Mekkora Befektetésre Vadászhatsz?

ancient hunting rifle with two bullets on a deskTipikus vadmagyar szitu, hogy eltolnak az alapítók valameddig egy startupot, majd a piacra lépés előtt nekiállnak tőkét gründolni; többnyire eredménytelenül. A felsülés okai közül most hagyjuk ki a fostalicska pitch-et, a kőbalta újdonság-értékével bíró, páratlanul degenerált ötletet, a gyökkettő piacismeretet és a Zuck-kal közös party-ról álmodozó, de angolul köszönni is alig képes alapítókat – tegyük fel, hogy a csapat ott van a szeren, a sztori hihető, a kollégák adják az ívet a pitch-nél és általában: hőseink körül minden zsír.

A sikertelen fundraising okaként szóba jöhet a hazai  tech-para, a Jeremie-befektetők többségének sebessége (amihez képest a biológiai evolúció egy gyorsvonat), vagy éppen a túl csekély piac, nem igazolt P/M fit, stb. Ez mind meg is áll(hat). Azonban van még egy gyakori ok, ami szinte azonnali kockatőke deal-breaker, ez pedig a hibás árazás – méghozzá az alapítók részéről…

Hogyhogy, nem a befektető árazza be a startup-ot?

De igen – ha az alapítóknak helyükön vannak a tökei -, akkor a befektetőnek kell mondania premoney-t, csakhogy ennek nagyságrendjét az alapítók a bevonni kívánt tőke mennyiségével lényegében alulról-felülről limitálják. Mondom hogyan: Tegyük fel, hogy mind a befektető, mind az alapítók becsületesek, hosszú távú együttműködésben gondolkodnak, értenek ahhoz, amit csinálnak, és a befektetőnek van mind realitásérzéke, mind nemzetközi tapasztalata. Az alapítók a prezentáció során mondanak egy összeget, amire szükségük lenne a következő 10 hónapban –  legyen mondjuk ez 250 ezer dollár. Ha a befektető reális és ért ahhoz, amit csinál, akkor azt is érti, hogy miért kell egy seed befektetésnek 10-25 % közötti felhígulást eredményeznie (és SEMMIKÉPPEN NEM TÖBBET!), így a 250k USD beállításával rögtön adódik is a premoney alsó és felső határa: a cégértéket 750 ezer dodó és 2 millió 250 ezer közé kell belőnie. (A számítási metódus matematikai levezetése itt található).

Csakhogy

Hőseinknek egy árva sor kódjuk nincsen, nulla ügyfelükkel épp ugyanennyi validációs beszélgetésen vannak túl, bevétel nyilván nyista, a gyors növekedést még csak az excel látta – lényegében az egész startup csupa ötlet, lelkesedés, meg lóf*** esti fénnyel. Magyarul napnál világosabb, hogy főszereplő startuppereink másfél éves startup-sörözésüket, alkoholmámoros álmodozással töltött Sziget-elésüket és hűséges startupdate-olvasásukat (hálás köszönet érte) árazzák minimum 750 ezer dollárra, ami finoman szólva még egy párhuzamos valóságban is vicc. Ha a befektető fázis-nak megfelelő átlagértéket néz, akkor is alig ütik meg a 200 ezer dollárt, de ha erre megkapnák a 250k befektetést, akkor a kockatőkés többségbe kerülne, az pedig – lévén befektetőnk ért a szakmájához – ki van zárva. Azzal kinyírná a startupot, tehát inkább nem tesz bele egy árva petákot sem. Most akkor mindenki vérkorrekt volt, a sztori jó, romantika működik, mégsem lesz biznisz? Hát ja, csontfrankón: a vállalkozóink vagy leszállnak a földre, vagy “Houston, van egy kis gond…” Az alapítók ugyanis túlságosan előreszaladtak a bevonni kívánt tőke mértékében. A tőkés esetleg jobb belátásra próbálja bírni őket, ekkor viszont az ötödölt zsetonmennyiségtől hőseink legtöbbször kétségbe esnek és mennek tovább.

Akkor mennyit érdemes kérni?

Kérni semennyit! Ez egy kölcsönös előnyöket feltételező üzlet (kellene, hogy legyen normális esetben). Amit érdemes csinálni, az egy a reális cégértékelési sávban, az adott fázisnak megfelelő tőkebevonás, amiből minél hosszabb runway mellett próbálnak meg az alapítók minél nagyobb növekedést elérni. A legtöbb seed fázisú startup 50-100 ezer dollárból vígan elvan 8-10 hónapig. Aki egy validálatlan ötletre kér 6-800 ezer dodót, az semmi mást nem tesz, mint hogy kiveszi a befektető kezéből még a lehetőségét is, hogy értelmes, kölcsönösen értékteremtő és hosszú távon is gyümölcsöző feltételek mellett rakjon be zsét.

És ha tényleg sok lé kell?

Ad1: Olyan nincs – legalábbis a dotcomban nincsen. NEM kell a végső termékig eljutni ennyi lóvéból. Addig kell eljutni, ameddig el lehet, ezt viszont minél hevesebb értékteremtéssel célszerű tenni, azaz lehetőleg minél tovább. Ad2: Ezért valószínűleg páran a torkomnak fognak ugrani, de akkor is leírom: egy értelmes befektető 50 ezer dollárja többet ér, mint egy veréb kockatőkés 500 ezre, mert hatékonyan tudja elköltetni a startuppal. A hatékony azt jelenti, hogy segít kihozni a vállalkozóknak a maximálisan lehetséges értékteremtést a pénzből, amitől a cég értéke megsokszorozódik. Ezt úgy csinálja, hogy üzletfejlesztésre, nem pedig termékfejlesztésre koncentrál – de erről lesz egy külön cikk, most nem darálnám róla bővebben a végbélszelet. A sokat látott befektető pontosan tudja ugyanis, hogy a következő körös investor ránéz majd a korábban 400 ezer dodóra értékelt startupra, és iparági jószokás szerint Ő is belő majd egy fázisnak megfelelő sávot, mondjuk 4-6 millióig (dollárban). És amikor ezt kis fejében megteszi, akkor a következő gondolata az lesz, hogy: „Hm, ezek a fura európai népek 8 hónap alatt legszigorúbb esetben is tízszerezték a cégértéket, tehát egyben az első körös befektető pénzét is. Wow, ebből nem akarok kimaradni, tessék szépen az én zsetonomat is megtízszerezni!– azaz villámgyorsan befektet Ő is. A “nekünk márpedig alsó hangon fél milla kell“, az a pre-seed-ben és a seed elején vegytiszta bullshit; vagy a legjobb esetben is elég nyomi félreszámolás. Későbbi fázisban vajon OK a fél milla? Naná! Az elért eredményektől függően akár 1,2 milliárd dollár is zöld lámpát kap – mondjuk ha havonta 20 ezer állást teremt a startup…

A startup pszichológia mögötte

A legtöbb alapítói túlárazás mögött két dolog lehet: A jobbik eset A-verzió, hogy bár jó szándékú, de gyakorlatlan a vállalkozó és nem ismeri azokat az olcsó, költséghatékony technikákat, amivel jelentős előrelépést lehet elérni, ezért tervez több pénzzel, mint amivel valójában kellene. Jobbik eset B-verzióban a teljes termékfejlesztést az első körös tőkéből akarja finanszírozni, és a termék csak egy nyúszogpöcsnyit bonyolultabb, mint egy idegen űrhajó hipertér-ugrást kezelő hardvere. A rosszabbik eset, hogy túlteng benne az autoszexualitás (önimádat), és akár saját kárára is hiúsági kérdést csinál a seed-fázisú cégértékelésből. Ez nem csak, hogy abszolút red flag a befektetőknek, de pénzügyileg is sík-értelmetlen, ráadásul komolyan veszélyezteti az alapító sikerességének esélyeit is, ugyanis mentálisan egy olyan irányba viheti el a mókust, ahol idővel egyre nyílik majd az olló a saját magáról alkotott képe/értéke és a valóságban elért eredményei közt – ez pedig előbb-utóbb a keserű világfájdalomban pácolt gyors kiégéséhez fog vezetni.

[dil dil = 4078]

 

Startup Útravaló

A négy alapművelet a pozitív egész számokkal mondjuk 10 helyiértékig nem pont az a része a matematikának, ami túl széles teret adna a szubjektív értelmezések autópálya szélességű skálájának… Egyszerűen csak számolj, és fogadd el, hogy attól függően, hogy hol tart a startupod, van a reális cégértékelésnek egy helyes sávja – és ez nem attól függ, mióta szüttyögsz a startupon, nem is attól, hogy mennyi pénz kell, hanem attól, mit értél el. Ehhez a sávhoz kell igazítanod a befektetési igényedet, azért, hogy elősegítsd, és ne meggátold egy következő – magasabb cégértéken történő – befektetés megvalósulását. Ráadásul, ha hiszel a motyódban, akkor az alacsony felhígulásnak jobban kellene izgatnia téged, mint amennyire egy kisebb befektetési összeg viszket. Mer’hogy a buliból végül annyit viszel majd haza, amennyi részesedésed az exit-nél megmarad – ráadásul az a Forbes Magazin egyik elemzése szerint több lehet kisebb befektetésnél. Ezért – mielőtt odaaraszolsz bármilyen befektetőhöz, vagy angyalhoz -, mély önvizsgálatot tartva szélsebesen reszeld hozzá a befektetési igényedet a lehetséges cégértékeléshez, különben be fogsz kopogtatni a lóf***ért és garantálom, hogy otthon lesznek és kiadják neked! Arról nem is beszélve, hogy a gyorsabb pénz – még ha kevesebb is – versenyelőnyt biztosít neked, és még ha a befektetőd csak 8-10 %-kal van is bent a startupodban, egy bukta azért már neki is fájni fog – így mindent meg fog tenni az elkerüléséért. Mivel 9-12 hónap múlva – immár üzlettársaként – sokkal nagyobb lesz a komaság a VC-vel, nagyobb valószínűséggel tol majd be egy következő kört, ha amúgy jó az együttműködés és megvan a kémia. Lényeg, hogy ha vágod a cégértékelősdit, akkor egy gombbal beljebb vagy minden befektetőnél – legalábbis a normálisabbjánál… (persze verébhez meg minek járkálnál, nem igaz?) Hagyományokhoz híven: DMX – Already!

A KVBB 36 Lehetséges Oka

KVBBKVBB = „Kitaláltam Valamit, de B***nak Befektetni”. Valószínűleg sokaknak ismerős helyzet. Az igazság az, hogy Amerikában a startupoknak csak mintegy 0,3 – 0,6 százaléka jut kockatőke befektetéshez, és nincs ez máshogyan itthon sem. Amikor még vegytisztán büszke vállalkozó voltam, akkor az általam látott startup vállalkozások 2 %-ának mondtam igent tanácsadói közreműködésre, és e 2 %-nak mindössze a fele került be a Traction Tribe portfóliójába, amikor átálltam a Sötét Oldalra – tehát az összes cég 1 %-a. Más források szerint Amerikában egy VC 400 pitch-ből egyre mond igent, ez 0,25 %.

A KVBB egy teljesen normális állapot, a Google is a sokadik befektetőnél jutott cash-hez, az AirBnB-t még a Y-Combinator-ös múltja ellenére is elutasította Fred Wilson, stb. Tapasztalatból mondom, a befektetői gondolkodás az, hogy van egy hosszú lista, amin azok a dolgok vannak, hogy miért ne fektessünk be. Ha egyik sincs meg és kedveljük az Alapítókat, akkor rendszerint befektetünk. A lista szigorúan titkos, hét lakat alatt őrzött iparági bölcsesség… Francokat. De azért hasznos lehet egyben látni. Íme:

Figyelmeztetés! Az alábbiakban egyesek számára bántó módon nyers stílusú szembesítés olvasható. A célom nem az, hogy bárkinek elcsesszem a napját, hanem az, hogy minél több vállalkozót hozzásegítsek a tőkéhez jutáshoz. Ha bal lábbal keltél, vagy amúgy is szar idő van kint, olvasd el inkább holnap…

1. Lifestlye jellegű a biznisz

Tényállás: Bár világhírt és exponenciális növekedést vizionálsz, egy sima nyolcvanhetedik lovardát tervezel nyitni Eu-s pályázatból Koponyányimonyók Alsón. Ez nem startup.

Ítélet: Igazi (venture capital szemléletű) kockatőkés ilyenbe csak elvétve fektet, mert a nagy növekedési potenciálú könnyen skálázható vállalkozásokat (ezt hívják startup-nak) keresi. Magyar Jeremie-nél egyáltalán nem kizáró ok, sőt! (Ez most kivételesen nem **szogatás, Kedves Kollégák! Kis piacon, ahol nem startupok tízezreiből válogat egy VC, nincs azzal baj, ha a portfóliót kiegyenlítik lifestlye bizniszekkel, vagy ha éppen ez az adott alap fő fókusza. Tradicionális VC nem csinálja, TT nem csinálja, de ettől még másnak működhet.)

2. Nyomi anyagokat küldesz

Tényállás: Az email-ed hossza vetekszik egy Ken Follet regénnyel, a one-pager-ed egy 4 oldalas, bosszúból összehányt trágya 8-as betűmérettel, folyóírással, halványszürke alapon sötétszürkével.

Ítélet: A legelején felhúzod a befektetőt és jól tudja, hogy fel fogsz idegesíteni másokat is. Rendszerint a pitch-re sem kapsz lehetőséget. No money, no funny. Egy VC-nek akár több ezer one-pagert kell átnéznie, de még itthon is sok százat. Adj neki okot rá, hogy 20 másodpercnél tovább olvasson.

3. Szar a pitch

Tényállás: A küldött anyagok alapján kapsz időpontot, amit 10 perc után a befektető már jobban bán, mint a Vinklevoss-ikrek a közös ötletelést.

Ítélet: A pitch az első személyes élmény. Nem látják beléd a Völgy Következő Sztárját – ennyi. Másfél éve szájtépek, hogy a pitching a legfontosabb képesség a startup világban. Nem hitted el. Hiba volt.

4. Szar az ötlet

Tényállás: Elmész a befektetőhöz előadni az ötletedet, ami abból áll, hogy X iparág ezután 10 egységgel többet fizet ugyanazért szolgáltatásért, de ebből visszaadsz a vevőinek 5 egységet, és közben mocskosul megszeded magad.

Ítélet: Mivel alapvetően szimpatikus vagy, senki nem érti, miért foglalkozol olyan megoldás feltalálásával, amihez nem létezik probléma. Az ilyen ötletek rendszerint ráadásul validáció nélkül maradnak.

5. Nem passzolsz a befektetői fókuszba

Tényállás: A legtöbb investor kiírja a honlapjára, hogy milyen területekhez ért. Nem olvastad el, elhajtanak.

Ítélet: Olvasni időigényes és idejétmúlt dolog. Viszont hasznos. Van olyan VC, mely a startupok több, mint felét emiatt utasítja el.

6. Nem passzolsz a befektetői nagyságrendbe

Tényállás: A nyomorult befektető kiírta a honlapjára villogó animgif-fel, hogy maximum $ 150k-t képes betenni bármilyen cégbe, mert ennyit enged az alapjának a szabályzata. Odamész és kérsz 500 ezret, majd rossz néven veszed, hogy értelmi képességeid kiemelkedő voltának csalhatatlan bizonyítékaként értékelik a dolgot…

Ítélet: Nem készültél fel a befektetőből, pedig félmillió dollár múlik rajta. Nyilván nem fogsz felkészülni az ügyfélből sem, amikor ötezer dollár múlik rajta…

7. Nincs MVP

Tényállás: Annyi pénzed sincs, hogy létrehozd a prototípust, ahhoz viszont, hogy pénzhez juss, kell egy prototípus.

Ítélet: Az ördögi kör csak látszólagos: csinálj MVP gyanánt egy videót! Egyedül nem megy? Győzz meg másokat! Senki sem akar veled dolgozni ingyen? Keress egy állást, és add fel – ha egy csapatot sem tudsz hittel és álmokkal megtölteni, akkor neked amúgy is reszeltek ebben a világban…

8. Nincs validáció

Tényállás: Validáció helyett elmész a befektetőhöz az idejét rabolni, hogy megkapd a választ, amit úgyis tudsz: a sziklaszilárd validáció minden startup befektetés (és siker) alapja.

Ítélet: A legalapvetőbb összefüggésekkel sem vagy tisztában, ami rossz – vagy lusta vagy, ami sokkal rosszabb.

9. Nem beszélsz angolul

Tényállás: Nem beszélsz és kész. Ez van. (sem angolul, sem más nyelveken)

Ítélet: Az angol egyre inkább az Egyetemes Üzleti Nyelv. Elég nehéz elhinni, hogy fel fogsz építeni egy világcéget, ha nem tudsz beszélgetni külföldiekkel. Csak magyarokkal tudsz beszélgetni, de ők kevesen vannak, ergó kicsi a piacod: good luck and have fun – kockatőke nélkül.

10. Nem ismered a piacodat

Tényállás: Otthon fényesítgeted az ötletedet, ahelyett, hogy kimennél a dzsungelbe pofonokat (visszajelzéseket) kapni a vásárlóidtól.

Ítélet: Fotelhadvezér vagy, legfeljebb drukker, de semmiképpen nem játékos és végképp nem csapatkapitány. Menjél ki a tetves dzsungelbe és ismerd meg a piacodat! Ha egyszer rákapsz az ízére, nem tudsz majd lejönni a cuccról, ígérem! Top-down és bottom up is ismerned kell a piacot. A piacismeret a legszexibb dolog egy befektető szemében!

11. Nem ismered a konkurenciát

Tényállás: Befektetőnek esküdözöl, hogy senki nem csinál még hasonlót sem a világon. Befektető mond három céget fejből, akik ugyanazt nyomják, mint te. Némi kínos hallgatás után elkezdesz a versenyelőnyödről beszélni.

Ítélet: A konkurencia is a piac része. A befektető tudja, hogy az Ő pénzén fogsz lassan tanulni drágán, ahelyett, hogy az internetet bújva tanulnál gyorsan és olcsón. A konkurenciának nem csak a nevét kell tudnod, hanem azt is, mikor fin.. sóhajt egy nagyobbat!

12. Túl erős konkurencia, csekély versenyelőny

Tényállás: Ismered a konkurenciát, ahogy mindenki: Google, Facebook, LinkedIn, stb. Ugyanazt akarod csinálni mint ők, mert nekik is bejött. De a Tiéd zöld – mert olyan még nincs -, és a Like gomb is nagyobb.

Ítélet: Ezek a vállalatok tőzsdén jegyzett cégek sok ezer agyonfizetett zsenivel és megszámlálhatatlan ládányi cash-sel. Nem csinálhatod egyszerűen csak majdnem-ugyanazt, mint Ők, mert levernek, mint vak a poharat. Találj ki valami újat. Másoknak is sikerült. A közösségi oldalakból pont elég van már. Melyik befektető álma, hogy a Google-lel vívjon kinek-van-több-zsetonja párbajt? Nekik 73 milliárd dollár körül van…

13. Régóta tolod és nulla a traction

Tényállás: Valamiért nem tudtál növekedni, és ennek kizárólag a tőkehiány az oka.

Ítélet: Nem az az oka. Ha most felhördülsz, hogy „de igen, pont az”, akkor meg nem érted a Lean-t. Vagy a growth hacking-et. Startupot szárba szökkenteni 72 óra alatt is lehet 20 ezer forintból. Az van, hogy hazudsz önmagadnak is. Csináltam én is, mások is, korunk startup rocksztárjai is, ne aggódj. Viszont hagyd abba, amit csinálsz, és kezdj új dolgokba. A tudás, amit megszereztél a bukás közben komoly értékkel bír, komolyabbal, mint hiszed. A 2 éve szenvedő startupod meg kevesebbet ér, mint hiszed. Ráadásul, ha este egy mozdulattal letörlöd két év munkáját, ami egy fillért sem hozott, cserébe sokat vitt – hát a felszabadultság, amit másnap fogsz érezni, az mindenen túltesz…

14. Nem hiszik el, hogy fel tudod skálázni

Tényállás: Jó, amit csinálsz, növekszik is, van bevétel, esetleg profitábilis is, de kicsiben tolod.

Ítélet: Szemmel láthatóan hiányoznak a vezetői képességeid, vagy a komfortzónád túl szűk, és nem tűnik úgy, hogy egykönnyen kilépnél belőle. Ha nem növekszel, nincs benned a milliárd dolláros biznisz ígérete. Neki kellene állnod, mondjuk egy online menedzsment kurzusnak valami amerikai egyetemen.

15. Nincs üzleti arc a csapatban

Tényállás: 32 bejegyzett szabadalmad van, de egy nyolc általánost végzett kölyök simán lehúz 20 rongyra a Mekiben a kasszánál – pedig ötezressel fizettél.

Ítélet: Attól, hogy okos vagy és diplomáid vannak, még nem leszel sikeres az üzleti életben. Keress valakit, akiben megbízol, és add át neki az irányítást, te pedig csináld azt, amiben jó vagy: a szakmai részt. Tiszta agyrém, hogy 32 szabadalommal nekiállj magadból üzletembert csinálni – eszedbe ne jusson, úgy vagy jó, ahogy vagy. Csak szerezz valakit, aki sikerre viszi az innovációidat; a startup társas műfaj.

16. Nem hiteles az üzleti oldal

Tényállás: Megdumáltad a gyerekkori haverodat, hogy álljatok össze. Ő közgázt végzett, most bankban dolgozik és még részvényei is voltak egy ideig.

Ítélet: Egy gátlástalanul belevaló stricire van szükséged, akinek a vérében van az értékesítés, nem a haverodra. Menj el egy meetup-ra és szedj össze egy dörzsölt Hustler-t.

17. Gyenge a technológiai oldal

Tényállás: Zseniális Hustler vagy, aki megdumált 5 zöldfülű programozót, akik ingyen dolgoznak, Istenként tisztelnek és vakon követnek. Ez király, csakhogy a terméket a végén ők csinálják, és a termék épp messze van a tökéletestől.

Ítélet: Banánnal fizettél, majmokat kaptál. A tradícionális magyar one man show-knak vége van. A rabszolgatartásnak is. A rocksztárok is felsülnek rossz bandával. A legjobb csapatra van szükséged. Kezdd újra, vagy menj el egy meetup-ra és keress egy pro csapatot biznisz-guru nélkül, ahová betársulhatsz. Itthon a valódi startup Hustler ritka, mint a fehér holló – le fognak csapni rád.

18. Fingod sincs a marketingről

Tényállás: A marketing terved annyi, hogy: „Facebook, Adwords és Virális”.

Ítélet: Attól, hogy lesz pénzed, még nem éred el hatékonyan a vásárlóidat, mert annyi zsozsóval azért nem fognak kitömni. Muszáj rendelkezned egy elképzelés-csomaggal arról, hogy hogyan fogsz gyorsan megnőni. Ha nem tudod, az kockázat – úgyhogy elhajtanak.

19. Van marketingesed, de fingja sincs a growth hackingről

Tényállás: A marketing-arc összerakta a 40 oldalas növekedési tervet: kell hozzá 20 millió dollár, és sínen lesztek, mint József Attila.

Ítélet: Bzzzz. Wrong. Kevés pénzből kell csodát csinálni, ami még mindig jobb, mint nulla pénzből csodát csinálni. Ha fejlődőképes a marketing gurud és hajlandó bepiszkolni a kezét technológiai dolgokkal is, akkor ez a pont azért nem deal-breaker – a legújabb és legkreatívabb technikákkal viszont érdemes tisztában lenni.

20. Túl sok pénz kérsz

Tényállás: Pitch a befektetőnél, kérsz másfél millát. Amúgy házi feladat kész: validáltál, van csapat, pengék vagytok, némi traction is felsejlik.

Ítélet: Fogalmad sincs a startup fázisokról és a cégértékelés rejtelmeiről. Pénzzel akarod megoldani azt, amit verejtékes munkával kellene. Rosszabb ómen a befektetőnek, mint ha egy leprás fekete macska Péntek 13-án torkon harapná. Másfél millához kellene legalább egy 4 málnás cégértékelés, amit még ha meg is kapsz valami kétségbeesett VC-től, akkor is megszívod a következő körben az antidilution révén. Ne kérj túl sok pénzt. Sőt, ha betennék, akkor se fogadd el. Maradj a reális, vagy akár a reális alatti cégértékelésnél, főleg az elején.

21. Kevés pénzt kérsz, de irreális cégértékelést vársz el

Tényállás: Ugyanaz pepitában. Pro csapatod van, toljátok ezerrel, napnál világosabb, hogy Te vagy a piac aktuális Ásza, kevés pénzből is kihozod az überfrankót. Befektető vidám „Igen”-jét követően kapsz egy premoney-t, ami fele sincs annak, amiről álmodtál. (Felhígulás amúgy mondjuk 14 % lenne).

Ítélet: Nem teljesen-veszettül-k**vára mindegy, mennyi a Premoney korai fázisban? Amíg a hígulás kicsi, nem adsz fel túl sokat a gyorsan dráguló részesedésből, és ez a lényeg. Korai fázisban Premoney-n vitatkozó alapító vörös posztó a befektetőnek, mert azt jelenti, hogy a vállalkozó hiúsági kérdést csinál a cégértékelésből, miközben nem érti a saját érdekeit sem. Vitatkozd inkább bele a szerződésbe a Pay-to-Play paragrafust, az tényleg fontos!

22. Befektetőhöz rohangálsz MVP-t finanszíroztatni

Tényállás: Kijelented, hogy az MVP-hez önmagában kellene 3 millió dollár

Ítélet: Nem érted az MVP fogalmát. Csinálj videót, 3D-s modellt, agyagszobrot, zsírkrétarajzot, bármit. Ötletre legfeljebb pár ezer dollárt kaphatsz egy üzleti angyaltól. Azt meg valószínűleg a rokonoktól összekéregeted, ha tényleg hiszel benne. (Nem az Angyalokban. A startupodban.)

23. Az értékesítési modelled irreális

Tényállás: B2B door-to-door sales-t akarsz csinálni a tengerentúlon, az ügyfelköröd a pénzügyi szféra felső 1 %-a.

Ítélet: Odaát sok az ajtó és gyorsan csukják őket… Esélytelen, hogy külföldiként ezt megugrod, akármilyen jó vagy. Ki kell találnod egy másik értékesítési csatornát. Valami kreatívat. Valami újat és izgalmasat. Amíg ez nincs meg, marad a bootstrapping.

24. Nincs elég kreativitás a csapatban

Tényállás: A terméked annyira esztétikus, mint egy összehányt vasúti klozett és olyan könnyű kezelni mint egy atom-tengeralattjárót bekötött szemmel.

Ítélet: A Customer Experience fontos. Csökkentlátókon kívül senkinek nem fogsz majd eladni. Azoknak is csak kedvezménnyel, ha vannak ép látószervekkel bíró rokonaik. Ha még MVP vagy Beta fázisban tartasz a termékkel, attól még lehet esztétikus. Legyen egyszerű, letisztult, közérthető. És ne csinálj hiúsági kérdést egy vacak design-ból csak azért, mert te tervezted.

25. Korábban aláírtál egy rossz term sheet-et

Tényállás: Korábban kaptál befektetést, feladtad a cég 51 %-át és a bal vesédet, de a pénz elfogyott. Lassan rájössz, hogy a tárgyalásokon a korábbi kockatőkésed kapzsi volt és tapasztalatlan, te meg gyenge és tapasztalatlan.

Ítélet: Minden befektető pont ilyen társakra vágyik…

26. Túl sok fizut vennél ki

Tényállás: Eddig nulla forintot vettél ki a cégből, ami nulla forintot termelt. A befektetés után havi 5 milla nettó fullra bejelentve, mert rocksztár vállalkozó lettél…

Ítélet: Minden befektető érti, hogy kell, hogy legyen fizetésed, ha főállásban a startupodnál dolgozol – de nem mindegy, mennyi. Esetleg lehetne, hogy az elmúlt három év Jeremie-k iránt érzett összes frusztrációját és keserűségét ne a fizetéseddel kompenzáld, hanem a megfeszített munkáddal és a jövőbeni sikerekkel? Legyen fizud, de igazodjon a fázishoz, ahol éppen tartasz.

27. Jó menedzser vagy, de nem Vezető

Tényállás: A kollégák addig dolgoznak Veled, amíg fizut adsz. Ha azt mondod, ugorjanak, nem azt kérdezik, hányadikról, hanem hogy elment-e a maradék eszed?

Ítélet: A befektetések nagy hányada nem más, mint a bizalom kinyilvánítása az iránt az egyetlen ember iránt, aki Falkavezérként tolja a céget előre. Ha a Falkád nem tűnik lelkesnek, a befektető mitől legyen az? Szükséged lesz egy valódi vezetőre. Húzódj hátrébb a vezetéstől, ugyanis attól, hogy nem Alfának születtél, még lehetsz értékesebb munkaerő és ember is, mint 100 Hustler együttvéve.

28. Nincs tisztázva az IP (Intellectual Property, azaz Szellemi Tulajdon)

Tényállás: A startupod 10 éve indult egy magyar egyetemen, akikkel aláírtál egy találmány-hasznosításra vonatkozó szerződést. Az alaptechnológiát szerződés nélkül lízingeled a volt feleséged új pasijától, a fejlesztést kiszervezted két egyetemistának papír nélkül, feketén és aláírtál egy magánbefektetővel, aki végül nem tett be egy fillért sem. Ja, és közösen ötletelsz 2-30 arccal valami kreatív közösségi szájton.

Ítélet: A befektetőtől kérj plusz 50 millát, hogy ezt a rakás sz*rt rendbe rakhasd 10 méregdrága ügyvéd segítségével másfél év alatt. Befektetés nem lesz belőle, de legalább reálisnak és jó fejnek fognak tartani.

29. Megjátszod magad

Tényállás: Bemész a befektetőhöz és adod a nagypályást. Előtte felturbóztad a LinkedIn profilodat, szereztél Armani öltönyt, lekezelő vagy és úgy mondod ki az egymillió dollárt, mint aki zöldhasút használ WC-papírnak.

Ítélet: Nem fog bejönni, a befektetők az emberismeretükből élnek (már aki és már ameddig), át fognak látni rajtad, vagy legkésőbb a due diligence-en megbuksz. Ez egy kicsi ország, mindenki ismer mindenkit. Ha már volt 2 exit-ed, akkor beszélhetsz magas lóról – de akkor meg már minek?

30. Túl magabiztos vagy

Tényállás: Barátságos vagy, tele pozitív energiával. Csillog a szemed, érzed a bizniszt, tudod a tutit. Csak a zseton hiányzik és felbőg a kezedben a motoros kasza. Semmi nem állíthat meg!

Ítélet: Azért fogsz nemet kapni, mert minden sikeres cégvezérben megvan az állandóan munkáló önkritika, a veszélyérzet, a gombóc a gyomorban. E nélkül csak vakon repülsz a zsírfrankó kudarcba és ezt a befektetők (többsége) tapasztalatból tudja.

31. Nem vagy elég magabiztos

Tényállás: Aláveted magad a befektető véleményének, alázatos vagy, tisztelettudó és együttműködő, ahogy kis korodban tanították.

Ítélet: Már nem vagy gyerek. Kockatőkés ebből arra következtet, hogy az első amerikai hiéna fél kézzel kiforgat mindenedből. Ne légy szervilis, ez az iparág az egókról szól, csak az nem mindegy, hogy mikor kell az egót szabadjára engedni és mikor kell pórázra tenni.

32. Amikor kapod a terhelést, összeroppansz

Tényállás: Nagy mondások, kőbe vésett ígéretek, ilyen-olyan piaci potenciál, rocksztár csapat. Aztán amikor negyedszerre kell módosítani a költségterven, vagy felhívni 4 kontaktot Skype-on egy nap alatt, akkor az eredmények csak nem jönnek össze valahogy.

Ítélet: A startup világ gyors. Alkalmazkodnod kell a terheléshez, reagálni, tolni előre a dolgokat. A shit-teszt sokszor szándékos a befektetések előtt. Nem mentél át – ez van.

33. Megbuksz a due diligence-en

Tényállás: Ferdítettél, hogy a céged élhessen – ki ne tenné, nem igaz? De rájöttek.

Ítélet: Ráb***tál. Tanuld meg, hogy egy befektetési döntés a nap végén mindig egyetlen emberbe fektetett bizalom, ahogyan azt fentebb is írtam. Soha ne hazudj a leendő üzleti partnereidnek. Ha valami gázos (és valami mindig gázos), akkor mondd meg. Hazudhatsz kifelé, ha nagyon muszáj (és néha sajnos muszáj, így jött létre például a marketing szakma), de a hátország felé soha, soha, soha.

34. Arrogáns vagy

Tényállás: Jól indultak a dolgok, de a term sheet tárgyalások közben valami félrecsúszik. A befektető köti az ebet a karóhoz, nem tágít valami fityfranc apróság tekintetében, ami ráadásul némi veszélyt is hordoz számodra. Több évnyi keserűség tör fel benned, amikor vörös fejjel ordítani kezdesz vele.

Ítélet: A befektető-vállalkozó kapcsolat egy házasság, ami sok évre előre elkötelezi a feleket. Konfliktusok, problémák márpedig lesznek, amit higgadt párbeszéddel célszerű megoldani. Ha valóban olyan feltételeket kapsz, amik elfogadhatatlanok, vagy olyan magatartással szembesülsz, ami etikátlan, akkor tárgyalj higgadtan, vagy állj fel csendben. De ha egyszer felállsz, akkor hagyd is ott a befektetőt, és ne játszd a sértődött gyereket, aki duzzogva vágyakozik rá, hogy visszaédesgessék, miután hülye volt.

35. Nem vagy képezhető

Tényállás: 10+ év tapasztalatod van, hétpróbás Hustler vagy, szépen megyeget a startupod is. Van csapat, vízió, egy régebbi vállalkozásodból tolod át a pénzt az újba, pitch rendben, számok rendben, egy ideje lejöttél a szteroidokról, így nyugodt és barátságos vagy; és mégsem kellesz a kockatőkének.

Ítélet: A befektetők megérzik, hogy kiben van lehetőség a továbbfejlődésre. Aki akadékoskodik, az sem kell, aki teljesen zöldfülű, az sem. Aki nem hajlandó elhagyni a komfortzónáját időről-időre, az nem fog fejlődni sem. Ez egy finom egyensúly, amit nehéz eltalálni. A legjobb tanácsom, ha ez a helyzet áll fenn, hogy légy nyitottabb. Tanulj új dolgokat, tágítsd ki az érdeklődési körödet, feszegesd a határaidat.

36. Valami nem stimmel

Tényállás: járkálsz startup rendezvényekre, olvasgatsz ezt-azt, hegesztesz valami app-ot mellékállásban, még 2 Jeremie-nél és három inkubátornál is jártál – de a csoda, amire vágysz, csak nem történik meg, pedig a fenti pontok egyike sem vonatkozik már rád. Úgy érzed, neked soha nem lehet szerencséd, miközben nálad hülyébbek rendre behúznak valami nagy történést.

Ítélet: valahogy mindig az a vége, hogy csak a jó játékosnak van szerencséje, nem igaz? Vedd elő az önkritikádat, szerezz visszajelzéseket saját magadra vonatkozóan is; rá kell jönnöd, mitől és miért vagy kevés. Mert valami frankón hibádzik. Változtass rajta és lesz eredmény!

[dil dil = 4004]

Kockatőkével és a befektetők kapcsolataival nyilván könnyebb és gyorsabb céget építeni, ez nem kérdés. Ugyanakkor létezik siker befektető nélkül is, csak extrém ritka. Ha venture capital mellett döntesz, legalább csináld úgy, hogy a végén tényleg behúzzon a csapat egy kisebb-nagyobb összeget. Remélem, a fentiek ebben legalább néhány vállalkozónak segíteni fognak ebben. Kollégák, jöhetnek a kiegészítések – milyen okból szoktatok még nemet mondani?

Öngyilkos Befektetői Technikák

suicide_investorLassan hónapok óta önmegtartóztatok anélkül, hogy egy árva magyar befektetőt is ekéztem volna. Jó fiú voltam, eszem a játékon, szemem a labdán… A term sheet-ek azonban csak jönnek szembe szép sorban, és – leszámítva egyetlen egyet, amiről hamarosan majd nyilvánosan is fogok szépeket és jókat mesélni – csak nem hajt ki a logika gyönyörű virága bennük a még mindig masszívan balkáni gondolkodás mocsaras talaján. És hát, mivel a mélységes megilletődéssel tisztelt magyar kockatőke befektetőkről úgy pattan le a logikus érvelés, mint elvtársnő dolgos ujjairól a szovjet körömlakk, akkor elmondom inkább a vállalkozó kollégáknak, hogy mi a hézag, aztán oktasson befektetőt mindenki egyenként házilag – a tudáson és a logikán alapuló értelmes vitát megelőző farokméregetésből ugyanis személy szerint kezd elegem lenni. Az IRR-hez kötött (Internal Rate of Return, a befektetési alap hozam-elvárása) megtérülés sajátos magyar technikájáról volt már szó korábban, de a logikátlanságát nem fejtettem ki részletesen. Most megteszem. A változó Liquidation preference agyhúgykövének elemzése következik.

Mi az a liquidation preference?

Ez a korábbi cikk részletesen is elmagyarázza, de röviden a liquidation preference a befektető elsőbbségét jelenti egy likvidációs esemény során. Likvidációs eseménynek számít minden, a kontroll lényeges változásával járó történés, a legjellemzőbb ilyen ugye a felvásárlás, vagy startup nyelven exit. Lefordítva egyszerű nyelvre: indulás után két évvel a Yahoo megveszi a cégedet, volt egy befektetőd (hívjuk Bélának) aki betett 1 millió dodót. Béla egy 1 x-es participating liquidation preference-t kötött ki és az eladás pillanatában 20 %-a van. A vételár 20 millió zöldhasú. Mi fog történni?

A vételárból először Béla visszaszedi a befektetését, azaz 1 málnát, majd a maradékon az Alapítók és Béla osztoznak a részesedésük szerint: Béla kapja a maradék 19 millió dollár 20 %-át, azaz 3 800 ezer dollárt (amihez hozzájön még az 1 milla elsőbbséget élvező zsetonja), és 2 év alatt összehozott 4,4-szeres megtérülésével Ő lesz a hazai startup ökoszisztéma idei Hőse. Az Alapítók (meg a munkavállalók az Employee Option Pool-ban) kapják a 19 millió 80 %-át, azaz 15,2 millió dollárt, ha voltak hárman, plusz tanácsadókra, munkavállalókra, LinkedIn szörfösökre elment egy képzeletbeli negyedik rész is, akkor 3,8 milliót kap minden alapító. Bódogság van, California Love.

És mi van, ha ugyanez az exit nem két év múlva történik, hanem a statisztikáknak megfelelően 7 év múlva? Semmi változás; Ugyanez van. Ugyanennyit kap mindenki, csak Béla 7 év alatt csinált 4,4-szeres megtérülést az alapjának – ezzel még mindig Ő a szuperhős. Több, mint évi 50 %, Béláról Gordon Gekko reinkarnációjaként kezdenek suttogni startup-versenyek sötét sarkaiban…

Majd az exbankár azt jobban tudja

A fenti vidám szcenáriók helyett a magyar term sheet-ekben meglepően sokszor látjuk azt az őrületet, hogy a liquidation preference (megtérülési preferencia, vagy valami hasonló fordítás alatt szokott lenni) nem fix, hanem vál-to-zikVáltozik, azaz évről évre nő. Hogy miért? Hát mert a befektetőnek ez az elvárt hozama. Kérdem én, ki a fittyfrancot érdekel, hogy a befektető mennyiért jutott pénzhez? Ha hülyeséget ígért az alapot finanszírozó entitásoknak, az nem a mi bajunk – mondjuk az Európai Uniótól valószínűleg nem évi 100 %-ra tarháltak lóvét. Szóval amit befektető elvtárs nem ért, az az, hogy tízből 8 deal bukik, 2 mocskosul megszalad és a lóvé az utóbbiakból jön. Ő úgy gondolja, hogy mindegyik befektetése után neki tejeljenek az alapítók évi 35 % uzsora-kamatot, és kész (a bankban is így csinálta, mi baj van ezzel?). Hangyaf*sznyi kis logikai bukfenc e retardált agymenésben, hogy az a 8, amelyik bukik, nem lesz eladva, ergó egy árva buznyákot sem fog termelni, mindegy milyen liquidation preference volt kikötve. Bedől. Megmurdel. Kimúlik. Az a kettő meg, amelyik hozna jóval többet is, nem fog következő befektetési körhöz jutni, mert ahogy egy gyakorlott Kaliforniai kockatőkés meglátja az évente kamatos kamattal növekvő likvidációs elsőbbséget, hát Idaho-ig szalad birkát borzasztani hátulról. Hogy miért? Számoljunk tovább:

Mi van ugyanis akkor, ha Béla egy magyar befektető (mondjuk a név alapján ettől már korábban is tartottam), és a saját alapjának a 35 %-os megtérüléséhez kötötte a liquidation preference-ét? 7 év múlva eladás, számok a következők: Béla 1 milliós befektetése kamatos kamatokkal élvez elsőbbséget, így először kiránt 8,17 millió dollárt (!), majd a maradék 11,83-nak még lenyeli a 20 %-át, azaz még 2,36 millió dollárt, azaz összesen több, mint 10 millió dodót… Miközben volt 20 %-a a cégben… Az alapítóknak, a következő körös befektető(k)nek, meg mindenki másnak pedig marad ami marad. Mindegy, egyszer élünk, Alapítóknak is jutott fejenként 2,5 milla, nem? Nem. Nagyon nem. Többszörösen NEM!

Egyrészt a 7 millió dollárnál is nagyobb különbség azért már nem a kerekítési hiba kategóriája. Hét év ment el az életedből erre a cégre, de ez csak a kisebbik probléma… A nagyobb baj, hogy például egy amerikai befektető így fog gondolkodni: „Whatever happens, Mr. Béla csinál évi uszkve 100 % profitot (a kamatos kamat miatt). Mr. Béla nem érdekelt a cégérték növelésében, Mr. Béla abban érdekelt, hogy minél később adjuk el a céget. Ráadásul nem az értéknövekményből akar hasznot húzni, hanem az én káromra és az Alapítók kárára. Fennáll a danger, hogy Mr. Béla erősen ellenérdekelt lenne velünk.” Most komolyan: hogyan szállna be bármilyen befektető Béla után, ha pontosan tudja, hogy a saját eladáskori részesedése évről-évre csökken az addigra már inaktív, a cég működéséhez hozzászagolni sem képes Béla javára? Segítek: röhög egy jót Bélán, de még inkább a lúzer Alapítókon, és nem fektet be. Fél óra múlva jön a következő startup hozzá, nincs ideje balkán befektetőket helyretenni. Nincs deal. Good luck and have fun. (Jelentése: Húzz a bánatos francba és ne rabold az időmet…) Márpedig Béla 1 millájából a világpiacon nem sokáig húzod.

Na ez az, amit a magyar befektetői agysejtek képtelenek feldolgozni: az esetek 99,99 %-ában több befektetési kör lesz az exitig. Pókhálós befektetőknek még egyszerűbben:

Mélyen Tisztelt Magyar Kockázatitőkebefektetőguru Barátom!

Az egy millió dolláros befektetéseddel itt a Kárpátok legmélyebb bugyrában talán Császárnak érzed magad, de a világ nagy, a Yahoo nagy, az amerikai, az orosz, a kínai, az indiai, stb. piac nagy (és drága) – nem lesz elég a nyomorult 1 milliós seed fázisú funny money-d odakint egy normális biznisz finanszírozására 7 éven keresztül. Másik befektető is kelleni fog. Igazi. Sok százmillió dolláros alappal. De a Te cégeidbe nem fognak befektetni. Mert kapzsi voltál. Mert nem néztél előre, és nem gondolkodtál a következő finanszírozó fejével, nem teremtettél hosszú távú érdekközösséget, csak toltad a bankos megmondó rutint. Mert nem vagy csapatjátékos. Mert nem értetted meg, hogy amelyik céged bukik, annál kikötheted Te akár a percenként változó megtérülést is, meg csinálhatsz apróbetűs kezelési költséget, meg a többi elvtelen kisemmizősdit, akkor is bedől a cég. Amelyik céged pedig menne, azt meg fogja akasztani a következő körös forráshoz jutás hiánya. És mivel nem jut finanszírozáshoz, megmurdel az a kettő is. De mindegy, a befektetőid 70 %-a az EU, 30 %-ot meg csak kihozol régi vágású bizniszekből. Viszont mielőtt felhúzod a kis orrodat és megint duzzogni kezdesz, mint a Kontroll-cikknél, tedd fel magadnak ezt az egy kérdést: “A tech világ és a kockatőke szülőhazájában SENKI nem köt ki változó liquidation preference-t. Vajon miért? Miért, miért?”

És ezzel mit kezdj, mint Startupper?

Amelyik Alapító azt gondolja, hogy egyetlen befektetési körből startup jellegű bizniszt az IPO-ig juttat, az ugyanolyan nyomi, mint az a befektető, aki ellehetetleníti a saját befektetésének a jövőjét. Ha ilyen term sheet-et kapsz, nyugodtan jelöld meg a változó liquidation preference-t, mint deal breaking elemet. Ha kell, gyakorold tükör előtt: Keményen nézel, visszatartod a levegőt (amíg a nyakadon kidagadnak az erek, a fejed meg elvörösödik) és lassan tagoltan, mély hangon így szólsz: „Lóf*szt!” Attól, ugyanis, hogy a befektetőd nem érti, Neked még szükséged lesz következő körre. Ha ennél a következő körnél nem tudsz versenyt támasztani több kockatőkés között, akkor nem fogsz tudni pénzt behúzni, vagy csak gyalázatos, megalázó feltételekkel, ami miatt nulla motivációd marad rocksztár céget építeni. Ne írj alá változó megtérülési preferenciát! Csak reményt veszel az idődön, ehhez azonban az idő túl értékes, messze értékesebb, mint az üres remény.

[dil dil = 3844]

De miért nem csinálják jól?

Pár éve megy már itthon a kockatőkésdi – ennyi idő alatt már a teljes Jeremie-vertikum egy nyelvet beszélhetne a külföldi kollégákkal. De nem beszél, és még jó ideig nem is fog; A magyar (Kelet-Európai) mentalitás ugyanis a startup Alapítók kényszerítése, míg az Amerikai mentalitás az alapítók motiválása. Egy okos, előrelátó kockatőkés átlátná például, hogy ez a cikk sok százmilliós buktáktól mentheti meg és ennek megfelelően változtatna a term sheet-jein, talán még azt is kimondaná, hogy „Vazzeg, ebben van logika” (ehelyett majd nézzétek meg a füstölgő kommenteket). Amit fent leírtam ugyanis, az nem csak az Alapítók érdeke, hanem a befektetőké is – következő kör hiányában ugyanis az ő pénzük ég el villámgyorsan, az ő befektetésük húzhatja le a rolót – sokan ismerjük azokat a magyar startupokat, amelyekkel pont ez történt a tudatlan, tapasztalatlan, ennek ellenére ész nélkül keménykedő befektetőik miatt. De ennek ellenére sem gondolom, hogy ez a cikk talán kinyitja a magyar kockatőkések szemét – megelégszem azzal, ha a vállalkozók tanulnak belőle. A változást a kockatőkésekből pedig majd a vállalkozók egyre fejlődő, tapasztaló, csiszolódó és legfőképpen globalizálódó közössége – mint piac – kikényszeríti; többségük ugyanis sajnos csak ezt a nyelvet érti… hiába, gyilkos egy biznisz ez.

Gazella és Lódarázs

gazella_es_lodarazs_jpg[quote align=”center” color=”#999999″]
„…a hont / kivont / szablyával óvta ellenem, / ideidézi szellemem / hevét / s nevét…” [/quote]

Gazella kapcsán az alábbi levelet kaptuk. Nyilván nem erre számítottunk és nem vagyunk épp feldobva tőle. Igyekszem épp csak annyit foglalkozni a témával amennyit feltétlenül muszáj.

palyazat-large

A Győztesek

Először is Hild Imre sokat tett a magyar startup közösségért, egy nyelvet beszélünk vele és mind az elkötelezettsége, mind a tudása vitán felül áll – megérdemelten nyert. Bojár Gábor tőkeerős, sikeres vállalkozó – ráadásul tech területen – és erős csapatot rakott össze. Valner Szabi nálam – minket is megelőzve – abszolút első helyen állt végig, mert a saját pénzemet is leginkább Őrá bíznám (Ráadásul a pályázatunk elutasítása hallatán olyan Úriemberhez méltó gesztus volt az első mondata, hogy a fair play szóról ezentúl Ő jut majd eszembe.) Minden rossz érzés nélkül, őszintén, szívből gratulálok Nekik. Mindannyian vállalkozók, mindannyian megérdemlik, és mindannyian jól fogják felhasználni, – végre – a valódi startupok érdekében. Az ACME Labs-hez még nem volt szerencsém, de biztosan jó anyagot raktak össze ők is – a jókívánságok nekik is szólnak. Ha megint valami ejtőernyős bankár vitte volna a lehetőséget, az keserű pirula lenne, így azért jobb a helyzet.

Hála és Köszönet

A Most Ti Jöttök című cikkhez érkezett számtalan komment és pozitív visszajelzés számunkra azt mutatja, hogy van igény és fogadókészség arra, amit Márkkal, Antallal és a négy amerikai partnerrel csinálunk. Mondjuk a Hatalom magasról szarik a célcsoport igényeire, de mikor érdekelte a Hatalmat pont annak a véleménye, akin épp segíteni próbált? Mindegy, a lényeg, hogy hálásan köszönöm, köszönjük Nektek.

A Hivatal Véleménye

Veszíteni tudni kell, de hogy útban kifelé még belénk is rúgjanak –  azt nem kell hagyni. És a NIH pökhendien cinikus és mélyen kétszínű indoklását most nem bírom szó nélkül hagyni: „A koncepció teljes egészében az amerikai piacra összpontosít, ami a magyar gazdaság számára nem jelent kellő mértékű előnyöket”… Amerikai piacra juttatni magyar vállalkozásokat, amelyek ezáltal itthon is munkahelyeket teremtenek, adóznak, kapcsolatokat, tapasztalatokat hoznak haza és export-képes hidakat építenek – az „a magyar gazdaság számára nem jelent kellő mértékű előnyöket”? Nem jelent? Mert ha a startupok megrohadnak itthon a szárazra véreztetett 10 milliós kis piacon, adópréstől nyögő ügyfelek meg fehér izzásig hevített körbetartozás között lavírozva, arról majd rögvest világraszóló sztorit kanyarít a TechCrunch, ugye?

És még igazodjunk is

De van még szebb: „A pályázati kiírás ismételt megjelentetése esetén javasoljuk a továbbgondolt projekt javaslat benyújtását.”  …Ööö… Átgondoljuk. Átgondoltuk: Egy nagy gőzölgő lószart nyújtunk be bármit! Nem dacból, hanem mert nem fogjuk „továbbgondolni” a projektet. Bármilyen meglepő, azt írtuk le, amiben hiszünk, azt csináljuk, amihez értünk és saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy a piacunk is ezt akarja. Ezzel szemben a Tisztelt Bíráló Bizottság üzenete ez: Vagy addig faragjuk a meggyőződésünket, amíg majd passzolunk, vagy másik utat keresve magunknak időt, a döntéshozóknak pedig újabb kör kínos magyarázkodást spórolhatunk (magyarul mehetünk a jó büdös francba). A Lean gondolkodásról pofázunk itt egy éve, arról, hogy vágd le, ami nem működik, és lépj tovább. Levontuk a tanulságot. Továbblépünk. Build. Measure. Learn. Építettünk, Megmérettettünk, ideje Tanulni belőle – és nem dolgozni feleslegesen újra egy állami pályázaton, hogy nem a tervezett, hanem az önerőből már elért eredményeinkről kiderüljön: „a magyar gazdaság számára nem jelent kellő mértékű előnyöket”. Egyszer is nehéz volt hinni. Másodszor nem megyünk házhoz bekopogtatni a lófa**ért!

Ahogy egy befektető kedvéért rossz ötlet csavargatni egy startup amúgy valós számait, ugyanúgy rossz ötlet lenne egy startupot-sosem-látott hivatal óhajának engedve reszelgetni azt, amiről tapasztalatból tudjuk, látjuk hogy működik. „Gondoljuk tovább” a Tisztelt Bíráló Bizottság kedvéért a tényt, hogy néhány százezer forint saját pénzből többet értünk el alig egy év alatt a startup vállalkozók képzése terén, mint a startup szempontból többnyire még mindig csak méltatlankodva totyorgó Jeremie Alapok 3 év alatt 130 milliárddal? „Gondoljuk tovább” azokat a körülöttünk lévő vállalkozásokat, amik állami pénz nélkül is köszönik, de élnek és virulnak? Talán gondolja tovább a Tisztelt Bíráló Bizottság az elméleti lehetőségét, hogy esetleg nem a valóságot kellene hozzáreszelni az éppen aktuális PR stratégiához, hanem fordítva. Gondolja tovább, hogy a Jeremie I-es alapok nem tudták határidőre kihelyezni a forrásaik felét sem… és akkor még precízen tárgyilagos maradtam békésen csónakázgatva egy végtelenül mély vödör ürülék legtetején.

Ezután

Ne sokáig örüljön „Horger Antal Úr”! Ajánlanám ugyanis a Tisztelt Bíráló Bizottság szíves figyelmébe azt a tudományos bizonyítást, miszerint a lódarázs a fizika mai állása szerint nem lehet képes a repülésre – csakhogy a lódarázs magasról szarik a fizikára és vígan repül… Bár a Nemzeti Innovációs Hivatal részéről nekünk mostantól papírunk van róla, hogy nem vagyunk az erős mezőnyből kiemelkedő legjobbak között, és amit csinálunk, az „a magyar gazdaság számára nem jelent kellő mértékű előnyöket”, azért mi alkalmatlanságunk államilag garantált tudatában egyszerűen csak csináljuk, úgy ahogyan eddig is – nulláról, ellenszélben, profitábilisan. Végül is vállalkozók vagyunk – ha máshogy nem megy, akkor jeget adunk el télen, vizet a kútnak, tüzet a pokolban…

[quote align=”center” color=”#999999″]„…Én egész népemet fogom / nem középiskolás fokon / taní- / tani!”[/quote]

(Az idézetek József Attila Születésnapomra című verséből valók.)

Sokadik Kisemmizős

startupwashereFigyelmeztetés: az alábbi cikkben leírtak még a magyar kockatőke színpadán is ritka negatív kivételnek számítanak és a Jeremie alapok nagy többségére nem jellemzőek. Csak erős idegzetűeknek.

Nemrég a kezembe került egy term sheet egy alaptól, amiről korábban vajmi keveset hallottam. (Nem, megint nem írom le melyikről van szó, mert egy szép új világhoz nem a befektetők keresztre feszítésén, hanem logikusabb belátásra térítésén keresztül vezet az út. Mindenkinek meg kell adni a fejlődés lehetőségét.) Viszont a sok tíz oldalas term sheet-ben minden eddiginél nyilvánvalóbban rosszhiszemű feltételekkel találkoztam – elő volt készítve benne az alapítók pofátlan eltávolítása az utolsó fejezetig. Nem burkoltan, elvi lehetőségként, hanem konkrétabb volt a dolog, mint Csernus Doktor legnyersebb pillanataiban. Bár a Startupdate FB oldalán már volt, aki rám szólt, hogy sokat foglalkozom a magyar befektetőkkel (persze fake account-tal tette), én úgy gondolom, hogy a magyar vállalkozók üzleti környezetével foglalkozom, amibe a befektetők is beletartoznak időnként. Továbbá azt is megkockáztatom, hogy a vállalkozóknak segíteniük kell egymást, és ebbe kézen-közön, sűrű bocsánatkérések közepette, alázatos lapos kúszásban bár, de az is beletartozik, hogy az IKB-ket (Irreális Kapzsi Befektető) moccccskosul kibeszéljük egymás között. Imigyen továbbra is kíméletlenül vadászni fogok minden tisztességtelen bekezdésre minden egyes kockázati tőkés szerződésben, mert a vállalkozóknak jogukban áll képben lenni. És bár a vonatkozó kockatőkések mosolya most nyilván nem lesz annyira őszinte, én akkor is olyan kisemmizős taktikát mutatok nektek, mint macskát sz*rni…

Előzmények

Kényelembe helyezkedem, végül is 50+ oldal ez a vacak – Amerikában 8-10 oldal lenne -, fene a szófosó gusztusát a prókátornak (pitching egyes, ülj le). Szájhúzva, de az ártatlanság vélelmével kezdek bele. A premoney meglepően korrekt, utalás két részletben – jó kezdet! Exbankos jogtudós írhatta a szerződést, mert ahol le volt benne írva számmal, hogy 25 %, az a következő sorban már betűvel harmincöt százalék. Tetves infláció – mire elolvasom, én fogok nekik tartozni. Nyilván csak elírás, belefér – a jóindulatom töretlen. A balsejtelem akkor üt be, amikor meglátom a „közjegyzői okirat” kifejezést, mert ez ugye teljesen szokatlan egy term sheet-ben. Még mindig csak egy furcsa érzés van, egy viszketés, amit nem lehet megvakarni – ok, bankos múlt, az ebédjegyet is közjegyző jegyzi ellen, talán nem lesz gond. Alapító bármikor kivásárolhat évi 22 %-os kamaton. Hm, ez jó az alapítóknak, de miért éri meg a befektetőnek? Ha nagyon beindul a cég, legálisan kitehetik a cégből egy szemfüles következő befektetővel – hosszú távon tuti bukógalamb. Nem baj, szeret veszélyesen élni a VC – én szóban felhívnám rá a figyelmét, de ha a szájában akarja pihentetni a sörétest, hát az Ő gusztusa – haladjunk.

A technika

Egy normális liquidation preference meghatározása már túl magas lécnek bizonyult, ezt a saját alapjának IRR-jéhez kötötte a befektető – az idén tavasszal fejét felütő milestone-ozás után úgy látszik, hogy az őszi kockatőkés szuicid-divat az IRR-ben meghatározott liquidation preference. Nem baj, kiirtható (mármint a paragrafus, nem a befektető), guruljunk tovább – most jön a gyilkos izgalom. Ezek után ugyanis a tőkeharcos kijelenti, hogy bármikor (!) eladhatja a részesedését az Alapítóknak, méghozzá a befektetés IRR-rel növelt értékén. Ha az Alapítók nem tudnak fizetni, akkor viszont megveheti a részüket a befektető által kijelölt (és a befektető által fizetett) könyvvizsgáló által meghatározott érték 70 %-án. Itt már ráncoltam a szemöldököm, mert ugye 100 forintra vetítve 25 %-os IRR-nél ez 125 forint eladási és 70 forintos vételi árfolyam, nem beszélve a könyvvizsgáló nyilván teljesen pártatlan, ámde mégis szubjektív véleményéről. „Nem nagy picit az olló, Uraim?” – gondolom magamban, de a következő bekezdéstől leesik az állam. Direkt nem szó szerint írom, de ez a lényege: „Amennyiben a vételár (cég értéke) nem állapítható meg valamilyen okból, úgy a befektető megveheti az egészet szőröstül-bőröstül 100 forintért.A 100 Ft itt nem humorfaktor, hanem szó szerint ennyi volt a term sheet-ben.

Fordítás

Projekt elkezdődik, alapítók költik a zsét, dolgoznak, fejlődnek. Egy év múlva egész jól állnak, van néhány szerződés, bejegyzett szabadalom, miegymás – de a pénz elfogyott, jönnie kellene a következő körnek. Nyilván ezt az IRR-hez kötött változó liquidation preference meghiúsítja, és a befektetőtől megérkezik a levél: „Uraim, élnénk az eladási jogunkkal. Eltelt egy év, 45 milliót tettünk bele, 8 napon belül szeretnénk, ha átutalnátok 53,7 millió magyar forintot.” Alapítók tanácstalanok, honnan a viharból szerezzenek ennyit? Kérdeznek, hüledeznek, persze fizetni nem tudnak. Befektető megvárja a 8 napot, majd küldi a következő levelet: „Pénz nem jött meg, szerződés szerint élnénk a vételi jogunkkal. Megy a könyvvizsgáló, felértékeli a céget.” Szúrós szemű szigorú könyvvizsgáló megérkezik, nézeget, hümmög, majd „észreveszi”, hogy a saját tőke nullára apadt. A szabadalmat felértékeli 5000 forintra, a szerződéseket mondjuk másik ötezerre, a cég értéke 10 ezer forint. Befektető utal hétezret, és alapítók mehetnek Isten hírével, kint vannak a cégből.

Ha maradtak kétségeid

Persze, ez elvi lehetőség – mondhatod most… És különben is megtámadható bíróságon feltűnő értékaránytalanságra hivatkozva. Mondom a szerződés következő pontját: „Az Alapítók kifejezetten vállalják annak a kockázatát, hogy a vételár esetlegesen lóf*sz se lesz esti fénnyel, és a feltűnő értékaránytalanságra alapított megtámadási jogukról kifejezetten és visszavonhatatlanul lemondanak – külön okiratban is.Készült a tollforgató, azt el kell ismerni.

[dil dil = 3661]

Összegzés

Nem pazarolnám az időt azzal, hogy aki ilyet aláír, az alkalmatlan vállalkozónak. Pont. És arra sem fecsérlem az időt, hogy moralizáljak az ilyen befektetői hozzáálláson. Felesleges, ezt nem én fogom megváltoztatni, legfeljebb a piac vastörvénye. Helyette azonban tisztelettel felhívnám a mélyen tisztelt és megbecsült befektető kollégák figyelmét arra az akár logikusnak is nevezhető következtetésre, hogy szakmai körök kiváltságos félhomályában oly sokszor elsóhajtozott fájdalmuk – miszerint portfólió társaságaik vállalkozói híján vannak a valódi tehetségnek (értsd: élhetetlen málészájú gyökerek) – legfőbb oka az, hogy az ilyen befektetők szemellenzős, kapzsi és teljesen vállalhatatlan term sheet-jeit csak a valóban Darwin-díjas nyomik írják alá. Uraim, nem a vállalkozók idióták. A magatartásotokkal Ti válogatjátok ki és rendezitek libasorba az alkalmatlanokat magatoknak! Azokat, akikkel bármit megtehettek. Akik bármit aláírnak, akiket bábnak használhattok. Akik még azt hiszik, van ingyen sajt az egérfogón kívül is. A kontroll-függésetek és a kapzsiságotok a legkomolyabb kognitív korlátja a saját sikereiteknek. Sok szerencsét kívánok a világraszóló terveitekhez azokkal, akik még magukért sem képesek kiállni. A valódi tehetségek meg elmennek majd másik alaphoz, mert szerencsére az ennyire durván vállalhatatlan dolgok már itthon is ritkák, látni a fényt az alagút végén (Csak ne dudálna olyan hangosan)… A főszereplő kockatőkéseknek pedig realitásérzékben gazdag jó reggelt kívánva szeretném küldeni a következő számot, hogy kicsit jobb kedvük legyen: Middle finger…

A 10 Pont Egy Befektető Szemszögéből

dollar_detailFelhívásom az értelmes vitára értő fülekre talált. Következzen egy Jeremie Befektető véleménye a Vállalkozók 10 pontjáhozZsembery Levente írása.

Kedves Vállalkozók!

Egyetértek, célunk közös: kihasználni a másikat. Ti a mi pénzünkre és kapcsolatainkra ácsingóztok, mi a Ti ötleteitekre és az általatok megtermelt nyereségre. Így kerek ez az egész. És bár Kádas Péter írásai alapján a figyelmetlen olvasó azt gondolhatná, hogy a fentiek egyikében sem értünk egyet, ez koránt sincsen így. Péter nem szokta meg tőlem, de sok kérdésben maradéktalanul egyet kell értenem. Ugyanakkor a helyzetünk más. Ti belül vagytok, sokkal jobban tudjátok, mi a projekt valós értéke (legalábbis remélem, mert ha nem, akkor nagy a gáz). Mi sosem érthetünk annyit a projekthez, mint Ti. Ha értenénk, mi lennénk Ti, akinek a fejéből az ötlet kipattant. De mi csak a buta befektetők vagyunk. Ez már csak ilyen, nézzétek el nekünk, ha már csak e miatt a tudásbeli különbség miatt is igyekszünk biztosítani magunkat. De nézzük a pontokat sorra!

1. Egyértelmű kommunikációt – egyetértek. De ugyanezt szeretnénk kérni mi is, derüljön ki, hogy mi a saját ötlet és mi a vett IP. Nem kell mellébeszélni, úgyis rájövünk.

2. Nyilvános term sheet-eket – Ezt én személy szerint nem tartom szerencsésnek. Nem borotválkozó gépet árulunk, nem szeretnénk, ha az első alkalom után mindenkinek ugyanolyan lenne a feje. Én személy szerint nem árulok zsákbamacskát, az elején elmondom, mit szeretnék, de szektorok között nagyon nagy különbségek lehetnek. Pl. az informatika és a design két más világ, más finanszírozási lehetőségekkel, más csapattal. Ebben szeretném megtartani a mozgásteremet, hogy megfelelő alkut köthessek.

3. A tengerentúli befektetési logika beható ismeretét – egyetértek, leszámítva a milestone-ról mondottakat. Van, ahol nem tudunk arra várni, hogy a csapat 3 hónap múlva megint nekiálljon 6 hónapig forrást bevonni. Elmegy a piac, illetve további kockázat, ha emiatt bukjuk a befektetésünket is. Informatika esetén jó lehet, de mondjuk biotech-ben nagyon rossz ötlet. Sajnos sokan úgy érzik (sok példát tudnék mondani), hogy a forrásbevonás a cél, nem pedig a start. Ha nincsen milestone, elkényelmesedtek. Ez a nyúl, ami után futtok. Figyelünk a kondíciótokra. Ha a mi milestone-unkat sem tudjátok megugrani, miért gondoljátok, hogy a versenytársak kihívásait képesek lesztek?

4. Bullshit-mentes, építő visszajelzéseket – Na ne, Péter! még azt a kis örömöt is elvennéd tőlünk? 🙂

5. Befektetési roadmap-et – Jogos, de fogadjátok el, hogy nem mindig tudom tartani. Mivel egy alap kollektíven, azaz egy befektetési bizottságban dönt, előfordul, hogy újabb kérdések merülnek fel azoktól a tagoktól, akik nem voltak benne a folyamatban. Emellett ha sok projektet vizsgálunk, van, hogy nem tudunk elég gyorsak lenni. Igaz, ezt én meg is szoktam mondani előre.

6. A végtelen terveztetési kényszer felcserélését egy Lean-központú szemléletre – részben egyetértek. A tervezés tényleg rossz, ha csak a start-upper szívatására megy. De egy ekkora piacon sajnos nem tudunk specialisták lenni. Azaz nem érthetek minden iparághoz (tudom, egyesek szerint egyhez sem…). Itt többet kell kérdeznem, több időt kell belém fektetni. Igen, itt én húzom vissza a céget, akaratlanul is. De ennek is van hozadéka: a válaszokból a befektető jól felmérheti, hogy a vállalkozó valóban ismeri-e az ágazatát, vagy csak egy órával hamarabb guglizik, mint a VC…

7. A kontrollfüggéssel történő teljes és végleges szakítást – Értem, de megint hozzátenném a szokásos megjegyzésemet, hogy magyar jog alatt kell működnöm, és bizony könnyen megszívatható vagy idehaza, ha nincsen valamilyen társasági jogi kontroll a kezedben. Persze nem biztos, hogy ehhez többség kell, és kisebbségből is agyon lehet szívatni egy többségi tulajdonost, de a helyzet nem olyan fekete-fehér, mint ahogyan bemutatod, Péter.

8. A startup világban jártas jogászokat – maximálisan egyetértek. Érdekes, én eddig ilyen problémával nem találkoztam. De volt olyan, ahol a start-upper jogásza fúrta meg a dealt. Már nem emlékszem, hogy mi volt, de valami honlapra való term-sheet elem volt, amin nem hagyta az ügyfelet megegyezni.

9. Bármely 80-100 M+ fős piac beható ismeretét – Egyetértek, és ez az, amiben én ma a leggyengébb vagyok (a többiek nevében nem tudok és nem is szeretnék nyilatkozni). A helyzet ott visszás, hogy nekünk, akik nem tudunk specialisták lenni, nem elég a régió (Szlovákia, Románia, Lengyelország ismerete), míg a specialista amerikainak elég az otthoni piacát jól ismerni. De ettől még persze az állítás igaz.

10. Nyilvános szereplést, esettanulmányokat, előadásokat – sikerekről és hibákról egyaránt – Ebben én nem látok hiányt. Csak az elmúlt egy évben vagy 10 rendezvényen voltam, ahol ott volt a hazai VC befektetők színe java, a Jeremie-family és azon túl! De legyünk őszinték, a hibákat mindig nehéz kommunikálni. Én szemtől szemben mindig elmondom, hol és mikor hibáztunk, Neked is elmondtam mindig, Péter. De kifelé, nyilvánosan nehezebb. Főleg névvel. Kis piacon, könnyen személyeskedésbe fordulhat. És a magyar piac nem viseli a kudarcot, ha buktál, nem nő az ázsiód, hanem erősen csökken. Holott ez nem biztos, hogy jogos, a versenytársak ereje nem feltétlenül a te kudarcod.

Ha azt mondom, hogy a stratégia rossz volt, mi nem tudtunk érdemben hozzátenni és mellesleg az ügyvezető is nagyot hibázott, ebből ő csak azt hallja meg, hogy Ő hibázott. Ez neki nagyon fájhat, mert ronthatja a hitelességét más projekteknél. Persze akkor ő is dafke elkezdi hirdetni, hogy én meg egy dilettáns vagyok, aki átnyomtam az akaratomat, és ez volt a bukás oka. Ráadásul ki akartam őt forgatni, stb. Azaz, nem a kommunikáció irányába megyünk, hanem a sárdobálás irányába. Ha később újabb forrásokat akarsz gyűjteni egy ekkora piacon, inkább a renomédra vigyázol, mint hogy másoknak okulásul szolgálj. Majd ha lesz már 1000 hazai bukás, akkor a case study-kat lehet név nélkül nyomni. Amíg három, és mindenki tudja, kiről van szó, ez baromi nehéz.

Epilógus

Én nem a versenytől félek, sosem tartottam tőle. Sosem gondoltam, hogy ülök az elefántcsonttoronyban, és szerintem a kollégák sem. (Volt olyan vidéki HVCA rendezvény, ahol több volt a befektető, mint a cég!) A sok Jeremie-pénzt viszont romboló hatásúnak tartom. Abban talán egyetértünk, hogy ma sokkal több a forrás, mint a jó projekt. Ráadásul egy részét azonnal elviszitek külföldre (igazatok van, ne értsd félre, én is ezt tenném). Az viszont nem jó, ha a kereslet-kínálat felborul úgy, hogy ezt nem piaci, hanem állami impulzus váltja ki. Mi lehet a túlzott forrásbőség vége?

1. Sok forrás marad benn az alapokban – ez önmagában nem baj, de ez könnyen a szektor ellen fordulhat (Látjátok feleim a nagy Jeremie kudarcot? Adják inkább oda pályázati forrásként, mert lám azt mind lehívtuk!) és az összhatás ellentétes hatású lehet azzal, mint amit vártunk. Szalagcím az Indexen: Lúzer ország lúzer VC alapjai.

2. Olyan projekteket finanszíroznak, amik láthatólag neccesek, és így az alapok buknak. A magánbefektetők a tőzsde után ebből is hamar kiszeretnek. Ez megint rombol hosszú távon.

Ne értsetek félre: legyen Jeremie n+1, legyen verseny, de legyen az állami forrásoknak ésszerű korlátja. És legyen lehetőség koncentrációra. Aki jobban csinálja, kaphasson újabb forrásokat, és hulljon a férgese.

A Szerző az X-Ventures Kockázati Tőkealap-kezelő Vezérigazgatója.

Bearanyozva

gold-blogTegnap este a HVG Goldenblog díjátadóján a Zsűri döntése alapján a Startupdate Biznisz Kategóriában a 2013-as év Goldenblog győztese lett. A helyszínen – szerintem bölcsen – a bloggereket nem sarkallták beszédre (csak annyi biztos, hogy írni tudunk :), így „itthon” szeretnék köszönetet mondani minden olvasómnak, aki majd’ egy éve része a Startupdate közösségének. A támogatásotok nem csak ahhoz kellett, hogy benne legyünk az első 10-ben, hanem az elmúlt hónapok alatt sokszor ahhoz is, hogy folytassuk, hogy újabb és újabb gondolat-rohanásainkat emészthető formába öntsük, szerkesszük, publikáljuk.

A többes szám oka, hogy e siker messze nem egyedül az enyém, hanem az összes vendég-bloggeré is egyben, akik ugyanolyan fáradhatatlan kitartással osztották meg ismereteiket és gondolataikat, kiszélesítve ezzel a tematikát a Jeremie befektetők új hitre térítése mellett a Lean, a marketing, a pszichológia és a jogi ismeretek irányába. Hálás köszönet érte Mindannyiuknak, nélkülük a közösség megteremtése lehetetlen lett volna. És ha már ennyi támogatást kaptunk, valahol felelősek vagyunk azért, hogy ezt a jövőben megháláljuk – úgyhogy folytatjuk… ráadásul már javában forraljuk az elkövetkezendő évek terveit is itt, a Startupdate boszorkánykonyháján… – KP

Drag-along, Vazze!

drag-along-vazzeKezdem magam egy rabló-pandúrosdi közepén érezni. Mert ugye, firkálok egy cikket arról, hogy a kontrollt miért eszeveszett ostobaság elvenni az alapítóktól,  elmondom nyilvánosan, befektetőket győzködök róla és startupperek-nek magyarázom személyesen, a Figyelő hasábjain vitatkozunk róla valóban európai stílusban Zsembery Leventével (aki amúgy az egyik legjobb arc a magyar befektetői horizonton)… Majd jön pár term-sheet „nézd-át-légyszi” felkéréssel, és kontroll ugyan rendben van, de máris ott van benne az újabb kisemmizős csapda: a limit nélküli drag-along. (Nem Leventétől jött, és nem, nem írom le honnan – menjetek el a TheHUB egyik rendezvényére, a suttogó propaganda révén 5 perc alatt beleszaladhattok egy befektetői rémtörténetbe. Van annyi, mint a nyúlsz*r, sajnos és félelmetesebbek mint a Fűrész IV.) Na, akkor (rosszhiszemű) befektető honfitársaink legnagyobb sajnálatára, most a Nagy Startupdate Rotációs Kapa újabb term sheet gyomlálásba kezd – ezúttal a drag-along résznél.

FIGYELEM! Sok angol szakkifejezés lesz. Tisztelettel kérném, hogy az összes méltatlankodó nyelvművelő troll mindannyiunk lelki nyugalma érdekében most hagyja abba az olvasást és menjen a francba  próbáljon találni magának kevésbé szakmai nyelvezetű oldalakat. Továbbá nem minden magyar befektető rosszhiszemű. Sokan csak próbálják túlbiztosítani magukat, de a mi szempontunkból sajnos a szándék mindegy, a term sheet számít.

Mi az a drag-along?

Ezt már megbeszéltük korábban ebben a cikkben, röviden annyi a lényege, hogy a drag-along jog tulajdonosa kényszerítheti a többi tulajdonost arra, hogy a „kényszerítő” féllel azonos feltételekkel szálljon ki a cégből, azaz adja el a részesedését. A drag-along jog Amerikában is természetes a term sheet-ekben, de vannak bizonyos korlátozások, ami nélkül a drag-along életveszély. A drag-along eredeti célja, hogy az alapítók kapzsisága ne akadályozhasson meg egy ésszerű és jóhiszemű felvásárlást. Az valahol természetes, hogy ha a befektető betett mondjuk 500 ezer dodót, és három év múlva jön egy ajánlat a cégre 50 millió dollárra (és ez az érték szakértők szerint is közel van a reálishoz), akkor 100-szoros megtérüléssel szívesen kiszállna. (Magyar befektető mindenképpen, mert ha Jeremie alapja van, akkor bizonyos idő után ki kell szállnia.). És ezzel nincs is baj, pontosan a magas megtérülésért fektet be a kockatőke. A drag-along azonban kiválóan használható arra is, hogy egy felvásárlásnál az alapítók ne kapjanak semmit, és minden a befektetőé legyen – sőt, még felvásárlás nélkül is megy ez, ha nagyon Darwin-díjas módon szerződnek a vállalkozók.

Változatok kisemmizésre

Sima drag-along

Mert ugye mit mond ki a sima drag-along? Ha a befektető gondol egyet, eladhatja az egész céget szőröstül-bőröstül mondjuk egyezer magyar forintért az Ő Drága Jó Nagymamájának, és az Alapítók kötelesek ugyanúgy értékesíteni a részesedésüket Nagyinak. Hiába voltak többségben (mondjuk 60 %-kal), ezzel épp csak annyit érnek el, hogy kemény 600 forint üti a markukat 400 helyett, onnantól pedig Nagyi dirigál. Bíróságon meg lehet ugyan támadni, de az évekig tart és úgysem bírod majd ügyvédi költségekkel, cérnával meg idővel. Na, mármost, a Nagymamák tulajdonsága, hogy élnek-halnak a kis unokájukért, még akkor is, ha az egy minden hájjal megkent, rosszhiszeműen üzletelő hiéna befektető. Azon érdemes morfondírozni, hogy egy Nagyi, akinek a szíve csordultig van telve szeretettel Kicsi Befektető Unokája iránt, vajon 100%-os tulajdonosként mi a pék náthás lapátját csinál újdonsült startupjával? Elméletileg elképzelhető, hogy kötögetés helyett a TheHUB-ban zsizseg reggeltől estig és menedzsel, vitázik, harcol, igazgat és milliárdos startupot épít, de hangyányit valószínűbb, hogy – csodák csodája – visszakerül a befektető érdekeltségébe a kicsi cégetek – nélkületek. Vagy tényleg eladják – nélkületek. Nem ragozom, jó? Ne légy barom, ne írd alá. Pont. (Itt jegyezném meg, hogy aki kockatőkére hajt, annak el kell felejtenie annak mérlegelését, hogy átvágják-e majd a befektetői, vagy sem. Nincs olyan, hogy “szerződés szerint átvágnak”. Olyan van, hogy rosszul szerződtél. Nem szabad olyan kiskaput hagyni, hogy kisemmizhessenek. Mindegy, milyen szélesen mosolyog. Az idők változnak. Az emberek változnak. Az érdekek változnak. A jól megkötött szerződés – nagyjából – állandó.)

Drag-along szerződésszegéssel

Az alapítókat csak mérsékelten retardáltnak néző egyel szofisztikáltabb megoldás, hogy a befektetőnek csak akkor van joga a drag-along jogot érvényesíteni, ha a menedzsment (ez ugye általában egyenlő az alapítókkal) súlyos szerződésszegést követ el. Ilyen szerződésszegésnek minősül, ha egyetlen milestone is késik, ha nem jönnek a bevételi elvárások, ha fúj a szél, ha esik az eső, ha süt nap és különösen, ha esetleg úgy alakulna, hogy forog a Föld… A jóhiszemű alapító úgy gondolja, hogy úgysem áll szándékában súlyos szerződésszegést elkövetni, így hát aláírja ezeket a feltételeket, anélkül, hogy mindegyiket egyenként szépen végiggondolná. Az eredmény ugyanaz, Nagyinak lesz egy ígéretes startupja – Neked meg lesz drágán vett tapasztalatod. Game over. A súlyos szerződésszegés pontjai között tételesen listázni kell, hogy mi minősül súlyos szerződésszegésnek, és célszerű ezt értékhatárhoz is kötni. Értelemszerűen egy startupnál az árbevétel elmaradása nem súlyos szerződésszegés, hanem egy helyzet – mondjuk két pivot következtében. Egy ilyen helyzetnek lehet következménye a menedzsmentre nézve – ez bizonyos feltételek mellett el is fogadható -, de nem léptethet életbe olyan jogot, ami az Alapítók, mint tulajdonosok kisemmizését teszi lehetővé – legalábbis Kultúrföldjén semmiképpen nem.

stripe_banner_v6

Szofisztikált kisemmizés

Ügyesebb befektetők hagyják, hogy az alapítók kikössenek egy minimum összeget, ami alatt nem él a drag-along. Látod a papíron, hogy 8 millió ajró – „te Jó isten, a világon nincs annyi pénz, bármikor eladom érte a szerveimet is, drag-along rendben, haladjunk”… Aztán ha jobban megpiszkáljuk, kiderül, hogy a befektető a szabolcsi uzsorakamat tízszeresét határozta meg éves megtérülési preferenciaként – trükkösen csavarva ezzel egyet az amúgy normálisan fix összegű liquidation preference-en oly módon, hogy az mindig nőjön. És ha kiszámolsz egy 5 éves minimum megtérülést mondjuk 35 %-os éves elvárással – amire neki elsőbbsége van -, akkor szépen kiderül, hogy a befektetésének 1 + 4,5-szerese, azaz 5,5-szörös szorzó alatt meghatározott eladási árnál egy nyomorult büdös petákot sem kapsz. Ilyet még a dot-com válság alatt sem írtak alá Amerikában. Amelyik befektetőnek öt évre nem jó 100 % profit – ami 1x-es liquidation preference-t jelent, a lehetséges – akár sok tíz- vagy százszoros – upside lehetőségével, annak a realitás-érzéke egy komolyabb hardver upgrade-re szorul. Ne spórolj a számolással, a matek ebben az iparban életmentő képesség.

[dil dil = 3521]

Megoldások

Először is, az excel a barátod: a drag-along-ot mindig a liquidation preference-szel együtt vizsgáld meg. Játsszátok le a csapattal szépen előre, hogy mi van ha…, és mi van, ha nem… És mi van egy exitnél első évben, másodikban, harmadikban, stb. Egy többszörös liquidation preference eleve piros jelzés minden megfontolt alapítónak, így ha drag-along-ot láttok, azonnal menjetek vissza az exit-preferenciákhoz. Érdemes meghatározni egy minimum összeget, mondjuk a premoney néhányszorosát, ameddig a drag-along joggal nem is élhet a befektető – ez kivédi a Nagymamás trükköt. Az összeg a liquidation preference-től függjön, szépen ki lehet számolni hogy az adott határértéken a megadott preferenciákkal mennyit kapnának az alapítók. Ez a mennyiért-típusú védelem.

A második fék a drag-alongra a szavazati arány. Ha a menedzsment kizárólagos – IT vagy FB által felülbírálhatatlan – joga dönteni egy cégeladásról, akkor is vastag többséghez kell kötni a drag-along-ot. (Befektető akarata nélkül ugye a menedzsment nem tud eladni, mert erre a befektetőknek mindig vétójoga van.) Amerikában általában 85-90 %-os konszenzust várnak el a vevők, ez simán működő arány itthon is. Amennyiben a menedzsment mindenféle mondvacsinált ótvar rossz dumával elmozdítható, akkor érdemes alapítói vétót kikötni a részesedések eladására, vagy máshogyan védekezni a befektető egyoldalú cégeladási joga ellen. Ez a döntés-típusú védelem.

Harmadik megoldásként semmi nem tiltja, hogy egy a befektetők által az exitnél gyakorolt drag-along esetére az Alapítók kikössenek egy minimum összeget, amit meg kell kapniuk, különben nincs drag-along jog – Amerikában ez kifejezetten szokás, és lehetetlenné teszi az Alapítók teljes kisemmizését. Ez egy sima fék a term sheet-ben a józan észnek megfelelően, és ez a mennyit-kapunk-típusú védelem.

Csak okosan

Ugyanakkor eszed a játékon, szemed a labdán: nem szabad kiirtani a drag-along-ot a szerződésekből. Ugyanis ha egyetlen százalék is ott marad egy elküldött alkalmazott kezében, de a vevőt csak a 100 % érdekli egyben, akkor ennek az egy embernek a vétója meghiúsíthat egy sok millió dolláros eladást – ezt egy elküldött alkalmazott általában jelentős mennyiségű pénz kizsarolása formájában használja ki. A legjobb megoldás, ha az említett 85-90 %-nyi részesedés szavazatát határozza meg a társaság elégséges feltételként egy eladásnál.

Az elhanyagolt drag-along azonban könnyen oda vezethet, hogy hosszú évek kemény munkája után semmitek sem marad a korábban oly hőn áhított exit eljövetelekor. Szomorú egy helyzet. De csak magatokat okolhatjátok érte, ha a term sheet drag-along részének tárgyalásakor gyengék vagy figyelmetlenek voltatok. Nemrég egy fiatal vállalkozó azt kérdezte tőlem, hogy OK, rosszak a feltételek, de mit csináljon, ha mindegyik ilyen? Egyrészt nem minden magyar term sheet ilyen átrázós, másrészt szerintem a válasz egyértelmű: ne írd alá egyiket sem. Dolgozz még a vállalkozásodon, vagy menj el egy accelerator-ba. Ugyanis megélni is rossz, ha kisemmiznek, újrakezdeni sem egyszerű, de a legszörnyűbb pillanat, amikor rádöbbensz, hogy sikerre vitted az ötletedet, de átráztak: Mintha zuhannál

Egy Gonosz Trükk

evil-trickVan egy jelenség a hazai kockatőke piacon, ami olyan lehetetlen, mint lakatlan szigeten a tömegverekedés, és egy egyszerű trükkel kijátszható. Sztori a következő: első érdemleges randid Jeremie befektetőddel. Pitch megvolt, anyagokat küldtél, 200k-t kérsz dollárban (Jeremie2-be pont belefér). Visszaküldenek egy term sheet-et: 60 %-át akarják a cégednek. Pfff… Nem olvassák a Startupdate-et. Ok, oktatni nem kezdheted őket, de valahogy csak rá kellene venni a bandát egy normális együttműködésre.

A trükk

Hozzávalók:

–          egy kontroll-függő kapzsi befektető

–          egy pre-seed vagy korai seed fázisú startup

–          egy vagy több szuper tökös és bátor alapító

–          egy darab KPMG-s, PWC-s, Earnst & Young-os, vagy Deloitte-os haver

Trükk a következő: ha hírből tudod, hogy kontroll-függő a csapat, és  200k kell, kérj 600 k-t (Magvetőben ez túl van a maximális összegen, tehát csak növekedési alappal lehet megcsinálni). Megjön a term sheet, 60 %-át akarják a cégnek. Visszaírsz, hogy ha jól érted, akkor ez 600 / 0,6 – 600 = 400 k-s premoney, ugye? Mi mást mondhatna, a matek nem egy klasszika-filológia, hogy a négy alapműveletről mindenkinek legyen egy saját, ihletett különvéleménye… Visszaír, hogy igen, jól érted. Kérsz egy találkozót, és vidáman kijelented, hogy újraszámoltattad a befektetési igényt az egyik KPMG-s PWC-s/Deloitte-os haveroddal, és: 200k-ból is kijössz. A 400 k-s premoney-val az annyi, mint 200 / (400 + 200) = 33 % a befektetőnek. Máris lefelezted a részesedését.

It’s not about the money. It’s about the game. – Gordon Gekko

A reakció

Ha azt mondja, hogy akkor nem 400 k a cégértékelés, azzal akkora idiótát csinál magából, hogy ezt azért még a legkapzsibbja is kétszer meggondolja – kicsi ez a piac, futótűzként terjednek a hírek. Ha kétségbe vonja a Big Four-os üzleti tervezést, akkor picit fordítva ül a lovon – különben is remeg a keze, nem fog azért pedálozni, hogy féltve őrzött alapjából több zseton menjen el. Ha 600-at adna, de 200-at nem, akkor egyetlen percig sem volt komoly az ajánlat. Ha belemegy, akkor meg van tőkéd olcsón.

[dil dil = 3466]

Az eredmény

Ezt Amerikában nem lehetne eljátszani, mert ott előbb mondják a premoney-t, és ha nagyobb részt akarnak, akkor rábeszélnek több zsetonra. Jó befektetővel itthon sem lehetne megcsinálni, mert aki nem gondolkodik kontrollban, viszont képes tovább-finanszírozni a céget, annak még jól is jön egy kisebb befektetési összeg, hiszen ha többet akar a cégből, majd tovább finanszírozza (ugyan kicsit magasabb értékelésen, de még mindig biztonságosabban). De kontroll-függő magyar befektetővel jó móka  – lenne. Ki van csukva, hogy akit így átrázol, az valaha is befektet a vállalkozásodba. Ahogy az is teljesen lehetetlen, hogy olyan befektetővel, aki többséget kér a cégedből, valaha sikeres leszel (itt van, hogy miért) – valószínűleg itt a term sheet-ben egyéb halálosztó paragrafusok is fellelhetőek. Úgyhogy az egész nem más, mint hipotetikus kontra-pofátlanság, amit valószínűleg soha senki nem fog eljátszani. Az egész cikknek az volt a valódi célja, hogy ne részesedésekben, hanem premoney-ban gondolkodjatok. Ha valaki egyszer mégis elég tökös (és elég őrült) lenne egy ilyen “Bitch, please” típusú rendszer hack-hez, írja meg a sztorit, nagyon élvezném…

 Szavazás a Startupdate Blogra

10+1 Praktikus Tipp a Befektető Kereséshez

befektető startup vállalkozó vc pitchingFehéren izzik itthon a startuposdi és lassan boldog-boldogtalan befektetőt keres: az is, aki világhírig vinné vele, és az is, akinek nem feltétlenül lenne érdemes ezzel töltenie az idejét… Ha Te is befektetőt keresel – és most hagyjuk, hogy van-e rá esélyed -, akkor az alábbi tíz dologgal tudsz jobb eredményt elérni, és nagyobb részt megőrizni az ép elmédből a folyamat során.

Előtte

1. Csináld vagy ne csináld – ne próbálkozz

Vannak, akik állandóan befektetőt keresnek. Már évek óta. Keresgélnek, kávézgatnak, nézegetnek. Ez nem pont az az attitűd, ami sikerre vezet. Mindannyian tudjuk, hogy befektetőt (pláne jót) találni iszonyúan nehéz, de kell hogy legyen ennek a folyamatnak egy eleje és egy vége. Egy vállalkozásban a tőkeigény – főleg az elején – folyamatosan nő, miközben még vagy nincs bevétel, vagy elenyésző mértékű. Mint cégtulajdonosnak és -vezetőnek tudnod kell, hogy mikor állsz fejre cash hiányában, azaz mikor nő a tőkeigény olyan szint fölé, amit anyu-apu vagy a megdumált rokonok már nem képesek finanszírozni neked. Ha ezzel tisztában vagy, akkor legalább előtte 8-10 hónappal kezdj el kockatőkés után kajtatni – aktívan. Azaz menj fel erre az internet nevű csodára, és írj egy frappáns, rövid levelet – mondjuk az összes befektetési alapnak, akit találsz. Nagy és/vagy híres amerikai alapokhoz valóban kapcsolat kell, kicsikhez már kevésbé. Hazai pályán annyi a pénz, hogy semmilyen közvetítőre nincs szükség. Telefonálsz, írsz egy mailt. Ennyi.

2. Először ne a legjobbhoz menj

Ha van a fejedben egy sorrend, hogy kivel szeretnél együtt dolgozni, akkor ne velük kezdd. A befektetői pitching sok gyakorlást igényel, és értékes visszajelzéseket kaphatsz az első tárgyalások során. Olyan alappal kezdd, akik nem mutattak még fel semmit, nem olyan aktívak, vagy egyszerűen csak nem ismered őket, vagy valamiért nem sokkal szimpatikusabbak a spanyolnáthánál. Mire túl vagy az első 3-4 tárgyaláson, tudni fogod a visszajelzésekből, hogy miben vagy erős és min kellene még csiszolni.

3. Készülj fel a befektetőből is

Tedd a szívedre a kezed: megnéztél csak annyit a legutóbbi kockatőkés találka előtt, hogy milyen portfolió cégei vannak az adott befektetőnek? A többség még ezt sem teszi meg. Pedig milyen jól mutat a prezidben, ha találsz valamilyen együttműködési lehetőséget egy másik csapattal – persze, csak ha az együttműködés nem azt jelenti, hogy lenyúlják az összes ötletedet meg a legjobb fejlesztőidet – vagy Te csinálod ugyanezt. Ha nincs is együttműködési lehetőség, a befektetőknek általában tetszik a jól informált vállalkozó, aki megcsinálta a házi feladatát.

5. Sose küldd el a deck-et a prezentációd előtt

Lehet, hogy egy buzgó gyakornok, vagy titkárságvezető arra kér, küldd el a prezidet előre – mert ezt az utasítást kapta. Ne küldd el! Térj ki előle és küldj egy one-pager-t. Nem azzal van a baj, ha küldesz valamit, hanem azzal, ha a prezentációt küldöd. Azért kérik, mert

a) nem szeretnek olvasni és egy prezit könnyű átpörgetni, és az embernek olyan feeling-je van tőle, mintha már dolgozott volna aznap

b) képben akarnak lenni, mert annyi barom ötlet van, hogy nyilván nem akarnak mindenkit válogatás nélkül beengedni az irodába

c) fejben akarják kicsit ízlelgetni a dolgot, meghívni szakértőket, megbeszélni egymás között, kikérni más vállalkozók véleményét

Egy jó one-pager (egy oldalas összefoglaló) képes felkelteni az érdeklődést, és az átküldött anyagoknak (ügyfélnél, befektetőnél egyaránt) ennyi a jelentősége. Úgyhogy one -pager mehet, prezi nem. Már csak azért sem, mert ha jó a prezid, akkor abból sokat nem fognak érteni (mivel nem raktad tele mindenfélével, ahogyan azt itt korábban javasoltam).

A megbeszélésen

4. Értsd meg a soft “nem”-et is

Ebben a cikkben megbeszéltük, hogy a befektetők sosem mondanak egyértelmű nemet. (Amelyik igen, az pozitív kivétel – mert nem rabolja az idődet.) Viszont az úgynevezett soft nemet is érteni kell: ha “végiggondolja”, ha hirtelen nagyon elfoglalttá válik – és hetekig nem éred el, nem hív vissza, az sima nem. Ha további traction-t kér, az is sima nem. Ha arra kér, hogy hozz mást, akivel együtt befektet, az is sima nem, hacsak nincs kikötve az alap szabályzatában a kötelező co-investment.

6. A deck egy dolog. készülj a kérdésekre (igen, slide-okkal is)

Egy jó befektetői prezentáció (deck) amerikai szokások szerint 12-14 oldal hosszú (és 20 perc alatt kell elmondanod), európai standardok szerint 15-20 slide (és nem ritkán 40 percnél is több időd van rá). Az utolsó dia után nyugodtan tegyél be olyan slide-okat, amik adatokat, méréseket, grafikonokat tartalmaznak, amivel alá tudod támasztani a kérdésekre adott válaszaidat. Ezt kint is így csinálják sokan, semmi baj nincs vele. Ne feledd, nem az egyetemen vagy, ahol tanár bácsi addig kérdez, amíg nem tudsz valamit. Itt a leendő partnereid ülnek, és meg akarják érteni a cuccodat. Pozitív kicsengése lesz, ha készülsz egy-egy kérdésre.

7. Ne sz*rj be

Nyilván eleinte zavarban leszel, mint vasorrú bába a részecskegyorsítóban. De a befektetők nem élet-halál urai. Eldönthetik, hogy bevásárolnak-e a cégedbe és a csapatodba, vagy nem. És ennyi. Én egy nagy ügyfélnél jobban izgulnék, mert abból nincs másik – ha elszúrom, ott már nincs biznisz. De befektetőnél? Ugyan. Nem akarja, nincs meg a kémia, hezitál, értetlenkedik? Semmi gáz, mész a következőhöz. A kellően magabiztos, de még nem pökhendi viselkedés bizalmat gerjeszt. Sok magyar befektető pont a cégépítési és az egyéb üzleti tapasztalatok hiánya miatt aggódik, és nem egy megilletődött zseb-hustlert képzel maga mellé üzleti partnernek. Határozottan, vidáman, pozitívan, de nem nagyképűen vagy lekezelően – ez a célravezető viselkedés. Különben is, mi a legrosszabb, ami történhet? Hogy nem fektet be. Na bumm, páran átéltük már, és két hétnél többet sosem bőgtünk végig, mert az antidepresszánsok, Csernus Doktor meg Kozsó dalszövegei igenis idővel segítenek feldolgozni ezt az elviselhetetlen megpróbáltatást, ami ugye komoly lelki trauma, de… Hahó! …Csak pénz. Nem több. Annyi van belőle odakint, mint a nyúlsz*r.

Utána

8. Ne menj bele árnyék-folytatásba

Néhány VC olyan árnyék-folytatást javasol, hogy megnézné a cégedet ez vagy az a harmadik személy, vagy portfolio cég, vagy szakértő. Ha nem az adott befektetési alapon belüli másik döntéshozóról van szó, akkor ne menj bele. Ez vagy egy sima soft no, csak annyira béna, hogy még az idődet sem kíméli, vagy a technológiádra / csapatodra / ügyfeleidre áhítozik valaki más – és nem befektetéssel akarja megszerezni. Itthon még nem hallottam ilyen follow-up-ról, de kint ritkán előfordul. Soha nem a befektetés érdekében történik – akkor sem, ha azt mondják -, ne csábulj el. Ha második-harmadik kört kér a befektető, az természetesen OK, ahogy az is, ha az alap által egyébként is alkalmazott szakértőnek mutatják meg.

[dil dil = 2966]

9. Csatolj vissza

A válasz, amit kapsz, az szinte mindig “nem” lesz. Erre készülj fel. Ami nem jelent végeleges nem-et. A legfőbb probléma ez: Magyarországon el van csúszva egy fázissal a cégértékelés, a befektetni való pénz és az elvárt traction. Hiába van seed fázisú céged, pre-seed nagyságú cégértékelést is fogsz kapni, és majdnem mindig korai fázisú elvárásokkal fogsz találkozni. Megmérettettél, az egy fázissal későbbi elvárásaikhoz képest könnyűnek találtattál, ez van. De a kapcsolat attól még él, és soha nem lehet tudni, mire lesz jó. A soft “nem” egy elkerülhetetlen befektetői viselkedésmód, ne sértődj meg miatta. Ne húzd fel az orrod, inkább küldj 2 havonta egy kedves és rövid levelet, hogy hello, ez meg ez történt a legutóbbi közös találkozó óta, haladunk, reméljük jól vagytok, még egyszer köszi az időtöket meg a sok feedback-et. Ha gyors a traction, úgyis jönni fog a term sheet. Ne feledd, a befektetőt a kapzsiság hajtja, a működő sztoriból nem akar kimaradni, és csak nagyon kevés VC-ben van meg a tehetség és az iparági ismeret ahhoz, hogy korán felismerje a jót – már ha a Te cuccod éppen jó.

10. Agyfürkészés helyett

A végére jöjjön a legfontosabb tanács: Ha pozitív a fogadtatás, akkor az első befektetői tárgyalás legvégén kérjétek meg szépen a befektető bácsit, hogy “Tessék szíves lenni megadni az összes portfolio cég CEO-jának email címét és telefonszámát – szeretnénk a Befektető Bácsit alaposan lekáderezni…” Gáz? Egy frászt. Ha due dilligence mehet befektetői oldalról, akkor miért ne mehetne vállalkozói oldalról is? Amerikai standardok szerint ez természetes. Nem sértődik meg rá senki. Semmi szükség a fű alatt kémkedésre – legyetek egyenesek, és mondjátok meg, hogy ez lesz. Ha a többi portfolio céggel jól bánt a VC, úgyis büszke lesz a munkájára. Ha meg nem, hát kisnyúl.

+1. Dress code

Ez a legfontosabb tanács: Ez után a múltkori cikk után semmiképpen ne menj a “Control? I read Startupdate, Bro…” feliratú pólódban a befektetői tárgyalásra. És persze a kontrollt soha ne add fel – más szóval maradj érinthetetlen… (Roy Jones Jr.) Sok-okos okos lóvét mindenkinek!

A Megoldás.Most-on találtok egy friss update-et ehhez a cikkhez: Megoldás.Most válasz-poszt.