Szeretném színesebbé tenni a Startupdate Blogot olyan hangokkal, akik az én technikai megközelítésemhez képest más nézőpontokból látják a startup világot, ezért még egy vendég posztot tartogattam Nektek erre az évre valakitől, akit a magyar startup közösség minden tagjának ismernie kell. Ezennel át is adnám a szót egy poszt erejéig Balázsnak, aki meggyőződésem szerint maga a két lábon járó Accelerator Program, és amerikai szemlélete valós képet fest a tengerentúli startup világ különlegességeiről.

[message_box title=”Szabó Balázs” color=”blue”]

Szabó Balázs nemzetközi kapcsolataival az induló vállalkozásokat segíti az InVendor vezetőjeként és a Kairos Society CEE elnökeként. Az első Hungarian Innovation Day főszervezője, amelynek támogatói a Brit Kockázati és Magántőke Egyesület és az EBRD. A „Jövő vezetője” elismerésben részesült Hágában, Olaszországban, Szentpéterváron, valamint Moszkvában. A TEDxYouth előadója.[/message_box]

Az utóbbi években a vállalkozás, mint látszólag az egyetlen kívánatos életforma vírusszerűen terjed. Elegünk lett a kizsákmányoló multikból, a kétkezi munka reputációja hazánkban sosem jelentett vonzó karrierutat, szemben a fejlettebb országokkal. A bölcsészdömping pedig a legnagyobb szerencsénkre némileg egybecsengett az outsourcing és a nyelveket beszélő művelt, tanulni képes és a világra nyitott fiatalokra vadászó shared service centerek és call centerek gomba módra növekedésével. Napjainkban ugyanakkor mindenki számára nyilvánvaló, hogy tele vagyunk megoldatlan problémákkal: több millió éves növények és állatok metamorfózisából keletkező energiahordozókkal fűtünk, az alapvető Maslow-szintek elérése pedig nem csak a harmadik világ lakói számára probléma. Magyarországon a lakosság 2%-a, tehát közel 200 000 ember él napi 1 amerikai dollárnál kevesebből (219 Ft). Autóinkkal az ózonréteget veszélyeztetjük, egészségügyi és oktatási rendszerünk az összeomlás szélén. A bizonytalan környezet pedig kikényszeríti a magasabb kockázatvállalási hajlandóságot.. Szubjektíven legalábbis biztosan. Eljött tehát a rocksztárok ideje.

[quote style=”boxed” float=”right”]Myths are public dreams, dreams are private myths. – Joseph Campbell[/quote] A félreértések elkerülése végett nem a zenészlétért kampányolok, ugyanis a lemezeladások egyre csökkennek, az internet térhódításával viszont az illegális letöltések száma úgy nő, ahogy álmainkban az ország GDP-je. Napjaink rocksztárjai megelégelik a problémák sokaságát, és nem elmenekülnek előlük, hanem kiválasztanak egyet, és megoldják. Ezt csinálta Steve Jobs, Jeff Bezos, Mark Zuckerberg. Magyarország tehát a lehetőségek országa, igaz, ezt még soha nem hallottam kimondva, de én azért is leírom. A lehetőségek országa, mert rengeteg megoldásra váró probléma sorakozik előttünk.

Az interneten számos sikersztorit látunk, olvasunk. A Szilícium-völgyből csak úgy ömlik ránk az inspiráció, a motiváció, és irigykedünk a volt osztálytársainkra, egyetemi drop-out padtársunkra, hogy sikeres tőkebevonáson vannak túl. Az elmúlt években a 21. század Szilícium-völgyből induló aranylázának hatására egy új kultúra született, amely a romkocsmákban történő „visionary” beszélgetésekből táplálkozva, a társadalmi kötöttségektől megszabadított modern hippi munkakultúra, a co-working és az antiboss kultúra jegyében mirelit pizzákban és jó hangulatú startup rendezvényekben testesül meg. Az évről évre „könnyebb” tőkebevonás, elsősorban a JEREMIE-program hatására növekvő forrástúlkínálat további olaj napjaink kaliforniai aranylázának heves tüzére: a startup buborékra.

A valóság azonban az, hogy a sikerhez egy rendkívül rögös út vezet, teli buktatókkal, nehézségekkel, ahogyan ebből a legnagyobbaknak, így Steve Jobsnak is kijutott 1985-ben, amikor kitette az igazgatóság az Apple-től.  Jeff Bezos helyzete sem volt irigylésre méltó az Amazon élén, amikor a dot-kom válság felütötte a fejét. Az eltökéltség, a kitartó munka és a hosszú távú célok prioritása a rövid távú látszatintézkedésekkel szemben azonban mindkettőjüknek segített kilábalni a nehéz helyzetekből. Ez volt sikerük hosszú távú záloga. Stratégiai alapokon gondolkodni, beruházni, amikor mindenki leépít. Jeff Bezos például az Amazon disztribúciós csatornáiba ruházott, amikor a dot-kom válság idején az e-commerce cégek vezetői épp igyekeztek elhagyni a süllyedő hajót. Hát ezért ők a rocksztárok.

[quote style=”boxed” float=”left”]One good thing about being young is that you are not experienced enough to know you cannot possibly do the things you are doing. – Gene Brown[/quote] A startup buborék mind a keresleti, mind a kínálati oldalon megjelenik, és érik lassan a darwini szelekció, ahogyan az minden rendes ökoszisztémában lenni szokott. Az innovatív vállalkozások támogatójaként elkötelezett híve vagyok a valós fogyasztói igényt kielégítő, lakossági, vagy üzleti megoldást kínáló cégeknek, de a startup megméretések, versenyek, pályázatok növekvő számával párhuzamosan exponenciálisan kerülnek felszínre az öncélú, üzleti gondolkodást, gyakran a gondolkodást egyáltalán nélkülöző látszatelképzelések, ahol a megoldás keresi a problémáját. Rocksztárnak lenni tehát menő. Kreatívak vagyunk, a magyar nép mindig is leleményes volt. A problémákban pedig nincs hiány, amelyek megoldásokért kiáltanak. A kihelyezhető tőke is itt van a piacon. Akkor hol itt a hiba?

A Szilícium-völgy erőltetett exit orientáltsága az Egyesült Államokban is megosztja mind a befektetőket, mind pedig a vállalkozókat. A völgyben nem működik az inkrementális növekedés eszménye. Amennyiben a vállalkozásod növekedési pályája nem a hockey stick alakját mutatja, könnyen elzáródhat a pénzcsap. Munkahelyteremtés? Értéknövelés? Nem számít, csak az exit az egyetlen elfogadható opció. Annak az esélye ugyanakkor, hogy az újabb növekedési modellre épülő consumerweb megoldásodat 1-2 éven belül felvásárolja a Facebook vagy a Google, eléggé mérsékelt. A nagy többség elenyészik, megszűnik, vegetál, vagy jó esetben lassan, organikusan növekszik. Az átlagos felvásárlási év pedig az alapítástól számított hetedik év. 2010 jó év volt: 74 db 100 millió dollárnál nagyobb exit  volt a Valley-ban és 19 tech IPO (Initial Public Offering, azaz Tőzsdére lépés – a szerk.) egész Amerikában. Összesen 60 ezer regisztrált startup van a Szilícium Völgyben. Az esélyeket könnyű kiszámítani…

Érdemes tehát átgondolni, hogy a startupod valóban egy meglévő problémára ad-e  hiánypótló megoldást. Van-e unique selling proposition-öd? Miért vagy jobb, mint mások? Miért éri meg a vállalkozásodba befektetni? Eltökélt vagy-e, hogy tűzön-vízen végigvidd az elképzelésedet, bármi áron? A tőkebevonás nem cél, csak a fejlett tőkepiacok eszköze arra, hogy nagyobb torta jöhessen létre, amelyből mindenkinek arányosítva is nagyobb szelet jut. Ha találtál befektetőt, akkor kaptál egy fegyvert, de ettől még nem biztos, hogy jó vadász leszel. A romkocsma, a pizza, a startup fesztiválok, az inspirációözön és a pozitív világkép mellett el tudod-e viselni a hullámvölgyeket, a likviditási problémákat. Az átdolgozott éjszakákat, az álmatlan órákat, és főképp a családi konfliktusokat, hogy „miért nem mész el inkább dolgozni, mint minden rendes ember?”. A padlóra kerüléseket, az újrakezdéseket. A rocksztároknak ez sikerül. A többiek pedig előbb-utóbb majd dolgoznak, mint minden rendes ember.

Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok, és legalább egy részét Kaliforniában.