Deprecated: Function create_function() is deprecated in /var/www/clients/client7/web255/web/wp-content/plugins/wordpress-23-related-posts-plugin/init.php on line 215

Deprecated: Function create_function() is deprecated in /var/www/clients/client7/web255/web/wp-content/plugins/wordpress-23-related-posts-plugin/recommendations.php on line 182

Deprecated: Function create_function() is deprecated in /var/www/clients/client7/web255/web/wp-content/plugins/wordpress-23-related-posts-plugin/init.php on line 215

Manapság úgy nyílnak itthon (és Európa-szerte) az akcelerator-ok, hogy követni is komoly teljesítmény. Régóta készültem egy cikkel arról, hogy hogyan választhat jól egy startup, csak közben lett egy befektetői sapkám is, ami okoz némi – talán még leküzdhető mértékű – skizofréniát. De döntsétek el Ti, most ugyanis egyszerű vállalkozóként személyiségem jobbik része elmondja, hogy ő (én, mi, whatever) hogyan választanék a rengeteg mostanában nyíló lehetőségből, mert tényleg nem könnyű. És tessék, ide vésem a bevezetőbe ezt is: komolyan gondolom, hogy saját cégünket, a Törzset sem tartom mérlegelést nem igénylő mindenáron-csak-ide választásnak. Ennél ma árnyaltabb a kép, és okosan kell választani. Ha ebben a startup-bőségszaruban lennék pályakezdő Hustler, én ezeket mérlegelném:

A könnyű része

Non-equity programba én nem mennék. Amikor az egyértelmű anyagi érdekeltségeket valami homályos, nagyívű adományozósdi váltja fel, az nem jó ómen egy vállalkozónak. A term sheet-ek nyilván sokat számítanak, a nagy reményekből ilyen választék láttán szükségtelen 10 év startup-fegyházat csinálni. A term sheet-eket illetően próbálok nem mantrázni, vesting, pay-to-play, időben állandó, legsimább liquidation preference, értelmes drag-along nekem alapelvárás lenne. Készfizető kezességnél, ingatlan-fedezet pedzegetésénél a tárgyalószék háttámlája adjon nektek az ajtóig szerencsésen kitartó szélsebes lendültet, kontroll maradjon az alapítóknál, Darwin-díjas kisemmizőst ne írjatok alá. Az egyéni kreatív apró betűs megoldásokat némi elemi logika vagy egy jó ügyvéd képes kigyomlálni. A mentor csapat ugyancsak kiemelten fontos, érdemes utánamenni, hogy kik a ténylegesen aktív szereplők egy-egy cégecske-gyorsítóban, és kik a honlap-díszletek, ugyanis csak az előbbiekkel fogtok együtt dolgozni, velük viszont nap, mint nap.

Premoney? Befektetés összege?

Egy fityfrancot – ha logikusak vagytok, egyik sem számít igazán, méghozzá ezért: Egyrészt ahogy azt az alábbi grafikonon is láthatjátok, a startupok fázistól függően éheznek tudásra vagy nyers zsetonra. A korai fázisokban leginkább a tudás, a kompetencia és a network hiányzik, és ahogy megy előre a vállalkozás, egyre égetőbb lesz a hard cash hiánya. Korai fázisú cégnél amúgy is akkor járnak jól az alapítók, ha minél kevesebb cash-t vonnak be, hiszen a részesedés – imádkozzunk érte buzgón – hiperdeflálódni fog (gyorsan növeli az értékét). A Y-Combinator modell is minél kevesebb cash, alacsony cégértékelés mellett. Itthon sokan csinálnak hiúság-mércét a Premoney-ból, ami korai fázisban egyszerűen megmosolyogtató nonszensz. Ilyenkor a felhígulást kell nézni és a runway-t, nem a Premoney-t. Azt javaslom, 3-9 hónap között legyen a runway, amit az első tőke biztosít. Ez persze relatív, de érdemes tudni, hogy a Y-Combinator tizen-huszonezer dollárokat tol a cégekbe, és a 500Startups sem ad 50 ezret cash-ben. Az alapítók érdeke ugyanis, hogy minél kisebb mértékben híguljanak, az akcelerátor érdeke pedig az, hogy olcsón vásároljon; e két alapvető érdek közös halmaza egyedül a kis-befektetés-alacsony-premoney kombó. Igaz, pár hónapig nem lesznek még amerikai fizuk, de a valódi cél az, hogy egy év múlva legyenek, és onnantól még sokáig – és előbb-utóbb egy exit is befigyeljen.

Fundraising előrelátóan

Magyarországon korábban a börtönszappan-stratégia működött – ahol adtak, ott lehajoltak érte a vállalkozók, bármilyen rémség is közeledett fenyegetően hátulról… (Sajnos ezen vállalkozó kollégákat és fedett pályás majdazténtudom-ban országos bajnok befektetőiket épp mostanában gyűri orrba a startup iparág globális szabályainak szenvtelen vasökle, és túl azon, hogy a káröröm gáz, ezek a bukták komolyan ártanak az iparágnak és a hazai befektetői kockázatvállalási hajlandóságnak is.) Kulturáltabb féltekén ez nem így működik, és a lehetőségek sokaságával immár itthon is van létjogosultsága némi logikát vinni a tarhálásba. A tanácsom, hogy ha több akcelerátort látogatsz végig, akkor oda menj először, akikkel a legszívesebben dolgoznál együtt. Ugyanis mi a magasságos lóbrokit is csinálsz, ha elcsordogálsz elsőnek a harmadik legszimpibb startup-szteroid-laborba és kapsz egy term sheet-et? Lehet, hogy kapnál a szíved választottjánál is, vagy a másodiknál, de senki nem fog veled szívesen dolgozni, ha végigroadshow-zod a teljes palettát. Ergó vagy aláírod és sosem tudod meg, hogy játszhatnál-e a nagyfiúkkal is, vagy kockáztatod a rossz hírnevet és az először kapott lehetőséget. A term-sheet-turisták iparági népszerűsége gyorsan erodálódik, ráadásul általában ott a no-shop klauzula mindegyik papírban. Mérlegelj, tájékozódj, aztán amikor mozdulsz, kezdj ott, ahol legszívesebben alkotnál. Ha nem jön be, még mindig mehetsz a többiekhez. (Mondjuk a pitch-edet viszonylag értelmes gondolatnak tűnik nem a kedvenceden gyakorolni.)

Hasonló hasonlót vonz

Az iparági fókusz alapján megint csak érdemes mérlegelned, hiszen ha retail-ben nyomod, akkor egy retail fókuszú gyorsítóban jobb sorod lesz. A kapcsolat-rendszerek vertikálisan nagyobbak, a tapasztalat is kiterjedtebb azon az egy fókuszon, amire az adott accelerator igazán benedvesedik, és jobban értenek majd téged is. Az Aquincum bio-technológiában például jobb választás, mint a Traction Tribe, orvos-technológiában viszont mi is lelkesek – és úgy tűnik, eredményesek is – vagyunk. Felnőtt tartalmakkal én elsőnek – bár nem inkubátor, de tapasztalat meg zseton van bőven – a Docler-hez mennék, New York-i kapcsolatokban pedig az iCatapult tűnik a legerősebbnek. Persze, vannak átfedések, de mindenkinek megvan a maga specialitása is. Nem véletlen, hogy Amerikában egyre nyílnak a spec akcelerátorok, például wearable tech, fashion, sport tech, vagy a média fókuszú Disney Accelerator. Ja, és ki ne hagyjam Valner Szabit, becsüljük, nagyra tartjuk, sokat lehet tőle tanulni.

A stílus sem mindegy, mi a Traction Tribe-nál például nemhogy nem fogjuk vissza az igazi fenegyerekeket, hanem még partnerek is vagyunk az igazi rosszcsont Hustler húzások kivitelezésében. Vannak olyanok, akiknek ez már sok – ők jobban járnak, és jobban érzik majd magukat egy olyan környezetben, ahol a többieknek sem végtelen a komfort-zónája. Akik meg értik, hogy miért nem adjuk meg a jelentkezésre szolgáló email címet, mégis megszerzik, azok valószínűleg tényleg a Traction Tribe köreibe rendeltettek…

Fordított Due diligence

A leghatásosabb módja annak, hogy képet kapj egy akcelerátorban rád váró életről, ha megkérdezed a már bebocsátást nyert portfólió vállalkozások startuppereit. A magyar piac amúgy is annyira kicsi, hogy ha az iCatapult-ban, az ACME-ben, a Rocketside-ban, vagy épp nálunk véletlenül leejtenek egy fél kekszet a földre, Inszájder Csaba hetekig fejcsóválva csámcsog rajta… Nem a kekszen – ott még nem tartunk -, hanem a nem létező sztorin. Egy ilyen kis közösségben nincsenek titkok, menjetek utána az infóknak, beszélgessetek a portfólió cégek vállalkozóival. El fognak mondani jót, s rosszat egyaránt. Azt is érdemes felgöngyölíteni, hogy melyik gyorsító milyen modellt követ; mi a YC-höz hasonlóan a Fekete Hattyúkat keressük, mások esetleg a 500Startups modellje alapján dolgoznak majd – egyik sem mondható rossznak, vagy sikertelennek, csak más típusú vállalkozóknak lesz komfortos.

[dil dil = 3964]

Érzésre

Végezetül, használd a hatodik érzékedet. Amelyik akcelerátor például savazza a konkurenseit, az tutira kétségbe van esve valami miatt. Nem jön a minőségi deal flow, egyik véres bukta köszönt be a másik után, esetleg a befektetők feszengenek és rezeg a cash-flow léc, vagy bármi más miatt van tele a gatya. Bárhogy is legyen, többnyire nem fog kilátszani a konkrét ok, de valamiért a top akcelerátorok – YC, 500, Techstars, Launchpad LA, stb. –  úgy képesek versenyezni egymással, hogy közben együtt is működnek. Hallotta valaki Paul Graham-et azzal roadshow-zni, hogy a Dave McClure az egy nyomi? Aki a versenytársa háta mögött nyomja a bennfentes lehúzós kampányt, aki folyamatosan kellemetlenkedik, az vagy primitíven irigy, vagy versenyképtelen, vagy simán csak egy dögöljön-meg-a-szomszédé típusú mezei gyökér; viszont ha ezt a társaságot választod, ugyanerre a vérkorrekt hozzáállásra számíthatsz magaddal szemben is, ha változnak az érdekrendszerek.

A startup iparág a széles körű kooperáción és a hosszú távú gondolkodáson alapul – akit ez az alapgondolat sem bírt megtermékenyíteni a Völgyben vagy bárhol máshol, az vajon mennyire ért a magasabb rendű dolgokhoz, az igazi finomságokhoz, és vajon mennyire vesznek komolyan egy ilyen arcot a negatív hozzáállást mélyen lenéző amerikai exit-paradicsomban? Van annak előnye, ha erős, ugyanakkor kooperatív a konkurencia – lehet fejlődni, nem ellustulni, megmérettetni és kemény munka árán nyerni, vagy méltósággal alulmaradni. Remélem, nem voltam túlzottan részrehajló, nektek jó mérlegelést, mi a Traction Tribe-nál pedig a versenytársainkat megbecsülve toljuk a bizniszt rendületlenül, ugyanis nem az tesz minket boldoggá, ha másnak rossz, hanem az, ha kipattan egy újabb magyar Rich as Fuck startup – remélhetőleg a Törzs tagjai közül. 😉

(Ha valamelyik inkubátort/acceleratort/lelkes-alkalmi-társulást kihagytam volna, akkor sorry. Nem a teljesség igénye volt a cél. Majd legközelebb.)