A Legújabb Startup Trend: Sharing Economy

sharing-economyA sharing economy mára az egyik legfelkapottabb gazdasági trenddé nőtte ki magát és több sikeres startup születését tette lehetővé a telekocsi (carsharing), p2p szállás (Peer-to-peer accomodation) vagy az alkalmi foglalkoztatás (jobbing) területén. Még az idei LeWeb London is e téma körül forgott. Nem árt tehát ismerni  a “sharing economy” fogalmát és tisztában lenni a benne rejlő hatalmas lehetőségekkel.

Ossz meg és spórolj!

A sharing economy egy egyértelműen Y generációs szemléletmód: online kapcsolódunk ismeretlenekkel hogy hatékonyabban jussunk hozzá termékekhez és szolgáltatásokhoz offline. Gondolok itt megosztásra, csereberére, kölcsönzésre egy online közösségen belül, központi szereplő nélkül (peer-to-peer, P2P). A sharing economy elterjedése azért lehetséges mert megváltozott a termékekhez és szolgáltatásokhoz való viszonyunk: a hozzáférés fontosabbá válik mint maga a tulajdon. Ez az online fájlmegosztás vagy zeneipar világában nem újdonság – gondoljunk csak a torrentre, a YouTube-ra, a Netflix-re vagy Spotify és Grooveshark típusú szolgáltatásokra. Ez mára annyival egészült ki, hogy online kapcsolatainkat arra használjuk, hogy offline vásároljunk (Ebay, Vatera), osszunk meg, cseréljünk vagy kölcsönözzünk termékeket (Fashion Hire, Zilok) és vegyünk igénybe szolgáltatásokat. Szinte minden háztartás sufnijában ott lapul egy fúró, pedig csak egyetlen tetves lyukra lenne szükségünk – és azt is évente egyszer. Minek vettük meg, ha összesen 6-20 percig használjuk? Arra a pár alkalomra tökéletesen alkalmas lenne a szomszéd vagy egy online megismert környékbeli kölcsön-fúrója. A jó hír az, hogy ez ma minden további nélkül lehetséges.

A sharing economy nem egy átmeneti divathullám vagy egy új elborult koncepció: Nyugat-Európát és Észak-Amerikát már meghódította és kisebb-nagyobb próbálkozások egyre több országban feltűnnek. Hogy mi mozgatja ezt az egész trendet és miért van jövője? P2P technológiák, illetve személyes gazdasági és szociális megfontolások. Nincs itt szó másról, mint saját cuccaink, időnk és tudásunk egy gazdaságilag racionális és logikus felhasználásáról, illetve ezek használati értékének maximalizálásáról. És mindez persze online közösségekre támaszkodva (autó vagy bringa bérbeadása, felesleges játékok cseréje vagy szoba kiadása). Nem véletlenül szaporodnak gomba mód a spanyolországi kezdeményezések: minden extra euró vagy megspórolt kiadás hatványozottan sokat nyom a latban az éppen nem túl rózsás gazdasági helyzetben. Ráadásul a sharing economy szemléletével a fenntarthatóság és környezettudatos életmód iránt elkötelezettek is könnyen azonosulni tudnak. Ha kíváncsiak vagytok az elméleti háttérre, ajánlom figyelmetekbe Rachel Botsman TED előadását vagy Lisa Gansky előadását az idei LeWeb Londonon. A sharing economy a közelmúltban központi témaként szerepelt egyébként több vezető nemzetközi magazinban is. Néhány, a sharing economy-re építő startup vállalkozás:

sharing_startups

Hatalmas piac

Rachel Botsman 2011-es számításai szerint a sharing economy-ra épülő szolgáltatások piaca meghaladja a 110 milliárd dollárt. A szolgáltatások nagy része a közösségi fogyasztás élményéhez fűződik, de a sharing economy fogalmát ennél sokkal tágabb értelemben érdemes értelmezni. A közösségi fogyasztás piacán működő startupok sikere abban rejlik, hogy egy eredetileg ingyenes vagy esetleg hirdetés alapú P2P modellről (Couchsurfing) egy tranzakció alapú, önmagában is működőképes üzleti modellre tudtak váltani (Airbnb). A lényeg mindenek előtt egy olajozottan működő online közösség  – enélkül semmi nem indul be. Ezek a startupok befektetési szempontból is elég jól muzsikálnak. Az Altimeter kutatása szerint a 200 megvizsgált startup átlagosan 29 millió dolláros befektetéshez jutott, de az Uber, Lyft és Airbnb ennél nagyságrendekkel jobban teljesít (lásd lenti ábra). A Collaborative Fund pedig kifejezetten sharing economy startupokba fektet.

Ami ennél is izgalmasabb, hogy a mainstream cégek érzik a vesztüket és elkezdtek mozgolódni: A Getyourguide felvásárolta a Gidsy-t, a vezető P2P városnéző platformot, az Avis a Zipcart,  a Daimler pedig részesedést szerzett a Carpooling.com-ban. Az autóipart közvetlenül érinti a telekocsizás terjedése hiszen egy közösségi alapon használt autó 9-13 autó vásárlását helyettesíti.

Altimer-sharing-economy

Magyar körkép

Nem meglepő módon a fent említett startupok számara Közép-Kelet Európa – már csak a piaci méretek miatt sem – tartozik a prioritások közé. Az Airbnb-n kívül, ahol több mint ezer lakás vagy szoba várja a Budapestre érkezőket, más portál nem is nagyon terjedt el idáig Magyarországon. Ez persze nem jelenti azt hogy ne lennének meg a saját, ígéretes kezdeményezéseink. Mint a nyugati országokban általában, nálunk is a telekocsi oldalak terjedtek el leghamarabb (Zivi, Oszkár). Ezen kívül a csere-bere (rukkola.hu), a szívesség közösségek (szivesség.net) a közösségi kertek (Pestiborsó, Lecsóskert, Grundkert, Leonardo kert) és a közösségi irodák (Kaptár, thehub.hu, Colabs, Loffice) terén is jó úton haladunk. Felfutóban vannak még a garázsvásárok és a lakáséttermek, illetve a nyitott műhely képviselői is felütötték már fejüket (FabLab Budapest, OS Kantine).

Hogy mi hiányzik? 

Az üzleti szemlélet és a megfelelő technológia használata. Láthatóan nálunk is megvan az igény a közösségi fogyasztást célzó portálok használatára. Sok esetben már egy igazi közösség is épült az ötlet köré, de monetizációról még mindig nincs szó. Az Elmossuk helyetted Facebook csoport (aminek a budapesti mellett már pécsi, kaposvári és soproni ága is alakult) egy tipikus példája ennek: az ötlet szuper, csomó embert megmozgat de egy a hatékonytól nagyon távol álló technológiára épül (email) üzleti szemlélet nélkül, így kizárja a növekedés lehetőségét. Tranzakciós modellen alapuló magyar stratuppal még nem találkoztam ebben a szektorban pedig igenis lenne benne potenciál. Külföldi példákra alapozva az üzleti modell működőképesnek bizonyul: a Taskrabbit 20%-os jutalékot, az Airbnb ennél kicsit kevesebbet kér el persze ebből még lejön az online fizetést lebonyolító szolgáltatónak járó százalék.

A magyar piac méretei, mint tudjuk, erősen korlátozottak, de ez nem jelenti azt, hogy a fent említett startupok nagy része ne lenne tökéletesen alkalmas arra, hogy egy városról-városra terjedő stratégia alapján regionális szinten piacvezetővé váljon. Ha arra alapozunk, hogy a globális piacon a végén úgyis csak egy maradhat és a nagy halak szép lassan bekapdossák a kicsiket, akkor ez csak egy okkal több a regionális közösségi fogyasztáson alapuló startupok indítására. Készen kapni egy jól működő aktív közösséget aranyat érhet az Airbnb vagy Zipcar típusú startupoknak, hiszen egytől egyig városról városra terjeszkedő stratégiát alkalmaznak. A megfelelő technológia használata, a helyi beágyazódás és a közösség igényeinek ismerete bőven elég, hogy a felvásárlás egy reális opció legyen.

A sikeres két kulcsa

Kritikus tömeg

A P2P piacok kialakításában a legnagyobb kihívást a megfelelő mennyiségű és minőségű ajánlat és kereslet generálása jelenti. Egy tipikus “tyúk vagy tojás” problémával állunk szemben, aminek megoldását nagyban segíti ha eleinte egy szűk körű és nagyon aktív közösséggel indítasz (early adopterek), illetve a “tyúkok” közösségének kiépítésére fókuszálsz még mielőtt bevonnád a keresleti oldal képviselőit.

Bizalom kiépítése online

A sharing economy pénzneme a bizalom, amit ismeretlenek között online kell tudni kiépíteni, hogy az offline tranzakció megszülethessen. A személyes profilok, megfelelő rating és értékelő rendszerek, illetve akár a személyi igazolvány ellenőrzése (pl. Airbnb) és bemutatkozó videó készítése (pl. Taskrabbit) elengedhetetlen eszközök, hiszen arra akarjuk rávenni a felhasználókat, hogy üljenek be idegen emberek autójába vagy töltsék az éjszakát általuk soha nem látott vendéglátóiknál. Az Ouishare-en megjelent cikk a bizalom kiépítésének különböző módjait ecseteli.

[dil dil = 3327]

Összefoglalás

A sharing economy itt van a nyakunkon és szépen fokozatosan át is formálja fogyasztási szokásainkat. Ez az új szemléletmód rengeteg eddig feltáratlan lehetőséget rejt regionális startupoknak és itt az ideje, hogy üzleti szemmel tekintsünk a telekocsi, csere-bere és lakásétterem típusú kezdeményezésekre. További tippekért ajánlom figyelmetekbe az OuiShare és a Shareable online magazinokban megjelent cikkeket.

Egy Különös Startup Exit Története

startup exit vc pitch vállalkozó kockázati tőkeA következőkben szeretném tömören, csak a kulcs mozzanatokra fókuszálva bemutatni egy projekt történetét a megvalósítás gondolatától a lezárás pillanatáig. Egyszerűen azért, mert a történetet startup szemszögből érdekesnek és legfőképp tanulságosnak érzem, de a következtetéseket hagyjuk meg a végére. Szándékosan nem említem sem a projekt nevét, sem a piacot, egyrészt nem kívánok látogatókat generálni ebből a megjelenésből (nem lenne elegáns), másrészt mert a történet szempontjából nincs is jelentősége. Továbbá az egyes érintett szereplőket sem nevezem meg név szerint, mert hosszadalmas lenne mindenkinek a beleegyezését kérnem, illetve mert ugyancsak nincs jelentősége.

Product, market, team

A projekt lényegéről tehát annyit, hogy egy webes startupról van szó, egy más piacokon bő tíz éve sikeres modell hazai copycat megvalósításáról. A történet 2011 Decemberében kezdődik, ekkoriban találtam rá az alapötletre, pontosabban a minta oldalra ami a copycat alapját adta. Mint jó munkás vállalkozóember először alaposan megértettem a modellt, ez fél óránál tovább esetünkben senkinél sem tarthat. Ezek után ránéztem a hazai piacra amilyen alaposan csak tudtam és boldogan konstatáltam, hogy a kiszemelt piacom bizony még teljesen szűz.

Tanácsok

A következő lépés a véleményezés volt – esetemben egy igazi szaktekintélytől. Az illető jó szándékkal, határozottan közölte, hogy ugyan érti és látja, hogy ez más piacokon sikeres, de itthon elsősorban a piac méretből adódó problémák miatt nem tartja jó ötletnek a megvalósítást. Mérges voltam és csalódott, mert nagyon sokat jelentett nekem a véleménye, viszont szerencsémre rendelkezem egy olyan lényegi tulajdonsággal, ami minden vállalkozóban meg kell, hogy legyen: iszonyú makacs vagyok, néha vakon követem a megérzéseimet. Ennek megfelelően elhatároztam, hogy megvalósítom a projektet. Ezen a szűk területen akkor már rendelkeztem némi tapasztalattal korábbi projekteknek köszönhetően, így nem okozott nagy nehézséget a megvalósítás. Szó szerint hetek alatt elkészült a termék – persze ez a minőségnek nem tett jót, de hát MVP meg béta, meg egyéb kifogások pont kéznél voltak. Már csak egy jó név kellett, nem kis szerencsével találtam is egy nagyon jó domain-t ami alkalmas arra, hogy brand váljon belőle a saját piacán.

Let’s go LIVE

2012 eleje. Az oldal kész és fut, azonban felhasználók ekkor még egyáltalán nincsenek. Csak ködös elképzeléseim voltak arról, hogy hogyan is fogom felfuttatni a terméket, de megint csak ösztönösen hittem abban, hogy be fog indulni. Szintén korábbi tapasztalatokra hagyatkozva a médiához fordultam, hátha ráharapnak és generálnak egy kis forgalmat a site-nak. Na, ez nem jött be: az első megkereséseimre nem reagált senki.

2012 Április. Időközben más, korábbi projektek kezdték lekötni a figyelmem, 2012 első felében szépen meg is feledkeztem a szóban forgó projektről, egy helyben árválkodott a tárhelyén. Belecsúsztunk 2012 nyarába, ahogy az lenni szokott, minden lelassult, így ez a projekt is még inkább feledésbe merült.

2012 Július. Hétvégén amikor éppen a “szokásos” 1-2 havonta esedékes “azért mégiscsak ránézek” indíttatásból elővettem az oldalt, meglepve láttam, hogy aznap érkezett 1,000 felhasználó, majd másnap újabb 1,000. Hamar kiderült, hogy a pár hónappal korábbi, a médiatermékeknek írt mailjeimből az egyik bejött, született egy cikk az oldalról egy nagy hírportálon. Egyértelmű jel volt a “semmiből” érkezett első 2,000 felhasználó, ennek bizony van piaca, van érdeklődés, hazai vonatkozásban nem is kicsi. Nosza, új design, hibajavítások, stratégia-alkotás. Sorban jöttek a megjelenések is, print médiatermékek, rádió, TV, újabb hírportálok. El is evickélt a termék közel 10,000 felhasználóig.

2012 November. A gerilla marketing eszközeink kezdtek kifújni, telítettük a lehetőségeinket. Ráadásul ahogy nőtt a felhasználói bázis úgy kapott egyre több kritikát maga a termék, ez nem jó, azt kéne kijavítani, ez a fejlesztés hiányzik – a szokásos problémák. A költséghatékony megvalósítás visszaütött, ezt hívják Amerikában technology debt-nek. Összetákolsz valamit idő hiányában, és az később visszaüt, a cuccod követeli, hogy „törleszd” a felvett „technológiai hitelt”. Egyrészt tehát erőforrást igényelt a termék elkerülhetetlen fejlesztése, másrészt (és ez okozta a lényegesen nagyobb problémát) a marketing munka folytatása bizony jelentős tőkét igényelt volna.

Szakmai befektető

Rövid gondolkodás után a versenytársakhoz fordultam, akik hasonló de a mienktől mégis kellően eltérő szolgáltatást nyújtanak. Első nekifutásban a piac második legnagyobb szereplőjét kerestem meg. Azonban a szereplő sajnos számunkra kedvezőtlen döntést hozott, úgy ítélték meg (ez már másodszor kerül elő), hogy méretgazdaságossági problémákat vet fel a projekt, egyszerűen kicsi a hazai piac. Megint dühös voltam és csalódott, ugyanis ez az együttműködés nagyon jó lehetőség lett volna az oldal előrelépésére. De nem hagytam magam, a nemleges válasz megérkezése után pár órával megkerestem a területünk vezető, nagy múltú, minden tekintetben masszív szereplőjét. Az illető még aznap válaszolt, egy héttel később találkoztunk is. A találkozó nagyon érdekes fordulatnak bizonyult, ugyanis kiderült, hogy ez a szereplő már több mint egy éve tervbe vette a modellem megvalósítását. Tudtak arról is, hogy én megjelentem ezzel, már az első hónaptól nyomon követték az oldal történetét.

Bő egy hónapig tartó tárgyalássorozat következett, majd az utolsó pillanatban a végső döntés óriási csalódást okozott – a másik fél ugyanis azt kérte, hogy alkalmazottként vegyek részt a közös munkában és dolgozzak más termékeiken is, de persze a hozott projektből részesülnék. Ezt élből visszadobtam, nem akarok és nem is tudok alkalmazottként elhelyezkedni, hiszen e mellett más projektekben is elköteleztem magam.

2012 December. Most vagyok harmadszor dühös és csalódott a projekt életében de ez messze az eddigi legrosszabb. Úgy érzetem, feladom az egészet és nem érdekel. Persze pár nap alatt összeszedtem magam és Karácsony előtt elhatároztam, hogy pitch deck, üzleti terv, marketing terv – találni fogok egy befektetőt akivel sikerre viszem a dolgot. Szakértőket kérdeztem, válaszoltak: kizárt mind üzleti angyal mind egy VC befektetése, ugyanis túlságosan is könnyen másolható a modell. Illetve találkoztam olyan startup szakértővel is aki esélytelennek érezte a hazai felfuttatást a sokadszor előkerülő méretgazdaságosság miatt, kifejtette, hogy itthon ezt senki sem fogja megcsinálni. Ez egy fontos pont a tanulságok szempontjából, hiszen ekkor már tudjuk, hogy a területen vezető szereplőnek szándékában állt ezt megvalósítani. Beszéltem üzleti angyalokat közvetítő szervezetekkel – visszautasítás. Angyal befektetők – mind visszautasított. De nem adtam fel. Prezentáltam, beszéltem, érveltem. Az egyik angel investor-nál a három hetes folyamat végén nemleges választ kaptam, ismét azzal az indokkal, hogy a modell túlságosan könnyen másolható. Csalódás megint.

2013 Február. Újra felvettem a kapcsolatot az említett piacvezető szereplővel még mielőtt elmélyült volna a párbeszéd az utolsó angyallal. Tudnom kellett, hogy meddig tudom elkerülni azt a pontot időben, amikor már számukra átadni nem tudom a projektet (mert már saját brandet terveznek) és befektetőt sem találván két szék között esek majd a földre. Ez azért volt kritikus, mert egyedül, kockázati tőke nélkül nem lett volna esélyem a velük folytatott versenyben. Tárgyaltunk újra, és végül eladtam az oldalt, minden kapcsolódó értékével együtt. A pontos megállapodásunk nem publikus de nem is lényeges. Az adott szituációban nagyon is jól jártam. Többek között azért, mert az oldal új gazdája egészen biztosan komoly sikerré formálja a projektet. Szó szerint több tucat szakértővel, évtizedes tapasztalattal, erős külföldi anyacéggel, komoly kapcsolati és anyagi tőkével rendelkeznek, minden szükséges eszközük adott. A brand név pedig szakmai körökben az idők végezetéig hozzám kötődik, ez kis utánajárással bármikor bizonyítható lesz.

A tanulságok

Hallgass meg mindenkit de igazán csak a megérzéseidre hallgass. Ha a megérzéseid mást mondanak, mint a matek, akkor viszont a matekra hallgass. Minden lehetőséget tarts szem előtt mindenkor, még a kevésbé vonzóakat is. Mindig legyen realisztikus képed önmagadról, túl és alulbecsülni azt ami a kezedben (és fejedben) van egyaránt súlyos hiba. Soha ne égess fel hidakat magad mögött. Legyen A, B, C terved minden eshetőségre. Hozd ki az adott körülmények közötti maximumot a projektedből.Mindig ügyelj arra, hogy a direkt bevételen túl a saját reputációdat is építsd, ennek hosszútávon felbecsülhetetlen értéke van. Nagyon gondosan építsd a kapcsolatrendszeredet is egy projekt életútja során, ez szintén felbecsülhetetlen értékű. Közhely, de tényleg sose add fel, találd meg a következő lehetőséget minden pofára esés után.

 Nem csináltam meg a következő Google-t, de építettem valamit, eladtam, pénzt kerestem. Hasonló és ennél még sokkal nagyobb sikereket kívánok minden magyar vállalkozónak – lehetőleg a buktatók nélkül.