A következő sorok egy született hardcore sorozatvállalkozó, Kubatov Márk tollából (billentyűzetéből) származnak. Márk nemrég végigjárt egy ugyanolyan több hónapos utat Los Angelesben és a Bay Areaban, mint én 2012 nyarán, ráadásul ugyanazzal a céllal – megvetni a lábát a világ legerősebb tech iparának földjén. A különbség csak annyi, hogy Ő még előrébb tart a vállalkozásában, túl van az első sikereken és útja inkább sales központú, célja inkább növekedési célzatú volt. Akik komolyan gondolják saját tehetségük tengerentúli exportját, azoknak teljesen egyedi és kihagyhatatlanul értékes gyakorlati információk következnek az egyik legprofibb magyar tech vállalkozótól. – K.P.
Körülbelül egy hete érkeztünk haza Kaliforniából, és kb. mostanra rendeződött a jetlag (ami gyerekkel nem egy könnyű történet) annyira, hogy néhány sorban le tudjam írni tapasztalataimat más vállalkozó kedvűeknek. Először röviden arról, hogy kik vagyunk, és mivel foglalkozunk: a Canecom keretein belül mobil alkalmazásokat fejlesztünk, kb. 3 éve vagyunk a piacon, és folyamatosan bővülünk. Mindezek mellett egy mobilos startupon dolgozunk, aminek egyik terméke már publikus. A kezdetektől fogva bootstrappelünk, eddig semmilyen tőkét nem vontunk be, így ezt az utunkat is saját erőből finanszíroztuk. Sajnos erről Magyarországon kevesebb szó esik, a kijutás egyetlen módjaként szinte mindenki acceleratorban gondolkozik, pedig van más út is. (Jó acceleratorba bejutni amúgy is nehéz, valamint nem mindenkinek való.)
Elsődleges célom az volt, hogy megnézzem első kézből, hogy jelenleg hogyan működik a kinti startup ökoszisztéma, valamint a termékeinknek az első kinti partneri kapcsolatait felépítsem (nulláról, minimális kezdeti kinti ismeretséggel (amit köszi Péternek :)), és néhány fizetős ügyfelet szerezzünk. Ebből a szempontból nem a legtökéletesebb volt az időzítés, figyeljetek rá, hogy november második fele a Hálaadás miatt, majd december közepe teljes shut down. Szerencsére az út végül jól sikerült, érdekes dolgok indultak el, de ennek a posztnak a célja inkább az, hogy olyan startupoknak, amelyek hasonlóan terveznek, kis segítséget nyújtson.
Amikor egy ilyen utat terveztek, fontos, hogy már otthon elkezdjétek felkutatni azokat a helyeket, ahova szeretnétek eljutni/bejutni. Általános tapasztalat, hogy intro nélkül szinte lehetetlen bejutni a legjobb helyekre, így érdemes már egy fél évvel az utazás előtt ráfeküdni a Linkedin-re és az AngelListre. Az emberek meglepően segítőkészek, ha nem azt érzik, hogy „csak arra kellenek”. Ez az élet más területén is hasonlóan működik 🙂
Ha San Franciscóban jár az ember, akkor egyik legjobb barátja az Eventbrite nevű website, ahol szinte minden lényeges esemény fent van, és általában ezen keresztül is lehet jelentkezni rájuk. Az ingyenes eventektől kezdve a fizetősökig nagyon sokféle rendezvény van, érdemes témakör és időintervallum szerint keresni. Az ingyenesek általában szponzoráltak, egy startup (ami ügyfeleket, vagy kapcsolatokat vadászik) vagy egy nagyobb cég (ami talenteket vadászik) által, számomra nem voltak hasznosak. A fizetősök közül a drágák (több száz dolláros entry fee) magyar bootstrappereknek nem opció (kivéve, ha tudsz szerezni egy meghívót valakitől). Az olcsóbbak, on the other hand… Na, itt lehet találni igazi gyöngyszemeket, hiszen itt általában a belépő csak alapköltségeket fedez, cserébe nagyon érdekes startup események vannak. Mivel a parkolás eszement drága (hátborzongatóan-irreálisan-abnormálisan-elcse**tt-k**va-drága. – A szerk.), így jobban megéri egy olcsó, de hasznos rendezvényre menni, mint egy ingyenesre, ahol csak a fejed töltik számodra érdektelen dolgokkal. Ezeken az eseményeken általában más startupperekkel, angelekkel, mentorokkal és újságírókkal is meg lehet ismerkedni, ami a későbbiekben hihetetlen hasznos kapocs tud lenni, ha az e-mailedet úgy kezded, hogy „az XY rendezvényen találkoztunk” máris megvan a bemutatkozásod egyik legnehezebb része.
Ugyancsak elképesztően hasznos dolog, hogy mielőtt befektető jelölttel/mentorral/acceleratorral beszélsz, gyakorolhatod a networkinget eseményeken. Bootstrappereknek kötelező: rizikómentes gyakorlás, megtanít arra, hogy hogyan beszélj a termékedről többféleképpen (ellentétben a begyakorolt pitch-el). Ez borzasztóan jól fog jönni, amikor startup csókából businessmanre változol, és amerikai ügyfelednek el szeretnéd adni a termékedet, majd jön a kérdés, hogy „So, what do you have?”… kellemetlen, ha ekkor a rutin startup pitch ugrik be, és azt kezded el mondani, holott ez a vevőt nem érdekli, ő arra kíváncsi, hogy mit tud a cuccod, magasról tesz a „market opportunity-ra”… (Ugyanezt fogalmaztam én meg ebben a posztban úgy, hogy 2 féle pitchre van szükséged. – A szerk.) Ezenfelül, mivel mindenki nyitott és általában érdeklődő, sosem tudhatod, hogy egy-egy ilyen ismeretségből lesz-e bármilyen üzleti kapcsolat (akár 2 startup között).
Összefoglalva: networkingelni sokkal könnyebb, mint Magyarországon, a fentieken kívül az a titka, hogy el kell engedni magad, és részt kell venni a beszélgetésekben, 1-2 óra után már magától jön a dolog. Az egész környezet inspiratív, nem nehéz azonosulni vele – még nekünk, általában defaultból befelé forduló magyaroknak sem.
A következő részben Márk elárulja, hogyan kell partneri kapcsolatokat felépíteni a nulláról. Elárulom, odakint ez sem lehetetlen – legalábbis Neki nem. Folyt. köv.