[quote align=”center” color=”#999999″]
„…a hont / kivont / szablyával óvta ellenem, / ideidézi szellemem / hevét / s nevét…” [/quote]

Gazella kapcsán az alábbi levelet kaptuk. Nyilván nem erre számítottunk és nem vagyunk épp feldobva tőle. Igyekszem épp csak annyit foglalkozni a témával amennyit feltétlenül muszáj.

A Győztesek

Először is Hild Imre sokat tett a magyar startup közösségért, egy nyelvet beszélünk vele és mind az elkötelezettsége, mind a tudása vitán felül áll – megérdemelten nyert. Bojár Gábor tőkeerős, sikeres vállalkozó – ráadásul tech területen – és erős csapatot rakott össze. Valner Szabi nálam – minket is megelőzve – abszolút első helyen állt végig, mert a saját pénzemet is leginkább Őrá bíznám (Ráadásul a pályázatunk elutasítása hallatán olyan Úriemberhez méltó gesztus volt az első mondata, hogy a fair play szóról ezentúl Ő jut majd eszembe.) Minden rossz érzés nélkül, őszintén, szívből gratulálok Nekik. Mindannyian vállalkozók, mindannyian megérdemlik, és mindannyian jól fogják felhasználni, – végre – a valódi startupok érdekében. Az ACME Labs-hez még nem volt szerencsém, de biztosan jó anyagot raktak össze ők is – a jókívánságok nekik is szólnak. Ha megint valami ejtőernyős bankár vitte volna a lehetőséget, az keserű pirula lenne, így azért jobb a helyzet.

Hála és Köszönet

A Most Ti Jöttök című cikkhez érkezett számtalan komment és pozitív visszajelzés számunkra azt mutatja, hogy van igény és fogadókészség arra, amit Márkkal, Antallal és a négy amerikai partnerrel csinálunk. Mondjuk a Hatalom magasról szarik a célcsoport igényeire, de mikor érdekelte a Hatalmat pont annak a véleménye, akin épp segíteni próbált? Mindegy, a lényeg, hogy hálásan köszönöm, köszönjük Nektek.

A Hivatal Véleménye

Veszíteni tudni kell, de hogy útban kifelé még belénk is rúgjanak –  azt nem kell hagyni. És a NIH pökhendien cinikus és mélyen kétszínű indoklását most nem bírom szó nélkül hagyni: „A koncepció teljes egészében az amerikai piacra összpontosít, ami a magyar gazdaság számára nem jelent kellő mértékű előnyöket”… Amerikai piacra juttatni magyar vállalkozásokat, amelyek ezáltal itthon is munkahelyeket teremtenek, adóznak, kapcsolatokat, tapasztalatokat hoznak haza és export-képes hidakat építenek – az „a magyar gazdaság számára nem jelent kellő mértékű előnyöket”? Nem jelent? Mert ha a startupok megrohadnak itthon a szárazra véreztetett 10 milliós kis piacon, adópréstől nyögő ügyfelek meg fehér izzásig hevített körbetartozás között lavírozva, arról majd rögvest világraszóló sztorit kanyarít a TechCrunch, ugye?

És még igazodjunk is

De van még szebb: „A pályázati kiírás ismételt megjelentetése esetén javasoljuk a továbbgondolt projekt javaslat benyújtását.”  …Ööö… Átgondoljuk. Átgondoltuk: Egy nagy gőzölgő lószart nyújtunk be bármit! Nem dacból, hanem mert nem fogjuk „továbbgondolni” a projektet. Bármilyen meglepő, azt írtuk le, amiben hiszünk, azt csináljuk, amihez értünk és saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy a piacunk is ezt akarja. Ezzel szemben a Tisztelt Bíráló Bizottság üzenete ez: Vagy addig faragjuk a meggyőződésünket, amíg majd passzolunk, vagy másik utat keresve magunknak időt, a döntéshozóknak pedig újabb kör kínos magyarázkodást spórolhatunk (magyarul mehetünk a jó büdös francba). A Lean gondolkodásról pofázunk itt egy éve, arról, hogy vágd le, ami nem működik, és lépj tovább. Levontuk a tanulságot. Továbblépünk. Build. Measure. Learn. Építettünk, Megmérettettünk, ideje Tanulni belőle – és nem dolgozni feleslegesen újra egy állami pályázaton, hogy nem a tervezett, hanem az önerőből már elért eredményeinkről kiderüljön: „a magyar gazdaság számára nem jelent kellő mértékű előnyöket”. Egyszer is nehéz volt hinni. Másodszor nem megyünk házhoz bekopogtatni a lófa**ért!

Ahogy egy befektető kedvéért rossz ötlet csavargatni egy startup amúgy valós számait, ugyanúgy rossz ötlet lenne egy startupot-sosem-látott hivatal óhajának engedve reszelgetni azt, amiről tapasztalatból tudjuk, látjuk hogy működik. „Gondoljuk tovább” a Tisztelt Bíráló Bizottság kedvéért a tényt, hogy néhány százezer forint saját pénzből többet értünk el alig egy év alatt a startup vállalkozók képzése terén, mint a startup szempontból többnyire még mindig csak méltatlankodva totyorgó Jeremie Alapok 3 év alatt 130 milliárddal? „Gondoljuk tovább” azokat a körülöttünk lévő vállalkozásokat, amik állami pénz nélkül is köszönik, de élnek és virulnak? Talán gondolja tovább a Tisztelt Bíráló Bizottság az elméleti lehetőségét, hogy esetleg nem a valóságot kellene hozzáreszelni az éppen aktuális PR stratégiához, hanem fordítva. Gondolja tovább, hogy a Jeremie I-es alapok nem tudták határidőre kihelyezni a forrásaik felét sem… és akkor még precízen tárgyilagos maradtam békésen csónakázgatva egy végtelenül mély vödör ürülék legtetején.

Ezután

Ne sokáig örüljön „Horger Antal Úr”! Ajánlanám ugyanis a Tisztelt Bíráló Bizottság szíves figyelmébe azt a tudományos bizonyítást, miszerint a lódarázs a fizika mai állása szerint nem lehet képes a repülésre – csakhogy a lódarázs magasról szarik a fizikára és vígan repül… Bár a Nemzeti Innovációs Hivatal részéről nekünk mostantól papírunk van róla, hogy nem vagyunk az erős mezőnyből kiemelkedő legjobbak között, és amit csinálunk, az „a magyar gazdaság számára nem jelent kellő mértékű előnyöket”, azért mi alkalmatlanságunk államilag garantált tudatában egyszerűen csak csináljuk, úgy ahogyan eddig is – nulláról, ellenszélben, profitábilisan. Végül is vállalkozók vagyunk – ha máshogy nem megy, akkor jeget adunk el télen, vizet a kútnak, tüzet a pokolban…

[quote align=”center” color=”#999999″]„…Én egész népemet fogom / nem középiskolás fokon / taní- / tani!”[/quote]

(Az idézetek József Attila Születésnapomra című verséből valók.)