Az elmúlt pár hétben két látszólag alapvető és mindenféle high tech innovációt nélkülöző szolgáltatásra is felkaptam a fejemet, mert zseniális marketinggel hatoltak át a körülöttünk lévő, sok tízmilliós fizetett reklámokkal szennyezett zajon – ráadásul nulla pénzből. E két példa szerintem minden magyar startup Hustler számára hasznos, ugyanis bebizonyítja, hogy akikben valódi tehetség lakozik, azoknak nincs lehetetlen még a hazai tőkeszegény valóságban sem.

Szabi Vagyok, Takarítok

Az első Úriember saját bevallása szerint a húszas évei elején jár, s a magyar felsőoktatás rögös útját taposva vállal munkát. A feleségem mutatta a szórólapot, amit az autójára tett valaki, és nem tudtuk nem végigolvasni. Tudnotok kell, hogy a szélvédőre tett szórólapoknál nagyon-nagyon kicsi a konverziós ráta (pontos számot nem írok, mert nem akarok téves információt adni), azaz iszonyatosan kevesen néznek egyáltalán rá a lapra – mert ez a marketing módszer talán a harmadik legidegesítőbb a postaládába gyömöszölt szórólapok és az index.hu egész oldalas bannerei után. Tehát itt olyat alkotni, amire ránéznek (pláne, el is olvasnak), az művészet, atomfizika és a legmagasabb szintű profizmus egyben. Szabi ezt a szintet hozta szórólapjával (lásd alább). És hogy miért nem dobtuk ki azonnal? Mert kihasznál minden, a rendelkezésére álló ismeretet és trükköt, amit egy ilyen szórólapnál ki lehet használni:

– A papír nem a leggagyibb, tehát normálisan mutat rajta a színes kép, de nem is 500 forintos hiper-fényes csilli-villi, ami már hiteltelenné tenné az egész koncepciót – az olcsóságot és általában a szórólapos formát.

– A lap 50 %-át egy kép teszi ki, ami meghökkentő voltával nemcsak hogy felkelti a figyelmet (öltönyben áll egy alak porszívóval), hanem egyrészt hitelességet is kölcsönöz neki (szó szerint odarakja a saját arcát, már ha ez tényleg Ő), másrészt a meghökkentő szituáció miatt a szem rögtön magyarázatot keres a szokatlan képi élményre, és automatikusan elolvassa a nagybetűs címet.

– A címből és az arra rímelő tagline-ból pedig minden kiderül. Eredeti, rím van benne, rövid, és mindent elmond. Pitching-ből csillagos ötös!

– a szokásos hirdetés egyes szám harmadik személyű lenne (Egyetemista keres/vállal állást/takarítást), ami ugye személytelen. Ezzel szemben Ő megoldja három szóval, a maga nemes egyszerűségében, őszintén és napnál világosabban: Szabi vagyok, Takarítok.

– Négy blokkban indokolja meg, hogy mi a versenyelőnye a rengeteg hasonló szolgáltató versenytárssal szemben. Mind a négy blokk egy-egy szóval kezdődik, amiből látszik, hogy érti potenciális piacának problémáit, és direkt ezekre ad választ.

– a négy blokk mindegyike rövid, velős, lényegre törő. Szinte nem lehet nem továbbolvasni.

– a csúcsok csúcsa a finom, amerikai típusú konkurencia-alázós rész: “Huszas éveim elején a felsőoktatásban. Szerinted én súrolom ki jobban a kádad, vagy a nagyi a sarkon túlról?” (basszus, igaza van. Ennyi.)

– mind a négy blokkot ikonok erősítik meg az első szó előtt, ami látszólag lényegtelen, de nézzétek egy pillanatra a szórólapot úgy, mintha az ikonok nem lennének: bele sem kezdenék a féloldalnyi szöveg elolvasásába. A képírás megtöri és tagolja a szöveget – és így elolvassuk.

– a lap alján QR-kód, email és telefonszám, semmi felesleges dolog, csak a kontakt információk. A QR-kód ugyancsak az emailt és a telefonszámot tartalmazza, nulla sallang.

Well done, Szabi, ezzel a tehetséggel egy dinamikusabb piacon már valamelyik multinál dolgoznál a marketing osztályon – és senkit nem érdekelne, hogy még nincs meg a diplomád…

Elmosom helyetted

Mangel Koppányról a HVG is írt korábban, mivel a profi marketingnek itt azonnali virális terjedés lett a jutalma. A Facebook-on valamiért egy időben távoli event formájában publikálta Koppány a szolgáltatását – elmosogat mások helyett Budapest centrális kerületeiben. Az event forma talán véletlen,  talán a FB bizonyos, csak eseményekre vonatkozó sajátosságait tudatosan használja ki. Érdemes elemezni azt, ahogyan a szolgáltatást összefoglalja:

Környezettudatos: nem folyatom a csapot. (nyilván a legtöbben lesza*ják, hogy mennyi vizet használnak mosogatás közben, de azért nem mindenki. A megjegyzés egyrészt szofisztikált kritika a jelenkor reklámjaira vonatkozóan, másrészt jelzés, hogy van piacismeret. Zseniálisan finom kis cinizmus, leheletnyi önirónia, mely egy a takarításnál is egyszerűbb szolgáltatást emel az unásig hallott buzzword-ök révén a mindennapi reklámokkal egyenértékűen komoly szintre.)

Közösségi: dumálhatunk közben. (Újabb bullshit buzzword a magyarázattal ironikussá konvertálva. Rövid, fordításszerű magyarázat mindössze két szóban. A mindennapi nyelvezettel hitelességet teremt.)

Szociális: segítesz rajtam, én meg rajtad. (Ez már társadalmi bizonyíték jellegű eszköz, az olvasó szociális érzékére apellál. A szolgáltatás sima munka, nincs benne semmi szociális tényező, de Koppány ezzel finoman jelzi, hogy szüksége van a melóra, és ha igénybe veszed a szolgáltatását, azzal egy dolgozni is hajlandó egyetemistát támogatsz. A szolgáltatás eredménye valójában az elmosogatott edény, de a szerző megtalálja ezt a kis plusz érvet is, és ellentmondást nem tűrően, mégsem etikátlanul zsákolja be vele az érzelmi labdát. Miközben nem rinyál, nem siránkozik, mégis tudjuk, hogy szüksége van a melóra. Elegáns, egyenes és vérprofi fogalmazás.)

Én: Mangel Koppány (gyakorlatilag team description, ahogy minden pitch elején szokás.)

Adomány: 1 óra 1000 huf, vagy alkuszunk (több-kevesebb, csere-bere, kaja-pia) (adománynak hívja a fizetséget, melyet rögtön finomít is az egyéb lehetőségekkel, így a legsóherebb olvasó is lassanként belazul, ami azért fontos, mert ennek a szolgáltatásnak a piaca eddig nem létezett – Koppány próbálja megteremteni. Itt már rendesen szarul érzi magát az ember, ha nem hívja azonnal, hiszen még hard cash fizetség híján is hajlandó kimenni hozzád és elmosogatni!)

Rendelés itt: elmosomhelyetted@gmail.com (brand-elt mail cím értelmetlen és túlzás lenne, de a szolgáltatás jelleget a szerző a külön erre célra gyártott gmail-es címmel hangsúlyozza.)

Mikor: egész évben. (ez az egyik legjobb húzás, amivel jelzi, hogy vállalkozás jelleggel csinálja, nem pillanatnyi pénz-szükséglet miatt – sokkal hitelesebb tőle, és nem kell kutakodnia a jónépnek, hogy ez most csak ma, vagy a héten, vagy mi van?)

Hol: Budapest I, II, III, V, VI, VII, VIII, IX, XI, XII, XIII kerületeiben ingyen kiszállással! (finom jelzés rá, hogy a költségeihez az utazás is hozzátartozik, de ezt megoldja, mert szolgáltató szerepkörbe pozícionálja magát, ott pedig az “ingyen kiszállással” szófordulat szinte már általános. A mögöttes üzenet, hogy szolgáltatóként komolyan veszi a munkáját.)

Próbáld ki. (elsődleges call-to-action)

Vagy szólj annak akinek szüksége lehet rá. (másodlagos call-to-action, ahogy azt a UI designról tanítják. A két lehetséges akciótól az olvasó azt hiszi, hogy választást kínáltak neki, és az emberi elme ilyenkor általában automatikusan és tudattalanul választ is. Valójában mindegy melyik alternatívát választja az olvasó, attól Koppánynak lesz egy újabb ügyfele – már ha az action megvalósul.)

Nap mint nap látok marketing problémákkal küzdő startupokat, kis-, közép- és bizony nagyvállalatokat is. Közben ilyen született tehetségek hevernek parlagon, akik valószínűleg egy profi fizetésének töredékéért dolgoznának rátermettségük és állhatatosságuk révén talán még az öreg rókákat is meghazudtoló eredményességgel. Csodálkoznék, ha nem csapna le rájuk egyetlen startup vagy kisvállalkozás sem! A legendás Y Combinator pont ilyen tehetségeket gyűjt össze, és kerestet velük egy problémát, amit majd megoldanak. Egyik Úriemberrel sem találkoztam, nem ismerem őket, nem tudom, milyenek emberileg – mondjuk ez könnyen kideríthető. Viszont őszintén remélem, hogy mindketten marketing szakos közgazdászok! Ami azonban tuti biztos: nem félnek megcsinálni bármilyen nehéz munkát, nulla pénzből is félelmetesen kreatívak tudnak lenni és eszük ágában sincs belenyugodni abba, hogy nem születtek bele a tutiba. Ezt a típust én úgy hívom, hogy Született Vállalkozó! Szabi, Koppány: Nagyon-nagyon drukkolok Mindkettőtöknek!