Page Fights European Edition

Pagefights_Europe_Startupdate_CoverSok vállalkozó álmodja az Amerikai tech-álmot; A lehetőséget, amiből csak egy van az életben – ami álomszerű jövővé változtatja a monoton jelent. Zseton nélkül azonban sokan képtelenek akárcsak néhány hétre is kitolni az arcukat és szerencsét próbálni – és marad jobb esetben a magyar VC-knél történő próbálkozgatás, aztán amikor mind elfogytak, akkor az álmodozás.

Befektetőként naponta utasítunk vissza fiatal vállalkozókat, és hiába van jó okunk rá, egyáltalán nem okoz örömöt összetörni bárkinek az álmait – még azokét sem, akik egy igazi gőzölgő fos pitch-el rodeóznak a vérnyomásunkon. Emellett állandóan ott van a “Mi van ha tévedünk?” dilemma; a TT sikere szempontjából is gáz, ha elengedünk valakit, aki amúgy megállná a helyét, morálisan azonban még nagyobb felelősség olyantól megtagadni a lehetőséget, aki megérdemelné és be is tudná húzni a tutit idekint. Mivel ezzel a felelősséggel nehéz együtt élni, összehoztuk a Nagy Lehetőséget azoknak, akiket a TT-ben nem hallgattunk meg, vagy elutasítottunk, vagy még nem is ismerünk:

A Landing page-ek Csatája

Ez a Page Fights Europe, a Landing Page-ek versenyének speciálisan Európára meghirdetett fejezete, mely az Unbounce, a ConversionXL és a Traction Tribe együttműködésében indul el a mai napon, és amire fejlettségi fázistól függetlenül jelentkezhet minden startup Európa-szerte. Legyen akár egy újszülött ötleted, évek óta jól menő céged, spinoff-od, vergődő, meg nem értett startupod vagy hátulról-mellbe hype-olt sztár vállalkozásod, a Page Fights-on mindenki egyenlő esélyekkel indul.

feladat3Bizonyíts egy nagy nevű nemzetközi zsűri előtt a fotelodból, a győztest pedig a Traction Tribe kijuttatja az Egyesült Államokba: állja a repülőjegyedet és a szállásodat. A döntésbe a Traction Tribe nem szól bele, azt teljes mértékben az amerikai és kanadai kollégákra bízza. A döntőbe jutott vállalkozóknak nyilvánosan ad visszajelzést a zsűri, vagyis az iparág olyan sztárjaival dumálhatsz személyesen, mint Peep Laja, Oli Gardner, André Morys és Tommy Walker. És nem mellesleg Te lehetsz a legelső európai Landing Page Champion!

Hogyan készülj fel?

A verseny teljes egészében angolul folyik, a landing page-eket angolul kell elkészíteni. A korábbi Page Fights-ok nyilvános kínzásai elérhetőek a YouTube-on, sokat lehet belőlük tanulni. Az Unbounce-on is találtok részletes elemzést az előző epizódok versenyzőinek munkáiról. A Traction Blog-on ugyancsak találtok egy olyan hosszú cikket a landing page-ek rejtelmeiről, hogy ahhoz képest a Gyűrűk Ura Örkény egypercesnek fog tűnni. Kérdéseket a Twitter-en keresztül lehet feltenni, csak tweet-elj egyet a kérdéssel (nyilván ugyancsak angol nyelven), és a végére biggyeszd oda a #pagefightseurope hashtag-et. Látni fogjuk, válaszolunk. A Startupdate growth hacking cikkeiben ugyancsak találsz bőven muníciót. Az Unbounce-ot is segítségül hívhatod, itt egy 30 napig ingyenes trial verzió!

Drukkereknek

Aki nem akar nevezni, de szívesen tanulna a nyilvános értékelésből, azok végignézhetik a döntő élő közvetítését 2014. December 2-án, 7PT / 10ET / 3GT kezdettel (a linket a döntő előtt tesszük nyilvánossá).

Díjazás

Az amerikai út mellett az első helyezett részt vehet még a ConversionXL Blog speciális kurzusán, kap egy ingyenes 6 hónapos Unbounce Pro99 használatot és eltölthet egy órát André Morys-szal a Neuromarketingről konzultálva. Lehetőségről álmodtál? Legyél a legjobb, és pakolhatsz – Las Vegas-ig elvisz a Traction Tribe, és mindenben támogatja az érvényesülésedet.

Jelentkezés

Jelentkezz ezen a linken, legkésőbb 2014. november 24., déli 12.00 óráig (CET). Harcosok, találkozunk a döntőben, a Győztessel pedig Las Vegas-ban! Kérlek osszátok meg, hogy minél többen értesüljenek róla!

[message_box title=”A LEGFRANKÓBB LANDING PAGE ESZKÖZ” color=”blue”]Próbáld ki az Unbounce-ot a versenyre, 30 napig ingyenes![/message_box]

 *A versenyben a Traction Tribe és a PBG-FMC családtagjai és portfólió vállalkozásainak Alapítói, munkavállalói nem vehetnek részt. A verseny győztesének a szállást a Traction Tribe a Las Vegas-i Főhadiszállásán biztosítja két hétre – vagy akár ennél hosszabb időre, foglaltság szerint. A repülőjegy az elnyerésétől számított 6 hónapon belül bármikorra kérhető. A kiutazás előtt és a megérkezést követően a Traction Tribe 2 x 3 óra konzultációt biztosít a Győztesnek, melyben tanácsokkal, helyi kapcsolatokkal igyekszik segíteni a külpiaci érvényesülést.

Pitch Kettes, Próbáld Újra

startup_pitch_trainingA következő cikk Faragó Dani és Szigeti Attila tapasztalatait írja le, miután a pitch coaching rögös útjára léptek. Sokat lehet belőle tanulni, highly recommended! Én meg beledumáltam, ahol nem bírtam megállni, hogy ne tegyem – KP

Örömkönnyeket hullattunk, annyira atom jó volt az elmúlt hét! Két olyan startup versenyhez is volt szerencsénk, amelyek üde színfoltjai a honi startup életnek, és megmutatták, hogy itthon is lehet látványos és izgalmas show-t összehozni. Emelték a lécet. A tavaszi Techshow és CESA óta túl sok idő telt el hasonló kaliberű show nélkül, úgyhogy ideje volt! Mind a Get in the Ring, mind a Loffice Pioneers versenyén példaértékűen erős volt a mezőny – a teljesség igénye nélkül: Codie, Minibrake, Neticle, Sighter, SmartVineyart, Sopreso, Testjockey. És jöttek a “fiatalabb” trónkövetelők is, például személyes kedvenceink, a DailyOne és a ColibriLabs – a drón, amelyik ötször annyit repül, teccik érteni?

A gebasz viszont az, hogy a pitchek kis hazánkban még mindig eléggé suták. (…diplomatikusan fogalmazva. – KP) Meghallgattunk 20 pitchet és… sokat kell még fejlődnünk. A húszból összesen 2 olyan előadás volt, ami nemzetközi szinten is megállta volna a helyét.  Hát kérem szépen, hogy lesz itt világmegváltás, ha a legtöbb hősünk még egy száz fős közönség előtt is kisiskolás bénasággal beszél?! Mi lesz akkor, ha valamelyik reménységünk kijut a Pioneers vagy a Slush nagyszínpadára? Égés lesz, meg lebőgés! Tennünk kell azért, hogy megtanuljunk jobban pitchelni! Kövesd az itt leírt 10 tippet, és amikor legközelebb pitchelsz,  a zsűrinek úgy csillog majd a szeme, mintha Scarlett Johansson hívta volna őket randira.

1. Robbanj nagyot már az elején

“Helló! A nevem…” Ugyan kit érdekel hogy hogy hívnak? Ne kezdd a saját bemutatkozásoddal, mert a legfontosabb 5-10 másodpercedet vesztegeted el. Az első 2-3 mondat legyen ütős, indítsa be a sztorit, fogja meg a közönség figyelmét, mint őszi legyet a kocsmapapír. A neved ráér később is. Csak akkor lesz fontos, ha már tudjuk hogy miről beszélsz. (Ez alól kivétel, ha híres-neves ember vagy, de akkor meg amúgy is mindenki tudja, ki vagy.)

2. Fejezd be 10 másodperccel korábban

Kifutottál az időből. Ááááááááá! Facepalm! Nagyon jól tudod, hogy mennyi időd van. Ha nem sikerül tartani a keretet, azzal azt mutatod, hogy felkészületlen vagy. Próbáld végig a pitchedet legalább 10-szer. (100-szor… – KP) Csak rá tudsz dobni 30 percet a gyakorlásra (3-5 napot – KP). Ha nem, akkor ez az iparág nem neked való. Érdemes úgy sakkozni az időddel, hogy hadarás nélkül végig tudd mondani, amit akarsz, és még maradjon is 5-10 másodperc extra. Inkább mondj kevesebbet, de stílusosan.

3. Legyél a Wall Street farkasa

Sokan beszélnek úgy a színpadon, mintha általános iskolában megszeppenve felelnének Gyuri bácsinak a táblánál. Összehúzzák magukat, a földet nézik, rongylábaznak az izgulástól, motyognak és látszik rajtuk, hogy inkább néznének Dallast anyucival. Nőjünk már fel ehhez az alap-feladathoz, Kollégák! Amikor színpadra léptek, akkor legyen bennetek erő, szenvedély, határozottság! Elvégre a világot akarjátok megváltani. A jó hír az, hogy ezt könnyen tudjátok fejleszteni – gyakorlás kérdése az egész. A zsűri azt akarja, hogy vezesd őket a szebb jövő felé. (Szórakoztass! Ugyanis színpadon ez a dolgod! – KP)

4. Mondd amit akarsz

A pitching azért is hasznos, mert nem beszélhetsz mellé. Segít, hogy megértsd a saját termékedet. Tudd, hogy mit miért mondasz! Nem kell minden pitchben az unalomig ismert sablonból építkezned. “The problem is… Our solution… The market…The team” Screw it! Ez a gondolatmenet alapozásnak nagyon jó. Rávezet, hogyan beszélj a startupodról röviden, velősen. Ugyanakkor túlságosan száraz és darabos ahhoz, hogy színpadon is a várt hatást érd el vele. Nem kell beleraknod mindent a pitchbe, csak azt, ami meggyőzi a zsűrit, a közönséget. A TE erősségeid kellenek. Kockázat csak akkor kell, ha már pontosan tudod, hogy fogod kezelni vagy eliminálni.

5. Legyen egy jó sztorid

Egy száz, vagy ezer fős közönség megmozgatásához már kell egy történet, amibe beleszerethetnek az emberek. Egy történet, ami rád van szabva, és ami miatt mind az ezer ember sorban áll, hogy felszálljon a hajódra. Találd ki, és ha nem megy, kérj segítséget! Történet nélkül száraz és felejthető leszel. Ha nem akarod, hogy a közönség vagy a befektetők intravénásan tolják magukba a koffeint a tizedik másodperc után (és szénné unják az arcukat, gondolatban megfogadva, hogy kilométerekre elkerülnek Téged a jövőben), akkor keress, találj vagy találj ki egy sztorit a startupodnak.

6. Úgy add elő magad mint Tony Stark

Láttál olyat, hogy Tony Stark savazza önmagát valaki előtt? Hogy bármire azt mondaná, hogy nem ő a világ legjobbja? Nem! Ez van a pitchcsel is. Ez olyan műfaj, amelyben nincs helye a szerénykedésnek, önkritikának, öniróniának. (Kivéve ha ez jól átgondolt eleme a prezentációdnak.) Minden olyan célzás, félmondat, ami a hibáidról szól, aláássa a sikeredet. “Volt egy sikertelen Kickstarter kampányunk…” Ilyet csak akkor mondj, ha utána rájöttetek mi volt a bibi, és már eladtatok 1800 darabot. Ugyanez a helyzet a mentegetőzésekkel. “Bocsánat, hogy ….” Ki nem szarja le? Az a dolgod, hogy megoldd a dolgokat. Ha már itt elakadsz, hogy fogod végigküzdeni magadat azon az 1000 akadályon, amit még eléd dob az élet meg a vállalkozósdi? Ha hibáztál, javítsd ki, és lépj tovább! Az „azt hiszem…”, „azt szeretném…”, „jó lenne ha…” szófordulatok mind gyengítenek. Hagyd ki őket. Egyébként is: “When you pitch, pitch like an American!

7. A zsűrinek mondd, ne a falnak

A slide-ok azért vannak, hogy alátámasszák az üzenetedet, és segítsenek a közönségnek. Véletlenül sem azért, hogy arról puskázz. Ne fordulj a vetítés felé! (Ja, frankón: ez a multi-corporate világ kulturálisan kötelező kezet-tördelő szerencsétlenkedésének része! – KP) Gyakorolj annyit, hogy tudd, melyik slide mikor következik. Ha mindenképpen kell, akkor pedig inkább pillants a szemed sarkából a laptop képernyőjére, amiről a prezi fut. Jobb rendezvényeken ezt eleve olyan helyre rakják, ahonnan könnyen rálátsz. A legjobb az, ha a befektetők, a zsűri vagy a közönség szemébe nézel.

8. Képeket vetíts, ne szöveget

A slide közel sem annyira fontos mint a mondanivalód. Használj kevesebb szöveget. Még annál is kevesebbet. Vagy még inkább ne használj egyáltalán. Az utolsó slide-on mindig legyen elérhetőség. (Egy csatorna elég, azaz ne rottyantsd oda a teljes CV-det, plíz – az, az egy elérhetőség kell, amin válaszolsz is, ha megkeresnek – KP) A képek támasszák alá, amit mondasz hangulatban, érzésekben, értelmezésben.

9. Termékdemo: szoftvert ne, hardvert mindig

Ne demózz szoftveres szolgáltatást vagy koncepciót, mert csak az idődet fogja rabolni. Ez a helyzet a videóval is. Felesleges. Kivéve, ha máshogy nem lehet érzékeltetni, hogy miről van szó. Ha viszont van egy kütyüd, eszközöd, amit elő lehet venni ;-), meg lehet mutatni, akkor azt hozd el, mutasd meg, add oda! Szinte biztos a siker.

10. Úgy pitchelj, hogy mindenki megértse

WTF??? Az a legrosszabb, ami történhet veled, hogy nem értik, hogy miről beszélsz. Nem értik, hogy mi a termék, miért jó ezt használni, miért jó üzleti lehetőség ez befektetők számára, és mit akarsz te tőlük. Mindent a lehető legegyszerűbben magyarázz. Mások csak azt hallják, amit mondasz, és azt nem, ami a fejedben van. Néha a legegyszerűbb következtetéseket is nehéz vagy lehetetlen megtenni a hallgatóságnak 3 perc alatt. Ha nem értenek akár csak egy apróságot is, már elvesztél, mert nem tudják tartani veled a lépést, nem tudnak követni. Teszteld le semleges közönségen, hogy érthető-e, amit mondasz!

Ráadásul

Ha ez kevés, vagy nekünk nem hiszel, a net tele van jobbnál jobb anyagokkal, amiből megtanulhatsz pitchelni, például Dave McClure-tól. Ezek alapján már össze lehet rakni egy olyan 2-3 perces sablon pitch-et ami elmagyarázza hogy mi a probléma/lehetőség amit megragadunk, mi a megoldásunk, miért jobb ez az ügyfélnek, milyen üzleti modellben gondolkodunk, kik állnak a startup mögött, milyen tractionnel rendelkezünk, mik a következő lépések és ami a legfontosabb: mit kérünk az adott közönségtől akinek prezentálunk… (CTA, azaz Call-to-Action kell a pitch-ek végére is. A “Köszönöm a figyelmet”-től mindenki instant behány. – KP)

Előadásmód

TED beszédekben, illetve magyar-angol nyelvű cikkekben találsz néhány tippet, gyakorlatot amivel ütősebbé teheted a hangodat illetve a jelenlétedet. Kezdd el gyakorolni mondjuk ezzel a 7 tippel a “zsebedben”.

Narratíva, storytelling

Ha már megy a sablon, akkor kezdhetjük meghódítani a következő szintet. Itt már az a lényeg, hogy legyen egy sztori ami megfogja a közönséget, amire fel tudjuk fűzni a mondanivalónkat. Ebben a témában jó alapot ad az alábbi 3 videó. Az utolsó hosszú, 100 perces – a Startup Sauna egyik coach-a beszél benne, viszont nagyon hasznos. A következő pitch versenyen tornázd feljebb a lécet, és nyerj Te. Mi mindenesetre ott leszünk, és legközelebb névre szólóan savazunk. Szeretettel…

Írjátok meg kommentben, hogy milyen nehézségeitek vannak, és segítünk! – Attila és Dani

A Message Board Technika

message_board

Az alábbi cikk Szántó Péter tollából került hozzánk, aki a University of Southern California-n tanulta a startup okosságokat, hogy B Creative nevű cégén keresztül itthon kamatoztassa azokat a digitális üzletfejlesztés területén.

Winston Churchill-t egyszer egyetemi hallgatók felkérték egy előadás megtartására, amit a Miniszterelnök egyből el is vállalt – amúgy a felkérők legnagyobb meglepetésére. Egyetlen kérdés hangzott el Churchill részéről: Milyen hosszú legyen az előadása? Válaszként érkezett, hogy természetesen bármennyi, amennyit csak akar. Azonban ez nem így működik, mert a bölcsesség itt az, hogy ha valóban korlátlan ideje lett volna Churchillnek, akkor egyből indulhattak is volna és tart egy három napos workshopot. Ha azonban egy órában kellett volna összefoglalni az anyagot, két hét felkészülési időt kér.

Így működik az emberi agy

Minél rövidebb idő áll rendelkezésünkre, annál összeszedettebben, a hallgatóságot ismerve kell összefoglalnunk mondandónk és elérni célunk – ami legtöbbször az érdeklődés felkeltése. Statisztikailag igazolt tény, hogy az első találkozásnál néhány pillanatunk van a figyelem és pozitív hozzáállás megragadására, így érdemes a story-nkat az alábbi időszakokra bontani: 15-30-60-90-180 másodperc. Ennél hosszabb monológok hétköznapi szituációban már nem szoktak elhangzani, azt már inkább beszélgetésnek hívjuk – és az egy másik műfaj. A figyelem megragadásának számos – itt nem részletezett – technikája van, de a legfontosabb a tartalom helyes felépítése.

A mondandó strukturálása

A nehézség persze az, hogy mit mondjunk ez alatt a kellemetlenül rövid idő alatt. A legfontosabb üzenetek megfogalmazásában segít a message board, amin 15 másodpercben összesűríthetjük mondandónk lényegét. Carmine Gallo, amerikai kommunikációs szakember szerint ennek menete a következő:

1. lépés: vegyél elő egy papírt, whiteboardot, vagy bármilyen rajzeszközt és fogalmazz meg egy tweet hosszúságú (140 karakter) üzenetet arról, hogy miről szól a terméked, ötleted, vállalkozásod. Kérdezd meg magadtól: mi az az egyetlen, igazán fontos dolog, amit a termékemről mindenképp közölni akarok? Ezt írd bele egy körbe.
2. lépés: találj három olyan tulajdonságot, ami a termék szempontjából fontos, írd le, majd nyíllal kösd őket a körhöz.
3. lépés: támaszd alá ezeket a jó tulajdonságokat statisztikákkal, sztorikkal, példákkal. Itt legyél nagyon specifikus!
4. lépés: ha megvan minden, foglald mondatokba a fentieket úgy, hogy minden férjen bele 15 másodpercbe!

A gyakorlatban

Gallo a Lush szappanon keresztül egy konkrét esetet is bemutat:

1. „A Lush kézzel készített szappanokat és kozmetikumokat készít.” – ez a 140 karakternyi headline, ami a termék lényege.
2. A három fontos tulajdonság: friss, környezetbarát, etikus kampány. Ezeket nyilazzuk a headline-hoz.
3. A „friss” jelzőt igazolhatod szállítási adatokkal, például elmondhatod, hogy egy nap alatt ér a gyárból az üzletekbe. Elmondhatod, hogy a szappant nem tesztelték állatokon, vagy hogy csomagolás nélkül kerül a boltokba, így bizonyítva, hogy mennyire „környezetbarát” a termék.
4. Ha jól csinálod, mindez belefér 15 másodpercbe. Az üzenetedet további felsorolással (bullet points) mélyítheted, ez már 30 másodperc. Minél bonyolultabb a termék, annál inkább szükséges a message board, mert mindenkinek kell egy üzenet, ami egyszerű, világos és tömör.

A message board tehát egy olyan módszer, amely segít megfogalmazni a megfelelő üzenetet, amiben a miértekre is válaszol. Az embereknek szüksége van ilyen apró iránymutatásokra, hogy kiigazodjanak a kínálat sűrű erdejében. A lehető legegyszerűbben kell rávilágítani a „miért”-re, elmagyarázni, hogy miért lesz jó, ha megvásárolják az adott terméket, vagy szolgáltatást. Hiszen lehetséges, hogy a mai napig nem ennénk zöldségeket, ha  anno anyukánk nem mondta volna el, hogy a sárgarépától egészségesebbek leszünk, kevesebbszer betegszünk meg, így többet lehetünk barátainkkal és nem mellesleg még fütyülni is jobban tudunk majd.

Amennyiben a figyelem megragadásának művészete mélyebben érdekel, pont erről lesz szó e hét csütörtökön, a Traction Tribe által szervezett Hustler Day-en. Regisztrálni még két napig lehetséges itt.

7 Tipp, hogy Tutira Elolvassák az Emailedet

7_email_tippAhogyan egyre többen csatlakoznak a Startupdate közösségéhez, úgy hízik egyre nagyobbra egy régi dilemmám: sosem tudom, hogy a legalapvetőbb tanácsokat, technikákat tudjátok-e jobban hasznosítani, vagy a startup fortélyok high-end-jét értékelitek-e jobban? Próbálom megtartani az egyensúlyt, de néhány téma azért erősen csak ide vagy csak oda tud tartozni – és hát a mai is pont ilyen lesz. Aki gyakorlott Hustler, az most lapozhat – alapfokú téma következik: hogyan írjunk olyan emailt, amit el is olvasnak?

A Probléma

Tegyük fel, hogy meg akarsz nyerni az ügyednek /vállalkozásodnak / ötletednek  egy ügyfelet / tanácsadót / befektetőt / munkatársat, ezért írsz neki egy emailt, és… cseszik válaszolni. Vagy lepattint. Avagy kapsz ugyan egy választ, de tök nyilvánvaló lesz belőle, hogy el sem olvasta a mailedet. A gebasz az, hogy az embereknek nincs ideje. Pont. Idegenek hülyeségeire meg különösen nincs. Én magam száz+ emailt kapok naponta, és őszintén beismerem, én sem olvasom el azt, amelyik 6-7 sornál hosszabb. Most frankón, ha mindegyik csak fél oldal lenne, akkor is 50 oldalnyi olvasással kezdődne a napom… És mivel majd’ egy éve szájtépek itt a pitching-ről meg a lényegre törő kommunikációról, feltételezem, hogy én még a rövid változatokat kapom – bár így is befigyel heti 2-3 több oldalas témazáró dolgozat a strukturálatlan szófosás – mint örökzöld retorikai vezérlőelv –  jegyében. Na, ha fontos, hogy elolvassák, akkor így írj hiper-hatékony emaileket:

Subject Line

Az emailek mindössze 20-40 %-át nyitják meg, ugyanakkor a Subject-et több, mint 90 %-ban elolvassák. Adódik a feladat: jó subject line kell, hogy nagyobb eséllyel nyissa meg a címzett a leveledet. A jó ezt jelenti, hogy rövid, informatív és szembeötlő (vagy akár meghökkentő). Pl: „Szabó István javaslatára írok”, vagy „Péter, egy dilemmám 3 mondatban”. Nyugodtan lehet személyes, lényegre törő, egyedi. Ezekkel sokkal nagyobb az esély rá, hogy a címzett rákattint. A „Kapcsolatfelvétel”, vagy a „Segítség kérése” már kevésbé eredeti, de még nem tragédia. Az „A Big Data szerepének jelentősége a sales-marketing folyamatok stratégiai tervezésében” viszont kifejezetten rossz subject line. Semmi nem derül ki belőle, cserébe szánalmas corporate bullshit-nek hangzik és retek hosszú.

Megszólítás

A hangvételnek személyesnek kell lennie, semmiképpen se kezdődjön úgy az üzenet, hogy „Tisztelt Hölgyem/Uram”. Ebből ugyanis azonnal tudom, hogy akár több száz, vagy ezer címzettnek ment ki és már tovább sem olvasom. Én például különös kegyetlenséggel száműzöm örökre a SPAM-be azoknak az önjelölt PR-félisteneknek a leveleit (és teszem egyúttal magam elérhetetlenné számukra), akik a „Tisztelt Szerkesztőség” kezdetű mocskosul kreatív és könnyfakasztóan személyes megszólítással sz*rják oda egyen-sajtóközleményüket Gmail-fiókom gyönyörű damasztjára abban a hitben, hogy ettől nekibuzdulva kicsit sem startup-releváns termékeikről majd egy árva buznyák sort is írok. Megszólítás csak névvel, és ha csak egy okot találsz rá (hasonló életkor, hasonló szakmai háttér, mások általi bemutatás), akkor tegeződj. Ettől önmagában még egyáltalán nem lesz tiszteletlen egy üzenet. Én 19 év vállalkozási múlttal a hátam mögött még nem láttam senkit, aki a tegeződésen megsértődött volna – vagy csak pont jókor használtam tegeződést.

Tartalom

A lényeg, hogy rövid legyen. Itthon is, a Tengerentúlon meg különösen. Senkinek nincs ideje a világmegváltó találmányoddal szüttyögni naphosszat. Egyszer s mindenkorra fogadd el: Nem. Olvassák. El. A. Két. Oldalas. Szájkaratédat. Viszont a teremtéstörténettől induló sztorival még azt is fel lehet mérgelni aki amúgy érdeklődne vagy segítene. Ha azt akarod, hogy elolvassák, amit írsz, fogalmazd meg 3-4-5 sorban. Segítsd a tartalom emészthetőségét azzal, hogy 2 bekezdésre bontod. Az emberi agy az információ feldolgozása során igyekszik hatékonyan dolgozni. Egy jól strukturált email-ben az olvasó önkéntelenül is látja a lényeget, és arra fókuszál, nem pazarolva időt például az elköszönő „Üdvözlettel”, vagy „Remélem mielőbb találkozunk” vagy „Lelkesedésben úszó mámoros tisztelettel”, stb. sorokra. Fontos a tartalmi rész célja is: nem kell évtizedek sztoriját átlátnia az olvasónak – a cél az, hogy válaszoljon, érdeklődjön és legyen nyitott a folytatásra. A másodunokatesód régi szobatársának a startupodban játszott kulcs-szerepét majd elmeséled következő héten…

Működő trükk az is, hogy beletolsz egy vagy két linket a leveledbe, de nem úgy, hogy http://redpaperclip.ca/wp-content/uploads/2012/01/your-blog-sucks.jpg. Legyen szöveg, amin látszik, hogy link. A linkek jók, mert ha akarom, akkor csak egy szöveg, ami ki van emelve, ha viszont többet akarok tudni, akkor kattinthatok. Egy, vagy kettő link – nem több!

Záró mondat

Az elköszönő formulák előtti mondat a legfontosabb, ez marad meg legnagyobb valószínűséggel az olvasóban, tehát ide kell tenni a kérést / javaslatot, vagyis a call-to-action-t. Ha kapok egy one-pager-t, de nincs call-to-action, akkor nem tudom, hogy mit kezdjek vele: nézzem meg, hogy jó-e, értékeljem a tartalmát, (mint az ország legeslegjobb-legvonzóbb-überinnovatív-hiperhatékony-folyékony nitrogénnel hűteni kényszerült acceleratorának Partnere :), vagy tűzzem a homlokomra, vagy mi a pék náthás… orra? Legyen világos, hogy mit akarsz elérni. Jó pár olyan emailt kaptam, hogy „Szia, nem akarok semmi különöset, csak megihatnánk egy kávét…” – Értem. És hálás vagyok a lehetőségért. De amíg a feleségemet meg a barátaimat nem látom napokig a meló miatt, addig hadd ne asszisztáljak senkinek a szabadidő tartalmas eltöltéséhez. Ha akarsz valamit, írd azt. Ha nem, akkor részemről a nyelesciki és majd beszélünk… És ezzel emberek tízezrei ugyanígy vannak, csak nem mondják ki, mert nem akarnak seggfejnek látszani. (Nem tartozik ebbe a körbe egy rövid egy soros visszajelzés call-to-action nélkül, a köszönet-nyilvánítás, vagy a hasonló érdekmentes emberi megnyilvánulások – ezek nyilván mindenkinek jól esnek, és egyáltalán nem gáz ilyen levelet írni, ha az ember úgy érzi helyénvalónak.)

Még a call-to-action-ről

Ne kérj engedélyt benne, mert az egy felesleges kör. A „Megengeded, hogy átküldjük a one-pager-t?” kérdés nem jó, mert ugyan mit ír majd rá a célszemély? „Persze”. És mit gondol? „Mintha tele lennék opciókkal, hogy megakadályozzam, hogy csatold és megkínáld a Küldés gombot egy hangos kattintással,  Apafej!És elment 10 másodperc mindannyiuk életéből feleslegesen. Csatold az első emailhez és kész. Fontos az is, hogy a call-to-action reális legyen. Ha az első mailedben rögtön találkozót kérsz, nagyobb valószínűséggel kapsz nemet, mint ha egy 20 perces telefont kérsz. Légy reális: a címzett még nem ismer, nehezebben kötelezi el magát másfél órára, mint egy rövid telefonra. A mega-gáz, amikor egy három oldalas (első) bemutatkozó mail call-to-action része az, hogy rögtön menjek is le Retkesborzasztó Alsóra – nyilván tiszta jó szándék van a meghívás mögött, de akkor is totál irreális (kempingezni ne menjünk rögtön együtt egy hosszú hétvégére, vazze?). De van ellenpélda is: pécsi startup-sejt, profi email-es megkeresés, majd egy tartalmas Skype-beszélgetés – naná, hogy ezek után szívesen megyek le hozzájuk személyesen is.

Időzítés

Ha fontos emailt küldesz, kerüld a legfrekventáltabb, legsűrűbb időszakokat. Hétfő reggel általában mindenki mocskosul nekibuzdul a melónak, és leveleznek eszetlenül, mert attól úgy érzik, mintha dolgoznának. Ilyenkor egy csomó retardált emailt kap mindenki – nem akarsz ezek közzé ékelődni, hidd el. Válaszd a kedd, szerda, csütörtök napokat, legjobb ebédidő után, vagy kora délután. Szerintem nem rossz választás az este sem, az üzleti életben sokan dolgoznak késő estig, és olyankor legalább már a telefonjuk nem csörög – jobban tudnak koncentrálni a levelekre.

Digitális benyomás

Még ha érdekesre sikerült is az emailed, akkor is rossz benyomást kelthetsz, ha nincs egy rendes aláírásod. Én például nem egyszer kaptam olyan mailt, amiben volt egy zseniális induló cég rövidke pitch-e, amiről azonnal kérdezni akartam 2 dolgot, de az aláírás annyi volt, hogy „Robi”- a Jó Isten Áldja meg, hát Tutanhamon sírját könnyebb volt megtalálni, mint “Robi”-t ennyi infó alapján… Az aláírás tartalmazza a nevedet, a céged nevét és minél több kontakt lehetőséget (mail, telefon, skype) és közösségi profil linket (ide már jöhet akármennyi link, mert az olvasó agya automatikusan feldolgozza, hogy ez a kontakt szekció). Ha a címzetted kíváncsi arra, amit írtál, akkor következő lépésben Rád lesz kíváncsi, és azzal kezdi, hogy rád pillant a LinkedIn-en, vagy Facebook-on – ne csalódjon, ha lehet, és ne kelljen keresgélnie.

[dil dil = 3818]

Házi feladat

Ha azt gondolod, hogy ezt a rengeteg bullshit-et kár volt elolvasni, mert semmi újat nem mondott, akkor nézd meg az utolsó 10 kiküldött email-edet. Ha mindegyik profi, akkor tényleg feleslegesen olvastál – bár én szóltam előre, hogy ez az alapozó szekció. Remélem azért lesz, aki hasznát látja a fentieknek és eztán majd mélyebbre hatolnak a biznisz email-ek, mint… egy ipari lézer. Mivel egy tetves email esetében is versenyben vagy sok száz másik startuppal, corporate sales-el, stb. nem mindegy, ki húzza be a kiszemelt címzett kitüntető figyelmét. Hiába, a startup világ villámgyors, ahol egyetlen percre sem lazíthatsz; hamisítatlan Death Race – de így szeretjük.

Pitch Európai Módra

EIB_SITMúlt héten volt szerencsém a zsűri tagjaként részt venni az Európai Beruházási Bank Intézete által szervezett idei Social Innovation Tournament zsűrijében, és tisztelettel jelentem, nemzetileg nyakig szarban vagyunk. Az eseménynek a BME adott otthont, együttműködő partnerek voltak a Demola-Budapest nyílt innovációs platform és a European Entrepreneurship Foundation. A tét összesen 60 ezer Euro, tehát nem garasoskodott a Bank. A döntősök felkészülését Záboji Péter és csapata segítette és ha nem tartanám barátomnak Pétert, hát a sárga irigység mardosná a lelkemet. Nincs mese, a „Made Around Záboji” ezentúl komoly trademark – az eredmény ugyanis lélegzet-elállítóan meggyőző, a minőség pedig néhány stratégiai hibától és pár nyelvi akadályokra visszavezethető kivételtől eltekintve messze a hazai startup versenyek felett volt.  A tapasztalatokat azért osztom meg Veletek, mert őszintén remélem, hogy 2014-ben magyar startup is lesz majd a finalisták között – idén ugyanis 24 ország 224 jelentkezőjéből egyetlen hazai startup sem fért be a döntőbe, és hiába hangsúlyozzuk a pitching fontosságát, ez valahogy itthon mindig falra hányt veszett fejsze…

Prezentáció

Mindig mondtam, hogy azokban az esetekben, ahol a közönség egész nap egyik prezentációt sasolja a másik után (startup versenyek, befektetői tárgyalások), én személyesen jobb ötletnek tartom a konnektorba vizelést, mint a Prezi használatát. Kénytelen vagyok egy masszív pivot-ot végrehajtani: a Prezi egy kétélű fegyver ezekben az esetekben. Ha jól használod – ahogyan azt páran az EIB versenyén tették – akkor veri a Power Point-ot. Azonban azt fenntartom, hogy többen használják rosszul, így a tanácsom az, hogy ha Prezi-t használsz, tanuld meg megfelelő módon kezelni, ne csinálj az előadásodból vadászpilóta kiképzést a zsűrinek, mert csak szédülés és hányinger lesz a vége. Az első előadás a litvániai, de Svédországban indított inBelly (www.inbelly.se) volt, a különböző élelmiszer-ipari termékek összetevőiről nyújt könnyen és mindenki számára elérhető módon tudományos és jogi információt, befolyásolva ezáltal azok gyártóit is. Vérprofi pitch, letisztult deck, tények sztoriba ágyazva. 1 millió IP címről látogatták az oldalukat, az app-juk most indult 3 000 letöltéssel. A hangos sípszóval lejáró idő pedig a legkevésbé sem zavarta Kristinát, az előadót abban, hogy befejezzen egy a zsűri kérdésre adott választ – mindössze három spontán szóval. Mesteri volt. Basszus, milyen lesz a többi? – gondoltam.

Traction

Nem volt könnyű dolgom a zsűriben, mert ötlet fázisú projekteket kellett összehasonlítani közel millió eurós árbevételű vállalkozással, MVP-ket nulláról a profitabilitásig bootstrap-pelt céggel. Ugyanakkor az Európai térség és a harmadik világ problémáinak összehasonlítása is eleve bukta, mert száz millió ember ivóvízzel történő ellátása mellett időmilliomos európai nyugdíjasok életének szebbé tétele vajon hogyan értékelhető? Ami amúgy fontos és jó dolog, na de a víz… Lehetetlen volt igazságosan dönteni. Amit szilárdan elhatároztam, hogy azok, akik működő, profitábilis vállalkozást üzemeltetnek (ráadásul a közösség számára kiemelt társadalmi hasznossággal), nem kaphatnak mást a megvalósíthatóság értékelésére, mint maximumot. Megvalósították. Múlt időben. Pont. Ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem, amit már letettek az asztalra? Nincs mese, a traction mindent visz: ha ki akarjátok vívni egy vállalkozó / zsűritag / befektető elismerését, hozzatok tényeket. A legtanulságosabb talán az amúgy környezetvédelmi különdíjjal, és 25 000 Euróval díjazott román Recicleta (www.recicleta.ro) volt, akik szociálisan hátrányos helyzetűeket foglalkoztatva, egyedi teherszállító kerékpárokkal gyűjtenek papírhulladékot újrahasznosítás céljára – két Kelet-Európai épp-hogy-nem tizenéves lány, akik évi 100 ezer Euró feletti árbevételt csinálnak, újraformálva egy olyan nevetségesen idejétmúlt szokást, mint a papírgyűjtés. Hát, túl a kifogástalan angolon, a tökéletes prezentáción ők vidáman, lelkesen, de szerényen beszéltek a cégükről, és a befektető szó volt az, amit nem említettek. Tolják ezerrel, és köszönik, exponenciálisan növekednek VC-k nélkül is, anyagi és társadalmi nyereséget termelve nap mint nap, mert rájöttek arra az egyszerű dologra, hogy a nagyvállalatok akár fizetnek is érte, ha elviszik a papírt, csak ne kelljen vesződniük vele. Úgyhogy pénzt csinálnak, amikor megszerzik az alapanyagot, pénzt csinálnak, amikor eladják, és pénzt csinálnak a bicajokon elhelyezett hirdetésekkel. Nem vacakolnak irreális befektetőkkel, és így is profitábilisabbak, mint a benzin-turizmus – na, ez a traction!

A Hustler-ek

Meglepően sok csapat prezentált párban, ami kettő kivételével mindenhol rossz ötlet volt. Az egyik a fent már említett Recicleta, a másik a nap show-ja, a Vollpension, de erről majd később. A párban prezentálásnál az van, hogy legfeljebb annyira lehet jó a prezi, mint a két (vagy több) színpadon lévő emberből a leggyengébb. És ugye az egyik mindig gyengébb… A pitching magányos műfaj. Az első helyezett egyedül csinálta, ahogy a másodiknak befutó és 10 ezer Euróval díjazott svéd Mattecentrum megálmodója, Johan Wendt is – utóbbi a matek korrepetálásból csinált társadalmi mozgalmat és évi közel egy millió Eurós forgalmat. Az előadása olyan volt, amivel a Y-Combinator-ben is „Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik”. Prezit használt – profin. Vicces volt – de nem erőltetetten. Sztorija volt – mégis elmondta a számokat. Tárgyilagos volt, de átjött a szenvedélye, egyszóval hihetetlen profi volt a srác. Tervbe vettük, hogy elhozzuk Magyarországra még egyszer.

Nemzetközi zsűri, megoldhatatlan feladat

Nemzetközi zsűri, megoldhatatlan feladat

Szórakoztatóipar

A nap csúcspontja talán a méltatlanul mellőzött Vollpension volt, egy idős embereket (főleg nagymamákat) foglalkoztató vendéglátóipari lánc két alapítója. Ők voltak a másik kivétel a páros prezentáció tekintetében, mert begyakorolt show-t adtak elő. Hitelességük érdekében először is hozták a nagyit, aki amúgy sem szokásos entré-jukat a zsűrinek kiosztott kuglóffal és tojáslikőrrel dobta fel. A show részeként vendéglátós kötényben prezentáltak, a deck-jüket tanítani lehetne, a vállalkozásuk számai magukért beszélnek. Nagyiról lenyomtak egy rövid videót is, és náluk vált nyilvánvalóvá, amit mindig hangsúlyoztam Nektek a Startupdate-en: a startup pitching mára egy szórakoztatóipari műfaj lett. Egyszerűen nem lehet motyogó zseniként kitűnni a tízezer-számra születő startupok közül. A pitching az ígéret művészete, és aki nem képes show-t csinálni, elbűvölni, lenyűgözni, magával ragadni a közönségét, az eleve versenyhátrányban van. Amúgy ez a második vállalkozásuk a srácoknak. A show koronáját az jelentette, hogy három előadással később a kivetítőre pár másodpercre „spontán” kivetítettek egy szöveget, ami a zsűrinek szólt, és így kezdődött: “Kedves Zsűri, ha mi nyerünk, akkor kaptok…” – azaz saját reklám céljaikra használták ki az előadások közötti üres 10-15 másodperces szünetet. Erre mondják, hogy még épp egészséges szintű pofátlanság, a Hustler-kedés magasiskolája – hol vagyunk mi még az ilyen poénoktól?

A győztesek és Záboji Mester. - Vitathatatlan teljesítmény a köbön

A győztesek és Záboji Mester. – Vitathatatlan teljesítmény a köbön

Tanulságok

Egy induló startupnál a precíz validáció is kiváltja a tiszteletet, de általában igaz, hogy szakítani kellene azzal a hazai gondolkodással, hogy majd eladunk, amikor lett befektető, majd validálunk, amikor készen vagyunk a termékkel, majd, majd, majd. Nincs majd. Adj el az első naptól. Köss előszerződést, szerezz előfizetést, előrendelést, bármit – nyüzsögj, dolgozz, nyíljanak a tárcák, ropogjanak a csekkek. Vagy ha ez tényleg lehetetlen, akkor legalább a piacodat ismerd meg egy hihető és alapos validációs folyamat révén; légy igazi Hustler – végül is semmid sincs, akkor meg mit veszíthetsz?

Ha Prezi-t használsz, értő kézzel nyúlj hozzá. Az, hogy nincsenek még számaid, korai fázisban vagy, stb. egyszerűen nem kifogás egy vacak előadásra; a verseny egyik legjobb prezentációja egy agyon-tetovált ciprusi lány volt, aki annyira ötlet-fázisban volt, hogy még screenshot-ot sem tudott kivetíteni, csak néhány kézzel rajzolt vázlatot, mégis magával ragadta a közönséget a nyíltságával, a mondandóját alátámasztó test-beszéddel, a lazaságával, a meggyőződéses hitével. Minden erőltetett szögletesség nélkül megmondta a frankót – annyit csempészve bele saját életéből, motivációiból, az álmaiból, amennyit éppen kell. Ha csak pitching-et díjazunk, Johan után felállt volna a dobogó második fokára.

Itthon sok a kifogás és kevés az előadásokba beletett meló. Befektetőkről álmodunk, meg világhírről, meg milliós exit-ekről, miközben a legtöbb hazai pitch – hát fejezzetek le, akkor is kimondom – harmat gyenge. A jobbak is sokszor csak korrekt-nek mondhatóak, de semmiképpen nem kitűnőnek. A hazai Hustler-ek elárulják magukat a testbeszéddel, amire nem fektetnek kellő hangsúlyt, összecsapják a prezentációt, ami nem alátámasztja a mondandójukat, hanem elvonja róla a figyelmet.

És szakítani kellene ezzel a paternalista befektető-függőséggel is. Tudom, pont ez a blog foglalkozik a kérdéssel rengeteget, de mindig igyekszem nyomatékosítani, hogy nem akármikor és nem bármi áron. Befektető majd jön magától, amikor valamit letettél az asztalra. Teljesítményt, számokat, tényeket; le sem lehet majd vakarni őket…  És ami a legrosszabb – és talán a mindennapjaink összesugdolózós, óvatoskodó, árnyék-bizniszelős, eredendően gyanakvó voltából fakad – nem jön át a szenvedély, a tűz, a nagy tettek véghezvitelének vágya. Merjetek beletenni apait-anyait. Merjetek hinni. Én már csak tudom, hogy néha szinte lehetetlen. De nem eshet örökké

Hogyan Készül az Ütős One-pager?

startup vc befektető vállakozó pitch onepagerBefektető-gyurmázás helyett ma nézzünk meg valami praktikus dolgot. Amolyan közkívánatra cikk következik: sokan keresnek meg ilyen vagy olyan startupjukkal, én pedig majdnem mindig „turbózom és passzolom” vissza a kéréseket azzal, hogy: „Ok, de előbb kérlek, küldjetek egy one-pagert”. Befektetők, profi tanácsadók, mentorok, üzleti angyalok ugyanezt kérik… Erre általában jön vissza a kérdés, hogy „Persze… Ööööö… mi legyen benne?”. Hát ez. És így:

Kinek csinálod?

A one-pager, amiről most trécselni fogunk, az a cég mögött állóknak szól (befektetőknek, ügyvédeknek, mentoroknak, tanácsadóknak – a Te szempontodból a nagypályának), tehát értelemszerűen mást kell tartalmaznia mint egy olyan egyoldalas anyagnak, melyet az ügyfeleidnek tolsz – ez utóbbi ugyanis az értékesítési segédleted része, amivel a termékedet adod el, vagy ha úgy tetszik egy tájékoztató a vállalkozásod előtt állóknak.

Mit akarsz elérni vele?

A szakértőknek készülő one-pagerrel a teljes céget, a csapatot, az ötletet és a jövőd pozitív képét eladni – és ez azért keményebb dió. Azt akarod elérni vele, hogy felpörgessen egy folyamatot, ami növelné a céged értékét – legyen az egy befektetés, egy super-advisor vagy egy zseniális új munkaerő megnyerése a cégnek. A legkirályabb one-pagerrel is annyit fogsz csak elérni, hogy leülnek veled tárgyalni, kapsz egy-két kontaktot, támogatást – azaz tekintsd útlevélnek azokba a körökbe, ahová törekszel. Az útlevél hasonlat azért is stimmel, mert komoly kapcsolatrendszerrel rendelkező emberek a kapcsolatrendszerükre értékként tekintenek, és amikor segítséget kérsz tőlük, gyakran a one-pagerrel tesztelik le, hogy a képességeid nem erodálják-e ezt a kapcsolatrendszert. Hogy még konkrétabb legyen: nyomikat nem küldök az ismerőseimhez vérgagyi one-pager-rel, mert vagy bepipulnak rám, vagy elkezdenek ők is nyomikat küldözgetni hozzám. Egy ismerős által bemutatott házinyomi rosszabb, mint az utcáról beesett mezei nyomi, mert az utóbbit simán lerázom, a házinyomit viszont indokolnom kell, hiszen nem akarom megbántani a jó ismerőst, aki a nyomit rámlőcsölte. A minőségi one-pager az Anti-nyomi Startup Hatóság igazolása arról, hogy nem vagy nyomi.

Mi vele a para?

A szóbeli pitch sem könnyű, de amíg látod, hogy rád néz a másik, addig tudod, hogy rád koncentrál. Látod a reakcióit, módosíthatsz a dumán, ugorhatsz benne, vagy magyarázhatsz – vagyis interaktívan alakítható. A one-pager-nél sokkal rosszabb a helyzet, mert átküldöd, és nem tudhatod, meddig olvassák el – és akármeddig olvassák, el kell érnie a fenti célt. (Én a múltkor lemértem: 25 másodpercet szántam egy one-pager-re, eddig tartott az érdeklődésem. De jól nézett ki, értettem, tovább küldtem.) A cél tehát nem az, hogy elolvassák – mert többségében úgysem fogják -, hanem az, hogy minél tovább olvassák. Olyannak kell lennie, hogy ha nem olvassa végig a címzett, akkor is felfogjon belőle valamennyit. Amit nem olvasott el, azt majd megkérdezi tőled a tárgyalás során, vagy megkérdezi az, akinek tovább küldi – no para, ez így működik, nem fogsz tudni változtatni rajta, legfeljebb alkalmazkodhatsz hozzá.

Mit tartalmazzon?

Top-down mindent, ami ésszerűen és esztétikusan ráfér a lapra. (a link-en található one-pageren premoney is szerepel, ez súlyos hiba – ne másoljátok le szolgai módon). Én azt vallom, hogy csak és kizárólag a nemzetközi üzleti nyelven (angolul) kell megcsinálni, mert ugyan milyen hozzáadott értéket remélsz a globális babérokra törő cégedhez attól, aki még angolul sem beszél. A sales anyagokra például ez a megállapítás már nem igaz. A legeleje legyen egy mondat a problémáról, vagy egy sima egy-két mondatos one-line pitch. Aminek mindenképpen benne kell lennie, az a csapat (csak a menedzsment és a tanácsadók, esetleg egy totál headcount), a piac mérete, a traction (az elért eredmények), a referenciák (meglévő ügyfelek), az így-csinálunk-zsetont rész, esetleg sales és marketing stratégia. A fundraising rész opciós, én nem szoktam beletenni, de nem hiba, ha ott van, viszont a havi cash burn rate legyen benne. A versenytársakat fontos odatenni, és lehet egy mondat a hozzájuk képest pozícionált versenyelőnyről is. Láblécben egy vagy két kontakt infó, mondjuk email és telefon, vagy email és Skype. Mivel sokszor digitális formában fogod átküldeni, trükközhetsz vele annyit, hogy teszel bele linkeket – például LinkedIn profilokat a Team-hez, vagy egy linket a hogyan-működik részhez. Akit érdekel, kattinthat, akit nem, annak meg sima szöveg.

Mi ne legyen benne?

Illusztrációs jellegű ikonok, képek, ha sok helyet foglalnak. Fél oldalt elfoglaló atom sirály kép – mert az a sales anyagokban OK, de itt információt akarsz közölni (emlékezz, ez olyanoknak készül, akik már egy ideje lejöttek a tapétáról és a vállalkozásodról akarnak többet tudni. A nagy illusztrációs kép nekik gyakorlatilag bullshit). Ne kezdd a one-pagert a dinoszauruszoknál, a csodálatos víziódnál, az álmaidnál se. Ez nem az a dokumentum – szorítkozz a tényekre. A túl bonyolult ábra is cinkes, mert azt meg kell értenie, fel kell fognia az agynak, ráadásul az absztrakt képi leírása valaminek aktív agyi munkát igényel, szemben a rutinszerűen (szinte passzívan) végzett olvasással. Nem kell személyessé tenni, befektetőnek címezni, féloldalas előszót írni, udvariaskodni – csak hogy tudd, pont az ilyen felesleges nyalásoktól gondolja a hetente 25+ ilyet olvasó célcsoportod azt, hogy bár úszkált volna cápa a magzatvizedben.  Nem kell a sales-es három oszlopos szerkezet sem, mert a profiknak minden sales szagú anyag eleve sittes – nyilván, bakker, hát valahol ők is ebből élnek.

Design

Egy jó one-pager úgy tartalmaz minden információt, hogy nincs rajta túl sok szöveg, és ami van, az tagolt. A gyakorlott szem megtalálja, amit keres, ha kap egy kis rásegítést. A legegyszerűbb tagolás ugye a bekezdések alkalmazása, de azért ez itt kevés lesz. A bekezdéseket célszerű egy valamilyen módon kiemelt címmel vagy szóval kezdeni. Rövid bekezdések legyenek, mert az lehetőséget ad a „cikázó”-jellegű olvasásra, azaz arra, hogy úgy is értelmes a szöveg, ha nem az első bekezdésnél kezdem – ez az olvasási mód ugyanis gyakori azoknál, akiket nagy mennyiségű dokumentum átnézésének kényszerével ver a balsors nap mint nap. Az egyik legjobb one-pager, amit láttam egy a háttérszíntől csak egy hangyányit eltérő színárnyalatú mezőben tartalmazta a cégről az összes száraz adatot – aki arra fókuszált, azonnal látta, aki a sztorira gyúrt, annak pedig elvándorolt a szeme róla, hogy a többit olvassa, ne a matekot. Mintát tudsz letölteni innen: Andreas.com (az oldal borzalmasan ocsmány, ne ijedj meg, a minta viszont király), vagy innen: A Cooley LLP one-pager template-je.

A tagolás másik módja az eltérő betűméret, vagy -szín alkalmazása, például úgy, hogy a leglényegesebb 2 mondat nagyobb méretű betűvel, más színnel szerepel, mint a szöveg többi része. A betűméret lehet normál dokumentum betűméret (11-13-ig), vagy helyenként egyel nagyobb. Nem kell túl sok design elem sem, szorítkozz annyira, ami még a tagolást szolgálja és így nem öncélú, esetleg egy logo, az még nem veri ki a biztosítékot. Legyen letisztult és egyszerű. A legtöbben álló formátumú dokumentumokkal dolgoznak többet, ezért lehetőség szerint használj állót te is az egyoldalasra. A legelterjedtebb formátum a  PDF, azzal nem tévedhetsz.

[dil dil = 2910]

Teszteld mielőtt kiküldöd

A legfontosabb kérdés, hogy az olvasó szeme min akad meg először. Ezt kiválóan tudod tesztelni barátokon és idegeneken, akik szakmabeliek, vagyis a majdani közönséged vélhetően hasonszőrű pályatársai. Nagyi-anyu-apu nem releváns, rajtuk majd a sales anyagokat lehet tesztelni, ha B2C vagy. Ha B2B, akkor sokszor azt sem. Ami tuti, hogy jobb, ha a haverok húzzák le a doksit egy hétvégén masszív többségben, mintha hónapokig nem érted, mi miatt vesz linkre az összes befektető.

Bullshit mentesen

Ezt már írtam sokszor, de itt kétszeresen van jelentősége: a bullshit ugyanis egyrészt különösen idegesíti a szakmailag képzett olvasót, cserébe tőled értékes helyet vesz el. Nincs szükség a túlzásokra és semmi terjengős ömlengésre sem. Nemrég kaptam egy one-pagert, amin annyira felhúztam magam, hogy bejelöltem pirossal a bullshit-et (a végére vörösebb volt tőle a doksi, mint Sztálin vére), meg a hiányzó tényeket és visszaküldtem (egyébként segítő szándékkal), de elég egyértelműen kritikus hangnemben. Legnagyobb meglepetésemre a forrás 6-7 soros emailben válaszolt minden felvetett kérdésre és kendőzetlen háborgásomra – tényszerűen, intelligensen, lényeglátóan. Bár a második mondatnál erősen sejtettem, hogy valószínűleg nem Ő csinálta azt a bikakaki enciklopédiát, visszaírtam neki, hogy látod, az emailed ezerszer jobb, mint a one-pager. Persze, mondta, hogy nem ő csinálta. És ez tipikus példája annak, hogy ha nem szánom rá az időt a javításra, beszélgetésre, akkor a forrást lazán elkönyveltem volna olyannak, aki egy one-pagert sem tud összetákolni – és hiába melléfogás, ez rajta akkor sem segített volna. Legtöbbször azonban csak rápillant az ember a one-pager-re és ha retek az egész, akkor részemről a nyelesciki, iktatom a kukába és good luck and have fun.  Szóval így megy ez, ezért kell a jó one-pager.

Összefoglalva

Ez most az a dokumentum, amikor nem optimizmus kell, nem design meg eredetiség meg világmegváltás – hanem realizmus. Tények, adatok, információk kellenek bele. Röviden írni mindenről, amiről egyébként egy 20 perces befektetői prezentáción részletesen beszélnél is. Nincs sem idő, sem igény az olvasó reneszánsz körbe-udvarlására. Amikor a cégedből „hátra” nézel a gurukra, befektetőkre, tanácsadókra, bankárokra – akiket magad mögé akarsz állítani – akkor különösen fontos, hogy az ő nyelvüket beszéld. Úgyhogy csinálj egy profi one-pagert, és kerülj vele a gyorsítósávba, ahová mindig is vágytál. Good luck, toljatok egy megosztást rá plíz, ha másért nem, hát azért mert pontosan hajnali 4 van…

37 Képzelt Elevator Pitch a Nagyoktól

pitch pitching startup vc vállalkozó befektető kockázati

A legtöbb cikk a Startupdate-en a vállalkozóknak szól, de ezt itt most részben a magyar kockázati tőkebefektetők kicsiny közösségének szánom – azzal a céllal, hogy egy fokkal közelebb kerüljenek a tech iparhoz. A helyzet ugyanis az, hogy nem értenek hozzá, és ezért többnyire nem mernek tech vállalkozásokba fektetni, vagy ha igen, rendszerint rosszul döntenek (van kivétel is, csak nagyon kevés). De méginkább simán játsszák a private equity-t a szokásos hagyományos bizniszekkel. Néhányuk ezt legalább nyíltan vállalja – amiért ezt a kifejezetten szűk kört őszintén becsülöm. De a nagy többségnek lövése sincs a  tech iparághoz és az azt támogató valódi kockázati tőke működéséhez.  Hogy bebizonyítsam, milyen üzleti lehetőség van a leghülyébb ötletekben, elképzeltem, hogyan hangozhatott annak idején a dot-com ipar néhány nagyágyújának elevator pitch-e egy hozzáértő befektető fordításában. Kevertem bele meglepően sikeres lifestyle biznisz ötleteket is, de a többsége dot-com – ahogyan a Jeremie portfóliókban is LENNIE KELLENE…

A Pitch-ek

Facebook – kell a világnak még egy MySpace jó pár év késéssel. Kizárólag néhány ezer antiszociális, túlterhelt, és mélyen elitista egyetemistának tesszük elérhetővé – akiknek még pénzük sincs. Az oldal arra jó, hogy elcse**ék az idejüket rajta.

PayPal – az emberek a nulla biztonságot nyújtó yahoo-s és gmail-es címeiket fogják használni, hogy pénzt utaljanak egymásnak egy nem-bank-on keresztül, ami mögött néhány huszonéves zöldfülű áll nulla tőkével.

Google – a világ ötvenedik keresőjét csináljuk abban az időben, amikor a 49 másik folyamatosan veszteséges. Pompás lesz, mert a hirdetéseket kigyomláljuk belőle.

Twitter – Csinálunk egy oldalt, ahová mindenki beírhatja, hogy mit csinál éppen. Az újdonság az, hogy max. 140 karakterben. Olyan lesz, mint az sms vagy az RSS, csak kevesebbet fog tudni. Pillanatok alatt rászokik majd Britney Spears, Oprah Winfrey és a mindenkori amerikai elnök. Az árbevétel kérdésével majd 10 év múlva kezdünk foglalkozni. Évi 75 millió dolláros veszteségünk ellenére 6 befektetési kört zárunk sikeresen.

Amazon – Könyvet fogunk árulni online, abban az időben, amikor az emberek félnek megadni a hitelkártya adataikat a neten. A szállítási költségek miatt drágább lesz, mint a könyvesboltokban. De a kényelem miatt megéri – bár egy hetet kell majd várni a megrendelt cuccra.

YouTube – összedobunk egy site-ot, ahová mindenki feltöltheti a home videóit ingyen. Mások meg nézhetik. Szintén ingyen. Http-n keresztül csináljuk, mert az sokkal lassabb, mint az FTP. Ocsmány mód veszteséges lesz, de majd a Google megveszi.

Zappos – Cipőket fogunk eladni online. Cipőket. Online!!! Teszünk rá, hogy fel szokták próbálni. Várnak rá pár napot, ha nem jó, majd visszaküldik.

[quote align=”center” color=”#999999″]“Chase the vision, not the money.” – Tony Hsieh, CEO, Zappos.com[/quote]

Dropbox – a 13. file-megosztó és szinkronizáló alkalmazás, mikor az előző 12-t senki nem használja – pedig olyanok finanszírozzák, mint a Microsoft. Beszéltünk Steve Jobs-zal is, azt mondta, hülyeség de ha működik, bármikor lenyúlhatja háta mögött az Apple-lel.

Mint.com – Megadod nekünk minden hitelkártya adatodat, bankszámlaszámodat, pénzügyi információdat. Mi megjelenítjük egy klassz betűtípussal. Hogy gazdagabbnak érezd magad, zöld színben.

Watsapp – megcsináljuk a hatszázhuszonakárhányadik chat alkalmazást. Az eddigiek mögött olyanok állnak, mint a Facebook, a Google, a Samsung meg a Microsoft. Lenyomjuk mindegyiket, mert cool a nevünk. Árbevételen még nem gondolkoztunk.

FedEx – konkurálni fogunk egy adóbefizetésből finanszírozott, teljesen jól működő országos monopóliummal, az Amerikai Postával. Összegyűjtjük a küldeményeket, repülővel elvisszük valahova, ott átrendezzük őket, majd visszük vissza oda, ahonnan jött – mindezt 24 órán belül. A Posta díjának sokszorosát számlázzuk.

Lending Club – adj kölcsön pénzt vadidegeneknek a neten. Ha nem kapod vissza, írhatsz egy méltatlankodó bejegyzést.

eBay – Találunk több tízmillió hülyét, akik 300 dollárig licitálnak valamire, amire nagy betűkkel odaírjuk, hogy azonnal megvehetik 100 dollárért. Ha adsz érte 301 dollárt, 5 percnyi csalódást okozhatsz mindegyik licitálónak. Küldd el a pénzt nyugodtan, az eladó tutira postázza majd a cuccot. Mert az emberek becsületesek…

Craigslist – Listák mindenféléről. Ocsmány lesz és ingyenes. Kivéve ku**áknak.

Foursquare – lenyúltuk a Facebook, a Twitter és a Yelp legfeleslegesebb funkcióit, és összeraktuk őket a létező legsemmitmondóbb név alatt.

AirBnB – Kiadhatod a kanapédat vadidegeneknek. Egy idő után már csak akkor lesz esélyed némi pénzt csinálni, ha reggelit is csinálsz nekik. Ha bármit elcseszel, csúfolhatnak a fél világ előtt. Ha nem cseszed el, akkor is.

Fab.com – Csinálunk egy közösségi oldalt melegeknek. Egy év múlva letöröljük az egészet, és ha már úgyis annyi homoszexuális user-ünk van, újranyitjuk és attól a naptól design inspirációkat fogunk eladni.

LinkedIn – megcsináljuk a százhuszonakárhányadik közösségi site-ot, ku*vára elfoglalt 30 és 40 közöttieket célozva, akik 5 évente egyszer fogják használni: amikor épp állást keresnek. A versenytársainkkal ellentétben minden értelmes funkcióért pénzt kérünk.

Angel.co – két lelkes startupper nulla pénzből csinál egy akárhányadik közösségi oldalt egymillió másik lelkes startuppernek. Felteheted minden kényes üzleti információdat, hátha lenyúlják. Befektetést nem kapsz, de a befektetők követni fognak, ha a teljesen hasonló portfólió cégeik maguktól még lenyúlni sem képesek az ötletedet. Te is követhetsz másokat, és nézheted, hogyan nem kapnak befektetést.

Github – a szoftverfejlesztők havonta fognak fizetni életük végéig azért, hogy ingyenes szoftvereket gyártsanak mások ingyenes szoftvereiből.

Pinterest – Nálunk „kitűzhetsz” képeket egy „táblára”, ami teljesen más mint a Facebook-on „posztolni” képeket a „faladra”. Mivel a Facebook, a Twitter és a LinkedIn kék (és ez bejött nekik) – mi pirosak leszünk. A célcsoportunk: az összes olyan nárcisztikus idióta, akit zavar az írás-olvasás puszta lehetősége is.

Wikipedia – Megteremtjük az egyetemes tudástárat a neten. Mivel az okos emberek drágák, ezt szerkesztheti boldog-boldogtalan – ingyen.  Mások meg ingyen olvassák majd. Még hirdetés sem lesz rajta.

Instagram – Filter-eket fejlesztünk. Filtert mindenkinek. A filter jó. A filter a jövő. És jobb lesz tőle a Facebook profilképed is… Hajrá filterek!

StumbleUpon – Mindenki feltolja a könyvjelzőit az oldalunkra. Teszünk egy gombot középre, ami véletlenszerűen behoz egy weboldalt, ami másnak bejött.

Lolcats – Macskás képek lesznek a síkgagyi oldalon hülye képaláírásokkal, nyelvtanilag szándékosan hibásan. 6 másik szájtot vásárolunk fel, és több tízmillió dollár lesz a bevétel válogatás nélkül odarottyantott hirdetésekből. Ocsmány kinézetben lenyomjuk a Craigslist-et is.

Virgin Atlantic – Egy légitársaság cool. Csinálunk egyet, végül is mennyire lehet bonyolult? A versenyelőnyünk az lesz, hogy vicces a biztonsági videónk és nem leszünk se**fejek.

Groupon – Agyonspammel-jük az embereket hülye kuponokkal. Imádni fogják. Cserébe a cégektől elkérjük a bevétel felét. Ők is imádni fogják. 3 év múlva 6 milliárd dollárt fog érni a cég, de amikor megvenné a Google, nem adjuk el. Hátha jön még több zsé ebből a fenntarthatatlan modellből.

Quora – Nálunk bárki kérdezhet bármit, mások meg rákereshetnek a Wikipedián, és bemásolhatják a választ. Legnagyobb konkurensünk a Yahoo answers, ami zöld és tök jól működik. A miénk ezért bordó lesz, és kevesebbet fog tudni. Aki nem szerez rá meghívót valahogyan, azt elküldjük a fenébe.

Khan Academy – Egy csomó pénzügyi elemző felmond a jól fizető munkahelyén, hogy nyolcadikos matek videókat publikálhasson a neten  ingyen.

Starbucks – Ötször annyiért adjuk majd a kávét, mint a McDonald’s – ugyanolyan undorító mellékízű papírpohárban. Viszont nálunk hamburger  sem lesz.

Pandora – megcsinálhatod a saját rádiódat ingyen. Nekünk 2 centbe kerül. Minél aktívabb vagy, annál több hirdetést kapsz, hátha kisebb lesz a veszteségünk. Annyit fognak minket zaklatni a kiadók, hogy csak az Egyesült Államokban működhetünk. Ideig-óráig…

Silk Road – egy nemlétező site illegális dolgok (főleg fegyver és kábítószer) anonim kereskedelmére, ahol kizárólag egy nem létező pénzzel lehet csak fizetni nehézsúlyú bűnözők által képviselt nemzetközi bűnszervezeteknek.

Polyvore – képek ruhákról, amiket összerendezgethetsz színek szerint, mintha megint kislány lennél. Az egyszínű cuccokat meg mások válogatás nélkül megveszik. Lájkolni is lehet majd, de nálunk szivecske lesz a jele, nem az a macsó hüvelykujjas kéz.

Snuggie – Takarókat fogunk varrni, aminek lesz két ujja, hogy bedugd a karod. Hülyén nézel ki sima takaróban is, de szerintünk van még lejjebb. 20 millió darabot fogunk eladni belőle. Ahogy beindulunk, százszámra másolják majd az ötletet.

Dollar Shave Club – borotvapengéket viszünk házhoz havi előfizetéses rendszerben, amikor pestisként terjed az elektromos borotva. Bárhol megvehetnéd őket, de nálunk fogod, mert minden hirdetésünkben veszettül káromkodunk! Sokkal férfiasabb olyantól pengét venni, aki káromkodik.

GoDaddy – domain-eket regisztrálunk, mint ötszázezer másik cég. De mi dögös modellekkel reklámozunk.

RedHat – pénzt kérünk olyan szoftverért, amit bárhonnan letölthetsz ingyen. Ha jobban belegondolunk, még a mi oldalunkról is letöltheted ingyen.

SpaceX – Ha a NASA meg tudja csinálni, akkor mi is. Végül is nem rocket science…

A tech iparág egyik sajátsága, hogy a legeslegjobb ötletek rossz ötleteknek látszanak. Ez nem azt jelenti, hogy minden rossznak látszó ötlet zseniális – a legtöbb rossznak látszó ötlet csak simán egy hülye ötlet. De a jelenséggel érdemes a vállalkozóknak is tisztában lenni és nem mindig hallgatni a befektetőkre… Kérlek Benneteket, osszátok meg, ahol tudjátok, vagy küldjétek el egy-két ismerős befektetőnek. Hátha ráébrednek, micsoda aranybányának ülnek háttal itt Kelet-Európában. Nektek a fentiek közül melyik lett volna a díjnyertesen idióta ötlet? Jöhetnek a kommentek! Thunderstruck!

Pitchdeck minták

deck, startup, pitch, pitching, term sheetEz a pitching dolog annyira fontos, hogy időről időre rá kell jönnöm, hogy ebben van hová fejlődni. Hogy legyen valamilyen támpont, ha nekiálltok megcsinálni a prezentációt, van itt néhány titkos, ámde aranyat érő minta – ráadásul némelyik igazi nehézsúlyú, világhírű startuptól. Vegyétek és egyétek, mert a pitch deck a befektetések teste! (Ez egy hasonlat, kérem, senki ne tekintse vallásellenes megnyilvánulásnak, vagy profanizálásnak.)

Viszont kicsit trükkös a megtekintése: Először az alábbi Facebook gombra kell kattintani, és megosztani ezt a cikket, utána katt a nagy kék gombra és lophattok a legnagyobbaktól – ötleteket. : ) Ha nem kattintanátok az FB Lájk gombra mielőtt a kék gombot nyomjátok, akkor a világ legrosszabb deckjeit fogjátok látni, és kínszenvedés lesz befektetőhöz jutni. Komolyan: teszteltük… : )

Update! Az oldalt leállították, helyette nézzétek meg Dave McClure-nek, az 500 Startups Fenegyerekének tanácsait, hogyan pitch-eljünk egy befektetőt. (A link mostantól oda mutat). Köszönet Szalai Ferencnek az update-ért!

[button color=”#ffffff” background=”#0d80e5″ size=”medium” src=”http://slidesha.re/YnkuCQ”]Dave McClure Pitching Iskola[/button]

6 Pitching Trükk a Microsoft Imagine Cup-ról

pitching startup vcÁprilis 4-én volt szerencsém beülni a Microsoft Imagine Cup Zsűrijébe (amiért ezúton is köszönet a szervezőknek és a Microsoft-nak), és be kell vallanom, néhány sztereotípiám megdőlt, de van, ami erősödött, és ez sajnos még mindig a pitching néhol ijesztően gyenge színvonala (hál’ Istennek, hallottunk kiválóakat is). Az alapján, amit láttam, leírom Nektek a tipikus hibákat és a lehetséges megoldásokat.

Általában a versenyről

game

WOW-feelinges játék és minőségi prezentáció. Katt a képre a videóért! Érdemes!

A Microsoft bebizonyította, hogy a startup szférában a mammut tech multiknak nem csak ott van helye, hogy majd felvásárolnak: Azt kell, hogy mondjam, ez a verseny mentes volt minden multis sallangtól, és teljesen Bay Area érzésem volt. A szervezés vérprofi, de azon a szerény, csendes és nem hivalkodó módon, amikor egyszerűen csak minden van és pont a helyén van. Természetes, laza hangulat volt, ugyanakkor érezni lehetett, hogy ez egy komoly verseny, a fődíj továbbjutás nemzetközi mezőnybe, az összdíjazás 300k dollárban – szóval nem babra ment a játék. A résztvevők között meglepően jó startupok (is) voltak,  melyek valószínűleg a szőnyeg alatt bootstrap-pelik el magukat a seed fázis végéig (érdekes, ezt egyre gyakrabban látom).  Őszintén becsülöm egytől-egyig mindegyik résztvevőt, hogy felkészültek, ringbe szálltak és küzdöttek. De méltatásból ennyi, jöjjön a feketeleves, mert körbenyalásból még senki nem tanult semmit és hát itt a mezőny legalább felének még van hova fejlődnie.

Verseny körülmények

Mielőtt bárkiről lehúzom a keresztvizet, a résztvevők védelmében még elmondom, hogy a fiatalok a pitching illegális ketrecharc világbajnokságára neveztek be, mert 7 percük volt – ami ahhoz nagyon sok, hogy szóról-szóra bemagolják a mondandójukat, ahhoz viszont szűk, hogy freestyle-ban sztorizgassanak -, angolul kellett lenyomniuk, viszonylag kis közönségnek, ráadásul utána 5 percig szívhatta a vérüket egy startup-veterán zsűri a kérdésekkel (persze ugyancsak angolul) – ennél csak az lenne nehezebb pitching, amit ejtőernyős ugrás közben kell elmondani.

Az eredmény

statzup

Az egyik a profik közül: képek, screenshot-ok, kevés szöveg.

Tíz pitchből kettő seggreejtően magas színvonalú, nemzetköziben is élmezőnyös, magabiztosan profi. Másik 2-3 esetében látszik, hogy napok-hetek munkája van benne, és mondjuk úgy, hogy jóval több, mint simán OK. A maradék öt (még mindig 50 %) viszont elégtelen, a “már majdnem nem gázos”-tól a “ha lenne törülközőm, bedobnám“-ig. (hangsúlyozom: nem az ötlet, csak az előadás minősége). Nem minden lelkiismeret-furdalástól mentesen írom ezt le, mert nem akarok senkit megbántani, más megfogalmazásban nem velük akarok paraszt lenni, hanem értük. A jelenség nem is az ő hibájuk, hanem sokkal inkább egy életidegen oktatási rendszeré, de ujjal mutogatás helyett inkább térjünk rá a gyakorlati tanácsokra:

1. A prezentációd az ellenséged

Tipikus magyar prezentációs tévhit, hogy a jó slide (dia) a lényeg. Nem és NEM! Amit mondasz, az a lényeg, a dia ennek alátámasztására szolgál! A dia statiszta, korcs szolga, címke a zakódban, szőnyeg a kocsidban, használati utasítás a hajszárítódhoz. Ugyanis így működik: Amikor átkattintasz egy új diára, akkor a hallgatóságod elkezdi azt olvasni, és közben nem figyel rád. Kb. 10-15 szóig tart az érdeklődése, ekkor abbahagyja az olvasást és elkezd rád figyelni – lemaradva így a mondandód elejéről. Mivel nem figyelt az elejére – a saját nyomi diád miatt – általában elveszti a fonalat, és unatkozik a következő slide-ig, amikor mindez kezdődik előröl.

Megoldás: ne írd tele a screen-t, ha tudod, hogy nem olvassák el. Ne írj rá 10-15 szónál többet. Egyszerűen csak ne és kész. A profik néha egyetlen szót írnak. Vagy csak egy képet vetítenek. Ezzel megteremtik a mondanivalójuknak megfelelő hangulatot, de mindenki rájuk figyel, mert a közönségnek nem kell behányásig megunt default bullet point-os kisregényt elemeznie aktívan, hanem mindössze be kell fogadnia az előadó által mondottakat passzívan. Max 10 szó per slide. Vagy kevesebb. Volt egy öreg professzorom, aki a két órás előadása elején krétával felrajzolt  a táblára egy spirált. Azt mondta, ez a megoldás a problémára, amit ki fog fejteni. 2 óráig pislogni sem mertünk, úgy furdalt a kíváncsiság, hogy mire ad választ egy spirál. A spirálnak persze semmi köze nem volt az egészhez, ezt a végén bevallotta – de a figyelmet megteremtette. Vettétek?

2. NEM olvasunk

Az előző hibából adódik, hogy mivel minden sz*rt felirkáltál, amit csak el akarsz mondani, nem marad semmi plusz, amit a szavaiddal hozzátehetnél. Ezért – ha már oly nagy műgonddal rendszerezted a dolgot – hát szépen felolvasod. Elmondom, hogy néz ki kívülről: Nulla szemkontaktus a közönséggel, nulla testbeszéd, nulla interakció – egyáltalán, a meggyőzés nukleáris fegyverarzenáljából semmit nem használsz. Tipikus motyogó zsenire fogsz hasonlítani, aki áll az elődadói pult mögött lesütött szemekkel (mert olvas), lehajtott fejjel (mert a pult 45 fokban lefelé van, nem pedig szem-magasságban), egy megszégyenült, vereséget beismerő testtartásban, ráadásul a képességeidből annyit csillogtatsz meg, hogy tudsz olvasni. A közönség ugyanis látja amit felírtál, tehát hétszentség, hogy nem mondasz nekik újat. Ennél az is jobb lenne, ha felolvasnád, és a szöveg helyett Donáld Kacsát vetítenéd ki mindenhova, mert akkor legalább az ingerszegény környezet miatt Rád figyelnék, mint egyetlen zajforrásra, a kacsától meg jó kedvem lenne, mint gyermekkoromban. Mondd, megvennéd a kedvenc hetilapodat, ha valaki felolvasná neked, miközben te is olvasod? Igen, még a budi sérthetetlen szentélyében is duruzsolná fahangon neked. Na, ennyire zavaró.

Megoldás: Tanuld be a szöveget szóról szóra, ha 4 percnél nem hosszabb az időd. Ha 4 percnél több időt kell kitöltened, akkor is írd meg a szöveget, olvasd fel magadnak 100-szor és két-két indítómondatot tanulj be szóról szóra diánként, ugyanis az átkötésnél akad meg leggyakrabban az ember. De soha, semmi esetre se olvassatok. (Úgy értem prezentáció közben. Otthon, ágyban meg a buszon simán belefér.) Prezit olvasni nagyon gáz. Nagyon.

3. A pitching egy éles bevetés. Ha van fedezék, használd

Nem mindig van előadópult, és aki beszélt már nagy közönség előtt, az tudja, hogy ha nincs, akkor nagyon óvatosan, de mozogni kell a színpadon, mert a pitching inkább színészi játék, mint szavalóverseny – viszont az arany középutat nehéz eltalálni. A nem unalmas, ugyanakkor nem idegesítő mozgást viszont tanulni kell.

Megoldás: Ha van pult és nem vagy profi előadó, akkor állj szépen oda, tedd fel a kis kezed rá, és máris úgy nézel ki, mint egy előadó. Nem piszkálod a hajadat, az orrodat, stb., hanem hagyod, hogy a fedezéked tekintélyt kölcsönözzön neked. Nem leszel tőle egy Steve Jobs, de a kényszeres és teljesen önkéntelen mozgástól megment. Ha az előadás vége felé lassan kijössz (nem járkálsz fel-alá) és a közönség előtt fejezed be a pitch-et, akkor már elérted az „egész korrekt” minősítést. Ugyanis a „berosálok-olyan-jó” minősítéshez napokon-heteken keresztül kell gyakorolnod a mozgást. Ha nagyon rágyúrnál a testbeszédre, hívd fel Németh Zolit, vagy Hűvös Ágiékat.

4. Több, mint testőr

Ha ketten vagy hárman állnak ki prezentálni, az öreg rókák a zsűriben és a közönség soraiban már tudják, hogy innen csak két út van: Heaven or Hell. Vagy egy nagyon pontosan begyakorolt profi show műsort fogunk látni, vagy egy amatőrt, aki felvitte a haverokat, mert úgy mégis csak kevésbé izgul. Az Imagine Cup-on ezt a baklövést az egyik számomra legszimpatikusabb csapat is megcsinálta, ráadásul feleslegesen, mert a prezentáló emberük kellően felkészült és meggyőző volt. Ha az előadó nem tud technikai kérdésekre válaszolni, akkor vagy megmondja, hogy ezt nem tudom (és higgyetek el nekem, ez nem gáz), vagy csak a kérdések résznél valahogy odalobbizza a teki gurut a színpadra. De a céltalanul lézengő “haver”, vagy a testőrként oldalt feszítő társalapító az nagyon nem profi. Ha meg produkálja magát, akkor elvonja a figyelmet az előadóról. A prezentáció nem csapatsport (vagy csak a legeslegmagasabb szinten az). Majd gruppen-prezentáltok, amikor a következő CES főszponzora lesz a milliárd dolláros cégetek. Addig a Hustler menjen előre, és mikor felért a színpadra, tegye ki maga után a MEGTELT táblát.

5. Ha nem tudsz angolul, hozz valakit, aki tud

A nyelvtudás hiánya esetén nem lehet csalni abban az esetben, ha kérdésekre kell válaszolni – mivel ha nem érted a kérdést sem, ritkán fogod eltalálni a jó választ.

Megoldás: Nem te prezentálsz, hanem egy angolul kiválóan beszélő és karizmatikus fiú / jó kisugárzással rendelkező lány ismerősöd. Sokan aggódnak a kiejtésük miatt, úgyhogy itt elárulom az egyetemes szabályt: magasról tesz mindenki a kiejtésedre itthon is, külföldön is. Meg a nyelvtanra is. A személyiségednek kell átjönnie anélkül, hogy ezt a nyelvi nehézségek miatti szenvedés eltorzítaná. Ameddig megértelek, addig nem érdekel, hogy akcentussal beszélsz (én is azzal beszélek, sőt az amerikai állampolgárok egyharmada is, meg az összes ausztrál, hogy a durvábbakról ne is beszéljek), és nem érdekel, ha szavakat ismételsz és nem választékos a szókincsed. A motyódat értsem, amit hoztál, és a személyiséged jöjjön át, hogy meg tudjalak ítélni, mint leendő tech star-t. Ha ez nincs meg, tolj előre egy másik csatárt, Te pedig húzódj a háttérbe. Az a munka is éppoly értékes és megbecsülendő.

6. Eladni sztorit lehet

Mondjuk, hogy volt egy szétmelózott durva heted. Péntek este 9-kor hazaérsz, látod, hogy anyu (apu) ráunt a startup-feleség (-férj) létformára és tiplizett. Visszhangzó üresség, vitt mindent, de a plazmatévét nem bírta el, és az együtt töltött csodálatos három (mínusz a mostani) hét emlékére ott hagyta a kedvenc piros fotelodat meg három DVD-t is: A szüleid ezüstlakodalmának 4 órás vágatlanját, az Adobe Photoshop Mesterképző DVD-t, és a Spanom Csaja című filmet, amit még nem láttál. Mondd, miután kisírtad magad, melyiket néznéd meg? És miért olvastad el ezt a bekezdést, mikor a címből is napnál világosabb volt már maga a pitchingre vonatkozó tanács? Azért, mert sztori volt! Hát ennyit számít.

[dil dil = 2472]

A konklúzió az, hogy sokan még mindig túlságosan koncentrálnak az ötletre, meg a design-ra, meg befektetőre és vagy a pitchingnek, mint megoldandó feladatnak a súlyát, vagy a fontosságát becsüli alá sok-sok vállalkozó. Ne tegyétek. Enélkül nincs kitörés. Viszont egy jó pitch-el és az olyan versenyekkel, mint a Microsoft Imagine Cup, azokkal van. Minden mobilos startupnak jó szívvel ajánlom a részvételt jövőre, mert pontosan ilyen egy profi tech rendezvény Silicon Valley-ban is. És ha idén ilyen erős mezőny volt, akkor jövőre még komolyabb lesz. A győztes csapatnak, a PlanB Labs által készített Learn Invisible-nek őszintén gratulálok, ez volt ugyanis az egyik startup, ahol bajban lennék, ha érdemben javítanom kellene a pitch-en. Jó tudni, hogy ilyen is van.

Mivel a cikk részben kötődik a Microsofthoz, tartom magam ahhoz a szabályhoz, hogy leírom: a vállalat sem anyagi sem egyéb ellenszolgáltatást nem kínált vagy biztosított a megjelenésért (pedig XBox játékokért bármikor bármit), sőt, e cikk megjelenéséről sem volt tudomása előzetesen, a kialakított vélemény eképpen mindenféle mögöttes érdekeltségtől és befolyástól mentesen született.

Mire indulnak be a befektetők?

startup, pitch, vc, befektető, kockázatiHát, mi például a képen látható PHP fejlesztő kollégákat szoktuk vinni prezentálni… De viccet félretéve: Mind hazánkban, mind a technológiai ipar fellegvárának számító Amerikában (itt elsősorban Californiára és New Yorkra gondolok) vannak olyan tényezők, melyek meghatározzák egy befektető étvágyát. Mivel a legtöbb befektető befektetési alapokból dolgozik (kivéve a magányos farkas angel investorokat), és ezeknek az alapoknak mindig van egy befektetési szabályzata, ehhez kénytelenek ők maguk is alkalmazkodni. Ez azt jelenti, hogy az alapok kezelési szabályzatában lefektetett keretek közt tehetnek zsetont egy-egy cégbe, tehát vannak bizonyos Kötelező Kritériumok, amik nem tartoznak a mérlegelhető körbe. Magyarul lehetsz akármilyen szép, okos vagy kemény, mint Tarzan talpa, ha az alap szabályzata azt mondja ki, hogy minimum 5 millió zöldhasút kell egy cégbe tenni, akkor ha megfeszülsz sem fogod megkapni a magad kis 500k dodóját abból az alapból. A kötelező kritériumokat általában minden VC firm nagy betűkkel közli a saját honlapján, csak hogy ne is nyektessék őket akik ezeknek nem felelnek meg – ebből adódik az az akár logikusnak, ne adj’ Isten magától értetődőnek is nevezhető következtetés, hogy érdemes elolvasni a honlapjukat, mielőtt beindul a Pitch Gépezet.

Ha ezek a kritériumok passzolnak, akkor jön az a rész, hogy látnak-e benned fantáziát. Itt is vannak kiszámítható kritériumok, amik felkeltik az érdeklődést, avagy – meg nem felelés esetén – éppen hogy lelohasztják az étvágyat. Hívjuk ezeket Objektív Kritériumoknak, mivel ha itt is stimmel minden, már számottevő lesz az érdeklődés. És akkor menjünk végig a kritériumokon:

Kötelező kritériumok

Földrajzi hely

Itt általában a befektető székhelye határozza meg, hogy mibe fektet szívesen. Nehéz úgy rajta tartania a szemét egy cégen, ha Ő Californiában, a cég Bostonban, a piacod New Yorkban van – és persze a fejlesztők Magyarországon. A legtöbb (amerikai) befektető egyébként eleve két jogrendszert ismer, az egyik a saját államának jogrendje, a másik a Delaware-i cégjog. Ezért mondom mindig (több tízezer amerikai ügyvéddel egyetemben), hogy az ideális startup egy Delaware-i C corporation. (Ha Magyarországon indulsz, akkor megteszi a magyar cég is, van megoldás a gyors transzferre, bár nem minden magyar kockatőkés ismeri ezt.) Lényeg, hogy legyél a befektetőd környékén. Amúgy ez Neked is érdeked, mert akkor tud igazán segíteni.

Iparág

Ha az alap nem szabályozza – ami ritka – akkor is kötelező kritérium, ugyanis a VC-k sem értenek mindenhez. A befektetők és tanácsadóik kompetencia-körébe tartozó újításokról képesek csak eldönteni, hogy az a tuti, vagy nem  – másba nem nagyon mernek fektetni. A tech iparág általában mindig ott van, étvágygerjesztő még a biotech, a nano-cuccok, és azt is rebesgetik, hogy a következő nagy lufi színe zöld – a környezetvédelem is trendi dolog. Az iparág-ismeret a VC részéről amúgy Neked is fontos, mert akkor tud ajtókat nyitni előtted, ha ismeri a szereplőket. Az ajtó-nyitást most nem ebben az értelemben gondoltam…

Fázis

Vannak befektetők, akik elsősorban pre-seed és seed fázisú cégeket keresnek, mert itt elég a kevesebb pénz is, cserébe persze óriási a kockázat és nagy a lemorzsolódási arány. E koraibb fázisok befektetői a saját ösztöneikben és kapcsolatrendszerükben bíznak, és sokkal nagyobb szerepet kap a személyes „kémia” a befektetési döntéseknél. Későbbi fázisokban a cég múltja jobban lekövethető, csökken a kockázat, viszont nőnek a tétek, mert sokkal több nullát kell odaírni a csekkekre. A legtöbb alapnál világosan és egyértelműen szabályozva vagyon, hogy mennyi a minimum-maximum befektetési összeg és melyik fázist preferálják. Ez egyébként a maximális befektethető összegből is kiderülhet.

Objektív Kritériumok

Probléma

A leggyakoribb probléma, hogy nincs probléma, amit az alapítók megoldanának. Meglepően sok startup csinál magának egy problémát, ami azonban nem valós piac, csak egy hibás feltételezés. Ezekből lesznek aztán a  tipikus feature jellegű startupok: azért feature jellegűek, mert a megoldás valamely létező nagy szolgáltatónak a portfóliójába illik, és általában ki is végzi az adott startupot, amennyiben ez a szolgáltató előrukkol ezzel a funkcióval. Példák: „tök jó lenne tudni, hogy a barátaink milyen könyveket olvasnak” – igen, és meg is tudhatjuk: LinkedIn. „soha ne felejtsd el a barátaid szülinapját” – lazulás van, nem fogom: Facebook. „fájlmegosztás csoportmunkára” – tuti ötlet, épp erre való a Dropbox. „Kíváncsi vagy, milyen zenéket hallgatnak az ismerőseid?” – mindenképpen, ezért is töltöttem le a Shazam-ot. Fontos, hogy ne rukkoljunk elő túlságosan feature szagú ötlettel. Ha van probléma, a következő kérdés az lesz, hogy „Hány ember problémája ez?”. Segítek: jó sok ember problémája legyen. Nagyon sok. Szerte a világon, mindenütt – ugyanis ez fogja meghatározni a piacodat.

Piac

Ez egyszerű, és következik az előzőből: Legyen elég nagy. A leggyakoribb hiba a piac rossz azonosítása, például így: „100%-ban újrahasznosított tamponokat adunk el az évi 630 milliárd dolláros FMCG piacon”. Nem! Újrahasznosított tamponokat adtok el az évi 38 millió dolláros tampon piacon, melynek jó közelítéssel 0,01 %-a, azaz kemény 3800 dollárnyi vásárlóerő nem viszolyog ettől a nyilvánvalóan beteg baromságtól. A piac becslésére vannak nyilvánosan elérhető adatok – ha megkeresitek és bemutatjátok őket, hitelesebbek lesztek tőle.

Csapat

A befektetők egységes, széthúzástól mentes, elkötelezett és minél tapasztaltabb csapatokba szeretnek befektetni. Ha hiányzik egy-egy szerepkör, akkor azt előre ki kell emelni, lehetőleg azzal, hogy amint lesz pénzünk rá, ezt és ezt az embert fogjuk elhozni ettől és ettől a cégtől. Egy csapat minimuma két alapító, egy üzleti és egy technológiáért felelős személy (hacker & Hustler, ahogy már korábban megfogalmaztuk). A csapat ideálisan főmunkaidőben dolgozik a cégben, még akkor is, ha nem vesznek fel fizetést – tudom, ez Magyarországon a legritkábban teljesül, legalábbis befektetés előtt, de ne lőjetek le érte, mert rossz hírt hoztam. Ez van, a legtöbb befektető teljes elköteleződést vár az alapítóktól. Van, aki a termékfejlesztés túlsúlyát tartja helyénvalónak a csapat összetételénél, mások a menedzsment és a sales prioritásában hisznek – egyébként én is az utóbbi csoportba tartozom, csakúgy, mint a világhírű VC, Marc Suster. (A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy sok zseni nem jut ötről a hatra, miközben ordas nagy vackokat is sikeresen elad egy tehetséges sales rep.)

Lendület

Hívhatnám sztorinak is, ez a pont nem más, mint hogy a megoldás milyen gyorsan szökken szárba, mennyire tolja a csapat a szekeret. Fontos tapasztalati tény, hogy a lendületet nagyon nehéz bemutatni egy adott pontban, ezért érdemes már korán – jellemzően értelmetlenül túl korán – felvenni a kapcsolatot néhány befektetővel. Ha ugyanis csak egy adott pontban látják a vállalkozást, képtelenek megítélni, hogy mennyire dinamikus vagy éppen nyúlós a sztori. Talán nincs olyan feladat, ami a lendület bemutatásánál nehezebb egy startup Hustler számára: publikálni kell egy-egy apró milestone-t az angel.co-n, újságírókat meggyőzni, hogy foglalkozzanak a céggel, ügyfeleket gyűjteni – itt minden számít, és fontos, hogy minden héten történjen valami, hogy a befektetők halljanak a cégről, hogy az egész sztori pezsegjen, mint magyar közbeszerzésben a korrupció.

Megoldás

Vagy Product, hogy jobban be tudjátok azonosítani az itt leírtakat a “Product.Market.Team.” Bermuda háromszögébe. Szóval ha a probléma létezik, akkor kell rá adni egy jó megoldást. Talán ez a legnehezebb, mert annyi tényezőtől függ, hogy felsorolni is nehéz. Ha megvan a wow-feeling, akkor az valószínűleg egy jó megoldás. Ha nincs meg, akkor a befektető elkezdi azokat a feltételezéseket boncolgatni, hogy vajon fogják-e használni az ügyfelek ezt a megoldást. Fognak-e értesülni róla, képes lesz-e a dolog organikusan – tehát nem marketing vezérelten – működni, stb. Általános recept nincs, de a jó megoldás legtöbbször egyszerű és frappáns.

Társadalmi bizonyíték

Társadalmi bizonyíték, ha mások azt mondják a cuccodról, hogy cool. Ha B2C cég vagy, ne kérd meg az Akadémia Elnökét, hogy aláírjon egy „Hiánypótló megoldás. Támogatom.” feliratú pöcsétes papírt, mert nem lesz túl releváns. 150 erdeti user visszajelzés már jobban veszi ki magát… vagy 15 000. Ha B2B vagy, akkor a vevőidtől kell ilyesmit kicsikarnod, illetve nagy tekintélynek örvendő iparági guruktól, tanácsadóktól, szakértőktől. Olvassátok el Robert B. Cialdini A Hatás című könyvét.  Ott részletesen elmagyarázza a többi motivációs alapelv között, hogy hogyan működik a társadalmi bizonyíték elve. Nagyon működik, azt elárulom. A legszebb, hogy még azoknál is, akik pontosan tudják, hogy éppen ezzel az eszközzel motiválják őket.

Referenciák

Itt nem arra gondolok, hogy a céged referenciái, hanem arra, hogy ha egy jó ismerős (ügyvéd, másik vállalkozó) ajánlott téged, akkor egészen nyilvánvalóan jobb pozícióban vagy, mint ha az utcáról estél be. Ezt felesleges ragozni, az élet minden területén így van ez, a kapcsolatok sokat számítanak – ha valamiért, hát ezért érdemes startup rendezvényekre járni. Ha egy elismert embertől hallok rólad, és Ő azt mondja, hogy frankó vagy, akkor úgy állok hozzád, hogy mindaddig frankó vagy, amíg az ellenkezőjét nem bizonyítod. Ha az utcáról estél be a befektetőhöz, vagy megkeresed mailben, akkor az első benyomás alapján dönti el, hogy akarja-e a következőt. Amerikában a legjobb, ha hozzánk hasonló vállalkozók súgnak rólunk a befektetőnek, ugyanis kint a vállalkozó társadalmilag sokkal megbecsültebb létforma, mint itthon, ahol legtöbbször a “Kedd hajnali 4-kor egy sztriptízbár előtt rálőttek Cs. Botond vállalkozóra Mercedes S 500 típusú gépjárművében“-formában találkozunk a szóval. A második legjobb út az ügyvédeken keresztül vezet – nem olyan nagy ez a befektetősdi szakma, mindenki ismer mindenkit és csak jó projektekkel lehet pénzt keresni. Az ügyvédeknek is csak akkor esik le a nagy lé, ha a befektető kaszál – így hát rásegítenek kicsit, és az ígéretes arcokról súgnak az investoroknak.

Tapasztalat

Ami elengedhetetlen, hogy a megoldandó probléma iparágában legyen tapasztalata valamelyik csapattagnak. A CEO lehetőleg gazdasági ember legyen és jó, ha a másik alapító technológiai ember. Ebben a cikkben megvitattuk, hogy Hacker and Hustler, ez tuti recept. Van, hogy a CEO a műszaki arc, de ilyenkor előbb-utóbb heveny üzleti kiképzés jut osztályrészéül. Korábbi vállalkozásokat mindenképpen feltüntetni (ha sikertelen volt, akkor is), politikai kapcsolatokat letagadni – legalábbis Amerikában, ugyanis ez határozottan rossz pont egy vállalkozónak – szerintem különben ezzel kérkedni itthon is nagyon gáz. A LinkedIn-en sem árt pár méltatás néhány befolyásos arctól, bár ez egyre súlytalanabb.

Növekedés

Be kell mutatni, hogy a cég milyen mérföldköveket ért el az utóbbi időben, vagy akár a megalakulástól kezdve. Minden befektető rémálma az ígérgető startupper. Ha azt mondod, ez és ez meglesz addigra, akkor legyen meg. (és ebből nyilvánvaló is, hogy miért kell korán befektetőkkel ismerkedni – azért, hogy lássák, hogy túlteljesítesz). És go big or go home: ha kimutatsz évi 500k dodó profitot, amit majd szépen feleztek életetek végéig az investorral, akkor gyorsan kapod a nemet, mert egy befektetési alapban annyi bukó vállalkozás van, hogy a maradéknak kell kitermelnie a nagy zsét helyettük is – igen, sikertelen lúzerek helyett kell majd dolgoznod. Ilyen a kockatőke világ! A végére hagytam még egy kritériumot, ez pedig a

Szubjektív Kritérium

Nem szépítem, ez nem más, mint a munka-kémia. Egy VC-vállalkozó kapcsolat hosszú időre szól – ki akarna olyanokkal dolgozni, akiktől feláll a szőr a hátán. A megfelelés egyszerű: légy szimpatikus. Ezt általában egy egészséges egyensúllyal lehet elérni, azaz ne légy félénk, de az Iparág Császárát sem illik játszani. Ha az előadásod végén egy húzósabb kérdés leblokkol, mint etióp gyereket a kolera. az ugyanolyan rossz, mint amikor lekezelő vagy – ne feledd, ők először hallják a sztoridat, hiába mondtad el már 200-szor. Ne félj vitatkozni, de ne akarj megnyerni minden vitát. És az isten szerelmére, ne menj öltöny-nyakkendőben, főleg Californiában ne! Ha azt akarod, hogy már az utcán kiszúrják, hogy külföldi vagy, akkor válaszd a fűszoknyát vagy a szkafandert – az legalább eredetien idióta. Bár nagy szerelem abból sem lesz…