Ennek a cikknek a szerzője Ian Bennett, kitűnő ügyvéd és jó barát San Franciscoban, aki elkötelezett startup hívő és komoly tapasztalatokkal rendelkezik a cégjog és a szellemi tulajdont szabályozó jog területén. Hölgyeim és Uraim, hiteles betekintés következik az amerikai szabadalmak világába – kizárólag a Startupdate Blog innovatív olvasói számára – egy hamisítat Szilícium Ügyvédtől.
Kedves olvasók – már akik a cím láttán nem rohantatok el üvöltve a szélrózsa minden irányába – egy egyszerű kérdéssel szeretném kezdeni: Gyerekkorotokban volt-e olyan takarótok, vagy kabalátok, amelyről úgy hittétek, megóvna benneteket a Zsákos Embertől? Nekem ugyanis volt. És ha a Zsákos Ember egy sötét, viharos éjszakán ott terem, vajon kedvenc varázstakaróm megvédett volna attól, hogy elvigyen? Aligha.
Nos, a szellemi tulajdon hasonló forgatókönyvvel kecsegtet. Hamis biztonságérzetet nyújt, de ha nem ismerjük valódi természetét, jó és rossz tulajdonságait, akkor bizony, amikor a Zsákos Ember eljön, páncélos hadosztály helyett csak egy taknyos takaró lesz a kezünkben. Hogy ilyen esetben ne „vigyenek el titeket”, nézzük meg az amerikai szellemi tulajdonnal kapcsolatos általános mítoszokat, téveszméket, vizsgáljunk meg pár valós veszélyt, amellyel szembetalálhatjátok magatokat.
Első mítosz: Egy nagy ötlet, vagy koncepció máris szellemi terméknek számít.
A valóság: Nemhogy az ötletek de rendszerint még a koncepciók sem minősülnek önmagukban szellemi terméknek (IP, Intellectual Property), ha nincsenek alaposan kidolgozva. Az Egyesült Államokban a szellemi termék birtoklása a szövetségi törvények alapján komoly jogokat biztosít. Ezért van az, hogy nem minősítgetnek mindenféle ötleteket, vagy ködös koncepciókat csak úgy szellemi terméknek. Bármilyen IP esetében komoly követelményeknek kell megfelelni.
- Gyakran a copyrightot a legkönnyebb megszerezni: azzal, hogy valaki valamilyen kreatív kifejezési formát egy kézzelfogható platformon (médiumban) rögzít, az alkotó automatikusan megszerzi azt, amit a polgári jog copyrightnak nevez. A polgári jogi copyright megszerzéséhez nincs szükség sem szövetségi regisztrációra, sem kérvényezésre, ám ha érvényesíteni is akarod a jogaidat, akkor már szövetségi copyrightot kell kérvényezni és külön regisztrációra is szükség lesz.
- Gyártási (vagy üzleti, illetve kereskedelmi) titok akkor jön létre, ha az érintett termék vagy termékek fejlesztése bizalmasan történik. De ez még nem minden, a kifejlesztést követően az üzleti titok csak addig érvényesül, amíg megfelelő erőfeszítések történnek felfedésének megakadályozására. Sok esetben ez titoktartási megállapodások (NDA, Non-Disclosure Agreement) sorát, komoly biztonsági policy-ket és szigorú üzleti eljárásrendet jelent. Köztudott például, hogy a Kentucky Fried Chicken eredeti receptjét sok éven át széfben tartották és csak páncélautóval szállították.
- Védjegyes jogok csak akkor keletkeznek, ha egy jellegzetes márka, szlogen, név vagy marketingforma kereskedelmi használatban van egy meghatározott áru vagy szolgáltatás vonatkozásában, mégpedig következetesen és nemcsak úgy névleg. De mi a fenét jelent ez? Nos, alapjában véve azt, hogy rendszeresen értékesíteni kell a terméket ahhoz, hogy megmaradjanak a védjegyjogok. Szóval, ha valaki mondjuk profi sportoló, a “levédett” mozdulata valószínűleg nem számít. Ha ténylegesen érvényesíthető szövetségi jogokat szeretnél, akkor regisztráltatni kell a védjegyet, be kell nyújtani a kereskedelemben történő használat igazolását, vagy a használat szándékát, azután pedig rendesen meg kell védeni azt a jogsértőkkel szemben … mindez jó ok arra, hogy legyen egy ügyvéded (Most képzelj ide egy szemérmetlen önreklámot. 🙂 )
- Szabadalmak. Ennek a témának a mélyére egy későbbi posztban majd leásunk, egyelőre legyen elég annyi, hogy egy szabadalmat bejegyeztetni baromi drága, fenntartani pedig még sokkal drágább. Csak azért, mert ötlet szinten van egy találmányod, a szabadalom még nem jár automatikusan, sőt, ha ténylegesen feltaláltál valamit, akkor is be kell nyújtani a megfelelő kérvényeket e jogok megszerzésére (amihez valószínűleg szükség lehet egy tapasztalt jogi tanácsadóra. Önreklám ide is!) Léteznek ugyan on-line kitölthető dokumentumokat kínáló weboldalak, de ezek nem elegendőek és rendszerint nem adnak megfelelő stratégiai támogatást a kockázatokat és a lehetőségeket illetően. Azt se felejtsd el, hogy a szabadalmaztatandó anyagra rengeteg követelmény vonatkozik és rendszerint rendszernek, módszernek, folyamatnak, gépnek, apparátusnak, eszköznek, vagy technikának kell lennie, mely a gyakorlati felhasználásra koncentrál (vagyis részletesen kidolgozott, vagy kigondolt) és amely újdonságnak, vagy legalábbis rendkívülinek számít.
Nem adtad még fel? Frankó, gyerünk tovább!
Második mítosz: A szellemi termék birtoklása üzleti érték.
A valóság: Ezzel a mítosszal találkozik ügyvédi irodánk a leggyakrabban. Adott egy feltaláló, vagy üzletember, akinek van valamilyen szellemi terméke, vagy olyan anyaga, amely potenciális szellemi termék. Ilyenkor sokszor automatikus a feltételezés, hogy az IP (IP = Intellectual Property, azaz Szellemi Tulajdon) puszta birtoklásának eredménye nagyobb üzleti érték, valószínűbb befektetés, illetve jobb értékesítési pozíció lesz. A valóság az, hogy a szellemi termék gyakran csak akkora értéket jelent, amekkorát az adott vállalkozás, vagy a források egyébként is képviselnek. A copyrightok és a védjegyek csak akkor jelentenek ugyanis értéket, ha olyan terméked van, amelyet mások megvennének vagy használnának, illetve olyan vállakozásod vagy branded van, amelyet mások felül akarnak múlni, vagy társulni akarnak veled. Üzleti titkok csak akkor lehetnek értékesek, ha bizalmas információid olyanok, amelyek előnyhöz juttatják a vállalkozásodat, illetve amelyeket versenytársaid meg akarnak szerezni. Végül, a szabadalmaknak csak akkor van értéke, ha olyan vállalkozásod van, amely amúgy is érdemes befektetésre és ténylegesen alkalmazod is ezeket a szabadalmakat mások szabadalmi jogainak sérelme nélkül.
Persze, sokan gondolják, hogy az érték maga a védelem ténye, az alkotói szabadság megőrzése, hogy bárki feltalálhat bármit anélkül, hogy mások lemásolnák és az alkotót levennék mint a riadt majmot. Hát, ez amúgy totál frankó megállapítás. Viszont az amerikai IP törvény mocskos valósága az, hogy a védelem, amelyben részesülhetsz csak annyit ér, amennyi pénzzel azt meg tudod támogatni. Az éhező zenészek és őrült tudósok 100%-ig megérdemelik azokat a jogokat, melyeknek a fenntartása számukra egyébként több százezer dollárba kerülhet (copyright és védjegy bejegyzés) vagy akár több millió dollárba (üzleti titok és szabadalmi bejegyzés) …esetleg még annál is többe!
Harmadik mítosz: Ha lesz egy szabadalmam, jönnek a befektetők
A valóság: A legtöbb startup esetében a befektető nem egy szabadalom alapján lesz motivált a befektetésben. Ahogy fentebb jeleztem, az egyedi szabadalmaknak általában nincs egy iszonyatos önálló értéke – a szabadalmak érvényesítése viszont már nagypálya. A valóságban a legtöbb befektető úgy tekint a szabadalomra, mint egy biztosítékra, ami jelzi, hogy a verseny-környezetet és a szabadalmat megelőző helyzetet a tulajdonosok áttekintették, így minimális annak a valószínűsége, hogy a feltalálók és partnerek között vita alakulna ki az adott vállalkozásban, hogy kit illetnek e jogok. Ha tehát szabadalom bejegyzésére hajtasz, a befektetők étvágyának felkeltése helyett koncentrálj a befektetők megnyugtatására, és ne feledd, hogy a piacra lépés megnehezítése a konkurencia számára gyakran jelentős erőfeszítéseket igényel a szabadalmon kívül is.
Negyedik mítosz: A szellemi tulajdonnal a legelején nem kell foglalkozni
A valóság: Egy vállalkozás beindításakor a szellemi terméknek mindig az első szempontok között kell szerepelnie. Ha leülsz és értelmesen elbeszélgetsz egy ügyvéddel meglevő, vagy leendő szellemi termékedről, az még nem jelenti azt, hogy attól kezdve annak fejlesztésére, vagy bejegyeztetésére kell költened az összes pénzedet. A valóság az, hogy az előzetes stratégiai mérlegelések néhány ezer dollárba kerülnek a jogdíjak vonatkozásában, de ha ezt nem vállalod be, az sokkal többe fog kerülni később. Nézzünk meg három konkrét példát:
1. Vállalkozásod egyik kreatív termékének célcsoportja a gyerekek. Nem regisztrálsz copyrightot a termékre, sőt azt sem figyeled, kiknek forgalmazod. Egy szép nap azután létrejön egy franchise a te eredeti termékedre alapozva, te pedig a szellemi tulajdonra vonatkozó bizonyítékok hiánya miatt nem számíthatsz semmilyen segítségre.
- A megfelelő mérlegelés és előkészítés költségei: copyright regisztráció átlag 300 – 800 dollár copyrightonként; a hozzáférések rögzítésének és az NDA birtoklásának díja pedig rendszerint 1000 – 2000 dollár.
- Ennek elmulasztása esetén a költség: a fenti forgatókönyvben nagyjából mindaz benne van, ami az egyenként is több milliárd dollárt érő Bratz Dolls és a Build-a-Bear Workshop birodalmakkal történt.
2. Kidolgozol és beindítasz egy vállalkozást, amelybe több jónevű szoftver termék is tartozik. Elég komoly növekedést tapasztalsz, végül tárgyalásokba bocsátkozol egy potenciális befektetővel további működő tőke bevonása érdekében, ám sem céged nevére, sem a termékeidre nem regisztráltál védjegyet. Az átvilágítás során kiderül, hogy van egy vállalat, amely a tiédhez hasonló szolgáltatásokat nyújt és hasonló védjegyeket használ, ám azok a védjegyek regisztráltak.
- A megfelelő mérlegelés és előkészítés költségei: védjegy-regisztráció átlag 650 – 1 000 dollár védjegyenként, preventív rebranding, ami apró kellemetlenség, rendszerint nominális költség.
- Ennek elmulasztása: cégalapítás utáni rebranding minimum többezer dolláros áron, védjegy pereskedés, rendszerint 100 000 dollár, vagy még több, a befektetői bizalom elvesztése, ami katasztrofális lehet az üzlet jövőjére nézve.
3. Kitalálsz egy hatékony játékszert házaspárok számára. Adsz mintát néhány baráti házaspárnak, hogy meggyőződhess, nincs semmi baj a termékkel (persze, ha van, nem sok barátod marad). Később megkérdezed a barátaidat, megvásárolnák-e ezt a terméket. Soha nem íratnál alá egyetlen barátoddal sem NDA-t, azaz titoktartási megállapodást (mert az nyilván nem kicsit terhelné a kapcsolatot) és nem gondolkodsz szabadalom bejegyeztetésében sem, mígnem egy év múlva úgy döntesz, hogy csomagküldő szolgálatot indítasz a termékkel.
- A megfelelő mérlegelés és előkészítés költségei: ideiglenes szabadalom – átlagban 3 000 – 5 000 dollár.
- Elmulasztása esetén: mióta „nyilvánosságra hoztad” a találmányodat azzal, hogy tesztelted a piacképességét, volt egy egész éved arra, hogy legalább ideiglenes jogokat bejegyeztess, annak az évnek a végén viszont ezt a vonatkozó szabályok szerint már nem teheted meg így a vállalkozásod védtelen marad a rosszhiszemű másolóktól.
Ötödik mítosz: A szellemi termékedre a legnagyobb veszélyt a nagyvállalatok jogsértései, vagy zaklatásai jelentik.
A valóság: A legtöbb esetben a szellemi tulajdonod megsértésének bekövetkezése nem annyira valószínű, mint gondolnád, de még ha meg is történne, a pereskedésnél akadnak jobb lehetőségeid. A copyrightoknál eseti jogsértés szinte elkerülhetetlen (főként a digitális média terén), de a pereskedés legtöbbször nem hatékony és nincs is rá igazi ok, kivéve, ha a jogsértés jelentős veszteségeket okoz neked. Ellenben létezik egy csomó adminisztratív módszer a jogi fellépésre, amelyek a megoldás vagy az elrettentés hatékony formáinak tekinthetők. Védjegyek esetében a jogsértés gázosabb lehet, mert az amerikai jog kimondja, hogy ha nem hasznosítod a védjegyedet, elveszítheted. A védjegy használatának és figyelemmel kísérésének elmulasztása gyakran nagyobb veszélyt jelent, mint maga a megsértése. Ha startup vagy, aligha engedheted meg magadnak a pereskedést, ezért nagyon figyelj oda, hogyan minimalizálod a pereskedés kockázatát a stratégián és a szabadalom gondos alkalmazásán keresztül.
Ami a „gonosz” nagyvállalatokat illeti: ha felkeltjük egy mammut cég figyelmét, akkor valószínűleg jó úton vagyunk (kivéve, ha ezt az ő szabadalmainak megsértésével tesszük). A legtöbb esetben a nagyvállalatok nem trollkodnak és nem igyekeznek letörölni téged a térképről, mert ha akarják az IP-det, kisebb kockázattal jár számukra, ha felvásárolnak, megveszik a licenszet kilóra, vagy egyszerűen törvényesen konkurálnak veled a versenypiacon. A kulcs szellemi tulajdonod biztonságos és költséghatékony megtartásához az, ha mind saját vállalkozásod, mind az általános piaci viszonyok kontextusában rendszeresen monitorozod és tisztában vagy azzal, hogy a legnagyobb fenyegetést szellemi tulajdonodra valószínűleg saját lépéseid, illetve alkalmazottaid, partnereid, ügyfeleid húzásai jelentik… Vagyis válogasd meg kapcsolataidat!
Hatodik mítosz: Egy startup nem engedheti meg magának szellemi tulajdonának érvényesítését.
A valóság: Startupként biztosan nem engedheted meg magadnak olyan igények perre vitelét, amelyeknek nincs potenciális értéke, vagy amelyek nem sziklaszilárd bizonyítékra épülnek. Naná, hogy ez sok esetben nem túl megnyugtató, hiszen sok kisvállalkozás esetében egy átlagos jogvita nem jelentős értékű szellemi tulajdon, vagy komolyabb jogsértés miatt alakul ki. Efféle kisebb esetekben az amerikai jog sajnos nem sokat tud segíteni, mert nem sok költséghatékony lehetőséget kínál. Ha viszont megalapozott IP-d van, amely jelentős értékkel bír, és azt gondosan is kezeled, akkor akármilyen nagyobb jogsértés történik, jó esélyed lesz arra, hogy alkalmas ügyvédet találj érdekeid képviseletére. Azt azért érdemes tudni, hogy a jogi költségek nem az egyetlen kiadást jelentik majd egy per során. Ha mondjuk szabadalmi igényt jelentesz be, szinte biztos, hogy azonnal úgynevezett ismételt vizsgálati folyamat alanya leszel, amelynek csak az adminisztrációs díja 30 000 dollár körül mozog. Jól menő ügyvédi irodák persze megelőlegezhetnek bizonyos költségeket a nevedben, de ha nyersz, ha veszítesz, ezeket végül akkor is ki kell fizetned.
Hát, fiúk, lányok, egyelőre ennyi. Köszönöm a figyelmeteket, még három mítoszt, pár bónusz tippet, és az örök élet titkát a következő részben olvashatjátok. Az érdeklődésnek mindig örülök, látogassatok el a www.bounkovabennett.com oldalra. Köszönöm.
A cikknek van második része is, és mint minden mítosz esetében, itt is a történet vége a legizgalmasabb. Az eredeti angol nyelvű cikket megtaláljátok erre a linkre kattintva. Pár nap múlva folytatjuk …
Ahogy előrefelé halad a tárgyalás befektetői oldal képviselőivel, egyre nő a valószínűsége annak, hogy elhangzik a befektetők szájából egy utalás arra, hogy a tőke a vállalkozásba majd csak egy „sikeres due diligence” esetén fog folyni. Ha mégsem mondanák, legkésőbb a term sheet-re rá fogják írni. Ezen nem kell csodálkozni, mert a due diligence (becézve: „dé-dé”) természetes velejárója minden olyan befektetésnek, ami nem csupán egy ötletbe, hanem egy már működő vállalkozásba fektet be. A due diligence alatt ugyanis a vállalat átvilágítását értjük, azaz annak kiderítését, hogy vannak-e csontvázak a szekrényben… Ha vannak, vagy esetleg csontváz helyett egy fél indián temető esik ki, a befektetők nem adnak pénzt. Addig biztos nem, amíg a csontváztól – vagy az indiánusoktól – a cég meg nem szabadul. (Hiszen a kallódó csontvázakra és más maradványokra talán csak a biotech vállalatok tudnak többé-kevésbé elfogadható választ adni. 🙂
