Címke: accelerator

A KVBB 36 Lehetséges Oka

Közzétéve Szerző:
1

KVBBKVBB = „Kitaláltam Valamit, de B***nak Befektetni”. Valószínűleg sokaknak ismerős helyzet. Az igazság az, hogy Amerikában a startupoknak csak mintegy 0,3 – 0,6 százaléka jut kockatőke befektetéshez, és nincs ez máshogyan itthon sem. Amikor még vegytisztán büszke vállalkozó voltam, akkor az általam látott startup vállalkozások 2 %-ának mondtam igent tanácsadói közreműködésre, és e 2 %-nak mindössze a fele került be a Traction Tribe portfóliójába, amikor átálltam a Sötét Oldalra – tehát az összes cég 1 %-a. Más források szerint Amerikában egy VC 400 pitch-ből egyre mond igent, ez 0,25 %.

A KVBB egy teljesen normális állapot, a Google is a sokadik befektetőnél jutott cash-hez, az AirBnB-t még a Y-Combinator-ös múltja ellenére is elutasította Fred Wilson, stb. Tapasztalatból mondom, a befektetői gondolkodás az, hogy van egy hosszú lista, amin azok a dolgok vannak, hogy miért ne fektessünk be. Ha egyik sincs meg és kedveljük az Alapítókat, akkor rendszerint befektetünk. A lista szigorúan titkos, hét lakat alatt őrzött iparági bölcsesség… Francokat. De azért hasznos lehet egyben látni. Íme:

Figyelmeztetés! Az alábbiakban egyesek számára bántó módon nyers stílusú szembesítés olvasható. A célom nem az, hogy bárkinek elcsesszem a napját, hanem az, hogy minél több vállalkozót hozzásegítsek a tőkéhez jutáshoz. Ha bal lábbal keltél, vagy amúgy is szar idő van kint, olvasd el inkább holnap…

1. Lifestlye jellegű a biznisz

Tényállás: Bár világhírt és exponenciális növekedést vizionálsz, egy sima nyolcvanhetedik lovardát tervezel nyitni Eu-s pályázatból Koponyányimonyók Alsón. Ez nem startup.

Ítélet: Igazi (venture capital szemléletű) kockatőkés ilyenbe csak elvétve fektet, mert a nagy növekedési potenciálú könnyen skálázható vállalkozásokat (ezt hívják startup-nak) keresi. Magyar Jeremie-nél egyáltalán nem kizáró ok, sőt! (Ez most kivételesen nem **szogatás, Kedves Kollégák! Kis piacon, ahol nem startupok tízezreiből válogat egy VC, nincs azzal baj, ha a portfóliót kiegyenlítik lifestlye bizniszekkel, vagy ha éppen ez az adott alap fő fókusza. Tradicionális VC nem csinálja, TT nem csinálja, de ettől még másnak működhet.)

2. Nyomi anyagokat küldesz

Tényállás: Az email-ed hossza vetekszik egy Ken Follet regénnyel, a one-pager-ed egy 4 oldalas, bosszúból összehányt trágya 8-as betűmérettel, folyóírással, halványszürke alapon sötétszürkével.

Ítélet: A legelején felhúzod a befektetőt és jól tudja, hogy fel fogsz idegesíteni másokat is. Rendszerint a pitch-re sem kapsz lehetőséget. No money, no funny. Egy VC-nek akár több ezer one-pagert kell átnéznie, de még itthon is sok százat. Adj neki okot rá, hogy 20 másodpercnél tovább olvasson.

3. Szar a pitch

Tényállás: A küldött anyagok alapján kapsz időpontot, amit 10 perc után a befektető már jobban bán, mint a Vinklevoss-ikrek a közös ötletelést.

Ítélet: A pitch az első személyes élmény. Nem látják beléd a Völgy Következő Sztárját – ennyi. Másfél éve szájtépek, hogy a pitching a legfontosabb képesség a startup világban. Nem hitted el. Hiba volt.

4. Szar az ötlet

Tényállás: Elmész a befektetőhöz előadni az ötletedet, ami abból áll, hogy X iparág ezután 10 egységgel többet fizet ugyanazért szolgáltatásért, de ebből visszaadsz a vevőinek 5 egységet, és közben mocskosul megszeded magad.

Ítélet: Mivel alapvetően szimpatikus vagy, senki nem érti, miért foglalkozol olyan megoldás feltalálásával, amihez nem létezik probléma. Az ilyen ötletek rendszerint ráadásul validáció nélkül maradnak.

5. Nem passzolsz a befektetői fókuszba

Tényállás: A legtöbb investor kiírja a honlapjára, hogy milyen területekhez ért. Nem olvastad el, elhajtanak.

Ítélet: Olvasni időigényes és idejétmúlt dolog. Viszont hasznos. Van olyan VC, mely a startupok több, mint felét emiatt utasítja el.

6. Nem passzolsz a befektetői nagyságrendbe

Tényállás: A nyomorult befektető kiírta a honlapjára villogó animgif-fel, hogy maximum $ 150k-t képes betenni bármilyen cégbe, mert ennyit enged az alapjának a szabályzata. Odamész és kérsz 500 ezret, majd rossz néven veszed, hogy értelmi képességeid kiemelkedő voltának csalhatatlan bizonyítékaként értékelik a dolgot…

Ítélet: Nem készültél fel a befektetőből, pedig félmillió dollár múlik rajta. Nyilván nem fogsz felkészülni az ügyfélből sem, amikor ötezer dollár múlik rajta…

7. Nincs MVP

Tényállás: Annyi pénzed sincs, hogy létrehozd a prototípust, ahhoz viszont, hogy pénzhez juss, kell egy prototípus.

Ítélet: Az ördögi kör csak látszólagos: csinálj MVP gyanánt egy videót! Egyedül nem megy? Győzz meg másokat! Senki sem akar veled dolgozni ingyen? Keress egy állást, és add fel – ha egy csapatot sem tudsz hittel és álmokkal megtölteni, akkor neked amúgy is reszeltek ebben a világban…

8. Nincs validáció

Tényállás: Validáció helyett elmész a befektetőhöz az idejét rabolni, hogy megkapd a választ, amit úgyis tudsz: a sziklaszilárd validáció minden startup befektetés (és siker) alapja.

Ítélet: A legalapvetőbb összefüggésekkel sem vagy tisztában, ami rossz – vagy lusta vagy, ami sokkal rosszabb.

9. Nem beszélsz angolul

Tényállás: Nem beszélsz és kész. Ez van. (sem angolul, sem más nyelveken)

Ítélet: Az angol egyre inkább az Egyetemes Üzleti Nyelv. Elég nehéz elhinni, hogy fel fogsz építeni egy világcéget, ha nem tudsz beszélgetni külföldiekkel. Csak magyarokkal tudsz beszélgetni, de ők kevesen vannak, ergó kicsi a piacod: good luck and have fun – kockatőke nélkül.

10. Nem ismered a piacodat

Tényállás: Otthon fényesítgeted az ötletedet, ahelyett, hogy kimennél a dzsungelbe pofonokat (visszajelzéseket) kapni a vásárlóidtól.

Ítélet: Fotelhadvezér vagy, legfeljebb drukker, de semmiképpen nem játékos és végképp nem csapatkapitány. Menjél ki a tetves dzsungelbe és ismerd meg a piacodat! Ha egyszer rákapsz az ízére, nem tudsz majd lejönni a cuccról, ígérem! Top-down és bottom up is ismerned kell a piacot. A piacismeret a legszexibb dolog egy befektető szemében!

11. Nem ismered a konkurenciát

Tényállás: Befektetőnek esküdözöl, hogy senki nem csinál még hasonlót sem a világon. Befektető mond három céget fejből, akik ugyanazt nyomják, mint te. Némi kínos hallgatás után elkezdesz a versenyelőnyödről beszélni.

Ítélet: A konkurencia is a piac része. A befektető tudja, hogy az Ő pénzén fogsz lassan tanulni drágán, ahelyett, hogy az internetet bújva tanulnál gyorsan és olcsón. A konkurenciának nem csak a nevét kell tudnod, hanem azt is, mikor fin.. sóhajt egy nagyobbat!

12. Túl erős konkurencia, csekély versenyelőny

Tényállás: Ismered a konkurenciát, ahogy mindenki: Google, Facebook, LinkedIn, stb. Ugyanazt akarod csinálni mint ők, mert nekik is bejött. De a Tiéd zöld – mert olyan még nincs -, és a Like gomb is nagyobb.

Ítélet: Ezek a vállalatok tőzsdén jegyzett cégek sok ezer agyonfizetett zsenivel és megszámlálhatatlan ládányi cash-sel. Nem csinálhatod egyszerűen csak majdnem-ugyanazt, mint Ők, mert levernek, mint vak a poharat. Találj ki valami újat. Másoknak is sikerült. A közösségi oldalakból pont elég van már. Melyik befektető álma, hogy a Google-lel vívjon kinek-van-több-zsetonja párbajt? Nekik 73 milliárd dollár körül van…

13. Régóta tolod és nulla a traction

Tényállás: Valamiért nem tudtál növekedni, és ennek kizárólag a tőkehiány az oka.

Ítélet: Nem az az oka. Ha most felhördülsz, hogy „de igen, pont az”, akkor meg nem érted a Lean-t. Vagy a growth hacking-et. Startupot szárba szökkenteni 72 óra alatt is lehet 20 ezer forintból. Az van, hogy hazudsz önmagadnak is. Csináltam én is, mások is, korunk startup rocksztárjai is, ne aggódj. Viszont hagyd abba, amit csinálsz, és kezdj új dolgokba. A tudás, amit megszereztél a bukás közben komoly értékkel bír, komolyabbal, mint hiszed. A 2 éve szenvedő startupod meg kevesebbet ér, mint hiszed. Ráadásul, ha este egy mozdulattal letörlöd két év munkáját, ami egy fillért sem hozott, cserébe sokat vitt – hát a felszabadultság, amit másnap fogsz érezni, az mindenen túltesz…

14. Nem hiszik el, hogy fel tudod skálázni

Tényállás: Jó, amit csinálsz, növekszik is, van bevétel, esetleg profitábilis is, de kicsiben tolod.

Ítélet: Szemmel láthatóan hiányoznak a vezetői képességeid, vagy a komfortzónád túl szűk, és nem tűnik úgy, hogy egykönnyen kilépnél belőle. Ha nem növekszel, nincs benned a milliárd dolláros biznisz ígérete. Neki kellene állnod, mondjuk egy online menedzsment kurzusnak valami amerikai egyetemen.

15. Nincs üzleti arc a csapatban

Tényállás: 32 bejegyzett szabadalmad van, de egy nyolc általánost végzett kölyök simán lehúz 20 rongyra a Mekiben a kasszánál – pedig ötezressel fizettél.

Ítélet: Attól, hogy okos vagy és diplomáid vannak, még nem leszel sikeres az üzleti életben. Keress valakit, akiben megbízol, és add át neki az irányítást, te pedig csináld azt, amiben jó vagy: a szakmai részt. Tiszta agyrém, hogy 32 szabadalommal nekiállj magadból üzletembert csinálni – eszedbe ne jusson, úgy vagy jó, ahogy vagy. Csak szerezz valakit, aki sikerre viszi az innovációidat; a startup társas műfaj.

16. Nem hiteles az üzleti oldal

Tényállás: Megdumáltad a gyerekkori haverodat, hogy álljatok össze. Ő közgázt végzett, most bankban dolgozik és még részvényei is voltak egy ideig.

Ítélet: Egy gátlástalanul belevaló stricire van szükséged, akinek a vérében van az értékesítés, nem a haverodra. Menj el egy meetup-ra és szedj össze egy dörzsölt Hustler-t.

17. Gyenge a technológiai oldal

Tényállás: Zseniális Hustler vagy, aki megdumált 5 zöldfülű programozót, akik ingyen dolgoznak, Istenként tisztelnek és vakon követnek. Ez király, csakhogy a terméket a végén ők csinálják, és a termék épp messze van a tökéletestől.

Ítélet: Banánnal fizettél, majmokat kaptál. A tradícionális magyar one man show-knak vége van. A rabszolgatartásnak is. A rocksztárok is felsülnek rossz bandával. A legjobb csapatra van szükséged. Kezdd újra, vagy menj el egy meetup-ra és keress egy pro csapatot biznisz-guru nélkül, ahová betársulhatsz. Itthon a valódi startup Hustler ritka, mint a fehér holló – le fognak csapni rád.

18. Fingod sincs a marketingről

Tényállás: A marketing terved annyi, hogy: „Facebook, Adwords és Virális”.

Ítélet: Attól, hogy lesz pénzed, még nem éred el hatékonyan a vásárlóidat, mert annyi zsozsóval azért nem fognak kitömni. Muszáj rendelkezned egy elképzelés-csomaggal arról, hogy hogyan fogsz gyorsan megnőni. Ha nem tudod, az kockázat – úgyhogy elhajtanak.

19. Van marketingesed, de fingja sincs a growth hackingről

Tényállás: A marketing-arc összerakta a 40 oldalas növekedési tervet: kell hozzá 20 millió dollár, és sínen lesztek, mint József Attila.

Ítélet: Bzzzz. Wrong. Kevés pénzből kell csodát csinálni, ami még mindig jobb, mint nulla pénzből csodát csinálni. Ha fejlődőképes a marketing gurud és hajlandó bepiszkolni a kezét technológiai dolgokkal is, akkor ez a pont azért nem deal-breaker – a legújabb és legkreatívabb technikákkal viszont érdemes tisztában lenni.

20. Túl sok pénz kérsz

Tényállás: Pitch a befektetőnél, kérsz másfél millát. Amúgy házi feladat kész: validáltál, van csapat, pengék vagytok, némi traction is felsejlik.

Ítélet: Fogalmad sincs a startup fázisokról és a cégértékelés rejtelmeiről. Pénzzel akarod megoldani azt, amit verejtékes munkával kellene. Rosszabb ómen a befektetőnek, mint ha egy leprás fekete macska Péntek 13-án torkon harapná. Másfél millához kellene legalább egy 4 málnás cégértékelés, amit még ha meg is kapsz valami kétségbeesett VC-től, akkor is megszívod a következő körben az antidilution révén. Ne kérj túl sok pénzt. Sőt, ha betennék, akkor se fogadd el. Maradj a reális, vagy akár a reális alatti cégértékelésnél, főleg az elején.

21. Kevés pénzt kérsz, de irreális cégértékelést vársz el

Tényállás: Ugyanaz pepitában. Pro csapatod van, toljátok ezerrel, napnál világosabb, hogy Te vagy a piac aktuális Ásza, kevés pénzből is kihozod az überfrankót. Befektető vidám „Igen”-jét követően kapsz egy premoney-t, ami fele sincs annak, amiről álmodtál. (Felhígulás amúgy mondjuk 14 % lenne).

Ítélet: Nem teljesen-veszettül-k**vára mindegy, mennyi a Premoney korai fázisban? Amíg a hígulás kicsi, nem adsz fel túl sokat a gyorsan dráguló részesedésből, és ez a lényeg. Korai fázisban Premoney-n vitatkozó alapító vörös posztó a befektetőnek, mert azt jelenti, hogy a vállalkozó hiúsági kérdést csinál a cégértékelésből, miközben nem érti a saját érdekeit sem. Vitatkozd inkább bele a szerződésbe a Pay-to-Play paragrafust, az tényleg fontos!

22. Befektetőhöz rohangálsz MVP-t finanszíroztatni

Tényállás: Kijelented, hogy az MVP-hez önmagában kellene 3 millió dollár

Ítélet: Nem érted az MVP fogalmát. Csinálj videót, 3D-s modellt, agyagszobrot, zsírkrétarajzot, bármit. Ötletre legfeljebb pár ezer dollárt kaphatsz egy üzleti angyaltól. Azt meg valószínűleg a rokonoktól összekéregeted, ha tényleg hiszel benne. (Nem az Angyalokban. A startupodban.)

23. Az értékesítési modelled irreális

Tényállás: B2B door-to-door sales-t akarsz csinálni a tengerentúlon, az ügyfelköröd a pénzügyi szféra felső 1 %-a.

Ítélet: Odaát sok az ajtó és gyorsan csukják őket… Esélytelen, hogy külföldiként ezt megugrod, akármilyen jó vagy. Ki kell találnod egy másik értékesítési csatornát. Valami kreatívat. Valami újat és izgalmasat. Amíg ez nincs meg, marad a bootstrapping.

24. Nincs elég kreativitás a csapatban

Tényállás: A terméked annyira esztétikus, mint egy összehányt vasúti klozett és olyan könnyű kezelni mint egy atom-tengeralattjárót bekötött szemmel.

Ítélet: A Customer Experience fontos. Csökkentlátókon kívül senkinek nem fogsz majd eladni. Azoknak is csak kedvezménnyel, ha vannak ép látószervekkel bíró rokonaik. Ha még MVP vagy Beta fázisban tartasz a termékkel, attól még lehet esztétikus. Legyen egyszerű, letisztult, közérthető. És ne csinálj hiúsági kérdést egy vacak design-ból csak azért, mert te tervezted.

25. Korábban aláírtál egy rossz term sheet-et

Tényállás: Korábban kaptál befektetést, feladtad a cég 51 %-át és a bal vesédet, de a pénz elfogyott. Lassan rájössz, hogy a tárgyalásokon a korábbi kockatőkésed kapzsi volt és tapasztalatlan, te meg gyenge és tapasztalatlan.

Ítélet: Minden befektető pont ilyen társakra vágyik…

26. Túl sok fizut vennél ki

Tényállás: Eddig nulla forintot vettél ki a cégből, ami nulla forintot termelt. A befektetés után havi 5 milla nettó fullra bejelentve, mert rocksztár vállalkozó lettél…

Ítélet: Minden befektető érti, hogy kell, hogy legyen fizetésed, ha főállásban a startupodnál dolgozol – de nem mindegy, mennyi. Esetleg lehetne, hogy az elmúlt három év Jeremie-k iránt érzett összes frusztrációját és keserűségét ne a fizetéseddel kompenzáld, hanem a megfeszített munkáddal és a jövőbeni sikerekkel? Legyen fizud, de igazodjon a fázishoz, ahol éppen tartasz.

27. Jó menedzser vagy, de nem Vezető

Tényállás: A kollégák addig dolgoznak Veled, amíg fizut adsz. Ha azt mondod, ugorjanak, nem azt kérdezik, hányadikról, hanem hogy elment-e a maradék eszed?

Ítélet: A befektetések nagy hányada nem más, mint a bizalom kinyilvánítása az iránt az egyetlen ember iránt, aki Falkavezérként tolja a céget előre. Ha a Falkád nem tűnik lelkesnek, a befektető mitől legyen az? Szükséged lesz egy valódi vezetőre. Húzódj hátrébb a vezetéstől, ugyanis attól, hogy nem Alfának születtél, még lehetsz értékesebb munkaerő és ember is, mint 100 Hustler együttvéve.

28. Nincs tisztázva az IP (Intellectual Property, azaz Szellemi Tulajdon)

Tényállás: A startupod 10 éve indult egy magyar egyetemen, akikkel aláírtál egy találmány-hasznosításra vonatkozó szerződést. Az alaptechnológiát szerződés nélkül lízingeled a volt feleséged új pasijától, a fejlesztést kiszervezted két egyetemistának papír nélkül, feketén és aláírtál egy magánbefektetővel, aki végül nem tett be egy fillért sem. Ja, és közösen ötletelsz 2-30 arccal valami kreatív közösségi szájton.

Ítélet: A befektetőtől kérj plusz 50 millát, hogy ezt a rakás sz*rt rendbe rakhasd 10 méregdrága ügyvéd segítségével másfél év alatt. Befektetés nem lesz belőle, de legalább reálisnak és jó fejnek fognak tartani.

29. Megjátszod magad

Tényállás: Bemész a befektetőhöz és adod a nagypályást. Előtte felturbóztad a LinkedIn profilodat, szereztél Armani öltönyt, lekezelő vagy és úgy mondod ki az egymillió dollárt, mint aki zöldhasút használ WC-papírnak.

Ítélet: Nem fog bejönni, a befektetők az emberismeretükből élnek (már aki és már ameddig), át fognak látni rajtad, vagy legkésőbb a due diligence-en megbuksz. Ez egy kicsi ország, mindenki ismer mindenkit. Ha már volt 2 exit-ed, akkor beszélhetsz magas lóról – de akkor meg már minek?

30. Túl magabiztos vagy

Tényállás: Barátságos vagy, tele pozitív energiával. Csillog a szemed, érzed a bizniszt, tudod a tutit. Csak a zseton hiányzik és felbőg a kezedben a motoros kasza. Semmi nem állíthat meg!

Ítélet: Azért fogsz nemet kapni, mert minden sikeres cégvezérben megvan az állandóan munkáló önkritika, a veszélyérzet, a gombóc a gyomorban. E nélkül csak vakon repülsz a zsírfrankó kudarcba és ezt a befektetők (többsége) tapasztalatból tudja.

31. Nem vagy elég magabiztos

Tényállás: Aláveted magad a befektető véleményének, alázatos vagy, tisztelettudó és együttműködő, ahogy kis korodban tanították.

Ítélet: Már nem vagy gyerek. Kockatőkés ebből arra következtet, hogy az első amerikai hiéna fél kézzel kiforgat mindenedből. Ne légy szervilis, ez az iparág az egókról szól, csak az nem mindegy, hogy mikor kell az egót szabadjára engedni és mikor kell pórázra tenni.

32. Amikor kapod a terhelést, összeroppansz

Tényállás: Nagy mondások, kőbe vésett ígéretek, ilyen-olyan piaci potenciál, rocksztár csapat. Aztán amikor negyedszerre kell módosítani a költségterven, vagy felhívni 4 kontaktot Skype-on egy nap alatt, akkor az eredmények csak nem jönnek össze valahogy.

Ítélet: A startup világ gyors. Alkalmazkodnod kell a terheléshez, reagálni, tolni előre a dolgokat. A shit-teszt sokszor szándékos a befektetések előtt. Nem mentél át – ez van.

33. Megbuksz a due diligence-en

Tényállás: Ferdítettél, hogy a céged élhessen – ki ne tenné, nem igaz? De rájöttek.

Ítélet: Ráb***tál. Tanuld meg, hogy egy befektetési döntés a nap végén mindig egyetlen emberbe fektetett bizalom, ahogyan azt fentebb is írtam. Soha ne hazudj a leendő üzleti partnereidnek. Ha valami gázos (és valami mindig gázos), akkor mondd meg. Hazudhatsz kifelé, ha nagyon muszáj (és néha sajnos muszáj, így jött létre például a marketing szakma), de a hátország felé soha, soha, soha.

34. Arrogáns vagy

Tényállás: Jól indultak a dolgok, de a term sheet tárgyalások közben valami félrecsúszik. A befektető köti az ebet a karóhoz, nem tágít valami fityfranc apróság tekintetében, ami ráadásul némi veszélyt is hordoz számodra. Több évnyi keserűség tör fel benned, amikor vörös fejjel ordítani kezdesz vele.

Ítélet: A befektető-vállalkozó kapcsolat egy házasság, ami sok évre előre elkötelezi a feleket. Konfliktusok, problémák márpedig lesznek, amit higgadt párbeszéddel célszerű megoldani. Ha valóban olyan feltételeket kapsz, amik elfogadhatatlanok, vagy olyan magatartással szembesülsz, ami etikátlan, akkor tárgyalj higgadtan, vagy állj fel csendben. De ha egyszer felállsz, akkor hagyd is ott a befektetőt, és ne játszd a sértődött gyereket, aki duzzogva vágyakozik rá, hogy visszaédesgessék, miután hülye volt.

35. Nem vagy képezhető

Tényállás: 10+ év tapasztalatod van, hétpróbás Hustler vagy, szépen megyeget a startupod is. Van csapat, vízió, egy régebbi vállalkozásodból tolod át a pénzt az újba, pitch rendben, számok rendben, egy ideje lejöttél a szteroidokról, így nyugodt és barátságos vagy; és mégsem kellesz a kockatőkének.

Ítélet: A befektetők megérzik, hogy kiben van lehetőség a továbbfejlődésre. Aki akadékoskodik, az sem kell, aki teljesen zöldfülű, az sem. Aki nem hajlandó elhagyni a komfortzónáját időről-időre, az nem fog fejlődni sem. Ez egy finom egyensúly, amit nehéz eltalálni. A legjobb tanácsom, ha ez a helyzet áll fenn, hogy légy nyitottabb. Tanulj új dolgokat, tágítsd ki az érdeklődési körödet, feszegesd a határaidat.

36. Valami nem stimmel

Tényállás: járkálsz startup rendezvényekre, olvasgatsz ezt-azt, hegesztesz valami app-ot mellékállásban, még 2 Jeremie-nél és három inkubátornál is jártál – de a csoda, amire vágysz, csak nem történik meg, pedig a fenti pontok egyike sem vonatkozik már rád. Úgy érzed, neked soha nem lehet szerencséd, miközben nálad hülyébbek rendre behúznak valami nagy történést.

Ítélet: valahogy mindig az a vége, hogy csak a jó játékosnak van szerencséje, nem igaz? Vedd elő az önkritikádat, szerezz visszajelzéseket saját magadra vonatkozóan is; rá kell jönnöd, mitől és miért vagy kevés. Mert valami frankón hibádzik. Változtass rajta és lesz eredmény!

[dil dil = 4004]

Kockatőkével és a befektetők kapcsolataival nyilván könnyebb és gyorsabb céget építeni, ez nem kérdés. Ugyanakkor létezik siker befektető nélkül is, csak extrém ritka. Ha venture capital mellett döntesz, legalább csináld úgy, hogy a végén tényleg behúzzon a csapat egy kisebb-nagyobb összeget. Remélem, a fentiek ebben legalább néhány vállalkozónak segíteni fognak ebben. Kollégák, jöhetnek a kiegészítések – milyen okból szoktatok még nemet mondani?

Akcelerátor Térkép

Közzétéve Szerző:
1

accelerator_terkepManapság úgy nyílnak itthon (és Európa-szerte) az akcelerator-ok, hogy követni is komoly teljesítmény. Régóta készültem egy cikkel arról, hogy hogyan választhat jól egy startup, csak közben lett egy befektetői sapkám is, ami okoz némi – talán még leküzdhető mértékű – skizofréniát. De döntsétek el Ti, most ugyanis egyszerű vállalkozóként személyiségem jobbik része elmondja, hogy ő (én, mi, whatever) hogyan választanék a rengeteg mostanában nyíló lehetőségből, mert tényleg nem könnyű. És tessék, ide vésem a bevezetőbe ezt is: komolyan gondolom, hogy saját cégünket, a Törzset sem tartom mérlegelést nem igénylő mindenáron-csak-ide választásnak. Ennél ma árnyaltabb a kép, és okosan kell választani. Ha ebben a startup-bőségszaruban lennék pályakezdő Hustler, én ezeket mérlegelném:

A könnyű része

Non-equity programba én nem mennék. Amikor az egyértelmű anyagi érdekeltségeket valami homályos, nagyívű adományozósdi váltja fel, az nem jó ómen egy vállalkozónak. A term sheet-ek nyilván sokat számítanak, a nagy reményekből ilyen választék láttán szükségtelen 10 év startup-fegyházat csinálni. A term sheet-eket illetően próbálok nem mantrázni, vesting, pay-to-play, időben állandó, legsimább liquidation preference, értelmes drag-along nekem alapelvárás lenne. Készfizető kezességnél, ingatlan-fedezet pedzegetésénél a tárgyalószék háttámlája adjon nektek az ajtóig szerencsésen kitartó szélsebes lendültet, kontroll maradjon az alapítóknál, Darwin-díjas kisemmizőst ne írjatok alá. Az egyéni kreatív apró betűs megoldásokat némi elemi logika vagy egy jó ügyvéd képes kigyomlálni. A mentor csapat ugyancsak kiemelten fontos, érdemes utánamenni, hogy kik a ténylegesen aktív szereplők egy-egy cégecske-gyorsítóban, és kik a honlap-díszletek, ugyanis csak az előbbiekkel fogtok együtt dolgozni, velük viszont nap, mint nap.

Premoney? Befektetés összege?

Egy fityfrancot – ha logikusak vagytok, egyik sem számít igazán, méghozzá ezért: Egyrészt ahogy azt az alábbi grafikonon is láthatjátok, a startupok fázistól függően éheznek tudásra vagy nyers zsetonra. A korai fázisokban leginkább a tudás, a kompetencia és a network hiányzik, és ahogy megy előre a vállalkozás, egyre égetőbb lesz a hard cash hiánya. Korai fázisú cégnél amúgy is akkor járnak jól az alapítók, ha minél kevesebb cash-t vonnak be, hiszen a részesedés – imádkozzunk érte buzgón – hiperdeflálódni fog (gyorsan növeli az értékét). A Y-Combinator modell is minél kevesebb cash, alacsony cégértékelés mellett. Itthon sokan csinálnak hiúság-mércét a Premoney-ból, ami korai fázisban egyszerűen megmosolyogtató nonszensz. Ilyenkor a felhígulást kell nézni és a runway-t, nem a Premoney-t. Azt javaslom, 3-9 hónap között legyen a runway, amit az első tőke biztosít. Ez persze relatív, de érdemes tudni, hogy a Y-Combinator tizen-huszonezer dollárokat tol a cégekbe, és a 500Startups sem ad 50 ezret cash-ben. Az alapítók érdeke ugyanis, hogy minél kisebb mértékben híguljanak, az akcelerátor érdeke pedig az, hogy olcsón vásároljon; e két alapvető érdek közös halmaza egyedül a kis-befektetés-alacsony-premoney kombó. Igaz, pár hónapig nem lesznek még amerikai fizuk, de a valódi cél az, hogy egy év múlva legyenek, és onnantól még sokáig – és előbb-utóbb egy exit is befigyeljen.

COMPETENCY-CAPITAL-GAP_png

Fundraising előrelátóan

Magyarországon korábban a börtönszappan-stratégia működött – ahol adtak, ott lehajoltak érte a vállalkozók, bármilyen rémség is közeledett fenyegetően hátulról… (Sajnos ezen vállalkozó kollégákat és fedett pályás majdazténtudom-ban országos bajnok befektetőiket épp mostanában gyűri orrba a startup iparág globális szabályainak szenvtelen vasökle, és túl azon, hogy a káröröm gáz, ezek a bukták komolyan ártanak az iparágnak és a hazai befektetői kockázatvállalási hajlandóságnak is.) Kulturáltabb féltekén ez nem így működik, és a lehetőségek sokaságával immár itthon is van létjogosultsága némi logikát vinni a tarhálásba. A tanácsom, hogy ha több akcelerátort látogatsz végig, akkor oda menj először, akikkel a legszívesebben dolgoznál együtt. Ugyanis mi a magasságos lóbrokit is csinálsz, ha elcsordogálsz elsőnek a harmadik legszimpibb startup-szteroid-laborba és kapsz egy term sheet-et? Lehet, hogy kapnál a szíved választottjánál is, vagy a másodiknál, de senki nem fog veled szívesen dolgozni, ha végigroadshow-zod a teljes palettát. Ergó vagy aláírod és sosem tudod meg, hogy játszhatnál-e a nagyfiúkkal is, vagy kockáztatod a rossz hírnevet és az először kapott lehetőséget. A term-sheet-turisták iparági népszerűsége gyorsan erodálódik, ráadásul általában ott a no-shop klauzula mindegyik papírban. Mérlegelj, tájékozódj, aztán amikor mozdulsz, kezdj ott, ahol legszívesebben alkotnál. Ha nem jön be, még mindig mehetsz a többiekhez. (Mondjuk a pitch-edet viszonylag értelmes gondolatnak tűnik nem a kedvenceden gyakorolni.)

Hasonló hasonlót vonz

Az iparági fókusz alapján megint csak érdemes mérlegelned, hiszen ha retail-ben nyomod, akkor egy retail fókuszú gyorsítóban jobb sorod lesz. A kapcsolat-rendszerek vertikálisan nagyobbak, a tapasztalat is kiterjedtebb azon az egy fókuszon, amire az adott accelerator igazán benedvesedik, és jobban értenek majd téged is. Az Aquincum bio-technológiában például jobb választás, mint a Traction Tribe, orvos-technológiában viszont mi is lelkesek – és úgy tűnik, eredményesek is – vagyunk. Felnőtt tartalmakkal én elsőnek – bár nem inkubátor, de tapasztalat meg zseton van bőven – a Docler-hez mennék, New York-i kapcsolatokban pedig az iCatapult tűnik a legerősebbnek. Persze, vannak átfedések, de mindenkinek megvan a maga specialitása is. Nem véletlen, hogy Amerikában egyre nyílnak a spec akcelerátorok, például wearable tech, fashion, sport tech, vagy a média fókuszú Disney Accelerator. Ja, és ki ne hagyjam Valner Szabit, becsüljük, nagyra tartjuk, sokat lehet tőle tanulni.

A stílus sem mindegy, mi a Traction Tribe-nál például nemhogy nem fogjuk vissza az igazi fenegyerekeket, hanem még partnerek is vagyunk az igazi rosszcsont Hustler húzások kivitelezésében. Vannak olyanok, akiknek ez már sok – ők jobban járnak, és jobban érzik majd magukat egy olyan környezetben, ahol a többieknek sem végtelen a komfort-zónája. Akik meg értik, hogy miért nem adjuk meg a jelentkezésre szolgáló email címet, mégis megszerzik, azok valószínűleg tényleg a Traction Tribe köreibe rendeltettek…

Fordított Due diligence

A leghatásosabb módja annak, hogy képet kapj egy akcelerátorban rád váró életről, ha megkérdezed a már bebocsátást nyert portfólió vállalkozások startuppereit. A magyar piac amúgy is annyira kicsi, hogy ha az iCatapult-ban, az ACME-ben, a Rocketside-ban, vagy épp nálunk véletlenül leejtenek egy fél kekszet a földre, Inszájder Csaba hetekig fejcsóválva csámcsog rajta… Nem a kekszen – ott még nem tartunk -, hanem a nem létező sztorin. Egy ilyen kis közösségben nincsenek titkok, menjetek utána az infóknak, beszélgessetek a portfólió cégek vállalkozóival. El fognak mondani jót, s rosszat egyaránt. Azt is érdemes felgöngyölíteni, hogy melyik gyorsító milyen modellt követ; mi a YC-höz hasonlóan a Fekete Hattyúkat keressük, mások esetleg a 500Startups modellje alapján dolgoznak majd – egyik sem mondható rossznak, vagy sikertelennek, csak más típusú vállalkozóknak lesz komfortos.

[dil dil = 3964]

Érzésre

Végezetül, használd a hatodik érzékedet. Amelyik akcelerátor például savazza a konkurenseit, az tutira kétségbe van esve valami miatt. Nem jön a minőségi deal flow, egyik véres bukta köszönt be a másik után, esetleg a befektetők feszengenek és rezeg a cash-flow léc, vagy bármi más miatt van tele a gatya. Bárhogy is legyen, többnyire nem fog kilátszani a konkrét ok, de valamiért a top akcelerátorok – YC, 500, Techstars, Launchpad LA, stb. –  úgy képesek versenyezni egymással, hogy közben együtt is működnek. Hallotta valaki Paul Graham-et azzal roadshow-zni, hogy a Dave McClure az egy nyomi? Aki a versenytársa háta mögött nyomja a bennfentes lehúzós kampányt, aki folyamatosan kellemetlenkedik, az vagy primitíven irigy, vagy versenyképtelen, vagy simán csak egy dögöljön-meg-a-szomszédé típusú mezei gyökér; viszont ha ezt a társaságot választod, ugyanerre a vérkorrekt hozzáállásra számíthatsz magaddal szemben is, ha változnak az érdekrendszerek.

A startup iparág a széles körű kooperáción és a hosszú távú gondolkodáson alapul – akit ez az alapgondolat sem bírt megtermékenyíteni a Völgyben vagy bárhol máshol, az vajon mennyire ért a magasabb rendű dolgokhoz, az igazi finomságokhoz, és vajon mennyire vesznek komolyan egy ilyen arcot a negatív hozzáállást mélyen lenéző amerikai exit-paradicsomban? Van annak előnye, ha erős, ugyanakkor kooperatív a konkurencia – lehet fejlődni, nem ellustulni, megmérettetni és kemény munka árán nyerni, vagy méltósággal alulmaradni. Remélem, nem voltam túlzottan részrehajló, nektek jó mérlegelést, mi a Traction Tribe-nál pedig a versenytársainkat megbecsülve toljuk a bizniszt rendületlenül, ugyanis nem az tesz minket boldoggá, ha másnak rossz, hanem az, ha kipattan egy újabb magyar Rich as Fuck startup – remélhetőleg a Törzs tagjai közül. 😉

(Ha valamelyik inkubátort/acceleratort/lelkes-alkalmi-társulást kihagytam volna, akkor sorry. Nem a teljesség igénye volt a cél. Majd legközelebb.)

Gazella és Lódarázs

Közzétéve Szerző:
Válasz

gazella_es_lodarazs_jpg[quote align=”center” color=”#999999″]
„…a hont / kivont / szablyával óvta ellenem, / ideidézi szellemem / hevét / s nevét…” [/quote]

Gazella kapcsán az alábbi levelet kaptuk. Nyilván nem erre számítottunk és nem vagyunk épp feldobva tőle. Igyekszem épp csak annyit foglalkozni a témával amennyit feltétlenül muszáj.

palyazat-large

A Győztesek

Először is Hild Imre sokat tett a magyar startup közösségért, egy nyelvet beszélünk vele és mind az elkötelezettsége, mind a tudása vitán felül áll – megérdemelten nyert. Bojár Gábor tőkeerős, sikeres vállalkozó – ráadásul tech területen – és erős csapatot rakott össze. Valner Szabi nálam – minket is megelőzve – abszolút első helyen állt végig, mert a saját pénzemet is leginkább Őrá bíznám (Ráadásul a pályázatunk elutasítása hallatán olyan Úriemberhez méltó gesztus volt az első mondata, hogy a fair play szóról ezentúl Ő jut majd eszembe.) Minden rossz érzés nélkül, őszintén, szívből gratulálok Nekik. Mindannyian vállalkozók, mindannyian megérdemlik, és mindannyian jól fogják felhasználni, – végre – a valódi startupok érdekében. Az ACME Labs-hez még nem volt szerencsém, de biztosan jó anyagot raktak össze ők is – a jókívánságok nekik is szólnak. Ha megint valami ejtőernyős bankár vitte volna a lehetőséget, az keserű pirula lenne, így azért jobb a helyzet.

Hála és Köszönet

A Most Ti Jöttök című cikkhez érkezett számtalan komment és pozitív visszajelzés számunkra azt mutatja, hogy van igény és fogadókészség arra, amit Márkkal, Antallal és a négy amerikai partnerrel csinálunk. Mondjuk a Hatalom magasról szarik a célcsoport igényeire, de mikor érdekelte a Hatalmat pont annak a véleménye, akin épp segíteni próbált? Mindegy, a lényeg, hogy hálásan köszönöm, köszönjük Nektek.

A Hivatal Véleménye

Veszíteni tudni kell, de hogy útban kifelé még belénk is rúgjanak –  azt nem kell hagyni. És a NIH pökhendien cinikus és mélyen kétszínű indoklását most nem bírom szó nélkül hagyni: „A koncepció teljes egészében az amerikai piacra összpontosít, ami a magyar gazdaság számára nem jelent kellő mértékű előnyöket”… Amerikai piacra juttatni magyar vállalkozásokat, amelyek ezáltal itthon is munkahelyeket teremtenek, adóznak, kapcsolatokat, tapasztalatokat hoznak haza és export-képes hidakat építenek – az „a magyar gazdaság számára nem jelent kellő mértékű előnyöket”? Nem jelent? Mert ha a startupok megrohadnak itthon a szárazra véreztetett 10 milliós kis piacon, adópréstől nyögő ügyfelek meg fehér izzásig hevített körbetartozás között lavírozva, arról majd rögvest világraszóló sztorit kanyarít a TechCrunch, ugye?

És még igazodjunk is

De van még szebb: „A pályázati kiírás ismételt megjelentetése esetén javasoljuk a továbbgondolt projekt javaslat benyújtását.”  …Ööö… Átgondoljuk. Átgondoltuk: Egy nagy gőzölgő lószart nyújtunk be bármit! Nem dacból, hanem mert nem fogjuk „továbbgondolni” a projektet. Bármilyen meglepő, azt írtuk le, amiben hiszünk, azt csináljuk, amihez értünk és saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy a piacunk is ezt akarja. Ezzel szemben a Tisztelt Bíráló Bizottság üzenete ez: Vagy addig faragjuk a meggyőződésünket, amíg majd passzolunk, vagy másik utat keresve magunknak időt, a döntéshozóknak pedig újabb kör kínos magyarázkodást spórolhatunk (magyarul mehetünk a jó büdös francba). A Lean gondolkodásról pofázunk itt egy éve, arról, hogy vágd le, ami nem működik, és lépj tovább. Levontuk a tanulságot. Továbblépünk. Build. Measure. Learn. Építettünk, Megmérettettünk, ideje Tanulni belőle – és nem dolgozni feleslegesen újra egy állami pályázaton, hogy nem a tervezett, hanem az önerőből már elért eredményeinkről kiderüljön: „a magyar gazdaság számára nem jelent kellő mértékű előnyöket”. Egyszer is nehéz volt hinni. Másodszor nem megyünk házhoz bekopogtatni a lófa**ért!

Ahogy egy befektető kedvéért rossz ötlet csavargatni egy startup amúgy valós számait, ugyanúgy rossz ötlet lenne egy startupot-sosem-látott hivatal óhajának engedve reszelgetni azt, amiről tapasztalatból tudjuk, látjuk hogy működik. „Gondoljuk tovább” a Tisztelt Bíráló Bizottság kedvéért a tényt, hogy néhány százezer forint saját pénzből többet értünk el alig egy év alatt a startup vállalkozók képzése terén, mint a startup szempontból többnyire még mindig csak méltatlankodva totyorgó Jeremie Alapok 3 év alatt 130 milliárddal? „Gondoljuk tovább” azokat a körülöttünk lévő vállalkozásokat, amik állami pénz nélkül is köszönik, de élnek és virulnak? Talán gondolja tovább a Tisztelt Bíráló Bizottság az elméleti lehetőségét, hogy esetleg nem a valóságot kellene hozzáreszelni az éppen aktuális PR stratégiához, hanem fordítva. Gondolja tovább, hogy a Jeremie I-es alapok nem tudták határidőre kihelyezni a forrásaik felét sem… és akkor még precízen tárgyilagos maradtam békésen csónakázgatva egy végtelenül mély vödör ürülék legtetején.

Ezután

Ne sokáig örüljön „Horger Antal Úr”! Ajánlanám ugyanis a Tisztelt Bíráló Bizottság szíves figyelmébe azt a tudományos bizonyítást, miszerint a lódarázs a fizika mai állása szerint nem lehet képes a repülésre – csakhogy a lódarázs magasról szarik a fizikára és vígan repül… Bár a Nemzeti Innovációs Hivatal részéről nekünk mostantól papírunk van róla, hogy nem vagyunk az erős mezőnyből kiemelkedő legjobbak között, és amit csinálunk, az „a magyar gazdaság számára nem jelent kellő mértékű előnyöket”, azért mi alkalmatlanságunk államilag garantált tudatában egyszerűen csak csináljuk, úgy ahogyan eddig is – nulláról, ellenszélben, profitábilisan. Végül is vállalkozók vagyunk – ha máshogy nem megy, akkor jeget adunk el télen, vizet a kútnak, tüzet a pokolban…

[quote align=”center” color=”#999999″]„…Én egész népemet fogom / nem középiskolás fokon / taní- / tani!”[/quote]

(Az idézetek József Attila Születésnapomra című verséből valók.)

Most Ti Jöttök…

Közzétéve Szerző:
Válasz

your_turn2Huh, ez most tényleg nem mindennapi striciség lesz, de azt mondom, amit az egyszeri sebész: “Vágjunk bele, aztán meglátjuk…”. Az a helyzet, hogy hamarosan egy csomó (4-8) inkubátor kezdi meg a működését Magyarországon. A Nemzeti Innovációs Hivatal ugyanis reagált a startup ökoszisztéma igényeire és kiírt egy ATI-2013 elnevezésű pályázatot – a köznyelvben Gazella néven fut a dolog. Talán nem meglepő, hogy egy kis csapattal láttunk fantáziát az elindulásban, így három kiváló koponyával, Károlyi Antallal, Kubatov Márkkal és Chris Brown-nal – meg néhány amerikai nagyágyúval a hátunk mögött – beadtunk egy pályázatot és kidolgoztunk egy teljesen új acceleratio-s modellt. A célunk az amerikai piacra segíteni annyi innovatív magyar vállalkozást, amennyit csak tudunk. Ez a pályázat tenné lehetővé, hogy ne csak okoskodni tudjunk a kiválasztott cégekben, hanem igazi pénzt is tehessünk a vállalkozásokba – ami azért valahol sokaknak elengedhetetlen kellék az álmaik megvalósításához.

A bürokratikus részén túl vagyunk, e hét szombaton pedig személyesen prezentálunk a bizottság előtt. Ha sikerül ez az egész – amivel kapcsolatban élemedett korom révén picit szkeptikus vagyok – akkor a term sheet-jeinkbe minden elképzelhető alávaló gennyes szemétséget belepakolunk majd, amit az elmúlt egy évben csak szapultunk… (Aki ezt elhitte, az még nem olvasta eleget ezt a blogot. 🙂

Komolyra fordítva a szót: Hiszünk abban, hogy vállalkozók tudnak vállalkozókat sikerre segíteni. Hiszünk abban, hogy sok tehetséges, jobb sorsra érdemes magyar vállalkozó van, akiknek csak a nagy piaci hozzáférést kell biztosítani ahhoz, hogy akár a világhírig vigyék. Szívesen mondanám, hogy mindenkinek adunk majd valamit, de akkor hazudnék – verseny lesz, ahogy verseny volt és van is. De a legjobbaknak adhatunk egy lehetőséget. Néhány millió vagy tízmillió forinttal, tisztességes és előnyös Vanilla term sheet-tel és egy 40 fős amerikai-magyar mentor gárdával – Los Angelesben. Mivel mindannyian próbálunk nagyon Lean-ek lenni, megkérdeztük párszor magunktól, hogy vajon a piac – azaz Ti – minket akar(tok)-e? Arra gondoltam, a szombati prezentáción adnék néhány visszajelzést a bizottságnak. Hogy elvinném a hangotokat magammal, mert nekem ez adta a legtöbb energiát az elmúlt egy évben. Úgyhogy ha láttok fantáziát a csapatunkban és a szándékainkban, akkor kérlek, péntek (azaz holnap) éjfélig írjátok meg kommentben – esetleg azt is, hogy miért. És drukkoljatok szombaton, mert akasztják a hóhért: nekem kell tolnom a pitch-et angolul. Köszönöm mindenkinek előre is. – KP

(ja, és szokás szerint még ez is – ezúttal Mihalovits Ervin javaslatára.)

18 Accelerator Dilemma

Közzétéve Szerző:
Válasz

accelerator startup vállakozó vc befektetőEbben a korábbi cikkben megbeszéltük, hogy mi az accelerator-ok előnye és hátránya. Akkor azt javasoltam, ezerszer gondoljátok meg a dolgot, mert egy accelerator egyfelől egy drága iskola, másfelől – ha okosan választasz – életed meghatározó mérföldköve lehet a vállalkozásod sikere szempontjából.

Mi az accelerator?

Olyan magánvállalkozások, melyek korai (pre-seed vagy seed) fázisú startup-okat turbóznak fel úgy, hogy adnak pénzt, paripát, fegyvert, oktatást, kapcsolatokat, és egy aktív startup közösséget, ami segít az elindulásban. Cserébe általában tulajdonrészt kérnek az adott cégből – vagyis zsét és időt fektetnek a cégekbe, és ezért részesedést kérnek. Korán szállnak be, amikor még semmi nem tuti, cserébe olcsón kapnak részvényeket.

De vannak olyanok, amik nem kérnek részesedést, nem?

De igen, jelenleg három ilyen létezik, a Startup Chile, az Evo Nexus és a trentói TechPeaks. Ezek úgynevezett non-equity programok, azaz adnak cash-t, startup környezetet és oktatást, és nem kérnek mást, mint hogy legyél ott egy ideig – jellemzően 3-6 hónapról van szó.

Ingyen cash? Ezeket bűn nem lehúzni, ugye?

Egyáltalán nem ez a helyzet. Valamiért a legeredményesebb accelerator-ok nem a non-equity programok. Ha non-equity-be bejutsz, spórolhatsz néhány ezer dollárt magadnak, de amikor vége a programnak, annyi, irány haza. Nyilván aki nem kellett a techstars-ba, az megy ezekbe – tehát itt azokkal bratyizhatsz, akik nem kellettek a techstars-ba. Ezzel ellentétben a techstars-ban azokkal haverkodsz, akik az évi 60 ezer jelentkező közül a felső 1 %-ban voltak – nem mindegy a dolog, főleg ha a vállalkozásod nem egy halálra ítélt vacak. (Nem akarok elitistának tűnni, és nem igaz, hogy “mezei” accelerator-ból, vagy non-equity programból nem jöhet ki killer cég. Egyszerűen a statisztikák azt mutatják, hogy a Y Combinator-ből több siker esik ki. Ennyi.)

És miért léteznek egyáltalán accelerator-ok?

Azért, mert a gazdasági iskolákból kijövő friss diplomások ezrei annyira életképesek az üzleti életben, mint egy sivatagi aknamezőre született mélytengeri hal. Viszont az eszük, a szorgalmuk, a kitartásuk és az újításra való képességük megvan. Néhány öreg róka pedig rájött, hogy hosszú távon nagy pénz lehet abban, ha kipótolják a némely egyetemeken dohos pergamenekből tömeg-oktatott elméleti tanrendet néhány olyan modern és életszagú kiegészítéssel, mint például a „hogy a francba’ keress pénzt” fejezet.

Kinek jó, kinek nem?

Mára elég sok accelerator program indult el ahhoz, hogy ilyen formában már ne lehessen válaszolni a kérdésre. Alapvetően elmondható, hogy aki nem gyakorlott vállalkozó, született hustler, vagy hétpróbás gazember, annak egy accelerator-program sok időt és kínt tud megspórolni. Aki magabiztos Hustler – akár nemzetközi porondon is – az inkább a vállalkozását építse, főleg ha már bizonyította, hogy megy ez neki. Friss diplomásoknak, startup-szüzeknek, diploma-tagadóknak és biznisz-újszülötteknek megéri az accelerator, mert sok évnyi szenvedést és drága pénzen gründolt bukást spórolhatnak.

Mit nézz elsősorban, ha erre adod a fejed?

Ez egyértelmű: az accelerator hírnevét. A legjobbakban a legjobb mentorok segítik a legtehetségesebb startupokat, és a leghíresebb befektetők válogatnak a csapatokból. Ez az elit klub. Vannak feltörekvők is melyeknek még nincs hírneve, itt a mentorok személye és kapcsolatrendszere számít. Később nyilván ezeknek is lesznek világraszóló sikereik. Fontos, hogy ezekben a mentorokban megbízz, hogy legyen hozzáadott értékük a vállalkozásodhoz, hogy toljanak előre, hogy megóvjanak a messziről ordító hibáktól.

És mit nézz másodsorban?

A felhígulás mértékét. Felhívnám a nagyérdemű figyelmét arra, hogy nem premoney-t írtam, hanem felhígulást. A korai fázisú cégeknél a premoney valuation egy hipotetikus, bemondásra született szám, ami mind befektetői, mind vállalkozói oldalról sokkal kevésbé számít, mint a későbbi fázisokban (pont ezt nem érti még a magyar befektetők többsége, és ezért születnek itthon túl alacsony cégértékelések). Egy startup rendszerint sok befektetési körön keresztül kap finanszírozást, és ahogy életciklusában halad előre, a kezdeti túl alacsony vagy túl magas cégértéket a többi befektetési kör értékelése (premoney-ja) irtózatos kínok mellett ugyan, de kompenzálja – ezért akár az alapító, akár a seed befektető kapzsi, hosszú távon úgy helyre lesz rakva, hogy a takony menetet vág a nyakán.

De amelyik több zsetont ad, az csak jobb nem?

Nem. Mivel korai fázisú cégeknél – a közhiedelemmel ellentétben – nem a felhasználható tőke hiánya a fő probléma, hanem a hiányzó tudás és tapasztalat, nem lényeges kritériuma egy-egy accelerator programnak, hogy mennyi cash-t biztosít. Legyen néhány tízezer dollár, mert vállalkozni pénzbe kerül még ma is. De hogy ez 20 ezer, vagy 50, az igazából mindegy abban az esetben, ha az adott közösségben felszedhető tudás, kapcsolatok, tapasztalatok révén a vállalkozás 20 ezer dollárból is eljut addig, hogy írjon róla a TechCrunch. Tehát alacsony premoney alacsony összeggel rendben van, ha az adott accelerator legendás, mint például a Y-Combinator, a 500Startups, vagy a Techstars – mondjuk ezekbe szinte lehetetlen is bejutni.

Van még valami kritérium?

Igen, nekünk magyaroknak van. Nálunk elsőrendű szempont a nagy piaci hozzáférés. Minél külföldebbre menj. Olyanhoz, aki minél nagyobb piachoz segít hozzá. Tech-orientált országot válassz, ha ebben az iparágban dolgozol, divat fővárost, ha a következő Dolce & Gabbanát akarod összerakni. Ők most amúgy is leülnek megpihenni. Létezik ám olyan vertikális gyorsító is, hogy Nike Accelerator… A legsikeresebb accelerator-ok egyébként egyetlen országba sűrűsödnek… a véleményemet ismeritek (a világ legerősebb gazdasága, de nem Magyarország, és nem Mongólia, mi az?)

Lóvé, iroda meg okosítás. Ennyi egy accelerator?

A legfontosabb kimaradt. A startup ökoszisztémában az a lényeg, hogy mivel a cégek gyors növekedésre képesek, minden hozzáadott érték rövid idő alatt megsokszorozódhat. Egy accelerator-ban dolgozó startup közösség tagjai egymást is segítik, mivel ők is csak akkor kapnak segítséget, ha adnak is. Ha bejutsz egy profi gyorsítóba, a legjobb agyak vesznek majd körül, akik visszajelzést, tanácsot, ötleteket adnak – a versenykörnyezet áldásos hatásáról nem is beszélve. Bármilyen hihetetlen, a hasonló gondolkodású vállalkozókkal feltöltött “laboratórium” legalább olyan fontos, mint a zsé meg a mentorálás.

Akkor melyik accelerator jó?

A Forbes szerint ezek a legjobbak.

Mi történik az acceleratorban?

A véredet is kiszívják, az történik. Melózni fogsz éjjel-nappal. Nem korbáccsal ütnek, hanem van egy közeg körülötted, akik mind eszeveszetten tolják, ráadásul egymással versenyeztek a majdani befektetőkért. Amelyik acceleratorban az optimista, együgyű lézengést tapasztalod, ahol a legtöbb arc első ránézésre be van állva, mint a klinikai halál – azt messze kerüld el. Attól, hogy a saját cégedet tolod, ez még munkahely, nem vidámpark.

Mi van utána?

Ne olyan gyorsan. A finálé a legérdekesebb: Az Isteni DD, a Demo Day. [quote align=”center” color=”#999999″]It’s hard to do a really good job on anything you don’t think about in the shower – Paul Graham, Founder of Y Combinator[/quote]

Miért, mi az a Demo Day?

A Number 1 Accelerator, a Y-Combinator kezdte el, de e jó szokását sok ilyen műintézmény átvette – amikor vége egy programnak, szerveznek egy versenyt / bemutatót / húspiacot, amire sok befektetőt meghívnak (Hogy ki megy el, az nagyban függ az accelerator hírnevétől). Itt aztán lehet befektetni szépen a felszteroidozott startup-okba. A Y Combinator-nél (egyébként itt töltötte gyermekkorát a Dropbox és az AirBnB is) 35 startup-ból 33 talál befektetőt – ott és akkor azon az egyetlen napon… Frászt – ne higgy el mindent! A mentorok kőkeményen lobbiznak a startup-jaikért a Demo Day-t megelőző három hónapban is. A közel 100 %-os siker így jön össze. A többieknél ez az arány már egy hangyányit rosszabb, néha kifejezetten siralmas.

Ok, de mi van demo day után?

Ha behúzol befektetőt, akkor mész tovább az amerikai álom rögös útján. Ha nem, akkor legtöbbször egy meleg kézszorítás mellett elduruzsolt „good luck and have fun”, ami szabad fordításban a „kevés voltál, megszívtad, húzz a rákba” kifejezéssel írható le a legpontosabban. Vannak accelerator-ok, amik utógondoznak startupokat, és vannak alumni programok is – de ezek ritkák, legtöbbször a „good luck…”-kezdetű szcenárió van. Nem para, ha nincs a végén egyből befektetés, tolni kell tovább a szekeret – immár “felnőtt” vállalkozóként.

[dil dil = 3100]

Kik azok az accelerator nomádok?

Akik egyik accelerator programról a másikra járnak ugyanazzal a startup-pal.

És mi a baj ezekkel?

Alapvetően semmi, mindenhol tanulnak egy kicsit. De: egy killer vállalkozással azért rohanunk előre, hogy ne a konkurencia szedje fel a kritikus tömeget először – ezért építünk traction-t, ezért fontos a sztori. A nomádoknál sokszor elnyúlik a cég sztorija – persze ettől még rengeteg kapcsolatot és tudást szednek fel. Ha nagyon ütős a cuccod, ne legyél nomád, mert azzal egyrészt kiheréled a sztorit, másrészt viszi a cégből a részesedést is. Ha átlagos a startupod, nomádkodj nyugodtan, nem olyan rossz élet az fiatalon. Ilyenkor iktass be non-equity programot is, pár ezer dollárod talán marad a végén.

És hogyan lehet bejutni valamelyik legendába?

Arról már be is van izzítva egy cikk… méghozzá egy rakás titkos trükkel. Hamarosan… Addig egy kis nyári zene.

Még hogy tőke nélkül lehetetlen…

Közzétéve Szerző:
Válasz

startup, lean, kockázati tőke, befektetés, pitch, start-upA következő sorok egy született hardcore sorozatvállalkozó, Kubatov Márk tollából (billentyűzetéből) származnak. Márk nemrég végigjárt egy ugyanolyan több hónapos utat Los Angelesben és a Bay Areaban, mint én 2012 nyarán, ráadásul ugyanazzal a céllal – megvetni a lábát a világ legerősebb tech iparának földjén. A különbség csak annyi, hogy Ő még előrébb tart a vállalkozásában, túl van az első sikereken és útja inkább sales központú, célja inkább növekedési célzatú volt. Akik komolyan gondolják saját tehetségük tengerentúli exportját, azoknak teljesen egyedi és kihagyhatatlanul értékes gyakorlati információk következnek az egyik legprofibb magyar tech vállalkozótól. – K.P.

Körülbelül egy hete érkeztünk haza Kaliforniából, és kb. mostanra rendeződött a jetlag (ami gyerekkel nem egy könnyű történet) annyira, hogy néhány sorban le tudjam írni tapasztalataimat más vállalkozó kedvűeknek. Először röviden arról, hogy kik vagyunk, és mivel foglalkozunk: a Canecom keretein belül mobil alkalmazásokat fejlesztünk, kb. 3 éve vagyunk a piacon, és folyamatosan bővülünk. Mindezek mellett egy mobilos startupon dolgozunk, aminek egyik terméke már publikus. A kezdetektől fogva bootstrappelünk, eddig semmilyen tőkét nem vontunk be, így ezt az utunkat is saját erőből finanszíroztuk. Sajnos erről Magyarországon kevesebb szó esik, a kijutás egyetlen módjaként szinte mindenki acceleratorban gondolkozik, pedig van más út is. (Jó acceleratorba bejutni amúgy is nehéz, valamint nem mindenkinek való.)

Elsődleges célom az volt, hogy megnézzem első kézből, hogy jelenleg hogyan működik a kinti startup ökoszisztéma, valamint a termékeinknek az első kinti partneri kapcsolatait felépítsem (nulláról, minimális kezdeti kinti ismeretséggel (amit köszi Péternek :)), és néhány fizetős ügyfelet szerezzünk. Ebből a szempontból nem a legtökéletesebb volt az időzítés, figyeljetek rá, hogy november második fele a Hálaadás miatt, majd december közepe teljes shut down. Szerencsére az út végül jól sikerült, érdekes dolgok indultak el, de ennek a posztnak a célja inkább az, hogy olyan startupoknak, amelyek hasonlóan terveznek, kis segítséget nyújtson.

Amikor egy ilyen utat terveztek, fontos, hogy már otthon elkezdjétek felkutatni azokat a helyeket, ahova szeretnétek eljutni/bejutni. Általános tapasztalat, hogy intro nélkül szinte lehetetlen bejutni a legjobb helyekre, így érdemes már egy fél évvel az utazás előtt ráfeküdni a Linkedin-re és az AngelListre. Az emberek meglepően segítőkészek, ha nem azt érzik, hogy „csak arra kellenek”. Ez az élet más területén is hasonlóan működik 🙂

Ha San Franciscóban jár az ember, akkor egyik legjobb barátja az Eventbrite nevű website, ahol szinte minden lényeges esemény fent van, és általában ezen keresztül is lehet jelentkezni rájuk. Az ingyenes eventektől kezdve a fizetősökig nagyon sokféle rendezvény van, érdemes témakör és időintervallum szerint keresni. Az ingyenesek általában szponzoráltak, egy startup (ami ügyfeleket, vagy kapcsolatokat vadászik) vagy egy nagyobb cég (ami talenteket vadászik) által, számomra nem voltak hasznosak. A fizetősök közül a drágák (több száz dolláros entry fee) magyar bootstrappereknek nem opció (kivéve, ha tudsz szerezni egy meghívót valakitől). Az olcsóbbak, on the other hand… Na, itt lehet találni igazi gyöngyszemeket, hiszen itt általában a belépő csak alapköltségeket fedez, cserébe nagyon érdekes startup események vannak. Mivel a parkolás eszement drága (hátborzongatóan-irreálisan-abnormálisan-elcse**tt-k**va-drága. – A szerk.), így jobban megéri egy olcsó, de hasznos rendezvényre menni, mint egy ingyenesre, ahol csak a fejed töltik számodra érdektelen dolgokkal. Ezeken az eseményeken általában más startupperekkel, angelekkel, mentorokkal és újságírókkal is meg lehet ismerkedni, ami a későbbiekben hihetetlen hasznos kapocs tud lenni, ha az e-mailedet úgy kezded, hogy „az XY rendezvényen találkoztunk” máris megvan a bemutatkozásod egyik legnehezebb része.

Ugyancsak elképesztően hasznos dolog, hogy mielőtt befektető jelölttel/mentorral/acceleratorral beszélsz, gyakorolhatod a networkinget eseményeken. Bootstrappereknek kötelező: rizikómentes gyakorlás, megtanít arra, hogy hogyan beszélj a termékedről többféleképpen (ellentétben a begyakorolt pitch-el). Ez borzasztóan jól fog jönni, amikor startup csókából businessmanre változol, és amerikai ügyfelednek el szeretnéd adni a termékedet, majd jön a kérdés, hogy „So, what do you have?”… kellemetlen, ha ekkor a rutin startup pitch ugrik be, és azt kezded el mondani, holott ez a vevőt nem érdekli, ő arra kíváncsi, hogy mit tud a cuccod, magasról tesz a „market opportunity-ra”… (Ugyanezt fogalmaztam én meg ebben a posztban úgy, hogy 2 féle pitchre van szükséged. – A szerk.) Ezenfelül, mivel mindenki nyitott és általában érdeklődő, sosem tudhatod, hogy egy-egy ilyen ismeretségből lesz-e bármilyen üzleti kapcsolat (akár 2 startup között).

Összefoglalva: networkingelni sokkal könnyebb, mint Magyarországon, a fentieken kívül az a titka, hogy el kell engedni magad, és részt kell venni a beszélgetésekben, 1-2 óra után már magától jön a dolog. Az egész környezet inspiratív, nem nehéz azonosulni vele – még nekünk, általában defaultból befelé forduló magyaroknak sem.

A következő részben Márk elárulja, hogyan kell partneri kapcsolatokat felépíteni a nulláról. Elárulom, odakint ez sem lehetetlen – legalábbis Neki nem. Folyt. köv.