Címke: hustler

Majd Azt Én Tudom…

Közzétéve Szerző:
Válasz

Nedves tengeri homokba rajzolt Kuss feliratÚjabb majd’ egy hónap Kaliforniában Tónival és Márkkal – bele akartunk húzni a kapcsolatrendszereink felturbózásába és validálni, hogy mit szólnának Los Angeles-ben mondjuk 50 Kelet-Európai startuphoz a következő 2 évben. A Traction Tribe csapatának ugyanis ez a missziója. Ráadásul utóbb Atti, a Brandvocat CTO-ja (nem mellesleg az egyik legjobb hazai tech guru) is csatlakozott hozzánk. És hát mi magunk is tanulunk valamit minden alkalommal, amikor alkalmunk nyílik kint melózni, de ez az egy hónap az egyik leghatékonyabb volt – álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi támogatást és lehetőséget kapunk a kinti iparági szereplőktől, pláne nem, hogy még süt rám a Santa Monica-i nap, amikor kint már írnak rólunk. Most, hogy hazaértem és már pirkadat előtt pofoz a jet lag, megosztanám Veletek a leges-legfontosabb tanulságot.

Minden startupper aranymetszése

„Majd azt én tudom…” – ezt a mondatot Márk kezdte el mondogatni amolyan öniróniaként, amikor egy többé-kevésbé nyilvánvaló szituációban bármelyikünk csak ment a saját feje után. Levinne a navigáció az autópályáról annak ellenére, hogy közvetlenül mellette lakunk? Francokat. Hülye gép. Maradunk. Másfél mérfölddel később a fehér izzásig hevített, 6 sáv széles reménytelen dugó végéhez érve összenézés: „Majd azt én tudom…” Egy startup Skype-on pitch-el nekünk, mondjuk nekik, hogy kevés lesz a tervezett marketing büdzsé, erre az egyik Amerikában sosem járt alapító: „Higgyétek el, nem terveztük alul, elég lesz…”. Aha. Egymásra nézés: „Majd azt ők tudják!”. A tavalyi évre visszatekintve: Startup verseny, nem mondom hol. Verseny előtt 3 nappal odamegyek direkt azért, hogy mindenkiből kihozzam a félelmet nem ismerő Vén Dízelt; elmondom, hogy egyedül prezentálunk, biodíszlet nélkül, nem olvassuk a pitch-et, stb. – nem épp lőfegyverrel őrzött titkos tudás. Mi az eredmény? A pitch-ek felénél gyűrött tarkójú verőembereket mímelve ott állnak a társalapítók széles terpeszben a prezentáló mögött egy szál kussban, mint a világtalan maffiózók – a delikvensek 20 %-a meg olvas. Mer’ majd azt ők tudják…

Mindig az Ego

A domináns Egó nélkülözhetetlen egy startup vállalkozás sikerre viteléhez, de egyben iszonyú veszélyes is. Nem véletlenül hívtam fel a figyelmet többször az önkritikára, mint a legfontosabb vállalkozói erényre. Ma úgy lehet sikeres startupot építeni, ha gyors vagy. Ehhez alapvetően három dolog kell:

  1. Legyél profi – azaz tanult és tapasztalt a vállalkozósdi tekintetében. Sokkal többre mész majd, mint a nyomik, mert egy pro Hustler több lehetőséget kap, mint egy nyomi és a kapott lehetőségek nagyobb százalékát kaszálja be.
  2. Ne akadályozza a növekedésedet semmi. Azaz a piacod legyen nagy, a terméked skálázható, a büdzséd legalább elégséges, a csapatod felkészült, alkalmazkodásra és fejlődésre képes. És ne legyél belustult gyépés, hanem told a szekeret ezerrel.
  3. Ne járj be kanyargósabb utat, mint amit muszáj. A melléfogásokkal nem akkor van baj, ha sok van belőlük, hanem akkor, ha sok időbe és pénzbe kerülnek. (Lean, ugye: Fail fast, fail often.) Na itt kerül képbe a kíméletlen önkritika.

A „Majd azt én tudom” hozzáállás majd’ mindegyikünkre jellemző. Rám is. Csak én már megtanultam felismerni és a megfelelő önirónikus pillanatban ordenáré stílusban leoltani saját magamat. Kint egy hónap alatt a Traction Tribe pitch-én vagy 10-szer változtattunk. Újragondoltuk a tárgyalási technikánkat. A hibáinkat, a value proposition-t, a középtávú terveket – mindezt annak megfelelően, hogy milyen visszajelzéseket kaptunk. Hallgattunk a tanácsokra – főleg, ha olyantól kaptuk, akinek eddig 5 exit-je volt… És jé, haladunk – milyen k**va meglepő, nem?

Startup tapasztalatok

Az elmúlt fél év során, amióta elkezdtük összeeszkábálni a Traction Tribe modellt, hét magyar startupot találtunk, akikkel a következő hat hónap során elindulunk az amerikai piacon (a szerződések aláírásáig nem nevezhetem meg őket). Ebből hatra jellemző, hogy – néha kíméletlenül egyenes és személyeskedéstől sem mentes – kritikáink hatására változtattak a hozzáálláson, működésen, sebességen, vagy épp a fókuszon. Mind a hat látványosan fejlődik, ami – mivel szajrét csak a szerződések aláírását követően utalunk – nem a tőkejuttatásnak, és nem a mi megkérdőjelezhetetlen mindent-tudásunknak köszönhető, hanem a saját egójuk átlépésének. Mivel látom, hogy képesek erre, folyamatosan nyitom meg a kapcsolatrendszeremet előttük – ugyanis kint Amerikában egyelőre mi, mint Traction Tribe is folyamatosan vizsgázunk; elég egyetlen házi-nyomi, és minket is besorolnak a Közönséges Balkáni Gyopár növény-osztályba. A maradék egy vállalkozást egyébként könnyes szemmel lefaroltattuk. És frankón mondom, szurkolok, hogy Ők is húzzák be a tutit, egyszerűen csak nincs kedvünk sem lelkiturkászt játszani, sem kifizetni a „Majd azt mi tudjuk” költségeit – és nem akaródzik elbukni a saját vizsgáikat sem olyanokkal, akiknél necces, hogy hozzák-e a szintet.

Tanulságok

A Jóistent és Chuck Norris-t kivéve mindenki tévedhet. Tudj kívülről nézni magadra, legyél képes az önkritikára. Ha nagyon sokan kántálják ugyanazt neked, esetleg lehet, hogy van benne valami. Ha mégis a „Majd azt én tudom” hazai örökzöldet tolod és hibázol, legalább tanulj belőle gyorsan és olcsón, és ismerd el a hibát nyilvánosan – ha nem teszed, valahol valakinél bekerülsz a nyomi kategóriába, amiből rendszerint már nincs visszaút. A konkurenseid pedig közben vihogva lezúznak, mint jégeső a libaszart. Az egót akkor kell beizzítani, amikor pitch-elsz, és fel kell tudni ismerni a pillanatot, amikor azt kell mondani az Egódnak, hogy “Kuss legyen!” Amikor ez egy vállalkozónál pont fordítva van, abból lesz a mindentudó fotelhadvezér, akiből csak éles helyzetben lesz valahogy állandóan bukógalamb – ez  minden (értelmes) befektető számára hatalmas vészvillogó. Úgyhogy a tanulság a zsák-a-foltját jegyében az, hogy ha a pitch-ed/ötleted/one-pager-ed alapján a többség szerint a gyökér csillagjegyben születtél, mégis vulkáni kráternél is mélyebb tudást érzel magadban, akkor csak és kizárólag kispályás kretén befektetőket keress meg. Vagy pedig nagy levegő és tedd üresbe az Egódat – a vállalkozósdi ugyanis végső soron olyan, mint az alkímia; a személyiségfejlődésről szól.

Még több sztori

Lenne még mit mesélnem, és meg is teszem: kedden, azaz 2014 Február 4-én 19.00 órától tartok egy kis élménybeszámolóval fűszerezett kérdezz-felelek-et a NIH-ben (6. kerület, Andrássy út 12.) mindazoknak, akik komolyan gondolják az amerikai piacra lépést. A helyszínen lesznek videók a Tech Match győztesek felkészüléséről és tapasztalatairól is. 50 résztvevőnek tudunk helyet biztosítani ingyenesen; regisztrálni itt lehet. Lesz kaja is, és a végén együtt elénekeljük a Hustler-himuszt is… cserébe csak az regisztráljon plíz, aki tényleg akar és tud is jönni.

Pitch Európai Módra

Közzétéve Szerző:
1

EIB_SITMúlt héten volt szerencsém a zsűri tagjaként részt venni az Európai Beruházási Bank Intézete által szervezett idei Social Innovation Tournament zsűrijében, és tisztelettel jelentem, nemzetileg nyakig szarban vagyunk. Az eseménynek a BME adott otthont, együttműködő partnerek voltak a Demola-Budapest nyílt innovációs platform és a European Entrepreneurship Foundation. A tét összesen 60 ezer Euro, tehát nem garasoskodott a Bank. A döntősök felkészülését Záboji Péter és csapata segítette és ha nem tartanám barátomnak Pétert, hát a sárga irigység mardosná a lelkemet. Nincs mese, a „Made Around Záboji” ezentúl komoly trademark – az eredmény ugyanis lélegzet-elállítóan meggyőző, a minőség pedig néhány stratégiai hibától és pár nyelvi akadályokra visszavezethető kivételtől eltekintve messze a hazai startup versenyek felett volt.  A tapasztalatokat azért osztom meg Veletek, mert őszintén remélem, hogy 2014-ben magyar startup is lesz majd a finalisták között – idén ugyanis 24 ország 224 jelentkezőjéből egyetlen hazai startup sem fért be a döntőbe, és hiába hangsúlyozzuk a pitching fontosságát, ez valahogy itthon mindig falra hányt veszett fejsze…

Prezentáció

Mindig mondtam, hogy azokban az esetekben, ahol a közönség egész nap egyik prezentációt sasolja a másik után (startup versenyek, befektetői tárgyalások), én személyesen jobb ötletnek tartom a konnektorba vizelést, mint a Prezi használatát. Kénytelen vagyok egy masszív pivot-ot végrehajtani: a Prezi egy kétélű fegyver ezekben az esetekben. Ha jól használod – ahogyan azt páran az EIB versenyén tették – akkor veri a Power Point-ot. Azonban azt fenntartom, hogy többen használják rosszul, így a tanácsom az, hogy ha Prezi-t használsz, tanuld meg megfelelő módon kezelni, ne csinálj az előadásodból vadászpilóta kiképzést a zsűrinek, mert csak szédülés és hányinger lesz a vége. Az első előadás a litvániai, de Svédországban indított inBelly (www.inbelly.se) volt, a különböző élelmiszer-ipari termékek összetevőiről nyújt könnyen és mindenki számára elérhető módon tudományos és jogi információt, befolyásolva ezáltal azok gyártóit is. Vérprofi pitch, letisztult deck, tények sztoriba ágyazva. 1 millió IP címről látogatták az oldalukat, az app-juk most indult 3 000 letöltéssel. A hangos sípszóval lejáró idő pedig a legkevésbé sem zavarta Kristinát, az előadót abban, hogy befejezzen egy a zsűri kérdésre adott választ – mindössze három spontán szóval. Mesteri volt. Basszus, milyen lesz a többi? – gondoltam.

Traction

Nem volt könnyű dolgom a zsűriben, mert ötlet fázisú projekteket kellett összehasonlítani közel millió eurós árbevételű vállalkozással, MVP-ket nulláról a profitabilitásig bootstrap-pelt céggel. Ugyanakkor az Európai térség és a harmadik világ problémáinak összehasonlítása is eleve bukta, mert száz millió ember ivóvízzel történő ellátása mellett időmilliomos európai nyugdíjasok életének szebbé tétele vajon hogyan értékelhető? Ami amúgy fontos és jó dolog, na de a víz… Lehetetlen volt igazságosan dönteni. Amit szilárdan elhatároztam, hogy azok, akik működő, profitábilis vállalkozást üzemeltetnek (ráadásul a közösség számára kiemelt társadalmi hasznossággal), nem kaphatnak mást a megvalósíthatóság értékelésére, mint maximumot. Megvalósították. Múlt időben. Pont. Ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem, amit már letettek az asztalra? Nincs mese, a traction mindent visz: ha ki akarjátok vívni egy vállalkozó / zsűritag / befektető elismerését, hozzatok tényeket. A legtanulságosabb talán az amúgy környezetvédelmi különdíjjal, és 25 000 Euróval díjazott román Recicleta (www.recicleta.ro) volt, akik szociálisan hátrányos helyzetűeket foglalkoztatva, egyedi teherszállító kerékpárokkal gyűjtenek papírhulladékot újrahasznosítás céljára – két Kelet-Európai épp-hogy-nem tizenéves lány, akik évi 100 ezer Euró feletti árbevételt csinálnak, újraformálva egy olyan nevetségesen idejétmúlt szokást, mint a papírgyűjtés. Hát, túl a kifogástalan angolon, a tökéletes prezentáción ők vidáman, lelkesen, de szerényen beszéltek a cégükről, és a befektető szó volt az, amit nem említettek. Tolják ezerrel, és köszönik, exponenciálisan növekednek VC-k nélkül is, anyagi és társadalmi nyereséget termelve nap mint nap, mert rájöttek arra az egyszerű dologra, hogy a nagyvállalatok akár fizetnek is érte, ha elviszik a papírt, csak ne kelljen vesződniük vele. Úgyhogy pénzt csinálnak, amikor megszerzik az alapanyagot, pénzt csinálnak, amikor eladják, és pénzt csinálnak a bicajokon elhelyezett hirdetésekkel. Nem vacakolnak irreális befektetőkkel, és így is profitábilisabbak, mint a benzin-turizmus – na, ez a traction!

A Hustler-ek

Meglepően sok csapat prezentált párban, ami kettő kivételével mindenhol rossz ötlet volt. Az egyik a fent már említett Recicleta, a másik a nap show-ja, a Vollpension, de erről majd később. A párban prezentálásnál az van, hogy legfeljebb annyira lehet jó a prezi, mint a két (vagy több) színpadon lévő emberből a leggyengébb. És ugye az egyik mindig gyengébb… A pitching magányos műfaj. Az első helyezett egyedül csinálta, ahogy a másodiknak befutó és 10 ezer Euróval díjazott svéd Mattecentrum megálmodója, Johan Wendt is – utóbbi a matek korrepetálásból csinált társadalmi mozgalmat és évi közel egy millió Eurós forgalmat. Az előadása olyan volt, amivel a Y-Combinator-ben is „Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik”. Prezit használt – profin. Vicces volt – de nem erőltetetten. Sztorija volt – mégis elmondta a számokat. Tárgyilagos volt, de átjött a szenvedélye, egyszóval hihetetlen profi volt a srác. Tervbe vettük, hogy elhozzuk Magyarországra még egyszer.

Nemzetközi zsűri, megoldhatatlan feladat

Nemzetközi zsűri, megoldhatatlan feladat

Szórakoztatóipar

A nap csúcspontja talán a méltatlanul mellőzött Vollpension volt, egy idős embereket (főleg nagymamákat) foglalkoztató vendéglátóipari lánc két alapítója. Ők voltak a másik kivétel a páros prezentáció tekintetében, mert begyakorolt show-t adtak elő. Hitelességük érdekében először is hozták a nagyit, aki amúgy sem szokásos entré-jukat a zsűrinek kiosztott kuglóffal és tojáslikőrrel dobta fel. A show részeként vendéglátós kötényben prezentáltak, a deck-jüket tanítani lehetne, a vállalkozásuk számai magukért beszélnek. Nagyiról lenyomtak egy rövid videót is, és náluk vált nyilvánvalóvá, amit mindig hangsúlyoztam Nektek a Startupdate-en: a startup pitching mára egy szórakoztatóipari műfaj lett. Egyszerűen nem lehet motyogó zseniként kitűnni a tízezer-számra születő startupok közül. A pitching az ígéret művészete, és aki nem képes show-t csinálni, elbűvölni, lenyűgözni, magával ragadni a közönségét, az eleve versenyhátrányban van. Amúgy ez a második vállalkozásuk a srácoknak. A show koronáját az jelentette, hogy három előadással később a kivetítőre pár másodpercre „spontán” kivetítettek egy szöveget, ami a zsűrinek szólt, és így kezdődött: “Kedves Zsűri, ha mi nyerünk, akkor kaptok…” – azaz saját reklám céljaikra használták ki az előadások közötti üres 10-15 másodperces szünetet. Erre mondják, hogy még épp egészséges szintű pofátlanság, a Hustler-kedés magasiskolája – hol vagyunk mi még az ilyen poénoktól?

A győztesek és Záboji Mester. - Vitathatatlan teljesítmény a köbön

A győztesek és Záboji Mester. – Vitathatatlan teljesítmény a köbön

Tanulságok

Egy induló startupnál a precíz validáció is kiváltja a tiszteletet, de általában igaz, hogy szakítani kellene azzal a hazai gondolkodással, hogy majd eladunk, amikor lett befektető, majd validálunk, amikor készen vagyunk a termékkel, majd, majd, majd. Nincs majd. Adj el az első naptól. Köss előszerződést, szerezz előfizetést, előrendelést, bármit – nyüzsögj, dolgozz, nyíljanak a tárcák, ropogjanak a csekkek. Vagy ha ez tényleg lehetetlen, akkor legalább a piacodat ismerd meg egy hihető és alapos validációs folyamat révén; légy igazi Hustler – végül is semmid sincs, akkor meg mit veszíthetsz?

Ha Prezi-t használsz, értő kézzel nyúlj hozzá. Az, hogy nincsenek még számaid, korai fázisban vagy, stb. egyszerűen nem kifogás egy vacak előadásra; a verseny egyik legjobb prezentációja egy agyon-tetovált ciprusi lány volt, aki annyira ötlet-fázisban volt, hogy még screenshot-ot sem tudott kivetíteni, csak néhány kézzel rajzolt vázlatot, mégis magával ragadta a közönséget a nyíltságával, a mondandóját alátámasztó test-beszéddel, a lazaságával, a meggyőződéses hitével. Minden erőltetett szögletesség nélkül megmondta a frankót – annyit csempészve bele saját életéből, motivációiból, az álmaiból, amennyit éppen kell. Ha csak pitching-et díjazunk, Johan után felállt volna a dobogó második fokára.

Itthon sok a kifogás és kevés az előadásokba beletett meló. Befektetőkről álmodunk, meg világhírről, meg milliós exit-ekről, miközben a legtöbb hazai pitch – hát fejezzetek le, akkor is kimondom – harmat gyenge. A jobbak is sokszor csak korrekt-nek mondhatóak, de semmiképpen nem kitűnőnek. A hazai Hustler-ek elárulják magukat a testbeszéddel, amire nem fektetnek kellő hangsúlyt, összecsapják a prezentációt, ami nem alátámasztja a mondandójukat, hanem elvonja róla a figyelmet.

És szakítani kellene ezzel a paternalista befektető-függőséggel is. Tudom, pont ez a blog foglalkozik a kérdéssel rengeteget, de mindig igyekszem nyomatékosítani, hogy nem akármikor és nem bármi áron. Befektető majd jön magától, amikor valamit letettél az asztalra. Teljesítményt, számokat, tényeket; le sem lehet majd vakarni őket…  És ami a legrosszabb – és talán a mindennapjaink összesugdolózós, óvatoskodó, árnyék-bizniszelős, eredendően gyanakvó voltából fakad – nem jön át a szenvedély, a tűz, a nagy tettek véghezvitelének vágya. Merjetek beletenni apait-anyait. Merjetek hinni. Én már csak tudom, hogy néha szinte lehetetlen. De nem eshet örökké…

Hogyan Készül az Ütős One-pager?

Közzétéve Szerző:
3

startup vc befektető vállakozó pitch onepagerBefektető-gyurmázás helyett ma nézzünk meg valami praktikus dolgot. Amolyan közkívánatra cikk következik: sokan keresnek meg ilyen vagy olyan startupjukkal, én pedig majdnem mindig „turbózom és passzolom” vissza a kéréseket azzal, hogy: „Ok, de előbb kérlek, küldjetek egy one-pagert”. Befektetők, profi tanácsadók, mentorok, üzleti angyalok ugyanezt kérik… Erre általában jön vissza a kérdés, hogy „Persze… Ööööö… mi legyen benne?”. Hát ez. És így:

Kinek csinálod?

A one-pager, amiről most trécselni fogunk, az a cég mögött állóknak szól (befektetőknek, ügyvédeknek, mentoroknak, tanácsadóknak – a Te szempontodból a nagypályának), tehát értelemszerűen mást kell tartalmaznia mint egy olyan egyoldalas anyagnak, melyet az ügyfeleidnek tolsz – ez utóbbi ugyanis az értékesítési segédleted része, amivel a termékedet adod el, vagy ha úgy tetszik egy tájékoztató a vállalkozásod előtt állóknak.

Mit akarsz elérni vele?

A szakértőknek készülő one-pagerrel a teljes céget, a csapatot, az ötletet és a jövőd pozitív képét eladni – és ez azért keményebb dió. Azt akarod elérni vele, hogy felpörgessen egy folyamatot, ami növelné a céged értékét – legyen az egy befektetés, egy super-advisor vagy egy zseniális új munkaerő megnyerése a cégnek. A legkirályabb one-pagerrel is annyit fogsz csak elérni, hogy leülnek veled tárgyalni, kapsz egy-két kontaktot, támogatást – azaz tekintsd útlevélnek azokba a körökbe, ahová törekszel. Az útlevél hasonlat azért is stimmel, mert komoly kapcsolatrendszerrel rendelkező emberek a kapcsolatrendszerükre értékként tekintenek, és amikor segítséget kérsz tőlük, gyakran a one-pagerrel tesztelik le, hogy a képességeid nem erodálják-e ezt a kapcsolatrendszert. Hogy még konkrétabb legyen: nyomikat nem küldök az ismerőseimhez vérgagyi one-pager-rel, mert vagy bepipulnak rám, vagy elkezdenek ők is nyomikat küldözgetni hozzám. Egy ismerős által bemutatott házinyomi rosszabb, mint az utcáról beesett mezei nyomi, mert az utóbbit simán lerázom, a házinyomit viszont indokolnom kell, hiszen nem akarom megbántani a jó ismerőst, aki a nyomit rámlőcsölte. A minőségi one-pager az Anti-nyomi Startup Hatóság igazolása arról, hogy nem vagy nyomi.

Mi vele a para?

A szóbeli pitch sem könnyű, de amíg látod, hogy rád néz a másik, addig tudod, hogy rád koncentrál. Látod a reakcióit, módosíthatsz a dumán, ugorhatsz benne, vagy magyarázhatsz – vagyis interaktívan alakítható. A one-pager-nél sokkal rosszabb a helyzet, mert átküldöd, és nem tudhatod, meddig olvassák el – és akármeddig olvassák, el kell érnie a fenti célt. (Én a múltkor lemértem: 25 másodpercet szántam egy one-pager-re, eddig tartott az érdeklődésem. De jól nézett ki, értettem, tovább küldtem.) A cél tehát nem az, hogy elolvassák – mert többségében úgysem fogják -, hanem az, hogy minél tovább olvassák. Olyannak kell lennie, hogy ha nem olvassa végig a címzett, akkor is felfogjon belőle valamennyit. Amit nem olvasott el, azt majd megkérdezi tőled a tárgyalás során, vagy megkérdezi az, akinek tovább küldi – no para, ez így működik, nem fogsz tudni változtatni rajta, legfeljebb alkalmazkodhatsz hozzá.

Mit tartalmazzon?

Top-down mindent, ami ésszerűen és esztétikusan ráfér a lapra. (a link-en található one-pageren premoney is szerepel, ez súlyos hiba – ne másoljátok le szolgai módon). Én azt vallom, hogy csak és kizárólag a nemzetközi üzleti nyelven (angolul) kell megcsinálni, mert ugyan milyen hozzáadott értéket remélsz a globális babérokra törő cégedhez attól, aki még angolul sem beszél. A sales anyagokra például ez a megállapítás már nem igaz. A legeleje legyen egy mondat a problémáról, vagy egy sima egy-két mondatos one-line pitch. Aminek mindenképpen benne kell lennie, az a csapat (csak a menedzsment és a tanácsadók, esetleg egy totál headcount), a piac mérete, a traction (az elért eredmények), a referenciák (meglévő ügyfelek), az így-csinálunk-zsetont rész, esetleg sales és marketing stratégia. A fundraising rész opciós, én nem szoktam beletenni, de nem hiba, ha ott van, viszont a havi cash burn rate legyen benne. A versenytársakat fontos odatenni, és lehet egy mondat a hozzájuk képest pozícionált versenyelőnyről is. Láblécben egy vagy két kontakt infó, mondjuk email és telefon, vagy email és Skype. Mivel sokszor digitális formában fogod átküldeni, trükközhetsz vele annyit, hogy teszel bele linkeket – például LinkedIn profilokat a Team-hez, vagy egy linket a hogyan-működik részhez. Akit érdekel, kattinthat, akit nem, annak meg sima szöveg.

Mi ne legyen benne?

Illusztrációs jellegű ikonok, képek, ha sok helyet foglalnak. Fél oldalt elfoglaló atom sirály kép – mert az a sales anyagokban OK, de itt információt akarsz közölni (emlékezz, ez olyanoknak készül, akik már egy ideje lejöttek a tapétáról és a vállalkozásodról akarnak többet tudni. A nagy illusztrációs kép nekik gyakorlatilag bullshit). Ne kezdd a one-pagert a dinoszauruszoknál, a csodálatos víziódnál, az álmaidnál se. Ez nem az a dokumentum – szorítkozz a tényekre. A túl bonyolult ábra is cinkes, mert azt meg kell értenie, fel kell fognia az agynak, ráadásul az absztrakt képi leírása valaminek aktív agyi munkát igényel, szemben a rutinszerűen (szinte passzívan) végzett olvasással. Nem kell személyessé tenni, befektetőnek címezni, féloldalas előszót írni, udvariaskodni – csak hogy tudd, pont az ilyen felesleges nyalásoktól gondolja a hetente 25+ ilyet olvasó célcsoportod azt, hogy bár úszkált volna cápa a magzatvizedben.  Nem kell a sales-es három oszlopos szerkezet sem, mert a profiknak minden sales szagú anyag eleve sittes – nyilván, bakker, hát valahol ők is ebből élnek.

Design

Egy jó one-pager úgy tartalmaz minden információt, hogy nincs rajta túl sok szöveg, és ami van, az tagolt. A gyakorlott szem megtalálja, amit keres, ha kap egy kis rásegítést. A legegyszerűbb tagolás ugye a bekezdések alkalmazása, de azért ez itt kevés lesz. A bekezdéseket célszerű egy valamilyen módon kiemelt címmel vagy szóval kezdeni. Rövid bekezdések legyenek, mert az lehetőséget ad a „cikázó”-jellegű olvasásra, azaz arra, hogy úgy is értelmes a szöveg, ha nem az első bekezdésnél kezdem – ez az olvasási mód ugyanis gyakori azoknál, akiket nagy mennyiségű dokumentum átnézésének kényszerével ver a balsors nap mint nap. Az egyik legjobb one-pager, amit láttam egy a háttérszíntől csak egy hangyányit eltérő színárnyalatú mezőben tartalmazta a cégről az összes száraz adatot – aki arra fókuszált, azonnal látta, aki a sztorira gyúrt, annak pedig elvándorolt a szeme róla, hogy a többit olvassa, ne a matekot. Mintát tudsz letölteni innen: Andreas.com (az oldal borzalmasan ocsmány, ne ijedj meg, a minta viszont király), vagy innen: A Cooley LLP one-pager template-je.

A tagolás másik módja az eltérő betűméret, vagy -szín alkalmazása, például úgy, hogy a leglényegesebb 2 mondat nagyobb méretű betűvel, más színnel szerepel, mint a szöveg többi része. A betűméret lehet normál dokumentum betűméret (11-13-ig), vagy helyenként egyel nagyobb. Nem kell túl sok design elem sem, szorítkozz annyira, ami még a tagolást szolgálja és így nem öncélú, esetleg egy logo, az még nem veri ki a biztosítékot. Legyen letisztult és egyszerű. A legtöbben álló formátumú dokumentumokkal dolgoznak többet, ezért lehetőség szerint használj állót te is az egyoldalasra. A legelterjedtebb formátum a  PDF, azzal nem tévedhetsz.

[dil dil = 2910]

Teszteld mielőtt kiküldöd

A legfontosabb kérdés, hogy az olvasó szeme min akad meg először. Ezt kiválóan tudod tesztelni barátokon és idegeneken, akik szakmabeliek, vagyis a majdani közönséged vélhetően hasonszőrű pályatársai. Nagyi-anyu-apu nem releváns, rajtuk majd a sales anyagokat lehet tesztelni, ha B2C vagy. Ha B2B, akkor sokszor azt sem. Ami tuti, hogy jobb, ha a haverok húzzák le a doksit egy hétvégén masszív többségben, mintha hónapokig nem érted, mi miatt vesz linkre az összes befektető.

Bullshit mentesen

Ezt már írtam sokszor, de itt kétszeresen van jelentősége: a bullshit ugyanis egyrészt különösen idegesíti a szakmailag képzett olvasót, cserébe tőled értékes helyet vesz el. Nincs szükség a túlzásokra és semmi terjengős ömlengésre sem. Nemrég kaptam egy one-pagert, amin annyira felhúztam magam, hogy bejelöltem pirossal a bullshit-et (a végére vörösebb volt tőle a doksi, mint Sztálin vére), meg a hiányzó tényeket és visszaküldtem (egyébként segítő szándékkal), de elég egyértelműen kritikus hangnemben. Legnagyobb meglepetésemre a forrás 6-7 soros emailben válaszolt minden felvetett kérdésre és kendőzetlen háborgásomra – tényszerűen, intelligensen, lényeglátóan. Bár a második mondatnál erősen sejtettem, hogy valószínűleg nem Ő csinálta azt a bikakaki enciklopédiát, visszaírtam neki, hogy látod, az emailed ezerszer jobb, mint a one-pager. Persze, mondta, hogy nem ő csinálta. És ez tipikus példája annak, hogy ha nem szánom rá az időt a javításra, beszélgetésre, akkor a forrást lazán elkönyveltem volna olyannak, aki egy one-pagert sem tud összetákolni – és hiába melléfogás, ez rajta akkor sem segített volna. Legtöbbször azonban csak rápillant az ember a one-pager-re és ha retek az egész, akkor részemről a nyelesciki, iktatom a kukába és good luck and have fun.  Szóval így megy ez, ezért kell a jó one-pager.

Összefoglalva

Ez most az a dokumentum, amikor nem optimizmus kell, nem design meg eredetiség meg világmegváltás – hanem realizmus. Tények, adatok, információk kellenek bele. Röviden írni mindenről, amiről egyébként egy 20 perces befektetői prezentáción részletesen beszélnél is. Nincs sem idő, sem igény az olvasó reneszánsz körbe-udvarlására. Amikor a cégedből „hátra” nézel a gurukra, befektetőkre, tanácsadókra, bankárokra – akiket magad mögé akarsz állítani – akkor különösen fontos, hogy az ő nyelvüket beszéld. Úgyhogy csinálj egy profi one-pagert, és kerülj vele a gyorsítósávba, ahová mindig is vágytál. Good luck, toljatok egy megosztást rá plíz, ha másért nem, hát azért mert pontosan hajnali 4 van…