Ami ebben a posztban le van írva, annak nagy részét már korábban valamilyen formában említettem. A visszajelzések némelyike alapján azonban úgy látszik, még mindig nem mentek át olyan nyilvánvaló és logikus érvekkel alátámasztott tanácsok, mint a lopakodó mód értelmetlensége. Megpróbálom utoljára, hátha egy másik stílusban sikerül – ha így sem, én mindent megtettem. Irónia-szűrős gázmaszkot felvenni!
Figyelem, az itt leírtak szórakoztató céllal születtek. Esetleges alkalmazásuk drasztikusan rombolja a rólad kialakított képet (és brit tudósok szerint árt a józan észnek is). Mindenki kizárólag saját felelősségére alkalmazza e stratégiákat! És angol szakkifejezések is lesznek! Akinek a nyugalmát szép magyar nyelvünk gátlástalan szennyezése megzavarhatja, az folytassa ezen az oldalon!
Maradj lopakodó módban az utolsó percig!
Ha valóban hiszel az ötletedben, akkor kussolj róla. Ha elmondod három embernek, mindhárom azonnal elkezd rajta dolgozni – hiszen annyira király a sztori. Igaz, hogy egyikük pék, a másik franciatanár, a harmadik rockzenész, de tuti hogy a nagy lé reményében mindegyik sunyi kis tetű másnapra leszerződteti a Facebook, a Google és az Apple vezető fejlesztőit és egymást taposva élnek vissza a bizalmaddal – mert hát akkora a startup biznisz, mint még soha. Ha olyan óvatlan vagy, hogy nekik elmondod, semmiképpen se mondd el valóban tapasztalt vállalkozóknak, mert a végén még elhitetik veled, hogy más előtted öt évvel már megcsinálta ugyanezt és többször megbukott, mint Rottenbiller – persze utána lenyúlják az ötletedet. A saját anyádban sem bízhatsz: elpletykálja a közértben és a közértes fejleszti le éjszakánként! Komolyan, bárki lehet tégla! A bújócska a felnőttek játéka, ne húzd ki magad belőle. A netre pláne ne tegyél fel semmi kezdeményt, mert az aztán tényleg az utolsó dolog, ami egy startupnak hiányzik, hogy a felhasználók rátaláljanak az interneten. Szóval hallgass, mint a sír: Omertá.
Ne fogadj el tanácsot! Bármit mondanak, tarts ki!
Az ipart évek vagy évtizedek óta űző profik véleménye nem számít. Megkövesedett alakok, a jövő a Tiéd és az Ötletedé! A csávók csak irígyek, paráztatnak (és lenyúlják a zseniális ötletedet), mert mindegyik arra vár, hogy újra előről kezdhesse nulláról a te ötleteddel és tele a hócipőjük a saját, 5 év után végre profitábilis bizniszükkel meg a verejtékes talpalással megszerzett millió dolláros kockázati tőkével. Akadékoskodnak, hogy piacszerzés meg startup növekedési kockázatok, product/market fit, meg üzleti terv, meg pitch deck. Francba velük, told a bizniszt és előbb jutsz a csúcsra mint ahogy ezek az arcok megírnák neked a „Ne haragudj, tévedtem, van állás nálatok?” kezdetű emailt. Magadban bízz, erről szól a szaksajtó minden szeglete: az összes sikeres alapító egyes-egyedül jutott a csúcsra, vagy legrosszabb esetben a gyerekkori haverjával. (De inkább egyedül. És terepszínű dzsekiben, rejtőzködve!)
Meg ne kérdezz senkit, hogy fizetne-e a cuccodért!
Minek? Ez nyilvánvaló: 20 dollárt kérsz majd havonta egy online előfizetésért, amivel a userek spórolnak napi 2 órát. Ha órabérben számolsz, a Föld lakosságának 75 százaléka egyszerűen közgazdaságtanilag nem engedheti meg magának, hogy ne vegye meg! Ha ennek csak egy százalékát sikerül megszerezned, az ötvenkét millió ember. Persze, az egy százalékkal alul tervezel, de jól teszed: fő a konzervatív hozzáállás. Kiszámoltad, a startup matek nem hazudik. Csak győzd a hitelkártyákat terhelni. Tipp: Az első naptól kérj pénzt érte, nehogy húszmillió ingyenélő user lecsapjon rá az elején. Dől a lé, meglátod! Ha mégis megkérdeznél valakit róla, el ne hidd, hogy nem fizetne. Amint a szomszédnak van, neki is kell – ez így működik, különben ki venne Guccit, Louis Vuittont meg Rolexet?
Amíg nincs kész a Tökéletes Termék: Várj!
Ez iparági standard: mindenki így csinálja. Csiszolgatják, hegesztgetik évekig, aztán amikor végül igazán készen van, de igazán, akkor BOOM, megy a release és akkor majd órák alatt lehal a szerver, annyira virálisan terjed a cucc. Nehogy benne maradjon egyetlen bug is, mert akkor vége mindennek – így fejleszt a Microsoft, az Oracle, a Facebook és az összes startup is. Ha egyszer a cucc készen lesz, és megkeresed a millióidat, akkor csak a gond lenne a hibajavításokkal, ezért ne indulj el, amíg nem tökéletes. A public beta csak a gyengék marketingfogása, a Lean Metodika pedig a legnagyobb ötletnyúló összeesküvők trójai falova! Türelem rózsát terem! Ha nem mondtad el senkinek, úgysincs konkurencia, akkor meg hova rohansz?
Kódolj, ne foglalkozz a biznisszel!
Egy jó cucc eladja önmagát – főleg, ha startup. Ahogy készen van, özönleni fognak a vásárlók, és aki az oldaladra kattint, az vesz is valamit – különben mér’ jönne az oldaladra, nem? Tök értelmetlen lenne. A sales meg a marketing csupa varázslás, és azoknak való, akik jól mutatnak öltönyben, de a programozáshoz hülyék. Ha már itt tartunk: ugyan mi abban a nehéz, hogy az ember folyamatos kitüntetett figyelmet kapjon a médiától? Nekik cikkek kellenek, neked meg user. Na, marketingről ennyit. Ne állj szóba alacsonyabb rendűekkel, akik nem beszélik folyékonyan a binárist. Üzleti tervet még egy szalvétán se, a marketing mostantól tiltott szó, fókuszálj a termékre és kódolj, de évekig. Eladni mindenki tud, főleg király cuccokat fillérekért.
Végig maradj alkalmazásban
Sokan megkajálják ezt a “befektetés után fulltime startupper” dumát. Még hogy otthagyd a zsíros állásodat egy startup minimálbérért! Ha van befektetés, akkor király a sztori igazán: Dupla fizu! Ha van normál állásod, elkaristol a startup hét végi melóval is, nyugi. Bill Gates is így nyomta majdnem végig. Andrew Mason is felhúzta a Groupon-t napi 4 órában – ezért tudott mosolyogni, mikor kitették a szűrét. Zuckerberg meg napi hat órát gyúrt (frankón, csak már nem látszik) és közben az évfolyamtársainak bérprogramozott – néha még ma is bevállal egy-egy webshopot. A Facebookot három éjszaka alatt csinálta, a filmben is benne volt. Azóta ugyanúgy néz ki, Mark meg csak számolja a zsét. Pete Cashmore is dolgozott full time-ban, csak valahogy magától jött össze a Mashable. Még hogy a gyors növekedés véd a másolástól! Frászt – a kussolás véd a másolástól, meg a lopakodás! Hova rohanunk? Fő a biztonság, majd hülye lennél a tuti fizudról lemondani. Szép nyugodtan tökéletesre csiszolod esténként meg hét végén, aztán release, milliók pár nap alatt és majd akkor felmondasz és elutazol egy fehérhomokos szigetre. De addig bármi történhet, nem? (Bár az ötlet nagyon tuti!)
Szabadalom nélkül ki se mozdulj otthonról!
Mielőtt bárkinek megmutatod, jegyeztess be szabadalmat, legalább ötöt! Az ügyvédnek fizess valami kis részvényopcióval, hiszen Ő is gazdag lesz, killer biznisz neki is – fogsz találni ilyen ügyvédet… Ne vedd be a hülyeséget, hogy egyik sem dolgozik részesedésért. Nyugi, Neked fognak – ha ezt az ötletet meghallják, fognak!. Azzal se foglalkozz, hogy két szó átírásával a szabadalmadat megkerülhetik, úgyis a Te cuccod a tökéletes, ha egy pixelt megváltoztatnak rajta, az már csak szánalmas másolat lehet – és akkor mindegy, hogy a nyomorult kis copycat havi félmillió dollárt szán marketingre, mert a userek hűségesek (főleg online). Méghogy a Google meg az Apple a sok ügyvédjével lenyom, mint Süsü a cölöpöt! Egy frászt, az igazság mindig győz. Ha bekavarnak, te, meg részvényopciós ügyvéd úr még a tőzsdéről is kiperelitek őket. Mint a filmekben. Százezermilliárdos kártérítés lesz a vége, a Samsung tavaly meg is szívta – na ezért kell szabadalom, méghozzá jó sok. Mindegy mire, csak legyen. Úgysem kerül semmibe fenntartani…
A befektetőkkel óvatosan
Ez a pitching egyszerűen cirkusz a köbön. Aki nem érti a zseniális ötletedet azonnal, az idióta. Aki meg nem szán rá időt, hogy megértse, azzal ne is foglalkozz. Az igazi startup befektetők látnokok, nem sima halandó emberek: tágra nyílt szemekkel hallgatnak téged, majd elismerően bólogatva, a túláradó tiszteletet némaságukkal kifejezve megírják a csekket. Csak így, elsőre, mert annyira zseniális, amit kitaláltál. (Csekket ne is fogadj el, ezek táska pénzzel mászkálnak a budira is.) Ne zavarjon, hogy a Twitter-t, a Facebook-ot és a Google-t egy rakás befektető elutasította, mielőtt pénzhez jutottak – azok türelmetlen, nagyképű bankárok voltak, meg hát a te Ötleted sokkal jobb. Ami életbevágó, hogy irass alá velük titoktartási megállapodást. Ha előhúzol egy titoktartásit, a befektetők tudni fogják, hogy profi vagy – veled nem lehet szórakozni, utánaolvastál a dolgoknak alaposan…
Mire valók a barátok?
Ha a huszadik befektető sem írná alá a titoktartásit, nincs gebasz – rajtad nem fognak ki, megoldod: megdumálsz egy havert, akinek van 5-10 millája. Ja, hogy az Egyesült Államokban ő valami non-accredited investor-nak számít? Na és? Ki a francot érdekel az? – és ha mégsem jön össze, hát csak nem pereli le a gatyádat, mert elúszott a nyugdíjpótlék. Iparági kapcsolata a csókának ugyan egy szál se, tanácsot nem tud adni, de hát Neked elég a lé, a többi jön magától, a botcsinálta befektetőd meg türelmesen vár évekig. Szellemi tulajdonról nem kell vitatkoznod vele, majd megdumáljátok egy sör mellett, ha már milliók vannak a bankszámládon. Na, cserébe legyen szíved, ne hagyd ki a havert a tuti bizniszből, mert ha megteszed, akkor tényleg genyó vagy, és nem lesz szerencséd. Merthogy elmondom én a nagy büdös igazságot: amikor valaki startup vállalkozásból lett gazdag, az csak a szerencsén múlt, semmi máson…
Akinek még most sem esett le, annak is drukkolok nagyon. Néha a játékkatonák nyernek…