előtt, ami látszólag lényegtelen, de nézzétek egy pillanatra a szórólapot úgy, mintha az ikonok nem lennének: bele sem kezdenék a féloldalnyi szöveg elolvasásába. A képírás megtöri és tagolja a szöveget – és így elolvassuk.

– a lap alján QR-kód, email és telefonszám, semmi felesleges dolog, csak a kontakt információk. A QR-kód ugyancsak az emailt és a telefonszámot tartalmazza, nulla sallang.

Well done, Szabi, ezzel a tehetséggel egy dinamikusabb piacon már valamelyik multinál dolgoznál a marketing osztályon – és senkit nem érdekelne, hogy még nincs meg a diplomád…

Elmosom helyetted

Mangel Koppányról a HVG is írt korábban, mivel a profi marketingnek itt azonnali virális terjedés lett a jutalma. A Facebook-on valamiért egy időben távoli event formájában publikálta Koppány a szolgáltatását – elmosogat mások helyett Budapest centrális kerületeiben. Az event forma talán véletlen,  talán a FB bizonyos, csak eseményekre vonatkozó sajátosságait tudatosan használja ki. Érdemes elemezni azt, ahogyan a szolgáltatást összefoglalja:

keepcalmandwashdishes

Környezettudatos: nem folyatom a csapot. (nyilván a legtöbben lesza*ják, hogy mennyi vizet használnak mosogatás közben, de azért nem mindenki. A megjegyzés egyrészt szofisztikált kritika a jelenkor reklámjaira vonatkozóan, másrészt jelzés, hogy van piacismeret. Zseniálisan finom kis cinizmus, leheletnyi önirónia, mely egy a takarításnál is egyszerűbb szolgáltatást emel az unásig hallott buzzword-ök révén a mindennapi reklámokkal egyenértékűen komoly szintre.)

Közösségi: dumálhatunk közben. (Újabb bullshit buzzword a magyarázattal ironikussá konvertálva. Rövid, fordításszerű magyarázat mindössze két szóban. A mindennapi nyelvezettel hitelességet teremt.)

Szociális: segítesz rajtam, én meg rajtad. (Ez már társadalmi bizonyíték jellegű eszköz, az olvasó szociális érzékére apellál. A szolgáltatás sima munka, nincs benne semmi szociális tényező, de Koppány ezzel finoman jelzi, hogy szüksége van a melóra, és ha igénybe veszed a szolgáltatását, azzal egy dolgozni is hajlandó egyetemistát támogatsz. A szolgáltatás eredménye valójában az elmosogatott edény, de a szerző megtalálja ezt a kis plusz érvet is, és ellentmondást nem tűrően, mégsem etikátlanul zsákolja be vele az érzelmi labdát. Miközben nem rinyál, nem siránkozik, mégis tudjuk, hogy szüksége van a melóra. Elegáns, egyenes és vérprofi fogalmazás.)

Én: Mangel Koppány (gyakorlatilag team description, ahogy minden pitch elején szokás.)

Adomány: 1 óra 1000 huf, vagy alkuszunk (több-kevesebb, csere-bere, kaja-pia) (adománynak hívja a fizetséget, melyet rögtön finomít is az egyéb lehetőségekkel, így a legsóherebb olvasó is lassanként belazul, ami azért fontos, mert ennek a szolgáltatásnak a piaca eddig nem létezett – Koppány próbálja megteremteni. Itt már rendesen szarul érzi magát az ember, ha nem hívja azonnal, hiszen még hard cash fizetség híján is hajlandó kimenni hozzád és elmosogatni!)

Rendelés itt: elmosomhelyetted@gmail.com (brand-elt mail cím értelmetlen és túlzás lenne, de a szolgáltatás jelleget a szerző a külön erre célra gyártott gmail-es címmel hangsúlyozza.)

Mikor: egész évben. (ez az egyik legjobb húzás, amivel jelzi, hogy vállalkozás jelleggel csinálja, nem pillanatnyi pénz-szükséglet miatt – sokkal hitelesebb tőle, és nem kell kutakodnia a jónépnek, hogy ez most csak ma, vagy a héten, vagy mi van?)

Hol: Budapest I, II, III, V, VI, VII, VIII, IX, XI, XII, XIII kerületeiben ingyen kiszállással! (finom jelzés rá, hogy a költségeihez az utazás is hozzátartozik, de ezt megoldja, mert szolgáltató szerepkörbe pozícionálja magát, ott pedig az “ingyen kiszállással” szófordulat szinte már általános. A mögöttes üzenet, hogy szolgáltatóként komolyan veszi a munkáját.)

Próbáld ki. (elsődleges call-to-action)

Vagy szólj annak akinek szüksége lehet rá. (másodlagos call-to-action, ahogy azt a UI designról tanítják. A két lehetséges akciótól az olvasó azt hiszi, hogy választást kínáltak neki, és az emberi elme ilyenkor általában automatikusan és tudattalanul választ is. Valójában mindegy melyik alternatívát választja az olvasó, attól Koppánynak lesz egy újabb ügyfele – már ha az action megvalósul.)

Nap mint nap látok marketing problémákkal küzdő startupokat, kis-, közép- és bizony nagyvállalatokat is. Közben ilyen született tehetségek hevernek parlagon, akik valószínűleg egy profi fizetésének töredékéért dolgoznának rátermettségük és állhatatosságuk révén talán még az öreg rókákat is meghazudtoló eredményességgel. Csodálkoznék, ha nem csapna le rájuk egyetlen startup vagy kisvállalkozás sem! A legendás Y Combinator pont ilyen tehetségeket gyűjt össze, és kerestet velük egy problémát, amit majd megoldanak. Egyik Úriemberrel sem találkoztam, nem ismerem őket, nem tudom, milyenek emberileg – mondjuk ez könnyen kideríthető. Viszont őszintén remélem, hogy mindketten marketing szakos közgazdászok! Ami azonban tuti biztos: nem félnek megcsinálni bármilyen nehéz munkát, nulla pénzből is félelmetesen kreatívak tudnak lenni és eszük ágában sincs belenyugodni abba, hogy nem születtek bele a tutiba. Ezt a típust én úgy hívom, hogy Született Vállalkozó! Szabi, Koppány: Nagyon-nagyon drukkolok Mindkettőtöknek!

Vesting Újratöltve

vesting vc startup vállalkozás vállalkozóE blog olvasói már álmukból felkeltve is tudják, hogy vesting nélkül a kockázati tőke nem oszt ki egy fillért sem, bármennyire is lenyűgöző az alapítók által prezentált üzleti terv. A vesting védi a befektetőt attól, hogy a key employee-k (azok a „kulcsemberek”, akiknek a tudására épül a cég: eleinte maguk az alapítók, később ide tartoznak a vezető menedzserek is) nem hagyják el idő előtt hajót, és kezdenek inkább másba. Hiszen ha valaki mégis lelép, akkor neki a nagy semmi vagy csupán a megszerezhető részvényeinek időarányos része jár.

Létezik azonban a vestingnek egy másik fajtája, amely a fenti folyamatot (a fokozatos részvényszerzést) megfordítja, az együttműködés kezdetén biztosítja az alapítónak az összes részvényt, de ebből visszavesz a befektető (illetve a cég), ha idő előtt búcsút intenének egymásnak. Emiatt a fordított szemlélet miatt is hívják ezt a megoldást reverse vestingnek.

Mi dönti el, melyiket alkalmazzák a felek?

Az első érv prózai: az adó. Nem meglepő módon az USA-ban is fizetni kell jövedelemadót, mégpedig nem is keveset. Emiatt nem mindegy, hogy mikor szerez az ember részvényt. Ha fut a szekér és a részvény értéke nő, a vesting időszak végére akár sokszorosát is érheti az 1$-os részvény, így ha ekkor kapod, nagy lesz a jövedelmed, és ennek megfelelően az adód is. Ám ha a befektetés elején szerzed meg a részvényt, amikor az még keveset ér, akkor az adód is kisebb.

A másik érv: ha az alapító már tett pénzt a projektbe, akkor legyenek részvényei is, ne csak várománya. A hard cash nagy úr, ezt minden befektető elismeri. Még vesting alá tartozó távozási szituációban sem tisztességes, ha az alapító megy, de a zsé, amit beletett, marad.

És végül egy harmadik: Amennyiben a startup és a befektető is magyar, akkor kifejezetten csak a reverse vesting intézménye jöhet szóba, mert a sima vesting csak és kizárólag magyar jogi környezetben nem megoldható. Ez tehát az egyik megoldás a vestingre, amennyiben Jeremie alapok fektetnek a startupodba.

A bűvös leaver klauzulák

Itthon egy startup tipikusan ezen reverse vesting megoldással találkozik, bár általában nem önmagában, hanem good leaver/bad leaver klauzulákba belegyúrva. Az elnevezésből sejteni lehet, ez sem épp egy hungarikum, hanem a jól bevált angolszász megoldás átvétele. De mit is jelentenek ezek a fogalmak? Mint fentebb rögzítettük, a reverse vesting lényege, hogy a felek a történet elején kiosztják az összes részvényt (vagy itthon gyakran üzletrészt, de ez a konstrukciónk szempontjából mindegy). Ezzel párhuzamosan azonban a cég (vagy a befektető) vételi jogot is alapít az alapítók részvényeire, hogy így legyen a társaságban maradásuk biztosítva. Ha ugyanis lelépnek, a vételi jog – általában automatikusan – beélesedik és a társaságnak búcsút intő alapító már meg is szabadult a részvényei jókora hányadától.

Okkal merül fel a kérdés, hogy mennyit kap a távozó alapító – nevezzük egyszerűen leavernek – a részvényeiért? Na, az attól függ…

Vesting, de szofisztikáltabban

Van egyrészt az időfaktor: Hasonlóan a vestinghez a reverse vesting is időarányos, tehát ha pl. emberünk 48 részvényt kapott induláskor és 4 éves a vesting-időszak (ún. four-year vesting cycle), akkor minden hónapban 1 részvénnyel kevesebbet terhel a vételi jog. Vagyis ha a leaver két és fél év után távozik, akkor 48-30=18 részvényt köteles eladni. Másrészt ott az ár: Az ár függ attól, hogy milyen körülmények között is távozik a leaver. Ezen szempontból ő lehet good leaver vagy bad leaver. (Létezik egy intermediate leaver fokozat is, de ebbe most ne menjünk bele.)

[dil dil = 2535]

A búcsú miértje 

Good leaver az, akinek a távozása nem felróható: pl. baleset éri és emiatt nem tud tovább dolgozni. De idetartozik az is, akitől a társaság megválik ugyan, viszont nem azért, mert nagy hibát követett el, csak valami okból kiderül, hogy az ő személyes közreműködése nem is olyan fontos (megköszönik a munkáját, de arra a továbbiakban nem tartanak igényt). Bad leaver ezzel szemben mindenki más, aki kiszáll: pl. aki önszántából megy el és kezd valami másba (pl. átpártol egy multihoz), vagy akit azért küldenek el, mert valamilyen rendkívül súlyos hibát követett el (tipikusan olyat, amiért bármely munkahelyen azonnali hatályú felmondás járna). Érzi mindenki, hogy a két szituáció nem ugyanaz – így természetesen a részesedését járó pénz sem. A good leaver megkapja az átvett részvényeinek aktuális piaci értékét, a bad leavernek viszont csak aprópénz jár: névérték vagy annál is „jelképesebb” összeg.

Ne ezen vitatkozz

Startup vállalkozóként a vesting (legyen szó akár a normal, akár a reverse formáról) és a good leaver / bad leaver clause is rémisztően hangzik, de ez nem (csupán) a befektetőt védi, hanem magát a céget és az alapítókat is. Hiszen egy lelépő key employee nem csupán a befektetővel szúr ki, hanem egyúttal mindenkivel, aki még hisz benne és tolná a boltot. Ha valaki idejekorán elhagyja a hajót, akkor a többieknek többet kell lapátolni a sikerért, így mégiscsak az a fair megoldás, ha a leaver kevesebb munkáért kevesebb részesedést kap. Ráadásul a cég a visszavett részvényeket nem csupán az alapítók között oszthatja ki, hanem felvehet a leaver helyett egy új, lelkesebb munkaerőt, akinek ezen részvényeket motiváló erőként fel tudja ajánlani. Természetesen az azokra vonatkozó vesting szabályokkal együtt!

A Legveszélyesebb Magyar Startup Tévhit

startup vc pitching vc befektetőEzzel a cikkel szeretnék egy olyan logikai hibára rávilágítani, mely itthon a leggyakoribb váláshoz vezető ok lesz hamarosan vállalkozó és kockázati tőkés között, amikor a jelenlegi befektetések elfogynak és amely bedöntheti egész addigi munkátokat, hiába vontatok be sikeresen Jeremie pénzeket!

[message_box title=”A Tévhit” color=”blue”] Majdnem minden startup vállalkozó és kockázati tőkés is úgy gondolja, hogy van egy cég, jön a befektetés, abból meg majd szépen eléri  a cég a break-even pontot (vagyis a profitabilitást).[/message_box]

Ezután elzakatol évekig, az osztalékot a VC kiveszi (jobb esetben egy fair liquidation preference erejéig), aztán majd egyszer talán exit, de ha nem, az sem tragédia, hiszen az idők végezetéig dől a profit.

Realitásérzékben Gazdag Jó Reggelt Kívánok: Nem így működik!

A startup logika

Egy startup sikerének a kulcsa a gyors növekedés. Egyedül ezzel a hockey stick típusú növekedéssel képes megtartani ugyanis a verseny-előnyét. A gyors növekedés viszont nagy piacot feltételez. A nagy piachoz nem elég egy befektetési kör, mert el lehet ugyan érni másfél-két millió dollárból a break-even pontot, de egyrészt itthon ennyit is ritkán fogtok szerezni, másrészt ha profitábilissá is válik a cég, saját profitból még mindig csak organikusan tud nőni, tehát ha a piac képes felvenni a terméket / szolgáltatást, amit a cég előállít, akkor érdemes újabb finanszírozási kört bevonni. Vagyis még ekkor is több körre lesz szükség, különben a versenytársak beelőznek, és lőttek a hőn áhított exitnek. Meg a profitábilis vállalkozásnak is – ugyanis a gyors növekedést az exitig kell fenntartani!

Szeretném ezért a kényszeres hazai profitabilitás-monomániáért kizárólag a kockázati tőkéseket okolni – mert ugye teher alatt nő a pálma -, de igazságtalan lenne. Pontosan tudják ugyanis, hogy a Jeremie alapok szabályrendszere nem teszi lehetővé (illetve csak korlátozottan) a több körös finanszírozást, tehát egy dobás van, aztán Jóccakát. (A Jeremie II-ben már vannak follow-on finance kezdemények, bridge loan, stb, azonban ez mit sem változtat a helyzeten, mert újraértékelés nem történik, ráadásul a második körös pénz gyakran még az elsőt sem haladja meg.) Ebben az értelemben teljesen reális elvárás a kockatőkések részéről a profitabilitás, azaz a break-even pont elérése. Viszont az elvárásoktól még pont ugyanolyan k**va ritkán lesz pénzverde egy magyar startupból fél év után, mert a piac itthon kicsi, az alapítóknak meglepően gyakran nincs üzleti tapasztalata – így aztán a kezdeti Lean Lendület aprólékos csiszolgatásba megy át, és marad a Fantasztikus Startup Szakkör (rövidített nevén FaSSza) – világhír meg sehol. A pénz elfogy, break-even helyett “broke event” és mindenki csalódott.

Ráadásul amíg minden egyes üzleti tervre rá kell bólintania az MV Zrt.-nek (Jeremie II-ben) a befektetés előtt, addig elképzelhető, milyen kockázatvállalási hajlandóságot várhatunk – hát, póker-nyelven szólva nem lesz épp all-in a flop előtt.

Harmadrészt a legtöbb kockatőkés cégnek nincs valódi hozzáférése a tech ipar számára legkézenfekvőbb amerikai piachoz (az európai piacokhoz talán már inkább), az egyetlen nyilvános kezdemény az Újvilág felé jelenleg az iCatapult. Ebből értelemszerűen adódik, hogy a startup vállalkozások és hazai kockatőkés támogatóik külföldi follow-on finanszírozásban sem reménykedhetnek. Ennek pedig logikus következménye, hogy olyan cégbe fektetnek, amelyik vagy már működik, vagy a seed mennyiségű pénzből – amit kaphat – valószínűleg működni fog (profitábilisan) – na, ezek a jó öreg lifestyle bizniszek.

És az miért baj?

A lifestyle bizniszek egyik ismérve, hogy soha nem fognak 250-szeres hozamot virítani, tehát nem termelik ki azt a sok mínuszt, amit az évek során elhalálozó startupok miatt a kockázati tőkések veszteségként kénytelenek elkönyvelni. Ettől viszont még kevésbé akarnak majd az alapok képviselői startupokba fektetni – mert eszük ágában sincs bukni. Lássuk be, a végeredmény az, hogy a magyar kockázati tőkések többsége egyetlen dologtól irtózik, mint ördög a tömjénfüsttől – és ez a Kockázat. Márpedig számukra az, ha nem leszel profitábilis az első körös befektetésükből, az kockázat. Van megoldás? De van ám, több is:

Egy

Vonszold ki a kényelmes, büszke fenekedet egy rendes méretű piacra! Akár kockatőkével, akár anélkül. Nem csak az Egyesült Államok kínál jó értékesítési lehetőségeket, hanem a sokkal közelebb lévő Németország, Anglia, Franciaország, vagy éppen az orosz piac, de érdemes figyelni Észtországra, Svédországra és Romániára és újabban Törökországra is. Mivel egy tízmilliós országban a nemzetközi terjeszkedés az egyetlen valódi lehetőség, annak a startupnak, aki nem ebben gondolkodik, nem érdemes világhírt vizionálnia. Amerika nagyon elöl jár a kockázati tőkebefektetések és a startup kultúra tekintetében, és az angol sem éppen morze mandarin nyelven visszafelé, úgyhogy elég kézenfekvő alternatíva – de nem az egyetlen lehetőség. A külföldi piacra lépés  ugyan tőke nélkül nagyon nehéz, de nem lehetetlen. A siker kulcsa az, hogy ne nézelődni menj, hanem rendes pitch, LinkedIn itthonról, jól megtervezett kint tartózkodás, és akkor van remény a sikerre. Ha megtapadsz egy nagyobb piacon, már az ottani tőkére is számíthatsz, és lesznek következő befektetési körök.

Kettő

Ha emlékeztek a Startup Fázisok forgatókönyvére, akkor tudjátok, hogy fázisoktól függően vannak különböző finanszírozási lehetőségek. Ugyan ebben a másik cikkben melegen ajánlottam elkerülni az acceleratorokat, ha nincs más lehetőség, ezt kell kihasználni. Drága mulatság ugyan, de a közelben lévő külföldi acceleratorok, mint a cseh StartupYard, vagy a még híresebb észt StartupWiseGuys (volt szerencsém mentorként megnézni vagy tíz startup-ot náluk) általában bemutatják a projektjeiket különböző befektetőknek, így ha jó a cuccod, fogsz kapni lehetőséget a továbbhaladásra. Az a néhány üzleti angyal, aki Magyarországon komolyan csinálja a befektetéseket, ugyancsak elég lehet, mert bár nem százezer dollárokat tolnak be, kevesebből is el lehet indulni. Ráadásul egészen ritkán még Amerika is házhoz jön. Rendes pitch itt is kell, és nem árt felvenni a kapcsolatot minél több befektetővel minél korábban, hogy legyen kifutásuk megítélni a haladást.

[dil dil = 2330]

Csipkebokor vessző

És a magyar felhozatal: Ha igent mondasz egy hazai kockatőkés leánykérésére, akkor rettenetesen legyél résen. Tedd nyilvánvalóvá még a tárgyalások kezdetén, hogy érted a hockey-stick szabályt, és kész vagy külpiacokra lépni, sőt, ez a kifejezett szándékod. Értesd meg a befektetőddel, hogy ez az egyetlen értelmes stratégia (valószínűleg ezt megérti), és emeld ki azokat a pontokat, amikből pont azért nem engedhetsz, mert nem akarod magadat totál elvágni egy következő befektetési körtől (valószínűleg ezt nem fogja megérteni). Ilyenek különösen, de nem kizárólag a következők:

  1. Többségi kontroll. Amúgy is ostobaság kiengedni a kezedből, de egy következő kört teljesen meghiúsítasz vele, legalábbis Amerikában. Ez egy idióta paranoid magyar reflex, amit muszáj lesz kiirtanunk a startup világból. Nincs többségi kontroll! Vétójogok vannak, meg közös board, meg antidilution, meg drag-along. Ennek a kulturált gyakorlatnak a meghonosításához nekünk vállalkozóknak csak annyit kell tennünk, hogy az első néhány 60-70 %-os részesedésre vonatkozó kockatőkés ajánlatot harsányan kinevetjük. A tehetségesebb VC-k vennék a lapot, akkor pedig a többieknek is muszáj lenne (máskülönben nem lennének jó projektjeik). A piacon jelenleg tőke túlkínálat van, pláne ha megjelenik a Jeremie 3 is, tehát vállalkozói szempontból a jó projektek válogathatnak a kockatőkések közül. Ne adjátok oda a többségi tulajdont, higgyétek el, hogy gyorsan meglesz a böjtje.
  2. Vesting. A magyar jogrend nem teszi lehetővé, csak nagyon bonyolultan, de egy amerikai cég beiktatásával már van rá lehetőség. Amelyik VC törődik a jövőddel, az tudja a megoldást, vagy könnyen kitalálja. Ha nincs megoldva a Vesting, nincs az az Isten, hogy kapjál Amerikában pénzt – arról nem beszélve, hogy milyen veszélyeknek teszed ki magadat. Olvasd el Gil Penchina válaszát az erre irányuló kérdésemre.
  3. Pay-to-Play. Mint mondatm, Jeremie II akkor sem fog tovább finanszírozni, ha egyébként szeretne. Így nekik a Pay-to-Play révén minden előjoguk elveszne mondjuk egy amerikai befektető második körös belépésével. És ez teljesen normális dolog, csak nálunk remeg tőle a befektetők keze. De miért is? Common Stock-kal hivatalosan benne maradnak a cégben, de senki nem fog olyan cégbe fektetni kint, amiben az öt évvel ezelőtti (pláne Közép-Európai) befektetők bármit vétózhatnak. Megint a hülye kontroll-függőség!
  4. Cégértékelés. Részletesen levezettem ebben a cikkben, hogy a túl alacsony miért rossz. Olvassátok el, érdemes: örök időkre estek csapdába egy alacsony cégértékeléssel (túl magassal is, de esküszöm, ilyet még nem láttam, itthon). Egyébként a kisebb részesedés egységnyi befektetés mellett hozná a normális cégértékeléseket is, tehát az első szemfüles magyar VC-k két legyet egy csapágyra

 

Akárhogy is alakul majd, a legrosszabb, amit tehetsz, hogy nem nézel az első befektetési körön túlra. Fent logikusan levezettük, hogy ez miért nem működik. Nem könnyű ezt a kérdést jól kezelni, de elhanyagolni kifejezetten ostobaság. Persze minden könnyebb lenne, ha mondjuk pár hónap múlva megjelenne a magyar piacon egy szép nagy amerikai alap. Amerikai szabályokkal, ottani piacra jutási lehetőséggel, Jeremie kötöttségek nélkül, tisztességes cégértékelésekkel, de magyar képviselőkkel, akik a legjobb projekteket rögtön viszik is ki… Vajon tervezgetik ezt a lépést valakik valahol?… ; )

6 Pitching Trükk a Microsoft Imagine Cup-ról

pitching startup vcÁprilis 4-én volt szerencsém beülni a Microsoft Imagine Cup Zsűrijébe (amiért ezúton is köszönet a szervezőknek és a Microsoft-nak), és be kell vallanom, néhány sztereotípiám megdőlt, de van, ami erősödött, és ez sajnos még mindig a pitching néhol ijesztően gyenge színvonala (hál’ Istennek, hallottunk kiválóakat is). Az alapján, amit láttam, leírom Nektek a tipikus hibákat és a lehetséges megoldásokat.

Általában a versenyről

game

WOW-feelinges játék és minőségi prezentáció. Katt a képre a videóért! Érdemes!

A Microsoft bebizonyította, hogy a startup szférában a mammut tech multiknak nem csak ott van helye, hogy majd felvásárolnak: Azt kell, hogy mondjam, ez a verseny mentes volt minden multis sallangtól, és teljesen Bay Area érzésem volt. A szervezés vérprofi, de azon a szerény, csendes és nem hivalkodó módon, amikor egyszerűen csak minden van és pont a helyén van. Természetes, laza hangulat volt, ugyanakkor érezni lehetett, hogy ez egy komoly verseny, a fődíj továbbjutás nemzetközi mezőnybe, az összdíjazás 300k dollárban – szóval nem babra ment a játék. A résztvevők között meglepően jó startupok (is) voltak,  melyek valószínűleg a szőnyeg alatt bootstrap-pelik el magukat a seed fázis végéig (érdekes, ezt egyre gyakrabban látom).  Őszintén becsülöm egytől-egyig mindegyik résztvevőt, hogy felkészültek, ringbe szálltak és küzdöttek. De méltatásból ennyi, jöjjön a feketeleves, mert körbenyalásból még senki nem tanult semmit és hát itt a mezőny legalább felének még van hova fejlődnie.

Verseny körülmények

Mielőtt bárkiről lehúzom a keresztvizet, a résztvevők védelmében még elmondom, hogy a fiatalok a pitching illegális ketrecharc világbajnokságára neveztek be, mert 7 percük volt – ami ahhoz nagyon sok, hogy szóról-szóra bemagolják a mondandójukat, ahhoz viszont szűk, hogy freestyle-ban sztorizgassanak -, angolul kellett lenyomniuk, viszonylag kis közönségnek, ráadásul utána 5 percig szívhatta a vérüket egy startup-veterán zsűri a kérdésekkel (persze ugyancsak angolul) – ennél csak az lenne nehezebb pitching, amit ejtőernyős ugrás közben kell elmondani.

Az eredmény

statzup

Az egyik a profik közül: képek, screenshot-ok, kevés szöveg.

Tíz pitchből kettő seggreejtően magas színvonalú, nemzetköziben is élmezőnyös, magabiztosan profi. Másik 2-3 esetében látszik, hogy napok-hetek munkája van benne, és mondjuk úgy, hogy jóval több, mint simán OK. A maradék öt (még mindig 50 %) viszont elégtelen, a “már majdnem nem gázos”-tól a “ha lenne törülközőm, bedobnám“-ig. (hangsúlyozom: nem az ötlet, csak az előadás minősége). Nem minden lelkiismeret-furdalástól mentesen írom ezt le, mert nem akarok senkit megbántani, más megfogalmazásban nem velük akarok paraszt lenni, hanem értük. A jelenség nem is az ő hibájuk, hanem sokkal inkább egy életidegen oktatási rendszeré, de ujjal mutogatás helyett inkább térjünk rá a gyakorlati tanácsokra:

1. A prezentációd az ellenséged

Tipikus magyar prezentációs tévhit, hogy a jó slide (dia) a lényeg. Nem és NEM! Amit mondasz, az a lényeg, a dia ennek alátámasztására szolgál! A dia statiszta, korcs szolga, címke a zakódban, szőnyeg a kocsidban, használati utasítás a hajszárítódhoz. Ugyanis így működik: Amikor átkattintasz egy új diára, akkor a hallgatóságod elkezdi azt olvasni, és közben nem figyel rád. Kb. 10-15 szóig tart az érdeklődése, ekkor abbahagyja az olvasást és elkezd rád figyelni – lemaradva így a mondandód elejéről. Mivel nem figyelt az elejére – a saját nyomi diád miatt – általában elveszti a fonalat, és unatkozik a következő slide-ig, amikor mindez kezdődik előröl.

Megoldás: ne írd tele a screen-t, ha tudod, hogy nem olvassák el. Ne írj rá 10-15 szónál többet. Egyszerűen csak ne és kész. A profik néha egyetlen szót írnak. Vagy csak egy képet vetítenek. Ezzel megteremtik a mondanivalójuknak megfelelő hangulatot, de mindenki rájuk figyel, mert a közönségnek nem kell behányásig megunt default bullet point-os kisregényt elemeznie aktívan, hanem mindössze be kell fogadnia az előadó által mondottakat passzívan. Max 10 szó per slide. Vagy kevesebb. Volt egy öreg professzorom, aki a két órás előadása elején krétával felrajzolt  a táblára egy spirált. Azt mondta, ez a megoldás a problémára, amit ki fog fejteni. 2 óráig pislogni sem mertünk, úgy furdalt a kíváncsiság, hogy mire ad választ egy spirál. A spirálnak persze semmi köze nem volt az egészhez, ezt a végén bevallotta – de a figyelmet megteremtette. Vettétek?

2. NEM olvasunk

Az előző hibából adódik, hogy mivel minden sz*rt felirkáltál, amit csak el akarsz mondani, nem marad semmi plusz, amit a szavaiddal hozzátehetnél. Ezért – ha már oly nagy műgonddal rendszerezted a dolgot – hát szépen felolvasod. Elmondom, hogy néz ki kívülről: Nulla szemkontaktus a közönséggel, nulla testbeszéd, nulla interakció – egyáltalán, a meggyőzés nukleáris fegyverarzenáljából semmit nem használsz. Tipikus motyogó zsenire fogsz hasonlítani, aki áll az elődadói pult mögött lesütött szemekkel (mert olvas), lehajtott fejjel (mert a pult 45 fokban lefelé van, nem pedig szem-magasságban), egy megszégyenült, vereséget beismerő testtartásban, ráadásul a képességeidből annyit csillogtatsz meg, hogy tudsz olvasni. A közönség ugyanis látja amit felírtál, tehát hétszentség, hogy nem mondasz nekik újat. Ennél az is jobb lenne, ha felolvasnád, és a szöveg helyett Donáld Kacsát vetítenéd ki mindenhova, mert akkor legalább az ingerszegény környezet miatt Rád figyelnék, mint egyetlen zajforrásra, a kacsától meg jó kedvem lenne, mint gyermekkoromban. Mondd, megvennéd a kedvenc hetilapodat, ha valaki felolvasná neked, miközben te is olvasod? Igen, még a budi sérthetetlen szentélyében is duruzsolná fahangon neked. Na, ennyire zavaró.

Megoldás: Tanuld be a szöveget szóról szóra, ha 4 percnél nem hosszabb az időd. Ha 4 percnél több időt kell kitöltened, akkor is írd meg a szöveget, olvasd fel magadnak 100-szor és két-két indítómondatot tanulj be szóról szóra diánként, ugyanis az átkötésnél akad meg leggyakrabban az ember. De soha, semmi esetre se olvassatok. (Úgy értem prezentáció közben. Otthon, ágyban meg a buszon simán belefér.) Prezit olvasni nagyon gáz. Nagyon.

3. A pitching egy éles bevetés. Ha van fedezék, használd

Nem mindig van előadópult, és aki beszélt már nagy közönség előtt, az tudja, hogy ha nincs, akkor nagyon óvatosan, de mozogni kell a színpadon, mert a pitching inkább színészi játék, mint szavalóverseny – viszont az arany középutat nehéz eltalálni. A nem unalmas, ugyanakkor nem idegesítő mozgást viszont tanulni kell.

Megoldás: Ha van pult és nem vagy profi előadó, akkor állj szépen oda, tedd fel a kis kezed rá, és máris úgy nézel ki, mint egy előadó. Nem piszkálod a hajadat, az orrodat, stb., hanem hagyod, hogy a fedezéked tekintélyt kölcsönözzön neked. Nem leszel tőle egy Steve Jobs, de a kényszeres és teljesen önkéntelen mozgástól megment. Ha az előadás vége felé lassan kijössz (nem járkálsz fel-alá) és a közönség előtt fejezed be a pitch-et, akkor már elérted az „egész korrekt” minősítést. Ugyanis a „berosálok-olyan-jó” minősítéshez napokon-heteken keresztül kell gyakorolnod a mozgást. Ha nagyon rágyúrnál a testbeszédre, hívd fel Németh Zolit, vagy Hűvös Ágiékat.

4. Több, mint testőr

Ha ketten vagy hárman állnak ki prezentálni, az öreg rókák a zsűriben és a közönség soraiban már tudják, hogy innen csak két út van: Heaven or Hell. Vagy egy nagyon pontosan begyakorolt profi show műsort fogunk látni, vagy egy amatőrt, aki felvitte a haverokat, mert úgy mégis csak kevésbé izgul. Az Imagine Cup-on ezt a baklövést az egyik számomra legszimpatikusabb csapat is megcsinálta, ráadásul feleslegesen, mert a prezentáló emberük kellően felkészült és meggyőző volt. Ha az előadó nem tud technikai kérdésekre válaszolni, akkor vagy megmondja, hogy ezt nem tudom (és higgyetek el nekem, ez nem gáz), vagy csak a kérdések résznél valahogy odalobbizza a teki gurut a színpadra. De a céltalanul lézengő “haver”, vagy a testőrként oldalt feszítő társalapító az nagyon nem profi. Ha meg produkálja magát, akkor elvonja a figyelmet az előadóról. A prezentáció nem csapatsport (vagy csak a legeslegmagasabb szinten az). Majd gruppen-prezentáltok, amikor a következő CES főszponzora lesz a milliárd dolláros cégetek. Addig a Hustler menjen előre, és mikor felért a színpadra, tegye ki maga után a MEGTELT táblát.

5. Ha nem tudsz angolul, hozz valakit, aki tud

A nyelvtudás hiánya esetén nem lehet csalni abban az esetben, ha kérdésekre kell válaszolni – mivel ha nem érted a kérdést sem, ritkán fogod eltalálni a jó választ.

Megoldás: Nem te prezentálsz, hanem egy angolul kiválóan beszélő és karizmatikus fiú / jó kisugárzással rendelkező lány ismerősöd. Sokan aggódnak a kiejtésük miatt, úgyhogy itt elárulom az egyetemes szabályt: magasról tesz mindenki a kiejtésedre itthon is, külföldön is. Meg a nyelvtanra is. A személyiségednek kell átjönnie anélkül, hogy ezt a nyelvi nehézségek miatti szenvedés eltorzítaná. Ameddig megértelek, addig nem érdekel, hogy akcentussal beszélsz (én is azzal beszélek, sőt az amerikai állampolgárok egyharmada is, meg az összes ausztrál, hogy a durvábbakról ne is beszéljek), és nem érdekel, ha szavakat ismételsz és nem választékos a szókincsed. A motyódat értsem, amit hoztál, és a személyiséged jöjjön át, hogy meg tudjalak ítélni, mint leendő tech star-t. Ha ez nincs meg, tolj előre egy másik csatárt, Te pedig húzódj a háttérbe. Az a munka is éppoly értékes és megbecsülendő.

6. Eladni sztorit lehet

Mondjuk, hogy volt egy szétmelózott durva heted. Péntek este 9-kor hazaérsz, látod, hogy anyu (apu) ráunt a startup-feleség (-férj) létformára és tiplizett. Visszhangzó üresség, vitt mindent, de a plazmatévét nem bírta el, és az együtt töltött csodálatos három (mínusz a mostani) hét emlékére ott hagyta a kedvenc piros fotelodat meg három DVD-t is: A szüleid ezüstlakodalmának 4 órás vágatlanját, az Adobe Photoshop Mesterképző DVD-t, és a Spanom Csaja című filmet, amit még nem láttál. Mondd, miután kisírtad magad, melyiket néznéd meg? És miért olvastad el ezt a bekezdést, mikor a címből is napnál világosabb volt már maga a pitchingre vonatkozó tanács? Azért, mert sztori volt! Hát ennyit számít.

[dil dil = 2472]

A konklúzió az, hogy sokan még mindig túlságosan koncentrálnak az ötletre, meg a design-ra, meg befektetőre és vagy a pitchingnek, mint megoldandó feladatnak a súlyát, vagy a fontosságát becsüli alá sok-sok vállalkozó. Ne tegyétek. Enélkül nincs kitörés. Viszont egy jó pitch-el és az olyan versenyekkel, mint a Microsoft Imagine Cup, azokkal van. Minden mobilos startupnak jó szívvel ajánlom a részvételt jövőre, mert pontosan ilyen egy profi tech rendezvény Silicon Valley-ban is. És ha idén ilyen erős mezőny volt, akkor jövőre még komolyabb lesz. A győztes csapatnak, a PlanB Labs által készített Learn Invisible-nek őszintén gratulálok, ez volt ugyanis az egyik startup, ahol bajban lennék, ha érdemben javítanom kellene a pitch-en. Jó tudni, hogy ilyen is van.

Mivel a cikk részben kötődik a Microsofthoz, tartom magam ahhoz a szabályhoz, hogy leírom: a vállalat sem anyagi sem egyéb ellenszolgáltatást nem kínált vagy biztosított a megjelenésért (pedig XBox játékokért bármikor bármit), sőt, e cikk megjelenéséről sem volt tudomása előzetesen, a kialakított vélemény eképpen mindenféle mögöttes érdekeltségtől és befolyástól mentesen született.

Interjú egy Legendával / Interview with a Legend

Gil-Penchina-Cover vc startup[column col=”1/2″]Az egyik legjobb dolog a hiper-sebességű startup iparágban, hogy a legendák közöttünk járnak. A tech csillagokkal néha egészen hétköznapi szituációkban lehet találkozni Palo Alto kávézóiban, éttermeiben, de kis szerencsével nagyobb konferenciákon is el lehet velük beszélgetni – egy-két percnél persze nem többet, mert ebben a világban mindenkinek az ideje a legdrágább. Olyan viszont felettébb ritkán történik, hogy egy igazi Legenda eljön ide Magyarországra. Gerő Viktor meghívására és a Conor Fund-nak (a Central befektetői csoport része) köszönhetően azonban hamarosan Magyarországra érkezik Gil Penchina,  aki üzleti angyalként olyan cégeknek írta meg az első csekkeket, mint a LinkedIn,  a PayPal, az IndieGoGo vagy a Couchsurfing, és aki közel 2 évig irányította az eBay európai terjeszkedését. Gil jelenleg is több mázlis startup befektetője, és május 2-án a Budapest Barcamp-en élőben is találkozhattok vele, sőt, egy pár pitch-et is meghallgat, ha már itt van. Igyekeztem mindenki másnál előbb feltenni néhány olyan villámkérdést Gil-nek, amit a magyar startup sajtó szerintem nemigen fog. Ezúton is hálásan köszönöm neki, hogy kötélnek állt az interjúhoz és mindössze pár órán belül válaszolt. Hölgyeim és Uraim, következzen Gil Penchina, a Legendás Angel Investor a megszokott egyből-a-lényegre stílusban:[/column]

[column col=”2/2″]One of the best things in the hyper-speed startup industry is that legends are among us. You can meet tech stars in fairly common situations in coffees and restaurants of Palo Alto, and also, with a bit of luck you might get hold of not more than a minute or two talking with them, since time is the scarcest resource in this world. However, it happens extremely rarely when a Legend happens to visit Hungary. Invited by Viktor Gerő and sponsored by Conor Fund (Part of the Central Investment Group) the man who have written the first checks as an angel investor to companies like LinkedIn, PayPal,  IndieGoGo and Couchsurfing and worked as a VP and General Manager of eBay for almost two years, Gil Penchina is visiting Hungary soon. Gil is currectly active as an angel investor of some fluker startups and you can personally meet him live on 2nd of May at Budapest Barcampmoreover, being already here, he’s going to listen to some pitches as well. I intended being faster than anybody else asking a couple of quick questions to Gil, that the rest of the Hungarian Startup press will probably wouldn’t. Hereby I’d like to  express my gratefulness to him, for fulfilling my request, and answering in just a couple of hours. Ladies and Gentleman, here comes the Legendary Angel Investor, Gil Penchina, in the usual get-down-to-business style:[/column]

[divider scroll_text=”SCROLL_TEXT”]

barcamp


[column col=”1/2″]Mi izgatott legjobban a LinkedIn-ben és a Yelp-ben, amiért befektettél?

GP: A LinkedIn-ben üzleti angyal voltam. Lényegében sokkal inkább Reid Hoffman-ba fektettem, mint a közösségi hálózatba és a célpiacot (szakemberek) egy jelentős értékkel bíró közönségnek éreztem. Nem hiszem, hogy bárki is gondolta volna, hogy olyna nagyra nő, mint amilyen ma. Ez Reid érdeme. A Yelp esetében az európai verzióba, a qype.de oldalba fektettem be, amit a Yelp felvásárolt. Amikor a qype.de-be invesztáltam, akkor már világosan látszott, hogy a Yelp nagy üzlet.

Mark Suster híres blog posztja szerint az üzleti angyalok és a kockázati tőkések vonalakba fektetnek, nem pontokba. Mennyi ideig kell egy startupnak a radarod képernyőjén lennie ahhoz, hogy dönteni tudj a befektetésről?

GP:A mai AWS világban (Amazon Web Services) sokkal inkább az adatba (vagyis felhasználói trendekbe) fektetek, mint sztorikba. Ezért elég gyorsan tudok dönteni ha az adat imponzáns számomra (napok, vagy hetek alatt).

Mit keresel elsősorban a csapatokban? A Hacker-t vagy a Hustlert?

GP:Ideális esetben egyet-egyet mindegyikből. Vagy még inkább 5 Hacker-t…

Mik lennének a legkomolyabb kétségeid, ha találnál egy nem amerikai rocksztár startupot, amelyiket befektetésre érdemesnek találnál?

GP:Hajlandóak az Egyesült Államokba költözni? Globális piacot céloznak? Elég kockázatvállalás van bennük?

Az üzleti angyalok még mindig convertible debt formájában fektetnek be, vagy hajlamosan korán felértékelni a cégeket és olyasmi term sheet-eket használnak, mint a Series Seed Documents? (Mivel ugye  convertible debt cap nélkül rossz a befektetőnek, convertible debt cappel rossz az alapítóknak.)

GP:Számomra a convertible debt cap-pel lényegében ugyanaz, mint az equity-jellegű finanszírozás. Mindkettő limitálja a befektető számára a hátrányokat, egyúttal korlázozza az előnyöket. Soha nem fektettem be cap nélkül és mindössze néhány ilyen deal-t láttam a 2011-2012 üzleti angyal lufi során is.

A magyar szabályozás szerint a vesting intézményét szinte képtelenség a kokcázati tőkés megállapodásokba implementálni Magyarországon. Fektetnél valaha olyan magyar cégbe, amely már bevont egy seed nagyságú kockázati tőkét, de nincs vesting a term sheet-jében?

GP:Persze – de találnék valami megoldást arra, hogy az alapítóknak legyen valami vesting-hez hasonló. Feltételezem, egy csomó lehetőség áll a befektetők rendelkezésérer a nem magyarországi ernyő-cégtől kezdve a nagyon nagy option pool-ig hogy olyan convertible debt deal-t kössenek, ami bizonyos részben az alapítók visszatartása (cégnél maradása) alapján konvertálódik a különböző cégértékeléseknél.

Mennyi időt vesz igénybe a befektetéseidnél a szóbeli igentől eljutni az aláírásig és az utalásig?

GP:Néha egy nap, néha egy hónap, megint máskor 6 hónap. Az egész a félelemről és a kapzsiságról szól, valamint a “lökdösődés megindulásáról”.

Hogyan éred el egy Startupnál a Hiper-sebességgű növekedést? (feltételezve, hogy értik a “Könyörtelen Sürgősség lényegét? Gil hírhedté vált kifejezése. Van valami titkos recepted erre?

Képzelj el egy 6 fős csapatot – úgy kiegyensúlyozva, hogy egy varrótű hegyén is megállnának. Az egésznek az a titka, hogy fókuszálj egyetlen egy dologra és ne vacakolj olyan dolgokkal, amiről azt mondták neked, hogy fontos, pedig valójában nem az.

Van olyan startup, amelyiknek nemet mondtál és így visszanézve megbántad a döntést?

GP:Hát, elutasítani a lehetőséget mikor állásinterjúra hívtak a facebook egyik igazgatói posztjára még 2006-ban, így utólag elég költséges döntésnek bizonyult, de nem bánom. Általában a jövőre fókuszálok, és gyorsan feledem a múltat…[/column]

[column col=”2/2″]

What excited you most on investing in LinkedIn and Yelp? How early have you spotted them?

GP: LinkedIn I was an angel in.  Ultimately I was investing in Reid Hoffman more than social networking and the target ( professionals) felt like a high value audience.  I am not sure anyone thought it could get as big as it has at the time. Reid deserves the credit for that. Yelp- I invested in the European version, qype.de that was bought by yelp.  It was clear yelp was a good business by the time I invested in qype.de

According to Mark Suster’s famous blog post, Angels and VCs usually invest in lines, not dots. How long a startup must be on your radar screen to make an investment decision?

GP:In today’s amazon AWS world I invest more in data (user trends) than story.  So I can make quick decisions if the data is compelling (days or weeks)

What do you look for in a team? Preferably the Hacker or more the Hustler?

GP:Ideally one of each.  Or better yet 5 hackers…

What would be your major concerns if you found a rockstar non-US startup you’d like to invest in?

GP:Will they move to the US ? Are they addressing a global market? Will they take enough risk?

Do angel investors still prefer convertible debt, or they rather tend to value the company early and use term sheets like the Series Seed Documents? (Since convertible debt without a cap is bad for the investor. Convertible debt with a cap is bad for founders.)

white-01-01

GP:To me convertible debt with a cap and equity – are basically the same thing.  Both limit downside to investors and cap upside.  I’ve never invested in uncapped debt and I only saw a few deals like that during the 2011-2012 angel bubble.

Upon Hungarian regulations, vesting is almost impossible to implement into term sheets in Hungary. Would you ever invest to a Hungarian Company that has raised a seed round but there’s no Vesting in their term sheet at all?

GP:Sure – but I would find a way to make sure the founders have something equivalent to vesting.  I imagine there are lots of options from non-Hungarian shell co’s to a large option pool, to investors getting a debt deal that converts based in part on founder retention at different valuations.

How much time does it usually take from your soft circle to the signature of all the documents and writing the check?

GP:Sometimes a day, sometimes a month, sometimes 6 months.  It’s all about fear and greed and getting a stampede going.

How do you Hyper-scale a startup (given that they understand „Relentless Urgency”)? Is there any secret technique of yours for that?

GP:Imagine a team of 6 people – all balanced on a single sewing needle. It’s about focus on a single thing and ignoring many other things that you are told are important but really aren’t.

Gil-Penchina

Looking back, is there a startup you passed and regretted the decision later on?

GP:Turning down an opportuity to interview for an executive role at Facebook in 2006 was an expensive decision, but I don’t regret it.  I tend to focus on the future and quickly forget the past…

[/column]

[divider scroll_text=”SCROLL_TEXT”]

Gil Penchina hamarosan Magyarországon: BarCamp, 2013. Május 2., Akvárium Klub. Aki bevállal egy pitch-et a LinkedIn angel investorának, az még leadhatja jelentkezését a BarCamp oldalán.

Külön köszönet Molnár Ritának, hogy összehozta ezt az interjút Gil-lel. / Special thanks to Rita Molnár to organize this interview with Gil.

Érdemes követni a Facebook event-et is. És kérek ide is egy lájkot, ha már Gil-t is mertem a Vesting-gel nyaggatni… 🙂

 

Facebook Rulez

startup, vállalkozó, pitch, social, vcVan a Facebookon néhány megkötés, amelyekről könnyű megfeledkezni, aztán pedig piszok nehéz korrigálni a baklövést. Lássunk most ezek közül a legfontosabbakat. Előre bocsátom: az előírások gyorsan változnak, ezért érdemes időről-időre visszatérni a témára, és page kezeléskor, promóció indításakor konkrét kérdés estén feltétlenül megnézni az aktuális szabályozást. A kiindulási alap az, hogy a Facebook nagy figyelmet fordít a jogi kérdésekre – a felhasználók személyiségi jogaira és a saját szempontjából fontos ügyekre egyaránt. Alapvető, hogy teljes egészében a felhasználó/adminisztrátor felelőssége, hogy mit posztol. (A tartalom köztudomásúan nem lehet – többek között – sértő, gyalázkodó, pornografikus, erőszakos.)

Okosan válassz nevet

[quote align=”right” color=”#999999″]Never treat your audience as customers, always as partners. – Jimmy Stewart[/quote]
A page létrehozásakor az első fontos teendő a megfelelő névválasztás. Ebben legyél körültekintő, mert ezt csak 200 rajongó eléréséig lehet módosítani, és utána hivatalosan nem – jelenleg. Bár 200 fő fölött lehet egyéni kérelemmel próbálkozni a Facebooknál, de a jóváhagyás kétesélyes. (Ez érthető megkötés, hiszen ha valaki lájkolta a „Csillámpónik a világbékéért” rajongói kört, nyilván nem örülne, ha egyik napról a másikra „Horror fimklub” névre keresztelnék át.)

Cover fotó

A jelenlegi Facebook design esetében a legharsányabb vizuális elem a cover kép, amely minden látogató számára publikus. Éppen ezért erre vonatkoznak a legszigorúbb szabályok is:

  • Nem javasolt, hogy 20%-nál több szöveget tartalmazzon
  • Semmi esetre se tüntessünk fel ezen a felületen árra vonatkozó információt (pl. „40%-kal olcsóbb”) vagy fogyasztásra történő felszólítást (pl. „Töltsd le a socialmusic.com-on”), továbbá
  • Semmilyen kontakt infót, amelyeknek az „About”-ban a helyük (webcím, e-mail cím, postacím)
  • A cover képen tilos a Facebook elemek használata is („Like” vagy „Share”) és
  • A Facebook nem támogatja a felszólításokat sem („Szólj a barátaidnak!)

 

Színes csokrot lehetne gyűjteni azokból az oldalakból, amelyek ezt nem tartják be, mégsem érdemes kockáztatni, mert a Facebook bármikor ellenőrizheti, és meg nem felelés esetén szó nélkül kiiktatja a nagy műgonddal szétlájkoltatott oldaladat.

Under cover

A 20%-os szabály a nemrégiben módodult hirdetési előírásokban  is érvényes. Ez azt mondja ki, hogy a hírfolyamban a hirdetések és a szponzorált történetek nem tartalmazhatnak olyan képet, amelyen a szöveg aránya meghaladja a 20%-ot. A jobb oldali sávban megjelenő hirdetésekre és a nem szponzorált posztokra természetesen ez továbbra sem vonatkozik! A hírfolyamban megjelenő hirdetéseknél a hivatalos Facebook-ajánlásnak megfelelően arra kell figyelni, hogy a kép lehetőleg reális kép legyen, amely valós helyzetben készült – szemben az általános stock fotókkal. Itt is igaz, ami a cover képnél: a fotón javasolt kerülni a „call to action” üzenetet, az ár és az elérhetőség feltüntetését. Minden ehhez hasonló részletet a kép leírásában érdemes szerepeltetni. A Facebook hivatalos állásfoglalása a 20%-os szabályról  itt elérhető.

Appok

Szinte mindenen oldalon van már alkalmazás, amelyek közül nagyon sok nyereményért is működik. Ezeknél, legfontosabb szabályként fel kell tüntetni, hogy a játékért – a page adminisztrátoraként – te vagy felelős, és nem a Facebook. Ez a meghatározó szemlélet, amelyen a nyereményjátékokra vonatkozó Facebook-szabályzat alapszik. Sok máshoz hasonlóan ez is sűrűn változik, de érdemes kiemelni néhány elemet, amelyek fölött az oldalak üzemeltetői hajlamosak átsiklani…

[dil dil = 2298]

Nem lehet a Facebook alapvető funkcióit arra használni, hogy azzal a user automatikusan részt vegyen a promócióban. Tehát például egy poszt lájkolásával vagy egy check-innel a felhasználó nem léphet be egyből az alkalmazásba, és a „like” szavazó mechanizmusként sem működhet. Tilos a nyerteseket a Facebookon értesíteni: posztban, chat-en, de ezt még üzenetben sem tehetjük meg! (Ezért fontos a megfelelő adatokat – legalább az e-mail címet – elkérni a nyereményjátékhoz.) Minden promóció előtt érdemes ellenőrizni az éppen aktuális szabályokat.

És hogy hogyan lehet könnyen, gyorsan promóciót indítani? Egyre több cég foglalkozik olyan sztenderd alkalmazásokkal, amelyeket könnyű átskinelni, így nem szükséges elölről kezdeni a programozást, csak az alkalmazás jogdíját kell a promóció idejére (általában 2-4 hétre) kifizetni.

Néhány tipp található még ezen az oldalon és még ezen is. Érdemes tehát figyelni a Facebook szabályait, és körültekintően bánni velük, különben a sokat dédelgetett közösségi profilunk egy csapásra eltűnhet!

Startup Befektetési Kalkulátor

startup, lean, kockázati tőke, befektetés, pitch, pitchingOlyan eszközt találtam Nektek, hogy lerakjátok a  hajatokat! Egy startup befektetési köreit és a majdani exitet lehet vele kiszámolni, úgyhogy ha jön a mail a Facebook-tól vagy a Yahoo-tól, hogy “Ma van a mázlis napotok, Kölyök: megvennénk a cuccodat“, akkor pontosan tudni fogod, mennyi lé folyik majd be a bankszámládra. Van benne minden, Employees’ Option Pool (aki nem olvasta a cikket csak kattintson a linkre), Liquidation Preference (ezt is végig elemeztük ebben a korábbi posztban), angel round (vagyis viszonylag korai üzleti angyal befektetés), illetve rendes smart money (azaz kockázati tőke), szóval mindenre gondoltak az alkotók. A kalkulátor ötletgazdája a SmartAsset, egy Y-Combinator által finanszírozott Startup. Hát igen, Paul Graham és mentoráltjai mindig is tudtak valamit. Kifejezetten jó érzés játszani az eszközzel – persze dollármilliókat számolgatni hogy a viharba’ ne lenne jó?

Az eszköz egyébként arra is használható, hogy nagyjából képben legyetek azzal, hogy az egyes befektetési körök során körülbelül mit is jelent majd az alapítók eredetileg 100 %-os részesedésének a felhígulása. Sok állkapocs a végén esik le, érdemes ennél előrelátóbbnak lenni. Nem is szaporítom a szót, katt a csodás kék gombra alább és már lehet is tervezni a fényességes jövőt. Ha nem világos valami szakkifejezés a kalkulátorban, csak írjátok ide kommentbe és segítek.

[button color=”#ffffff” background=”#156AA4″ size=”large” src=”https://www.smartasset.com/infographic/startup”]Startup Funding Calculator[/button]