Egy Különös Startup Exit Története

startup exit vc pitch vállalkozó kockázati tőkeA következőkben szeretném tömören, csak a kulcs mozzanatokra fókuszálva bemutatni egy projekt történetét a megvalósítás gondolatától a lezárás pillanatáig. Egyszerűen azért, mert a történetet startup szemszögből érdekesnek és legfőképp tanulságosnak érzem, de a következtetéseket hagyjuk meg a végére. Szándékosan nem említem sem a projekt nevét, sem a piacot, egyrészt nem kívánok látogatókat generálni ebből a megjelenésből (nem lenne elegáns), másrészt mert a történet szempontjából nincs is jelentősége. Továbbá az egyes érintett szereplőket sem nevezem meg név szerint, mert hosszadalmas lenne mindenkinek a beleegyezését kérnem, illetve mert ugyancsak nincs jelentősége.

Product, market, team

A projekt lényegéről tehát annyit, hogy egy webes startupról van szó, egy más piacokon bő tíz éve sikeres modell hazai copycat megvalósításáról. A történet 2011 Decemberében kezdődik, ekkoriban találtam rá az alapötletre, pontosabban a minta oldalra ami a copycat alapját adta. Mint jó munkás vállalkozóember először alaposan megértettem a modellt, ez fél óránál tovább esetünkben senkinél sem tarthat. Ezek után ránéztem a hazai piacra amilyen alaposan csak tudtam és boldogan konstatáltam, hogy a kiszemelt piacom bizony még teljesen szűz.

Tanácsok

A következő lépés a véleményezés volt – esetemben egy igazi szaktekintélytől. Az illető jó szándékkal, határozottan közölte, hogy ugyan érti és látja, hogy ez más piacokon sikeres, de itthon elsősorban a piac méretből adódó problémák miatt nem tartja jó ötletnek a megvalósítást. Mérges voltam és csalódott, mert nagyon sokat jelentett nekem a véleménye, viszont szerencsémre rendelkezem egy olyan lényegi tulajdonsággal, ami minden vállalkozóban meg kell, hogy legyen: iszonyú makacs vagyok, néha vakon követem a megérzéseimet. Ennek megfelelően elhatároztam, hogy megvalósítom a projektet. Ezen a szűk területen akkor már rendelkeztem némi tapasztalattal korábbi projekteknek köszönhetően, így nem okozott nagy nehézséget a megvalósítás. Szó szerint hetek alatt elkészült a termék – persze ez a minőségnek nem tett jót, de hát MVP meg béta, meg egyéb kifogások pont kéznél voltak. Már csak egy jó név kellett, nem kis szerencsével találtam is egy nagyon jó domain-t ami alkalmas arra, hogy brand váljon belőle a saját piacán.

Let’s go LIVE

2012 eleje. Az oldal kész és fut, azonban felhasználók ekkor még egyáltalán nincsenek. Csak ködös elképzeléseim voltak arról, hogy hogyan is fogom felfuttatni a terméket, de megint csak ösztönösen hittem abban, hogy be fog indulni. Szintén korábbi tapasztalatokra hagyatkozva a médiához fordultam, hátha ráharapnak és generálnak egy kis forgalmat a site-nak. Na, ez nem jött be: az első megkereséseimre nem reagált senki.

2012 Április. Időközben más, korábbi projektek kezdték lekötni a figyelmem, 2012 első felében szépen meg is feledkeztem a szóban forgó projektről, egy helyben árválkodott a tárhelyén. Belecsúsztunk 2012 nyarába, ahogy az lenni szokott, minden lelassult, így ez a projekt is még inkább feledésbe merült.

2012 Július. Hétvégén amikor éppen a “szokásos” 1-2 havonta esedékes “azért mégiscsak ránézek” indíttatásból elővettem az oldalt, meglepve láttam, hogy aznap érkezett 1,000 felhasználó, majd másnap újabb 1,000. Hamar kiderült, hogy a pár hónappal korábbi, a médiatermékeknek írt mailjeimből az egyik bejött, született egy cikk az oldalról egy nagy hírportálon. Egyértelmű jel volt a “semmiből” érkezett első 2,000 felhasználó, ennek bizony van piaca, van érdeklődés, hazai vonatkozásban nem is kicsi. Nosza, új design, hibajavítások, stratégia-alkotás. Sorban jöttek a megjelenések is, print médiatermékek, rádió, TV, újabb hírportálok. El is evickélt a termék közel 10,000 felhasználóig.

2012 November. A gerilla marketing eszközeink kezdtek kifújni, telítettük a lehetőségeinket. Ráadásul ahogy nőtt a felhasználói bázis úgy kapott egyre több kritikát maga a termék, ez nem jó, azt kéne kijavítani, ez a fejlesztés hiányzik – a szokásos problémák. A költséghatékony megvalósítás visszaütött, ezt hívják Amerikában technology debt-nek. Összetákolsz valamit idő hiányában, és az később visszaüt, a cuccod követeli, hogy „törleszd” a felvett „technológiai hitelt”. Egyrészt tehát erőforrást igényelt a termék elkerülhetetlen fejlesztése, másrészt (és ez okozta a lényegesen nagyobb problémát) a marketing munka folytatása bizony jelentős tőkét igényelt volna.

Szakmai befektető

Rövid gondolkodás után a versenytársakhoz fordultam, akik hasonló de a mienktől mégis kellően eltérő szolgáltatást nyújtanak. Első nekifutásban a piac második legnagyobb szereplőjét kerestem meg. Azonban a szereplő sajnos számunkra kedvezőtlen döntést hozott, úgy ítélték meg (ez már másodszor kerül elő), hogy méretgazdaságossági problémákat vet fel a projekt, egyszerűen kicsi a hazai piac. Megint dühös voltam és csalódott, ugyanis ez az együttműködés nagyon jó lehetőség lett volna az oldal előrelépésére. De nem hagytam magam, a nemleges válasz megérkezése után pár órával megkerestem a területünk vezető, nagy múltú, minden tekintetben masszív szereplőjét. Az illető még aznap válaszolt, egy héttel később találkoztunk is. A találkozó nagyon érdekes fordulatnak bizonyult, ugyanis kiderült, hogy ez a szereplő már több mint egy éve tervbe vette a modellem megvalósítását. Tudtak arról is, hogy én megjelentem ezzel, már az első hónaptól nyomon követték az oldal történetét.

Bő egy hónapig tartó tárgyalássorozat következett, majd az utolsó pillanatban a végső döntés óriási csalódást okozott – a másik fél ugyanis azt kérte, hogy alkalmazottként vegyek részt a közös munkában és dolgozzak más termékeiken is, de persze a hozott projektből részesülnék. Ezt élből visszadobtam, nem akarok és nem is tudok alkalmazottként elhelyezkedni, hiszen e mellett más projektekben is elköteleztem magam.

2012 December. Most vagyok harmadszor dühös és csalódott a projekt életében de ez messze az eddigi legrosszabb. Úgy érzetem, feladom az egészet és nem érdekel. Persze pár nap alatt összeszedtem magam és Karácsony előtt elhatároztam, hogy pitch deck, üzleti terv, marketing terv – találni fogok egy befektetőt akivel sikerre viszem a dolgot. Szakértőket kérdeztem, válaszoltak: kizárt mind üzleti angyal mind egy VC befektetése, ugyanis túlságosan is könnyen másolható a modell. Illetve találkoztam olyan startup szakértővel is aki esélytelennek érezte a hazai felfuttatást a sokadszor előkerülő méretgazdaságosság miatt, kifejtette, hogy itthon ezt senki sem fogja megcsinálni. Ez egy fontos pont a tanulságok szempontjából, hiszen ekkor már tudjuk, hogy a területen vezető szereplőnek szándékában állt ezt megvalósítani. Beszéltem üzleti angyalokat közvetítő szervezetekkel – visszautasítás. Angyal befektetők – mind visszautasított. De nem adtam fel. Prezentáltam, beszéltem, érveltem. Az egyik angel investor-nál a három hetes folyamat végén nemleges választ kaptam, ismét azzal az indokkal, hogy a modell túlságosan könnyen másolható. Csalódás megint.

2013 Február. Újra felvettem a kapcsolatot az említett piacvezető szereplővel még mielőtt elmélyült volna a párbeszéd az utolsó angyallal. Tudnom kellett, hogy meddig tudom elkerülni azt a pontot időben, amikor már számukra átadni nem tudom a projektet (mert már saját brandet terveznek) és befektetőt sem találván két szék között esek majd a földre. Ez azért volt kritikus, mert egyedül, kockázati tőke nélkül nem lett volna esélyem a velük folytatott versenyben. Tárgyaltunk újra, és végül eladtam az oldalt, minden kapcsolódó értékével együtt. A pontos megállapodásunk nem publikus de nem is lényeges. Az adott szituációban nagyon is jól jártam. Többek között azért, mert az oldal új gazdája egészen biztosan komoly sikerré formálja a projektet. Szó szerint több tucat szakértővel, évtizedes tapasztalattal, erős külföldi anyacéggel, komoly kapcsolati és anyagi tőkével rendelkeznek, minden szükséges eszközük adott. A brand név pedig szakmai körökben az idők végezetéig hozzám kötődik, ez kis utánajárással bármikor bizonyítható lesz.

A tanulságok

Hallgass meg mindenkit de igazán csak a megérzéseidre hallgass. Ha a megérzéseid mást mondanak, mint a matek, akkor viszont a matekra hallgass. Minden lehetőséget tarts szem előtt mindenkor, még a kevésbé vonzóakat is. Mindig legyen realisztikus képed önmagadról, túl és alulbecsülni azt ami a kezedben (és fejedben) van egyaránt súlyos hiba. Soha ne égess fel hidakat magad mögött. Legyen A, B, C terved minden eshetőségre. Hozd ki az adott körülmények közötti maximumot a projektedből.Mindig ügyelj arra, hogy a direkt bevételen túl a saját reputációdat is építsd, ennek hosszútávon felbecsülhetetlen értéke van. Nagyon gondosan építsd a kapcsolatrendszeredet is egy projekt életútja során, ez szintén felbecsülhetetlen értékű. Közhely, de tényleg sose add fel, találd meg a következő lehetőséget minden pofára esés után.

 Nem csináltam meg a következő Google-t, de építettem valamit, eladtam, pénzt kerestem. Hasonló és ennél még sokkal nagyobb sikereket kívánok minden magyar vállalkozónak – lehetőleg a buktatók nélkül.

Startup Networking New Yorkban

startup vc befektető kockázati pitch pitching2013 májusában közel két héten keresztül az iCatapult tagjaként lehetőségem volt bepillantást nyerni a New York-i startup ökoszisztéma működésébe. Néhány gondolat az ott szerzett tapasztalatokról.Papp Gábor írása. )

Ökoszisztéma

A New York-i ökoszisztéma óriási, sokkal nagyobb, mint azt korábban gondoltam. Lépten-nyomon eseményekbe botlik az ember, nyilván ezek között vannak értékes programok, és “ezt-is-láttuk” típusúak is. A Meetup.com-on gyakorlatilag minden napra lehet 2-3 eseményt találni, illetve az eseményeken kialakult kapcsolatok révén is fel lehet tárni rengeteg egyéb lehetőséget. Hasonló élményeiről Perényi András – egy másik hazai startupper – is beszámolt ebben a videóban. A New York-i ökoszisztéma egyébként nem csak Manhattanből áll, nagyon komoly startup élet van Jersey Cityben, Brooklyban, Queensben is, úgyhogy New York alatt ezek összességét kell érteni.

Networking tapasztalat

Tudd, hogy miért mész, kit keresel és miről akarsz beszélni / pitchelniHa Meetup.com-on keresztül szervez valaki egy eseményt, akkor a résztvevők listáját előre látja az ember. 1 óra alatt szépen át lehet böngészni a számunkra releváns kontaktokat előre, jellemzően találunk is 3-4 embert, akiknek érdemes egy előzetes emailt is küldeni. Ez két okból is fontos: Egyrészről már az esemény előtt kapcsolatba lehet lépni számunkra talán-hasznos-lesz emberekkel, bemutathatjuk magunkat és a startupunkat, másrészről pedig máris van 3-4 azonnali beszélgetőpartnerünk az adott eseményen. Nincs annál kínosabb, mint amikor valaki kevésbé gyakorlott networkölő arc és a sarokban álldogál és várja, hogy odamenjenek hozzá beszélgetni. Attól persze nem kell megijedni, hogyha az előzetesen kiszemelt személyekről kiderül, hogy mégsem olyan hasznosak, mint gondoltuk. Bekerültünk a körforgásba, remélhetőleg van egy-két ismerősük, akik hasonló területen mozognak, és szívesen összekötnek velük. A komoly találkozók és beszélgetések jellemzően nem a networking eseményeken történnek meg, viszont elég sok későbbi találkozót pont itt lehet leszervezni.

Follow-up

Nem egy olyan eseményről értem úgy haza, hogy LinkedIn-en jó pár request és megannyi follow-up email várt. Mert kint ezt így szokás. Megismerkedsz valakivel, és ha volt közös téma, vagy ígértetek egymásnak valamit, akkor azt nem a „jövő héten”, meg „majd egyszer küldöm, ha ráérek” hozzáállással intézik, hanem 1-2 napon belül megy az utánkövetés. Gyors és hatékony. Kint olyan sok esemény van egyébként, hogyha nem jegyzetelsz menet közben, hogy kivel találkoztál, vagy nem küldöd 1-2 napon belül a follow-up emailt, akkor gyakorlatilag azt az adott kontaktot el is felejtheted. Te se fogsz rá emlékezni, és ő se rád.

[quote align=”center” color=”#999999″]In New York there is neurosis in the air which the inhabitants mistake for energy. – Evelyn Waugh[/quote]

5-10 perc mindenkire

Miért ennyi? Mert így működik és kész. Aki 10 percnél többet rabol az idődből egy eseményen, az vagy lúzer, vagy már ismered évek óta. Vagy ne adj isten, pont Te vagy a lúzer. New Yorkban mindenki rohan, de 10 perce mindenkinek van rád, és arra, hogy meghallgassa az ötleted. Ha felkelted az érdeklődését, akkor úgyis javasolni fog egy másik időpontot, ahol nyugodtabb körülmények között le tudtok ülni, és kettesben átbeszélitek a dolgot. Egy eseményen viszont nem szabad leragadni egy embernél, mert a networköd így aligha fog bővülni. Itthon sokan illetlenségnek veszik, hogyha egy beszélgetést félbeszakítasz, vagy odébbállsz, ha nincs közös témátok, vagy rájössz, hogy az adott kontakt egyáltalán nem hasznos számodra. Pedig ez hiba. Nyilván nem tuskó módon kell lekoptatni valakit, de a célja mindenkinek az, hogy az idejét hasznosan és hatékonyan töltse el egy főként business orientált networking eseményen. Eric Ries egy kicsit rövidebben és tömörebben ezt valahogy így fogalmazta meg: Stop wasting other people’s time! Ha valaki socializing céllal megy egy eseményre, az persze más, de csak emiatt utazni New Yorkba kicsit költséges mulatság lenne.

Ha lehet, ne egyedül menj

A kinti utazás egyik nagy tanulsága az volt, hogy falkában sokkal hatékonyabb a networking. Nyilván nem bandázni kell, hanem tudni, hogy a rajtad kívül a teremben lévő ismerősök miért is vannak jelen. Ha egy-két ember tudja, hogy mit vagy épp kit keresel az adott eseményen, akkor a saját beszélgetésük után össze tudnak velük kötni. Gyakorlatilag elvégzik helyetted a piackutatást – és ez igen hatékony megoldás.

Smart money

Gyakorlott Startupdate olvasóként tudjuk, hogy pénz és pénz, valamint befektetés és befektetés között is van különbség. A DreamIt Ventures (Y Combinator és a Techstars után a 3. legjobb accelerator) eseményén egy kopaszodó, enyhe Hókuszpók beütéssel rendelkező úriember krúzolt össze-vissza az emberek között és az alábbi kérdést intézte mindenkihez: „Do you know anyone here who needs money?”. (Hülye kérdés, money makes the world go round… – KP) Nos, ez az a kérdés, amit egy magára valamit is adó befektető soha nem fog feltenni. Kíváncsivá tett azonban az öreg, úgyhogy a névjegykártyáját elfogadtam. Ha 5 percet nem is, de 1-et adtam neki magamban. Egy befektetési bankárral álltam szemben, aki biztosított róla, hogy akármennyi pénzre is van szükségem, ő tud segíteni. Mondtam, hogy rendben. Az egy perces beszélgetésünk alatt még arra se kérdezett rá, hogy van-e startupom, és ha igen, akkor mi az. Hát, ő tuti, hogy nem smart money volt.

Ne legyenek illúzióink, még New Yorkban sem rohangálnak a befektetők csekkfüzettel, és nem adnak az első jól hangzó ötletre egy rakat pénzt. Vagy ha volt is ilyen időszak, az már elmúlt. A kint töltött két hét alatt ez volt az egyetlen eset, hogy investmentről vagy pénzről lett volna szó, itt is a spektrum nem kívánatos részén. Kint a befektetők jellemzően rejtőzködnek, legalábbis mi nem találkoztunk tömegesen velük, illetve ha meg is jelennek egy eseményen, akkor peer szinten teszik azt. Nincs kitűzve rájuk, hogy ők a pénzemberek, nem is próbálnak meg faggatni az ötletedről. Ha elég jó vagy, akkor előbb-utóbb úgyis felfigyelnek rád, illetve megtalálod majd őket.

[quote align=”center” color=”#999999″]The true New Yorker secretly believes that people living anywhere else have to be, in some sense, kidding. – John Updike[/quote]

Bootstrapping

Egy panelbeszélgetést követően sikerült néhány mondatot váltani az NYC Angel Network vezetőjével, Brian Cohennel. Érdekes véleményt formált a bootstrapping-gel kapcsolatban. A témáról már a Startupdaten is jelent meg cikk Kubatov Márk tollából. A hazai startupperek közül sokan büszkék arra, hogy külső befektetés nélkül, elsősorban saját forrásból képesek működtetni a cégüket. Erre persze lehet is büszkének lenni, de Brian Cohen szerint ez nem büszkeség kérdése kell, hogy legyen. Ez egy stratégiai lépés. Ha valaki nem akar külső forrást bevonni a cég életébe, annak megvan az oka. Méghozzá kellően nyomós oka.

Traction

A legnagyobb tanulsága a New York-i túrának az volt, hogy igazából mindegy mit csinál az ember, milyen ötlete van és milyen szegmensben, iparágban próbálkozik, ha megvan a megfelelő traction, akkor egyből az érdeklődés középpontjába kerül. Láttunk kint negyvenkettedik videószerkesztő appot, italrendelő applikációt, babysitter booking weboldalt, sportoljunk sokan-közösen appot, de még recept aggregátort is, aminek az egyik nagy feature ötlete az volt, hogy a recepteket saját receptkönyvként ki lehet nyomtatni. Wow! Egy hazai receptoldalba ezt a funkciót beépíteni nem hiszem, hogy néhány napnál/hétnél tovább tartana. Egy neves startup versenyt mégis meg lehetett vele nyerni. Mert volt traction. Kellően nagy piacot célzott meg, gyorsan skálázható és már most sokan használják. Első körben ennyi is elég volt. Hogy hosszú távon mennyire védhető akár üzletileg, akár a technológia oldaláról a cucc, az már más kérdés. Nem az ötlet volt tehát a legfontosabb, hanem a vállalkozó személye, kisugárzása, de legfőképp a traction. A befektetők gyakran mondják, hogy: “Cash is king.” A korai fázisban lévő cégek, startupok esetében a mondás nem is lehet más, minthogy: “Traction is king”.

Remélem sikerült néhány hasznos tippel szolgálnom. Kérdezzetek kommentben bátran, az a célom, hogy a hazai startup közösség egyre profibban tolja a külföldi piacra lépést.

Legalább vegyél egy nyomorult szelvényt

startup befektető vállakozó vcNem akarok elcsépelt vicceket puffogtatni, de ez annyira leírja a mostani mondandóm lényegét:

József hű katolikus, aki 20 éven keresztül minden áldott nap bemegy a templomba, és imádkozik, hogy sanyarú és szegény sorsának egyetlen lehetséges kiútjaként adja a Jóisten, hogy ötöse legyen a lottón. 20 év után aztán nagy fényesség támad az oltár felett, megjelenik egy angyal Józsefnek és így szól: „József, az Isten áldjon meg, az Úr üzeni, hogy legalább vegyél egy nyomorult szelvényt…”

Kockázati tőkére hajtasz? Legalább a következő hét „szelvényt vedd meg”, mielőtt „imádkozni” kezdesz a befektetőkhöz (vagy befektetőkért). Az itt felsoroltak nem, vagy nagyobb részben már nem pre-seed fázisú cégekre vonatkoznak, hanem vastagon a seed fázisban, avagy a növekedési fázis elején lévő, kockázati tőkére valóban érett vállalkozásokra. Ebben a korábbi cikkben elárultam, hogy mire indulnak be a befektetők, azaz milyen kritériumoknak kell megfelelni, tekintsétek azt minimumnak, az alábbi tanácsokat pedig habnak a tortán.

De még előbb…

Vannak remek bizniszek, melyek 20+ éven keresztül munkát adnak 5, 10, 50 vagy 5000 embernek. Ezeken szépen lehet keresni, és aki ilyen céget épít, az semmivel sem rosszabb, tehetségtelenebb vagy ügyetlenebb, mint aki 2 év alatt a NYSE-en (New York Stock Exchange, New Yorki Tőzsde) debütál. Az ilyen vállalkozók ugyanolyan szorgalmas, bátor emberek, mint az ifjú tech titánok. Egyszerűen csak a kockázati tőke működése olyan, hogy potenciálisan nagyon nagyra fújható lufikba fektet. Egy jó üzleti ötlettel megkereshetsz magántőkést, szakmai befektetőt – ha unatkozol, mazochista vagy és sok elpazarolható időd van, beszambázhatsz akár magyar bankokhoz is -, de kockázati tőkést csak akkor érdemes, ha ez a feltétel fennáll. Innováció, nagy piac, gyors és komoly növekedési lehetőség – e nélkül bele se kezdj a zseton gründolásába. Az organikus ütemben – azaz szépen, fokozatosan növekvő vállalkozásokat hívják lifestyle business-nek (legalábbis amíg viszonylag kicsik). A startup ezzel ellentétben nem (csak) azt jelenti, hogy induló vállalkozás, hanem sokkal inkább azt, hogy komoly innováción, világmegváltó ötleten alapul, és őrült tempóban képes növekedni. Na, ez utóbbi a kockázati tőke igazi célpontja. (Magyarországon a kockázati tőke működése egyelőre olyan, hogy a fent említett lifestyle busines-ek sem esélytelenek egy kockatőkés befektetésre. Ez némely (nem mindegyik) befektető tapasztalatlanságából és a Jeremie I-es pénzek érdekrendszeréből következik, és várhatóan változni fog a jövőben. Egyelőre több a rendelkezésre álló pénz, mint a jó projekt, és valamibe be kell tolni a zsét, mert magától nem osztódik.)

Céges formáció

Picit nehéz olyan cégbe fektetni, ami nem létezik. Ha igazi kockatőkéssel, vagy komoly angel investorral beszélsz – tehát nem accelerator programban, vagy egyéb pre-seed nagyságú Ki-nevet-a-végénben veszel részt -, akkor az elkötelezettségedet legalább egy cégalapítással tedd hihetővé. Magyarországon egy jól felépített Kft. is megteszi (pár százezer forint), Amerikában C Corporation, lehetőleg Delaware államban (kb. 2-3 ezer dollár), és legyenek meg a cég működését szabályozó úgynevezett bylaw-k, illetve egy hiring plan, aminek a millió dolláros hozamáról ebben a posztban már eszmét cseréltünk. A cégalapítást nélkülöző lelkes ötletelés egyik legnagyobb hátulütője, hogy nem tisztázottak a szellemi tulajdonjogi viszonyok, amiből jobb esetben óriási veszekedések, rosszabb esetben sok millió dolláros perek lehetnek.

On-line profil

[quote align=”right” color=”#999999″]“It’s not about how many years of experience you have. It’s about the quality of your years of experience.” – Jacob Cass[/quote]Erről most azt fogjátok gondolni, hogy az első pont után már nem volt több értelmes tanácsom, ezért ideírtam valami töltelék hülyeséget. Pedig nem erről van szó. A LinkedIn egyre inkább itthon is a szakmai kapcsolatépítés egyik legfontosabb eszköze, az angel.co pedig direkt startupok részére készített felület. A befektetősdinél azért fontos, mert folyamatában tudja lekövetni egy befektető, hogy milyen a szakmai előéletetek. Sok embert ismertek? Keveset? Kaptatok méltatást, aktívak vagytok különböző csoportokban? Fel van töltve teljesen a profilotok? Nem ragozom: legyél rajta mindegyiken 100 %-os profillal, és használd aktívan. A profilodat – pontosabban a linkjét – beteheted az email aláírásodba, és biztos lehetsz benne, hogy minden befektető kattintani fog. Egyszerűen kivitelezhető a dolog, mégis sokan elmulasztják, és ezzel fekete pontot kapnak abban a befektetői logikában, hogy egy startupnak minden előrelépési esélyt ki kell használnia. Ha a LinkedIn-t és az angel.co-t sem használják – ami ingyenes és hatékony -, akkor a tutyimutyi faktor erősen valószínűsíthető az adott csapatnál. És igen, megnézik a befektetők – tudomásom szerint még Magyarországon is.

Gyónjatok:

[dil dil = 2339]

Tervezés

A kockázati tőke belépésekor már nem igaz, hogy nem kell semmilyen üzleti terv. Ékesszólóan érveltem a korai fázisú üzleti tervezés ellen, de az valóban csak egy startup korai szakaszára vonatkozik. Több  tíz vagy száz millió forintot kérsz, legyen mögötte valamiféle tervezés. A számok világa áll legközelebb a befektetőkhöz, így ez az, amit a legszívesebben fognak boncolgatni. A költségeket illik tudni, a bevételekre vonatkozóan elég, ha van egy ügyfélszerzési stratégia és néhány feltételezés. A lényeg, hogy itt már látszania kell, hogyan tervezel működő vállalkozássá változni…

Magadat kell eladnod

A prezentációd (pitch deck) ugyanígy legyen profi, erről bővebben beszélgettünk ebben a korábbi cikkben.  Kápráztasd el velük a befektetőt, mint gyengén látó macskát a LED-es reflektor, mert ha az összkép olyan, hogy igen, ennél a csapatnál nagyon ott van minden, akkor könnyebben meggyőzi magát a befektető arról, hogy akkor is veszed majd az akadályokat, amikor az ő pénzéből nagypályázol. Az angol (vagy más nagy célpiac nyelvének) készségszintű ismerete ugyancsak fontos. Egy startup általában 9-15 hónap alatt ér el a piacképes státuszig; van tehát idő fejlődni a nyelvtudásban is.

Product/market fit

A kockatőkés mindig a félelem és a kapzsiság között ingadozik érzelmileg – ahogy mi, halandó emberek is. Ők sem rosszabbak vagy jobbak nálunk, csak nagyobb a tét, amiről nap mint nap (Magyarországon inkább három havonta egyszer…) döntenek. Segíts nekik dönteni azáltal, hogy igazolod az álmaidat: a társadalmi bizonyítékon túl néhány ügyfél, aki kipróbálta, használja a megoldásodat, esetleg együtt dolgozik veled a fejlesztésén, bizony sokat nyom a  latban. Egyértelművé teszi, hogy a megoldásodnak van piaca, akarják használni, eladható. B2C típusú startupok esetében a felhasználói visszajelzések, B2B-nél pedig az ügyfél-visszajelzések számítanak. Ez már nem valami homályos validációs igény: menj és adj el!

Tanácsadók

A tanácsadásról Magyarországon mindenkinek különböző politikai botrányokban nyilvánosságra került 50 milliós tanulmányok jutnak eszébe, melyek a Copy-Paste Consulting Bt. verejtékes, 20 percig tartó munkájának gazdaságstratégiai szempontból nélkülözhetetlen gyümölcsei. A valóság az, hogy egy-két-három igazi hardcore tanácsadó a kockázati tőkebefektetőket igencsak megnyugtatja. Ha nem biztosak benne, hogy működőképes-e a vállalkozás, akkor nagy nevek, komoly iparági szereplők jelenléte számukra egyfajta biztosíték, neked meg jó pont, hogy komoly arcokat meg tudtál győzni, hogy melléd álljanak. A legjobb, ha többen vannak és több országból. Ezek a csókák általában el vannak havazva, mint Moszkva január közepén, sok vizet nem zavarnak, ha ráveszed őket, hogy segítsenek – nagyon ritkán jófejségből, gyakrabban némi szerény részvényopcióért -, felírhatod őket a pitch deck csapat részébe – dolgozni csak akkor fognak a bizniszeden, ha látják, hogy már zakatol, de akkor komoly kapcsolatrendszerekhez férhetsz hozzá általuk – addig viszont a tanácsaikkal értékes hónapokat spórolhatsz.

Traction

[quote align=”right” color=”#999999″]“Over-deliver every time.” – Alex Maroko[/quote]A végére hagytam a lényeget. A traction, azaz haladás, vagy folyamatos fejlődés az egyik legvonzóbb dolog egy befektető számára (volt már róla szó korábban is). Minden kockázati tőkés a gyorsan nagyra fújható lufikat keresi – hát fújd azt a lufit gyorsabban, mint mások! A traction azt jelenti, hogy történnek a dolgok körülötted, egyik ügyfelet húzod be a másik után, egyik fejlesztési mérföldkő teljesül a másik után, hopp, itt egy neves tanácsadó, ott egy megnyert startup verseny, Fácsén rajongók ezrei, írnak rólad a vezető gazdasági lapok, stb. Nem ragozom, pörögj, mint a szekérkerék. A haladás azért is a legerősebb motiváció egy befektetésre, mert a legtöbb befektető vonalakba fektet, nem pontokba. Ez azt jelenti, hogy az első találkozó után ott vagy a radarjukon, de időnek kell eltelnie ahhoz, hogy lássák a fejlődést, a haladást. Abban a pillanatban, hogy megérzik, hogy lemaradnak valami gyorsan növekvő új tech starról, csörögni fog a telefonod, és meglesz a befektetés.

Ha minden fenti dologban jól állsz, akkor egyszer csak arra ébredsz, hogy kapod az ajánlatot egy magyar vagy éppen egy amerikai befektetőtől. És akkor már csak a term sheet nevű akadályt kell venned, mielőtt belépnél a nagyok közé…

Idegölő kötelesség – Startup névválasztás

startup branding vállakozó befektető vcHa már branding weekend-et hirdettünk, akkor csevegjünk egy kicsit arról a startup feladatról, amit én személy szerint a legjobban gyűlölök: névválasztás. Mert ugye a pitching nehéz. Az elevator pitch még nehezebb. A one-liner egy kínszenvedés, annyi mindent kell összefoglalni néhány szóban. Van még lejjebb? Persze: bármit is csinálsz, fogalmazd meg egyetlen szóban – és a domain legyen szabad… Pfff.

Számomra az egyik legrosszabb startupper időszak tényleg az volt, amikor a Brandvocat indításakor (és még onnantól számítva 3 hónapig) nem voltunk képesek találni egy jó nevet az ötlet mellé. Haladtunk volna a domain regsztrációval, az első sales anyagok összetákolásával, de annyira nem tudtunk dönteni, hogy egy idő után egymás között elkezdtük a projektet Sudár Jegenyefaként emlegetni, mert valahogy hívni kellett. 3 hónappal az után, hogy találtunk egy – szerintünk – zseniális nevet, első amerikai tanácsadónk rávilágított a tényre, hogy a kreált szóból a „valakivel kib*szni” kifejezés jut először az ember eszébe… és az egész kezdődött újra. Gyűlöltem, és Ti is gyűlölni fogjátok ezt a feladatot. Inkább ezer startup pitch egy acid house koncert áramszünetében őrjöngő tömegnek, mint egy startup névre irányuló ötletelés…

Miért fontos?

Ugyan már, tesó, a céged neve lesz az, amit minden egyes pitch alkalmával először kimondasz, amire a felhasználók rákeresnek, ami ott virít a honlapodon, az app-od tetején, a one-pager-eden, a Techcrunch-on, amikor írnak rólad, előbb-utóbb még brandelt pólókban is fogsz feszíteni, hiába fogadkozol most, hogy „én soha, én más vagyok”. Egyszerűen nem teheted meg, hogy legyintesz egy jó név biztosította versenyelőnyre sem – startup-ként nem vagy abban a helyzetben. Nomen est omen, a jó névválasztáson csaták végkimenetele dőlhet el. Sokan esnek abba a csapdába, hogy keresnek valami betűszót meg egy kifogást mellé, ami valami ilyesmi szokott lenni:

  • minden jó név foglalt a domain brokerek által
  • az ügyfeleink úgysem foglalkoznak névvel. naponta jön ki 10 új startup valami „eredeti” elnevezéssel
  • ha jó a szolgáltatás, majd bevezetjük a piacra, akármi is a neve
  • leragadtunk, kimerültünk, kiégtünk. Haladni kell mással is, nincs erre több időnk
  • most bevezetjük ezzel a névvel, aztán majd rebrand-elünk.

 

Mennyire fontos?

Rossz ötlet elfogadni a saját kifogásitokat. A jó branding mindig fontos, de további paráztatás helyett árnyaljuk kicsit a dolgot: Általánosságban az mondható el, hogy egy B2C vállalkozás sokszor csak hirdetésekre alapuló marketing és ügyes PR révén képes növekedni, ahol egy jó név hatalmas előny. Ugyanakkor egy B2B biznisznek az ügyfeleit sokkal inkább érdekli maga a termék, vagy szolgáltatás, és kevésbé törődik a konkrét névvel. Ez nem azt jelenti, hogy B2B-ben megengedhetsz magadnak egy rossz nevet, de egy átlagosat talán már könnyebben. A mostawesomehealthcareproducts.com nem tartozik az átlagosak közé… A B2B létet ne használd kifogásnak, józan mérlegelési eszköznek azonban megteszi.

Ugyancsak fontos nagyjából belőni, hogy milyen célpiacnak adunk majd el, mert ettől nagyban függ a név közérthetősége és a tevékenység azonosíthatósága. A túlságosan szakmai, vagy „geeky” szavakat sokan nem értik, és az esetlen szóvicceket is csak az adott niche szereplői jegyzik meg, de ha biztos, hogy ez a közösségünk, akkor nem feltétlenül rossz választás. Viszont az egyik legrosszabb dolog, ha magyarázni kell a nevet – ez először vicces, ötvenedik alkalommal simán unalmas, de az ötszázadik esetnél egyszerűen legszívesebben visszautaznál az időben és agyba-főbe vernéd korábbi önmagadat…

Hogyan csináljuk?

Nem vagyok szuper-kreatív branding szakértő, csak egy tech vállalkozó. Nem próbálom eladni a tutit, és nem állítom, hogy tudom. Csak azt fogom leírni, hogy hol rontottam el, hogyan csinálnám ma, és mire figyelnék oda, mit tartanék a névválasztás tekintetében fontosnak és mit nem. Aztán majd kommentben a branding felkent papjai szétszedik a véleményemet, de legalább Ti könnyebben eligazodtok, ha a névválasztás kínkeserves kötelességére kerül sor. Én három fázisra osztanám a poklok poklát: ötletelésre, tesztelésre és megszerzésre.

Ötletelés fázisa

Széles merítés

Menj fel az angel.co-ra és írj ki magadnak 50 startup nevet, ami hangzása alapján tetszik Neked. Vizsgáld meg, hogyan képezték az adott szót, mi benne a különleges, miért hangzik jól számodra. Ha ez megvan, akkor írd le a saját cuccod pitch-ét, célpiacát (ha validáltad már), a versenyelőnyt biztosító mondást, a szolgáltatás által elért eredményt, mindent, ami valahogy is kapcsolódik a kezdeményezésedhez. Végül menj fel a Thesaurus.com-ra és keresd meg a leírt szavak szinonímáit is, és azokat is írd le.

Költségek

Ha ezt kipipáltad, akkor határozd meg mennyi zsetonod van a domain-re. Könnyen lehet, hogy olyan domain-t találsz, amiből a .com már foglalt, de megvehető. Ha az iparágadban nagy jelentőséggel bír a bizalom és a szavahihetőség, akkor nem is kérdés, hogy nem elég a .net, vagy a .ly, vagy a .co végződés. Ha beindul a pénzgyár, nagyon fontos lesz a SEO, és nem engedheted meg azt a luxust, hogy a konkurencia szerezze meg. Kell a .com végződésű domain-név, most amúgy is olcsóbb, mint amikor már mindenki rólad beszél. Ha találsz valamit, még  ne vedd meg, legfeljebb ha olyan mázlista voltál, hogy a kiválasztott domain szabad .com-ostul, akkor pár ezer forintért befoglalhatod. Ha nem annyira fontos a megbízhatóság – például játékok, crowdsourcing alkalmazások, kísérleti projektek, vagy ingyenes on-line szolgáltatások esetén – akkor lemondhatsz a .com végződésről, de sokszor ezzel lényegében csak halogatod a problémát, ugyanis a befektetőid mindenképpen szeretnék majd, ha legalább megpróbálnád megszerezni. viszont minél később állsz neki, minél ismertebb vagy, annál nehezebb lesz.

Másodlagos piac

Remek domain nevek vannak például a Namecore-on vagy a Sedo-n. Be lehet próbálkozni egy-egy aukcióval és licitálni a kívánt névre, ha nem több ezer dollár.

Tesztelés fázisa

Teszteld egyedül

Rögtön négy tesztet is javasolnék:

1. a kiválasztott nevekkel kapcsolatban a „bar test” az első, ami azt jelenti, hogy ha valakit a füledbe ordítja egy fülsüketítően hangos bárban, vagy szórakozóhelyen, akkor a taxiba ülve be tudnád-e írni helyesen az okostelefonodon a böngésző címsorába. Például a szörnyen innovatív és ultradesignos füldugónak szánt HearShield.com rögtön megbukik ezen a teszten: ahogy kimondják, lehet „hereshield”, „earshield”, „hirshyield”, meg még ki tudja hány dolog. Bármilyen név, ami hallás után nem írható le egyértelműen, az rossz. Ide tartoznak az egybetűs módosítások is, melyek kezdetben nagyon mentek (tumblr.com), de elterjedtségük miatt egyre kevésbé hatásosak.

2. A másik hasznos módszer a relevancia teszt, ez már átmenet a csoportos tesztelés felé: ugye a whatsthatbug.com tökéletes egy szoftver-tesztelő applikációnak, de már nem annyira jó név egy étteremnek…

3. A harmadik módszer a hosszúság-teszt: viszonylag rövid név kell, két, maximum három szótag. Az orderhealthyfoodonlineandliveforever.com-ot a vásárlóid nem biztos, hogy szívesen gépelik majd be…

4. Az utolsó dolog a józan-ész teszt: Kerüld az olyan neveket, amik más vállalatok neveire hasonlítanak, különösen ha az adott létező brand ugyanabban a szegmensben aktív, amiben a te startupod. A „dontbuySAP.com” péládul viszonylag rövid életű lesz, de az ügyvédeid nagyot kaszálnak majd rajta(d)…

Teszteld másokon

Bár már valami aprópénzt valószínűleg elköltöttél, mielőtt a nagyobb lé elmegy, gyorsan teszteld le a shortlist-es neveket néhány angol anyanyelvű emberrel. Egy nagyon ütős és killer nevet lehet, hogy nem dobnék fel egy tízezres LinkedIn csoportba a domain befoglalása előtt, de utána már simán – trademark befoglalására nem valószínű, hogy bárki rászánja az időt. Nagyon fontos, hogy a csapat ne utálja a nevet, mert ez alatt a név alatt fognak működni ők is, ha nem tudnak azonosulni vele, az nem segíti a csapat összetartását. Kikérni a véleményüket egyfajta minimum, de a reakciókat figyelembe venni is melegen ajánlott. Ha eddig eljutottál, akkor a fillérekért megvehető domain-eket itt már érdemes befoglalni. A több ezer dolláros nevekkel még várj, nehogy ennyi pénzt kidobj az ablakon egy trademark probléma miatt.

Teszteld trademark-ra

OK, ha eddig eljutottál, akkor most írj szépen egy levelet Ian Bennett-nek, hogy nézzen utána, nincs-e már hasonló név trademark-kal védve. Egyúttal – lévén startupokkal foglalkozó native english speaker, kérdezz is rá, hogy neki hogy hangzik a név, és akkor nem jársz majd úgy, mint én. Ez is bele fog kerülni némi pénzbe, de nem lesz vészes, Ian hosszú távon gondolkodik.

Megszerzés fázisa

Ha a trademark elérhető, indítsd el a megszerzését, Ian simán végigtolja ezt is. Természetesen dolgozhatsz bárkivel, sőt, versenyeztesd is meg az ügyvédeket a költségek alacsonyan tartása végett. De a trademark előbb-utóbb muszáj lesz, különben jön a kényszerű rebranding – ugye nem kell felsorolnom, mennyi minden felesleges munkával jár ez. Naná, hogy nekem például sikerült ezt is megszívni…

[dil dil = 2714]

Pozitív példák

A kreált szavak jók lehetnek, amennyiben kifejezik a tevékenységed jellegét, és esetleg egy hasonló hangzású, de teljesen eltérő összetett szóra hasonlítanak, például cardpool.com. A carpool ugye amerikában a belső sáv, amit olyanok használhatnak, akik többen utaznak egy autóban – mindenki ismeri a szót, benne van a köztudatban. A cardpool.com egy olyan oldal, ahol ajándékkártyákkal lehet kereskedni – a név leírja a tevékenységet, mindössze két szótag, és egy mindenki által érhető szójáték egyben. A kreált szavaknál nagyon fontos a rövidség, mert a furcsa és ismeretlen összetételek csak ekkor jegyezhetőek meg: Etsy.com vagy digg.com. A like.fm ugyancsak zseniális, mert azonnal tudni lehet, hogy mivel foglalkoznak. Ugyanez érvényes az Accounting101.com-ra – azonnal lejön, hogy mit csinál a cég.

Startup-ot brandelni borzasztóan nehéz, és meg kell találni az egyensúlyt a véget nem érő ötletelés és a bűnös hanyagság között. Én azt javaslom, ne nyugodjatok bele egy közepes névbe, mert később ez megbosszulja magát. 6-7 évig, esetleg még tovább fogtok az adott név alatt élni, dolgozni, előadni, tárgyalni. Vagy tízezerszer fogod kimondani, hogy My name is…

Kinek mennyi? – Startup Alapítók Osztozkodása

share option pool vc befektetés startupEgy startup sztori majdnem mindig egy ötlettel kezdődik. Az ötlet lehet egy valakié, vagy kipattanhat hasonló gondolkodású emberek beszélgetése közben. Nem kevéssé sarkos véleményemet tudjátok az ötletről: olyan, mint a szellentés – mindenkinek van, és nehéz belőle pénzt csinálni… Igen ám, de mi van, ha az ötlet egyvalakié, kicsit dolgozik rajta, és csak ezután von be másokat? Vagy mi a helyzet olyankor, amikor az egyik startup alapító sokkal többet nyom a latban, mint a másik? Nagyon sokszor felmerül a kérdés:

[quote align=”center” color=”#999999″]
Hogyan lehet jól meghatározni hogy az alapítók mennyiben részesedjenek az adott startupból?[/quote]

Ötven – ötven

Két alapító és egy közös ötlet esetén adja magát az egyenlő részesedés. Kezdő csapatok között ez nagyon gyakori, ideális esetben van egy Hacker és egy Hustler, együtt nekiállnak, és eltolják valameddig a szekeret. Kevésbé ideális esetben két szakmai beállítottságú arc áll neki a dolognak, kiegyeznek ugyancsak 50:50-ben, fabrikálnak, fejlesztenek, alkotnak, majd szép lassan rájönnek, hogy biznisz nélkül nem jutnak túl a falu határán – egyikük előbb-utóbb átáll az üzleti részre, vagy bevonnak egy öltönyös titánt, és adnak neki is részesedést. Ok, de mennyit kapjon a később csatlakozó seftkirály? És maradjon az 50:50 akkor is, ha mondjuk a két eredeti alapító közül az egyik többet dolgozik, vagy nagyobb tehetség? Nehéz kérdések. És még nehezebb hosszú távra megnyugtató megoldást csinálni. Az 50:50 egyébként általában rossz ötlet, ellenzik is sokan.

Dimenziók

A kérdés azért nehéz, mert ha nincs jól eltalálva a részesedés, akkor előbb-utóbb valaki elégedetlen lesz. Leül a másikkal, jó esetben megegyeznek, rossz esetben ügyvédre megy el a maradék megtakarításuk – pedig marketingre mennyivel ésszerűbb lenne költeni, ugye? Persze ránk, magyarokra nem jellemző az irigység meg az állandó kapzsi okoskodás, úgyhogy csak műértők, paranoidok meg igazán előrelátók olvassanak tovább.

[quote align=”right” color=”#999999″]If you can’t feed a startup team with two pizzas, it’s too large. – Jeff Bezos, az Amazon alapítója[/quote]Ha van valami megfogható kiinduló pont ebben a témakörben, akkor az az értékteremtés: a kérdés az, ki teremt nagyobb értéket? Mert aki nagyobb értéket teremt, annak nyilván többet is kell(ene) kapnia az eredmények után. Azt könnyű átlátni, hogy biznisz technológia nélkül és technológia biznisz nélkül egyaránt értéktelen egy startup esetében. Tekintsük tehát axiómának, hogy a két feladatkör egyformán értékes, már csak azért is, mert egy startup olyan, mint a high-end hifi: az egész cucc úgy fog szólni, ahogy a leggyengébb elemétől telik. Tehát hiába van egy zseni biznisz mágus, ha összeboltol egy középszerű designerrel letaszítani a trónról a Guccit a Pradát, a Chanelt meg a Burberry-t, hát.. az olyan good luck and have fun típusú ocsmány bukás lesz – és persze fordítva is hasonló eredményre lehet számítani.

OK, akkor az megvan, hogy a jól körülhatárolható és esszenciális feladatkörök egyenértékűek. A következő kérdés, hogy mi határozza meg az értékteremtés mértékét, és hogyan lehet mérni? Ez leginkább a termelési tényezők biztosításán múlik, mert a termelési tényezők általában végesek egy startupnál: az ötlet, némi kezdőtőke meg a munka (és van egy negyedik is). Nézzük, hogyan módosítják ezek a részesedést:

Munka

A beletett munka mennyisége megint kérdésként merülhet fel, és ha maradunk az értékteremtés elvénél, akkor azt a szabályt érdemes követni, hogy azonos időben belépett alapítók azonos részesedést kapjanak – ha azonban valamelyikük már rászánt a nagy dobásra néhány hónapot, akkor ennek a részesedésekben is illik megmutatkoznia. A munkában nem szabad összetéveszteni a feladatok ellátását a ráfordított idővel. Azt kimondhatjuk, hogy startup-ot folyamatosan mellékállásban nem lehet csinálni. Egy ideig megy a hét végén bütykölés, de aztán vége, el kell köteleződni, mégpedig azért, mert ez egy kompetitív környezet – ha más 16 órázva űzi az ipart, annyira nem lehetsz jó, hogy napi 2 órában is lenyomod. (Több kommentet kaptam, ami a megélhetés szükségességére felhívja a figyelmemet itt Magyarországon, és teljesen igaz, nálunk nem mennek olyan sebességgel a dolgok, és nem gyakori a felhalmozott tőke, ezért majdnem mindenki mellékállásban nyomja a befektetésig. OK, de ha van befektetés, akkor tényleg el kell köteleződni, és fulltime-ban nyomni a startupot.) A korai startup fázisokban egyébként technológiai túlsúly van, amit később az üzleti túlsúly vált fel, de ezek a különbségek idővel kiegyenlítődnek, nyugodtan lehet egyenértékűnek számolni őket. Mivel fizetésre általában (eleinte) nincs esély, csak a részesedéssel lehet az értékteremtési különbségeket leképezni.

Tőke

Ugyancsak gyakori vitaalap a betett tőke. Ha ugyanis csak az egyik alapító kockáztatja a megtakarítását – mert a másiknak vagy nyista, vagy nem meri beletenni – akkor ezt a plusz kockázatvállalást magasabb részesedésnek kellene kompenzálnia. Nem megyek bele bonyolult matematikai elemzésekbe, ökölszabályként elmondható, hogy a tőke 25 – 50 %-nyi alapítónak felel meg, azaz abban az esetben, ha az induló tőkét kizárólag az egyik alapító biztosítja, akkor úgy kell számolni, mintha 2,25-2,5 alapító lenne, nem pont 2. Ebből egy 45:55 és 40:60 közötti részesedés-megosztás adódik, de ez természetesen függ a tőke nagyságától is. Mivel ma egymillió forintból el lehet indítani egy startupot (ha elég Lean vagy), nem pont a tőke lesz a legkritikusabb termelési tényező – pont ezért startupol már lassan a fél világ.

Ötlet

Fent kifejtettem, mi a véleményem az ötletről, mégis kénytelen vagyok meghajolni az általános vélekedés előtt, hogy az ötlet igen is ér valamit. Nem ragozom, mert így is kisregény lesz a cikkből: amerikai kutatások (Noam Wasserman: The Founder’s Dilemmas) szerint átlag „10-15 % az “ötlet-prémium” a részesedéseknél (amerikai startupoknál mért eredmények). Szerintem az 5-10 %-os sávban nem lehet tévedni, a két halmaz metszete pedig a 10 %, ezzel tuti nem nyúltok mellé, ha az ötlet kizárólag az egyik alapítótól származik.

Tisztességben megőszült

Van még egy rejtett termelési tényező, az pedig a tapasztalat, vagy senioritás. Ha bozótharcba keveredsz, valószínűleg jobb esélyeid vannak egy veterán Rambóval – aki száraz faágakból is képes interkontinentális rakétát építeni – mint a paintball-mániás unokaöcséddel. A tapasztalat és a pozitív referenciák azért termelési tényezők, mert meggátolják a többi termelési tényező rossz hatásfokú felhasználását. Steve Case-zel valószínűleg sikeresebb startupot tudnál felépíteni, mint az egyetemi szobatársaddal, és ennek Steve adott esetben meg is kérné az árát (és ha nemet mondanál neki akár egy 85-15-re, akkor szólj, passzold, én bármikor elfogadom!). Nem valószínű, hogy nagyon eltérő szintű emberek kerülnek össze alapítóként egy startupba, mert társ-alapítónak mindenki a legjobbat akarja, akit csak ismer. Ha azonban megtörténik, általában a profi kapja a nagyobb részesedést, mégis az újonc jár jobban hosszú távon – ha a siker valószínűségét is figyelembe vesszük, akkor a semmihez képest sokszor még anyagilag is. További kérdés viszont, hogy

Mikor érdemes megállapodni?

Nézzük a szélsőértékeket, ez egy nagyon hasznos módszer komplikált kérdéseknél. Ha az alapítók az első másfél órában megállapodnak, ahogy először találkoztak, annak az a nagy hátránya, hogy az egyik szinte mindig munkamániásabban tolja majd a szekeret, mint a másik – ez csak vitákat fog szülni később. A másik szélső érték, hogy nyomjuk, majd megállapodunk, ha már lesz miről – na, ez borítékolható összebalhézás később, amikor esetleg tényleg beindul a bolt és már nem álmokat osztogatnak az alapítók lelkesen, hanem kőkemény cash-re megy a játék – ez sem jó. Akkor adja magát a következtetés, hogy korán kell ugyan megállapodni, de előbb körbe kell szagolgatni egymást. Talán az a legjobb, ha a felek előre rögzítik az induláskor az osztozkodásról szóló tárgyalások időpontját – mondjuk 3 hónapra az indulástól -, és egy hipotetikus részesedést is kimondanak az elején valahogy így: „provizórikusan 55:45, de 3 hónap múlva kedden délután véglegesítjük, és 8-10 százalékot majd akkor vagy újraosztunk, vagy nem”. Ha reálisak és megfontoltak, megegyezéssel fog zárulni a megbeszélés, és (nagy valószínűséggel) a valódi értékteremtési hozzájárulást fogja tükrözni.

Amerikában van, aki az úgynevezett Dynamic Equity Split-re esküszik. Ilyenkor az alapítók úgy egyeznek meg, hogy az eredmények alapján dinamikusan változik a részesedés – bár ennek a kockázati tőke beszállása úgyis véget vet. Az általam preferált 3 hónapos módszer ennek és a régi iskolának a kombinációja. Van még az úgynevezett Splitting Pie Módszer, amit inkább érdekes ötletnek tartok, mint a valóságot tökéletesen leképező képletnek, viszont egyszerű és van benne logika.

Összefoglalásul

Nehéz hosszú távra jó és igazságos megoldást találni, és leggyakrabban nem is sikerül, ezért nyomják sokan 50-50-ben. Ahelyett azonban, hogy a pillanatnyi erőviszonyok és sikerek függvényében bármelyik alapító folyamatosan a másikat nyektetné a részesedések újratárgyalása végett, érdemes egyszer leülni, a rendelkezésre álló információk alapján dönteni, és azt a döntést kőbe vésni. Ha jön a kockázati tőke, akkor úgysem lesz lehetőség többé módosítgatásra, a nagy és viharos szakításokat pedig a Vesting intézménye megfelelő brutalitással lekezeli. Ami lényeges, hogy nem kell félni ezektől a beszélgetésektől! Ha ugyanis már az elején nem tudnak az alapítók intelligensen, a másik érdekeinek és véleményének figyelembe vételével kezelni érdek-konfliktusokat, akkor mi várható később? Egy startup komoly elköteleződést kívánó üzlet, nem pedig céltalan klikkesedés, vagy bélyeggyűjtő baráti kör.

Végül az alapítók közötti részesedések meghatározásával kapcsolatban még egy dolgot érdemes észben tartani: ha nem is sikerült megfelelően leképezni a hozzáadott értékeket, a kézfogás megtörtént, és azt mindkét (vagy több) fél jóhiszeműen tette, tehát morálisan rendben van a dolog, a matek részével pedig ajánlott így számolni: Az utólagos mohóság előbb vitákat, aztán összeveszést, végül nagyon gyakran bedőlő vállalkozást eredményez. Sokan a folyamatos újratárgyalgatásoknál az igazságérzetükre hivatkoznak – egy frászt, ez sima mohóság. Márpedig a valaminek a kisebb része még mindig több, mint a semminek a nagyobb része. A mindenkiben ott bujkáló kapzsiságot sokkal szerencsésebb a piacszerzésnél szabadjára engedni…

23 Kérdés-Válasz a Startup Tanácsadókról

tanácsadó startup vc befektetőA tanácsadósdi Magyarországon nagyon félreértett fogalom, és én személy szerint a legvadabb és legkevésbé következetes vadhajtásokkal találkoztam itthon – borítékolhatóan kölcsönösen előnytelen megoldásokkal, melyek berögződött félelmekből és ostoba rövidlátásból származnak. Jöjjön 23 kérdés és válasz annak érdekében, hogy képben legyetek a tanácsadók bevonásának minden apró részletével. Elöljáróban annyit, hogy egy startup sikerét a megfelelő tanácsadók négy fontos módon segítik:

1. megóvnak a hibáktól – ha hallgatsz rájuk
2. kapcsolatokkal segítik a vállalkozást – ha eleget, de nem túl sokat nyaggatod őket
3. befektethetnek / befektetőt hozhatnak – ha tényleg hisznek benned
4. társadalmi bizonyítékot szolgáltatnak – a puszta jelenlétükkel

Ha a fentiek közül egyikre sincs szükséged, mert tuti megoldod csípőből, akkor good luck and have fun. Valami rejtélyes oknál fogva még a legnagyobbak is alkalmaznak tanácsadókat akkor is, ha egyébként saját tőkéből vagy befektetésből simán képesek lennének az adott tudást megvenni kilóra. A cikk végére kiderül, miért. Jöjjenek a kérdések és a válaszok:

1. Hogyan tehetek érdekelté valakit, akit tanácsadóként szeretnék bevonni?

Elsősorban úgy, hogy hiteles és profi vagy. Ezek az emberek tapasztalt öreg rókák – már ha jól választottál -, ha nem vagy készen, mint induló vállalkozó, nem fognak veled vesződni. Az xy % részesedés, amit úgy ajánlasz fel, mintha a fogadat húznák, számukra egy fillért sem ér, mert lehet, hogy tudják – sok év tapasztalattal a hátuk mögött – hogy nem fogsz eljutni sehova (mert nincs készen a csapat, rossz a termék, kicsi a piac, nagy a konkurencia, sokba kerül az iparági belépő, nincs tőke, stb.) Amerikában komoly verseny van a legjobb és legtapasztaltabb koponyákért – főleg korai fázisban, de többnyire későbbi szakaszokban is, a részesedés felajánlása pedig nem kérdés, hiszen mi mással lehet motiválni őket hosszú távon?

2. Ingyen nem kaphatok tanácsot?

De. Egyszer. Vagy kétszer. Ha hosszú távon ingyen kapod, az annyit is ér. Ugyan már, gyerekek, hacsak nem Teréz Anyut dumáltátok be egy mentori pozícióba, akkor vegyétek észre a rücskös valóságot: mindenkinek drága az ideje, és legtöbben egyszerű gazdasági érdekek mentén működünk. Egy-két “persze, mondjad, segítek” még elmegy, de hosszú távon érdekeltté tenni a tanácsadódat csak ugyanazzal a nagy büdös reménnyel lehet, amiért Te is gályázol.

3. Mennyit kellene feladnom a saját tulajdonrészemből?

A mértéke változik, de 0,3 és 3 % között nem tévedhetsz nagyon (minél korábbi fázisban van a cég és minél nevesebb a szakember, annál magasabb a százalék). A részvényopciókról van itt egy egész részletes cikk. És nem a sajátodból, hanem a cég részvényeiből ajánlasz fel. A tanácsadó nem névre, hanem cégre szól.

4. Nem akarok részesedést feladni a cégemből, fizethetem másként a tanácsadót?

Persze, csak nem fogod bírni, ráadásul hosszú távon nem lesz érdekelt a sikereidben. Pre-seed, seed és korai fázisokban bűn erre pénzt kiadni, (költsd inkább marketingre) később meg már az értelmes tanácsadó sem arra a pár forintra / dollárra pályázik. Ha nem biztosítasz részesedést, nem érzi magáénak a dolgot. Mitől is érezné? Későbbi fázisokban, amikor már magas a cégérték és van cash-flow, akkor projekt-jellegű tanácsadói feladatokra be lehet vonni nagy gurukat is simán cash alapon.

5. Mi van, ha a telefont sem veszi fel a megállapodás után és ugrik az xy % részesedés?

Akkor az van, hogy nem olvastad a Vesting-ről szóló cikket, pedig néhány olvasóm már amiatt szekál, hogy minden posztba belinkelem. Most miattad joggal szekálhatnak megint… Tanácsadókra is vonatkozik a 4 év Vesting 1 év cliffel. Ha nem vagy vele elégedett, kivágod, mint macskát …ni. Ha a feladatai rövidebb időre korlátozódnak, akkor 2 évig le lehet menni Vestingben, de az alá (szerintem) ne! Exitnél full accelaration teljesen elfogadott, a cliff opciós, én nem venném ki teljesen, de csökkenteni lehet mondjuk 3 vagy 6 hónapra – mások kiveszik szívfájdalom nélkül. A vesting tanácsadóknál mindig single-trigger (ugye alapítóknál dubble-trigger a megfontoltabb választás). Ha egy szót sem értettél ebből a pontból, tényleg olvasd el a vestingről szóló posztot.

[quote align=”center” color=”#999999″]I will tell you how to become rich. Close the doors. Be fearful when others are greedy. Be greedy when others are fearful. – Warren Buffett[/quote]

6. Felkértem egy arcot mentornak, de visszautasította. Most hogyan tovább?

Kérdezd meg, miért. Ha tisztességes, és segítőkész, el fogja mondani (kivéve ha azért mondott nemet, mert a hátán feláll a szőr tőled). Korrekt emberek nemet mondhatnak olyan okokból, ami rajtad kívül áll: tényleg nincsen több idejük, és nem akarnak inkorrektek lenni veled. Vagy az iparágadban nem jártasak. Sok tanácsadó legkorábban seed fázisban száll be, az ötletelésre-iterálásra nincs idejük. Az is lehet, hogy konkurens cégnek mondtak igent, vagy összeférhetetlen lenne a szerepük egyéb más kötelezettségeikkel, esetleg nem hisznek annyira a világmegváltó taxirendelős alkalmazásodban, mint Te. Sok oka lehet, keress mást. Legfeljebb fél évente küldj egy mailt a kiszemeltednek, hogy ha változott a helyzet, akkor továbbra is szívesen.

7. Egy az iparágban ismert ember felajánlotta, hogy tanácsadó lesz a stratupomban. Elfogadjam?

Én nem tenném. A tanácsadókat felkérik, nem maguk ajánlkoznak. Amennyiben valamilyen pre-seed vagy seed fázisú cég életében egy iparági guru szeretne részt venni, akkor jellemzően befektet és egyúttal tanácsadóként is megjelenik. Ha – mint befektető – tesz egy ajánlatot, akkor azt annak megfelelően kell megvizsgálni, ezzel nincs semmi baj (ide tartozik az az eset is, ha azonnali befektetést hoz össze és ezen felül még másban is segít). De a csillagos eget leígérő kapcsolat-brókerekre nincs szükséged. Ha valakit szeretnél mentorként bevonni, kérd fel. Ha nem irreális a mókus, ettől szemernyit sem változik a tárgyalási pozíciód vele szemben, hiszen ha elutasít, semmit nem veszítesz – nem úgy, mint egy befektetőnél.

8. Van egy arc, akinek rengeteg kapcsolata van. Érdemes tanácsadónak felkérni?

Persze, ha bulit szervezel – mert ha sok kapcsolata van, sok embert el tud hívni, és olyan party lesz, hogy a Másnaposok ahhoz képest nyári matek szakkör. A startupodból inkább hagyd ki, ha az összes jó dolog, ami elmondható róla, hogy sok kapcsolata van. Lehet, hogy a LinkedIn-szörfölésben császár a mókus, de vállalkozás építéséhez ez kevés. A kapcsolatok mennyiségénél egyébként azok erőssége sokkal lényegesebb.

9. Akkor milyen az ideális tanácsadó?

Először is valamiért szeretsz/szeretnél vele dolgozni, és ez kölcsönös, szóval bírjátok egymást. A jelenléte megnyugtatja, összekovácsolja, inspirálja a csapatot. Másodszor a számodra kritikus két nagy terület egyikén bizonyítottan profi, azaz vagy a technológiai oldalon – legyen az bármilyen technológia, amivel világhírre törsz -, vagy az üzleti oldal területén (tehát ugyancsak bizonyítottan vérbeli strici). Személyes véleményem, hogy a legjobb, ha maga is látott kicsi vállalkozást közelről – a multikatonák sokszor nem értik, hogy egy induló vállalkozásnál a költségek nem egy absztrakt szám a mérlegben, hanem a kőkemény valóság. A jó tanácsadó hozzászokott ahhoz, hogy kreatív legyen a szarból-várat fázisban (azaz pre-seedben) is. Komoly hírneve van az iparágadban, büszkén felvállalja a tanácsadói státuszát a cégedben, és lehetőleg külföldre is elér a keze.

10. Egyáltalán mit várhatok egy tanácsadótól?

Ideális esetben az e cikk elején felsorolt mind a négy dolgot kisebb-nagyobb mértékben. Van, amiben erősebb lesz, és van, amiben kevésbé fog tudni segíteni. A lényeg, hogy folyamatosan jelen legyen, elérhető legyen, kérdezni tudj tőle, hogy ne kelljen megjárnod ezer zsákutcát. Az, hogy időt és pénzt spórol neked, a legfontosabb tulajdonsága a társadalmi bizonyítékon kívül. Stratégát képzelj el, ne őrmestert.

11. És mit nem várhatok egy tanácsadótól?

Nem fogja megcsinálni helyetted a melót. Dolgozd fel, ez van. A „Fogjuk meg és vigyétek”-típusú startupperből minden profinak elege van. Az ilyen idióták néha még hencegnek is azzal, hogy olyan jó csapatot rántottak össze, hogy még egy prezentációt sem kell többé megcsinálniuk. Gödör a völgy alján, de komolyan! Amelyik megmondóember belehegeszt az excel fájljaidba és a pitch deckedbe, azt nagyon becsüld meg, mert az tényleg törődik veled. Ha csak elmondja a véleményét, azzal is sokat segít, úgyhogy ekkor se rúgd ki. A meló azonban a csapaté, a mentor csak a kritikus helyzetekben támogatja a döntést, vagy egy-egy konkrét ügyet.

10. Mennyi időt fordít egy tanácsadó egy startupra?

[quote align=”right” color=”#999999″]A mediocre person tells. A good person explains. A superior person demonstrates. A great person inspires others to see for themselves. – Harvey Mackay[/quote]
Ez nagyon tág határok közt mozog, de a lényeg a folytonosság: ismernie kell az előtted álló főbb mérföldköveket, és azok (gyorsabb és fájdalom-mentesebb) elérését kell megkönnyítenie. Heti egy részletesebb és plusz egy gyorsabb beszélgetés már jó deal. Nem az a lényeg, hányszor, hanem hogy milyen gyorsan, mert a hatékonyságodat ezzel tudod növelni. Nekem volt olyan tanácsadóm, akit nem hívtam fel 4 hónapig, mert nem az ő területére koncentráltunk. Amikor felhívtam, akkor viszont azonnal tette a dolgát. A tanácsadónak nem az idejét veszed meg, hanem a tudását, a nevét és a kapcsolatrendszerét.

11. Akit kiszemeltem tanácsadónak, ki akarja kötni, hogy az Ő részesedése nem hígul fel a befektetéseknél. Belemenjek?

Ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy a te részvényeid százalékos hígulásának 1/x-ével növeli  a részesedését minden befektetési körnél. Aki a befektetés alapjait sem érti, attól pontosan miben is vársz tanácsot? Mély gödör a legmélyebb völgy legeslegalján! Felejtős (vagy mert kapzsi, vagy mert ostoba – mindkettő “kiváló” ómen!) A tanácsadókat az Option pool-ból fizeted ki. A pool ugyanúgy hígul, ahogyan a te részvényeid (mindkettő sima common stock).

12. Hogyan fogok tanácsokat kapni?

Ha van eszed, kérdezel. Annyit, amennyit tényleg szükséges, és semmiképpen sem annyit, hogy az agyára menj a tanácsadódnak. Heti egy hosszabb beszélgetés (probléma, startégia, jelenség megvitatása) és mondjuk egy kontakt-, vagy vélemény  kérés teljesen normális, naponta ne hívd fel hatszor, mert az egy másik szerep – munkavállalónak hívják. Ennyi elfoglaltságon felül egy tisztességes mentornak még bőven belefér az is, hogy segít, ha egyszer-egyszer komolyabb dolog van, ötletelni kell, jelen lenni, nehéz dolgot elintézni, stb. A heti meeting-eken nem lesz ott, ezt értelmetlen lenne elvárnod.

13. Miben kérhetek tanácsot?

Bármiben. Ha jó embert választottál, akkor az majdnem biztosan bejárt egy a tiédhez nagyon hasonló utat. Szinte minden élethelyzetedre kell, hogy legyen egy hasonló élethelyzetből fakadó tapasztalata. Ne csináld szolgai módon, amit javasol, hanem tanulj az élettapasztalatából. Jó mentor sosem sértődik meg, ha a tanácsa ellenére döntesz – drukkol míg kiderül, hogy igaza volt, aztán együtt bánkódik veled.

14. Honnan tudom, hogy egy tanácsadó igazán jó-e?

Próbáld ki, mielőtt „megveszed”! Felvételiztetni nem fogod tudni, de egy-két komoly fejtörést okozó problémádat megfogalmazhatod neki. Ha csípőből mond olyat, amitől Aha-érzésed van, akkor fog tudni később is segíteni. Ha mégis mellényúlnál, akkor pedig még mindig ott van a Vesting.

15. Megyek befektetői tárgyalásra, és a tanácsadóm nem nagyon akar jönni. Pedig Ő lenne a társadalmi bizonyíték, nem?

Nem. Aput-anyut sem viszed (remélhetőleg) a befektetőkkel történő tárgyalásra. Értelmes mentor – egészen kivételes esetektől eltekintve, mint, mondjuk amikor személyesen jól ismeri a befektetőt – nem megy oda veled fogni a kis kezedet, hogy ebbe tessék beletenni 200 millió forintot, jó? Viszont kőkeményen felkészít egy ilyen tárgyalásra – legyen az befektető, vagy kulcsfontosságú ügyfél -, hogy te magad nyerj nagyobb eséllyel. A társadalmi bizonyíték már akkor megvalósul, ha a mentorod a nevét adja a projektedhez – főleg, ha az adott iparágban sokak által ismert profi.

16. Akkor hogy van ez a társadalmi bizonyíték? Miért leszek egy tanácsadótól hitelesebb?

Próbálom egy sarkított példán keresztül megvilágítani: mondjuk kiállsz pitch-elni egy közepesen érdektelen magyar startup versenyre. Huszon-nagyon-kevés éves egyetemistaként elmeséled az ötletedet (veszik is a lapot, meg nem is), elmeséled, hogy már megy a béta, validálod az üzleti tervedet, kimész nyáron Friscóba befektetőt keresni, stb. Majd a pitch végén feldobod azt csapatot bemutató diát (amit az elején kell, de mindegy), hogy tanácsadóid: Reid Hoffman, Dave Morin és itthonról Beck György. Az tuti, hogy a zsűri minden tagja ismeri az ex-HP-vezért, a Vodafone elnökét, aki az egyik legtehetségesebb és legbefolyásosabb IT felső vezető itthon. Ha  a másik kettőt nem ismerik, akkor hidd el, szeretnék… Nem biztos, hogy a versenyt megnyered, de ha ilyen arcok benne vannak, akkor nagy hülyeséget nem csinálhatsz…

17. Mi van, ha homlokegyenest más véleményen vagyok, mint a tanácsadóm?

Jó mentor ilyenkor hagyni fog téged dönteni, és egyúttal felkészít a döntésed lehetséges következményeire. Ha mindig más véleményen vagytok, akkor valamelyikőtök nyilván az átlagnál gyengébb képességű, vagy túl nagy a szakadék a tudásotok közt (bármelyikőtök javára), bár ez ritka eset, mivel a profi ritkán szerződne felnevelni a zöldfülűt, ha annyira előről kell kezdenie, egy tapasztalt vállalkozó pedig ugyancsak villámgyorsan levágja, kit érdemes felkérnie Yoda Mesternek.

18. A tanácsadóm türelemre int, én meg tolnám a szekeret. Hallgassak rá?

Nehéz kérdés, és nehéz általánosságban megválaszolni. Amennyiben a mókus profi startupok területén, tudnia kell, hogy pre-seed és seed fázisokban menni kell előre. Amennyiben jó indokai vannak a türelem mellett, talán hallgatnod kell rá. Ha viszont láthatóan nem ismeri a Lean alapelveit, és  megy valami “a stratégiai koncepció validációjának előkészítésének a megtervezése“-szerű gőzölgő bullshit, akkor ne hallgass rá, haladj, mert az a legjobb védelem a copycat-ek ellen és mert valószínűleg nincs pénzed álmodozni.

19. A tanácsadóm szerint lassan haladunk, de én még tervezgetnék. Hallgassak rá?

Mindenképpen, főleg a 2 legkorábbi fázisban. Időt és pénzt akar neked spórolni, és valószínűleg rövid validációs ciklusokban gondolkodik. Már önmagában az, hogy aggódik a lassú haladás miatt, azt mutatja, hogy törődik a kis startupoddal. Ha ilyesmivel indokolja, hogy hajcsár, akkor fogadj szót, neked akar jót. Az, hogy nem tervezünk meg mindent a startup vállalkozásunkban, az nem azt jelenti, hogy nincsenek milestone-ok, amit követni kell.

[dil dil = 2284]

 

20. Rájöttem, hogy akkora kaliber vagyok, mint egy mozsárágyú. Nekem minek tanácsadó?

Ha rájöttél, biztosan úgy is van.  Egy dolgot javasolnék átgondolni: még ha a világ legokosabb embere vagy is, egy idő után annyira benne leszel a megvalósítás mindennapjaiban, hogy nem fogod látni a fától az erdőt. Ezen egy másik – nálad talán csak egy hangyapiszoknyival kevésbé okos ember sokat segíthet. De ha akkor kaliber vagy, akkor erre magadtól is rájöttél…

21. Külföldi vagy magyar tanácsadó a jobb választás?

Földrajzilag arról a helyről érdemes választanod, amit célpiacodnak tekintesz. Amennyiben külföldi piacra lépnél, vagy külföldi tőkebevonásban gondolkodsz, úgy az egyik első és legkönnyebben megszerezhető társadalmi bizonyíték számodra egy tanácsadó az adott országban. A LinkedIn egy Skype-pal és némi kurázsival felturbózva erre kiváló eszköz, csakúgy, mint a CrunchBase, vagy az Angel.co oldalak.

22. Mi az a Super Advisor?

Azokat a csókákat (vagy úrhölgyeket) hívják super advisornak, akiknek a nevét hallva a legtöbb befektető, sorstárs vállalkozó, vagy éppen az ügyfeleid álla is leesik, és látod a szemükben a „hogy-a-francba-dumáltad-meg?” tekintetet. A super advisor általában Series A befektetési kör után száll be, kétszer annyit kér, mint a sima tanácsadók és fele annyit törődik veled, de amikor mozdul, akkor reng a föld, úgyhogy csak az öklödet kell ugyanabban a ritmusban rázni, hogy mások a Startapokalipszis Lovasának lássanak téged. A legeslegjobb és legkülönlegesebb super advisor ebben az országban sok évvel ezelőtt egyébként nekem adatott meg, amit kaptam és tanultam tőle, az épp olyan megismételhetetlen, amilyen Ő maga volt – nem is telik el úgy nap, hogy ne jutna eszembe valamiről.

23. Hol találok Super Advisort?

Mindenütt: ők a nagyágyúk akikről olvasol, akik előadásokat tartanak, nyilatkoznak, véleményt formálnak. A kérdés inkább az, hogyan nyerj meg magadnak egy ilyen “rocksztárt”? Nincs varázsszer rá, ismerkedned kell, és nagyon-nagyon-nagyon tehetségesen tolni az elevator pitchet. Ezeket az embereket mindenki szívesen látná a vállalkozása körül, és a verseny mindig nagy. A bevonásukhoz kell egy kis striciség, ugyanakkor kell a megfelelő tisztelet is, megkérdőjelezhetetlen profizmus, sziklaszilárd hitelesség és hordónyi mázli. Ugyanúgy, ahogy egy startup eljuttatásához a tőzsdéig. : ) Nincs mese, this is the life…

Update egy teljesen helyén való olvasói visszajelzés alapján: az itt leírtak az “advisor”-okra vonatkoznak, és nem a “consultant” értelemben vett tanácsadókra. Az advisor olyan iparági profi, aki mindennapi munkáját tekintve nem professzionális tanácsadásból él. A consultant szakmája és mindennapi munkája szerint is tanácsadó. Startup-okba szinte kizárólag advisor-okat szoktak bevonni, ugyanis a rövid távú érdekeltség hiánya csak erre ad lehetőséget.

A Legveszélyesebb Magyar Startup Tévhit

startup vc pitching vc befektetőEzzel a cikkel szeretnék egy olyan logikai hibára rávilágítani, mely itthon a leggyakoribb váláshoz vezető ok lesz hamarosan vállalkozó és kockázati tőkés között, amikor a jelenlegi befektetések elfogynak és amely bedöntheti egész addigi munkátokat, hiába vontatok be sikeresen Jeremie pénzeket!

[message_box title=”A Tévhit” color=”blue”] Majdnem minden startup vállalkozó és kockázati tőkés is úgy gondolja, hogy van egy cég, jön a befektetés, abból meg majd szépen eléri  a cég a break-even pontot (vagyis a profitabilitást).[/message_box]

Ezután elzakatol évekig, az osztalékot a VC kiveszi (jobb esetben egy fair liquidation preference erejéig), aztán majd egyszer talán exit, de ha nem, az sem tragédia, hiszen az idők végezetéig dől a profit.

Realitásérzékben Gazdag Jó Reggelt Kívánok: Nem így működik!

A startup logika

Egy startup sikerének a kulcsa a gyors növekedés. Egyedül ezzel a hockey stick típusú növekedéssel képes megtartani ugyanis a verseny-előnyét. A gyors növekedés viszont nagy piacot feltételez. A nagy piachoz nem elég egy befektetési kör, mert el lehet ugyan érni másfél-két millió dollárból a break-even pontot, de egyrészt itthon ennyit is ritkán fogtok szerezni, másrészt ha profitábilissá is válik a cég, saját profitból még mindig csak organikusan tud nőni, tehát ha a piac képes felvenni a terméket / szolgáltatást, amit a cég előállít, akkor érdemes újabb finanszírozási kört bevonni. Vagyis még ekkor is több körre lesz szükség, különben a versenytársak beelőznek, és lőttek a hőn áhított exitnek. Meg a profitábilis vállalkozásnak is – ugyanis a gyors növekedést az exitig kell fenntartani!

Szeretném ezért a kényszeres hazai profitabilitás-monomániáért kizárólag a kockázati tőkéseket okolni – mert ugye teher alatt nő a pálma -, de igazságtalan lenne. Pontosan tudják ugyanis, hogy a Jeremie alapok szabályrendszere nem teszi lehetővé (illetve csak korlátozottan) a több körös finanszírozást, tehát egy dobás van, aztán Jóccakát. (A Jeremie II-ben már vannak follow-on finance kezdemények, bridge loan, stb, azonban ez mit sem változtat a helyzeten, mert újraértékelés nem történik, ráadásul a második körös pénz gyakran még az elsőt sem haladja meg.) Ebben az értelemben teljesen reális elvárás a kockatőkések részéről a profitabilitás, azaz a break-even pont elérése. Viszont az elvárásoktól még pont ugyanolyan k**va ritkán lesz pénzverde egy magyar startupból fél év után, mert a piac itthon kicsi, az alapítóknak meglepően gyakran nincs üzleti tapasztalata – így aztán a kezdeti Lean Lendület aprólékos csiszolgatásba megy át, és marad a Fantasztikus Startup Szakkör (rövidített nevén FaSSza) – világhír meg sehol. A pénz elfogy, break-even helyett “broke event” és mindenki csalódott.

Ráadásul amíg minden egyes üzleti tervre rá kell bólintania az MV Zrt.-nek (Jeremie II-ben) a befektetés előtt, addig elképzelhető, milyen kockázatvállalási hajlandóságot várhatunk – hát, póker-nyelven szólva nem lesz épp all-in a flop előtt.

Harmadrészt a legtöbb kockatőkés cégnek nincs valódi hozzáférése a tech ipar számára legkézenfekvőbb amerikai piachoz (az európai piacokhoz talán már inkább), az egyetlen nyilvános kezdemény az Újvilág felé jelenleg az iCatapult. Ebből értelemszerűen adódik, hogy a startup vállalkozások és hazai kockatőkés támogatóik külföldi follow-on finanszírozásban sem reménykedhetnek. Ennek pedig logikus következménye, hogy olyan cégbe fektetnek, amelyik vagy már működik, vagy a seed mennyiségű pénzből – amit kaphat – valószínűleg működni fog (profitábilisan) – na, ezek a jó öreg lifestyle bizniszek.

És az miért baj?

A lifestyle bizniszek egyik ismérve, hogy soha nem fognak 250-szeres hozamot virítani, tehát nem termelik ki azt a sok mínuszt, amit az évek során elhalálozó startupok miatt a kockázati tőkések veszteségként kénytelenek elkönyvelni. Ettől viszont még kevésbé akarnak majd az alapok képviselői startupokba fektetni – mert eszük ágában sincs bukni. Lássuk be, a végeredmény az, hogy a magyar kockázati tőkések többsége egyetlen dologtól irtózik, mint ördög a tömjénfüsttől – és ez a Kockázat. Márpedig számukra az, ha nem leszel profitábilis az első körös befektetésükből, az kockázat. Van megoldás? De van ám, több is:

Egy

Vonszold ki a kényelmes, büszke fenekedet egy rendes méretű piacra! Akár kockatőkével, akár anélkül. Nem csak az Egyesült Államok kínál jó értékesítési lehetőségeket, hanem a sokkal közelebb lévő Németország, Anglia, Franciaország, vagy éppen az orosz piac, de érdemes figyelni Észtországra, Svédországra és Romániára és újabban Törökországra is. Mivel egy tízmilliós országban a nemzetközi terjeszkedés az egyetlen valódi lehetőség, annak a startupnak, aki nem ebben gondolkodik, nem érdemes világhírt vizionálnia. Amerika nagyon elöl jár a kockázati tőkebefektetések és a startup kultúra tekintetében, és az angol sem éppen morze mandarin nyelven visszafelé, úgyhogy elég kézenfekvő alternatíva – de nem az egyetlen lehetőség. A külföldi piacra lépés  ugyan tőke nélkül nagyon nehéz, de nem lehetetlen. A siker kulcsa az, hogy ne nézelődni menj, hanem rendes pitch, LinkedIn itthonról, jól megtervezett kint tartózkodás, és akkor van remény a sikerre. Ha megtapadsz egy nagyobb piacon, már az ottani tőkére is számíthatsz, és lesznek következő befektetési körök.

Kettő

Ha emlékeztek a Startup Fázisok forgatókönyvére, akkor tudjátok, hogy fázisoktól függően vannak különböző finanszírozási lehetőségek. Ugyan ebben a másik cikkben melegen ajánlottam elkerülni az acceleratorokat, ha nincs más lehetőség, ezt kell kihasználni. Drága mulatság ugyan, de a közelben lévő külföldi acceleratorok, mint a cseh StartupYard, vagy a még híresebb észt StartupWiseGuys (volt szerencsém mentorként megnézni vagy tíz startup-ot náluk) általában bemutatják a projektjeiket különböző befektetőknek, így ha jó a cuccod, fogsz kapni lehetőséget a továbbhaladásra. Az a néhány üzleti angyal, aki Magyarországon komolyan csinálja a befektetéseket, ugyancsak elég lehet, mert bár nem százezer dollárokat tolnak be, kevesebből is el lehet indulni. Ráadásul egészen ritkán még Amerika is házhoz jön. Rendes pitch itt is kell, és nem árt felvenni a kapcsolatot minél több befektetővel minél korábban, hogy legyen kifutásuk megítélni a haladást.

[dil dil = 2330]

Csipkebokor vessző

És a magyar felhozatal: Ha igent mondasz egy hazai kockatőkés leánykérésére, akkor rettenetesen legyél résen. Tedd nyilvánvalóvá még a tárgyalások kezdetén, hogy érted a hockey-stick szabályt, és kész vagy külpiacokra lépni, sőt, ez a kifejezett szándékod. Értesd meg a befektetőddel, hogy ez az egyetlen értelmes stratégia (valószínűleg ezt megérti), és emeld ki azokat a pontokat, amikből pont azért nem engedhetsz, mert nem akarod magadat totál elvágni egy következő befektetési körtől (valószínűleg ezt nem fogja megérteni). Ilyenek különösen, de nem kizárólag a következők:

  1. Többségi kontroll. Amúgy is ostobaság kiengedni a kezedből, de egy következő kört teljesen meghiúsítasz vele, legalábbis Amerikában. Ez egy idióta paranoid magyar reflex, amit muszáj lesz kiirtanunk a startup világból. Nincs többségi kontroll! Vétójogok vannak, meg közös board, meg antidilution, meg drag-along. Ennek a kulturált gyakorlatnak a meghonosításához nekünk vállalkozóknak csak annyit kell tennünk, hogy az első néhány 60-70 %-os részesedésre vonatkozó kockatőkés ajánlatot harsányan kinevetjük. A tehetségesebb VC-k vennék a lapot, akkor pedig a többieknek is muszáj lenne (máskülönben nem lennének jó projektjeik). A piacon jelenleg tőke túlkínálat van, pláne ha megjelenik a Jeremie 3 is, tehát vállalkozói szempontból a jó projektek válogathatnak a kockatőkések közül. Ne adjátok oda a többségi tulajdont, higgyétek el, hogy gyorsan meglesz a böjtje.
  2. Vesting. A magyar jogrend nem teszi lehetővé, csak nagyon bonyolultan, de egy amerikai cég beiktatásával már van rá lehetőség. Amelyik VC törődik a jövőddel, az tudja a megoldást, vagy könnyen kitalálja. Ha nincs megoldva a Vesting, nincs az az Isten, hogy kapjál Amerikában pénzt – arról nem beszélve, hogy milyen veszélyeknek teszed ki magadat. Olvasd el Gil Penchina válaszát az erre irányuló kérdésemre.
  3. Pay-to-Play. Mint mondatm, Jeremie II akkor sem fog tovább finanszírozni, ha egyébként szeretne. Így nekik a Pay-to-Play révén minden előjoguk elveszne mondjuk egy amerikai befektető második körös belépésével. És ez teljesen normális dolog, csak nálunk remeg tőle a befektetők keze. De miért is? Common Stock-kal hivatalosan benne maradnak a cégben, de senki nem fog olyan cégbe fektetni kint, amiben az öt évvel ezelőtti (pláne Közép-Európai) befektetők bármit vétózhatnak. Megint a hülye kontroll-függőség!
  4. Cégértékelés. Részletesen levezettem ebben a cikkben, hogy a túl alacsony miért rossz. Olvassátok el, érdemes: örök időkre estek csapdába egy alacsony cégértékeléssel (túl magassal is, de esküszöm, ilyet még nem láttam, itthon). Egyébként a kisebb részesedés egységnyi befektetés mellett hozná a normális cégértékeléseket is, tehát az első szemfüles magyar VC-k két legyet egy csapágyra

 

Akárhogy is alakul majd, a legrosszabb, amit tehetsz, hogy nem nézel az első befektetési körön túlra. Fent logikusan levezettük, hogy ez miért nem működik. Nem könnyű ezt a kérdést jól kezelni, de elhanyagolni kifejezetten ostobaság. Persze minden könnyebb lenne, ha mondjuk pár hónap múlva megjelenne a magyar piacon egy szép nagy amerikai alap. Amerikai szabályokkal, ottani piacra jutási lehetőséggel, Jeremie kötöttségek nélkül, tisztességes cégértékelésekkel, de magyar képviselőkkel, akik a legjobb projekteket rögtön viszik is ki… Vajon tervezgetik ezt a lépést valakik valahol?… ; )

Interjú egy Legendával / Interview with a Legend

Gil-Penchina-Cover vc startup[column col=”1/2″]Az egyik legjobb dolog a hiper-sebességű startup iparágban, hogy a legendák közöttünk járnak. A tech csillagokkal néha egészen hétköznapi szituációkban lehet találkozni Palo Alto kávézóiban, éttermeiben, de kis szerencsével nagyobb konferenciákon is el lehet velük beszélgetni – egy-két percnél persze nem többet, mert ebben a világban mindenkinek az ideje a legdrágább. Olyan viszont felettébb ritkán történik, hogy egy igazi Legenda eljön ide Magyarországra. Gerő Viktor meghívására és a Conor Fund-nak (a Central befektetői csoport része) köszönhetően azonban hamarosan Magyarországra érkezik Gil Penchina,  aki üzleti angyalként olyan cégeknek írta meg az első csekkeket, mint a LinkedIn,  a PayPal, az IndieGoGo vagy a Couchsurfing, és aki közel 2 évig irányította az eBay európai terjeszkedését. Gil jelenleg is több mázlis startup befektetője, és május 2-án a Budapest Barcamp-en élőben is találkozhattok vele, sőt, egy pár pitch-et is meghallgat, ha már itt van. Igyekeztem mindenki másnál előbb feltenni néhány olyan villámkérdést Gil-nek, amit a magyar startup sajtó szerintem nemigen fog. Ezúton is hálásan köszönöm neki, hogy kötélnek állt az interjúhoz és mindössze pár órán belül válaszolt. Hölgyeim és Uraim, következzen Gil Penchina, a Legendás Angel Investor a megszokott egyből-a-lényegre stílusban:[/column]

[column col=”2/2″]One of the best things in the hyper-speed startup industry is that legends are among us. You can meet tech stars in fairly common situations in coffees and restaurants of Palo Alto, and also, with a bit of luck you might get hold of not more than a minute or two talking with them, since time is the scarcest resource in this world. However, it happens extremely rarely when a Legend happens to visit Hungary. Invited by Viktor Gerő and sponsored by Conor Fund (Part of the Central Investment Group) the man who have written the first checks as an angel investor to companies like LinkedIn, PayPal,  IndieGoGo and Couchsurfing and worked as a VP and General Manager of eBay for almost two years, Gil Penchina is visiting Hungary soon. Gil is currectly active as an angel investor of some fluker startups and you can personally meet him live on 2nd of May at Budapest Barcampmoreover, being already here, he’s going to listen to some pitches as well. I intended being faster than anybody else asking a couple of quick questions to Gil, that the rest of the Hungarian Startup press will probably wouldn’t. Hereby I’d like to  express my gratefulness to him, for fulfilling my request, and answering in just a couple of hours. Ladies and Gentleman, here comes the Legendary Angel Investor, Gil Penchina, in the usual get-down-to-business style:[/column]

[divider scroll_text=”SCROLL_TEXT”]

barcamp


[column col=”1/2″]Mi izgatott legjobban a LinkedIn-ben és a Yelp-ben, amiért befektettél?

GP: A LinkedIn-ben üzleti angyal voltam. Lényegében sokkal inkább Reid Hoffman-ba fektettem, mint a közösségi hálózatba és a célpiacot (szakemberek) egy jelentős értékkel bíró közönségnek éreztem. Nem hiszem, hogy bárki is gondolta volna, hogy olyna nagyra nő, mint amilyen ma. Ez Reid érdeme. A Yelp esetében az európai verzióba, a qype.de oldalba fektettem be, amit a Yelp felvásárolt. Amikor a qype.de-be invesztáltam, akkor már világosan látszott, hogy a Yelp nagy üzlet.

Mark Suster híres blog posztja szerint az üzleti angyalok és a kockázati tőkések vonalakba fektetnek, nem pontokba. Mennyi ideig kell egy startupnak a radarod képernyőjén lennie ahhoz, hogy dönteni tudj a befektetésről?

GP:A mai AWS világban (Amazon Web Services) sokkal inkább az adatba (vagyis felhasználói trendekbe) fektetek, mint sztorikba. Ezért elég gyorsan tudok dönteni ha az adat imponzáns számomra (napok, vagy hetek alatt).

Mit keresel elsősorban a csapatokban? A Hacker-t vagy a Hustlert?

GP:Ideális esetben egyet-egyet mindegyikből. Vagy még inkább 5 Hacker-t…

Mik lennének a legkomolyabb kétségeid, ha találnál egy nem amerikai rocksztár startupot, amelyiket befektetésre érdemesnek találnál?

GP:Hajlandóak az Egyesült Államokba költözni? Globális piacot céloznak? Elég kockázatvállalás van bennük?

Az üzleti angyalok még mindig convertible debt formájában fektetnek be, vagy hajlamosan korán felértékelni a cégeket és olyasmi term sheet-eket használnak, mint a Series Seed Documents? (Mivel ugye  convertible debt cap nélkül rossz a befektetőnek, convertible debt cappel rossz az alapítóknak.)

GP:Számomra a convertible debt cap-pel lényegében ugyanaz, mint az equity-jellegű finanszírozás. Mindkettő limitálja a befektető számára a hátrányokat, egyúttal korlázozza az előnyöket. Soha nem fektettem be cap nélkül és mindössze néhány ilyen deal-t láttam a 2011-2012 üzleti angyal lufi során is.

A magyar szabályozás szerint a vesting intézményét szinte képtelenség a kokcázati tőkés megállapodásokba implementálni Magyarországon. Fektetnél valaha olyan magyar cégbe, amely már bevont egy seed nagyságú kockázati tőkét, de nincs vesting a term sheet-jében?

GP:Persze – de találnék valami megoldást arra, hogy az alapítóknak legyen valami vesting-hez hasonló. Feltételezem, egy csomó lehetőség áll a befektetők rendelkezésérer a nem magyarországi ernyő-cégtől kezdve a nagyon nagy option pool-ig hogy olyan convertible debt deal-t kössenek, ami bizonyos részben az alapítók visszatartása (cégnél maradása) alapján konvertálódik a különböző cégértékeléseknél.

Mennyi időt vesz igénybe a befektetéseidnél a szóbeli igentől eljutni az aláírásig és az utalásig?

GP:Néha egy nap, néha egy hónap, megint máskor 6 hónap. Az egész a félelemről és a kapzsiságról szól, valamint a “lökdösődés megindulásáról”.

Hogyan éred el egy Startupnál a Hiper-sebességgű növekedést? (feltételezve, hogy értik a “Könyörtelen Sürgősség lényegét? Gil hírhedté vált kifejezése. Van valami titkos recepted erre?

Képzelj el egy 6 fős csapatot – úgy kiegyensúlyozva, hogy egy varrótű hegyén is megállnának. Az egésznek az a titka, hogy fókuszálj egyetlen egy dologra és ne vacakolj olyan dolgokkal, amiről azt mondták neked, hogy fontos, pedig valójában nem az.

Van olyan startup, amelyiknek nemet mondtál és így visszanézve megbántad a döntést?

GP:Hát, elutasítani a lehetőséget mikor állásinterjúra hívtak a facebook egyik igazgatói posztjára még 2006-ban, így utólag elég költséges döntésnek bizonyult, de nem bánom. Általában a jövőre fókuszálok, és gyorsan feledem a múltat…[/column]

[column col=”2/2″]

What excited you most on investing in LinkedIn and Yelp? How early have you spotted them?

GP: LinkedIn I was an angel in.  Ultimately I was investing in Reid Hoffman more than social networking and the target ( professionals) felt like a high value audience.  I am not sure anyone thought it could get as big as it has at the time. Reid deserves the credit for that. Yelp- I invested in the European version, qype.de that was bought by yelp.  It was clear yelp was a good business by the time I invested in qype.de

According to Mark Suster’s famous blog post, Angels and VCs usually invest in lines, not dots. How long a startup must be on your radar screen to make an investment decision?

GP:In today’s amazon AWS world I invest more in data (user trends) than story.  So I can make quick decisions if the data is compelling (days or weeks)

What do you look for in a team? Preferably the Hacker or more the Hustler?

GP:Ideally one of each.  Or better yet 5 hackers…

What would be your major concerns if you found a rockstar non-US startup you’d like to invest in?

GP:Will they move to the US ? Are they addressing a global market? Will they take enough risk?

Do angel investors still prefer convertible debt, or they rather tend to value the company early and use term sheets like the Series Seed Documents? (Since convertible debt without a cap is bad for the investor. Convertible debt with a cap is bad for founders.)

white-01-01

GP:To me convertible debt with a cap and equity – are basically the same thing.  Both limit downside to investors and cap upside.  I’ve never invested in uncapped debt and I only saw a few deals like that during the 2011-2012 angel bubble.

Upon Hungarian regulations, vesting is almost impossible to implement into term sheets in Hungary. Would you ever invest to a Hungarian Company that has raised a seed round but there’s no Vesting in their term sheet at all?

GP:Sure – but I would find a way to make sure the founders have something equivalent to vesting.  I imagine there are lots of options from non-Hungarian shell co’s to a large option pool, to investors getting a debt deal that converts based in part on founder retention at different valuations.

How much time does it usually take from your soft circle to the signature of all the documents and writing the check?

GP:Sometimes a day, sometimes a month, sometimes 6 months.  It’s all about fear and greed and getting a stampede going.

How do you Hyper-scale a startup (given that they understand „Relentless Urgency”)? Is there any secret technique of yours for that?

GP:Imagine a team of 6 people – all balanced on a single sewing needle. It’s about focus on a single thing and ignoring many other things that you are told are important but really aren’t.

Gil-Penchina

Looking back, is there a startup you passed and regretted the decision later on?

GP:Turning down an opportuity to interview for an executive role at Facebook in 2006 was an expensive decision, but I don’t regret it.  I tend to focus on the future and quickly forget the past…

[/column]

[divider scroll_text=”SCROLL_TEXT”]

Gil Penchina hamarosan Magyarországon: BarCamp, 2013. Május 2., Akvárium Klub. Aki bevállal egy pitch-et a LinkedIn angel investorának, az még leadhatja jelentkezését a BarCamp oldalán.

Külön köszönet Molnár Ritának, hogy összehozta ezt az interjút Gil-lel. / Special thanks to Rita Molnár to organize this interview with Gil.

Érdemes követni a Facebook event-et is. És kérek ide is egy lájkot, ha már Gil-t is mertem a Vesting-gel nyaggatni… 🙂

 

Hogyan Állítsd Össze a Startup Csapatodat?

startup, vállalkozó, pitch, vállalkozás, vc, Mark Suster[column col=”1/2″]
Ennek a cikknek a szerzője Mark Suster, aki volt oly kedves és engedélyt adott nekem a fordítására és a publikálására. Mark hivatalosan is a világ Top 5 kockázati tőkebefektetőinek egyike. Nem hivatalosan pedig az első számú startup információ forrás a neten. Ha a startup blogok, amiket olvasol, térképek ehhez a világhoz, akkor Mark blogja a katonai pontosságú GPS. Mert a legalapabb témáktól – amire rá sem mernél kérdezni – a legkeményebb és legbonyolultabb dilemmákig mindenről ír. Ez a cikk egy kis ízelítő. Aki komolyan gondolja a vállalkozósdit, annak a többi kötelező olvasmány.[/column]

[column col=”2/2″]The author of this post is Mark Suster, who kindly gave me permission to translate and republish it. Mark is officially one of the Top 5 VCs in the World. Unofficially he’s the No.1 startup resource on the internet. If startup blogs you usually read are maps to this world, then Mark’s blog is a military precision GPS. Because he shares his insights in many topics from the most basic ones – you’d never even dared to ask -, to the toughest and most complicated dilemmas. This is just a small teaser. For those who take entrepreneurship serious, the rest in his blog is a must-read.[/column]

[divider scroll_text=””]

Szoktam mondogatni, hogy korai fázisú befektetéseim nagyjából 70 %-a maga a csapat. A magyarázatom egyszerű: mindig beüt a ménkü, és csak kimagaslóan jó csapatok képesek megfelelő választ adni versenytársakra, piacokra, finanszírozási környezetekre, kollégák távozására, PR-katasztrófákra és ehhez hasonlókra.

 

Az, ahogyan a csapatodat az első pár évben felépíted, meghatározó lehet a céged röppályájának szempontjából.

Ezért természetesen rengeteg időt töltök azokkal a vállalkozásokkal, amikbe befektetek, segítve őket:

  • a toborzásban
  • a szerepkörök kialakításában
  • a teljesítmény / minőség mérésében
  • a hézagok azonosításában
  • a megfelelő struktúra átbeszélésében, stb.

Ebben a témában nincsenek „megfelelő” válaszok – csak vélemények. És a srácok a Startup Grindnél voltak oly szívesek és meghívtak előadni ebben a témában egy verőfényes reggelen Mountain View-ba. (a prezentációt lásd fent)

Az előadás rövid összefoglalója:

  • Légy előrelátó és ne legyen túl sok co-founder a cégben. Ez a legdrágább felhígulás, amivel valaha is szembe kell majd nézned. És óvatosnak kell lenned, és nem átengedni a kontroll-t a többi társ-alapítónak, ugyanúgy, ahogyan VC-knek sem tennéd.
  • Személy szerint nem gondolom, hogy a VC-k (befektetők) annyira törődnének a társ-alapítókkal és a term-sheet economics részével, mint amennyire a kívülállók általában feltételezik. Szerintem azzal törődnek, hogy legyen egy rakás tehetség. De nem aggódják túl magukat tőle, ha az egyik alapító kegyesen osztogatni kezdi a részesedését pár korán csatlakozott alkalmazottnak, akiket lényegében co-founder-ként kezel.
  • A nálam ideális startupot majd szétveti a technológiai tehetség, ugyanakkor erős a product management (PM) is. A PM-eket manapság alábecsülik a Szilícium Völgyben. Hibás következtetésből. A PM-ek létfontosságú részei egy tech startup-nak. A mérnöki munka kritikus ugyan, de korántsem minden. Erős PM nélkül vacak terméket fogsz csinálni, ami senkinek sem kell, vagy amit a való életben nem tudnak használni.
  • A korai fázisú vállalkozásoknak sosem szabadna: outsource-olni a termék lelkét jelentő fejlesztést, sem egy gyorsabb piacra lépés érdekében átengedni az irányítást tanácsadó cégeknek, sem pedig túl sok értékesítőt felvenni mielőtt a termék készen van és a korai product / market fit le nem lett tesztelve.
  • Ne vegyél fel hasonszőrűeket. Szerteágazó képességek tárházára lesz szükséged a sikerhez.
  • Ne hallgass a befektetőkre, akik azt mondogatják, hogy korai fázisban meg kell szerezned a nagyágyúkat. Némelyikük kifejezetten keményen nyomja, hogy szuper-tapasztalt vezetőket kell szerződtetned. Ha szuper-korai fázisban csatlakoznak, az gyakran felér egy katasztrófával. Én olyanokat szerződtetnék, akik „a súlycsoportjuknál nagyobbat csapnak oda” a hét bármelyik napján. Aztán amikor terjeszkedni kezdesz, jöhetnek a nehézsúlyúak.
  • A legelső sales-eknek kunzultáns értékesítőknek kellene lenniük, akik képesek evangelizálni. Ne szerződtess kapcsolat-menedzsereket túl korán.
  • A technológiai csapatnál három külön dolgot kell majd menedzselni: az embereket, a folyamatokat és a technológiát. Tudd a különbséget. Léteznek olyanok, akik mindegyikben jók. Azonban ez ritka. Sokkal gyakrabban mindegyik területhez szükséged lesz egy-egy szakértőre, akik ráadásul képesek jól együtt dolgozni.
  • Állj ellen a kísértésnek, hogy kiépíts egy C-listás vezetői bandát egy korai fázisú cégnél. Különösen az „Elnök” és a „COO” (Chief Operation Officer) titulusok rosszak egy korai fázisban lévő vállalkozásnál. Nevezz el inkább el mindenkit valódi funkciója szerint. Hagyd, hogy igazgassák a saját területüket. Ha COO-ra van szükséged, akkor lehet, hogy nem Te vagy a megfelelő CEO? Talán jobb lennél részmunkaidős Igazgatótanács Elnökének, és hagyhatnád a COO-t, hogy vigye az üzletet?
  • Szerződtess titkárságot / asszisztenst rögtön azután, hogy behúztál egy ésszerű méretű kockázati tőkés kört. A dolog ott fog kifizetődni, hogy a CEO-t nem köti le a mindennapi adminisztráció és lehetősége lesz nagyobb dolgokra fókuszálni.
  • Ugyanígy egy jó Pénzügyi Igazgató használható pénzügyi, jogi, HR és legtöbbször működési feladatok ellátására is. FELBECSÜLHETETLENNEK fog bizonyulni, amikor lecsökkenti a CEO által a következőkre fordított időt:részvétel  igazgatósági üléseken, kockázati tőke tárgyalásokon és végső soron a felvásárlást célzó megbeszéléseken is.
  • Légy óvatos az Igazgatótanácsod összeállításánál. Korlátozd a kockázati tőkebefektetők számát is. Hasonlóképpen korlátozd benne a menedzsereid létszámát. Bármikor felkérheted  más startupok CEO-it az Igazgatóságba (persze, azokra a helyekre, amik fölött Tiéd a kontroll) és / vagy bevonhatsz iparági szakértőket, mint független tagokat.

 

Ebben a prezentációban minden benne van egy sokkal tetszetősebb formában. Ok, nem annyira tetszetős, mivel általában saját magam készítem a prezentációimat és leggyakrabban hajnali egykor teszem ezt. Mindenesetre a slide-ok be vannak linkelve és letölthetőek a slideshare-ről is (lásd fentebb)

Mivel általában nem könnyű egy konferencia prezentációjából kihámozni a teljes sztorit, belinkeltem az egyes témákhoz azokat a blog bejegyzéseket, ahol részletesebben írtam az adott tematikáról.

Kíváncsi vagyok a véleményetekre a prezentációval kapcsolatban. Mivel értetek egyet / mivel vitatkoztok? És mik a saját meglátásaitok / tippjeitek a korai fázisú startup csapatokra vonatkozóan?

Rejtőzködés és 8 másik k**va zseniális stratégia

startup, vállalkozó, pitch, vállalkozás, vcAmi ebben a posztban le van írva, annak nagy részét már korábban valamilyen formában említettem. A visszajelzések némelyike alapján azonban úgy látszik, még mindig nem mentek át olyan nyilvánvaló és logikus érvekkel alátámasztott tanácsok, mint a lopakodó mód értelmetlensége. Megpróbálom utoljára, hátha egy másik stílusban sikerül – ha így sem, én mindent megtettem. Irónia-szűrős gázmaszkot felvenni!

Figyelem, az itt leírtak szórakoztató céllal születtek. Esetleges alkalmazásuk drasztikusan rombolja a rólad kialakított képet (és brit tudósok szerint árt a józan észnek is). Mindenki kizárólag saját felelősségére alkalmazza e stratégiákat! És angol szakkifejezések is lesznek! Akinek a nyugalmát  szép magyar nyelvünk gátlástalan szennyezése megzavarhatja, az folytassa ezen az oldalon!

Maradj lopakodó módban az utolsó percig!

Ha valóban hiszel az ötletedben, akkor kussolj róla. Ha elmondod három embernek, mindhárom azonnal elkezd rajta dolgozni – hiszen annyira király a sztori. Igaz, hogy egyikük pék, a másik franciatanár, a harmadik rockzenész, de tuti hogy a nagy lé reményében mindegyik sunyi kis tetű másnapra leszerződteti a Facebook, a Google és az Apple vezető fejlesztőit és egymást taposva élnek vissza a bizalmaddal – mert hát akkora a startup biznisz, mint még soha. Ha olyan óvatlan vagy, hogy nekik elmondod, semmiképpen se mondd el  valóban tapasztalt vállalkozóknak, mert a végén még elhitetik veled, hogy más előtted öt évvel már megcsinálta ugyanezt és többször megbukott, mint Rottenbiller – persze utána lenyúlják az ötletedet. A saját anyádban sem bízhatsz: elpletykálja a közértben és a közértes fejleszti le éjszakánként! Komolyan, bárki lehet tégla! A bújócska a felnőttek játéka, ne húzd ki magad belőle. A netre pláne ne tegyél fel semmi kezdeményt, mert az aztán tényleg az utolsó dolog, ami egy startupnak hiányzik, hogy a felhasználók rátaláljanak az interneten. Szóval hallgass, mint a sír: Omertá.

Ne fogadj el tanácsot! Bármit mondanak, tarts ki!

Az ipart évek vagy évtizedek óta űző profik véleménye nem számít. Megkövesedett alakok, a jövő a Tiéd és az Ötletedé! A csávók csak irígyek, paráztatnak (és lenyúlják a zseniális ötletedet), mert mindegyik arra vár, hogy újra előről kezdhesse nulláról a te ötleteddel és tele a hócipőjük a saját, 5 év után végre profitábilis bizniszükkel meg a verejtékes talpalással megszerzett millió dolláros kockázati tőkével. Akadékoskodnak, hogy piacszerzés meg startup növekedési kockázatok, product/market fit, meg üzleti terv, meg pitch deck. Francba velük, told a bizniszt és előbb jutsz a csúcsra mint ahogy ezek az arcok megírnák neked a „Ne haragudj, tévedtem, van állás nálatok? kezdetű emailt.  Magadban bízz, erről szól a szaksajtó minden szeglete: az összes sikeres alapító egyes-egyedül jutott a csúcsra, vagy legrosszabb esetben a gyerekkori haverjával. (De inkább egyedül. És terepszínű dzsekiben, rejtőzködve!)

Meg ne kérdezz senkit, hogy fizetne-e a cuccodért!

Minek? Ez nyilvánvaló: 20 dollárt kérsz majd havonta egy online előfizetésért, amivel a userek spórolnak napi 2 órát. Ha órabérben számolsz, a Föld lakosságának 75 százaléka egyszerűen közgazdaságtanilag nem engedheti meg magának, hogy ne vegye meg! Ha ennek csak egy százalékát sikerül megszerezned, az ötvenkét millió ember. Persze, az egy százalékkal alul tervezel, de jól teszed: fő a konzervatív hozzáállás. Kiszámoltad, a startup matek nem hazudik. Csak győzd a hitelkártyákat terhelni. Tipp: Az első naptól kérj pénzt érte, nehogy húszmillió ingyenélő user lecsapjon rá az elején. Dől a lé, meglátod! Ha mégis megkérdeznél valakit róla, el ne hidd, hogy nem fizetne. Amint a szomszédnak van, neki is kell – ez így működik, különben ki venne Guccit, Louis Vuittont meg Rolexet?

Amíg nincs kész a Tökéletes Termék: Várj!

Ez iparági standard: mindenki így csinálja. Csiszolgatják, hegesztgetik évekig, aztán amikor végül igazán készen van, de igazán, akkor BOOM, megy a release és akkor majd órák alatt lehal a szerver, annyira virálisan terjed a cucc. Nehogy benne maradjon egyetlen bug is, mert akkor vége mindennek – így fejleszt a Microsoft, az Oracle, a Facebook és az összes startup is. Ha egyszer a cucc készen lesz, és megkeresed a millióidat, akkor csak a gond lenne a hibajavításokkal, ezért ne indulj el, amíg nem tökéletes. A public beta  csak a gyengék marketingfogása, a Lean Metodika pedig a legnagyobb ötletnyúló összeesküvők trójai falova! Türelem rózsát terem! Ha nem mondtad el senkinek, úgysincs konkurencia, akkor meg hova rohansz?

Kódolj, ne foglalkozz a biznisszel!

Egy jó cucc eladja önmagát – főleg, ha startup. Ahogy készen van, özönleni fognak a vásárlók, és aki az oldaladra kattint, az vesz is valamit – különben mér’ jönne az oldaladra, nem? Tök értelmetlen lenne. A sales meg a marketing csupa varázslás, és azoknak való, akik jól mutatnak öltönyben, de a programozáshoz hülyék. Ha már itt tartunk: ugyan mi abban a nehéz, hogy az ember folyamatos kitüntetett figyelmet kapjon a médiától? Nekik cikkek kellenek, neked meg user. Na, marketingről ennyit. Ne állj szóba alacsonyabb rendűekkel, akik nem beszélik folyékonyan a binárist. Üzleti tervet még egy szalvétán se, a marketing mostantól tiltott szó, fókuszálj a termékre és kódolj, de évekig. Eladni mindenki tud, főleg király cuccokat fillérekért.

Végig maradj alkalmazásban

Sokan megkajálják ezt a “befektetés után fulltime startupper” dumát. Még hogy otthagyd a zsíros állásodat egy startup minimálbérért! Ha van befektetés, akkor király a sztori igazán: Dupla fizu! Ha van normál állásod, elkaristol a startup hét végi melóval is, nyugi.  Bill Gates is így nyomta majdnem végig. Andrew Mason is felhúzta a Groupon-t napi 4 órában – ezért tudott mosolyogni, mikor kitették a szűrét. Zuckerberg meg napi hat órát gyúrt (frankón, csak már nem látszik) és közben az évfolyamtársainak bérprogramozott – néha még ma is bevállal egy-egy webshopot. A Facebookot három éjszaka alatt csinálta, a filmben is benne volt. Azóta ugyanúgy néz ki, Mark meg csak számolja a zsét. Pete Cashmore is dolgozott full time-ban, csak valahogy magától jött össze a Mashable. Még hogy a gyors növekedés véd a másolástól! Frászt – a kussolás véd a másolástól, meg a lopakodás! Hova rohanunk? Fő a biztonság, majd hülye lennél a tuti fizudról lemondani. Szép nyugodtan tökéletesre csiszolod esténként meg hét végén, aztán release, milliók pár nap alatt és majd akkor felmondasz és elutazol egy fehérhomokos szigetre. De addig bármi történhet, nem? (Bár az ötlet nagyon tuti!)

Szabadalom nélkül ki se mozdulj otthonról!

Mielőtt bárkinek megmutatod, jegyeztess be szabadalmat, legalább ötöt! Az ügyvédnek fizess valami kis részvényopcióval, hiszen Ő is gazdag lesz, killer biznisz neki is – fogsz találni ilyen ügyvédet… Ne vedd be a hülyeséget, hogy egyik sem dolgozik részesedésért. Nyugi, Neked fognak – ha ezt az ötletet meghallják, fognak!. Azzal se foglalkozz, hogy két szó átírásával a szabadalmadat megkerülhetik, úgyis a Te cuccod a tökéletes, ha egy pixelt megváltoztatnak rajta, az már csak szánalmas másolat lehet – és akkor mindegy, hogy a nyomorult kis copycat havi félmillió dollárt szán marketingre, mert a userek hűségesek (főleg online). Méghogy a Google meg az Apple a sok ügyvédjével lenyom, mint Süsü a cölöpöt! Egy frászt, az igazság mindig győz. Ha bekavarnak, te, meg részvényopciós ügyvéd úr még a tőzsdéről is kiperelitek őket. Mint a filmekben. Százezermilliárdos kártérítés lesz a vége, a Samsung tavaly meg is szívta  – na ezért kell szabadalom, méghozzá jó sok. Mindegy mire, csak legyen. Úgysem kerül semmibe fenntartani…

A befektetőkkel óvatosan 

Ez a pitching egyszerűen cirkusz a köbön. Aki nem érti a zseniális ötletedet azonnal, az idióta. Aki meg nem szán rá időt, hogy megértse, azzal ne is foglalkozz. Az igazi startup befektetők látnokok, nem sima halandó emberek: tágra nyílt szemekkel hallgatnak téged, majd elismerően bólogatva, a túláradó tiszteletet némaságukkal kifejezve megírják a csekket. Csak így, elsőre, mert annyira zseniális, amit kitaláltál. (Csekket ne is fogadj el, ezek táska pénzzel mászkálnak a budira is.) Ne zavarjon, hogy a Twitter-t, a Facebook-ot és a Google-t egy rakás befektető elutasította, mielőtt pénzhez jutottak – azok türelmetlen, nagyképű bankárok voltak, meg hát a te Ötleted sokkal jobb. Ami életbevágó, hogy irass alá velük titoktartási megállapodást. Ha előhúzol egy titoktartásit, a befektetők tudni fogják, hogy profi vagy – veled nem lehet szórakozni, utánaolvastál a dolgoknak alaposan…

Mire valók a barátok?

Ha a huszadik befektető sem írná alá a titoktartásit, nincs gebasz – rajtad nem fognak ki, megoldod: megdumálsz egy havert, akinek van 5-10 millája. Ja, hogy az Egyesült Államokban ő valami non-accredited investor-nak számít? Na és? Ki a francot érdekel az?  – és ha mégsem jön össze, hát csak nem pereli le a gatyádat, mert elúszott a nyugdíjpótlék. Iparági kapcsolata a csókának ugyan egy szál se, tanácsot nem tud adni, de hát Neked elég a lé, a többi jön magától, a botcsinálta befektetőd meg türelmesen vár évekig. Szellemi tulajdonról nem kell vitatkoznod vele, majd megdumáljátok egy sör mellett, ha már milliók vannak a bankszámládon. Na, cserébe legyen szíved, ne hagyd ki a havert a tuti bizniszből, mert ha megteszed, akkor tényleg genyó vagy, és nem lesz szerencséd. Merthogy elmondom én a nagy büdös igazságot: amikor valaki startup vállalkozásból lett gazdag, az csak a szerencsén múlt, semmi máson…

Akinek még most sem esett le, annak is drukkolok nagyon. Néha a játékkatonák nyernek…