27 thoughts on “Rejtőzködés és 8 másik k**va zseniális stratégia”

1. Érdekes cikk volt, gratulálok a stílushoz, nekem bejött! Nyilván sarkított az egész és lényegében minden szokásos bizalmatlansági hozzáállás szerepel benne, de ennek ellenére mégsem látom az irónia mögött azt a központi gondolatot kibontakozni, amely egyértelmű választ jelentene a témakörben.

   Amúgy egy mondatban összefoglalva egyszerűen arról van szó, hogy kockázat nélkül nincs üzlet. Amíg nincs pénz addig az egyetlen kockáztatható dolog maga az ötlet.

   A probléma gyökere abban áll, hogy a pénzt (a vagyon egy részét) sokkal könnyebb kockáztatni, mint a delikvens egyetlen saját ötletét. Ha a pénzt bukom, van még ott ahonnan jött. Ha az ötletet bukom akkor általában nincs másik.

   Az ebből eredő félelmeket nem lehet egyszerűen azzal leküzdeni, hogy “hülye vagy fiam, így nem mész semmire”. Mert annak ellenére, hogy ez igaz a végső konklúzió általában az, hogy legalább az se az én ötletemből gazdagodjon tovább, akinek már most is egy rakás pénze van.

   Mutass nekem egyetlen olyan pénzügyi befektetési zsenit, aki a jóval nagyobb haszon érdekében nem tesz meg mindent akár úgy, hogy az eredeti ötletgazdát kiiktatja a gépezetből! Sosem volt ilyen és soha nem is lesz, amíg a – mielőbbi maximális – profit az elsődleges. Ez egy adottsága a jelenlegi gazdasági rendszernek. Nincs is ezzel baj, de azt javasolni, hogy az ötletgazda vakon bízzon meg a pénzügyi világ profi befektetőiben, akik számára vadidegen emberek, akik ráadásul az ő saját körei fölött állnak jóval a társadalmi ranglétrán – legalábbis kérdéses.

   Arról írhatnál, hogy miként teheti magát az ember nélkülözhetetlenné a saját ötletével kapcsolatban úgy, hogy közben maga az ötlet nélküle is felépíthető és megvalósítható. Lehetőleg mindezt minimális önerő mellett. Mindjárt adódik egy remek startup ötlet: ki kell dolgozni egy ilyen rendszert!

   Amúgy nekem is van ötletem, kíváncsi vagyok te miként látnál hozzá, kinek mutatnád be? Az ötlet maga egy olyan intertnetes platform, amely rövid idő alatt kiváltja az összes keresőt (igen, a google-t is!) és fényévekkel hatékonyabb marketing eszközt ad a tartalomgazdák kezébe, miközben nagyságrendekkel csökkenti a kliens oldalon a kereséssel töltött időt. Ráadásul garantálja a releváns találatokat is és pofon egyszerű kezelni egy 1 évestől 200 éves korig.
   Az ötlet zsenialitása viszont nem a fentiekben rejlik, hanem abban, hogy olyannyira egyszerűsített és generalizált alapokon nyugszik, hogy egyrészt piszok könnyű kifejleszteni (max 6 hónap), másrészt a szükséges hardverhátteret akár egyetlen 10 éves pc is biztosítani tudja, miközben a sebessége legalább tízzerese a google keresőnek.

   Szóval kinek adjam elő a részletesen kidolgozott tervet, hol keressek befektetőt ehhez? (mégegyszer: a teljes működési algoritmus elfér egyetlen A4-es lapon)

   Hozzászólás ↓

   • Gábor, mindenekelőtt köszönöm a hozzászólást és a méltatást. Menjünk sorban, és kérlek ne haragudj, de vitatkozni fogok egy kicsit (de nem mindenben):

     “Kockázati tőke nélkül nincs üzlet” – De, igen, van, sőt a legtöbb sikeres cég nem kockázati tőkével jut a csúcsra, vagy nem korai befektetéssel. A legtehetségesebb vállakozók tőke nélkül is elszenvedik a céget addig, hogy bevételt termeljen. Kockatőke főleg a gyors növekedéshez kell – de lehet lassan is növekedni, ha nincs más megoldás.

     “Mutass nekem egyetlen olyan pénzügyi befektetési zsenit, aki a jóval nagyobb haszon érdekében nem tesz meg mindent akár úgy, hogy az eredeti ötletgazdát kiiktatja a gépezetből!” Bontsuk ketté: a jóval nagyobb haszon érdekében mindenki mindent megtesz, eddig iagazd van – amennyiben a rövid távú hozam nagyobb, mint a hosszú távon elveszített javak jelenértéken számított összege. Na, ezért nem teszik ki az alapítókat, vagy csak nagyon indokolt esetben. Láttam már ilyen magyar próbálkozást, rá is jött a kockatőkés szépen, hogy akkor nem lesz, aki vigye a boltot. Egyébként ha a Term Sheet menüpont régi cikkeit végigolvasod, abban benne van, hogy lehet ez ellen védekezni.A Szilícium Völgyben 60 ezer startup van csak regisztrálva. Hány esetet hallottunk, amikor kitették az alapítókat? 20-at? 30-at? Nem ez az általános.

     Az ötletgazda akkor lesz nélkülözhetetlen, ha technológiailag vagy üzletileg nagyon felkészült. Egy jó üzletember megkeres havi nettó 2-3 millió forintot mondjuk 40 éves korára (vállalkozással vagy alkalmazásban egyaránt). Ha belekezd egy startupba, és a kockatőkés lecserélné egy hasonlóan jó üzletemberre, akkor ezt a pénzt kellene kifizetnie, miközben az ötletgazda hitből dolgozik 2-300 ezerért: nem éri meg elmozdítani. Technológiai emberrel ugyanez a helyzet.

     A Te ötletedről: én egy megbízható technológiai embernek – elsősorban CTO-nak, vagy iparági szakértőnek – mutatnám meg először. Innen két eset van: az egyik, hogy azt mondja, hogy nem tuti, akkor az ötlet nem volt jó, és hát rossz ötletet minek nyúljon le? A másik, hogy azt mondja, hogy igen, működik, akkor viszont Te zseniálisabb vagy, mint a Google több ezer programozója együttvéve – tehát lehetetlen kihagyni Téged a dologból. Ilyenkor egyre többen társulni szeretnének majd veled, de nem azért, hogy téged kinyomjanak a bizniszből, hanem azért, hogy részei lehessenek. Ha akarod, javasolok Neked olyan embert, aki meghallgat, és bízhatsz a a véleményében. Írj lent a footer-ben egy üzenetet és összekötlek titeket.

     A titkolózásról való lemondás ott fizetődik ki, hogy ha nem titkolózol és az ötlet rossz, akkor nem megy el vele időd és pénzed. A legtöbb ötlet nem jó. Ami jó, annak a legnagyobb része végül nem működik. Ami működik, annak nagy része pénzhiány miatt kimúlik. Viszont a gondolatmenetedből én is tanultam, úgyhogy még egyszer köszönöm. 🙂

     Hozzászólás ↓

     • Azt kell, hogy mondjam mindenben egyetértek veled. Sehol nem tudok belekötni, pedig nagyon szeretnék ám, már csak vita kedvéért is. A leírtakkal sikerült ráébresztened arra, hogy a félelem magja valójában az önbizalom hiánya, amely szerint az ötletgazda úgy hiszi, hogy a konkrét megvalósításban bárki jobb lehet nála. Ez a hatalmas hiba szerintem.

       Mert mint írtad, miért bízna meg a befektető másvalakit, ha az ötletgazda nyilvánvalóan a legelhivatottabb? A profitot meg végső soron a kész eredmény hozza, így ebből a szempontból irreleváns az alkotó személye. Akkor van gond, ha az alkotó képtelen alkotni, vagy az eredeti elhivatottság ellenére valaki más nagyságrendekkel hatékonyabban tud dolgozni a témán.

       Az új generációs kereső alapgondolatának semmi köze a programozáshoz. Sokkal inkább az emberekhez és az online marketing piac működéséhez köthető. Így nem a több ezer google programozót múlja felül, hanem az internetes megjelenés és tartalomkeresés folyamatát helyezi új alapokra. (buzzword style: Paradigmaváltás az internet használatában!) Egyelőre viszont nem érek rá ezzel foglalkozni, csak egy jópofa terv a dolog, amit szerintem úgy is meg fog lépni előbb utóbb valaki – talán pont a google.

       Amúgy ezen kívül van még egy rakás ötletem, melyek nagy részét sosem fogom megvalósítani, egy másik része másnak is eszébe jut és megcsinálja és egy szűk kör az, amin tényleg dolgozom. Mondjuk jó lenne egy olyan startup oldal, ahol üzleti ötleteket lehet megosztani másokkal valamiféle juttatási rendszerben. Hmmm.. ez már megint egy új ötlet 🙂

       Hozzászólás ↓

       • Gábor, az elejét én sem tudtam volna jobban megfogalmazni – 100 %-ig így van, ahogy mondod. Ha gondolod, küldd el a keresési dolgot ide: attila.vargabrandvocat.com (Attila a Brandvocat CTO-ja, ezer éve dolgozunk együtt. Profi, de szkeptikus, mint senki más. Szerintem szívesen meghallgatja.) Ne hagyd veszni az ötleteket, sokat lehet velük keresni – már ha bejön – és nagy dolgokat építeni – már ha van kitartása az embernek… 🙂

         Hozzászólás ↓

         • Köszi a kontaktot! Felírtam a projekt mellé, ezzel a hozzászólásoddal együtt. Bár mint mondtam más irányú elfoglaltságaim miatt egyelőre nem aktuális a téma, de ha később az lesz, legalább tudom merre induljak 🙂

           Hozzászólás ↓

       • Kedves Gábor!

         Kérlek keress meg a kereső projekt kapcsán, csak pár kérdéssel tartanálak föl, Skype:

         gyorfia.andras20

         Előre is köszönöm!!!

         Györfi András

         Hozzászólás ↓

         • Gábor, ha komolyan gondolod a dolgot, András személyében tapasztalt megvalósítóra találsz. Ő is “szarból-várat” típus, amilyennek engem is tartanak… 🙂 Recommended.

           Hozzászólás ↓

2. Ismerek olyan magyarországi kockázati tőke befektetőt, aki deklaráltan úgy működik, hogy titoktartásit ír alá. Ennyire más a hazai helyzet?

   Hozzászólás ↓

   • Móni, attól függ: a due diligence-nél már előfordul kint is, de az jellemzően a cég belső adataira vonatkozik és előrehaladottabb cégekre jellemző. Pitch-nél, ötlet bemutatásánál, első prezentációnál SOHA SENKI nem ír alá titoktartásit. Én is ismerek magyar kockatőkést aki aláírja, de ez inkább abból fakad, hogy a magyar jogrendben messze nem olyan könnyű érvényesíteni egy titoktartásit, mint kint. Ld itt: http://www.feld.com/wp/archives/2006/02/why-most-vcs-dont-sign-ndas.html vagy itt: http://www.venturestab.com/2011/02/why-startups-shouldn%E2%80%99t-ask-investors-to-sign-ndas/ vagy itt: http://startuplawyer.com/venture-capital/why-a-vc-will-take-a-lighter-to-your-nda és még sorolhatnám…

     Hozzászólás ↓

3. Kedves Péter!

   Először is nagyon tetszenek az írásaid, mivel szerintem közérthetően, kendőzetlenül, szakmailag megalapozottan, némi iróniával fűszerezve és ezzel együtt a figyelmet is megragadva prezentálsz gondolatokat, egyúttal erőszakmentesen tanítasz, a már ismert adatot is képes vagy értékkel felruházni. A számomra átlagon felüli dolgokat vagyok hajlandó dícsérni (kivéve néha a párom új frizuráját), amivel sajnos rittkán találkozom, az átlagos, vagy az alacsony minőséget nem szeretem megerősíteni, mert tapasztalatom szerint könnyen beég a rendszerbe és nehéz utána a “gagyit” kiírtani. Ezt csak azért tisztáztam, hogy be tudd kalibrálni az elismerést, őszintén gratulálok, és ezennel be is fejezem a “körbenyalást”, “területmegjelölést”!

   A “cikked”-ben foglaltakhoz is vannak gondolataim, de ami most saját önző érdekeim, belső késztetéseim listáján előrébb van, az inkább a hozzá kapcslolódó kommentek. Tapasztalataim szerint a profi pénzügyi befektetők (“zsenik”) jellemzően valóban maximailzálásra törekednek, továbbá az alapítók akár hosszú távon is fontos szerepet hordozhatnak a cég életében, ezekkel teljesen egyetértek. Egy új szempontot is adnék az előzőekhez annyiban, hogy vannak olyan tőkések, akik képesek valódi partnerré válni, nem kizárólag a pénz virítás tekintetében, hanem menedzsment kinevelést, vagy iparági “tudástőkét”, adminisztrációs teher könnyítést, akár kézzel fogható szakmai támogatást, kapcsolatokat is injektálnak a startup-okba, így inkább korlátozott racionalitással, némi érzelmi/zsigeri szempontokat és tapasztalati tudást is integrálva segítenek az ötletek kivirágoztatásában. A mi alakulóban lévő csapatunk ebben gondolkodik, ez is egy alternatíva lehet azoknak, akiknek többre van szükségük a pénznél, vagy a szurkolótábornál. Ez persze elsősorban a seed fázis, nem repkednek 100 milliós felhasználói ígéretek és dollárbevételek, de ha belegondolunk függetlenül attól, hogy a startup világ elég fejnehéz a tech szektortól, hosszú távon a bájtokat mégsem lehet például megenni, vagy családot alapítani velük, azaz lesznek olyan ötletek, amik akár kisebb piacokon, hosszabb idő alatt, akár kisebb megtérülési rátával, materiális dolgokon keresztül, de stabilan komoly profitot képesek termelni. Nem zárható ki persze, hogy belebotlunk egy Cukkorhegy Márk sztoriba, de képesek vagyunk kisebb volumenű ötletek mellett is elköteleződni megfelelő rugalmasságot biztosítva és nem az ötlet lenyúlása a cél, hanem a kiteljesítése.

   Gelencsér Gábornak annyi gondolatom van, hogy amennyiben valóban egy kincsesbányán ül, kíváncsi vagyok, hogy mi az ami helyettesítőként annyira erős, hogy elnyomja a késztetést az ötlet feltétlen megvalósítására. Nekem az a tapasztalatom (mind saját, mind megfigyelés), hogy az ötletgazda, aki kellőképpen hisz magában, az elérhető haszonban és az ahhoz kapocslódó várható élvezetben, annak a “nem érek rá” ismeretlen fogalom és akár – kis túlzással – a 24 órából 25-öt csinál, hogy daráljon az ötleten és akár a végsőkig ragaszkodik még egy olyan ötlethez is, ami esetleg minden eddig ismert logikai alapot nélkülöz (és ezt még elég finoman fogalmaztam, mert vannak azért elég beteg cuccok). Az említett “önbizalom hiánya” bizonyos tekintetben szerintem itt is értelmezhető, ezért én is bátorítanék arra, hogy az ötlet mérettessen meg és a “mi lett volna ha” alakuljon át felelősségvállalásba.
   Üdv,
   Dániel

   Hozzászólás ↓

   • Dani, a kincsesbányával egyetértek. Aki nem áll neki, az általában nem is hisz benne igazán, vagy magában a megoldásban ugyan hisz, csak nagyon nem érzi saját útjának ezt az – egyébként tényleg rögös – vállalkozósdit. A méltatást köszönöm, azért annyi éjszakai irogatás után bevallom, jól esik. : )

     Amikről írsz, azok lényegében az angel investorok. Szívük-lelkük a projektekben, és betesznek egy kis tőkét is. Nagy szükség lenne nálunk több ilyenre. Vannak néhányan, de egy focicsapatot nem lehetne összehozni belőlük…

     Hozzászólás ↓

     • “Aki nem áll neki, az általában nem is hisz benne igazán, vagy magában a megoldásban ugyan hisz, csak nagyon nem érzi saját útjának ezt az – egyébként tényleg rögös – vállalkozósdit.”

       Azért egy komoly startup-ba néhány embert gründolni kell.
       Valódi munka, valódi pénz belevágni.
       [Még akkor is ha az alapítók “csak” néhány hónap (ingyen) munkaidőt és egy cég fenntartását teszik bele.]

       Vagyis hihet benne, de nincs tőkéje/ereje megvalósítani.

       Azt meg hogy “úgysem lopják el az ötletet” kicsit rózsaszín álomnak érzem.

       Tiszta rendszerek esetén igazad lenne.
       Pénzügyi befektető, csak pénzügyi-gazdasági szakemberekkel, a technikai tanácsadók meg soha nem vállalkoznak, szigorúan egy pénzügyi szervezet alkalmazottai (és azok is maradnak).

       Na de mi az realitás?
       A befektetők “gyakorlatban edzett” technikai elemzőket keresnek. Akik (saját tapasztalataikkal kibővítve) reálisabban képesek felmérni a siker lehetőségét.

       Ha pedig egy létező(!) (működő-befutott-tőkeerős-erőforrásokkal és szakmai/befektetői kapcsolatokkal már rendelkező) technologiai cég vezetője lát egy jó ötletet, aminek kivitelezésére az ötletgazda nagyon a dolog elején áll és ha a “bíráló” most belekap, akkor is több-sok hónappal megelőzi a friss indulót, minimum szervezete, szakemberei, kapacitása és tőkéje van már, akkor mitől is lenne biztonságban az ötlet?

       Vagyis igenis maradjon titokban addig az ötlet, amíg a “belső fejlődés” nem jut el egy olyan szintre, ahol már vannak “oroszlánkörmei” az új startupnak.
       Pl. működő modell, pl. “kezdj kicsiben, gondolj nagyra” alapon kicsiben már működik is, vagyis ha tőkét kap, gyorsan tud lépni, továbbfejlődni. Nem a semmiből kezd. Különösen, ha a “kicsit” úgy tervezte, hogy jól skálázható legyen.

       Nálunk még vadkapitalizmus van (és nincs olyan jogi kifinomultság, mint pl. az USA-ban).
       Az ötletet a jog nem védi. Akkor pedig marad a “lánc és lakat”.
       De ezt nem mindenki képes megoldani.

       Igaza van az egyik hozzászólónak.
       Lehetne egy “startup konferencia” [kicsit hasonló hangulattal, mint a TED 😉 nem is fárasztó munka, inkább szórakozás]
       Itt ötletekkel is lehetne házalni. Sok ötlet elhangzik, aztán azonnal ajánlatot kell tennie a hallgatóságnak az ötletre. Standardizálva, mint pl. az árútőzsdei ajánlatoknál.
       A győztes “viszi” az ötletet (és aláír egy szerződést, amiben az ötletre valamilyen részesedést ad – ebben a stádiumban ez nem sok, de egy későbbi befutott startup pár százaléka is nagy dolog).
       Ha meg valóban kratív és hozzáértő, akkor az ötleten kívül alkalmazottként/tulajdonsotársként is beveszik a csapatba, mert megéri.
       Aztán mivel ez egy jól dokumentált fórumon zajlott, akik a “tilosban” beelőznek (vagyis ‘elvetették’ hivatalosan vagy vesztettek a licitben, de mégiscsak megvalósítják az ötletet), azokat egy-két erre szakosodott (részesedésben gondolkodó jogászcsapat) a gatyájából is kipereli.
       [Persze némi állami segítséget sem ártana kilobbizni: megfelelő jogszabályokat hozni, mert ugye ez az alapja a nemzet fellendülésnek, nem a politikusok marketing dumái a nagy néptömegek felé.]

       Hozzászólás ↓

       • eMeL,

         Ezt máshogy látjuk: az államnak nincs helye a startup-osdiban, legfeljebb úgy,mint Chilé-ben és Trento-ban: non-equity finance, piaci döntéshozókkal. MV Zrt,-s megoldás itthon is rosszul működik.

         Az ötletről annyit, hogy még magyar VC-k is beismerik, hogy nem tudják megítélni korai fázisban. Sőt, még a Top amerikai befektetők is: Paul Graham nem fektetett a Facebook-ba, mert rossz ötletnek tűnt (Egy site (akkoriban mindenki website-okat csinált), egyetemistáknak (vékony niche), akiknek nincs pénzük (nem tehető nyereségessé), arra, hogy elba**ák az idejüket (nincs hozadéka a használatának)) . Ugyancsak Ő nem tudta rábeszélni Fred Wilson-t, hogy finanszírozza az AirBnB-t. A Google-t és a Twitter-t rengetegen elhajtották. Értelmetlen félteni az ötletet, mert a jó ötletek rossznak tűnnek – pont Paul Graham-nek van erről egy kiváló írása. A jó ötletek meg sokszor megbuknak. Pont ez a nehéz ebben az iparágban…

         Hozzászólás ↓

         • Az államot, csak mint háttér jogszabály alkotóját említettem, de az valós feladat lehet, hogy valós jogi védelmet adjon az ötletnek (ennek minden nehézségével persze… mert mi az hogy azonos), hasonlóan mintha valaki szabadalmaztat egy ötletet, de ugyanakkor bizonyítható, hogy korábban már nyilvánosan bemutatta valaki más.
           Ez jogi vagyis állami aktus.

           Elbeszéltünk egymás mellett. Az nagyon fontos kérdés, hogy védjük az ötletet hozót, ne lehessen egyszerűen kihagyni, mivel “az erősebb kutya b**ik”.
           Jól működő rendszerben is könnyedén elhappolhatják az ötletét, egy rosszul működőt meg hagyjuk…
           Vagyis a “farkastörvények” miatt (ha eljutok egyszer addig, hogy az én kis dédelgetett ötletemmel előjöjjek;) ) azt akkor teszem, ha már “van valami a kezemben”.
           Mégha ez szörnyen veszélyes is, hiszen a Föld másik felén valaki másnak is eszébe juthat, ahol gyorsabb lehet a megvalósítás.

           Valahogy nem hiszek benne, az csak hiteles környezetben működhet(*), hogy bedobod az ötletet, a tőke megy a technologia meg melléáll.

           (*) Tudtommal Hollywoodban valóban, ha bedobsz egy kósza poént, és az bekerül egy filmbe, akkor pénzt kapsz érte. Persze nem a szép szemedért, nem is az erőd miatt, mégcsak nem is a nagy becsület miatt, hanem mert ha nem működtetik így, akkor a jövőben a brainstormokon néma csendben várhatják az újabb gageket, mindhiába.

           Hozzászólás ↓

   • Ha már így szóba kerültem megragadom az alkalmat és válaszolok. Nem gondolom, hogy kincsesbányán ülnék, így a helyettesítő, ami elnyomja a megvalósítást az a felelősség a család iránt. Nem vagyok már 20 éves (32) és ma már van mit veszítenem egy esetleges anyagi bukás miatt. Ötleteim, terveim vannak, melyek egy része egészen biztosan hatalmas baromság, más részében talán van fantázia, és vannak olyan elképzelések is, amik 100%, hogy működőképesek.

     Volt is itt korábban egy kérdés és később egy beszélgetés a webes kereső rendszerre vonatkozó elképzelésemmel kapcsolatban. Andrást nyilván nem győztem meg semmiről az alatt a néhány perc alatt, ami szerintem nem is baj, mert egyrészt ilyen módon nem lehet bemutatni egy elképzelést, másrészt ez a “projekt” sincs konkrét kincsesbánya szinten, ergo agyalni kell még rajta nekem is. Az alapgondolat értelmét és értékét viszont én világosan látom, de könnyen lehet, hogy az általános google killer helyett végül egy specializált eszköz születik belőle.

     Azt már megtanultam az évek során, hogy egy ötlet önmagában nagyon kevés. A lényeg a részletekben van, a konkrét megvalósításban és a rá építhető üzleti stratégiában. Ez pedig mindenképpen egy folyamat, amit egyedül is véghez lehet vinni csak nem biztos, hogy érdemes.

     Én most abban a fázisban vagyok, hogy a működőképesnek ítélt projektek részleteit dolgozom ki a mindennapi robot mellett, sokszor valóban 25 órát egy nap, de nem ez a jellemző (frissen, kipihenten tudok csak igazán hatékony lenni) Van némi befektetni valóm is, így bizonyos részfeladatokat tudok önerőből finanszírozni. A megvalósítás így halad a maga útján, bár kétségtelen, hogy eléggé lassú a tempó. Emiatt ismét keresem a csapatépítési lehetőségeket, a megfelelő csapatjátékosokat és úgy tűnik elég nagy a kínálat ahhoz, hogy folytassam 🙂

     Azt viszont kétlem, hogy az ideális lépés a biztos, ámde időrabló bevételek teljes kaszálása lenne és akkor csinálnám okosan, ha mindent egy lapra tennék fel – kockáztatva ezzel szinte mindent. De persze a megalapozott érvekre nyitott vagyok.

     Amúgy pont ma beszélgettem valakivel erről az egész vállalkozósdi (startup) témáról és többek között szóba került az is, hogy egyre élénkebb a magyar startup világ, de valahogy mintha már kész csapatokhoz, felmutatott eredmények utáni teendőkről és lehetőségekről szólna az egész. Nem nagyon van olyan platform ami kifejezetten a kezdeti lépésekről, a 0. pontról szólna és ezzel kapcsolatban adna útmutatást és segítséget. Itt is van nagyon sok hasznos és érdekes információ arról, hogy _majd_ miket kell meglépni, de az indulás valódi kérdéseiről nem nagyon van itiner.

     Felteszem tehát a kérdést: adott 2-3 egymásnak idegen, de amúgy elhivatott egyén. Miként fogjanak hozzá a csapatépítéshez? Mire figyeljenek? Kössenek szerződést? Alapítsanak céget? Írjanak alá valamit? Miként osztozkodjanak a semmiből? Egyátalán milyen szempontok szerint indítsanak 0-ról egy projektet?

     Hozzászólás ↓

4. Van egy kiépített rendszerem, egy “felfedezéshalmaz”, amire nyugaton sok-sok milliárdot költenek! Még most is.
   Hol rontottam el, hogy 40 év alatt nem jutottam érdemben előre?

   Hozzászólás ↓

   • Ottó, ugyanott rontottad el, ahol majdnem mindannyian az elmúlt évtizedben: vagy nem mentünk el egy rendes méretű piacra, vagy ha elmentünk, sz*r volt a pitch…

     És bocsánat a sarkos fogalmazásért, de az önkritikát én a legfontosabb vállalkozói tulajdonságnak tartom, amit illetlenség nem őszinteséggel viszonozni. Magyarul becsüllek, hogy felteszed ezt a kérdést. Sokan inkább másokat hibáztatnak.

     Hozzászólás ↓

   • Nem világos, hogy most ez egy működő üzleti dolog, csak itt nem kell senkinek, vagy csupán egy terv, konkrét megvalósítás nélkül? Ha ez utóbbi, akkor szerintem ott rontottad el, hogy nem találtál magad mellé megfelelő, megbízható partnereket. Lehet nem is kerestél, mert azt gondoltad, hogy te magad is meg tudod oldani egyedül. Talán úgy voltál vele, hogy másoknak nem fecseged ki a sok-sok milliárdost bizniszt, mert a te ötleted az egész és most 40 év után eljutottál oda, hogy a sokmilliárdból nincs semmi, ami viszonylag kevés ahhoz képest, hogy most mondjuk 2-3 fele kéne osztani a létező profitot.

     Hozzászólás ↓

   • A korábbi hozzászólásomat ezennel (2 perc google után) visszavonom. Egyértelműen ott rontottad el, hogy maradtál ebben az országban és nem mentél nyugatabbra valódi befektetői tőkét keresni.

     Hozzászólás ↓

     • Gábor, mit találtál a Gugliban, ami ennyire kristálytiszta látást biztosított Neked? 🙂 Egyetértek. A piac mérete kicsi, így sok dolog másként működik, mint egy rendes méretű piacon. Nem kell ebből érzelmi-politikai-hazaszereteti kérdést csinálni, ez száraz matek. Ha nagyra akarsz nőni, nemzetközi piacra kell menned. Vannak előnyei is a kis országnak, a vállalkozósdiban pont a hátrányait látjuk. Ez van.

       Hozzászólás ↓

       • Egy olyan “terméket”, amely felfuttatása klasszikusan reménytelen ebben az országban.

         Hozzászólás ↓

         • Hát, van egy pár ilyen… Ha szükséged / szükségetek van külföldi piacokra, én éppen most gyűjtök egy amerikai alapnak. Szóljatok.

           Hozzászólás ↓

5. eMel,

   Az ötletek 98 %- a rossz. A maradék 2 % 99,9 %-a soha nem megy megvalósításba. Amelyik megvalósításba megy, annak a 90 %-áról kiderül, hogy nem volt jó. Amelyikről kiderül, hogy jó volt, annak is kb 60-70 %-a tőkehiány, rossz management, konkurencia, stb. miatt elhal. És a jó és működő öteltek elenyésző százalékát nyúlják le.

   A lenyúlás ellen két védelem van: a szabadalom (kb 20% védelem) és a növekedés (kb 80 % védelem). Ahhoz, hogy GYORSAN növekedj, el kell kerülnöd a zsákutcákat. A zsákutcákat validálással tudod elkerülni. Validálod az ötletet, a megoldást, a design-t, a felhasználói szegmenst. Paradox módon az ötleted kihirdetése és a visszajelzések alapján történő továbbfejlesztés véd a legjobban az ötlet lenyúlása ellen.

   Második érv: akármilyen ötleted van, biztos lehetsz benne, hogy még legalább 4-5 csapat ugyanazon dolgozik valahol a világon. Tehát amikor kipattan az ötlet a fejedből, biztos lehetsz benne, hogy abban a pillanatban üzleti szempontból már “le van nyúlva”. A sikered a gyors megvalósításon múlik. Ez részben saját tapasztalat, de ugyanez a véleménye világklasszis befektetőknek is. A titkolózás 30 éve jó stratégia volt. Ma a legkárosabb – különösen, ha nagyon jó az ötlet – ld. fent. de természetesen mindenki járja a saját útját, nem akarok befolyásolni senkit. 🙂

   Hozzászólás ↓

6. Bocsánat az előző kommentemet nem ebbe a postba terveztem beírni… kérem vegyétek ki innen. Köszönöm.

   Hozzászólás ↓

   • Perc és lekerül. Viszont írd be kérlek a Kontroll cikkbe Csaba, ha kérhetem, mert amit írtál, az pont az a pozitív kimenetel, ami miatt nem szükséges a befektetői irányító kontroll. És pontosan így gondolkodik egy tapasztalt befektető – és ezért nem forszírozza a kontrollt.

     A saját ügyfeleivel bánni – itt élesen elkülönülhet a B2B és a B2C. Utóbbi szektorban az ügyfelek kontrollálása azért nehezebb. De köszönöm a kommentet, értékes gondolatok vannak benne.

     Hozzászólás ↓

7. Visszajelzés: A marketing legnagyobb titka | Debrecen Bár

8. Tubes in a row: Thats the internets.

   Hozzászólás ↓

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .